Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-10-02 / 79. szám
Szombat October 2 1841. Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer : szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékkal fi ft pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horvath-házban 483-ik szám alatt, egyébitt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’» egy egy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM. Kinevezések. Vezérczikk. (Szavazás és költségvetés.) Adakozás. Kisfaludy-társ. Szinházügy. Szükség és segítség. Megyei dolgok. Arad (szüret-kezdeti határozat, népestörpölés , husárszabály, anterestaurationalis mozgalmak). Csanád (marhalopás, indítványok megyei hivatalok iránt, 1047 : 14, pálinka-kazándíj, szatm. 12 pont. ősiség, örökváltság, czehek, regálék népnevelés). Bihar (Beöthy számot ad a’ helyhatósági állapotról, ennek hatása, egy kis kocczantás, orvos-választás miatti vita, a’ gyűlés eredmény nélkül eloszlattatik). Bars (népnevelés ési börtönjavitás). Kült. napló. Angol-, Francz-, Spanyolhon, Éjszakamerika. Értekező. Bankügy. Felelet Trefort urnak Néhány szó feltetti czikkére.— Fogarasi. — Szózat a’népnevelés tárgyában , különösen a’ czigányokról. — Várady Károly, uivat. tudósítások. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A’ nm. m. kir. udv. kamara Luchkovich Ferenczet iglói bányamesteri és bányatörvényszéki helyettessé, Petz Jánost a’pozsonyi harminczadhoz első'-, Reymann Mihályt másod-, Gschwentner Antalt soproni, Gauster Györgyöt zimonyi áruvizsgálókká, Grandauer Jánost Zimonyba raktárnokságra, Georgievich Györgyöt pedig homokczai útlevélvizsgálói hivatalra alkalmazó. (H.k.) Vezérczikk. (Szavazat és költségvetés.) A’nemes gróf, kire adótárgyi fejtegetéseinkben gyakran hivatkozni szerencsénk vala, abban határozza véleményét, hogy 1) a’ házi adót egészen a’ nemesség fizesse, mikor aztán—ha a’ tömegek a’ vagyonjogokat mégis megsértik — jó lelkismerettel hadi erőt is használhat önmagának, jogainak ’s jogszerű tulajdonának védelmére. De a’nemesember , ki jobbágyi telket bir, ’s kinek nemesi birtoka nincs, minden hadi terheket viseljen kivétel nélkül, ellenben a’ háziak viseléséhez semmikép ne járuljon, ép’úgy mint az adózó nép. 2) A’ beligazgatáshoz tartozó kiadások meghatározásában , kivetésében , behajtásában , hovaforditásában ’stb. ki hozzájárul, szavazattal birjon ugyan, de főszóval ez ügyekben leginkább azok bírjanak, kik többet, sőt legtöbbet adóznak; különben inkább a’ réginél kíván a’ nemes gróf maradni. — És e’ vélemény az, mellyben egyet teljességgel nem értünk, ’s nem fogunk soha érteni. — És e’ részbeni gondolkozásunk kulcsa abban fekszik, a’mit gróf Széchenyi István „Kelet népe“-beni nyilatkozata folytában ’s azzal egyetértve kijelenteni több ízben alkalmunk volt, t. i. hogy mi a’ magyar (jól megjegyezzük uraim! magyar) alkotmány jóvoltait hazánk minden lakosaira (kellő tekintettel a’ szükséges előzvényekre) kiterjesztetni óhajtjuk. Ha ki úgy gondolkoznék, hogy e’ honban a’kiváltságok, előjogok és szabadságok mindig csak egy némelylyekre szorítva legyenek, de egy és általános szabadság soha se legyen; ha ki úgy gondolkoznék, hogy ez ország nemességének a’ többi nép irányában hivatása örök időkre nem más,’s más nem