Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-05-08 / 37. szám
tak a’ fölkeltekkel, ’s csupán egy napjok van a’ syriaiak ellen elkövetett kegyetlenséggel bélyegezve. E’ fölkelésnek következménye lön a’ nagy hatalmak júliusi szerződése a’ végett, hogy a’ syriaiak a’ zsarnokságtól (fájlalva említé M. Ali zsarnokságát) fölszabadittassanak. „Sietve kellett itt tenni — úgy mond Napier — hogy az európai háború kikerültessék.“ ’S itt elszámlálá a’ táborozásnak az angolok részérőli szerencsés folyamát. ..St. Jean d’Acre bevétele után — úgy mond — Alexandria alá mentem 6 sorhajóval, a’ tél bekövetkezett, és mivel késnem nem lehetett, kormányomtól nem lévén utasításom, magamra vevém a’ felelőség nagy terhét, és M. Alival egyezkedém. Ezzel én a’ syriai és egyiptusi háborút bevégzettnek tartottam. Azonban a’ nagy udvar visszaveté később a’ szerződést, az angol követ ellenmondott ennek, azt siettetettnek és fölhatalmazás nélkül történtnek nyilvánítván. Az egész működés egészen újra kezdődött, ’s én azt kívántam M. Alitól, hogy húzná ki seregét Syriából. Olly föltételek adattak elébe, miket joggal visszautasíthatott, különben hazáját a’ lázadás és meghasonlás veszélyébe döntötte és családjában egyenetlenséget hozott volna be. Azonban M. Ali itt is a’ föltételek szabadszellemű részét elfogadta, az egyedáruságot és rabszolgakereskedést eltörlé (tetszés), mindent, mit kívánt, csupán Egyiptus birtokábani csendes megmaradás , és én azt hiszem, hogy a’ passá egyenes őszintességét bizonyitá be, midőn visszaadá a’ szultán hajóhadát, sőt élelemmel ellátva adta ki azt; kihuzá seregét Syriából, de a’ nagy udvarnak rész tanácsok adattak, ő kémeket külde Syriába, az egyiptusi erő kitapogatására, ’s ha gyengének találtatnék, annak megtámadását parancsolá. Egyik barátom (Stuart) ellenmondott e’ rendeletnek és szerencsére végre nem hajtaték. M. Ali megelégedék Egyiptussal, ’s most jogosítva van a’ szultántól és szövetségeseitől igazságot követelni (tetszés). Én gyakran értekezem M. Alival; ő szabad, egyenes szellemű férfiú, neki alkalma volt az angol kereskedést és közlekedésünket Egyiptusban megszakítani ’s az angoloknak végtelen károkat tehetni; de ő azt mondá, hogy nem Anglia ellen hadakozik, hanem a’ konstantinápolyi követekkel. Az egyedáruság tökéletes megszüntetésének kivonatára azt válaszolá: miként még Angolhon is űzi a’ gabonakereskedési egyedáruságot, egyébiránt a’ Nílus folyamát fölszabadítandja az angol kereskedésnek. „Ugyanis az angol érdeke azt kívánja, hogy Indiák felé szabad utat engedjek; az én népem érdeke pedig — mondá a’ pássá — az angol gyár- és kézműveket kívánja, ’s igy érdekeink összetalálkoznak.“ — A’ pássá megigéré mindent megtenni Angolhonért, mit ez kíván; de erre még idő helys rabszolgaság eltörlesztése iránti kivánatomra — úgy mond Napier — a’ pássá ezt felelé: „Mennyi idő kellett az angoloknak is, hogy a’ rabszolgaságot eltörölhették.“ — Honnan vallása nem egyezik meg nézeteimmel; de engedjetek időt és békét, és fogadom, nem lesz Egyiptusban rabszolgaság! A’ szultán által M. Alinak előterjesztett föltételek veszélyesek valának, mert megtagadtatott tőle Egyiptusnak örökös leírása, a’ mennyiben a nagy udvar magának tartá fen a’ jogot, M. Ali utódai közül kormányzót választani. Erre a’ pássá azt válaszolá, hogy Ibrahimot mint gyermekét és örökösét nevelte föl, ki 50 ezernyi seregnek parancsnoka , és „ha most őt az öröklésből kirekeszteni szándékoznám, ellenem vezérelné seregét.“ — Joggal veté vissza M. Ali a’ katonatiszteknek a’ nagy ur által leendő kineveztetését is, mert igy hadi népe megvonná tőle az engedelmességet.