Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)
1843-01-01 / 209. szám
Vasárnap 30. Januar. 1. 1843. PESTI DIRLAP. Meg-jelenik e’ lan minden héten kétszer, csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő pénzben. Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál , hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek , ’s egy-egy hasábsorért petit hetükkel 5 pengő krajczár számittatik. t ' , TARTALOM. Vezérczikk. (Gr. Széchenyi István academiai beszéde körül). Fővár, ujdons. Megyei dolgok: Gömör (jelentés a’ megye állapotáról divatba jő, éoiteskedés, a’ zsidók kitiltása, bandetium). Arad (panasz panasz felett Arad város ellen,útlevelek, gyülésteremi karzat ’s a’ hölgyek). Bihariadótartozás, restség és szűkölködés, áttérési eset. Turóczia’ színházzal szépen vagyunk, gyógyszertár Zniováralján, kinevezések 1647: 14. országgyűlési tárgyak elődolgozása) Békés (Requiem a’ botnak, surrogatio és substitutio, vontatók egy kis fátyol— lebbentéssel). Pozsony (követi utasítás tisztválasztási tárgyban). Külf. napló. Szerbia. Nagybritannia ’s Izland. Spanyolhon. Törökbirodalom. Értekező: A’ magyar irodalom és művészet 1842-ben. Hivat. tud. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Vezérczikk. (Gróf Széchenyi István a cademiai beszéde körül I.) Ha az emberi nem kifejlődésének történeteit vizsgáljuk, két különböző módot látunk, mellyek szerint a’ nemzetek haladnak, — látjuk, hogy némelly nemzeteknél bizonyos időkben egyes kitűnő férfiak támadnak, kiknek felsőbbségét senki nem tagadja, kikhez vagy azért, mert erényeik és bölcseségök általánosan elismervék, vagy azért, hogy bennök az istenség küldöttjeit tisztelik, határtalan bizodalommal fordulnak honfitársaik, ’s reájok bízzák azon törvények alkotását, vagy tölök fogadják azokat önkényt, mellyek szerint ezentúl magány- ’s közéletük elrendeztetik. így lettek Lycurg és Solon, így Minos és Numa nemzeteik vezérei, sőt lehet mondani alakiról; mert törvényeik a’ nemzetre végre olly sajátságos bélyeget nyomtak, melly azt századok múlva is, ezer viszontagságok után, eltörölhetlenül jellemezte, ’s azon nagy férfik nevét örökre dicsőítette. ’S ezen jelenet nem csak a’ régi mesés idők sajátja; még korunkban is történt, hogy egy férfi belátásában bízván az ország, meghagyta neki, hogy alkosson törvényt, melly a’ személyt ’s vagyont biztosítsa, ’s várt esztendőkig tántorithatlan bizodalommal, ’s midőn a’ munka elkészült, minden tétovázás nélkül alávetette magát ezen törvénykönyvnek, melly Livingston lángeszének örök emléke leend, ’s azon tiszteletnek, mellyel hazája Louisiana, iránta viseltetett.— Illy férfiak azonban a’ sorsnak különös kedvenczei, kiknek rendeltetésök az emberi nem haladását egyszerre hatalmas lépéssel elősegíteni, mig a’ szerencse másoknak, kiknek nem csekélyebb bölcseség, nem csekélyebb tetterő, nem csekélyebb erény jutott osztályrészül, hasonló vállalatnál kevesbbé kedvez, törekvéseik nem sikerülnek, ’s ők magok félreismertetve, a’ nemzet hálája helyett üldözéseket aratnak fáradozásaikért. Pythagoras tanítványai jártak úgy, kik társaságukba mind azon férfiakat belévonták, kik észtehetségeik, vagyonuk, vagy azon hírnév által, melly őseikről reájok szállt, nagy Görögországban (Graecia magna, a’ mostani nápolyi királyság) befolyással bírtak, ’s kik rövid időre mind azon kis statusokban, mellyek akkor a’ gazdagság ’s műveltség sugáraival csaknem a’ görög anyaországot elhomályositák, a’ föhatalmat a’ társaság kezeibe kertték. De a’ nép a’ status czélját inkább kívánta hosszabb é s rögösebb, de öneszmélettel választott ösvényen elérni, mint rövidebb utón, mellyet nem ismer, odavezettetni,’s a’ Pythagoreusok a’ tudatlanabb, a’ vagyontalanabb ’s névnélküli tömegtől elűizettek. ’S ha a’ régi világtól