Pesti Hirlap Vasárnapja, 1936. január-június (58. évfolyam, 1-26. szám)
1936-06-28 / 26. szám
A főváros az Újépület vértanúinak emlékére a lerombolt , Veugebäuden helyén, a mostani Szabadság-téren szobrot állított, Dózsa Farkas András szoborműve felszabadulást jelképező fiatal férfialakot ábrázol. Sok vér, rengeteg kin, verejték, keserves szenvedés, könny és sóhaj emléke fűződik a Neugebäude néven ismert óriási méretű kaszárnyaépülethez. Még IX. József császár kezdte építtetni 1786-ban. Pest város megtagadta a telek átadását a gyanúval fogadott építkezéshez, holott hepehupás, mocsaras, nádas, akkor kisértékű föld a város szégyene volt. Végül is kormánybiztost küldtek ki és a katonai kincstáré lett a telek. A kiegyezés után a városrendészet hamarosan tervezte a gyűlölt épület lerombolását, de az ügy sokáig húzódott. A katonai kincstár nem akart megválni a Neugebüudetől! A Pesti Hírlap 1887 márc. 1-én még azt írja, hogy „a pénzügyminisztérium maga vette kezébe a katonai kincstár tulajdonában lévő épületek megváltásának, vagy hasonló értékű épületekkel való kicserélésének ügyét . . Végül 1897 novemberében megkezdték az Újépület lerombolását és 1898 augusztusában a tízezer négyszögöl területű, sarkain pavilionokkal szegett és több nagy udvaru, roppant kaszárnyából már csak a Széchenyiutca és Széchenyi-tér sarkán levő pavilion romjai éktelenkedtek. Az a pavilion állt legtovább és benne a lipótvárosi tűzoltóság talált hajlékot. Ekkor már ott állt a porig lerombolt épületmaradványok előtt az új Országház és most a Szabadság-tér parkjai és palotái ékesítik a vértanuk vesztőhelyének és tömlőceinek színhelyét. . . . Haynau vésztörvényszékei Budapesten, Aradon, Kassán, Nagyváradon, Pozsonyban, Temesváron és Nagyszebenben egymásután hozták az ítéleteket. Az Újépületben 1849 augusztus 14-én dördültek el az első lövések, amelyek vértanukat avattak. A Pesten kivégzett vértanuk egy részének holttestét a Rókus-kórházba szállították. Déry Mihály, a kórház egykori plébánosa följegyezte, hogy a „pesti közsírkert“-ben temették el a vértanukat, de akinek a holttestét nem adták ki, azokról senki sem tud. A pesti sírkertben is ismeretlenül szunynyadnak vértanuk, holttestük talán a temető árkába került . . . Déry följegyzései szerint 1849 augusztus 14-én az Újépületben agyonlőtték Hühner András, Havelka Ferenc, Vargha Mihály, Gáncs Pál, Kutzky Mihály és Vitz Gézer iparosokat. „Szeptember 7-én Streith Miklós 50 éves boglári róm. kath. plébánost végezték ki, mert az április 14-iki debreceni trónfosztó függetlenségi nyilatkozatot a templomban felolvasta“. A IV. számú pavillontól néhány folyosónyira, a Fatér felé néző udvarra vezették és a szemétdombra állítva lőtték agyon Streith Miklóst. — Én ártatlanul halok meg! — kiáltotta a fegyverek eldördülése előtt. A régi ferencvárosi temetőben földelték el. Október 6-án gróf Batthyány Lajost végezték ki. Bár egy kis tőrrel három súlyos sebet ütött magán, a katonaorvos annyira talpraállította, hogy délután öt órakor kivezették az V-ik pavilion boltozatos kapuján és a térségen ,hol most emlékére örök mécsig agyonlőtték. Holttestét estig a vesztőhelyen hagyták, aztán szekéren a Rókus-kórházba szállították és onnan éjjel titokban a ferencesek zárdájának sírboltjába vitték. Ugyanezen a napon lőtték agyon Fekete Ferenc guerilla vezért is az Újépület mögött. Október 10-én (C sunyi László kormánybiztos, volt forradalmi miniszter, aki még a világosi fegyverletétel reggelén is felszólította Görgeit, hogy folytassa