Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-02-20 / 15. szám

Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr, borítékban 6 fr , postán borítékkal 6 fr. pengő p.—Előfizethetni helyien Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy hasábsorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajezár számíttatik. TARTALOM. Kinevezések. Megtiszteltetés. Halá­lozások. Vezérczikk (Müipar). M. t. társ. Választ­mányi ülés a’ pesti reform, iskola ügyében. Fővá­rosi ujdons. Felelet a’ budapesti nagy adóra. Egye­sületek (Aradból) Megyei dolgok: krasznai közgyű­lés vége : Pozsony. Vidéki levéltárcza: Pápa (nász­lövöldözés); Győr (ujonczok, dunarév); Miskolcz (választási zaj és vitatások); Sz. Fejérvár (Deák F. polgárrá válasz.) Kassa. Egyveleg. Igazítások és czáfolatok . R. Komáromból, pesti kórháztól. Kül­földi napló. Éjsz. Amerika: újabb viszálkodás Ang­liával. Angolhon: Péelneki válas­zfelirati beszéde, parlamenti viták. Fran­cz­, Spanyol, Len­gyel­, Némethon. Egyiptus. Különféle. Értekező : Fáy András észrevételei a’ hasznos ismereteket terj. társ. ügyében. Hiúfenyegetés: (váltójogi tárgy) Hirdetések: MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. (Ki ne­v­e­z­é­s­e­k): A’ am. m. kir. udv. kamara a’ hradeki megürült sóm­ázsáló-hiva­­talra Bedekovics Lázárt, — a’ besztercze­­bányai kam. igazgatóságnál pedig negyedik ir­­noki helyre Harnatovszky Józsefet alkalmazá. (Megtiszteltetés.) Öcs. ’s apóst, kir. felsége Ábrahám Samu brassói polgárt és kereskedőt a’ Brassóban felállítandó köz ■ kórházra tett jótékony alapítványért kisebb JIS polgári arany érdempénzzel szalagostul mél­­tóztatott kegy. megajándékozni. (Halálozások.) Kaiser József, a’győri harminczadnál volt ellenőr, — Schindelber- J É­ger Leopold nagy-becskereki sómázsamester, — és Pállya Pál lippai sóbeszedő meghaltak. A’ „Hírnök“ Csató Pálnak f. h. 15-én történt halálát érzékeny szavaival jelenti a’ méltó bánatnak, mellyet e’ veszteségen nem lehetett nem éreznie. Vezérczikk. (M . i­p a r.) „Nem mindent tehetünk mindnyájan“ — szól a’ közmondás. Egész nemzetekről igaz ez úgy mint egyedekről. Nemzetek iparirányát geographiai helyzet, népesség, népjellem ’s ezekkel rokon körülmények határozzák , ’s iparnak természetes gyümölcskint kell a’ nép állapotjából kifejleni elannyira, hogy a’ védvámrendszer, egyedáruság ’s az ipar­­erőtetés több hasonló fonák eszméi nem mást mint üvegházi tengő lengő növényt teremt­hetnek, mellyek, ha egykor a’ nép eljutott tehetségeinek érzetére, ’s józan óhajtásait jogok polczára emelé, valóságos akadályai lesznek az ipar útján, mert abnormis érde­keket szülnek, ellentétben állókat a’ termé­szetes érdekekkel, és igen nehézzé teszik, visszavinni a’ dolgot az iparvilágbani sza­badság és biztosság kerékvágásába, mellyen lehetséges egyedül, a’ nemzeti közipar fel­virágzása. Azért mi nem tartunk azokkal, kik úgy vélekednek, hogy műiparos (köz- és gyármunkabeli) szükségeinket is mind magunknak kellene fedeznünk, ’s a’ kül­földnek csak eladnunk termékeink fölösle­géből, de cserébe semmit nem vennünk. A’ ki mindent csak eladni, venni pedig semmit sem akar, az semmit sem fog eladni, mert a’ kereskedés cserén alapszik. És e’ vagy ama’ nemzet iparának tökélye