is lehet, mint gyámatyáskodás; a’ki igy gondolkozik,attól saját szempontjához mérve nem csak következetesnek, de sőt nemesnek, igazságosnak ’s patriarchalis jóakaratának veszszük a’ javaslatot, hogy a’ beligazgatási költségeket kirekesztőleg a’ gyámnok-osztály viselje. Ebben bizonyos lovagiasság van , minő őseinkben volt, midőn intézkedéseiket a’ tényleges állapot pillanatához mérve, e’ költségeket épen igy, épen csak magok viselték, ’s minőt az országgyűlési költségekre nézve ma is gyakorol az ország nemessége. Kötelesség, uraim! akármelly véleményként is kíméletes tisztelettel viseltetni, midőn látjuk , hogy egy nemes individualitás a’ meggyőződés tűzmelegéből fejté ki. Véleménykülönbséget csak a’ hypocritismus nem tűr, mellynek minden betűjéből az áruba bocsátott lélek kandikál, mellynek minden érzelme felpaskolt habbuborék. — Mi egyike vagyunk az értelemben leggyöngébbeknek, de nekünk van meggyőződésünk, ’s azért a’viszonos jogszerűség ér’zelmeivel fogadunk mindent, a’ mi meggyőződés. — így az idézett véleményt is. Azonban hozzá nem járulhatunk, ’s nem járulhatunk azon oknál fogva, mellyet a’ „Századunk“ 78-ik számábani névtelen értekező , ki sarcasticus szökdelései mellett is (a’ mire nagy hajlandósága van) mély gondolkozási elmetehetséget árul el, igen alaposan e’ szavakban fejezett ki, hogy ha a’ háziadót a’ parasztság kirekesztésével egyedül a’nemesség viselné, ,,a’polgári szellem — a’ cívismus — vagyis az egésznek összeolvad hatása feltéte szeritva volna; mert ezen rendszabás az osztályok eszméjének magvát hordja, az az elkülönöz.“— Mi nyíltan megvalljuk, hogy politicai religiónk alaptanja összeolvasztás, nem elkülönözés;mi e’ honnak minden osztályait nemzetiségben és alkotmányban egygyéforrottnak, egy nagy nemzeti családdá egybeolvadottnak óhajtanék. Mert úgy vélekedünk, hogy ha nemzetünkre e’ szép egységnek napja földerül, bár mit rejtsenek is méhökben az Europa politicai conjuncturáinak egén halkan felvonuló fellegek, a’ királyi trónt törhetlen hűséggel olly nemzet övezendi körül, melly külveszély ellenében nemes önérzettel mondhatja el Albion kőszórás költőjével: „Jöjjön a’világ három szöglete, mi visszalökjük“ *), —olly nemzet övezendi körül, mellynek — mikint egykor mondánk — törvényszerűségben edzett melléről visszapattanandnak az erőszak ’s ármány minden nyilai, bárha, saját fiai lődöznek is. Legyen hát távol tőlünk minden lépés, melly az elkülönözést sanctionálná; legyen a’haladás ösvényén akkint intézve minden lépés, hogy nem az elkülönözés, hanem az egybeolvadás eszméjének magvát hordja magában. — Ez egybeolvadás alkotmányunk szellemétől nem idegen; nem is lehet az idegen olly alkotmánytól, mellyet annyi századokon keresztül a’fejlődő kor, a’ fejlődő nemzet magával fejtett együtt egyszerre. — Már midőn II. Kőrös és Kecskemét városainak Pest megye gyűlésein emberemlékezetet haladó idők óta gyakorlott képviseltetésével olvasóinkat megismertetnők, mondottuk , hogy szabad földbirtok alkotmányunk boltozatának mindenkor egyik sarkoszlopa volt, és azért (félre minden jesuiticus reservátokkal) — azért emeljük gyakran e’ szót: „szabad föld“, mivelhogy ez az alkotmányos egybeolvadásnak egyik (de nem egyedüli) elmellőzhetlen föltétele. Nézzünk bár vissza