Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)

1842-02-10 / 116. szám

Csütörtök Pesti Megjelenik e’ hírlap minden heten kétszer, csütörtökön es vasárnap. Feléri eh.fi/etes a­ két fővárosban há/.n­o/.hordással 5 fit, 1 oritékhal» G ft, postán borítékkal 6 ft pengó pénzben. — Kifizet­hetni helyben L a­n dere­r L­aj »« kudó tulajdonosnál­­ hatv ani utcza flór» áth­ hatvan 483­ k »/.am alatt, egyebü­tt minden i,tururi kiralyi post­ahivatalnál. Az ausztriai birodalomba 's egyéb külföldi tartományokba küldetni kivánt példányok iránt a' megrendelés csak a* bécsi császári faposta Gratil utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek *s egyegy hasábsorért petit l­ejükkel 5 pengő krajcz.it számittatik. cg­y-s'Ss *** ZS. rendes áron, egyes számok pedig 10 p. kija­a­i Landerer LajOS, 116. Februarius 10. 1842. TAttTAI.OM. Gr. D­e­s­se­f­f­y Aurél­­j­. Kinevezések. Ve/ér- C­.ikk. (Centralisatio. I. Általános n­é­z­­e­t­e­k). P­a­l­a­z­­k­y Ferenc*. Kéri közgy­ülés. Nemzeti szinház. Hangver­senyek. Erdélyi országgyűlés. Megyei dolgok: U­n­g (törvényszék és közgyűlés, falusi hí­vák bot alól fölmentv­e). Torontál (katonaság, kicsapongások, népi­ség). Pest (tárnok-nevezés, falm­ázolások , szóbeli per). Bács (törvény­­széki , ’s törvénykezési dolgok). M­a­r­in­áros (czáfolat). Ausz­­tra Kill filt.­* Da­iló. Ango’­, Francz.bon. Értekező: Jour­­na.st'cánk. — Kü’földi lev ’. Berlin (népnevelés) — 11 tat. tu­les. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Halálozás. Mély megilletődéssel’s a’ legőszin-­­­tébb bánattal jelentem Dessewffy Aurel gróf ha­lálát. — Tegnap, szerdán, febr. 9-kén reggeli ny1 órakor múlt ki kevés napi szenvedés után világban. — Mennyi ész, mennyi akarat, mennyi tettvágy, milly lángoló érzelem , mennyi remények ’s mi fé­nyes jövendő­ voltak e­ névhez csatolva; ’s néhány napi láz, és — vége mindennek! — illy férfiú sírjá­nál jeges kezekkel ragadja meg ember kebelét a’ semmiségnek érzete­, ’s a’ merész lélek szárnyasze­­getten törpül el a’ múlandóság mutatóujja előtt.—Én­nekem gróf Dessewffy Aurel politicai ellenem volt; de épen mivel az volt, mély tiszteletem, mely­­lyel értelmi felsőbbségének hódolok, nem elfogult­ságból eredett, ’s a’ kit igy tisztelék életében, kit szeretni magamban ösztönt érezék, annak sírjánál mély bánattal mondom:, legyen áldott emléke­zete!“— Családja pedig (ha illy csapásnál enyhítés­ről szólhatni) keressen vigasztalást a’ gondolatban, hogy könyei közé színkülönbség nélkül egy nemzet részvét-könye vegyül; — és legyen szabad hozzá­tennem, hogy bár sokan osztoznak is a’ gr. Des­sewffy ház fájdalmaiban, de őszintébb részvéttel senki, mint én. — Kossuth. Ő cs. ’s apost. kir. felsége braunthali Braunitzer Ferenczet az alsó-ausztriai főhadbiztosságnál volt hadibiztost Pozsonyba kerületi főhadibiztossá mél­­tóztatott kegy. kinevezni. (H.k.) Lósy Imre nádori tör­vény­széki tollmir . técsői kam. ügyvéd-hivatalra, Barnovics József pedig bras­sói főharminczad írnokká alkalmaztattak (N­—k ) Szilviny Adalbert fiumei só és harminczad­ fel­­ügyelőségi segéd