Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)
1843-01-15 / 213. szám
vitáján is törekedjenek; másik az, hogy vállalkozó szellemű honi kereskedők akadjanak, kik a’földművelő termesztményének világszerte piaczot keresve —saját boldogulásuk mellett—a’honi termesztő fáradalmainak is érdemlett gyümölcsöt biztosítsanak. Örömünkre szolgál a’ közönséggel tudatni, hogy ezen második kellék immár teljesült, ’s csak a’ honi termesztőktől függ használni azon kedvező alkalmat, mellyet egyes polgártársaink terölékeny vállalkozási szelleme a’ magyar földművelésnek nyitott, ’s a’ minek már jelenleg is olly kedvező sükerét tapasztalhatjuk, hogy jelenleg a’ magyar dohányért még az ausztriai császári kincstár által is olly át fizettetik ezüstben, a’minő ezelőtt 8—10 évvel váltóban fizettetett. Ezen kedvező eredményt természetesen csak a’ mindig ’s mindennemű viszonyok közt kívánatos szabad verseny (concurrentia) eszközölhető, még pedig olly nevezetes vállalkozók versenyzése , kik élénk vállalkozási szellemek mellett elég tehetséggel is bírnak a’dolgot nagyban vinni,’s kik a’ kezdetben minden új mezőn mutatkozó ’s gyakran nagy áldozatokat igénylő akadályok által magokat visszarettenteni nem engedik, hanem a’ kitűzött czél felé szilárd kitöréssel haladnak. — Oly férfiakkal dicsekhetik a’ magyar kereskedés Wodianer Sámuel és fia nagykereskedőházukban, kiknek kitürö vállalkozása immár a’ magyar dohánynak évenkint Francziaországban mintegy 60,000 ’s Olaszországban mintegy 20,000 mázsára piaczot biztosított; ’s igy ők magok mintegy 30,000 mázsával többre, mint mennyire Becher 1838-tól az ausztriai monarchián kívüli összes kivitelt teszi. Azon érdemes kereskedőhöz főnöke, Wodianer Sámuel ur, e’ napokban érkezett Párisból, hol a’ franczia kormánynyal 1843-ra két millió kilogram magyar dohányra szerződést kötött (56 kilogramm egy mázsa, tehát 1 kilogram = 11 ’/n font, tehát két millió kilogram = 35,714 mázsa), még pedig 100 kilogramot közép áron, 89 frank ’s 59 centimért (tehát egy mázsát 51 frank 16/1 cent., a’ mi mintegy 20 poftot teszen). Éspedig megjegyzést érdemel, hogy a’ franczia kormány ez alkalommal is — hasonlón a’ legközelebb múlt évekhez — több magyar dohányt akart venni, mert az árcsökkentés utjáni szállítás iránt nyomtatásban közrebocsátott hirdetményében, 3.700.000 kilogram magyar leveles dohány szállítására tön felszólítást, éspedig 800.000 kilogram debreczenire 1.700.000 első rendű és 1.200.000 másodrendű Szegedire, mit azonbanolly kevéssé van még a’ dohánytermesztés honunkban kifejlődve) W o d j a n e r ur a’ tavalyi nem legjobb termés miatt egészen nem mert elvállalni.— Nem lesz érdektelen megjegyeznünk , hogy az amerikai dohány minő mennyiségben ’s mi áron szállittatik ez idén a’ franczia kormány számára. Virginiai 2,400,000 kilogram — 99 frank 12'/a cent., kentuckyi 3,500,000 kilogr. — 83 f. 27 c., mary- 1andi 2,200,000 kilogr. — 103 f. 51 'i c.,— mindenütt száz kilogramot (~ 178g? fontot) és közép árt értve, a’ dohány különféle minősége szerint. Ezen árjegyzék örvendetes tanúságul szolgál, hogy a’ magyar dohány már most is