Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-01-15 / 213. szám

vitáján is törekedjenek; másik az, hogy vállalkozó szel­lemű honi kereskedők akadjanak, kik a’földművelő ter­­mesztményének világszerte piaczot keresve —saját boldo­gulásuk mellett—a’honi termesztő fáradalmainak is érdem­lett gyümölcsöt biztosítsanak. Örömünkre szolgál a’ közön­séggel tudatni, hogy ezen második kellék immár teljesült, ’s csak a’ honi termesztőktől függ használni azon kedvező alkalmat, mellyet egyes polgártársaink terölékeny vállalko­zási szelleme a’ magyar földművelésnek nyitott, ’s a’ mi­nek már jelenleg is olly kedvező sükerét tapasztalhatjuk, hogy jelenleg a’ magyar dohányért még az ausztriai csá­szári kincstár által is olly át fizettetik ezüstben, a’minő ez­előtt 8—10 évvel váltóban fizettetett. Ezen kedvező ered­ményt természetesen csak a’ mindig ’s mindennemű vi­szonyok közt kívánatos szabad verseny (concurrentia) eszközölhető, még pedig olly nevezetes vállalkozók ver­senyzése , kik élénk vállalkozási szellemek mellett elég tehetséggel is bírnak a’dolgot nagyban vinni,’s kik a’ kezdetben minden új mezőn mutatkozó ’s gyakran nagy áldozatokat igénylő akadályok által magokat visszaretten­teni nem engedik, hanem a’ kitűzött czél felé szilárd kitö­réssel haladnak. — Oly férfiakkal dicsekhetik a’ magyar kereskedés Wod­ianer Sámuel és fia nagykereske­­dőházukban, kiknek kitürö vállalkozása immár a’ magyar dohánynak évenkint Francziaországban mintegy 60,000 ’s Olaszországban mintegy 20,000 mázsára piaczot biztosított; ’s igy ők magok mintegy 30,000 mázsával több­re, mint mennyire Becher 1838-tól az ausztriai mo­narchián kívüli összes kivitelt teszi. Azon érdemes keres­kedőhöz főnöke, Wodi­an­er Sámuel ur, e’ napokban érkezett Párisból, hol a’ franczia kormánynyal 1843-ra két millió kilogram magyar dohányra szerződést kötött (56 ki­logram­m egy mázsa, tehát 1 kilogram = 11 ’/n font, tehát két millió kilogram = 35,714­ mázsa), még pedig 100 kilogramot közép áron, 89 frank ’s 59 centimért (tehát egy mázsát 51 frank 16­/1 cent., a’ mi mintegy 20 poftot teszen). Éspedig megjegyzést érdemel, hogy a’ franczia kormány ez alkalommal is — hasonlón a’ legkö­zelebb múlt évekhez — több magyar dohányt akart venni, mert az árcsökkentés utjáni szállítás iránt nyomtatásban közrebocsátott hirdetményében, 3.700.000 kilogram ma­gyar leveles dohány szállítására tön felszólítást, éspedig 800.000 kilogram debreczenire 1.700.000 első rendű és 1.200.000 másod­rendű Szegedire, mit azonban­­olly ke­véssé van még a’ dohánytermesztés honunkban kifejlőd­ve) W o d j a n e r ur a’ tavalyi nem legjobb termés miatt egészen nem mert elvállalni.— Nem lesz érdektelen meg­jegyeznünk , hogy az amerikai dohány minő mennyiségben ’s mi áron szállittatik ez idén a’ franczia kormány számára. Virginiai 2,400,000 kilogram — 99 frank 12'/a cent., kentuckyi 3,500,000 kilogr. — 83 f. 27 c., mary- 1­andi 2,200,000 kilogr. — 103 f. 51 '­i c.,— mindenütt száz kilogramot (~ 178g? fontot) és közép árt értve, a’ dohány különféle minősége szerint. Ezen árjegyzék ör­vendetes tanúságul szolgál, hogy a’ magyar do­hány már most is mintegy 6 frankkal drá­gábban fizettetett, mint a’ kentuckyi, t. i. és azon fajú amerikai dohány, mellyből a' franczia kor­mány még mindig legtöbbet vészén, következőleg, hogy a’ magyar dohány az amerikai másod rendűvel a’ versenyt már most