Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-04-14 / 30. szám
SZERDA 30. TAVASZHÓ 14. 1841 Pesti Hírlap ■ 1 ~ —- — ■ - •— ■" . — ...■mm................... Mejtjelen e’ hírlap minden héten kétszer, szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr. borítékban 6 fr., postán borítékkál 6 fr. pengő p. — Előfizethetni helyien Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM. Kinevezések. Vezérczikk. (Erdély és unió. — Egység a’ magyarnak). Orvosi kart illető jelentés. Hangászegyesület. Gymnastica. Fővár, ujdons. Megyei dolgok : Csongrád (vegy. ház., ujonczállitás). Tolna (a’ nemességnek megyei küzterhekben részesítése ’s honoratiorok gyűlésen szavazhatása, irány, utasítás országgyűlésre). Marmaros (censura, vegyház, Deák F. tbiró, adótartozás, bot és madárfejek). Torontói (népzsarolás falusi elöljárók tudatlanságából, közgyűlési határozatok). Kolozs megyei gyűlés egy erdélyi és egy magyarhoni tudósító tollából. Külföldi napló. Éjszakamerika. Törökhon. Egyveleg. Értekező. Testvérhozi párhuzamok. Teleki Domokostól. — Az eperjesi m. társaság dolgában. — M. gazd. egyesület. Gabonaár. Pénzkelet. Dunavizállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. ír kinevezések. 0 cs. ’s apost. kir. felsége Mérey Móriczot, a’ kir. udvari cancellaria fogalmazó-gyakornokát, ugyanazon kormányszék tiszteletbeli fogalmazójává*, továbbá Gedeon Lajos Torna megyei főjegyzőt, Péterffy Károly Temes megyei táblabirót és Dienes István eperjesi városbirót a’ tiszáninneni kerül, tábla ülnökeivé méltóztatott kegyelmesen kinevezni. (Hírnök.) Vezérczisek. (Erdély és unió,— egység a’ magyarnak.) Erdélyről érdekes dolgokat adnak olvasmányul mai lapjaink. Ott van többek között Erdély lelkes fiai egyikének gróf Teleki Domokosnak, ki a’ hont olly munkás szeretettel szereti, „testvérhoni párhuzama“! — Egy tartalomdús előszó az érdekhatalmas kérdéshez: hogy a’magyar egy nemzet legyen. Félre az önzés salakjaival napfényre vonjuk a’ magány- parányi érdekeket itt és egyebütt, most és mindenkoron , bár a’hazafiság fényes öltönyét bitorolják is. Félre a’ mától holnapig ’s a’ tűzhelyünktől szomszédunk tűzhelyéig számitgató rövidke politicával illy kérdéseknél magasult nézőpontra van szükség, keselyűszemre, melly a’ napba néz, prometheusi szellemre, mellynek kebele egy-egy eleven oraculum. Illy szemre, illy szellemre van szükség ; mert e’ kérdés azon kérdések egyike talán legfőbbike, melyekben a’ magyar jövendőjének szíve ver. Mi e’ kérdésnek roppant fontosságát ösztönszerüleg érezve, és okszerüleg felfogva, szeretnők a’ dolgot úgy megvitatni, hogy eloszlatni segítsük a’ fellegeket, a’ mik jövendőnk napját felfogják. Azonban erre tudomány kell, minővel mi nem bírunk, és Erdély jogállapotának ismerete kell, minővel mi nem dicserhetünk. Soha sem ragadott meg minket erősebben az önparányiság fájdalma, soha sem éreztük súlyosabban, mennyire elmaradtunk a’legközelebb lefolyt években a’ haladó kornak igénye mögött, mint épen most. Erdélyiek közül a’ magyarhoni jogállapotot elméleti ’s gyakorlati összefüggésben olly kevesen ismerik, mi magyarokul viszont az erdélyieket olly kevéssé ismerjük! Kölcsey nincs többé; ő hősünk volt volna e’ kérdésnél; ’s a’ másik, a’ ki