mintegy 6 frankkal drágábban fizettetett, mint a’ kentuckyi, t. i. és azon fajú amerikai dohány, mellyből a' franczia kormány még mindig legtöbbet vészén, következőleg, hogy a’ magyar dohány az amerikai másod rendűvel a’ versenyt már most is diadalmasan kiállhatja, ’s ha termesztőink a’ dohány jóságára több gondot fordítanának, ha nevünk ’s termékünk hitelét a’ kötegek közepébe rejteni szokott súlyszaporitó rész dohánynyal nem compromittálandják, ’s ha Fiúméhoz vasutat építve, a’ szállítást olcsóbbá teszszük, (most Pesttől Fiúméig 3 ft 27—36 kr pengő, Triestig épen 4 ft), a’ franczia piaczról igen sok amerikai dohányt kiszorithatandunk. — Mi már tavaly, lapjaink 115. számában, midőn a’ német vámszövetségröl értekeznénk, megjegyzek , hogy ha oda viszszük dohánytermesztésünket, miszerint becsaránylag az amerikaival vetélkedhetünk, Európában mindenütt piaczot találhatunk termesztményünknek, csak közelítsük hazánkat Fiúméhoz, hogy a’szállítás drágasága a’ termesztőknek fizetett árt szerfelett le ne nyomja, vagy a’ versenyt épen lehetlenné is ne tegye; — de utána tevők azt is, hogy nekünk úgy tetszik, mikint a’magyar dohánynak jövendője nem annyira német mint Olasz- ’s kivált Francziaországra mutat. — A’ most közlött adatok eme’ véleményt meggyőződés fokára emelik, ’s ezen örvendetes tapasztaláshoz még az is hozzá járulván , hogy e’ részben a’ magyar kereskedést még vámviszonyaink sem akadályozzák, miután az egy mázsa dohányra kivitelt vámul vetett 20 krt terhesnek mondani épen nem lehet, valóban csak magunktól függ, hazánknak egy igen nevezetes jövedelmi forrást biztosítani, mit hogy tegyünk, kereskedelmi mérlegünk folytonos szenvedőlegessége, mellynek a’ naponkint érezhetőbb pénzszűke valóságos perezmutatója, sürgetőleg int. — A’ dohánytermesztésre nézve kétségtelenül, a’ magválasztástól ’s föld— készitéstől kezdve, igen sok javítani-valónk van; de nekünk úgy tetszik, hogy valamint boraink legnagyobb részét szüretkor, az érett és éretlen, rósz és jó szőlő egybezagyválásával rontjuk el, ’s a’ rontást később irgalmatlanul rósz pinczekezelésünk által folytatjuk, úgy alkalmasint dohányunknak is töréskor, fülesztéskor, szárításkor ’s csomóba-kötéskor ártunk legtöbbet.— E’ tárgy azonban a’ m. gazd. egyesület ’s a’ megbecsülhetlen Magyar gazda körébe tartozik. — Nekünk elég volt a’ tárgyat termesztőink figyelmébe ajánlani, miután a’ közlőitekből meggyőződhetnek, hogy dohányuk minősége szerint, a’ verseny megszaporodtával jó árra számíthatnak. — A’ honi kereskedés emelkedése a’ hon jólétének légmérője. Wodjaner urak, midőn (a’mint ennek igy is kell lenni) saját kereskedelmi érdeköket vállalkozóig szemügyre vették, a’honnak is igen becses szolgálatot teltenek, melly részbeni érdemek kettöztetve leend, ha (mikint már egy részben tavaly is tevék) 36,000 mázsa dohányukat Fiúméba ’s Fiúméból magyar hajón , magyar lobogó alatt szállítják Marseille-be. — Tájékozás. Úgy tetszik, Schiller tanácsolja valahol, hogy a’ jövendőt számba vegyük, ’s ne tegyük tetteink eszközévé: „Nimm die zögernde (Zukunft) zu Rath, nicht zum Werkzeug deiner That. Hol