meghalt. (N­—k.) Vezérczikk. (Centralisatio. I. Általános nézetek.) Nem tudom, mellyik régi íróban olvas­tam, hogy a’ rómaiakat a’ császár-időben testileg is annyira eltompitá a’ mindig növekedő fényűzés ’s él­vezetvágy, hogy végre ételeik is csak a’ legerősebb fűszerek által lettek nekik éldelhetőkké, így jár sok nemzet szellemi élelmeivel is, sőt a’ magyarokról is ez az irók véleménye. Ebben találja legalább elég­séges okát drámai íróink hatásvadászata; innen származnak politicai iratainkban a’ nagy szavak és személyességek, mellyeket némellyek úgy tekinte­nek, mint az orvos a’ czukrot, midőn azt a’ keserű orvossághoz hozzáadja, hogy a’ beteg tőle el ne un­dorodjék’, könnyebben, bevegye. Én azonban a’ma­gyar nemzetet többre becsülöm, ’s hiszem, hogy az olvasó közönség a’ kevesbbé paprikás ételt sem ve­ti meg, ’s a’ szárazabb ’s elvontabb tárgyakról szó­ló értekezést nem fogja elmellőzni; annál inkább, minthogy Európának mostani körülményeiben a’nem­zetek olly szorosan vannak összekapcsolva, hogy bármilly eszme, melly egyiköknél hatással van, csakhamar a’ többiekre is kiterjed ; minek legvilá­gosabb példáját a’ szerencsétlen vegyes házassági ügy mutatja. Illy eszme a’ centralisatio is, mellynek a’ magyar állapotokra is már volt és még nagyobb leend befolyása, sőt mind a’ki­t párt, melly nálunk mostan létezik , szemére lobbantotta már ellenfelé­nek a’ centralisatio vágyát; ’s azért, hiszem, idején van ezen eszmét egész kifejlésében ’s elvontan is a’ magyar állapotoktól, vizsgálni. — Ha a’ legközelebb elfolyt századot tekintjük, ’s a’ történeteket bárcsak felületesen vizsgáljuk, szemünkbe ötlik ezen kornak minden előbbitől eltérő iránya. Mig a’ középkorban a’ nemzet alig vétetett figyelembe, egy század óta ennek jobbléte lett a’ jelszó, melly mind azoknak szájában zeng, kik a’közdolgokkal foglalkodnak, tartozzanak bár a’ kormányhoz vagy a’ kormány el­leneihez. ’S igy látjuk, miként követik egymást al­kotmányos országokban az alkotmány reformjai, megújításai, eltörlései’s újaknak felállításai; nagy zajjal hozatnak mindennemű javítások ’s törvények indítványba, büntetők, polgáriak, ’s a’társas és politicai élet ez által minden pillanatban új alakot, más irányt ’s a’régiektől különböző korlátokat nyer. Az absolut országok azonban szintúgy belé ragadtat­nak ezen közmozgalomba, ’s ki meg akar győződni azon roppant változások felől, mellyeken a' kor­mányzási rendszer, a’ törvénykezés, sőt a’ törvé­nyek egész tömege ezen országokon keresztülment, az hasonlítsa össze a’ keletéjszaki három nagy ha­talmasság állapotát József, Fridrik és Katalin előtt a’ mostanival. Ha azonban ezen mozgalmak végső irányát te­kintjük, azt találjuk, hogy ez a’nemzetek és kor­mányok minden különbsége mellett is mindenütt ugyanaz; II. József és II. Fridrik reformjainál, a’ toryk és whigek intézkedéseinél, a’ nemzeti convent és Napoleon parancsainál, a’restauratio és Lajos Fülöp törvényeinél a’ végeredmény mindig: a’ v­ég­­rehajtó hatalom erősítése, a’rendek, tar­tományok, megyék, helyhatóságok ’s egye­sületek autonomiájának korlátozása, a’ kormányzásnak kevés kezekbe