is diadalmasan kiállhatja, ’s ha termesztőink a’ dohány jóságára több gondot fordítanának, ha nevünk ’s termékünk hitelét a’ kötegek közepébe rejteni szokott súlyszaporitó rész dohánynyal nem compromittálandják, ’s ha Fiúméhoz vasutat építve, a’ szállítást olcsóbbá teszszü­k, (most Pesttől Fiúméig 3 ft 27—36 kr pengő, Triestig épen 4 ft), a’ franczia piaczról igen sok amerikai dohányt kiszorithatandunk. — Mi már tavaly, lapjaink 115. szá­mában, midőn a’ német vámszövetségröl értekeznénk, meg­­jegyzek , hogy ha oda viszszü­k dohánytermesztésünket, miszerint becsaránylag az amerikaival vetélkedhetünk, Eu­rópában mindenütt piaczot találhatunk termesztményünk­­nek, csak közelítsü­k hazánkat Fiúméhoz, hogy a’szállí­tás drágasága a’ termesztőknek fizetett árt szerfelett le ne nyomja, vagy a’ versenyt épen lehetlenné is ne tegye; — de utána tevők azt is, hogy nekünk úgy tetszik, mikint a’magyar dohánynak jövendője nem annyira német­ mint Olasz- ’s kivált Francziaországra mutat. — A’ most köz­­lött adatok eme’ véleményt meggyőződés fokára emelik, ’s ezen örvendetes tapasztaláshoz még az is hozzá járul­ván , hogy e’ részben a’ magyar kereskedést még vámvi­szonyaink sem akadályozzák, miután az egy mázsa do­hányra kivitelt vámul vetett 20 krt terhesnek mondani épen nem lehet, valóban csak magunktól függ, hazánknak egy igen nevezetes jövedelmi forrást biztosítani, mit hogy te­gyünk, kereskedelmi mérlegünk folytonos szenvedőleges­­sége, mellynek a’ naponkint érezhetőbb pénzszűke va­lóságos perezmutatója, sürgetőleg int. — A’ dohányter­mesztésre nézve kétségtelenül, a’ magválasztástól ’s föld— készitéstől kezdve, igen sok javítani-valónk van; de ne­künk úgy tetszik, hogy valamint boraink legnagyobb ré­szét szüretkor, az érett és éretlen, rósz és jó szőlő egy­­bezagyválásával rontjuk el, ’s a’ rontást később irgal­matlanul rósz pinczekezelésünk által folytatjuk, úgy alkalmasint dohányunknak is töréskor, fülesztéskor, szá­rításkor ’s csomóba-kötéskor ártunk legtöbbet.— E’ tárgy azonban a’ m­. gazd. egyesület ’s a’ megbecsülhetlen Magyar gazda körébe tartozik. — Nekünk elég volt a’ tárgyat termesztőink figyelmébe ajánlani, miután a’ köz­lőitekből meggyőződhetnek, hogy dohányuk minősége szerint, a’ verseny megszaporodtával jó árra számíthat­nak. — A’ honi­ kereskedés emelkedése a’ hon jólétének légmérője. Wodj­an­er urak, midőn (a’mint ennek igy is kell lenni) saját kereskedelmi érdeköket vállalkozóig szemügyre vették, a’honnak is igen becses szolgálatot teltenek, melly részbeni érdemek kettöztetve leend, ha (mikint már egy részben tavaly is tevék) 36,000 mázsa dohányukat Fiúméba ’s Fiúméból magyar hajón , magyar lobogó alatt szállítják Marseille-be. — Tájékozás. Úgy tetszik, Schiller tanácsolja valahol, hogy a’ jövendőt számba vegyük, ’s ne tegyük tetteink eszközévé: „Nimm die zögernde (Zukunft) zu Rath, nicht zum Werkzeug deiner That. Hol tanácsot nem követik, ott nem lehet nem csalatkoznunk, midőn a’ tegnapról holnapra vonunk következtetést. — Azt hívők hogy gr. Széchenyi István urnak az „éljen“ kiáltások elleni hely- ’s idő­ tévesztett imprac­­ticus táborozására a’ Világ ignorálandja , mikép a’ leczke őt legközelebbről érdekli, sőt azt magasztaland­­ja. E’ hitre jogosítva valánk, mert a’ nemes gróf, a’ függni óhajtó Független előbbi számában, e’ tábo­rozást, — némi igen positivus oldal tekintettel a’Világra, már