Képes Vasárnap, 1940 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1940-04-14 / 15. szám
Semleges országok a háborúban A világháborúban úgyszólván a földkerekség valamennyi országa és népe háborúban állt a papíron, de tényleg nem került sor a fegyveres beavatkozására. Ezzel szemben a mostani háborúban tulajdonkép csak három nagyhatalom áll hadiállapotban egymással, a többi országok és népek állandóan hangoztatják semlegességüket, mégis az a helyzet, hogy belesodródnak a nagyhatalmak háborújába. Legújabban teljesen váratlanul, a szó legszorosabb értelmében egyik napról a másikra két semleges állam, Dánia és Norvégia került bele a háború forgatagába. A két állam már évszázadok óta teljes sorsközösségben él egymás mellett, közös érdekeiket már a XIV. században felismerték, amikor a svédekkel együtt megkötötték a hármas „Kalmar-uniót“. Azóta a történelem folyamán többször változott a három állam politikai helyzete, de egymásrautaltságukat állandóan érezték és csak legutóbb is a három skandináv állam királya együttes értekezleten vitatta meg országai álláspontját. Dánia, a tengerek és zöld mezők országa Dániát legelsősorban földrajzi helyzete sodorta bele a mai háborús forgatagba. A dán föld, Jütland félsziget, egyenesen északnak mutató vonalával zárja el a tengeri utat az Északi tenger felől a Keleti, illetőleg Balti tenger felé. Jütland félsziget legészakibb csücske, Skagen, mindössze 112 kilométernyire van a norvég déli partok kikötőjétől, Christiansandtól, aki tehát be akar hajózni a német tengerekre, annak ezen a 112 kilométeres úton kell átmennie, de még ha itt át is jutott, tovább már a dán szigetek egészen szűk átjáróin lehet csak továbbhaladnia. Ez pedig majdnem megoldhatatlan feladat, ha Dánia csak a legcsekélyebb ellenállást is tanúsítja, mert a Nagy Belt és Kis Belt sekély vizeikkel és rejtett homokzátonyaikkal nem alkalmasak nagyobb hajóegységek átvonulására, az egyetlen járható út, az Öre-Lund, pedig a legkeskenyebbik helyén mindössze négy kilométer a dán és a svéd partok között. Ez a rendkívül jelentős földrajzi helyzet okozta most, hogy Dánia elsősorban került bele a hadiállapotba a két szembenálló tengeri hatalom, Németország és a keleti tengerbe benyomulni akaró Anglia között. Van ugyan még egy átjáró a két tenger között, de az kizárólag német tulajdon: a Vilmos császár-csatorna, amely Jütland déli részét vágja át az Északi és Keleti tenger között. Szárazföldi hadműveletek számára Dánia szárazföldje, a Jütland félsziget, nem alkalmas, mert homokos, részben mocsaras vidék, ezenkívül jóformán lehetetlen komolyabb létszámú csapatokat partra szállítani rajta, mert nyugati partján magas homokdűnék húzódnak végig, amelyek messzire benyúlnak a tengerbe és a helyüket és nagyságukat folyton változtató homokzátonyokkal telítik meg a tengernek ezt a részét. A hajósoknak már évszázadok óta valóságos réme ez a tengerrész és évente mindig egész sereghajó megy itt tönkre, ha az Északi tenger nagy viharaiban nem tud a mélyebb vizekre menekülni. Dániát a tengerek és zöld mezők országának szokták nevezni. Ennek az a magyarázata, hogy Jütland félszigetnek és a Dániát alkotó szigeteknek összesen 5500 kilométernyi tengermosta partjuk van, az Északi tenger, a Skagerrak, a Kattegat, a Balti tenger veszik közre a kis ország — Dánia alig egyharmada a mai Magyarországnak — partjait. Egyetlen európai országnak sincs olyan nagy kiterjedésű homokos strandfürdőre alkalmas tengerpartja, mint Dániának és a „dán Riviéra“,, a Koppenhágától északra húzódó tengerpart a nyári hónapokban egyetlen nagy, több mint száz kilométeres strandfürdő. A tenger szabályozza Dániának az éghajlatát is. Az évi átlagos hőmérséklet 8—9 fok Celsius, de a nyári meleg sem tűrhetetlen, mert alig emelkedik a hőmérő a 20 fok fölé. Ez a kiegyensúlyozott, kellemes éghajlat teszi lehetővé azt a nagyszabású mezőgazdasági életet, amely a mai Dániának a gazdagságát adja meg. 50 évvel ezelőtt még a gabonatermelésen volt a főhangsúly, de amikor a tengerentúli gabona versenyét nem tudták ellensúlyozni, a dán gazdatársadalom teljesen áttért az állattenyésztésre és az ezzel kapcsolatos mezőgazdaságra. Ezen a téren azután elérték azt, hogy ma Dánia Európa legerősebb állattenyésztő országa. A statisztikai adatok szerint egy 100 katasztrális hold nagyságú gazdaságra átlagosan 29 ló, 114 szarvasmarha, 177 sertés, 13 juh és 2898 baromfi esik. A lakosságnak 31 százaléka foglalkozik mezőgazdasággal, illetőleg állattenyésztéssel, valamivel keveseb az iparos és ipari munkás és csak harmadsorban következik a halászat. A gazdák 85 százalékban termelő és értékesítő szövetkezetekbe tömörülve dolgoznak és ami a gazdálkodás terén elérhető, azt a legmagasabb tökélyre vitték. A mezőgazdaság és állattenyésztés főleg a szigeteken folyik, különösen termékeny vidék Lolland és Seeland szigetek földje, itt úgyszólván az A dán királyi palota Koppenhágában. Jobboldali kép: a városháza és egyik főutca Koppenhágában. A Seeland és Faesti szigetek közti híd. Alsó kép: Trekroner erődje Koppenhága előtt. Alsó képek: A Dibbol malom, Jütlandban, a benzinkikötő Koppenhágában.