Pesti Hirlap, 1842. szeptember (174-182. szám)
1842-09-15 / 178. szám
Csütörtök Megjelenik e’ hírlap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Kifizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba 's egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a'bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, 's egy-egy hasibierért petit betűkkel 5 pengő krajczár számittatik.e Hírlapunk ez évi folyamának utolsó évnegyedére előfizethetni, a’két fővárosban házhozhordással 2 frt 48krral, postán borítékkal 3 frt 30 krral. — A’ kik egyszersmind a’ jövő év első felére is, tehát három évnegyedre előfizetnek, lapjainkat a’ rendes áron (helyben 7 frt 30 kr postán 9 frt) kaphatják. A’ folyó félévből még néhány teljesszámú példánynyal szolgálhatunk TARTALOM. Kinevezések. Névváltoztatás. Vezérczikk. (Vámszövetségi kacsintgatások.) Hivatalos tudósítás a’nemzeti színház igazgatása iránt. Iparműkiállitás- Testgyakorló-intézet. Honi gyapjúszöveteket viselő egyesület. Nyílt levél. Megyei dolgok: Baranya (tisztválasztást előző mozgalmak , botrány és vérengzés kíséretében, adó-választmány és utasítási választmány és tisztválasztás kapu előtt.) Tolna (b. Sina bőkezűsége, Havas főorvos bökszön , választások, törvénygyakornokok közt héber vallása is feleskettetik,stb.) Varasd (követ-küldés a’ bán beiktatására, credentionálisokkal, gyönyörű machinatiók, óvszer ellenek, körlevelek, magyar és szláv nevelés, egy két szó Zágrábról.) Értesítés. Igazítás. Külföldi napló. Szerbia (forradalmi szélvész.) Frank és Némethon. Értekező. Népesítés nemzetiségi tekintetben. — Ifj. Bezerédj István. Hivatalos tudósit. Hirdet. MAGYARORSZÁG és EBESLT. Kinevezések. A’ nm. m. kir. udv. kamara a’ megürült lykavai kamrai kasznárságra Vawrek György eddigi első hradeki igazgatósági írnokot alkalmazó. A’ nm. m. kir. udv. kamara a’ megürült lykavai első beszedői irnokságra Gressko József eddigi másodirnokot ’s ennek helyébe Erdélyi Antalt, eddig dijtalan hradeki beszedői gyakornokot, alkalmazá. névváltoztatás. A’főmért. mk. miv. cancellaria ezelőtt Lövenstein Ferencznek, pesti polgár és cs. kir. szabadalmas eczet- és szeszesital-gyárosnak „Oroszkövy“ nevet viselni kegyelmesen megengedni méltóztatott. Vezérczikk. (Vámszövetségi kacsintgatások.) A’német időszaki sajtó, melly önkényt vagy kénytelenül sokáig minden volt, csak német nem, egy idő óta buzgó figyelmet fordít a’ német nemzeti érdekekre; ezek közt pedig tán semmivel sem foglalkodik annyit ’s olly előszeretettel, mint a’ német vámszövetség viszonyaival, igényeivel, jövendőjével. És mi ez által újabban megerősödünk azon hitünkben, mellyet e’ tárgyróli értekezéseinkben (lásd lapjaink f. évi januariusi’s februariusi számait) kijelentettünk: t. i. hogy a’ német vámszövetség , túl az anyagi érdekek körén, nemzeti ’s politicai tekintetben is kimondhatlan fontossággal bir; hogy az a’ német egység hatalmas tényezője, ’s hogy óriási eredményeinek legfőbbikei a’ nyilatkozó nemzeti önérzet és a’ fejlődő nemzeterő. — Ah bár megértenek, hazámfiai e’ tüneménynek tanulságait Nekünk inkább, mint akárkinek e’földön, éreznünk kellene , hogy öszpontosuló nemzeti érzelem nélkül végső analysisben bármelly statusforma sem egyéb, mint „csengő ércz és pengő czimbalom."— íme idősbjeink még látták a’kort, mellyben az eldarabolt német nemzetet a’ közös nyomor, közös lealálás köté csak össze; a’ pillanatnyi egység pedig, mellynek érzetét idegen járom szégyen ösztöne költötte föl, enyészni látszott a’ külnyomás enyészetével; s a’ lázas enthussiasmus napjaira a’pihenő particularismus csendes éjjele következek. De voltak mégis, a’ kik érezték (bár éreznők mi is,nagyok és kicsinyek), hogy az érdekek elkülönözése mindenki javát veszélyezteti; ’s ezen érzelem volt az, melly eszközlé, hogy a’német vámszövetség, született legyen bár financiális nézetekből, vagy belföldi szabad kereskedés avvagy honi műipar-védelem tekintetéből, mindenesetre már úgy fejlett ki, miszerint tökéletesen igaz, mit felőle legközelebb egy német író mond, hogy t. i. az „egy nagy nemzeti hódítás béke útján, lényegesebb, mint egész tartományoknak fegyveres erőveli meghódítása.