a’ mostanira fordítjuk szemeinket, úgy azt találjuk, hogy a’ nemzeteknél most is uralkodik azon szellem, miszerint a’ nép most is jobban szereti a’ verőfényt, mellynél az őt köröző veszedelmet, vezető nélkül is kikerülheti, ’s ha eltévedett útját könnyen feltalálhatja, mint a’ sötét éjjelt, habár biztos kalauz vezérelné is lépteit; mert ha ez mégis tévedni találna, akkor a’ menekvéshez alig marad remény; vagy — hogy egyszerűen ’s kép nélkül szóljunk — tapasztalás mutatja, hogy hiányos alkotmányi élet kedvesebb, mint a’ legliberalisabb absolutismus. — ’S a’ mint ez nagyban az országlási formákról áll, úgy áll ez kicsinyben is, minden egyes kérdésnél. A’ tekintélyek ideje lejárt, ’s helyébe az öneszmélet lépett; vizsgálódás nélkül senkinek javaslatát el nem fogadjuk; bármilly kedvezően ítéljünk is egyébkint lángeszéröl, bármilly szerencsés lett légyen minden egyéb föllépése; vezérszerepet senki nem igényelhet, mert vezér csak az, kinek nézeteit a’többség osztja, az egyik kérdésben ez, a’ másikban amaz. — Szolgáljanak ezek mentségemül, midőn hazánk olly kitűnő fiának, gróf Széchenyi Istvánnak utolsó munkája felett "■'töményemet tartózkodás nélkül a’ közönség eleibe terítem, előre is kijelentvén hogy hálával fogadandok min■rrt felvilágosítást, melly netalán hibás felfogásomat megisjzítandja, ’s hogy őszinte örömemre fog szolgálni, ha úgy igra, mint az egyszeri ember, ki a’ csillagvizsgálónak látcsövével nagy csodálkozására azt találta, hogy, mitő foltoknak nézett a’ holdban, az nagyszerű hegysorokból áll, ’s termékeny rónákból ’s végetlen tengerből. A’ múlt év végnapjaiban (dec. 23-kán) elhagyta a’ sajtót gróf Széchenyi István academiai beszéde; a’tudós társaság nagy ülése tágított azon rendszabályán, melly szerint efféle előterjesztések egyedül a’ társaság évkönyveiben szoktak kinyomatni (’s mellynek következésében mások közt b. Eötvös Józsefnek 1839-ben közlelkesedéssel fogadott emlékbeszéde Kölcsey felett még most is sajtó alatt vesztegel), ’s ennek köszönhetjük, hogy azon előadás egy hét óta közkézen forog, melly mindenkire, ki azt hallotta, olly mély, olly különböző hatást gyakorlott, mellynek hire az egész országban olly hamar elterjedett, ’s melly előlegesen is, mielőtt kinyomatva jön, már hírlapi vitákra adott alkalmat, mert „mit olly férfi mond, kinek a’ haza annyi köszönettel tartozik, mint gróf Széchenyi Istvánnak, az fontosabb, mint hogy felelet nélkül maradhatna, ’s a’ discussio mezején ki fog világiani az igazság, melly mint jó érez súrlódás által csak fényesebben tündököl“ *). Gróf Széchenyi István szavai nem voltak csupán csak alkalmi beszéd, ’s midőn ő, az academiának föalapitója, ezen intézetben a’ XI-dik nagy ülést ünnepélyesen megnyitotta , elmondta mindjárt azon okokat, mellyek őt tizenhét évvel ezelőtt arra bírták, hogy épen az academia megalapítására pontosítsa össze az erőket, ’s elmondta ez alkalommal, mit vár jövőre ezen intézettől; megmondta vélekedését azok felett, mik a’ nemzetiség szilárdítása ’s a’ honi nyelv terjesztése körül eddig is történtek, ’s felhozta azon egyetlen módot, melly által meggyőződése szerint megmenthetjük fajtánkat bukástól, ’s hatalmas, dicső, nagy nemzetté emelkedhetünk; végre finom fordulattal felszólította az academiát, hogy azon eszmére, mellyel a’német igy tesz ki: „Klugheit“ alkalmas szót leljen föl, ’s ezt ’s az ahoz kapcsolt fogalmat hazánkban hositsa meg **). A’ beszéd olly nevezetességgel bir részleteiben, ’s tartalma olly fontos, hogy e’ felett formáját könnyen elfelejtjük; ’s azért nem akarom vizsgálni, valljon nem sértetett e meg általa az academiának azon alapszabálya , melly a’ politicát az intézet működéseinek köréből kizárja; valljon a’ literatura nem szolgált e illyt módon palástul a’ politicának; valljon azon nézetek, mellyeket a’ másod elnök, elnöki székből, a’ közönséghez intézett, nem térnek e el a’ társaság tagjai többségének véleményétől?