Pesti Hirlap, 1842. december (200-208. szám)
1842-12-04 / 201. szám
kell, de ha önjavát ismeri, nem is szabad számítania; elannyira nem , hogy ha váratlanul mégis hoznának be valamit, mi a’ vitelbért mindaddig leszállítani óhajtanék, mig kivévén egy kis tatarozási tartaléktőkét, a’ kezelési költségen felül egy fillért sem jövedelmeznének, mert az országnak mindenek fölött a’ közlelkedés ’s kereskedelmi forgalom élénkítése fekszik érdekében, ezt pedig olcsóság a’ gyors biztos szállításban kimondhatlanuíl elősegíti, ’s azért a’ vitelbérnek tehetségig alacsony állása a’ sükernek mellőzhetlen föltétele, kivált minálunk, hol a' forgalomnak még csak a’ közlekedés könnyítése által úgy szólván teremtetni kell. — Minket tehát nem csak az vissza nem hökkent, hogy az országos vasutak a’ népes ’s ipardús Belgiumban 3 pcentnél többet nem jövedelmeznek, hanem még az sem hökkentene vissza, ha épen semmit sem jövedelmeznének ; mert a’ vasutakban kölcsöntörlesztési, avvagy csak kamatfizetési forrást is találni félnénk, keresni nem akarunk. — Hozzá járul, hogy ha ez nem igy volna is, segédmódot mégis találunk, melly az egyenvonalt kiegyenlíti; igyekezünk t. i. olcsóbban épiteni, ’s ezt nem csak azáltal érjük el, ha kivált a’ fiumei vasútnál a’ szomszéd határőrezredek katonai erejét építésre használjuk, hanem az által is, ha gőzerőre nem, hanem csak lóerőre építtetünk. Ezáltal a’ költség közel felényire száll, ’s megvalljuk, a’ mint csodálkoznánk, ha Belgium nem gőzerőre épített volna, mert ott személyszállítás volt a’ fő nézet, úgy minálunk, legalább a’ duna-fiumei vasútnál, a’ gőzerőre építést nem csak szükségesnek rem, de sőt csak hasznosnak sem találnék, miután itt főképen áruszállításra kell számítani. Midőn mi ezen nézetek ’s nagy pénzalap hiány tekintetéből oda nyilatkozunk, hogy hálát adandunk istennek, ha első lépésül nem is Pesttől, hanem csak Eszéktől (vagy talán inkább Vukovártól) építünk vasutat, a’ Jelenkor véleményünkben nem osztozott, hanem határozottan azt monda, hogy habár sokkal többe kerülne is, mindenesetre Pesttől építsük. Hogy ez igen sokkal, tán kétszer annyinál is többe kerülne, az tagadhatlan; azonban ha tisztelt pályatársunk kivihetni reményű, hogy az ország ezzel ne gondoljon, hanem a’szükséges roppant költséget mind megszavazza, mi annak bizonynyal csak örvendhetünk, ’s igen örömest átmegyünk véleményére; —ámde nekünk ehez most reményünk nincs; ’s azért nem ártand megjegyeznünk, mikint az aldunai rövidebb vonal szóba hozására minket nemcsak egyedül gazdálkodási tekintet vezérlett,hanem azt hiszszük, hogy az aldunai megyéket Fiúméval vasút által összekötni még azon esetben is szükséges lenne, ha már Pesttől Fiúméig vasutunk volna, ’s hogy ez utóbbi tulajdonképen a’ közvetlen czélnak nem is felel meg annyira , mint az aldunai vonal. Ugyanis fiumei vasútnál főképen áruszállitásra, még pedig külkereskedési szállításra kell számítanunk; már pedig az, a’ mit Pest ’s a’ Pesten felüli vidék szállíthat Fiuméba, csekélység ahoz képest, mit a’ Duna folytában Pesten alól jobbról mint balról fekvő megyék, ’s Temes, Torontál, a’ Béga, az altiszai részek pedig és Maros vidéke a’ Ferencz csatorna segedelmével az aldunai vasúthoz szállíthatnának; különben is a’ mi Pestről ’s Pesten felülről menne Fiuméba, annak leszállítása vizmentiben a’ Dunán Vukovárig nem olly sokba kerülne; ellenben a’ most elszámlált alsó részek nehéz ’s kerületes (voluminosus) termékeinek vizen fel Pestig, innen pedig az aldunai vonalnál kétszerre hosszabb vasúton Fiuméba szállítása kimondhatlanníl sokba kerülne, ’s a’ vállalat fő czélja merőben eltévesztetnék.