középitése vagyis a’ központositás. — Azon változatosság , mellyet kü­lönböző országokban ’s azoknak egyes részeiben a' középkor után is találtunk, ’s melly a’ történetekben alapulva, a’nemzeteket sajátképen bélyegezte, szűn­ni kezd, ’s az egyformaság elvének uralkodása ter­jed, daczolva az égalj, nemzetiség ’s történetek ez­redes befolyásával. — Egy tollvonással tűlné el a’ nemzeti gyűlés a’ franczia koronának alávetett kü­lönböző nemzetiségek múltját, szokásait, törvényke­zését, kormányzását. A’ hideg normán és Bearn- Bask lakója, alsát és Lotharingia német ivadé­ka ’s a’ fél-olasz Franche comtéi ezentúl csak egy nemzetet képeznek; szerkezetűk, előjogaik, sza­­baditékaik megszűnnek; törvényt, parancsot, tiszt­viselőt Páris küld, mellynek mozgalmait az ország szolgailag követi. Ekkor boszulták meg önmagokat XI. Lajos, Richelieu és XIV. Lajos intézkedései; mert a’ provinciális élet elérése megfosztó a' király­ságot legerősebb támaszától; 's a’ nemzeti gyűlés azon híres végzése, melly a' tartományokat — nem tekintve a' történeti kifejlődésre — geographiai te­kintetek szerint felosztotta, az országban nagy el­lenzésre nem talált, mert a’ tartományi élet már ak­kor szűnt meg, midőn a’ tartományok önkormány­zása és statutarius hatalma megszorittatott. Követ­kezett a’köztársaság, a'viták élet-halálra a’nem­zet jogainak nevében; de a’ népszabadság képvise­lői nem akartak a' népnek részt hagyni a’ kormány­zás legegyszerűbb részleteiben,’s megengedni, hogy önügyeit önmaga intézhesse. Egyenlőség volt a’ for­radalom jelszava, de a’ szolgaság egyenlősége, az önkormányzás szabad eszméje a’ girondistákkal sírba szállott. Következett a’ directorium, következett Na­poleon , ki consulságát és császárságát a’ férfierőre ’s győzelmek kardjára alapította; következtek az is­teni jogra támaszkodó Bourbonok, ’s következett Lajos-Fülöp, a’ népfelsőség ’s forradalom képvise­lője. De mind ezeknél, bármilly különböző volt is eredetük, azon eszme nem találhatott helyt, hogy a’­­ nemzetek nincsenek örök gyámságra kárhoztatva, hogy a' kormányzásnak egy része őket illeti, hogy a’ nemzeti élet annál vigabban fejült ki, a’ polgár ' annál szabadabban érzi magát, ’s annál jobban sze­reti hazáját, minél nagyobb a’ helyhatóságok hatás köre. ’S igy történt, hogy Francziaországban annyi vérontás, annyi szép szabad szó után minden me­gyei és városi tisztviselő, a’ főispántól le a’ falusi jegyzőig, a’városi bírótól a’porkolábig, még most is a’ ministerium által neveztetik ki, mellynek előre kikért’s gyakran évekig halasztott megegyezése nél­kül a’ leggazdagabb városnak sem szabad iskolát emelni, vagy hidat építeni, vagy utat csináltatni, vagy határában egy fát levágatni; melt azon nép­osztály , melly törvényhozó követek megválasztásá­ra elég érett, még most sem tartatik elég érettnek, hogy városa, megyéje közigazgatási ügyeit elintéz­ze ’s helybeli tisztviselőit megválassza. — Ezen eszmék a’ francziákkal Spanyolországba is átmen­tek; de a’ nemzet fölkelt ellenük, ’s m­ig egy része az eddig elő mindig győzelmes sasokat hazájokba visszautasította, addig