Képes Vasárnap, 1940 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1940-04-14 / 15. szám

Semleges országok a háborúban A világháborúban úgyszólván a földkerekség valamennyi országa és népe háborúban állt a papí­­ron, de tényleg nem került sor a fegyveres beavatkozására. Ezzel szemben a mostani háborúban tulajdonkép csak három nagyha­talom áll hadiállapotban egy­mással, a többi országok és népek állandóan hangoztatják semle­gességüket, mégis az a helyzet, hogy belesodródnak a nagyha­talmak háborújába. Legújabban teljesen váratlanul, a szó leg­szorosabb értelmében egyik nap­ról a másikra két semleges állam, Dánia és Norvégia került bele a háború forgatagába. A két állam már évszázadok óta teljes sors­közösségben él egymás mellett, közös érdekeiket már a XIV. szá­zadban felismerték, amikor a své­dekkel együtt megkötötték a hár­mas „Kalmar-uniót“. Azóta a történelem folyamán többször változott a három állam politikai helyzete, de egymásrautaltságu­kat állandóan érezték és csak leg­utóbb is a három skandináv ál­lam királya együttes értekezle­ten vitatta meg országai állás­pontját. Dánia, a tengerek és zöld mezők országa Dániát legelsősorban földrajzi helyzete sodorta bele a mai há­borús forgatagba. A dán föld, Jütland félsziget, egyenesen észak­nak mutató vonalával zárja el a tengeri utat az Északi tenger fe­lől a Keleti, illetőleg Balti tenger felé. Jütland félsziget legészakibb csücske, Skagen, mindössze 112 kilométernyire van a norvég déli partok kikötőjétől, Christiansand­­tól, aki tehát be akar hajózni a német tengerekre, annak ezen a 112 kilométeres úton kell átmen­nie, de még ha itt át is jutott, tovább már a dán szigetek egé­szen szűk átjáróin lehet csak to­vábbhaladnia. Ez pedig majdnem megoldhatatlan feladat, ha Dánia csak a legcsekélyebb ellenállást is tanúsítja, mert a Nagy Belt és Kis Belt sekély vizeikkel és rej­tett homokzátonyaikkal nem al­kalmasak nagyobb hajóegységek átvonulására, az egyetlen járható út, az Öre-Lund, pedig a legkes­­kenyebbik helyén mindössze négy kilométer a dán és a svéd partok között. Ez a rendkívül jelentős földrajzi helyzet okozta most, hogy Dánia elsősorban került be­le a hadiállapotba a két szemben­álló tengeri hatalom, Németor­szág és a keleti tengerbe benyo­mulni akaró Anglia között. Van ugyan még egy átjáró a két ten­ger között, de az kizárólag német tulajdon: a Vilmos császár-csa­torna, amely Jütland déli részét vágja át az Északi és Keleti tenger között. Szárazföldi hadműveletek szá­mára Dánia szárazföldje, a Jüt­land félsziget, nem alkalmas, mert homokos, részben mocsaras vidék, ezenkívül jóformán lehe­tetlen komolyabb létszámú csapa­tokat partra szállítani rajta, mert nyugati partján magas homok­dűnék húzódnak végig, amelyek messzire benyúlnak a tengerbe és a helyüket és nagyságukat foly­ton változtató homokzátonyokkal telítik meg a tengernek ezt a ré­szét. A hajósoknak már évszáza­dok óta valóságos réme ez a ten­gerrész és évente mindig egész sereg­hajó megy itt tönkre, ha az Északi tenger nagy viharaiban nem tud a mélyebb vizekre me­nekülni. Dániát a tengerek és zöld me­zők országának szokták nevezni. Ennek az a magyarázata, hogy Jüt­land félszigetnek és a Dániát al­kotó szigeteknek összesen 5500 kilométernyi tengermosta partjuk van, az Északi tenger, a Skager­rak, a Kattegat, a Balti tenger veszik közre a kis ország — Dá­nia alig egyharmada a mai Ma­gyarországnak — partjait. Egyet­len európai országnak sincs olyan nagy kiterjedésű homokos strand­fürdőre alkalmas tengerpartja, mint Dániának és a „dán Rivié­ra“,, a Koppenhágától északra hú­zódó tengerpart a nyári hóna­pokban egyetlen nagy, több mint száz kilométeres strandfürdő. A tenger szabályozza Dániának az éghajlatát is. Az évi átlagos hőmérséklet 8—9 fok Celsius, de a nyári meleg sem tűrhetetlen, mert alig emelkedik a hőmérő a 20 fok fölé. Ez a kiegyensúlyo­zott, kellemes éghajlat teszi lehe­tővé azt a nagyszabású mező­­gazdasági életet, amely a mai Dániának a gazdagságát adja meg. 50 évvel ezelőtt még a ga­bonatermelésen volt a főhang­­súly, de amikor a tengerentúli gabona versenyét nem tudták el­lensúlyozni, a dán gazdatársada­lom teljesen áttért az állatte­nyésztésre és az ezzel kapcsola­tos mezőgazdaságra. Ezen a téren azután elérték azt, hogy ma Dá­nia Európa legerősebb állatte­nyésztő országa. A statisztikai adatok szerint egy 100 katasztrá­­lis hold nagyságú gazdaságra át­lagosan 29 ló, 114 szarvasmarha, 177 sertés, 13 juh és 2898 baromfi esik. A lakosságnak 31 százaléka foglalkozik mezőgazdasággal, il­letőleg állattenyésztéssel, vala­mivel keveseb az iparos és ipari munkás és csak harmadsorban következik a halászat. A gazdák 85 százalékban termelő és érté­kesítő szövetkezetekbe tömörülve dolgoznak és ami a gazdálkodás terén elérhető, azt a legmaga­sabb tökélyre vitték. A mezőgaz­daság és állattenyésztés főleg a szigeteken folyik, különösen ter­mékeny vidék Lolland és Seeland szigetek földje, itt úgyszólván az A dán királyi palota Koppenhágában. Jobboldali kép: a városháza és egyik főutca Koppenhágában. A Seeland és Faesti szigetek közti híd. Alsó kép: Trekroner erődje Koppenhága előtt. Alsó képek: A Dibbol malom, Jütlandban, a benzinkikötő Koppenhágában.

Next