“ Igenis, a’ német vámszövetség Németországot a’ germanismusnak meghódította, ’s ezen meghódításnak gravitationnalis erejében fekszik, hogy minden tartományt meg fog a’ germanismus számára hóditani, a’ melly vámszövetségének részesévé lesz. — Ezt mi már mondók, ’s talán még százszor fogjuk mondani, és kell hogy mondjuk, mert a’ német vámszó- i vétség helyzetének természeti törvényében fekszik, s hogy magát kigömbölyítni (arrondirozni) törekedjék; s eme’ kigömbölyités ösztöne pedig nemcsak Hamburg és Dánia, nemcsak a’német tenger, nemcsak a’ Slajna, Ems, Weser, Elb és Trave folyamok torkolataihoz föl-, hanem az adriai tengerpartokhoz ,Triest, Fiume- Velenczéhez ’s a’ nemetnek nevezni szeretett Duna birodalmához is lekacsintgatni mintegy kényszeríti a’ németeket; minélfogva balgaság volna hinnünk, hogy a’honunkban közvélemény, mellynek e’tárgy iránti keletkezéséhez talán szerény lapjaink is járultak valamivel, a’kérdést ránk nézve már határozottan megoldotta. Korántsem; fel fog az még tűnni ismét és ismét, és pedig különböző alakokban: itt vasút, amott kikötői (úgynevezett) szabadság, majd ismét particularis vámkérdés, vagy kereskedési, hajózási szerződés alakjában, mellyeknél a’ felületes figyelem előtt a’ kérdésnek ezen oldala tán föl sem tűnik; ’s ez így fog menni itt meg uj alakokban mindaddig, mig a’magyar törvényhozás határozott jeleit adandja, hogy Magyarország sem eléggé gyönge, sem eléggé rövidlátó, miszerint magát idegen érdekek vontatókötelére függeszteni megengedhetné, és jeleit adandja, mikont a’magyar nemzet szintúgy érezi, mint akárki más, hogy mezei gazdaság, mísipar, kereskedés tekintetében nemzeti szempontja neki is van, melly jogegyenlő baráti frigyre mindenkor kész , de öngyilkolásra soha sem , és soha sem lesz eléggé gyáva, saját érdekeit számba sem véve, magát olly szenvedőleges súlynyomatéknak tekinteni, melly csak arra való, hogy vele mások ketten egymás közti érdekeik mérlegét kiegyenlítsék. — Isten adja, hogy a’ közelgő törvényhozás eme’ manifestatiót hivatásának érezze ; isten adja, hogy tegyen, tehessen némi lépést gyakorlatban is, melly honunk nemzeti érdekeit viszonylag szintolly gravitationalis hatalommal ruházza föl, minővel a’ német vámszövetség a’ germanismus nemzeti érdekét felruházó; igy majd a’halált huhogó uj Pythia (Berg Farkas) hamis jóslónak bizonyuland, az aggódó honfikebel pedig törvényhozásunk imne’ typusában vigasztalást találand sok keserítő jelenetekért , mellyek a’ közel jövendő reményvilágát hervasztgatják. Mi adott ez elmélkedésre alkalmat ? kérditek talán. Alkalmat adott az Alig. Zeit 23 számán (aug. 9—31) keresztülvitt vámszövetségi értekezés, mellyről minél igazabb, hogy a’ német időszaki sajtó fényczikkei közé tartozik, annál helyesebben jegyzé meg a’Jelenkor, hogy nekünk sokkal ártékonyabb, mintsem a’magyar sajtó ellenhatását meg ne ki- Vvánná. Midőn mi legelőbb kimondók, hogy nekünk magyarokul a’ német vámszövetség tagjává lennünk s nemzeti veszély ’s közgazdasági romlás nélkül lehetetlen, az önbizalmatlanság bizonyos neme erősebben szállott meg, mint valaha. A’ mező ur volt ’s olly töretlen. A’ magyar közélet Verbőczies szelleme olly kevés módot nyújtott eddig a’ statusgazdaságtan elméleteit (hogy úgy mondjuk) nationalizálni, ’s az önállapot ismeretétől rettegő nemzeti titokkedvelés adatokra nézve olly szegénységben tart, miszerint a’ gyakorlati tájékozó pontokat e’ járatlan mezőn nemcsak készen nem találjuk, sőt inkább mi magunknak kell azokat elmélkedés közben teremtenünk. — Megannyi ok, hogy bizalmatlanokká legyünk saját véleményünk iránt — Ehez még két erős körülmény járult. Egyik a’ megszokott gondolkodás kerékvágási roppant ereje. Másik a’ szláv ajkú népmozgalmak természetes iránya. Amazt a’ mi illeti: századokon keresztül megszoktuk a panaszt, hogy a’ vámsorompókban fekszik nyomorúságunk főoka; ’s mivel e’ sorompók szorító hatalmát nagyon sintettűk, mintegy önkényleg ösztönszeríűleg támadt keblünkben az óhajtás; „le a’ vámsorompókkal!