Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-12-01 / 96. szám
Deák Ferencz megtiszteltetése. A’ büntető- és javitórendszer kidolgozására megbízott országos választmány tagjai, ’s közöttük Deák, Pestre érkeztek már. Minden bizonynyal terjedtebb immár az értelmesség hazánkban, mintsem bizonyítgatnunk kellene, hogy midőn büntetőjogról van szó, nemcsak néhány útonálló, rabló, tolvaj, zsebelő, gyilkos és verekedő megbüntetésének szűk tekintetéből kell a’ dolog fontosságát szemügyre venni, hanem a’ minő igaz, hogy személyekből és személyek végett áll a’ polgári társaság, ép’ olly tagadhatlan, hogy a’ törvénykönyv , melly a’ személyes bátorlét fölött határoz , mellynek mérlegében becsület és szabadság ’s minden, minek az életben becse van, sőt tán maga az élet is kérlelhetlenül fölméretnek; a’ polgári lét ügyeinek még akkor is legfontosbika volna, ha hozzá más nagy és szent érdekek meléktekintete nem csatlakoznék. És pedig csatlakozik. A’ büntetőjogi eszmék phasisai az emberi nem civilisatiójának világutjában tájékozó mérföldkövek gyanánt állanak. Egy büntetőtörvénykönyv által egy nemzet civilisatiója fölött tán századokra koczka vettetik, mert büntetőrendszer néperköltsiségnek, népjellemnek, népnevelésnek nem egyedüli, de egyik leghatalmasabb factora, ’s egyszersmind szögletkő a’ polgári szabadság épületében; mert büntetőtörvény teremthet, büntetőtörvény ronthat jogállapotot, pedig ebben fekszik a’ kezesség, hogy a’ szabadság írott malasztja gúnynyá ne változzék az életben. Érezték e’ roppant fontosságot az ország rendei, midőn a’ büntetőrendszeri javaslat kidolgozására hazánk legjelesebb fiai, a’ politicai színezetek kitünőbb notabilitásai közül választottak; de érezik e’ fontosságot az ország lakosai is, mert e’ választmány munkálata olly momentum nemzeti életünkben, mellynek tömérdek remény, tömérdek aggodalom néz elébe. Mi csuda tehát, ha ennyi várakozás és aggodalom közt, ha egy kétes, de sorsunkra nézve elhatárzó jövendő küszöbén — egy jövendőnek, mellynek alakja ’s jó vagy bal irányvétele egyenesen a’ jelen fiainak képességétől függ — mi csuda, kérdem, ha illy jövendő küszöbén a’ polgári szabadság és jólét fogalmai szorosabban tapadnak a’ lélekhez, ’s az ember szeme olly örömest áll meg olly nyugponton, mellyhez annyi remény ’s féltékeny rokonszenv ragad? Mi csuda, ha illy érzelmek közt az országos választmány a’ legfeszültebb figyelem tárgya, és ha a’ nép már előre kijelöli embereit, kiknek lelkületétől és gondolkozásától féltékenyül ápolt reményeinek teljesültét várja? Mi csuda végre, ha e’ népbizalmat, népszeretetet, népszenvet leginkább Deákban látjuk központosulni? Nem igazolja e e’ polgártársunk minden lépése ama’ hallatlan közbizodalmát, mellyel őt, mint Washington előtt és után senkit, egy, ezer osztály- és érdekárnyéklatokból álló nemzet fölkarolta, és haladásunk fölkent vezérévé szentelé? És Deák megérkezése uj és rég óhajtott alkalmat nyujta iránta azon szeretetet tanúsíthatni, mellyel iránta e’ hazában minden — de minden viseltetik. Tisztelői november 28-kán esti 10 óra után roppant számmal seregjének össze, őt fényes éji fáklyazenével megtisztelendők. A’ tisztelt férfiú az ,,angol királynédban a’ kishid-utczára nyíló kapu fölötti erkélyes szobákban vala szállva. A’ ,,dom Miguel“ nevű magyar gyalogezred hangászkara 10 órakor már szeretett vendégünk ablakai alatt állott, az utcza közepén nagy négyszöget képezve. Valami egy negyed múlva lángfelhők vonulának el az úri- és váczi-utczai épületek fölött, ’s nem sokára megérkezék száznál több magasan fellobogó fáklyákkal a’jobbára magyar díszköntösbe öltözött ’s fölkardozott ifjuság. A’ hullámzó sokaság, melly a’ kisbid-utczán egymást csaknem fojtva, végig tolongott, alig bira helyt csinálni a’ fáklyásoknak, hogy a’ zenekar körül nagy négyszöget képezzenek. Ez megtörténvén, megrendült