Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)

1842-05-29 / 147. szám

Vasárnap Május 29. 1842. Pesti Hírlap. Megjelenik e’ hírlap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 ft , birodalomba ’•''egyéb hét mi helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden «nwm^ kun­yi postah^atalnál ^ külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak,a’bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenfele I írd . .. , Í­­gy P t betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. Előfizetés a’ „Pesti Hirlap“-ra. Közelgvén a’félévi előfizetés ideje, bátorkodunk a’tisztelt közönséget tisztelettel figyelmeztetni, hogy a’ kik lapjainknak jövő július 1-je napjával kezdendő II. félévére az előfizetést nálunk kívánják megtenni, erre a’ Medárd-napi pesti vásárt legalkalmatosabban használhatják.­­ Az előfizetési föltételek változatlanul az eddi­giek maradnak. Helyben h­ázhozhordással 5 frt, postán 6 frt p. p.­­ Külföldre járatni kívánt példányok iránt a’ megrendelések csak a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetnek. Landerer Lajos, a’ „Pesti Hírlap“ kiadó tulajdonosa. TARTALOM. Kinevezések. Vezérczikk. (Czél és eszközök.) Ki emlékezik mindenre! Adakozás. Fővár, ujdons.­­Tudnivalók a­ dunamelléki h­elv. hitv. egyház­kerület részéről­ Megyei dol­gok: Szabolcs (részvétlenség, rendőrség, országgyűlési tárgyak halmaza ’s késedelem, az illyr gúnydal, pénztárnoki biztosítás, vegyes házasság, törvényszéki dolgok, kórház in petto 12 év óta, színésztársaság két személyből és czigánybanda) Angli (jelentés, hogy máskor jelentenek, Statut, körrendelet, Triest vagy Fiume? megyei orvostisztség és limitalio.) Békés (főispáni beiktatás.) Gömör (tisztválasztás első napja). Kö­­zépszolnok (katonaélelmezés, tisztválasztás mint országgyű­lési tárgy, indítvány hogy a’ nemesek aránylag együtt adózza­nak a’ nem-nemesekkel, érdekes fejtegetés e’ tárgy körül, rész­letes intézkedések a' népnevelés ügyében.) Zilah (W­ess­e­lé­ny­i Miklós által alapított harmadik kisdedóvó-intézet'. Kül­földinapló. Éjszakamerika. Angol-, Franczhon. Értekező: Levélcyclus czím nélkül XIII. — Csendes. — Hiv. tud. Hird. MAGYARORSZÁG és ERDEEY. Kinevezések. O cs. ’s apost. kir. felsége Miske Imre bárót a’ magyar kir. udv. cancellaria tisz­teletbeli fogalmazójává, Röszner Józsefet tajával, Pel­m Imrét pedig óbányai hulász-hivatalokra kine­vezni kegy. méltóztatott. (H.k.) A’ rm. magy. kir. udv. kamara Mateovich Antalt fuccinai erdőm­esteri hivatalra alkalmazd. (H.k.) Vezérczikk. ( Czél és eszközök.) „Fordít­sunk ebbő­l (a’ tervezett országos házi adótárból) 200 ezeret évenkint irányosan, valláskülönbség nélkül nevelési czélokra, és áldani fogja emléke­zetünket a’jövő ivadék.“ — így szól az Alföldi levelek tisztelt szerzője házi pénztárróli jeles ér­tekezése végsoraiban; — és ha valamire, erre nézve bizonyosan köz az egyetértés honunkban; ’s kell is hogy legyen, hacsak azon szégyent nem akarjuk megérni, hogy a’ népnevelés szent ügyé­ben az orosz autocratorismus által is megelőztes­­sünk, mikint a’ jobbágyi örökváltság ügyében im­már utólérettünk. — Íme tehát egy második sarka­latos kérdés, mire nézve a’magyar időszaki sajtó minden orgánumai tökéletesen egyetértenek; egyet­ért többek között a’ „Világ“ vezérszerkesztő­társa is, a’ minthogy azon férfiútól, ki (mikint an­nak idejében érdemlett méltatással megírok) Esz­tergom vármegye rendes előtt, országos hivatala dijának fele részét holta napjáig a’ népnevelés szent ügyére nagylelkűen f­elajánlotta, egyebet várni nem is leh­ete. A­­mi minket illet: mi ugyan országos házi adóról szólván, ekkorig többnyire az országos közlekedési eszközökről tettünk mint kitűzendő czélról említést, de korán sem tettük azt olly értelemben, mintha más köz­czélokat is az alakítandó országos pénztárból fedezendők­­nek, részint pedig pótolandóknak nem tartanánk; ha­nem csak azért nem szólottunk közbevetőleg más czélokról, mivel ezek ’s közöttük kiváltképen a’ mindennél fontosabb népnevelés ügye különös fejte­getést kivánnak; részint mivel a’már ekkorig a’ köz­nevelésügyének fedezésére