tanácsot nem követik, ott nem lehet nem csalatkoznunk, midőn a’ tegnapról holnapra vonunk következtetést. — Azt hívők hogy gr. Széchenyi István urnak az „éljen“ kiáltások elleni hely- ’s idő tévesztett impracticus táborozására a’ Világ ignorálandja , mikép a’ leczke őt legközelebbről érdekli, sőt azt magasztalandja. E’ hitre jogosítva valánk, mert a’ nemes gróf, a’ függni óhajtó Független előbbi számában, e’ táborozást, — némi igen positivus oldal tekintettel a’Világra, már megkezdette; a’Világ pedig nem szólott talán a’ kérdéses czikkröl? — korán sem! mert hiszen ebből semmi sem következett volna, miután arra okot, hogy akármelly hirlapszerkesztő ne ismerjen sürgetőbb foglalatosságot , mint akárki megtámadóval czivódást, mi teljességgel nem találhatunk; — hanem szólott, igenis szólott azon ur, ki a’ szalmacsépelés mesterségét űzi; ’s a’ nemes gróf kérdéses czikkének szellemét, irányát — a’ jámbor— a’mint tudá, ismertető, de az említett „oldal tekintete“ teljesen ignorálá.— Innen vonánk következést a’ jövő számra. — Csalatkozánk, •— vagy tulajdonkép nem is csalatkozánk, hanem nem tudjuk, mit vegyünk a’ Világ képviselőjének. Mert annak legutóbbi számában három czikk van gr. Széchenyi István urat illető. — Az egyik A.— úrtól, ki a’ Világban gróf Dessewffy Aurél úr helyére lépett; — ez férfias nyilatkozat; — tartalma: „Gróf Széchenyivel örömmel, mig a’ meggyőződés engedi, ha nem engedi, ellene.“ — Ez olly nyilatkozat, mellyet mi, barát és ellenség, nagy és kicsi irányában követni mindig kötelességünknek ismertünk, ’s fogunk ismerni jövendőre is, azt tehát szivünkből helyeseljük.— Utána jön egy „fontolva haladó academicus“ a’ ki száraz nyersen megmondja academiája másod elnökének, hogy kérdéses czikkében a’ közönséggel illetlenül tiszteletlenül bánt, ’s gróf Széchenyit a’ közönség helyeslő tiszteletére vagyis (nevezzük a’ dolgot Saját nevével) a’ népszerűségre nézve Ezép rókájához hasonlítja, ki a’ bakatorral coquettirozott. — Ezen academicus urat mi bátor legénynek neveznék, ha sisakját levette volna; különben őt Kállay Ferencz ur academico-collegiacus tudósságára bízzuk. Minap, midőn ur a’m. t. társaság közgyűlése után Hellasz-ra hivatkozott, mondván, hogy fénylett minden nemzetek fölött mint nap a’ csillagok fölött, mégis csekély száma miatt fel nem olvasztá a’ barbárokat, ezt bizonyosan minden nemtudós, és Kállay Ferencz urat kivéve, minden tudós is megértette; mert hiszen minden gyermek tudja, mikint a’ hol civilisatio volt, az görög volt, a’ Paropamisustól ultima Thule-ig; de a’ görög nemzet semmivé lön, ’s rommaradványai barbárokká lettek, ’s ámbár Navarinnál egy uj Görögországot compingáltak is az orosz kötélen vontatott angol sorhajók, de Hellasz nincs, és nem lesz soha, mint bokorgalylyá nem ifjuland soha azon élőfa, mellyhez, midőn még vessző volt,az álmában elaggott Endymion fejét hajtotta;— de Kállay ur „ad vocem“, Hellasz ellenállhatlan viszketeget érzett magában, classicus tudományosságát szétteringetni, és mondá: © ur tudatlan ember, nem tudja, hogy Bactriában, meg tán még Paphlagoniában ’s Biledulgeridben is görögül