a’ másik rész a’ középponto­­sított franczia kormánynak ellentétéül a’ régi szaba­­ditékokból új alkotmányt készített. Az egység azon­ban ennél is alapeszme maradott,­­s minthogy lehe­tetlennek látszott, azon szabadságot, mellyel a’ py­­renei sziklákat lakó baskok bírtak, az egész nem­zetre kiterjeszteni, az egyenlőség eszméjének hó­dolva, ezt szok­ták meg; a’ restauratiónak elveit kö­vető Ferdinánd visszajövetele lS14-ben és a’ fran­­cziák győzelme lS24-ben nem engedték, hogy ezen alkotmány életbe lépjen; midőn azonban a’ király halála után a’kormányzást más alapokra kellett fek­tetni , az Estatuto Real ’s később a’ cortesek megint azon hibába estek, ’s a’ bask tartományok előjogai­nak eltörlését követte a’ hét évig tartó véres belhá­­bon­. Alig végződött pedig ez is olly egyezés által, melly a’ baskok belkormányzását önmagokra bizza, ’s ime Francziaország sugallására ismét megcson­­kiltatnak a’ nemzet helyhatósági jogai a’ középpon­­tositás érdekében, ’s uj forradalom (pronunciam­en­­to) üt ki a’ háborút unt országban. — Hasonlót látunk Németországban is. Keletfrizia szabad tartományi alkotmánya, például a’ franczia szellemű Westphál királyság alakításánál, eltörölte­tett; de midőn 1213 után a’ franczia intézkedések mind elenyésztetek, Keletfrizia tartományi szabad­sága föl nem élesztetek; ’s következett a’ hannove­ri 1819-ki alkotmány, a’ nemzet képviselői által al­kotott országos alaptörvény 1833-ban, ’s nagy za­varok után az 1839-ki országrendi alkotmány; mind ezen változások a’ középponti hatalom erősbitésére szolgáltak, ’s a’keletf vizek panaszai, sem a’ sza­­badelm­ű sem a’ kormánypárt nem törődvén vele, el­­hangzottanak. — Valóban ha a’ történetekről csak i­lyen jelenetek szerint kellene ítélnünk, azon esz­me ébredne bennünk, hogy szabadság ’s népérde­kek színe alatt a' pártok csak a' hatalom felett küz­denek , hogy az elvharcz csak egyedek közti kérdés. Ezen irány ellen azonban nem hibáztak a' tilta­kozások a’ nemzetek részéről, hol a' nemzetiségek ’s testületek megelőző kényuraság által nem voltak megtörve. Hol még a’ szabadság emléke élt, ott hangzott a' sértett testületek, tartományok, nemze­tek ellenmondása, a’magyaroké ’s belgáké József jószándékú parancsai ellen, a'nemzeti convent ülé­seiben a'Gironde elragadó szónoklata, mellyel csak a' nyaktiló némitl­atott el, ’s kön a' vendéelak pus­karopogásai. Még most is hullik O’ Conneil dema­gog szava, melly Izland kormányát is képviselőkre akarja bízni, ’s alig végződött a’bassiok hét évi har­­cza a­ pyrenei tartom­ányok önkormányzásának elis­merésével, és Spanyolország m­inden városai főtiszt­viselőik sz­abad választásának korlátozói ellen ismét kénytelenül fegyvert fogjanak. Ezen nevezetes árapály, melly időnk mozgalma­inak egyik főinditója, mellyet azonban könnyen egész a’ régiség homályaiba lehetne követni, mé­lyebben látszik az emberi természetben gyökerezni, mintsem hogy mozgalmainkat egyedi vagy testületi érdekeknek, cselszövényeknek ’s a’ nagy tömegiz­­gatók általi megtántoritásának lehetne tulajdonítani. 23 a­ Pesti Hi­r­lap kiadó-tulajdonosa.

Next