szolgált kútfők a’ combi­­natióból egyáltalában ki nem maradhatnak; részint mivel aziránt is tisztába kell jőni,hogy a’népnevelési szükségeknek m­ellyik ága tartozhatik az országos közpénztár költségvetési rovataiba; a’ többiek pedig honnan és miként fedezendők ; részint mivel nem csak magunk, hanem sok mások véleménye szerint is vannak a’ közönségesen javaslatba hozottaktól egészen különböző kútfők, mellyeknek más egyéb czélokkal össze nem zavarva egyenesen és kire­kesztőleg a’népnevelésre lehet ’s kell jövedelmezők­ké tétetniük; illyen többek között (hogy példa gyanánt idézzünk valamit) az, mit az 1834. jul. 4-én tartott kerületi ülésben Zemplény megye egyik követe in­dítványba ten, hogy t. i. a’ főpapok ’s káptalanbeliek szerzeményeikről egészen szabadon ne rendelkez­hessenek, hanem azoknak negyedrészét népnevelésre hagyni köteleztessenek; mit nem annyira magunk véleménye gyanánt is, mint leginkább azon oknál fogva említünk, mivel ezen indítvány elvét Esz­tergomnak érdemes követ­e is nyíltan pártolá , a’ korlátlan szabad rendelkezést sürgetők ellenében határozottan kijelentvén , hogy „nem volna tanácsos a’ főpapoknak adandó szabad rendelkezés által a’ népnevelés alapját álly jövedelemtől megfosztani, mellyet e’ végre ann­ak idején ’s helyén rendszere­sen biztosítani lehet.“ — Ez Esztergom várme­gye rendeinek nevében lévén az ország színe előtt nyíltan kimondva, reméljük, azt senki, bár­mi hosszú ’s tán fekete kabátot viseljen is, or­szág felforgató forradalmi tannak nem fogja ki­áltani, valamint azon elvet sem, mellyet szintúgy az 1834-ki országgyűlésen augustus 18-kán hason­lóképen Esztergom vármegye részéről, ugyanazon érdemes követtől hallánk, hogy t.­­.. .,a’ dézma nem annyira az egyházi rend élelmére, mint a’ vallás öregbítésének 's a’ népnevelésnek üdvösséges czéljaira van eredetileg rendelve.“ — Szolgáljanak ezen futólagos eszmék figyelmezte­tésül , hogy ha gyakorlati szempontból akarunk a’ népnevelési pénzalapról mint országos pénztári költségrovatról szólani, ez ügyet saját körülményei­nél fogva egészben kell fölvennünk, nehogy vagy félreértésre, adjunk alkalmat, vagy épen kárt is te­gyünk. —■ És ez volt az ok, miért hogy az országos házi adótárróli fejtegetéseinket a’ népnevelés fontos és sok ágazata tárgyának közbeszövésével bonyolo­­dottabbá tenni nem akarók; de az országos házi pénztárt mindig is egyedül és kirekesztőleg csak köz­lekedési eszközökre fordittatni egyáltalában nem sze­­retnék; sőt inkább elvünk az, hogy a’ statusjövedel­­mekből ekkorig fedezett közköltségek továbbra is a’ már törvényszerüleg azon czélokra használt kút­­forrásokból fedeztetvén , egyébiránt az újonnan ala­kítandó országos házi adó tár (fundus publicus) úgy czéljaira, irányára, mint kezelésére nézve egészen külön, az országgyűlés rendelkezése szerint hazánk közjavának előmozdítására fordittassék. — A’ mi különösen a’ népnevelési ágat illeti: erről majd lesz szerencsénk terjedelmesebben szólani; jelenleg a’ mai számunkban közlött középszolnoki tudósítást, tisztelt olvasóink figyelmébe különösen ajánlva, csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy nézetünk sze­rint bizonyos vonalt kell határozni, melly az orszá­gos közpénztárból fedezendő népnevelési költsége­ket, a’törvényhatósági ’s részint községi házi adó­ra tartozandóktól, nem különben a’kir. kincstár által avvagy törvény szerint e­ czélra fordítandó más jö­vedelem-forrásokból fedezendőtől elválaszsza, — így például az olly magasb köznevelési intézeteket, mellyek nem egy vagy más vidékre, hanem az egész országra számitvák, ’s egyes törvényhatóságoknak valamint erején, úgy körén is túlszárnyalnak, minő például egy műiparegyetem (polytechnicum), nem különben azokat, mik a’ népnevelés országszertei sikerítésének eszközei, minők a’ jól rendezett nép­tanítókat képző intézetek, talán nagyszerű mintais­kolákkal egybekötve, kétségtelenül országos költ­ségen állitandóknak ’s fentartandóknak ítéljük; mig az elemi mintaiskolákat, úgy míripari mint földmni­­velési irányuakat részint a’ már létező, ’s még ro­­konautakon szaporítható nevelési