Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)

1842-05-08 / 141. szám

től függő ’s már 120 év óta tervezett országos pénz­tárába folyjon. — És ezzel a’ kérdés csomója meg­oldatott. Ha ellenben akár D­r. W­i­­­d­n­e­r-féle ka­­csintgatások, akár rövidlátó számolás, akár hazánk törvényes és igazságos viszonyainak szerencsétlen félreismerése, ez általunk mindenek fölött óhajtott vámegyesülést meggátolnák: e’ boldogtalan esetre isten­es emberek előtt nyílt homlokkal igazolható­­nak hiszszük a’ nemzetnek azon kívánságát, hogy a’ politicai gazdaságtan nemzeti rendszerének a’ mint szenvedőleges hatását tapasztaljuk, a’ mint ellenünk gyakorlatba véve érezzük, úgy mi is, az ollyt igen el­maradottak, saját nemzeti iparunk ápolásáról, a’ kir. kincstár jövedelmeinek csonkítása nélkül, védvámok által gondoskodjunk, ’s gondoskodva egyszersmind országos pénztárt teremtsünk, viszonylagos hatással főképen ép azon kereskedési mozgalom élénkítésére szolgálandót, mellyből e’ jövedelmet merítettük. — E’ statusgazdasági tekinteteknek szemügybe-vételé­­vel, nem csak tökéletesen helyeseljük g­r. D­e­s­­sewffy Emil ur azon javaslatai, hogy a’királyi kincstárt illető harminczad épségben hagyása mellett a’ külföldről behozott selyemszövetekre, mint na­­gyobbára kérelmi czikkekre, minden 100 frt érték után 2 frt, a’ gyapjúszöveteknél l'/s frt, a’ gyapot­szöveteknél ellenben, mint már a’ szegényebb osz­tályok által is használt áruczikkeknél, száz után 1 forint vám az országos pénztár számára megvétes­sék , hanem általában is hiszszük, hogy immár vannak a’ keletkező magyar műiparnak olly ágai, mellyekre nézve a’ védvámrendszer átalm­á­nak ideje nem csak eljött, sőt alkalmazása rop­pant nemzeti veszteség nélkül már nem is halaszt­ható. — Ide számítjuk a’ vas, selyem, gyapjú,gya­pot, len, kender, bőr, üveg, porczellán, kőedény és répaczukor gyármüveket. — Ezeknek csak egy kis utalom kell, hogy a’ nemzeti jólét számvetésé­ben nevezetes tényezőkké emelkedjenek. — Kivitel­re még jelen vámviszonyaink nem változnak, adót venni tanácsosnak nem ítélhetjük; kivévén talán a’ gyapjút, mellynél száz forint értéktől egy forint adó nyomasztólag valóban épen nem hatna, ’s még­is évenkint mintegy 270.000 ftot jövedelmezne, ’s talán a’dohányt, mellyre az 1741-ki országos vá­lasztmány mázsán kint 6 kj adót javasolt vettetni, a’ mi mindazáltal 20—25 ezer forintnál többet nem tenne. — Mi a’ dohányra nézve hajlandók volnánk a’ belföldi fogyasztásra is némi kis adót vetni; any­­nyiban t. i., hogy a’ vágott dohány- és szivar- (cigar­­­ro) árulásért, 4—5 fokozatú osztályzat szerint, évan- Idnt bizonyos taksa fizettessék. E’ gondolatra a’ do­hányárus boltok naponkint növekedő száma ’s azon roppant különbség hozott, melly a’ dohány piaczi ’s bolti ára közt tapasztalható. Például egy mázsa dohányból mint egy 8000 cigarro készül,’s ha százának ára csak egy p. fton vétetik is, egy má­zsa cigarra mégis 80 p. fton adatik el, mig a’ le­veles dohány ára legfölebb 10 ft, a’ munka másik 10 —15 ft volt, úgy hogy ha polgári keresetül 100 pcent nyereség számittatik is,egy-két garas adóra való még mindig marad. E’gondolathoz azonban nem igen ra­gaszkodunk; de már ahoz igenis, hogy a’ kinek ameri­kai dohányt színi, franczia bort inni, vagy ínycsiklan­dó ceyloni fűszerrel élni tetszik, az ám tegye, ha kedve tartja, de fizessen. Balgaságnak tartjuk,a’gazdagok­tól azt kívánni, hogy megtagadják magoktól a’ kül­föld ízletes termékeit; ízleljék, éstleljék, a’ mennyit tetszik, de méltányosnak hiszszük a’kivánatot, hogy mig az utolsó napszámos is adót fizet, mivelhogy levegőt szí, ők fizessenek határvámot fényűzési él­­deleteikért. Eddig minálunk a’ statusgazdaság és fi­­nanczrendszer józan elvei megfor­dított arányban gya­koroltattak; a’ gazdag nemes