Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-05-19 / 40. szám
SZERDA 40. TAVASZUTÓ 19.’ 1841 Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr, borítékban 6 fr , postán borítékkal 6 fr. pengő p.—Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 513-11. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 5‘ pengő krajezár számítttatik. TARTALOM. Vezérczikk. (Nyomozás május Tüskei esetről.) Hangászegyesület. Adakozások vakok intézetére. Faber beszélő-gépe. Fővár, ujdous. Megyei dolgok. Zólyom (vegy. házassági újabb történetek). Honth (kettős beneficium, Gunkeliana, vegy. házass. 1647. 17.) Győr. (megyei levelezés, vegy házass., tisztválasztási ’s egyéb beligazgatási viszonyok. Vidéki levéltárcza. Beszterczebányai egyházmegye. Simontornya (népiskola). Komárom (tánczvigalom koldulás eltörlésére). Külföldi napló. Angolhon. Törökhon. Egyveleg. Értekező. A’városok ügyében. Ifj. Pázsiándy Dénestől szerk. észrevételekkel. — Gyermekgyilkolás és lelenczházak. Dr. Czilbhert Robertől (vége): Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDELY. Vezérczikk. (Nyomozás a’ május 7-kei esetről.) Lapjaink 37-ik számában közölve volt a’ szomorú eset, melly május 7-kén estve, stilet-döféssel kezdődvén, a’ közbátorság megháboritására ment által, ’s békés polgárok sérülése után kiszámithatlan szerencsétlenséggel végződhetett, hacsak a’ keletkező vihar meg nem törik az ezernyi tömeg ’s különösen az ifjúság jogszerűségén , melly még fölingerült indulatok közepette is tudott parancsolni a’ kétszer meleg vér forradalmának , ’s kezességül vévé a’ helybeli katonai parancsnok fogadását, ’s kezességül vévé a’ Pest vármegye nevében lekötött szót, hogy a’ bűn büntetlen nem maradand, ’s e’ kezességnél a’ zúdult kebleket békével haza oszlató. — A’ polgári társaság legerősb kapcsa törvény ’s igazság iránti bizodalom; valameddig e’ bizodalom megrendítve nincs , valameddig a’ megsértett polgár joggal érezi, hogy a’ biró távol minden pártszenvedélytől sziklaszilárdon áll, mint élő törvény, mint személyesített igazság, addig a’ polgárzat épűlete alapjában egészséges, ép , és meg nem rendül, bár tetőzetén a’ fedélcserép ingadozzék is. És a’ népek e birodalomtól csak nehezen tudnak megválni; mert emberi méltóságuk szereti velők éreztetni, hogy különbség van köztük ’s a’ „prairie“-k fűtengerében hemzsegő bivalycsordák közt ; de ha egyszer el nem szépíthető események megrenditék e’ bizodalmát, ha egyszer kénytelenséggé válik hinni, hogy vannak, kik ellen az ,,élő törvénynél“ részrehajlatlan igazságra nem számolhatni, kiki mintegy ösztönszerűleg önerejére utasítva tekint szét maga körül, és a’ polgári társaság embercsoporttá változik, és ez embercsoport hivatása örökös futás, vagy örökös harcz; ’s rend rendnek , kar karnak, ember embernek ellenében mint ellenség áll, és ököl foglal helyet, hol csak törvénynek kell vala uralkodnia. Ám fessétek ki magatoknak a’ képet, uraim! e’ vázlatvonások a’ történetekből kölcsönözvék. — Köszönet a’ pesti ifjúságnak , hogy e’ bizalomban nem ingadozott. Személyünk sokkal csekélyebb , mintsem szavunk — magában — súlylyal bírhatna: de én, ki ezeket irom, Pest vármegye parancsából a’ nyomozó bizottság tagja vagyok; egyike vagyok azoknak, kiket a’ megyének megtisztelő bizodalma gonddal lenni parancsolt, hogy a’ lekötött szó férfiasan beváltva legyen ; és e’ helyzet nyújt talán némi nyomadékot különben súlytalan szózatomnak, ha meggyőződésemet nyíltan kimondom, hogy a’ közönség nemes bizalmában csalatkozni bizonynyal nem fog. A’ vegyes bizottság csak nyomoz ugyan és nem ítélhet, ez az ő körébe nem tartozhatik, de a’ nyomozás az elkövetkezendő ítéletnek alapul szolgál, és e’ nyomozás mind a’ négy törvényhatóságnak ’s általok a’ nyilvánosságnak átadva leszen. Ez is valami. A’ szomorú esemény május 7-kén késő estre történt. 8-kán Pest vármegye kis gyűlést tartott, és az érdeklett négy hatóság részéről a’ nyomozó választmánynak tüstinti kinevezését eszközlötte. 9-kén (Vasárnap) a’ választmány magát constituálta, ’s a’ munkasor iránt rendelkezett. 10-kén a’ nyomozást megkezdette, ’s azóta naponkint 6 —7 óráig folyvást dolgozván, tegnapelőtt immár annyira ment, hogy egy-két tanynak vallomásán ’s a’ vallomások közti némi különbségek kiegyenlítésén kívül (mellyek, mihelyt az irományok tisztázva lesznek, egynapi munkával megtörténhetnek) a’ nyomozást bevégzettnek tekinthetni ; és én, a’ közönség megnyugtatása ’s a kétkedő balhiedelmek által táplált ingerültség eloszlatása tekintetéből, nem késem annyit közölni, mennyit becsület, hivatalom kötelessége és azon tekintet, hogy én nem lévén a’ dolog bírája, csak magánymeggyőződést táplálhatok, de ítéletet nem mondhatok, egy részben megengednek, más részben parancsolnak. Mindenekelőtt becsület, igazság és méltányosság köteleznek nyilvános vallást tenni, hogy a’ katonai hatóság részéről a’ nyomozásban részt vett tábornok és többi tiszt urak nem csak semmitől nem vonakodtak, mit a’ törvény ’s igazság érdeke kívánt; de sőt egész munkálatunk alatt azon vezérelvet követték, hogy a’ legnagyobb készséggel, mondhatnék megelőző készséggel, mindent megtegyenek, mit a’ polgári hatóságok küldöttjei a’ valóság kinyomozására szükségesnek véltek. Ezen nyilvános elismeréssel a’ becsületnek tartozónk. — Igaz ugyan, hogy a’ törvénytudók által minden időben egyhangilag tanúsított psychológiai tapasztalást, hogy tudniillik épen azon tényeknél, mellyek tömegek által, tömegek ellen, tömegek jelenlétében nyilvánosan történnek, az egyes speciális részletek szabatos kitudása legnehezebb, minthogy mindenkit az egész foglalván el, az aprólékos részleteket folytonos figyelemmel kisérni senki rá nem ér; igaz ugyan — mondánk — hogy e’ tényt ez alkalommal is igazolva tapasztaltuk, azonban mégis bizton mondhatjuk, hogy kivevén azon egy körülményt, ki lett légyen az, ki a’ főőrhelyen a’ történetet följelentette ’s patrouille-t kívánt, a’ többi alkalmasint egészen tisztában van; ’s nevezetesen arra nézve, ki a’ stilet-szurást tette, mind szemtanuk, mind saját vallomása után, semmi kétség sincs. A’ tény magában eléggé szomorú, ’s nincs nagyításra szükség, hogy közindignatiót okozzon, de mivel a’ hírnek természetében van, hogy lávakint rohanva nő , a’ köznyugalom érdekében kötelességnek véljük kimondani, miképen annak, hogy az őrcsapat, tömegben, parancsszóra kiszögezett szuronynyal