Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-09-04 / 71. szám
SzombatPest Wep-jelene’ hírlap minden héten kétszer: szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadótulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’h egyegy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajczár számittatik. September 4 1841. TARTALOM. Kinevezések. Vezérczikk. (Bank.) Szabadföld I (Pulszky Ferencztől). Magyar tud. társaság jutalmazásai ’s választásai. Adakozások a’ vakok intézetére ’s ipar-egyesületre. Fővár, tridons. Megyei dolgok. Pest (adóügy, privilegiumhirdetési kérdés, Pfeifer honosítása, adószedői biztosítás, birtokviszonyaink szomorú képe, Fáy indítványa el nem fogadva). Beleg (kisgyűlések visszaállítva, törvényszék alakítás megváltoztatva, börtön ügy ’stb.) Varasd (újonczállítási visszaélés, gyűlések megszaporítva, megyei vélemény némelly horvát municipális jogokról, indítvány országgyűlési követek iránt). Kraszna (tüzifa-szállitás katonaság számára, választási kérdés). Fejér (Meszlenyi Rudolf válasza gr. Zichy Ödönnek). Rövid közlések: Hont, Baranya ’s Bács megyékből. A’ tiszai ágost. hitvall. egyházkerület gyűlése (Hlavacsek, tót társulatok, békés közeledés). Szombathely (Vas megyei statistikai adatok népesség, nyelv és crímin. tekintetben, jótékony intézetek, garaboncziás diák és jégeső). Ausztria. Külf napló. É r te k e ző. Testvérhoni párhuzamok. II. Iehér. C. Nézetek a’ tárgy’ jövendője iránt Erdélyben. Gróf Teleki Dontokostól. Korszerű szózat a’ magyar orvosok és természetvizsgálók jelen gyülekezetéhez. Hiv. tudósítások. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Vozdrczikk. (Bank.) „Íme, hazámfiai, itt egy nagyszerű intézet rövid vázlata, nagyszerűbbé, mint a' melly valaha hazánkban létezett, egy fillért sem szükség hogy áldozzatok, csak akaratok.“ E’ szavakkal végzi Fogarasi ur „Magyar bank“ czimü röpiratát, és e’ szavakban «szint kell találnunk tervéhez barátságos indulattal közelítői, — olly indulattal, melly, ha nehézségeket támaszt, nem olly végha’ teszi, hogy attól is elkedvetenítsen, a’ mi benne jó; hanem hogy elhárításon örekedve, kiegyengessen minden akadályt, nehogy az alapelvében üdvös gondolat, az indolentia nemleges gyönyörében fetrengni szerető lajhár-természeen megbukjék. — Itt áldozat nem kívántatik, csak karat, mellyről Cato monda, hogy lehetlenséget em ismer, ’s ha akarat van, egy intézet jöhet létre, melig megsegíthet, hogy könnyebben áldozhassunk, ahol áldozat kell. És pedig fog kelleni kétségtelenül, írni, mivelhogy készség mutatkozik szabadságainknak osztályosivá tenni másokat is; mert ez nem áldozat,— ki szabadságát megosztja,nem veszít szabadágából, sőt ki szabadságokat bocsát osztályra, szaadságot nyer ; mert szabadságnak nincs többes szála; de nem is azért emlitünk áldozatot, mivel napi napra több a’ remény az 1723: 90 t. ez. valasiisához, mellyben írva van, hogy ki a’ köz állólány jótékonyságaiban részes, résznek kell lenni a’ közterhek viselésében , az illy részesülést nézetünk szerint igazság kiállja meg, igazságosnak lenni pedig sohasem eldőlt; de különben is a’ közterhekre adózott pénzt ollya vehetni, mint a’ díjt, mellyel vagyonúnkat tűz, vagy jégeső ellen biztosítjuk, hanem azért szóttunk áldozatról, mivel a’ huiuanismus, emberszer'tet ’s nemzeti dicsőség igényei szintúgy a’ kerükségei közé