beszéltek, és észre nem véve, hogy nem tesz egyebet, mint © ur rövid szavaira egy amplificationalis mártást önt, melly egyébiránt már száz compendiumban megírva van. — De hiában, ad vocem „Hellasz“ lehetetlen volt olvasottságával azt nem tennie, mit a’német igy nevez: auskramen. — Nem kételkedünk, hogy ad vocem: „Ezep és róka és bakator“ is hasonló ösztönt érezend; és a’ fontolva haladó academicusnak megmagyarázandja, mikép az Ezóp uram, az ö rókájának az ő bakatora tulajdonkép nem bakator volt, hanem azon szölöfaj, mit Plinius Appianának nevez, mi pedig muskatalnak, melly nevét Pancirollus szerint a’muscarum tea kapta, minthogy ez rajta gyakran észrevehető. — így hát majd tanulunk mi tudatlanok. — Végre harmadik czikk a’ Világban gr. Széchenyiről az üres szalmakalász, ebben a’ gróf Széchenyitől kapott oldaldöfések ignorálvák. A’ dolog e’ helyzetében múlt számunkban a conjuncturánk nem egészen teljesedvén, nem látjuk idején a’ tájékozást ez úttal tovább folytatni, mert bővebb tapasztalás kell hozzá, hogy megtudjuk, mi lesz (ha ugyan lesz) ez uj helyzetben a’ Világ iránytűje. Annyit tudunk, hogy A.K úrtól csak férfiasságot, a’ kalászcséplőtöl csak szalmacsépelést várhatunk, ’s az academicus?----------evviva academicos — majd meglátjuk. — A’ magyar nyelv ügye iránti tájékozással tehát ez úttal annyival inkább felhagyhatunk, mivel az időszaki sajtó e’ részbeni állása némileg múlt számunk vezérczikkéböl is kivehető. — De nem mellőzhetünk röviden egy figyelmeztetést. Emlékezni fognak tisztelt olvasóink, mikint lapjaink múlt évi utolsó számában említők, hogy a’ Jelenkor azon szorultságában, mellybe gr. Széchenyi István urnak academiai beszéde által a’ magyar nyelv ügyére nézve jött, nem tudván mit csinálni, bizonyos Baur által egy czikket íratott a P. Hírlap ellen, mivel ez Listári.leiknek magyarországróli legújabb érdekes iratát közlötte. A’ morgadalmas czikk tengelye ez : Kossuth, lapjába , nézeteivel ellenkező czikket nem szokott fölvenni, tehát azt tőle ajánlott czikknek kell tekinteni. — Erre tulajdonkép nem kell felelet, a’mint nem felelénk a’ Világ szalmacséplőjének, maga magával, ’s Világának német vámszövetségrőls nyilatkozataival merőben ellenkező handabandájára. — Azonban a’ Jelenkor uj metamorphosisa eszmetársulatánál fogva, egy pár tréfaszót mégis ejténk, ’s B— urat megkérek, hogy ha harczolni akar, válaszszon magának más tért.— Erre B— ur (Benczúr János) a’ Jelenkor 104-ik számában magát megnevezi, ’s megmondja, hogy ő bizony azon térről nem tágít. —• Mi a’ B— betűvel jegyzett jelenkori czikkekben már régóta annyi jelességet vettünk észre, hogy valódi örömünkre szolgált, azok írójának nevét megtudni, ’s benne literaturánknak egy szép reményét ismerni meg. — Sajnáljuk ugyan, hogy neve alatti első föllépése haszontalan szélmalomharcz, azonban, ha csakugyan nem akar e’ térről tágítani , nem a’ mi gondunk. — Czéljára nézve a’ Világ vámszövetségrőli állításaiban bő anyagot találhatott volna; ■— nálunk illyesmit találnia nehéz lesz. — Hanem azt fájlaljuk, hogy valótlanul idézett, midőn lapjaink 127—ik számára hivatkozék, annak