— szóval: nem akarom ezen előadást szűk academiai szempontból bírálni; hatása nagyobb volt, mintsem azt más, mint tág nemzeti szempontból lehetne tekinteni. — Mindjárt beszéde elején azt mondja a’gróf, hogy „egyedül tiszta fogalmak alapjain fejlődhetik ki az emberi jobblét“ (1 lap), ’s állítja: „hogy emberek közt legtöbb zavar és akkép legtöbb nyomorúság nem abból következik, hogy szívtelenek és roszak, hanem azon felette egyszerű okból, mert nem értik egymást. Száz eset közt tán nincs itt, hol valami kifejlett bajnak alapját szántszándékos gazság tenné, félreértés, ebből eredő szenvedély, ezt követő boszú ’s innen folyó gyűlölet és rosz akarat, meg vakság, képzi szintén minden emberi nyomornak sarkalatot, azazhogy nem értik egymást“, (9 lap) ’s ugyanazért „ha igaz , mikép legtöbb zavar és ezt kísérő nyomor félreértésekből ered, mellyeknek természet elleni rendszer okvetetlen következése, úgy látszik, nincs nemzet , a’ szerencse és előmenetel olly magas fokán még, mihez képest kedvező körülményt daczára is lehetne valami józanabbat eszközölnie, mint mindeneket félretéve, elölegesen nyelve javítását venni munkába. — Ez volt a’ tudós társaság alapítóinak egyik vezérelve, midőn a’ teendők sorából épen egy tisztán philologiai ***) intézet felállítását szemelték ki.“— Vannak azonban félreértések, mellyek a’ szavak bármilly szabatos értelmezése által meg nem szűnnek, mellyekre az academiának semmi befolyása nincs, midőn t. i. nem szavak, hanem tettek magyaráztatnak félre, ’s ez által gyanú ébresztelik, és a’ bizodalmatlanság magva elhintetik. Hogyha pedig nem csak egyes emberek czéljai értetnek félre, hanem az egész törvényhozás intézkedései , ha ezek által az ország lakóinak egy része bal felfogásból érdekeit mellőzve ’s jogait megsértve véli, akkor a’ legnagyobb óvatosság ’s eszély szükséges, hogy a’ felingerlett kedélyek megnyugtassanak, ’s minden szó, melly a’gyanút ’s bizodalmatlanságot növeszteni képes,politicai hiba, melly veszélyesebb mint a’bűn. Hazánk pedig — melly Thuróczy szerint bizonyosan az Íjász csillagzata alatt fekszik, mert ha a’ magyarnak kül ellenséggel nem kell küzdenie, akkor honfitársa ellen fordul — illy félreértés átka által nyomatik, mióta a’ Panszlavismus és Illyrismus hősei azon hiedelmet terjesztették, hogy a’ magyar, hazájának minden idegen ajkú lakosát anyanyelvétöl erővel meg akarja fosztani. Ezen rettenetes félreértésre nem adott okot a’ törvényhozás, sőt tudtomra semmi törvényhatóság, semmi egyesület sem. Hallottam ugyan idegen ajkuaktól ’s különösen tótoktól sok általános panaszt, de többszöri felszólításra is egyes eseteket az 1830-iki törvény alkotása óta nem hallottam, mellyek bizonyítanák, hogy a’szláv ajkúak jogai megsértettek, vagy hogy valaki nyelve miatt üldöztetett volna; ’s mig illyenek fel nem hozatnak, addig tagadom, hogy a’ magyar nyelv erőszakkal terjesztetett volna idegen ajkuakra, addig tagadom, hogy a’szláv mozgalom a’magyar erőszaknak reactiója volna. Tagadás azonban még nem javít a’ dolgon, ’s bármi fényesen bizonyittatnék is be, hogy okot a’ bizodalmatlanságra nem adtunk, ez még meg nem szünteti, ’s megszüntetése csak akkor remélhető,ha olly férfiak, kiket még a’ gyanúsítás sem mer kétszínűséggel vádolni, kiknek személyessége bizodalmat gerjeszt, kik pártokat képviselnek, nyilván kijelentik, hogy a’ nemzet senkit nyelvbeli különbség miatt nem üldöz, hogy a’ magyar nyelvet a’ magánéletbe erőszakkal behozni nem szándékolja, hogy kívánja, miszerint a’ holt deák nyelv után teljes kiterjedésben örökösödjék a’ magyar, de a’ törvényen túl semmi élő nyelv jogait meg ne sértse. — Ezt