megkezdette; a’Világ pedig nem szólott talán a’ kérdéses czikkröl? — korán sem! mert hiszen ebből sem­mi sem következett volna, miután arra okot, hogy akár­­melly hirlapszerkesztő ne ismerjen sürgetőbb foglalatos­ságot , mint akárki megtámadóval­ czivódást, mi teljes­séggel nem találhatunk; — hanem szólott, igenis szó­lott azon ur, ki a’ szalmacsépelés mesterségét űzi; ’s a’ nemes gróf kérdéses czikkének szellemét, irányát — a’ jámbor— a’mint tudá, ismertető, de az említett „ol­dal te­k­i­n­te­t­e­­“ teljesen ignorálá.— Innen vonánk kö­vetkezést a’ jövő számra. — Csalatkozánk, •— vagy tulaj­donkép nem is csalatkozánk, hanem nem tudjuk, mit ve­gyünk a’ Világ képviselőjének. Mert annak legutóbbi szá­mában három czikk van gr. Széchenyi István urat illető. — Az egyik A.— úrtól, ki a’ Világban gróf D­es­­sewffy Aurél úr helyére lépett; — ez férfias nyilat­kozat; — tartalma: „Gróf Széchenyivel örömmel, mig a’ meggyőződés engedi, ha nem engedi, ellene.“ — Ez olly nyilatkozat, mellyet mi, barát és ellenség, nagy és kicsi irányában követni mindig kötelességünknek ismertünk, ’s fogunk ismerni jövendőre is, azt tehát szivünkből helye­seljük.— Utána jön egy „fonto­lva haladó acade­mic­u­s“ a’ ki száraz­ nyersen megmondja academiája má­sod elnökének, hogy kérdéses czikkében a’ közönséggel illetlenül tiszteletlenül bánt, ’s gróf Széchenyit a’ kö­zönség helyeslő tiszteletére vagyis (nevezzük a’ dolgot Sa­ját nevével) a’ népszerűségre nézve Ezép rókájá­hoz hasonlítja, ki a’ bakatorral coquettirozott. — Ezen aca­­demicus urat mi bátor legénynek neveznék, ha sisakját levette volna; különben őt Ká­ll­ay Ferencz ur acade­­mico-collegiacus tudósságára bízzuk. Minap, midőn­­ ur a’m. t. társaság közgyűlése után H­ell­as­z-ra hivatko­zott, mondván, hogy fénylett minden nemzetek fölött mint nap a’ csillagok fölött, mégis csekély száma miatt fel nem olvasztá a’ barbárokat, ezt bizonyosan minden nem­tudós, és Kállay Ferencz urat kivéve, minden tudós is megértette; mert hiszen minden gyermek tudja, mikint a’ hol civilisatio volt, az görög volt, a’ Paropamisustól ul­tima Thule-ig; de a’ görög nemzet semmivé lön, ’s rom­maradványai barbárokká lettek, ’s ámbár Navarinnál egy uj Görögországot compingáltak is az orosz kötélen von­tatott angol sorhajók, de Hellasz nincs, és nem lesz soha, mint bokorgalylyá nem ifjuland soha azon élőfa, mellyhez, midőn még vessző volt,az álmában elaggott Endymion fejét hajtotta;— de Kállay ur „ad vocem“, Hellasz el­­lenállhatlan viszketeget érzett magában, classicus tudomá­nyosságát szétteringetni, és mondá: © ur tudatlan ember, nem tudja, hogy Bactriában, meg tán még Paphlagoniában ’s Biledulgeridben is görögül beszéltek, és észre nem véve, hogy nem tesz egyebet, mint © ur rövid szavaira egy amplificationalis mártást önt, melly egyébiránt már száz compendiu­m­ban megírva van. — De hiában, a­d vocem „Hellas­z“ lehetetlen volt olvasottságával azt nem tennie, mit a’német igy nevez: auskramen. — Nem kételkedünk, hogy ad vocem: „Ezep és róka és bakator“ is hasonló ösztönt érezend; és a’ fontolva hala­dó academicusnak megmagyarázandja, mikép az Ezóp uram, az ö r­ó­k­áj­á­nak az ő b­akat­o­r­a tulajdonkép nem bakator volt, hanem azon szölöfaj, mit Plinius Ap­pian­á­n­a­k nevez, mi pedig muskatalnak, melly nevét Panciro­llus szerint a’muscarum t­e­­­a kapta, minthogy ez rajta gyakran észrevehető. — így