a szabadságharcot, került a bitóra. Báró Jeszenák János kormánybiztos is e napon halt vértanúhalált. Nem mindegyik kivégzett holttestét adták át a szukuskórháznak. Így Déry Mihály feljegyzései nem számolhatnak be minden vértanúról. Október 5-én éjjel húsz ismeretlen embert végeztek ki ítélet nélkül az Újépület udvarán, nevük máig ismeretlen. Október 20-án három külföldről jött szabadsághőst avattak vértanúvá az Újépület mellett elterülő Fatéren. Herceg Woroniytzky-Korybut Micesislavot, a lengyel légió 23 éves hős ezredesét, továbbá Giron Pétert, a német légió parancsnokát. Abancourt Károly századost nyilvánosan felakasztották. A Fatér helyén, a földművelési minisztérium épületének Báthory utca és Kossuth Lajos téren levő sarkán márványoszlop emlékeztet Woronietzky vértanúhalálára. Október 24-én bitón múlt ki báró Petényi Zsigmond az Újépületben, most a kerepesi temető 325-ik régi sírboltjában nyugszik. Egyszerű sírkövének felirata hirdeti tragikumát: „Itt nyugszik báró Perényi Zsigmond, a főrendiház másodelnöke, 1849 októbere meghalt, mert hazáját életénél jobban szerette.“ Ugyanezen a napon akasztották fel Szacsvay Imrét, a forradalmi országgyűlés jegyzőjét, aki a debreceni nagytemplomban felolvasta és aláírta a trónfosztó függetlenségi nyilatkozatot. E napon halt meg, ugyancsak bitófán, Csernus Emánuel pénzügyminiszteri tanácsos. Még évek múltán is végeztek ki az Újépületben politikai elitélteket. 1850-ben Kolosy Gábor jurátust, 1853- ban a Noszlopy-összeesküvés résztvevőit, Noszlopy Gáspárt, Jubál Károlyt és Sárközi Sándort. Most a kerepesi temetőben a „kilenc vértanú" sírjában nyugosznak: Szacsvayval,’sernusszal, Streithtel, Abancourttal és Gironnal együtt. A régi ferencvárosi temetőből hozták át ide őket a közös sírba és emlékoszlopukon ez a felirat olvasható: „Hazánk önállósága és függetlensége 1849-ben a kényuralom által kivégeztetett e sírban együtt hamvadó kilenc vértanújának emlékül elnyomott nemzetünk helyett a honleányi kegyelet . Csatájuk a védelmezett Népjog csatája volt, Melyet szent jog, szent kötés Ellen zsarnok tiport. Van bíró a felhők felett. Áll a valamos ég“. Woronietzky holtteste 1867 óta külön nyugszik a kerepesi temetőben. A szabadságküzdelem politikai és katonai résztvevői közül „in contumaciam“ 36-ot ítéltek el és végeztek ki „in effigie". 1851 szeptember 22-én 36 lejtófát állítottak fel az Újépület mögött és a hóhér két pribékjével nyilvánosan felakasztotta az elítéltek fehérbetűs nevével ellátott fekete táblákat, miután halálos ítéletüket felolvasták ! Névsoruk a következő: Almássy Pál, gróf Andrássy Gyula, Balogh János, gróf Batthyány Kázmér, Beöthy Ödön, Csernátony-Cseh Lajos, Gorove István, Guyon Richárd, Hajnik Pál, Házmán Ferenc, Horváth Mihály, Irányi Dániel, báró Jósika Miklós, Kmetty György, Korniss Károly, Kossuth Lajos, Ludwig János, Madarász László, báró Majthényi József, Mérei Mór, Mészáros Lázár, Oroszhegyi Jóssa, Percsel Mór, Perczel Miklós, Puky Miklós, Rákóczy János, Sárosy Gyula, Somogyi Antal, báró Splényi Lajos, báró Stein Miksa, Szemere Bertalan, Szontagh Samu, Táncsics Mihály, gróf Teleki László, Vetter Antal és Vukovics Sebő. Utolsónak Kossuth névtábláját akasztották fel a bitófára! A névsorban kívüle a forradalom nagy politikusai, miniszterei, hős tábornokai, bátor hírlapiról — már mind emigrációban, csak Táncsics Mihály rejtőzött egy pesti pincében . . . És a „Neugebäude" keserű emlékű börtöneiben hányan raboskodtak még a kiegyezésig az Újépület vértanúin kívül! T. E. 5