nem csak vámmente­sen hozatott be mindennemű külföldi borokat, de sőt — valljuk meg — a’ nemesi személyes kiváltság sok­szor és sok helyütt a’ nyerészkedőknek törvényes alakú csempészkedésre is szolgált palástul, mi által a’franczia pezsgő ’s rajnai és spanyol borok hazánk­ban már nem csak a’gazdagok asztalánál honosul­­tak meg, hanem belföldi borainkat igen nagy rész­ben ki is szorították. Ez csakugyan fonák egy poli­tical Azonban fényűzési czikkeknél sem vagyunk az erőszakos kizárás barátai, ’s azt mondjuk: „Cham­­pagnell ’stb., a’ mennyit tetszik ! de vámot tőle jó terhesek“ — Ezekből világosnak hiszszük, hogy csak akar­junk, találunk elég kútfőt, mellynek segedelmével az országos háziadótárt, nem csak különös nagy terheltetés nélkül, de sőt fontos statusczélok mellékes előmozdításával is, fedezni képesek leszünk. Csak két tárgy van még , mire nézve a’ közvéleményt — jövő alkalommal — gondolkozásra felhíni bátorko­­dandunk; ’s e’ kettő: pálinka és ab­sen­tismus!! Honi répaczukorgyártás. A’ magy. gaz­dasági egyesület műtani szakosztálya már a’ múlt évben kijelenté abbeli meggyőződését, hogy a’ honi rápaczukorgyárak csak úgy számolhatnak kívánt előmenetelre, ha a’ répatermesztés a’ czukorgyár­­tástól ’s ez a’ finomítástól külön fog választatni; vagy is, ha a’ termesztőktől bizonyos kulcs szerint beváltandó répából a’ gyáros csak nyers czukrot fő­­rend, ’s ezt finomításul az illető vállalkozónak fog­ja bizonyos áron eladhatni. A’Pesten létezett, de a’ múlt évi bukások következtében működni meg­szűnt czukorfinomitó-gyár épületei ’s edényei hírla­pok szerint jövő junius 7-dikén másodízben fognak kótyavetyéltetni: mi lenne ü­dvösb, mint azon óhaj­tás teljesülése, vajha találkoznék férfiú, ki azt meg­vásárolná , ’s egyedül honi répaczukorliszt finomí­tására alkalmazná! Azonban egy magányostól illy merész lépést alig várhatunk, hacsak többek egye­sülése nem biztosítaná őt,, miszerint a’ nyereség is többekre áradna szét,’s a’ netaláni veszteséget min­denki könnyebben fogná kiállani. ’S kik egyesülhet­nének erre jogszerűbben, mint épen honi czukor­­gyártulajdonosaink ? mint kiknek leginkább fekszik érdekökben eloszlott erejüket öszpontosítani, hogy annál bátrabban ’s nagyobb kiterjedésben űzhetnék vállalataikat. A’ magyar gazdasági egyesület vala­mint egyebekben, úgy a’ gazdasági műtan ez ágá­ban is legszívesebben nyujtana alkalmat illy egye­sülésre ; minélfogva a’ lxoni répaczukorgyárak t. ez. tulajdonosai ’s illetőleg igazgatói tisztelettel ké­retnek , lennének szívesek a’ tisztelt egyesület mű­tani szakosztályának folyó május hónap 28-án dél­előtti 10 órakor a’ n. casino teremében tartandó ülé­sére személyesen vagy megbízottaik által megjelen­ni , vagy akadályoztatásuk esetében a’ szakosztályt alulirthoz intézendő leveleikben értesíteni a’ felől, mennyi répaczukrot készítenek gyáraik évenkint, ’s vallyon hajlandók volnának e egyesülni a’ fenirt czél­­ra, vagy legalább olly szerződésre lépni, miszerint a’ Pesten keletkezendő központi czukorfinomító-gyár­­nak a’ meghatározandó áron bizonyos mennyiségű nyers czukrot lennének kötelesek szállítani? Ezeken felül kedvesen fogadtatnak minden egyéb tárgyú közlemények is Pesten a’ magyar gazdasági egye­sület titoknoki hivatalában (Borz-utcza 219 sz. a. Boronkay-féle ház emeletében) május 3-án 1842. Az elnökség rendeletéből Kacskovics Lajos s. k., m. gazd. egyesületi titoknok, mint a’ fenirt szak­osztály jegyzője. Igazítás. A’ Pesti Hírlap 134-ik számának „ho­ni míripar“ czimű czikkében említett Kokova Uj-Antal­­völgyi üveghutát 18 év előtt alapjából építtette annak mindekkori tulajdonosa gr. F. A. Ez idő óta a’ gyár szü­net nélkül dolgozik. Hatodik esztendeje most, hogy P. A. ur annak haszonbérlője. Czéljami lehete tehát a’be­küldőnek , midőn a’ gyár alapítását P. ur által történtnek — csak amúgy a’ légből merítve — állítja, nem tudhat­ni. Ösmervén azonban P. urat, senki sem fogja hinni, hogy a’ beküldőnek e’ hibás állítása P. ur előtt tudva volt légyen. — Gr. F. A. Erdélyi országgyűlés. April. 