értékből (fundus studiorum), részint törvényhatósági házi adóból, a’ községieket pedig főképen községi, de törvényható­­ságilag is pótolandó erővel véljük fedezendőknek. Ez utóbbiakra (községi népiskolákra) nézve lehetet­len közbevetőleg szólva ki nem mondanunk, mi­képen erősen sajnáljuk, hogy az úrbéri rendbesze­désről , ’s tagos osztályról rendelkező törvény alko­tásakor , a’ községi népiskoláknak bizonyos illeték vagy közös földből, vagy kisajátítás utján ki nem szabatott; mert leghőbb vágyaink közé tartozik, minden falusi iskola mellett nehány hold kert földet látni, melly egy részt a’ gyermekeknek gyakorlati tan helyül szolgáljon , hogy értelmes földmivesekké neveltessenek, más részt pedig a’ tanitó állapotján anyagilag is javitson, miszerint aztán reményleni le­hessen, hogy olly néptanítókat kapunk, kik magasz­tos tisztüknek a’ növendékek élethivatása szem­pontjából is mindinkább jobban megfelelhetnek. — Ez valóságos hiány az említett törvényben, azon­ban legalább jövendőre nézve nem pótolhattam . — Midőn az országos házi adótár czéljairól szólunk, az eszmetársulat ereje Wil­dner jogtudor ur „F­ő­­ak­ad­ál­y­át“ juttatja eszünkbe. — Nem tartozunk azok közé, kik a’ nyilván kifejezett vélemény tag­­lalatánál a’ Konczkest legelőbb is a’ véleményező szívére teszik, fájdalmas húsmetszésekkel keresen­dők ki az érzelmet, a’ titkos irányt, mellynek rejté­­keny forrásából a’ kijelentett vélemény esergedeze. — Mert hiszen, mikint már egyszer mondottuk, irá­nyok alácsúsztatásával mindent meg lehet bizonyí­tani, még a’teremtő bölcseségét is kétségbe von­ni. — Mi tehát dr. Wil­dner urnak nem szándéka tisztaságát vontuk és vonjuk kétségbe, sőt azt röp­­iratában, óhajtása szerint mi is szívesen elismerjük, hanem állitók ’s állítjuk azt, hogy röpiratának ered­ményszövedéke annyira fonák ’s annyi antinationa­­lis, és anticonstitutionalis tanszálak közbeszövésétől hemzseg , miszerint valóban, meggondolván hogy e’ munk­ácskában foglalt financiális adatok magány levél­tárból természetesen nem menthetők, lehetetlen volt sajátlagos helyzetünkben annak bizonyos fontosságot nem tulajdonítanunk, azt tehát igen komolyan nem vennünk.’S azért m­egvalljuk, nagy örömünkre szol­gált, a’ Hírnöknek Wildner úr röpiratát igen ala­posan ismertető melléklapjában olvashatni, hogy azt komoly lépésnek, vagy épen mélyebben rejtező mel­lékeszmének teljességgel nem kell tartani, hanem csak egy kis költői kitörésnek. A’ H i­r n­ö­k bizo­nyos dolgok tudomásának kútfejéhez nálunknál leg­alább minden bizonynyal közelebb állhat, minélfog­va örömmel valljuk , hogy említett nyilatkoza­tából nem kis megnyugvást merítettünk­ el annyira, hogy ha mégis némileg e’ tárgyra visszatérünk, azt nem Wildner úr főakadálya miatt cselekeszszük. A’ tisztelt jogtudor úr „főakadályának“ fő­­hi­b­áj­a az, hogy az egész kérdést, t. i. a' nemesség adómentességének ’s általában a’ magyarországi adó­rendszernek kérdését szorosan ausztriai szempontból veszi fel; minélfogva röpiratát, egy elmés barátunk megjegyzése szerint, tulajdonkép imigy kellett volna czímeznie: „Geringheit der Steuer, die Un­garn an die Regierung zahlt, als ein Haupt­­hinderniss des Fortschrittes in Ungarn, aus österreichischen Standpunkte d­arg­es­teilt.“ Ha így czimezi vala, munkája tökéletesen jellemez­ve lesz, és minden magyar bírálatot egészen fö­löslegessé tesz vala, mert egyszerre tudtuk volna — mint mondani szokták — hányat ütött az óra. Hogy Wildner úr ausztriai szempontból vette föl a’ magyarországi dolgokat, ezt tőle rész néven annál kevesbbé vehetjük, minthogy embernél némi­leg psychologiai kénytelenség, hogy önmagából ’s körülményeinek reá hatásából ki nem vetkőzhetik. De épen azért hittük ’s remélettük , hogy nem lesz magyar publicista, bármi politicai színezethez tar­tozzék is, ki a’ magyar dolgok ausztriai szempont­ból fölvételének védelmére szót emeljen ; mert keb­lünknek istene sugalló nekünk, hogy valamint ek­korig mindnyájunknál, kik a’ házi adóról szólottunk, bármennyire különbözőnk is a’ részletekben , az in­duló pont szorosan magyar volt, úgy nem lesz ma­ss _____

Next