tartoznak; — de ep’e’miatt kétszeres "delességünk az országos pénzviszonyok ügyében iy intézetek keletkezéséről gondoskodni, mellyek igedelmünkre legyenek, hogy az áldozattételben, ellyre készség es nemzetben soha sem hiányzott, ínz,szüke ne gátoljon. Bankokról cathedraticus értekezést tartani nemzet szándékunkban.Minő intézetek a’ bankok, ’s ennyire alkalmasok a’ kereskedésbe élénkséget űzni, a’ pénzforgást meggyorsítani, aránylag esekly tőkével az adásvevési öszveget sokszorozni, de élő korlátok közt tartott bankjegy-kibocsátással ágát a’ tőkét is szaporítani, ’s az — úgy szólván — oltan heverő értéket folyóvá tenni ? mind ezt ismert jagnak gondoljuk föltehetni; abba pedig, hogy ,y bank, értékének hányád részét fordíthatja intlan birtokra! kölcsönzésre, hányád részét váltószámításra, minő föltételek alatt vállalhat el koring adóssági törlesztést, minő kamatlábra alapítója munkálódásait ’stb., bocsátkozni szükségtelenk tartjuk; mind ez számtan dolga, mellyel, mihelyt indulási pont meg van határozva, a’ pénzügyi tasztalásnk nyomán tisztába jőni avatottaknak nem íz nehéz, inkább csak arról akarunk egy rövidke ít szólnni, hol vegyük pénzalapját egy magyaroknak , melly az úrbéri örökváltságot olcsó kat mellett hosszabb időre kölcsönzéssel közvetítse, ez által egy részről az úrbéri földet szabaddá tenyegitse, más részről a’ földesuraknak pénz-kútfőt isson, itt egyet az uzsorások körmei közül, még előtt elvérzett volna, a megszabaditandót, amott egy másiknak birtoka elrendezésére módot nyujtandót, miszerint több jövedelme lehessen, mint volt, mig sovány földeit az urdolgosok boszosan henye kezei művelgeték. E’pénzalapot pedig, nekünk úgy tetszik, Fogarasi úr magyar banktervében kimutatá, midőn azt javasolja, hogy a’ törvényhatóságok háziadatára fordittassék a’ magyar bank megalapítására. — Ezt mi egy ép egészséges gondolatnak tartjuk, mellyben az életfejleménynek gazdag csirája rejtezik. Meg kell azonban jegyeznünk: 1) hogy miután a’ bankok ingyen egyetlen egy bankjegyet sem szórnak ki, hanem vagy földbirtokra, vagy zálogra kölcsönöznek, vagy biztos váltókra előlegeznek, következőleg mind az, a’ mi kölcsönzéseik, előlegezéseik fedezésére szolgál, egyszersmind a’ bank valóságos értékét is növeli, ennélfogva még akkor is teljes biztossággal működik az intézet, midőn háromszor négyszer annyi bankjegyet eresztett ki, mint a’ netalán beváltás végett előmutatandó jegyek fizetésére készpénzzel bír, mindazáltal körülményeink közt minden attól függvén, hogy a’ közönség kezdetben mindjárt tökéletes bizodalommal birjon a’ bank iránt; erre nézve pedig a’ papirospénzkori emlékezetek sok elfogult keblet, a’különbséget egyszerre felfosni nem igen tudót, mondhatni nem a’ legkedvezőbb hangulatban tartanak: tanácsosnak vélnek eleinte szabályul venni föl, hogy a’ bank csak még egyszer annyi bankjegyet, ’s ne többet bocsáthasson ki, mint a’ mennyi ezüst és arany készpénzalappal bir. — E’ szerint tehát ha fölveszszük, hogy például a’ törvényhatóságok háziadó-tárai ezüstben, aranyban ’s bécsi bankjegyekben , mellyeknek beváltása iránt bizonyosan lehet olly egyezkedésre lépni, melly a’ bécsi bank által is örömest elfogadható, éven át 4 millió pengő forintot vesznek be; ezt átadják a’ felállítandó magyar banknak, ’s cserébe ugyanannyi értékű bankjegyeket vesznek át, adózáraik rendeltetésének