11-kén az 59-ik orsz. ülésben, miután az elnök ő amlga Zilah város új követét Sebes Mik­lóst , ki a’ visszalépett Murányi Lajos helyébe kül­detett, bejelenté, felszólitá a’ rendeket, a’ napi­rendre kitűzött adó kérdését tárgyalás alá venni. Felolvastatott ő felségének e’ tárgyban kelt k. k. leirata. A’ KK. és RR., mivel úgy látták, hogy mi­után a’ rendek többszörösen, közelebbről pedig az 1838-ban martius 30-kán kelt alázatos feliratukban a’ honi törvényekből kiindulva megfejtették , hogy az adó körüli rendelkezési hatóság, az adónak t. i. évről évre megajánlása, kirovása, felhajtása egyedül az orsz. KK. és RRet illeti, hogy ezen jo­guktól az 1754-ben ideiglenesen behozott rendszer által nemhogy elrekesztve lettek volna, de sőt 1754 után is a’ leopoldi körlevélben meghatározott öszvegen felül a’ megkivántató mennyiség megaján­lása a’ KK. és RR. által létetett, mig 1761-től az or­szággyűlések tartása megszakadván, ezen joguk gyakorlatától tettlegesen elrekesztettek; hogy ő ige is ezen világos törvényeken alapuló hatóságát az országgyűlésnek minden alkalommal, közelebb pe­dig az 1809-ki kir. előadásokban, 1810. jul. 6-kán kelt k. k. leirata 2-ik pontjában elismerni méltóz­­tatott, teljes reménységgel valának, hogy ő felsé­ge a’ Kirat és RRet az adó körüli rendelkezési ha­tóságokba visszahelyezni kegyes leend, annyival is inkább, mivel az érdeklett feliratban felfejtetett, hogy az 1791-ben tervezett 9-ik törvényjavaslat, mellyel a’ fenálló adórendszer az országos biztos­ság e’ tárgybani munkálatáig, melly a’ következő országgyűlésen felveendő vala, meghatároztatott, erősségül már azért sem szolgálhat ellenök, mert egyfelől azon javaslat csak egy évre szólott, más­felől soha m­egerősitést nem nyert; valamint ürügyül a’ kirekesztésben nem szolgálhat azon ok is, melly a’ fenálló adórendszernek nagy hiányaiból meritte­­tett, éspedig annyival kevesbbé, mivel a’kormány is 1761 után az adó rendszeréről — melly az 1754- kitől lényegesen külö­tközik — egyoldalulag ren­delkezett, igy a’ KK. és RRek addig is, mig az adórendszer az országos biztosság által egész terje­delmében kidolgoztatik, képesek leendnek úgy el­intézni, hogy a’ közigazgatás folyama föl ne akad­jon. És mivel mindezen okok már előbbi föliratok­ban kifejtettek, nem lehete sajnosan nem tapasz­talniuk , hogy ő felsége újabb k. k. leiratában is a’ tárgyat rendszeres biztosságra utalván, ez által el­­idegi hithetlen joguk gyakorlatát újabb törvény al­kotásáig fölfüggeszti; mi annyival meglepőbb vala, mivel ugyanazon ké­leiratában kijelenti, mikép az 1791-ki lit. czikket az adó iránti pontjára nézve is sértetlenül megtartani kivánja. Ismételve kije­lentik azért, hogy sem azt, miszerint a’ fenálló adórendszer egy újabb munkálat kidolgozásáig el lenne fogadva, sem azt, miszerint annak megvál­toztatása csak rendszeres biztosság útján lenne esz­közölhető , el nem ismerhetik, mert ebből az adó­rendszer elintézésének huzamos időkre kellene el­haladni, holott annak sietős rendbehozását az al­kotmányos szabadság, vagyonbátorság és erkölcsi elaljasodásnak meggátlása, melly a’ mostani rend­szerből áradoz, egyaránt szükségessé teszik. Ugyan­ezt kivánja az anyagi érdekek szempontja, jelesen az urbér, mellyel az adó szoros kapcsolatban van, ’s mellynek czélszerű és siető behozatala ő felsé­gének is atyai szivén fekszik, szükségessé teszi. — Mindezeknél fogva tapasztalás tanította meggyő­ződésük lévén a’ KKnak és RRnek az, mikép az adó fontos tárgyának további késleltetése veszélyes következményekre