lehetne, vakulással küzd. Köszönet gróf Telekinek! hogy ő szólalt fel. Legyen vezérünk a’ véleményvitában e’ kérdés fölött, taglalja végig és — újra meg újra — szüntelen minden oldalról, szálljon fel ismereteinek tág mezején a’ magas szempontra, honnan Erdély ’s Magyarhonra egyaránt széttekinthetni; nézzen a’ napba, mint keselyű, és szóljon, a’mit keblének istene sugal. Honunk publicistáinak pedig meg kell mondanunk, hogy nem eléggé méltányolják azon tapasztalási igazságot, milly nehéz, hogy ne mondjuk lehetlen a’javítás, melly a’nemzetben előkészítve nincs; milly gyönge szózat az, mellyet nem hangoztat vissza közvélemény. Mi tudjuk ’s mondottuk máskoron is, hogy az országgyűlésnek egyik hivatása ugyan, előkészitni a’ közvéleményt, de vannak kérdések, mellyeket készen kell találnia; mert a’ napnak szükségeihez tartoznak ; ha ezeknél is országgyűlés kénytelen az előkészítő szerepet eljátszani: a’sybillinus kilencz könyvből hat időközben tűzbe repűl, ’s az elfogadott háromnak homlokán ül Sybilla kártékony betűje (xcuta xaxioraj, melly minálunk „késő“-t jelent. Többi közt honunk publicistái nem eléggé méltányolják az időszaki sajtó hatáskörét, melly csak úgy gyakorolhat üdvös hatást, hahogy a’ nemzeti öszszes értelmiség raktára lesz. Addig is tehát, mig e’szavak közül:„Erdély ésünno“ Magyarhonból is erősebbek szólnának, legyen szándékunk tisztaságának megbocsátva, ha egyben másban talán tévedünk. Van a’ nemzeteknek is egyediségük, mint embernek van; ’s azért az egységre törekvés iránya keresztül a’ történetek minden viszontagságain , keresztül minden eseményeken, mellyek a’ természetes néphatárokat összezavarták , ésannyira kitűnik mindenkoron, hogy a’ nemzeti egyediség eldarabolása még mindig felkölté a’ nemzetiségre ’s nemzeti egységre törekvés igyekezetét. így van ez jelenleg is. Alig van nemzetiség, mellyet Napoleon hódításai meg nem sértettek, ’s midőn ő eldőlt, nem minden lépés a’ szerint történt hogy a’ politicai egység vagy nép-individualitás ösztönszerű irányával megegyezőnek mondhatnék. Innen a’ századok óta illy erőben soha nem látott törekvés nemzetiségek kifejtésére, mellynek gátolhatlan eredménye lesz egy másik törekvés: a’kifejlesztett nemzetiséget egyesíteni. Mert politicai egység a’ nemzeti egységgel töszomszéd. Nézzünk magunk körül. Ez irány az, melly századunk vezérjellemekint a’ világ évkönyveiben csillagbetűkkel immár írva van; pedig jegyezzük meg jól, mit az új világ illustratora Humboldt Sándor említ valahol, hogy: „ha valamelly század egy nagyszerű reményt táplálni kezdett, annak útját állani többé nem lehet.“ Igenis, világerővel hat a’ nemzeti egység iránya, ’s a’ melly nemzet parányiszerű indolentiában e’ világirányhoz nem simul, annak jövendője: elnyeletés, meg járom, szolgaság. Mi magyarhoznak, úgy látszik, sejtünk ebből valamit; innen a’ nagyszerű törekvés: nemzetiségünket kifejteni. — Erdély azonban itt máskép áll: ott a’ magyarság az aristocraticus sánczok között saját körében kifejlettebem, jobban , ezerszer jobban mint Magyarhonban; de institutióit még távolról sem illette meg korunknak geniusa; az, mi az említett sánczon kívül van, még ott factornak nem számíttatik, és ez irányban a’ nemzetiség kiterjedőleg