“ és sóvárogtunk szabad kereskedés után, ’s a’ szabad szónak varázs ereje nem hagyott időt meggondolnunk, mikint minden cosmoponticus szabadság, melly nem a’nemzetek individualitásának lehető legtökélyesb önálló kifejlődése által éretik el, nem mondom, hogy szolgaság, de bizonyosan halála minden nemzetiségnek, ’s igy minden nemzetnek is, ’s nem egyéb, mint olly nagyszerű diluitio, mellyben a’nemzeti szabadság, mint,sóhajtás az orkánban, tényleg elmerül Nyomorúságunk sokkal érzékenyebben hatott reánk, mintsem a’ legelső legközelebb fekvő gondolathoz ne nyúltunk volna, ’s ekkint jön mindennapi imádságunkká : „add meg nekünk, uram! a’ mi szabad kereskedésünket és szabadíts meg a’vámsorompóktól.“ úgy valónk vele, mint ama’jámbor nép van, mellyre egy bizonyos épületből mindig csak megrohanna, golyózápor és sanyargatás özönlik; ’s azért semmit sem kiván inkább, mint annak lerontását; ’s egyáltalában nem jut eszébe, hogy nem magában az épületben fekszik a’ gonosz , hanem abban, hogy mire ’s miképen használtatik; ’s nem jut eszébe , mikint csak a’ használat módjától függ, hogy a’ rontó épület védelemtanyává változzék, ’s hogy azon épületet lerontás helyett jobb volna úgy használni, miszerint egyik szárnyának fedele alatt honi gyármunkások dolgozzanak, másik szárnya pedig a’ népnevelést fedezze szél ’s eső ellen, vagy a’ közlekedést mozdítsa elő. — Ez mind nem jutván eszünkbe, igen természetes volt, hogy midőn a’ német vámszövetséghezi csatlakozás kecsegtető hivogatása legelőször hangzott felénk, rokonszenvet kell rögtön ébresztnie minden kebelben, mellynél a’ nyugati vámsorompók lehullásának ’s az úgynevezett szabad kereskedésnek (vagy talán inkább elszegényedési szabadságnak) nemzeti óhajtásában osztozni rég szokássá vált. Ezen szokásos gondolkozáshoz pedig még a’ tudomány tekintélye is csatlakozott. Adam Smith tana az analysis nagy mesterétől Bentham Jeromostól ’s a’ csaknem oraculosus Say-tól támogatva, az elmélet mezején még mindig istenítetik; az angoloknál egy hatalmas párt, mindazok t. i. kiknek külföldi piaczra van szükségök, érte buzognak, ’s csak kis ideje még, hogy egy-két szózat emelkedett, melly az elméletben diadalmas doctrinák csalhatlanságán kétkedni mert. — A’ conjuncturák ezen egész szövedékének ellenállására kellett tehát készen lennie , kit keblének istene arra késztetett, hogy a’csatlakozási hivogatásra nemmel feleljen. Más részről első tekintettel a’ szláv mozgalmak természetes iránya is kedvezni látszott azon eszmének, hogy a’ német vámszövetséghez csatlakozzunk. Lehetetlen ugyanis igaznak nem vallani, mit báró Wesselényi Miklós egy (ájdalom! nem közölhetett) levelében mond, hogy t. i. „szellemi hatalom ellen csak hasonló szellemi fegyverrel lehetvén küzdeni, azon nemzetiségeknek ’s nemzeteknek kell erejöket szorosan egyesitniök, mellyek a’szláv törekvésekkel nem rokonok, sőt ezek által fenyegetvén Mivel pedig a’ szláv nagy törzsökkel szemben a’ német nemzeti törzsök áll sok ágával, ehez kell magát csatolni minden más nemzetiségnek , mellyre a’ szláv törekvések sikerülése veszélyt hozandó.“ — Ez annyira igaz, ’s elvben olly közel fekszik az aggódó magyar kebel érzelmeihez, miszerint nem lehetett nem hinnünk, hogy az sokak szivében legalább sejtelemkép él; mi miatt attól kelle tartanunk, hogy midőn mi az épen most említett ’s általunk is betűről betűre helyeselt vezérelvből a’ német vámszövetséghezi csatlakozást koránsem véljük következni, sőt azt nemzetiségünkre nézve veszélyesnek is hirdetjük, és azoknak értelmét sértettük talán, kikkel czelunk egy, kiknek aggodalmaiban osztozánk. Illy nehézségekkel szemeink előtt mondottuk ki önbizalmatlanul, de tiszta komoly meggyőződéssel: ne csatlakozzunk a’ német vámszövetséghez; és ime az Allg Zeitungban mely tárgyismerettel értekezik e’ tárgyról egy avatott toll, épen azt tűzvén ki egyik czélul magának, hogy a’ szövetséges tartományoknak Ausztriával ’s a’ két magyar hazával egyesülését előkészítse; és — mi tanulságot vonhatónk le értekezéseiből? azt, hogy eloszlott 147 .. —■ ..............- - -----------------------— .........11 ■ Tr-r~..','7Lrr.,r.rr,ir.,1. 1, vas