Emit gefälltem Bayonnet) támadta volna meg a’ népet, tudtunkra nyoma már csak azért sincs, mivel a’ választmány a’ szuronyokat megvizsgálván, meg kellett győződnünk, hogy ha illy fegyverrel tömegben támadtatott volna meg a’ nép, lehetetlen volt volna igen súlyos szuronydöféseknek, tán halálos sebesitésnek is, nem történni; már pedig a’ hány sebesitésnek csak nyomába jöhetett a’ választmány (kivevén a’ bottőrrel arczul szűrőtt Vadász urat ’s tán némi más karczolásokat)’ mind puskaagyütés (Kolbenschlag) volt; szuronydöfésről orvosi bizonyság egyetlenegy sincs. Ennyit a’ dologról. Most még egy szíves szót az ifjúsághoz. A’ vegyes küldöttség előtt többek között megjelent bizonyságtétel végett egy katonatiszt, ki a,/, egész dologban érdekelve legtávolabbról sincs. E’ derék férfiú a’ nemes Lengyelhon nemeskeblű fia ; egész lényében ama’ lovagiság, mellyben a’ becsület fogalmát a’ szó legnemesb értelmében személyesítve szemléljük ; azon jellemek egyike, mellyeket a’ lengyel nemzet történetéből tisztelni tanultunk. „Mióta a’ szerencsétlen eset megtörtént — szólott a’ derék tiszt ur — a’ helybeli ifjúság olly lealázó ingerültséget mutat mindnyájunk iránt, melly ép’ olly kebellázitó, mint igazságtalan. Hogy a’ mi kebelünkből nem hiányzik a’ pesti lakosság iránti részvét ’s méltányló megbecsülés, több évi tapasztalásra ’s az árvíz és tűzveszély korára hivatkozhatom. íme most egy-kettő vétkezett, — ’s lakóijának a’ bűnösök, én is azt akarom; és a’ dolog nyomozás alatt van, ’s katonakormány és polgári hatóságok nyomban megadtak minden kitelhető kezességet, hogy a’ bűn büntetlen nem maradand; és mégis mindezeknek daczára sok ifjak kiterjesztik szenvedelmes gyülölségöket mindnyájunkra, mintha mindnyájan bűnösök volnánk, és gyülölségüket olly sértő viselettel, olly lealázó bánásmóddal tanúsítják, melly a’ leghiggadtabb kebel indulatát is fölizgatja. Magammal is történt immár illyesmi , én is tapasztalok olly sértegető boszantást , hogy egész erőmet össze kellett szednem, nehogy arról, a’ mi hozzám illik, megfelejtkezzem. De találjon illy bánásmód mást, kiben a’ vér talán csak egy fokkal melegebben forr — és uj szerencsétlenség történhetik. Én szegény vagyok, uraim. Semmim sincs, csak tiszti rangom, és becsületem. Mindkettő becses, de becsületem becsesebb életemnél; és én készebb vagyok ma szögre akasztani tiszti rangomat, mintsem becsületemen csorbát szenvedjek, a’ nélkül hogy megkérjem az elégtételt, mellyet az urak mindnyájan ismernek ; de nekem mint tisztnek nem szabad kimondanom.“ — És volt, a’ ki kérdezte, ’s a’ kit e’ kérdés megilletett: „Ki volt, a’ ki önt megsértette?“ — De ő nemes önérzettel felelt: „Uram! én nem vagyok gyáva feladó.“ — — És ment, és magával vitte nagyrabecsülésünket. A’ múlt télen néhány keveset ifjaink közül a’ hő kebelnek szilaj indulata tévösvényekre kezdett vezetni, és mi, kik ha viszszaemlékezünk a' nem olly rég múlt korra, midőn még ereinkben is felszökdelt az életerős ifjú vér, és egyenvonalt huzunk az ifjúság között, a’minő volt akkor és a’ minő most, könnyezni tudnánk örömünkben a’kedves ellentét miatt, és egy istenszeretet hatalmas indulatával szeretnék keblünkhöz szorí- 79