a’ magyarnak olly kedves „Rákóczy“ indulója, mellybe dörögve vegyült az összegyűlt ezereknek légethasitó „éljen“ hársa. Ekkor Deák kilép az erkélyre több tisztelőinek, magas hírű és állású tagtársainak kíséretében, nyájasan üdvözölve az őt ismét és ismét éljenező sokaságot. Elnémulván a’ zene, a’ tisztelt férfiú lejöve az utczára, hol őt Erdélyi János költőnk ünnepélyes beszéddel fogadá, mellyben különösen kiemelé a’ szónok, miképen az ország zöld asztalánál különösen a’ megtisztelten állának meg a’ nemzet szemei, „így jön — úgy mond — hogy néhány év alatt a’ közvélemény — mi ritka, de annál szebb eset — együtt jár a’ méltányos itélők szózatával, ’s te ott állasz a’ nemzet előtt, hol állani épen olly nehéz , mint dicsőséges. De ismerjük lelked átlátszó tisztaságát is, ’s meg vagyunk felőle győződve, hogy mikor e’ pályára léptél, előbb számot vetettél magaddal, hogy számot egyébre nem tartasz az öntudat egyszerű jutalmánál. Ki pusztán a’ közvélemény karjaiba vetné magát, emlékezzék meg Mirabeau szavaira : „miképen a’ capitoliumtól egy lépés van csak a’ tarpeji szikláig.“ Átmenvén a’ haladás eszméjének árnyéklataira, ’s festvén a’ kor szükségét, igy folytatá: „Épen ezen ponton leléd te, nagy férfiú nemzeti gyűlésünk tanácskozásait, ’s elfoglalád helyedet nem csak ott, hanem hazád, a’ mi édes hazánk népének szivében is. Jobb- és balfelől egyaránt tisztelőid állanak, ’s úgy állsz a’ vélemények közepette, mint a’ szikla tengerben, mellyhez — úgy szólván —két halálos ellenség kapaszkodik ’s megbékül örömében. Akarja isten! hogy soká élj; tiszta lelkedben ragyogjon vissza nagy nemzeti dicsőségünk, mint a’ nap egy harmatcsepp gyöngyében. Légy példája és példánya folyvást a’ polgári igénytelenségnek. Az isten éltessen tégedet — örömünk és büszkeségünk — a’ haza dicsőségére!“ — Deák válaszában megfontolást, cselekvést és egymás iránti türelmet ajánla az ifjabb nemzedéknek, melly nehezebb, mint az áldozni kész lelkesedés, melly az ifjú kornak kitűnő sajátsága, melly lelkesedést némellyek tán idő jártával szégyenleni is fognak, ámbár igaz marad, hogy a’ ki férfikorában ifjúsága lelkesedését szégyenleni képes, az a’ hont soha sem szereté. Hazánk — úgy mond — nem legvészesebb , de legsúlyosabb idejét éli, és a’ jelen munkásság gyümölcseit csak a’ jövendő fogja megérlelni , midőn az ifjúság hivatása leend: bevégezni azt, mit a’ jelen férfiai kezűének, és mit kezdeni is olly nehéz volt. Kitörésre, ’s ismét és ismét türelemre, gyanusitgatásoktóli tartózkodásra hivá föl az ifjakat; mert a’ gyanusitgatás — akár az egyik , akár a’ másik fél részéről elkövetve — legundokabb, legocsmányabb polgári bűn egy nemzet életében. (Az ezerekre menő sokaság megérté e’ szavakat, ’s dörgő „éljen“kiártásokkal jelenté, hogy megértette.) Végül a’ hazát és annak jövendőjét élteté, és a’ sokaság harsogó ,,éljen“-ei közt téré vissza az erkélyre. A’ hangászkar még néhány magyar darabbal mulattatá a’ gyülekezetét, mi közben Vörösmarty genialis „Szózat“-a is elénekelteték a’ színházi karszemélyzet által. A’ sokaság 11 óra után oszolt szét, miután ismételt örömkiáltásokkal von búcsút a’ nép és haza ünnepélyétől. — * — Megyei dolgok. Pesti gyűlés folytatása. A’ bűnvádi eljárás ügyében most még kötelességünkben áll megemlíteni , hogy nov. 22-kén fejeztetvén be a’ jegyzőkönyv meghitelesitésével az e’ tárgyról! tanácskozás, 25-kén a’ nm. h.tanácsnak egy k. intézvénye lön felolvasva, melly által a’ megye rendei oda utasittatnak, hogy e’ tárgyról szóló rendelésűknek felküldése mellett tökéletes kimerítő tudósítást tegyenek, ’s további felsőbb utasításig intézkedésüknek foganatba vételétől magokat tartóztassák. — Erre a’ megye rendel, rendelkezésüket a’ nm. h.tanácscsal is közleni, ’s a’ kívánt kimerítő tudósítást megtenni, egyúttal pedig azt is följelenteni határozták , hogy végzősöket