tették az országgyűlés több tagjai, ezt az ágostai vallásu evangelicusok egyházi közgyűlésén több nagyobb befolyású férfiak, ezt a’ Pesti Hirlap, ezt a’ Világ szerkesztői, a’ magyar tudós társaság elnöki székéből pedig vádoltatni halljuk hazánk fő keveseit, hogy nem maradtak annál, mit a’ törvény parancsol , (31 1.) halljuk igazoltatni az idegen ajkúak minden panaszait, midőn az kérdeztetik: valljon „isten elölt mind azon kísérletekben, mellyekkel a’ tulnév vérünket terjeszteni és ekkép nemzeti létünket biztosítani buzog, nem kénytelen e látni Magyarországban minden más ajkú sokkal többet mint a’ magyar nyelv törvényesitését?“ (34 lap) ’s felszólittatunk mindnyájan: „legyünk végtére igazságosok.“ (34.) Ezt pedig gróf Széchenyi mondja, azon férfi, ki az országot ismeri, ki a’ törvényhozás szellemét félre nem értheti, hiszen a’ törvényhozásnak ő is egy nagy befolyású tagja, ki közelebb viszonyban áll az ország legkitűnőbb kapacitásaival — ő szól igy, ’s midőn egy részről megváltja, hogy „az egy kissé előrelátóbb még ma is remeg nyelvünk és nemzetiségünk sorsa felett, mikor törvény védi azt“ (12 lap); másrészről előhozza,hogy „vérünk jeleslejeinek is még okulniok kell azon mesterségben, mikép lehessen a’ nemzetiséget némi biztossággal megőrizni“ (22.) *); panaszkodik, mikép ezen kérdés körül, mellynek megfejtésére csak egy módot ismer, „úgy szólván isolálva leli magát“ (25.),’s „kárhoztatja azon utat, mellyen, felette keveset kivéve, a’ legnagyobb rész külön árnyéklatokban ugyan, sőt hazánk némi legkitűnőbb kapacitásai buzgólkodnak közelíteni azon czélhoz, mellynek elérése a’gróf saját szivének is legforróbb vágya; fajtánknak t. i. nem csak biztosítása, de egykori feldicsőitése is.“ (261.) — Szolgálhat e gróf Széchenyi Istvánnak illy felszólalása az ingerlett kedélyek csillapítására ? meg fogja e nyugtatni a’bizodalmatlanokat? lesz e alkalmas a’félreértés megszüntetésére ? erről ítéljen a’ közvélemény; ha azonnban illyr vagy pánszláv volnék, akkor a’ gróf szavai a’ legszomorúbb benyomással volnának reám, mert meg volnék általok győzetve, hogy anyanyelvem ellen széles kiterjedésű összeesküvés létez a’ magyarok közt, kik az idegen ajkuakat a’ törvény szelíd szavaival elaltatják, hogy aztán a’ haza határain belől erőszakosan mindenütt kiirthassák a’ tót ’s német nyelvet, ’s habár ezen sötét jövő árnyékaiban vigasztalólag látnám magam előtt a’ nagy hazafi fénykörzött alakját, ki nemzete leg nagyobb részének, sőt a’ haza némi legkitűnőbb kapacitásainak titkos ocsmány terveit elárulta, de mégsem szolgálhatna teljes megnyugtatásomul azon meggyőződés, hogy mig *) Nehogy értelemelcsavarással vámoltassam, egész kiterjedésben közlöm a kérdéses pontot: „Mindazon gyönyörű érzelem és szent lelkesedés, melly hazánknak, háta az ég, számra mindig növekedő hű fiaiban buzog, ’s mi a’ legnagyobbnak, legdicsőbbnek lehetne apadhatlan forrása, nemcsak nem fogja magasbra emelni, de még csak biztositni sem a hont, őt egyenesen meggyilkolni ezt elébb mint gondolnók, ha, mielőtt késő, legalább vérünk jeleslejei nem okulnak azon mesterségben, olly drága, de ollyannyira kényes kincset, mint nemzetiség, nemzeti sajátság, némi biztossággal és a’siker némi hihetőségével mikép lehessen őrizni, mikép lehessen ápolni ’s növeszteni leginkább, sőt kirekesztőig.“ *) „Kelet népe és Pesti Hírlap“, irta b. Eötvös József. 6 lap. **) Gróf Széchenyi felszólítása nem maradt eredmény nélkül, ’s a’ Szemere Pál által ajánlott „eszély“ olly kedves, olly rokonszenvet gerjesztő, hogy ezt minden honi kebel befogadhatja, ’s nehéz volna azt gyanúsítani, vagy a’ nevetség színpadára állítani. (Lásd a’ „Magyar academia körűl‘‘ 54 lap.) ***) Legyen szabad kételkednünk, hogy a’ tudós társaság tisztán philologiai intézet. "