nem abban áll, hogy minden lehető dolgot maga ter­­meszszen ’s gyártson, hanem abban, hogy mind azt termeszsze ’s gyártsa, a’ mit ter­mészeti és kereskedési viszonyainál fogva haszonnal előállíthat. Már más alkalommal kimondók: miképen az ipar dolga csak akkor van jól, ha csupán azon erőfölösleg fordul a’ műiparra, melly a’ földművelési ér­dekek tökéletes fedezése után fölmaradott. Ezen alapelvnél fogva mi úgy gondoljuk, hogy Magyarországnak (különös helyzetű egyes vidékeket kivéve) még igen soká — ne mondjuk: mindig — főképen földművelő országnak kell lennie. Azonban műipar és földművelés igen szoros kapcsolatban álla­nak. Egyik a’ másikra hat kölcsönösen. Még amaz afrikainak is, ki sem kapát sem eket nem ismer, hanem egy hegyes bottal szúr a’ földbe lyukat, és abba veti búzaszemét, még ennek is van egy bothegyező késre szük­sége , annál inkább egy olly földművelés, mint már csak most is a’ hazánkbeli, kéz­műves! segédkezet nem nélkülözhet, és ennél­fogva bizonynyal kézműveinknek legnagyobb részét mindig hol fogjuk csináltatni. De már kérdjük, miért nem iparkodunk, hogy kéz­műveseink hasonló jót készíthessenek, mint a’ külföldiek, vagy ha készíthetnek, ne drá­gábban készítsék, mint külországból vehet­­nek? Kérdjük: mathesis és természettudo­mányok, mellyek a’ technicával olly szoros kapcsolatban­­állanak, miért nem hatnak be éltető sugáraikkal műhelyeinkbe; miért kell csak egy szerszámnak ismeretét is évtizede­kig nélkülöznünk, melly külföldön a’ kéz­műves munkáját tiálja évek óta könnyebbé, jobbá, olcsóbbá teszi? miért kell kézmüve­­sink legnagyobb részének olly elhanyagolt, alacsony állapotban tespedni, hogy még csak egy árjegyzéket se legyen képes becsüle­tesen föltenni; mesterségéből pedig ne tud­jon egyebet, mint a’ mit jártában keltében, titkolózó mestereitől mintegy félszemmel lopva ellesett? Úgy véljük, ezek és igen fontos több tekintetek, mellyeket a’ jövendőről csak egy kis sejtelmet biró szemnek is nem látni nem lehet, igen elevenen éreztetik, hogy gondoskodni eszközökről, mellyek polgár­társaink egyik igen nevezetes osztályának — a’ kézműves - osztálynak — nevelését ’s ki­képzését elősegítsék, a’ legsürgetőbb szük­ségek közé tartozik. Ezen eszközök sorá­ban a’ legsikeresbek egyikének mutatkoztak ekkorig Európa különféle részeiben az ipar­egyesületek. Van i­lyen Londonban (Society for Encouragement of Arts, Manu­factures and Commerce) , Párisban (So­­ciété d’ encouragement pour l’ industrie na­tional), van Bécsben, Berlinben, Prágában, Grätzben, Münchenben, Hannoverben, Darm­stadtban, Kasselben, Szászországban (Chem­­nicz), Braunschweigban, Stuttgartban; ezek mind országos intézetek ; — azonkívül hely­beli hatáskörű iparegyesület magában Né­methonban 1838-ban már 72 volt. — Mi történt nálunk ez irányban mindekkorig? — Semmi. De csak egyetlen egy kis lépés sem. — íme napjainknak egyik legparancsolóbb szüksége ! íme egy gyönyörű tér az egye­sületi szellemnek! Fogunk e’ tárgyról rész­letesen szólani; most —a’ mennyire egy ve­­zérczikkecske parányi helye engedi — csak azt említjük meg, hogy ha hazánkban egy iparegyesület keletkeznék, annak —nézetünk szerint —munkálódása köréhez tartoznék : 1) egy igen olcsó folyóirat (ha ingyen teljes­séggel nem