foganatba is is veendik. De még sok egyéb érdekes tárgyak is fordultak elő a’ 14 napig tartott gyűlés folytában, mellyek közül némellyeket— bárha nem a’fölvételi chronologia szerint is — nem lesz érdektelen a’ közönséggel tudatni. — 1) A’ húsárszabásnak Pesten mindig sok bajjal, sok vitatással járó kérdése. — Félévenkint szokott történni a’ limitatio; múlt alkalommal két krral leszállittatott, most a’ téli takarmány drágasága miatt ugyanannyival fölemeltetett: a’ dolog tehát azon lábon van , mint a’ múlt télen is volt. — Midőn utóbbi alkalommal a’ húsát leszállittaték, a’ mészárosok próbavágást kívántak, a’ mi meg is történt, ’s a’ küldöttségnek (egyébiránt bizonyos biztos alapul vehetőnek magok a’ küldöttségi tagok által sem ítélt, a’ mészárosok részéről pedig ezer haszontalan kifogással illetett) jelentéséből az látszott kisülni, hogy a’ nyári takarmány időszakában egy font húsnak 13 krnyi ára mellett minden fonton mintegy 3 kr haszon volt, tehát mintegy 23 pcent. Itt azonban még nincs számba véve a’ marhavételbe fektetett ezereknek kamatja (Pestnek 493, Budának 228, összesen a’ két városnak 721 darab vágómarhára van hetenkint szüksége, mire a’ legalacsonyabb számvetéssel is 40—50 ezer váltósrt kívántatik), továbbá nincs leszámitva a’ mesterség azon polgári nyeresége, melly nélkűl bizonyosan senki sem fog dolgozni, fáradni, kereskedni, ’s mellyből él, és mellyből adót fizet: ez tehát maga oda látszott mutatni, hogy nyáron le volt a’ marhahúsár szállítva, a’ mennyire csak lehetett; mivel pedig most még a’ téli takarmányt is számba kell venni, az árszabásnak fölemelése igazságosnak , ’s alaposnak látszott a’ többség előtt; de a’ mi a’ felemelés mennyiségét illeti, erre aligha nagy befolyással nem volt az épen tanácskozás alatt, a’ húsárosokra nézve nagyon jókor érkezett sűrű havazás. Ez alkalmasint rúgott egy krajczárt minden fontnál, ’s igy télen át a’ pesti ember 15 kros húst fog enni. — Csak jót ehetnék, ’s a’ szegény nép ne volna kénytelen a’mérték ellen anynyit panaszkodni, mint — ’s bizonyosan igen sokszor teljes joggal — panaszkodik. •— Statisticai adatul legyen írva, hogy Pesten bizonyos számbavétel szerint 51 húsvágószék van 19 húsárus-társulat birtokában , Budán pedig 36 szék 12 társulat birtokában. — Annak idejében közlöttük, miképen a’ két királyi város fel vala szólítva nyilatkozni: valljon a’ lakosság nem óhajtaná e ’s minő feltételek alatt, a’ bécsi rendszer behozatalát? A’ városok most nyilatkoztak. Pest követe a’ limitatio eltörlését, de szabad concurrentia nélkül, ’s igy a’ czéhbeli önkénynek kíséretében javasló, egyébiránt jelenté, hogy Pest városa a’ bécsi rendszer felől magának tökéletes értesítést szerzett, ’s annak lehető behozatala iránt küldöttjei által a’ megyei választmánynyal örömest értekezendik. Buda városának tanácsa ellenben (ellenkezőleg mint a’ választott polgárság) oda nyilatkozott, hogy a’húsárszabás eltörlésének lehetitése végett, kész a’ húsvágásra — természetesen politialis szabályok ’s adófizetés mellett — tökéletesen szabad csődöt engedni. — E’ nyilatkozás tetszéssel fogadtatott, ’s miután e’ szerint Budára nézve a’ földesúri jog tekintete a’ javításnak ellene nem áll; a’ czéhbeli privilegiált statútumoknak pedig a’ rendek több ’s megszoritóbb erőt sem jogilag sem gyakorlatilag soha nem tulajdonítottak, ’s tulajdonitni nem is engedtek, mint a’ mennyi ezekre nézve Werbőczy Illik része 2-ik czímének 7-ik §-ában világosan ki van fejezve, midőn feltételül tétetik, hogy mások szabadságának sérelmet ne okozzanak (aliorum libertatibus praejudicium non inferant), következőleg a’ czéheknek olly zsarnoki hatóságát, hogy akárki mást kenyerének becsületes szorgalommal keresésében akadályozhassanak , soha el nem ismerők , ’s igy a’ czéhbeli húsvágómesterek másoknak szabad vetélkedését joggal ép’ úgy nem gátolhatnák, mint