adhatna alkalmat, ’s csaknem le­hetetlenítené az urbérnek siető szabályozását, a’ fentebb előfordult nagy és fontos okok tekintetéből tehát végeztetett, miszerint adassék át ezen tárgy az úrbér és adó tárgyában kinevezett rendszeres biztosságnak olly végre, hogy az ország RRei­­nek arra, miként magukat az adó időről időre va­ló megajánlása iránti kétségtelen igazuk gyakorla­tába ez országgyűlés alatt visszahelyezzék, czél­szerű módot ajánljon. A’ kérdés körül egy vala a’ vélemény; elágazások csupán a’ biztosság munká­lati köre meghatározása körül mutatkozának. A’ többség azonban két részre osztá a’ kérdést: al­kotmányos és anyagi osztályra; az elsőbe csupán az adó-megajánlási jogot foglalók, másikba a’ ki­vetés-, kulcskidolgozás- és számvevési intézkedést, — ez utolsó részét az országgyűlésen kivül mun­kálkodó rendszeres biztosságnak hagyó; a’ három hét alatt készítendő tervet csupán az első­ osztály­ra szorítván. — April. 20-kai 60-ik orsz. ülésben Vajda-Hunyad uj követe gr. Kornis Ferencz jelen­tetett be az elnök ő­nmaga által. Megjelentek a’ kir. főkormányszék követei, meghozva a’ Kir. és RRnek az Erdély és Krassó megye közti határkérdésben ké­­szitett föliratra tett észrevételeket, mellyek csupán stylaris módosításokat foglalanak magokban, ’s a’ KK. és RR. által el nem fogadtattak. A’ só és ma­gyarhoni levelek tárgyában kelt felirati javaslatok köziratra bocsáttattak, és felolvastatott az összes rendszeres biztosság törvényjavaslati munkálata a’ tisztválasztás tárgyában, alsófejérmegyei követ b.Ke­mény Dénes ellenvéleményével együtt, melly előle­­ges tárgyalásul kiadatott, és a’jövő tanácskozás­nak anyagául napi­rendre tűzetett. (E. H.) Megyei dolgok. Sopronból, május 1. Megyénk ápril. 25-kén kezdett ’s folytatva tartott közgyűlésének nevezete­sebb eredményei ezek valának: 1. Elnöki üdvözlés után olvastatott örökös főispán ő herczegségének le­vele , mellyben a’ tisztválasztás határidejét gyengél­kedő egészsége tekintetéből f. é. sept. 15-ére tűzvén ki, ezen nemzeti ünnepélyes jog gyakorlatára a’ R­et kismartoni várába magyar barátsággal meghija ’s tisztválasztási előleges intézkedések tételére fel­szólítja , — és ismét ő herczegségének levele, hogy a’ megyei törvényes és közügyi tárgyak könnyebb, biztosabb és sikeresebb elintézhetése végett állandó közgyűlési határnapokat tartván szükségeseknek, jövőre év elején az évnegyedes közgyűlések határ­idejét előre kitűzendő már az ez évbeni hátralevő közgyűléseket is bizonyos napokon, u. m. augustus 22-én és nov. 21-én, kívánja megtartatni. —Harsány éljen kiáltásba tört ki a’ m­éltánylattal párosult hó­dolat , ’s hogy ez himeretlen, és a’ szivbeli magasz­tos érzelmek egyszerű, de őszinte tolmácsa volt, mindenki arczán olvashatók ; minek következtében a’ tisztválasztási előleges intézkedések tervezésére választmány neveztetett, ő herczegségének üdvös ’s a’ BB. óhajtását megelőzőleg kielégítő gondosko­dásáért pedig köszönőlevél rendeltetett. Bizony, bi­zony mondom nektek, polgári erénynek hódol a’ közvélemény. — 2. Az evangelicus lelkészeknek minden ellenmondás nélkül tisztválasztási sza­vazatjog adatott; de hogy a’ nemtelen ügyvé­deknek is hasonló szavazatjog adatnék, az elébb mutatkozott lelkesedésből nem is gyaníthatott ellen­szegülésre talált. A’ honoratiorok szavazatjoga el­len és mellett annyiszor és annyi megyékben elmon­dott ’s épen ezért ismételni felesleges elvek és be­szédek után a’ honoratiorok ügye a’ tisztválasztási választmány elébe utasíttatott. Mi fog itt történi?nem tudom; de ha a’ lelkészek szavazatjoga mint tény kimondatott, miért nem lehetett az ügyvédek szava­zatjogát elvben el- vagy nem fogadni? ez adott volna a’ tisztválasztási választmány véleményének irányt. — 3. inditványoztatott, hogy a’ közgyűlési meghívó 324

Next