Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-05-19 / 40. szám

SZERDA 40. TAVASZUTÓ 19.’ 1841 Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr, borítékban 6 fr , postán borítékkal 6 fr. pengő p.—Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 513-11. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 5‘ pengő krajezár szám­ítttatik. TARTALOM. Vezérczikk. (Nyomozás május Tüskei esetről.) Hangászegyesület. Adakozások vakok in­tézetére. F­ab­e­r beszélő-gépe. Fővár, ujdous. Me­­gyei dolgok. Zólyom (vegy. házassági újabb tör­ténetek). Honth (kettős beneficium, Gunkeliana, vegy. házass. 1647. 17.) Győr. (megyei leve­lezés, vegy házass., tisztválasztási ’s egyéb bel­­igazgatási viszonyok. Vidéki levéltárcza. Besz­­terczebányai egyházmegye. Simontornya (népiskola). Komárom (tánczvigalom koldulás eltörlésére). Külföldi napló. Angolhon. Törökhon. Egyveleg. Értekező. A’városok ügyében. Ifj. P­áz­sián­dy Dénestől szerk. észrevételekkel. — Gyermekgyilkolás és lelenczházak. Dr. Czil­­bhert Robertől (vége): Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDELY. Vezérczikk. (Nyomozás a’ május 7-kei esetről.) Lapjaink 37-ik számában közölve volt a’ szomorú eset, melly május 7-kén est­ve, stilet-döféssel kezdődvén, a’ közbátor­ság megháboritására ment által, ’s békés pol­gárok sérülése után kiszámithatlan szeren­csétlenséggel végződhetett, hacsak a’ kelet­kező vihar meg nem törik az ezernyi tömeg ’s különösen az ifjúság jogszerűségén , melly még fölingerült indulatok közepette is tudott parancsolni a’ kétszer meleg vér forradalmá­nak , ’s kezességül vévé a’ helybeli katonai parancsnok fogadását, ’s kezességül vévé a’ Pest vármegye nevében lekötött szót, hogy a’ bűn büntetlen nem m­aradand, ’s e’ kezes­ségnél a’ zúdult kebleket békével haza oszla­tó. — A’ polgári társaság legerősb kapcsa törvény ’s igazság iránti bizodalom; vala­meddig e’ bizodalom megrendítve nincs , va­lameddig a’ megsértett polgár joggal érezi, hogy a’ biró távol minden pártszenvedélytől sziklaszilárdon áll, mint élő törvény, mint személyesített igazság, addig a’ polgárzat épűlete alapjában egészséges, ép , és meg nem rendül, bár tetőzetén a’ fedélcserép in­gadozzék is. És a’ népek e­ birodalomtól csak nehezen tudnak megválni; mert emberi mél­tóságuk szereti velők éreztetni, hogy különb­ség van köztük ’s a’ „prairie“-k fűtenge­rében hemzsegő bivalycsordák közt ; de ha egyszer el nem szépíthető események meg­­renditék e’ bizodalmát, ha egyszer kényte­­lenséggé válik hinni, hogy vannak, kik el­len az ,,élő törvénynél“ részrehajlatlan igazságra nem számolhatni, kiki mintegy ösz­­tönszerűleg önerejére utasítva tekint szét maga körül, és a’ polgári társaság ember­­csoporttá változik, és ez embercsoport hiva­tása örökös futás, vagy örökös harcz; ’s rend rendnek , kar karnak, ember embernek elle­nében mint ellenség áll, és ököl foglal helyet, hol csak törvénynek kell vala uralkodnia. Ám fessétek ki magatoknak a’ képet, uraim! e’ vázlatvonások a’ történetekből kölcsönöz­­vék. — Köszönet a’ pesti ifjúságnak , hogy e’ bizalomban nem ingadozott. Személyünk sokkal csekélyebb , mintsem szavunk — ma­gában — súlylyal bírhatna: de én, ki ezeket irom, Pest vármegye parancsából a’ nyomo­zó bizottság tagja vagyok; egyike vagyok azoknak, kiket a’ megyének megtisztelő bi­zodalma gonddal lenni parancsolt, hogy a’ lekötött szó férfiasan beváltva legyen ; és e’ helyzet nyújt talán némi nyomadékot különben súlytalan szózatomnak, ha meggyőződésemet nyíltan kimondom, hogy a’ közönség nemes bizalmában csalatkozni bizonynyal nem fog. A’ vegyes bizottság csak nyomoz ugyan és nem ítélhet, ez az ő körébe nem tartozhatik, de a’ nyomozás az elkövetkezendő ítéletnek alapul szolgál, és e’ nyomozás mind a’ négy törvényhatóságnak ’s általok a’ nyilvános­ságnak átadva leszen. Ez is valami. A’ szomorú esemény május 7-kén késő estre történt. 8-kán Pest vármegye kis gyű­lést tartott, és az érdeklett négy hatóság ré­széről a’ nyomozó választmánynak tüstinti ki­nevezését eszközlötte. 9-kén (Vasárnap) a’ választmány magát constituálta, ’s a’ munka­sor iránt rendelkezett. 10-kén a’ nyomozást megkezdette, ’s azóta naponkint 6 —7 óráig folyvást dolgozván, tegnapelőtt immár annyira ment, hogy egy-két tanynak vallomásán ’s a’ vallomások közti némi különbségek kiegyen­lítésén kívül (mellyek, mihelyt az irományok tisztázva lesznek, egynapi munkával megtör­ténhetnek) a’ nyomozást bevégzettnek tekint­hetni ; és én, a’ közönség megnyugtatása ’s a kétkedő balhiedelmek által táplált ingerültség eloszlatása tekintetéből, nem késem annyit közölni, mennyit becsület, hivatalom köteles­sége és azon tekintet, hogy én nem lévén a’ dolog bírája, csak magánymeggyőződést táp­lálhatok, de ítéletet nem mondhatok,­­ egy részben megengednek, más részben paran­csolnak. Mindenekelőtt becsület, igazság és mél­tányosság köteleznek nyilvános vallást ten­ni, hogy a’ katonai hatóság részéről a’ nyo­mozásban részt vett tábornok és többi tiszt urak nem csak semmitől nem vonakodtak, mit a’ törvény ’s igazság érdeke kívánt; de sőt egész munkálatunk alatt azon vezérelvet kö­vették, hogy a’ legnagyobb készséggel, mond­hatnék megelőző készséggel, mindent meg­tegyenek, mit a’ polgári hatóságok küldöttjei a’ valóság kinyomozására szükségesnek vél­tek. Ezen nyilvános elismeréssel a’ becsü­letnek tartozónk. — Igaz ugyan, hogy a’ tör­vénytudók által minden időben egyhangilag tanúsított psychológiai tapasztalást, hogy tud­niillik épen azon tényeknél, mellyek tömegek által, tömegek ellen, tömegek jelenlétében nyilvánosan történnek, az egyes speciális rész­letek szabatos kitudása legnehezebb, mint­hogy mindenkit az egész foglalván el, az aprólékos részleteket folytonos figyelemmel kisérni senki rá nem ér; igaz ugyan — mon­dánk — hogy e’ tényt ez alkalommal is iga­zolva tapasztaltuk, azonban mégis bizton mondhatjuk, hogy kivevén azon egy körül­ményt, ki lett légyen az, ki a’ főőrhelyen a’ történetet följelentette ’s patrouille-t kívánt, a’ többi alkalmasint egészen tisztában van; ’s nevezetesen arra nézve, ki a’ stilet-szurást tette, mind szemtanuk, mind saját vallomása után, semmi kétség sincs. A’ tény magában eléggé szomorú, ’s nincs nagyításra szükség, hogy közindigna­­tiót okozzon, de mivel a’ hírnek természeté­ben van, hogy lávakint rohanva nő , a’ köz­­nyugalom érdekében kötelességnek véljük ki­mondani, miképen annak, hogy az őrcsapat, tömegben, parancsszóra kiszögezett szurony­nyal