alkotmányunknak évrajzaiba: minden lépten igazolva találjuk ez állítást. Legelőször a’várjobbágyok, mint szabad földbirtokosok, az alkotmányossággal egyértelmű nemes névbe beléolvadtak; majd a’ kir. városok, majd ismét a’ Jász-Kun kerületek , mindnyájan mint szabad földbirtokosok az alkotmány sánczaiba befoglaltattak, ’s még ma is, kinek a’ királyi kegyelem szabad földbirtokot ád, az e’ birtok által az alkotmánynak részesévé lesz. — A’ terjedés tehát, az egybeolvadás, alkotmányunk szellemében tisztán világosan benfoglaltatik; minélfogva mi az elkülönözésnek, mint pillanatnyi ténynek, viszonyos logikai következményét (például az országgyűlési költségeknél) ideiglenesen javuljuk ugyan, de csekély véleményünkkel semmihez sem járulunk, ami az elkülönözést örökíthetné, az egybeolvadást gátolhatná; ’s azért a’ házi adót nem a’ nemesség által kirekesztőleg, hanem nemes és nem nemes által, nem osztályon, hanem személyenkinti aránylagos kivetés szerint együttviselendőnek óhajtjuk, nyilván megvallván,hogy mi az alkotmányos szabadság egyik szebb részét ép’ abban találjuk, miszerint jogunk és szabadságunk legyen a’ beligazgatási költségeket meghatározni, ’s azt önmagunkra ki is vetni.—És ha már a’parasztságot sem akarnék a’nemességtől elkülönözni, még kevesebbé egyezhetünk meg azon véleményben, hogy a’jobbágy telket ülő nemes a’többi nemességtől, mellyben sarkalatos törvényeink szerint is jogkülönbség nincs, elkülűnöztessék; mert hiszen ebből az indítványozó nemes gróf következetes logicája szerint az következnék, hogy a’ közigazgatási municipalis határozatok jogából is kirekesztetnék. Valóban különös volna, ha mi a’ XIX-ik században a’ helyett, hogy alkotmányos jogaink sánczaiba többeket is befoglalnánk, még a’ benlevők közül is egy jó rakás sereget a’ sánczokon kívül állítanánk. Nézetünk szerint mindennek, a’ ki atyai hatalom alatt nincs, vagy nem állandóan lekötelezett béres szolga (mint illyen gazdája rovataiba tartozó), ha a’ megyében lakik, legyen birtokos, legyen birtoktaan, — továbbá, kinek a’ megyében birtoka van, bárha másutt lakik is, a’ házi adó viseléséhez egyenlő kivetés szerint hozzájárulni kellene. És pedig 1) személye után, nemes nemeden egyenlőn, különbség nélkül (tehát nem osztályadó—Classensteuer—gyanánt). A’ személyszerinti adó csak ott ’s csak akkor gyűlöletes és igazságtalan , midőn egyedüli rovatja minden kivetésnek, ’s mint illyen, fejadónak nevezhető, minőt például Róma császárjai szedtek a’ gallusoktól (Gibbon szerint minden fejtől 16 arany, mi mellett azonban több ember is számittatott egy fejre, és egy ember is több fejre, a’mint például Sidonius Apollinaris panaszkodik, hogy úgy bántak vele az adószedők, mintha cerberus, azaz háromfejű volna). De midőn az adózás azon egyedül helyes és igazságos alapra építtetik , hogy a’ ki mint részesül a’ status jóvoltában, akkint részesüljön annak mellőzhetlen terheiben is: a’ személyt, mint a’ melly szintúgy tárgya, sőt főtárgya a’ status áfáiménak, az adóvetés rovataiba egy igen mérsékelt, de egyenlő kulcs szerint befoglalandónak hiszszük. 