— Ha van ember, ki azon eszmének barátja, hogy Pest honunk testének szíve, az összes vérfogásnak gyülhelye legyen -, mi bizonynyal hozzá csatlakozunk; de ezen központosítási eszmét képtelenségig vinni nem kell; képtelenség volna pedig akként intézni közlekedési eszközeinket, hogy Magyarország gabnakamrája, Temes, Torontál, Bács ,stb . Fiuméba küldendő búzáját repetéjét Pestre legyen kénytelen felküldeni, semmi más czélból,mint csak épen hogy elmondhassa, miképen Pesten is volt. Azonban ismételnünk kell: elmélkedésünk korán sem oda megy ki, hogy ne örvendenénk, ha nemzetünket annyira megszállja a’ honboldogitás angyalszelleme, miszerint elég erős leend magát egy pest-fiumei vasút roppant költségeire elhatározni; hanem csak oda kivántuk olvasóink figyelmét irányozni, mikint a’ fiumei vasútnál Pestet kiindulási pontnak,mint conditiosinequa non-t, honunk érdeke nem kívánja; sőt ha Pesttől Fiuméig vasutunk már volna is, ahol az aldunai részekről egy szárnyvonalt kötni minden esetre szükséges volna,’s azért ha conjuncturáink akkint alakulnának, hogy a’ pest-fiumei vonal roppant költségeire magunkat el nem határozhatnék; puszta centralisationalis szerelemből nem kellene semmit sem tennünk, hanem épitnünk vasutat a’ Dunától Fiúméig, hol az legkevesebbe kerülne, ’s mellynek fölépítésére valami szokatlan uj teher ’s áldozat tán nem is kivántatnék. A’magfy. tudós társaság elik nyilvános közgyűlése. Fővárosi lapjaink többetkevesbet mindnyájan szólottak ezen közgyűlésről. Egy lap emphasissal kiált fel, hogy az ,,egyik diadalnapja volt a’ „megfontolt“ haladásnak.“—Nem az én gondom, ha valljon a’ dicsőített e‘ dicsőítésnek nagyon megörül e? rémlik előttem, mintha olvastam volna, hogy a’ közelebb múlt pesti gyűlésen valami ollyast mondott, mintha egy bizonyos tárgyhoz azért nem örömest szólna, mert attól tart, hogy valaki őt is a’ fontolva haladókhoz találja számítani. Való, hogy a’megfontolás igaz értelemben véve nemcsak nem rész, sőt minden okos lépésnek mellőzhetlen postulatuma; ’s bizonnyal nincs ember eléggé kába, ki a’ megfontolást kárhoztatná; de e’ szónak nem is igaz valódi értelme lett honunkban némi csipős elménezkedések tárgyává, hanem azon különös szabású alkalmazás, mellyet ama’ pártnál nyert, melly a’ negatiók zászlajára igen-igen szerényen azt irá, hogy az a’ megfontolás zászlaja ; ’s fontolgatását azzal akará bizonyítani, hogy vagy szünetlen negatióban marad (kivévén egy-két tárgyat), vagy ha ebből néha kivetkezik is, örökös aggatózással, kisszerű szóbonczolgatással és undorító személyeskedéssel bíbelődik *), mintha bizony a’ perpatvarkodás annyi volna, mint megfontolás. — Nekem úgy tetszik, hogy minden illy jelemzés jobban hangzanék mások szájából, mint magunkéból, így igen könnyen kérkedéssé válik. Ez pedig néha nevetség tárgyává lesz; kivált ha egy barátom elmés szava szerint, némi fontolva haladást emlegető jámbor, azon cselédhez hasonlít, ki olly fontolva haladt urához a’megrendelt fagylalttal, hogy elolvadt, mikorra megvívó. — Élni akartam ez alkalommal , hogy megmondjam önnek, mikint gondolkozom én e’ dologról. De utána teszem, hogy a’ minő nevetségesnek találom, ha valaki megfontolásnak nevezi azt, mi néha rövidlátás , néha ingatagság, néha elvtelenség, néha balitélet, néha önérdek-legyezés, néha szenvedély, szóval: minden egyéb, csak megfontolás nem, úgy nem szeretem, hogy divattá válik elménczkedni illy szavak fölött. — Egy másik hírlap, mellynek a’ magyar nyelv körül érdemei tagadhatlanok, kivonatot közöl az academia másod elnökének reám ’s mondhatom sok másokra is fájdalmasan hatott beszédéből; olly kivonatot, mellyen nyilván látszik, hogy alkalma volt azt nem puszta hallás után készítni.— E’ hirlap, ha jól emlékezem, kezdője volt a’ panszlavismus elleni journalharcznak , ’s ebben magához mindekkorig következetes. — Meg kell vallanom, hogy a’ magyar academia közülésérőli jelentését ’s abban különösen az érdeklett kivonatot olvasva, e’ lapban azon lapra nem ismerek.