a’ budapesti molnármesterek a' henger-gőzmalom lisztárulását nem gátolhatják, nem látták a’ rendek akadályt, hogy választmányuk a’ Buda városi tanács hajlandóságának lehető valósítása iránt is értekezésbe bocsátkozzék. Ez alkalommal, tárgyhasonlatnál fogva, szóba hozatván a’ marhatenyésztésnek, mint a’ honi gazdálkodás egyik legtetemesebb ágának fontossága, ’s a’tömérdek kár, melly a’ már csaknem állandóvá lett marhadög által okoztatik, inditványba tétetett, soroztassék a’ követutasitási pontok közé, hogy a’ magyar kir. egyetem jószágainak minden jövedelme nem más, mint egyedül a’ kitűzött czélra fordittatván, ez intézkedés segedelmével a’ szaktudomány minden ágait befoglaló tökéletes baromorvosképző-intézet is állíttassák; — melly indítvány a’ megyének már más országgyűlésre is adott hasonló utasítása nyomán most is helyeseltetett. — 2) Adózótelket ülő nemes társaink adójukat nem fizetvén, ’s a’ kecskeméti nemesek tartozásának lajstroma beadatván, a’ megye tiszti ügyésze törvényes eljárásra utasittatott. — 3) Heves megyének az ujdon nevezett főispáni helyettes beiktatásának ünnepélyére meghivó levele egyszerűn tudomásul vétetett. — 4) A’ Löwenburg-féle bécsi intézetben egy magyar ifjút illető hely megürülése közhirré tétetni határoztatott. — 5) Szóba hozatván, milly nagy behatással van a’ közbisadalomra, midőn az ország nagyai olly egyedekből állanak, kiket a’ nemzet közbirodalma kisér e’ pályán, ’s ennek folytában inditványoztatván, kéretnék meg ő felsége jobbágyi alázattal az iránt, hogy a’ most ürességben levő tárnoki hivatalra a’ nemzet előtt köztiszteletben álló gróf Széchenyi István urat méltóztatnék kegyelmesen kinevezni, ezen indítvány a’ BB. által örömmel ’s egyhangú jóváhagyással fogadtatott, ’s annak értelmében ő felségéhez felirás határoztatott. — 6) Olvastatott Trencsén vármegye arróli tudósítása, miképen Csolics tábornok, kit azon megye bizony az ifjú őrmester előléptetése végett megkeresett, válasza végén arra szólitván fel a’ megyét, hogy jövendőben neki német vagy tót nyelven (melly Trencsénnek anyanyelve) írjon, e’ tekintetből a’ megye ő felségéhez felírást intézett, felírását pedig pártolás végett más megyékkel is közlötte. — Mire Pest megye rendei a’ nm. h.tanácsot megkéretni rendelők, hogy a’ magyar ezredek kormányait az 1840: VII.cz. 9-ik §-ának rendeletéről szükséges tudomás és hozzá alkalmazás végett utasítani méltóztassék. (Vége következik.) Szabolcsból. Kisvársány, nov. 13. Megyénknek legközelebb tartott közgyűlésén a’ már közlötteken kívül még ezek fordultak elő. A’ katonai élelmezés tárgyában kinevezett országos küldöttség azon felszólítására, van e megyénkben katonai laktanyának alkalmas épület? a’ Kálléban levő mostani megyeház jeleltetett ki, mi ellen a’ Kállay nemzetség ügyvéde óvást kívánt tenni, ’s a’ mennyiben állítása szerint a’ megye a’ háztelekért évenkint egy gróf személyes hiúsági sugallásokat következtet.— Így, a’ mint a’ gróf idéz, az okoskodásnak egyenesen megfordított értelme van : mintha t. i. mi, kik személyes részt soha sem veendünk a’ törvényhozásban, e’ miatt akarnók a’ megyei hatóság körét szélesíteni ; holott a’ thesis megfordítva áll: azok, kik mint hatalom hatalom ellen , úgy állanak országgyűlésen a’ megyék irányában (tehát nem követekről van ’s lehet szó), szeretnék a’ megyehatóság körét szűkíteni. — A’ gróf e5 megfordított idézete is azon gyanusítgatások közé tartozik , miket Deák nov. 28-kán ezereknek hallattára olly keményen megrovott , ’s melly gyanúsítás annál alaptalanabb, mivel én az idézett szavakból csak egy negyedrész betűt sem mondottam. —Ezen bánásmód hasonlít azon úréhoz , ki minap a’ „Századunkéban reám fogta , hogy én azt mondám : jelenkorunk embereinek a’ forradalom dicsősége ütött; holott a’ hírlap idézett helyén „fáradalom“ áll, ’s nem forradalom. — Kossuth, 806