hát majd tanulunk mi tudatlanok. — Végre harmadik czikk a’ Vi­lágban gr. Széchenyiről az üres szalmakalász, ebben a’ gróf Széchenyitől kapott oldaldöfések ignorálvák. A’ dolog e’ helyzetében múlt számunkban a conjunctu­­ránk nem egészen teljesedvén, nem látjuk idején a’ tájé­kozást ez úttal tovább folytatni, mert bővebb tapasztalás kell hozzá, hogy megtudjuk, mi lesz (ha ugyan lesz) ez uj helyzetben a’ V­i­l­ág iránytűje. Annyit tudunk, hogy A.K úrtól csak férfiasságot, a’ kalászcséplőtöl csak szalmacsépelést várhatunk, ’s az academicus?----------­evviva academicos — majd meglátjuk. — A’ magyar nyelv ügye iránti tájékozással tehát ez úttal annyival inkább felhagyhatunk, mivel az időszaki sajtó e’ részbeni állása némileg múlt számunk vezérczikkéböl is kivehető. — De nem mellőzhetünk röviden egy figyelmez­tetést. Emlékezni fognak tisztelt olvasóink, mikint lapjaink múlt évi utolsó számában említők, hogy a’ Jelenkor azon szorultságában, mellybe gr. Széchenyi István urnak academiai beszéde által a’ magyar nyelv ügyére néz­ve jött, nem tudván mit csinálni, bizonyos Ba­ur által egy czikket íratott a­ P. Hírlap ellen, mivel ez List­ári.leiknek magyarországróli legújabb érdekes iratát közlötte. A’ morgadalmas czikk tengelye ez : Kossuth, lap­jába , nézeteivel ellenkező czikket nem szokott fölvenni, tehát azt tőle ajánlott czikknek kell tekinteni. — Erre tulajdonkép nem kell felelet, a’mint nem felelénk a’ Világ szalmacséplőjének, maga magával, ’s Világának német vámszövetségrőls nyilatkozataival merőben ellenkező handabandá­jára. — Azonban a’ Jelenkor uj meta­­morphosisa eszmetársulatánál fogva, egy pár tréfaszót mégis ejténk, ’s B— urat megkérek, hogy ha harczolni akar, válaszszon magának más tért.— Erre B— ur (Benczúr Já­nos) a’ Jelenkor 104-ik számában magát megnevezi, ’s megmondja, hogy ő bizony azon térről nem tágít. —• Mi a’ B— betűvel jegyzett jelenkori czikkekben már régóta annyi jelességet vettünk észre, hogy valódi örömünkre szolgált, azok írójának nevét megtudni, ’s benne litera­­turánknak egy szép reményét ismerni meg. — Sajnáljuk ugyan, hogy neve alatti első föllépése haszontalan szél­­malomharcz, azonban, ha csakugyan nem akar e’ térről tá­gítani , nem a’ mi gondunk. — Czéljára nézve a’ Világ vámszövetségrőli állításaiban bő anyagot találhatott volna; ■— nálunk illyesm­it találnia nehéz lesz. — Hanem azt fáj­laljuk, hogy valótlanul idézett, midőn lapjaink 127—ik szá­mára hivatkozék, annak bizonyságául, hogy mi a’ birha­­tásjogot akárkire széles e’ világon, minden megszorítás nélkül, kiterjeszteni akartuk volna. — Mert ott nem csak az nincs, mit B­­urálist, sőt inkább e’ szavak vannak. Mindenek előtt meg kell jegyeznünk, hogy a’ birtokolha­­tási jogot az 1715: 23 t. sz. értelmében Magyarország minden lakosának visszaadni korántsem annyit tesz, hogy szabad kaput tárjunk jogaink azonnali osztályára az egész világ minden népének ’stb. — Ha Ba­ur­roszalja azt, hogy Magyarországban mindenkinek (’s nem csak Ma­gyarország minden lakosának) birhatási jog adassák, úgy ne velünk vitázzon, hanem gr. Széchenyivel; mert ez az ő ajánlata. (Lásd: Stadium 4. törvény, 31. lap.) ismertetésül­ Az illyr néplap (Ilirszke Narodne Novi­­ne) folyó évi első száma „Kinek kinek a’ magáét“ czím alatt pesti levél formában egy czikket közöl, mellyben e’ két fővárosban uralkodó német, magyar és szláv elemet festi. A’ németen könnyen keresztű­lesik, ’s többek közt azt jegyzi meg felőle, hogy mig általában a’ németek szeretik nyelvöket, az újabb időben találtattak némellyek, kik testvéreiktől elszakadva, másokhoz csatlakoztak.