-- Ennyit megjegyezni tisztemnek véltem. Gondolom lesznek mások , kik — ha kell — számba veendik egyről is másról is, mit mondottak másszor, ’s mit mondanak most. — Én csak szavamat akarom beváltani, mellyet ön múlt lapjában adok, hogy a’ magyar academia közüléséből még egy másik váratlan ’s megfoghatlan tüneményről fogok egy-két rövid szót szólani; ’s ezzel tartozom korunk históriájának , tartozom korán hunyt jeles hazánkfia gróf Dessewffy Aurél emlékezetének, melly iránt ép olly érzelem,dobog szivemben, minőt ennek szívből eredeti, szívhez szóló meleg szavai, a’ gyász alkalomkor kifejeztenek. — A’ másodelnök beszéde után,az academia titoknoka Dr.Schedel Ferencz jelentést ten a’ m. t. társaság 1841/1-ki munkálkodásairól. Jelentése folytában , az elhunyt tagok emlékezetének áldozva, mint kellett, gr. Dessewffy Aurélt is megemlité; ’s többek közt igy szól necrologjában: „gr. D.Aurél tárgya sokféle üldözéseknek, ’s ki merem mondani: ezeknek áldozatja.“ — és ismét alább: „legyünk mi igazságosabbak ma,midőn emlékezetének ünnepét megülni készülünk azon teremben, hol ő nem kisded részét szenvedte fájdalmainak.“ — Ezeket Dr. Schedel Ferencz ur monda, a’ magyar tudós társaság titoknoka, ’s hogy monda, nemcsak hallásom áll jót, hanem jót áll a’ „Társalkodó“, mellyben mind ezt szorul szóra olvashatni. — Ha e’ sorokban csak egy parányi gondolat foglaltatnék, melly a’tisztelt emlékezetű jeles férfiú nevének fényköréhez bárha csak mi kicsinyded csillámsugárkát illeszthetne is, nem szólanék; — nem szólanék, habár érzem, hogy semmi esetre sem szabad, kivált pedig egy academia titoknokának nem szabad igy eltorzítani a’ históriát, ’s áldozatokat sorozni azon oldalra, mellyen áldozatok nem lehetnek, melly sokkal erősebb, hogysem e’ quilificatiót elfogadhatná. És nem szabad üldözésről beszélni, hol üldözésnek árnyéka sem volt, és üldözőkké bélyegezni azokat, kiknél erre sem akarat sem erő nem vala. — Illy ihsinuatják azonban a’ dicsőült férfiú emlékezetét csak *) Nem szerettem, hogy ön néha-néha illy megtámadásokra feleselésbe bocsátkozott. — Egy idő óta azonban azt gondolom észrevenni, hogy hivatását, helyzetét és idejét ,méltán többre becsüli, hogysem ezt tenné. — Kérem önt,maradjon emellett, ’s higye el, hogy az olvasó közönség már bir annyi f'élőtehetséggel, mennyi kell, hogy a’ piszkolódás senki másnak, mint csak épen a’ piszkolódónak ártson. — homályosithatják, nem deríthetik. ’S azért, mint férfihoz illik, kereken kérdem: a’ holdból hullott e alá Magyarhon földére titoknok úr, hogy a’ legújabb kor eseményeit ’s ez események színét, és a’ férfiút, a kiről szólott, ennyire nem ismerő? — És ha tudományos buvárkodásiba merülve nem ismerhető, miért bocsátkozék politicai súrlódások torzításába, mit tenni a’ magyar tudós társaság ülésében és úgy nem volt hely és alkalom, mint az elnöki beszéd politicai vagdalózásira nem? —„Sokféle üldözéseknek áldozatja!!“— Avvagy nem tudja e titoknok ur, ki volt? milly palczon állott országgyűlésen kivül ? mellyik oldalon állott országgyűlésen? ’s mikor és miként kezdé rövid journalisticai pályáját országgyűlés után az, kiről szó van? ’S ha tudja, és sejti, milly fényes pálya kezdetén állott, nem kell e bámulnunk,hogy őt, épen őt a’ hatalom részesét, ’s bizonyos tekintetben orgánumát, üldözések áldozatává törpíti le? És a’ megyei teremet, melly hazafias készséggel nyittaték meg a’ tudós társaságnak, olly helylyé szentségteleníti, melly szenvedéshelye volt az üldözések áldozatának? és miért? mert Pest vgye közönségének többsége,három gyűlésen, melylyen a’ tisztelt emlékezetű gróf országgyűlés óta megjelent, nem volt vele egy véleményen. — És ezért : üldöztetések áldozatja !! — Bizony bizony nem igy készítik a’ históriát.