“ Napier ezzel végzé szavait : „Azok után, miket tapasztalánk, remélem, hogy az öt hatalmasságok igazságot követelendnek a’ szultántól M. Ali részére; remélem, hogy egyiptusi passaságában meg fog erősittetni. Ha ez történendik, erköltsileg meg vagyok győződve, hogy ez intézkedésekből a’ világnak egy országa sem huzand annyi hasznot, mint II. Britannia“ (Szavait hosszas tetszés követé.) — Napier a’ manchesteri lakomán (tavaszhó 21.) még azt is kinyilatkoztatá, mikint ő tanácssa az egyiptusi alkirálynak, hogy a’ nagy udvar által eredetileg hozzá küldött föltételeket el ne fogadná, ekkép remélvén elejét vehetni a’ vérontásoknak, ’s ekkép látván végrehajtottaknak kormánya nézeteit. — A’ szabadszellemű lapok, sőt maga a’ Times is telvék Napier dicséretével, liverpooli beszédét bátor brit tengerészhezi illő egyenes nyilatkozatnak bélyegezvén. Ponsonby lordnak Konstantinápolybéli viszszahivatása különféle gyanitásokra szolgáltat alkalmat. A’ M. Post az egész dologban csak annyit lát valósággal megtörténtnek, hogy Ponsonby lord azon udvarias intést kapta — mit azonban nem várt ’s nem remélett — miszerint szabadságában áll, diplomatiai munkálkodásaitól magát kinyugodni ’s követségét, midőn tetszik, elhagyhatni. A’ Times minden tory szellemének ellenére legkíméletlenebb kifejezésekre fakad Cardigan lord ellen azért, hogy husvétvasárnap egy angol huszárt a’ kápolnában megveretett. Az idézett lap előadván a’ tettet, (lásd 36. sz.) ekkép elmélkedik: „Mindezt Cardigan lord követte el a’ kereszténységnek legszentebb, legünnepélyesebb napján, urunk föltámadása napján, azon napon, mellyhez a’ bűnösök raegkegyelmezése, béke és bocsánat köttetvék. E’ nyomorult hitvány ember, kit a’ nép nemesnek nevez, ki becsületéröl fecseg, és költött becsületét pisztolylyal védi, egy keresztény királynő hadseregében» tiszt ’s a’ királynő férjének ezredes-helytartója embertársán a’ büntetések legembertelenebbjét hajtató végre olly helyen, hol csak kevéssel azelőtt ájtatosság tartaték. Kételkedünk, ha valljon azon 1800 év alatt, mióta a’ kereszténység a’ husvétot ünnepli, történt e valaha illy iszonyatosság? Mi Cardigan 1. eljárását egyenesen ördöginek kénytelenittetünk nevezni. A’ brit hadseregnél rendkívüli esetekben vasárnapokon is hajtattak ugyan már végre testi büntetések , de soha még husvétvasárnapon! Kérdjük, mit teend a’ ministerium és a’ magas tábornoki testület? Mi történendik e’ megrögzött bűnössel, az angol sereg ezen szennyével, ki csak azért látszik lenni, hogy a’ közvéleménynyel daczoljon, és elrontsa hitelét azon oktalan gyöngédségnek, melly őt érdemlett megbecstelenittetése után is visszahelyezé azon hivatalba, mire vérmérséklete és jelleme alkalmatlanná tevék? A’ közönség nem leend megelégedve a’ csupa bámulattal és a’ tettnek rosszalásával; mi bizton reméljük, hogy az alsóháznak valamellyik független tagja első alkalommal indítványt teend: megkérni ő felségét, hogy a’ nemes lord ezredesi tisztéből eltávolittassék.“ A’ 31. Chronicle csípős epigrammában nyilatkozik Cardigan ellen, ki térdelve fohászkodik kegyelemért istenéhez, és ő 100 ütést veret katonájára. —íme uraim, más alkotmányos országban nyilvánosan és ugyancsak éles fegyverrel támadtatnak meg a’ kicsapongások, még pedig a’ személy megnevezésével , és midőn mi ollykor néhány szerény szót emelünk a’ visszaélések nagy tömege ellen, azonnal — — — . 