— A’ magyaroknak nyelvük iránti buzgalmát röviden meg­érintvén, elősorolja a’ nemzetnek bűneit, mellyek: „nemzeti gőg, egyéb nemzetek lenézése (választott nép­nek hiszik magokat, mint az izraeliták), de kivált a’ szlaviánok ki nem állhatása. ’S miért ezen harag a’ szlaviánokra ? a’ vendégszeretetért­e, mellyel őket e’ hon­ba befogadták ? Szláv és ördög, szlaviánság ’s kárhozat, az nálok egy és ugyanaz; ha ezen uraktól függne, egy szlavi­­án sem volna többé a’ világon.“ — A’ ráczokat és tótokat megdicsérvén, keserűen kikel az indifferensek és apostaták ellen; végre pedig a’híveknek magasztalásával zárja levelét. — Eddig honunkban egy szerb társaság létezett „szerb anyaméh“ (Szerbszka Maticza) czím alatt, mellynek czélja tisztán irodalmi, ’s mellynek tőkéjéhez folyvást járulnak egyesek. — Az illyr néplap 1843. 1-ső számában „Maticza Ilirszka“ illyr anyaméhről is van szó, mellynek tőkéjéhez többek között Nugent grófok tiz-tiz, a’ pesti seminarium illyr ifjúsága pedig 5 p.­nttal járult. Illyr néplap 2 ik szám. 1843. Pestről. Hal­­latik, hogy a’ mult dec. 20-kán a’ bácsi evang. esperesség hálalevelet küldött gr. Széchenyi Istvánnak, a’ magyar tudós társaság utolsó gyűlésében tartott azon szép és őszintelelkű beszédéért, mellyben az idegen nyelvek, külö­nösen a’ szlávián törzsek megtámadta­tását részrehajlatla­­nul elitélte. Ő örvendetes érzelmet és hálát ébresztett ezerek meg ezerek kebelében beszédével, melly annyira megérdemli, hogy világot láttasson vele, ’s hazájában el­­elterjeszsze azt. Fővárosi újdonságok. 1) A’ nemzeti színház új igazgatója, Bartayur, Bécsben járt a’végből, hogy jeles énekeseket hozzon le vendégszerepekre; de azon hitt, miszerint B­­ur a’ jelenleg Bécsben működő franczia vau­­deville-társaságot is Pestre szállitandja, mi valótlannak tartjuk, ’s nem is tehetjük föl az uj igazgatóról, hogy színházunk magas nemzeti czélját illy idegen divatmajmo­­lással akarná megszentségteleníteni. — 2) A’ külföldi mű­­utazásáról ’s erő- és bárteljes magyar tánczáról ismert Veszter Sándor és Dobozy Károly jeles magyar hangszer­­ző igazgatása alatt ismét külföldre utazandó táncz- és népzenész-társaság, legelőször is fővárosunkban, a’ nem­zeti színpadon üté föl díszes vándorsátorát, ’s itt már több­ször igen nagy számú közönség előtt működött. Veszter első expeditiója csak kisszerű, ’s a’ kellő tapasztalás hiá­nya miatt hálátlan vala; de most mind financiális mind más tekintetben olly lábon áll e’ toborzószerü társaság, hogy a’ műveit külföldön valóban meglepően, becsülettel és ha­szonnal fog fölléphetni. A’ czigányzenészek bandája 8 tag­ból áll (öt hegedűs, egy clarinettos, egy czimbalmos és egy brúgós); van a’magasabb zenészeiben eléggé jártas karmesterük ,is. A’táncztársaság még nincs kiegészítve; Veszter és Thúry még eddig bizonyos társnőkkel nem bír­nak, hihetőleg azért, mert bár közmondásunk szerint: könnyű Katót tánezra vinni, de az illy magyar Katók igen félnek a’ messze itt terheitől. A’ tánczosok és zenészek nemzeti díszöltözete igen gazdag és választékos; közön­séges ruhaviseletek is egészen magyaros leend. Ausztrián, Csehországon, Németföldön és Hollandián keresztül An- 34

Next