------A’ titoknok után Jászay értekezésének közbevetésével Császár Ferencz 1. tag. emlékbeszédet mondott ugyancsak gr. Dessewffy Aurél fölött; ’s e’ beszédről mondható egy, hogy szívet indított, mondhatja más, hogy hidegen hagyott; de azt mindenki köteles megvallani, hogy a’ helyről ’s alkalomról meg nem felejtkezett ; politicai dyatribák mezejére a’ társaság elnökét’s titoknokát nem követé; magasztalt érdem, magasztalt hivatása szerint, de magasztalását mások sértésére, egy egész országpárt sértésére, nem alapitá; ’s ez azon tapintat, melly a’ tudós társaság üléséhez illő ’s méltó volt.------’S most még csak egy szót. Minthogy az ez évben megjelent magyar munkák között egy sincs, melly vagy kitűnő lángészt, vagy nagyszerű jutalmat tüntetne elő, az academia, alapszabályai sinér mértékén, az 1840-ki munkákra tért vissza, ’s az 1841-ki nagy jutalmat (200 darab aranyat) Vörösmarty 4 kötetű újabb munkáinak ítélte. — Legyen megáldott, legyen magasztalt az academia ez ítéletért! Engedje ön, hogy a’ közvélemény azon nevezetes töredéke nevében, melly ön lapját orgánumának vallja, nekem jusson a’ szerencse, ezért nyílt köszönetet mondani.—Halhatatlanságra csak classicitas tarthat számot; ’s Vöresza arty „Szózata“ ’s lyricus munkái, növekvő fényben fognak ragyogni, midőn sok jutalmazott ’s jutalmazandó halhatatlanság, művével együtt, rég felejtve lesz. — Ehre dem Ehre gebührt! — A’ magyar tudós társaság e’ jutalmazásban a’ nemzet becsületét híven kezelé. — A’ mi még ez ülésből köztudomásra való , ön kiirathatandja nálam nélkül is *). — Budapesti emberbarátokhoz. Minthogy az ikervárosi jótékony nőegyesületek hivatása, a’ nyomasztó ínséget enyhíteni, annálfogva szíves kötelességüknek ismerik, a’ kőkeblű budapesti lakosságot az uj esztendő közelgésére emlékeztetni, midőn a’ jámbor szokássá vált újévi üdvözletek megváltása által a’ szűkölködők számára nevezetes segédforrások nyílhatnak. Reményük az egyesületek, hogy a’ segédeszközök bármikori szedésekor részvevő bőkezűségre találnak a’ t. ez. közönség nagylelkűségében, mindazáltal az újév fordulásakor annál bizalmasabban vélik az annyiszor fényesen kitüntetett jótékonysági szellemet olly szokásnak folyamában maradására és élesztésére irányozhatni, mellynek gyakorlata az emberiség méltóságát tanúsítja, a’ mindenben szűkölködők felsegéléséhez módot nyújt, ’s nem kevés felebarátunkat végromlástól ment meg. Az e’ czélra gyűjtendő tetszés szerinti adakozások soha inkább nem sürgősbek, mint ézen jelentésszakon, midőn a’ munkátlanság ideje beállott, kevesebb a’ kereset, ’s itt élelmi szükségek magasbárúak, a’ szegény erőfogyottak ’s gyámoltalanok roppant száma vigasztalás nélkül kétségbeeséssel küzd , ’s a' pillanatnyi késedelmet nem tűrő ínség könyörületért segítségért rimánkodik. Mindezek teljesithetése végett a’ fogyatkozást szenvedők nevében nyilvánosan kimondott kérelem közpártoltatásra szorul, ’s az ikeregyesületek bizván eddig tapasztalt gyanositásban, reményük óhajtható foganatat. Legkisebb adakozás 12 pengőért felülmúlhat, ’s ezért, valamint a’ nagyobb adakozásokért, nyugtatványt is kaphatni A’ gyűjtők, a’ két szomszéd városi plébános urak, ’s más vallásokon levők lelkészei, egyéb számos gyűjtőhelyek külön hirdetményben foglaltatnak. A’ nyomtatásban megjelenendő jegyzékben mindenki kívánságához képest közölheti nevét ’s rangját. Egyszersmind kéretnek a’ nemeslelkű emberbarátok, hogy a’ beiratást ne halaszszák, hogy az újévet megelőző napon lehető teljesen jelenhessék meg a’kiosztandó névjegyzék. *) Nem vesztt érdekéből, ha helyszűke miatt ez jövő számunkra marad. — Szek. 85.