Emit gefälltem Bayonnet) támadta volna meg a’ népet, tudtunkra nyoma már csak az­ért sincs, mivel a’ választmány a’ szuronyo­kat megvizsgálván, meg kellett győződnünk, hogy ha illy fegyverrel tömegben támadtatott volna meg a’ nép, lehetetlen volt volna igen súlyos szuronydöféseknek, tán halálos sebe­­sitésnek is, nem történni; már pedig a’ hány sebesitésnek csak nyomába jöhetett a’ választ­mány (kivevén a’ bottőrrel arczul szűrőtt Vadász urat ’s tán némi más karczolásokat)’ mind puskaagyütés (Kolbenschlag) volt; szu­­ronydöfésről orvosi bizonyság egyetlenegy sincs. Ennyit a’ dologról. Most még egy szíves szót az ifjúsághoz. A’ vegyes küldöttség előtt többek között megjelent bizonyságtétel végett egy katonatiszt, ki a,/, egész dologban érde­kelve legtávolabbról sincs. E’ derék férfiú a’ nemes Lengyelhon nemeskeblű fia ; egész lé­nyében ama’ lovagiság, mellyben a’ becsület fogalmát a’ szó legnemesb értelmében szemé­lyesítve szemléljük ; azon jellemek egyike, mellyeket a’ lengyel nemzet történetéből tisz­telni tanultunk. „Mióta a’ szerencsétlen eset megtörtént — szólott a’ derék tiszt ur — a’ helybeli ifjúság olly lealázó ingerültséget mu­tat mindnyájunk iránt, melly ép’ olly kebel­­lázitó, mint igazságtalan. Hogy a’ mi kebe­lünkből nem hiányzik a’ pesti lakosság iránti részvét ’s méltányló megbecsülés, több évi ta­pasztalásra ’s az árvíz és tűzveszély korára hivatkozhatom. íme­ most egy-kettő vétke­zett, — ’s lakóijának a’ bűnösök, én is azt akarom; és a’ dolog nyomozás alatt van, ’s katonakormány és polgári hatóságok nyom­ban megadtak minden kitelhető kezességet, hogy a’ bűn büntetlen nem maradand; és mégis mindezeknek daczára sok ifjak kiter­jesztik szenvedelmes gyülölségöket mindnyá­junkra, mintha mindnyájan bűnösök volnánk, és gyülölségüket olly sértő viselettel, olly lealázó bánásmóddal tanúsítják, melly a’ leg­­higgadtabb kebel indulatát is fölizgatja. Ma­gammal is történt immár illyesmi , én is ta­­pasztalok olly sértegető boszantást , hogy egész erőmet össze kellett szednem, nehogy arról, a’ mi hozzám illik, megfelejtkezzem. De találjon illy bánásmód mást, kiben a’ vér talán csak egy fokkal melegebben forr — és uj szerencsétlenség történhetik. Én sze­gény vagyok, uraim. Semmim sincs, csak tiszti rangom, és becsületem. Mindkettő be­cses, de becsületem becsesebb életemnél; és én készebb vagyok ma szögre akasztani tisz­ti rangomat, mint­sem becsületemen csorbát szenvedjek, a’ nélkül hogy megkérjem az elégtételt, mellyet az urak mindnyájan ismer­nek ; de nekem mint tisztnek nem szabad ki­mondanom.“ — És volt, a’ ki kér­dezte, ’s a’ kit e’ kérdés megilletett: „Ki volt, a’ ki önt megsértette?“ — De ő nemes önérzettel fe­lelt: „Uram! én nem vagyok gyáva feladó.“ — — És ment, és magával vitte nagyrabecsü­lésünket. A’ múlt télen néhány keveset ifjaink kö­zül a’ hő kebelnek szilaj indulata tévösvé­­nyekre kezdett vezetni, és mi, kik ha visz­­szaemlékezünk a' nem olly rég múlt korra, midőn még ereinkben is felszökdelt az élet­erős ifjú vér, és egyenvonalt huzunk az ifjúság között, a’minő volt akkor és a’ minő most, könnyezni tudnánk örömünkben a’ked­ves ellentét miatt, és egy istenszeretet hatal­mas indulatával szeretnék keblünkhöz szorí- 79

Next