fedezésére : a’ magyar bank ezen 4 millió forintnak pénztárában tartása mellett az örökváltság elősegítésére részletes törlesztések és mérsékleti kamat mellett ne többet mint csak ismét 4 millió bankjegyet adhasson kölcsön, és folyvást mindig annyit, mennyi a’ részletes törlesztések ’s kamatok fejében visszafizettetik. ( 2) A’ készpénz nem igen nagy bőségben lévén honunkban, ’s igy hihető levén, hogy három négy esztendő múlva a’ törvényhatóságok háziadó-sárába legnagyobb részben már a’ mi bankjegyeinkkel történnének a’ befizetések, mi azon alapszabályt, hogy a’ háziadó-tárak öszvege magyar bankjegyekért cseréltessék be, 3—4 esztendőn túl nem terjesztenek. Illy megszorítással nem gondoljuk, hogy az adóba fizetett bécsi bankjegyeknek készpénzre beváltása is nehézségre, vagy neheztelésre találna. E’ szerint tehát tekintetbe vévén, hogy a’ törvényhatóságok háziadó-táraiba sok fizetések nem készpénzzel, hanem beszámitásokkal (például hivatalos vontatókról nyugtatványokkal’stb.)történnek; valami pedig már a’ második évben mindjárt a’ forgásba tett magyar bankjegyekkel fizettetnék: nem vélünk ez után egy-egy évre több készpénzt a’ bank alapjánál fordithatónak, mint három milliót, ’s igy nétgy éven át 12 milliót. ( 3.) Szükségesnek tartanák, hogy a’ bank alapja ne csak a’ háziadó-tárakra, hanem együtt és egyszersmind részvényekre is építtessék. Nyereségesebb vállalatot képzelni is alig tudunk, mint egy jól rendezett bankot Magyarországban, a’ részvények elkelésén tehát kételkedni nem lehet. Ezt pedig azért tartanók szükségesnek, hogy a’ banktörvény által megszabandó korlátok között ’s a’ nyilvános számadásnak hatalmas őrködése mellett a’ statusnak ne csak utalma, hanem ellenörsége alatt is álljon ugyan, azonban ne a’ status, hanem magányosokból álló egyesület által kezeltessék. E’ szerint ha négy év alatti részes befizetések mellett 500 pengő forintos 24.000 részvény utján szintúgy annyi gyűjtetnék be, mennyi a’ háziadó-tárakból begyülendne (t. i. 12 millió frt), a’ banknak összes készpénzalapja 24 milliót tenne; ’s erre 40 millió bankjegyet bocsáthatván csak ki, mondhatjuk, ez volna a’ legszilárdabb bank az egész világon. ( 4) A’ részvényesek meghatározandó szabályok szerint szednék részvényeik után az osztalékot; azon jövedelemnek pedig , melly a’ háziadó-tárakból eredeti öszveg után esnék, nézetünk szerint mindig az alaptőkéhez kellene csatoltatnia, ’s ez évről évre növekedendő egész pénzalapnak minden mások előtt jobbágy-örökváltsági kölcsönzésekre fordittatnia; mi hogy annál szaporább sikerrel történhessék, szabályul kívánnék vétetni, hogy akármint legyen bár különben a’ váltóleszámitási disconto, vagy zálograi kölcsön kamatja: örökváltsági kölcsönözésnél száztól négynél nagyobb kamatot a’ bank,semmi esetre se kívánjon. Kérdjük mi: nem roppant kár , már csak az is, hogy például a’ hadiadó-tárban évenkint mintegy 5 millió pengő forint több hónapokon át a’ forgásból elvonva hever, miután a’ kir. kincstárba csak kétszer történik esztendőn át a’ beszolgáltatás ? Kérdjük mi: nem halálos véteke,hogy hazánkban közönségnél úgy valamint magánosoknál annyi pénz, mondhatnák, halva vesztegel itt rövidebb, másutt hosszabb ideig, ’s hogy nincs intézetünk, mellynek segedelmével annyi holt erő életeleven keringésre üdülhetne? — És pedig lehet illy intézetünk, lehet áldozat