lehetne) és aprólékos füzetkék által a’ műipar körébe vágó ismereteket nép­szerűen terjeszteni; minden hasznos talál­mányt, szerszámot és javító fölfedezést meg­ismertetni ; a’ nemzet tömegét a’ kézműve­sekkel viszonyos érintkezésbe, ismeretségbe hozni; ( 2) Pesten egy olvasóteremet ál­­litni, mellyben a’ kézművesek minden hasz­nos olvasmányt feltaláljanak, mellyel reális ismereteiket] gazdagíthatnák; — 3) össze­kötni e’ teremmel egy szerszámgyüjteményt, minő Bécsben a’ polytechnicumban van, ’s mellyre az A11 ra a 11 e­r oktató által szer­kezett K­a­n­n­a­s­c­h által pedig tovább mű­velt uj tudomány (műszeri technológia, el­lentétben a’ vegytanival) alapítva van; — 4) ezzel összeköttetésben egy pár tanítót tartani; kik (mint Berlinben igen nagy si­kerrel történik) vasár- és ünnepnapokon a­ mesterlegényeknek életkörükbe vágó tech­nicai tudományokból ingyen népszerű fecz­­kéket adjanak; egy harmadik oktatót pedig, ki a’ mesterinasokat magyar nyelvre oktassa; 5) pesti vásáronkinti műkiállitások; 6) az iparűző népesebb helyeken, például: Debre­­czen, Miskolcz, Szeged, Temesváron ’stb., fiókintézetek létesítése. Szerencsénk volt e’ részben eszméinket a’ hasznos ismereteket terjesztő egyesület alapszabályain dolgozó választmányban azon hozzátétellel indítvá­nyozni, hogy ha netalán az egyesület munká­­lódását illy irányban intézni jónak vélné, megegyezésre remélünk találni a’ dologban tulajdonilag érdeklett polgártársainknál, ha ígéretet teszünk, hogy néhány ezer forint tőkével, melly koránsem tulajdonunk, hanem inkább kezeinkre bízott közérték, az első szükségek fedezéséhez járulhatunk. A’ vá­lasztmánynak nem vala csekély előadásunkra szüksége, hogy a’ műiparos dolgozó néposz­tály érdekeire figyelmével kiterjeszkedjék; azért is, eddigi állapodása szerint, úgy javas­­laná a’ tervezett egyesületet alakítani, hogy az czélul tűzze ki magának: 1) népszerű munkácskák által terjeszteni a’ hasznos is­meretek azon nemeit, mellyek kisebb nagyobb mértékben minden embernek szükségesek; 2) ha az egyesület pénzereje megengedendi, hogy speciális irányban többféle eszközökhöz nyúlhasson, a’ műiparos néposztályokra irá­nyozni ismeretterjesztő munkálódását. Azonban az épen olly halhatatlan iró , mint meleg emberbarát ’s buzgó hazafi , Fáy András, kinek honunk már sokkal tar­tozik, e’ részben más véleménynyel van. Ő azt óhajtaná, hogy a’ kérdéses egyesület a’ maga munkálódását a’legalsóbb néposztályra, a’ földműveléssel foglalkozó parasztokra in­tézze. — Sok gyakorlati tapintattal irott ’s minden esetre igen tanulságos észrevételeit lapjaink értekező része közli. Nem gondol­juk, hogy akármellyikü­nk is inkább saját vé­leményét keresztülvinni , mint használni óhajtson. Azért a’ két eszmét elfogultság ’s előszeretet nélkül bocsátjuk a’ közönség íté­letére. Csupán azt jegyezzük meg, hogy: 1) Más után mint hasznos könyvek terjesztése által a’ földművelő nép nagy tömegének ne­velésére hatni egy magányos egyesület alig képes. Azon anyagi szűkölködésnek, melly e’ részben akadályt képez, nemző oka institu­­tiókban létezik , miket csak törvényhozás egyenlíthet ki. Elemi iskolák útján pedig egyes földesurak és községek hathatnak leg­­sikeresben. 2) Könyvterjesztés által pedig 29

Next