2) Fizessen kiki birtoka után arány szerint. A’ szabad földbirtok vétessék kulcsalapul, termékenységi osztályzat szerint; tehát a’ minőséget mennyiség által pótoló eszmének , mint adó tekintetében egyenesen az ipart terhelő szerencsétlen gondolatnak száműzésével. A’ jobbágyföld akkép parificáltassék a’ szabad földdel, hogy amannak birtokértékéből a’ jobbágyi adózások és tartozások ’s püspöki dézma lehuzatván, ezektől a’földesúr ’s dézmabirtokos, a’ jobbágy pedig csak a’ felmaradott értéktől adózzék .) A’ fekvő birtokot nem bírók (hova tőkepénzeseket, ügyvédeket, orvosokat, földmérőket, fizetéses vagy nyugpénzes hivatalnokokat ’stb. is számitunk) fizessenek tőke- é s jövedelem-adót, mellynek valósítása a’ minő jogszerű, ép’ úgy a’szoros igazsághoz emberileg közelítve ki is vihető. — Egyébiránt az adókivetési rendszerről, mint az országos pénzügyi tudománynak egyik igen nevezetes, de tökéletesen még sehol meg nem oldott ágazatáról egykor talán rovatról rovatra részletesen elmondjuk igénytelen nézeteinket; most még csak annyit jegyzünk meg, hogy az adóvetés elveit úgy, valamint azt is , minő költségrovatokból állhat a’ törvényhatóságoknak háziadólajstroma, országgyűlésileg meghatároztatnni kívánjuk, miszerint vége legyen az aggodalomnak, hogy a’ kevesebb jóbirtokosok a’ több csekély vagy semmi birtokúaknak áldozataivá lehetnének. A’ mi pedig a’háziadónak országgyűlésileg meghatározandó rovatait illeti: ezúttal csak két megjegyzést kívánunk tenni. Első az, hogy mi az út-’s hídépítést, csatornaásást’s egyéb megyei közmunkát egyenesen ollyannak óhajtjuk tekintetni, mint a’ háziadónak akármelly más rovatát. Erre nézve lapjaink 51- dik számában elmondok gyakorlati nézeteinket, mellyeknek vázlata abban pontosul össze, hogy meghatároztatván az erő, mellynél többet éven át, rendes körülmények közt, közmunkára nem fordíthatni, a’ közmunkák gyalog és szekeres napszámra, ezek pedig illendő ár szerint pénzre számittassanak, ’s pénzben vettetvén ki a’ házi adó többi rovataival egyetemben , kinek kinek szabadságában álljon illetőségét szabott ár szerint munkában ledolgozni, vagy pénzben lefizetni; fő tekintetnek vétetvén, hogy senki csak egy kapavágást se tegyen a’ nélkül, hogy munkájával adójának egy részét leróná. Mi által az eszközöltetnék, hogy a’ közmunka legtöbb esetben nem volna kényszerített, és semmi esetben nem volna ingyen, következőleg nem volna a’nép tunyaságának gyakorlati oskolája. — Második az, hogy Bars vgyének mai lapunkban közlött példája szerint a’ népnevelésnek azon költségeit, mellyeket minden e’ czélra fordítható segédeszközök sem fedezhetnek, egyenesen azon legsürgetőbb beligazgatási költségek közé számítjuk, mellyeket személy válogatás nélkül mindenkire, legyen gyermekes vagy gyermektelen, nemes vagy nemetlen, aránylag kivetni’s beszedni kell, a’ kivetésnek azon elvei szerint, mik a’ háziadótárra nézve országgyűlésileg megállapítandók, úgy mindazáltal, hogy e’ költségek nem az öszszes megyei, hanem a’ községi (communális) költségek közé tartozzanak, miket minden helység külön viselni köteles legyen. — E’ tárgyról lesz alkalmunk bővebben szólani; most megjövő számunkban az indítványozó nemes gróf második föltételét, vagyis azon kérdést: ki birjon a’ házi adó meghatározásában szavazatjoggal ', szemügyre venni el nem mulasztjuk. — Hiába, uraim! a’ tárgy fontos; irás közben nőnek a’ szavak, ’s a’ ki hirtelen ir, mint hir- 157 *) Shakspeare: King John.