nélkül; a’ nemzetnek csak szilárdul akarnia kell, ’s elfoszlik akaratja előtt minden valódi ’s képzelt akadály, mint álomkép. — Legyen ennyi elég gondolatébresztésűl; szóljanak, kik erősbek, avatottabbak, de szóljanak a’tenni ’s nem a’ gátlani akarás szempontjából, és lesz bank, ’s ennek közvetítő segedelmével a’ szabad föld igéje testté válhatik. Minap ugyan egy tisztelt barátunk arra kéré publicistáinkat, ne igen emlegetnék a’ szabad földet, mert ámbártudja is, mi az, óhajtja is, hogy ez eszme az egész hazában testté váljék, mégis sokan lehetnek, kik azon szónak más értelemben vétele által a’ szent ügynek többet árthatnának, mint használni képesek. — Mi midőn ezt olvasnék, eszünkbe jutott gróf Széchenyinek álmélkodása, midőn egykor bizonyos inditványának egy bizonyos ur azt vetette ellene, hogy jó is, törvényes is, igazságos és korszerű és hasznos is de — nem tanácsos. — Nekünk úgy tetszik, publicistáink elég világosan ki szokták mondani, a’ szabad földnek értelmét, mi tehát azt jónak, törvényesnek, igazságosnak, korszerűnek, hasznosnak is tudván, egyszersmind tanácsosnak is hiszszük;’s azért a’ minden oldalróli higgadt fejtegetést a’ legelső szükségnek ítélvén, önömmel nyújtjuk át olvasó közönségünknek tisztelt hazánkfia Pulszky Ferencz urnak itt következő „Szabadföldijét. (Szabad föld.) Öt év előtt Izlandban a’ protestáns Derry megyében egy ügyvéddel utaztam, ’s ifjonti vérem felforrt a’ rettenetes nyomor látásánál, annál inkább, minthogy a’ pártlapok és deflamatiók leírásából a’ vakbuzgóságnak ’s a’ catholicismus üldöztetéseinek voltam hajlandó az ismeretes ír nyomort tulajdonítni. Az ügyvéd hidegebben nézte a’ mindennapi megszokott ínséget, és bármennyiszer kezdtem is hona állapotáról szólni, kitérőképen felelt, talán azért, mert, bár forró hazafi, bár repealer, mégis O’Connellnek nem volt nagy barátja, ’s inkább a’ magyar viszonyokról kért felvilágosítást. Beszéd közben kérdezősködött, valljon léteznek e Magyarországban majorátusok és senioratusok és osztályt gátló törvények ? Nemmel feleltem a’ kisebb nemességre nézve, megemlítve néhány házak roppant majorátusait, és telve angol benyomásokkal, sajnálkozásomat is kifejeztem, hogy ez által a’szabadság legbiztosabb támaszát, egy nemzeti erős aristocratiát nélkülözünk, ’s ugyanazért angol előképeinket alig érhetjük el; mert ezen szép hazának minden nagy, minden lélekemelő történeti percze az aristocratával van kapcsolatban, és nagyobb részint tőle ered. Keserű mosolylyal hallgató az ügyvéd kitörésemet, ’s kevés szavakkal arra emlékeztetett, hogy ezen fény és dicsőség a’ gyármunkások szerencsétlenségét okozta, ’s az ir földművelő ínségét; mert az elsőszűlöttség ’s a’ substitutiók törvénye, melly Angolország minden institutióit ’s az egész társas életet alaphangként szünetlenül átrezgi, századok lefolyása alatt kevés kezekbe szorító az egész keltős sziget földbirtokát, ’s midőn az osztály általi feldarabolást lehetetlenné tette, a’ további folytonos kiterjesztést pedig nem gátolta, Angolország ez által a’ gazdagok kezében gyönyörű földi édenné lett, mellyben a’ nemzet nagyobb felének osztályrész nem jutott, ’s hol a’ bemenetelt az aristocratia láogkantjával féltékenyen őrzi. Angolországban azonban a’ gyárak füstös országába vonúl a’ földbirtokból kizárt ’s azt soha el nem érhető lakosság, ’s csak éllel járunk ezen