1 PAREGYESÜET. Névjegyzéke az aláírás-gyűjtésre megkért t. ez. hatóságoknak, egyedeknek és testületeknek. Pesten: a’ városi tanács, Pest városa kültanácsa, a’ ezéhek, a’ Hírlapok szerkesztőségei, Almásy Pál, Antal Mihály, Appel József, Aigner Ferencz, Benyovszky Péter, Balogh Pál, Bloch Móricz, Breisach Hermann, Bene Ferencz, Böhm Antal, Bartl János, Császár Ferencz, Cahen Miksa, Cseh Pál, Czismár- Coffin Károly, Deák János, Eisele Antal, Erlesbeck Ferencz, Emmerling, Engelschalk Leopold, Ebert András, Enzsel - Réső Sándor, Eötvös József báró, Eötvös Dienes báró, Fuchs Keresztély, Fellner András, Ferenczy István, Farkas János, Forgács Lajos gróf, Fröhlich Fridrik, Gömöry Károly, Grabovszky Constant, Gyurkovics Mátyás, Heckenast Gusztáv, Heinrich Sámuel, Heisz Lőrincz, Hild János, Hajnik Pál, Hengelmüller Mihály, Hebert Engelbert, Iszer Vilmos, Jaquitz, Kossuth Lajos, Kacskovics Lajos, Kosival Adám, Krajcsovics János, Klaszy Venczel, Karczag testvérek, Kinner György, König Ignácz, Kunevalder testvérek, Kunevald Jakab, Kenptzer H. G., Kern Izsák, Kern Enoch, Kar ÉRTEKEZŐ: lovszky Zsigmond, Kappel Fridrik, Lukács Móricz, Luka Sándor, Länderer Lajos, Lichtenstein Siegfried, Lackenbach Jakab, Martinéil Aulai, Müller György, Michel Károly, Mayer János, Máhr Antal, Márton József, Mayer Vincze, Nádasy István, Nagy József, Neuhoffer János, Opancsár István, Oesterreicher Dávid, Privorszky Ferencz, Pramner Sámuel, Planer Antal, Porst Sebestyén, Pallady Ferencz, Rup Vilmos, Reich Mihály, Robicsek József, Rotter Ferencz, Roszmanish Antal, Rosenfeld Móricz, Schedel Ferencz, gr. Serényi László, Simon Florenz, Sartory János, Szilágyi István, Szekrényessy András, Szekrényessy József, Székely Károly , Szentpétery József, Schlick Ignácz, Schiandek József, Sellner Ferencz, Stadter Leopold, Szíj Soma, Schlesinger Móricz, Stáhly Ignácz, Sztrokayré asszony, Serény, László gróf, Trefort Ágoston, Tasner Antal, Tretter György, Tüköry József, Teleki László gróf, Takácsy György, Vajda Péter, Walthier Antal, Vesztermayer Ferencz, Vietorisz, Yankó Dániel, Valero Antal, Zsivora György, Zojcsák József, Zolal Lőrincz, Zitterbarth Mátyás, Zambó János. Megyékben: Árvában: Czirály József, Szmrecsányi János; Abaujban : Csorba Károly, Patay Soma; Aradban: Fábián Gábor, Szalbek Jakab; Barsban: Kosztolányi Péter; Bácsban: Sebők József; Baranyában: Beke József, Nagy Imre; Beregben: Dengeleghy Károly; Borsodban: Miskolcz város tanácsa, Máry Pál, Szemere Bertalan, Vadnay Miksa, Lichtenstein József; Biharban: Thurzó Ignácz, Lukács György; Békésben: Novák Antal, Wenkheim Béla báró, Boczkó Dániel; Csanádban: Vásárhelyi János; Csongrádban: Klauzál Gábor; Esztergomban: Besze János; Fejérben: Madarász László, Salamon Lajos; Győrben: Kovács Pál, Hegedűs Pál, Viczay Károlyné gr., Czuczor Gergely, Gömörben: Szentiványi Károly, Bodony Ábrahám; Hornban: Boronkay Lajos, Fejérváry Miklós; Hevesben: gr. Buttler János, gr. Keglevich Miklós, Papp Pál, Schnee László; Komáromban: Beöthy Zsigmond; Krassóban: Asbót Flóricz, Szerényi Ferencz; Liptóban: Szentiványi Jenő; Mosonyban: Zichy Henrik gr.; Marmarosban: Szaplonczay József, Kállay István; Nógrádban: Muzslay Sándor; 308 LEGÚJABB. A‘ Morpeth-féle (Izland választási kérdését tárgyazó) indítványt Howick lord (Grey grófnak fia) az alsóházi biztosságnak tavaszhó 26-kai ülésében akkér kiváná módosíttatni, hogy a’ választási szabadságot ne csupán azon földadó mennyisége határozza meg, mellyet a’ haszonbérlő fizet, hanem szükséges föltétele legyen a’ választhatásnak az, hogy az ezt igénylő valóságos tényleges tiszta hasznot húzzon haszonbérbe vett, vagy függetlenül birt, földeitől. Maga szlorpeth is ellene volt e’ módosításnak; O’Connell pedig fenyegetőzve szólt ellene: „Csak gúnyoljátok —úgy mond— tovább is Izlandot; de azt mondom nektek, Izland érti azon méltatlanságot és megvettetést, mellyel e’ ház iránta viseltetik.“ A’ szavazat eredménye jön, hogy 291 szóval 270 ellen a’ módosítás elfogadtatott. ’S igy a’ministerek és O'Connell ellen 21 többség győzött. —Hírlik, mikint a’ ministerek leköszönni szándékoznak. EGYVELEG. Arábiában uj próféta támadt (Mehdi). Hívei már is 35 ezerre szaporodtak. — M. Alit nagy aggodalomba ejté ez uj látnok följelenése.