lépést sem halad. Ez az aristocraticus magábavonulás ha egy részről minden ingert elölt, a’ magyar elemet szélesíteni, más részről ösztön volt a’sánczon belőli tömegnek, hinni, hogy ha ő kicsinyded körében institutióit védelmezgeti, elforog sánczain kívül a’ világkerék,’kz ben megmarad illetetlenül. Itt van a’ magyarhonnali egyesüléstől idegenkedésnek legfőbb kútfeje: sejtetlenül buzog az ben a’ kebelben; csak itt-ott lök fel egy kis porondot ; ’s ezt egy táblai rendszernek, vallásszabadságnak , főhivatalok országgyűlési választásának ’s több illyeseknek nevezik, mikkel közös király alatt könnyű lesz a’ két nemzetnek tisztába jöni, ha a’ kútfővel tisztába jö . Még egyszer, nézzünk komolyan körül: Mik vagyunk mi magyarok? Középre vetve két roppant nemzetiség közé, mellynek mindkettejéböl tömérdek elem zavarja sajátságunkat ; úgy hogy egyiknek mint másiknak óceánjáról a’ habgyűrűzet szivünkig elhat. Mi hát kikerülhetlen hivatásunk ez állásponton ? Kiállani az első rohanást, midőn egykoron e’ két nagy elem összeütközik, és pedig kereken szólva, frigyesülni azon elemmel, melly mellett a’ világ színpadán a’magyar elem nagyszerű önállásban békén megférhet, mellyhez királyunk trónérdeke barátságra it, mellyhez a’ civilisatio ’s jog és szabadság közös eszméi vonzanak; frigyesülni pedig a’ másik ellen, melly már is vakandokként turkálja ültetvényinket, melly mellett önállás lehetetlen, melly elnyeléssel fenyegeti nemzetiségünket, mellynek előcsapatja barbárság, és hagyománya járom és szolgaság. Fűzzön össze bennünket Erdélylyel a’ politicai egység kapcsolata, mikint nemzeti rokonság egybefüz, és bátran nézhetünk az időnek elibe, mellyben tán még egyszer hivatva leszünk védfalat képezni Európának; ellenben maradjon tovább is eldarabolva nemzeti erőnk, és — — de legyen távol minden baljóslat, csak emlékezzék Erdély, miképen mi magyarhoniak milliók vagyunk, és milliókban sok erő rejlik; de őt csak körén kívüli utalom mentheti meg, hogy a’ jeges tengertől Adriáig karjait kinyújtó Briaraeusnak súlyát legelső ne érezze. És e’ szempont az, mellyből nézetünk szerint e’ nagy kérdést tekintenünk kell; e’szempont, melly a’két testvérhen legszentebb érdekeit a’ királyi szék legfőbb érdekével egybeforrasztja; ’s ép’ e’ szerencsés találkozásnál fogva komolyan int, ragadjuk üstökén az alkalmat, melly a’ politicai conjuncturák változtával illy kedvezőn talán soha sem ajánlkozandik. — Egység a’ magyarnak! e’ szavakban fekszik jövendőnk kulcsa. Nincs érdek a’ nyilvános közjog , nincs érdek a’ magányjog körében, mellynek e’ nagyszerű szempont előtt háttérbe ne kellene vonulni. — Előleges sérelmeink között 26 év óta legelői állanak a’ territoriális sérelmek. Sejtessük e felőlük szivünk érzelmét? Legyen ma miénk Galiczia nemzetiségének egész idegen eleme : mérnöke mondani, hogy erősödénk? Ellenben legyen Erdély egy testté velünk, ’s magasztos érzettel nézhetünk a’ jövendő viharaiba. — Azonban jól tudjuk mi, hogy illy kérdéseket nem a’ históriai jogok kényszerítő szempontjából, hanem a’ közös fejedelem hozzájárultával a’ két ország viszonos hajlandóságából lehet csak eldönteni, azért hát méltó mindent, a’ mi erdélyi rokonunknál az egygyéolvadástól idegenkedést okoz, nyíl