bizonyságául, hogy mi a’ birhatásjogot akárkire széles e’ világon, minden megszorítás nélkül, kiterjeszteni akartuk volna. — Mert ott nem csak az nincs, mit Burálist, sőt inkább e’ szavak vannak. Mindenek előtt meg kell jegyeznünk, hogy a’ birtokolhatási jogot az 1715: 23 t. sz. értelmében Magyarország minden lakosának visszaadni korántsem annyit tesz, hogy szabad kaput tárjunk jogaink azonnali osztályára az egész világ minden népének ’stb. — Ha Baurroszalja azt, hogy Magyarországban mindenkinek (’s nem csak Magyarország minden lakosának) birhatási jog adassák, úgy ne velünk vitázzon, hanem gr. Széchenyivel; mert ez az ő ajánlata. (Lásd: Stadium 4. törvény, 31. lap.) ismertetésül Az illyr néplap (Ilirszke Narodne Novine) folyó évi első száma „Kinek kinek a’ magáét“ czím alatt pesti levél formában egy czikket közöl, mellyben e’ két fővárosban uralkodó német, magyar és szláv elemet festi. A’ németen könnyen keresztűlesik, ’s többek közt azt jegyzi meg felőle, hogy mig általában a’ németek szeretik nyelvöket, az újabb időben találtattak némellyek, kik testvéreiktől elszakadva, másokhoz csatlakoztak.— A’ magyaroknak nyelvük iránti buzgalmát röviden megérintvén, elősorolja a’ nemzetnek bűneit, mellyek: „nemzeti gőg, egyéb nemzetek lenézése (választott népnek hiszik magokat, mint az izraeliták), de kivált a’ szlaviánok ki nem állhatása. ’S miért ezen harag a’ szlaviánokra ? a’ vendégszeretetérte, mellyel őket e’ honba befogadták ? Szláv és ördög, szlaviánság ’s kárhozat, az nálok egy és ugyanaz; ha ezen uraktól függne, egy szlavián sem volna többé a’ világon.“ — A’ ráczokat és tótokat megdicsérvén, keserűen kikel az indifferensek és apostaták ellen; végre pedig a’híveknek magasztalásával zárja levelét. — Eddig honunkban egy szerb társaság létezett „szerb anyaméh“ (Szerbszka Maticza) czím alatt, mellynek czélja tisztán irodalmi, ’s mellynek tőkéjéhez folyvást járulnak egyesek. — Az illyr néplap 1843. 1-ső számában „Maticza Ilirszka“ illyr anyaméhről is van szó, mellynek tőkéjéhez többek között Nugent grófok tiz-tiz, a’ pesti seminarium illyr ifjúsága pedig 5 p.nttal járult. Illyr néplap 2 ik szám. 1843. Pestről. Hallatik, hogy a’ mult dec. 20-kán a’ bácsi evang. esperesség hálalevelet küldött gr. Széchenyi Istvánnak, a’ magyar tudós társaság utolsó gyűlésében tartott azon szép és őszintelelkű beszédéért, mellyben az idegen nyelvek, különösen a’ szlávián törzsek megtámadtatását részrehajlatlanul elitélte. Ő örvendetes érzelmet és hálát ébresztett ezerek meg ezerek kebelében beszédével, melly annyira megérdemli, hogy világot láttasson vele, ’s hazájában elelterjeszsze azt. Fővárosi újdonságok. 1) A’ nemzeti színház új igazgatója, Bartayur, Bécsben járt a’végből, hogy jeles énekeseket hozzon le vendégszerepekre; de azon hitt, miszerint Bur a’ jelenleg Bécsben működő franczia vaudeville-társaságot is Pestre szállitandja, mi valótlannak tartjuk, ’s nem is tehetjük föl az uj igazgatóról, hogy színházunk magas nemzeti czélját illy idegen divatmajmolással akarná megszentségteleníteni. — 2) A’ külföldi műutazásáról ’s erő- és bárteljes magyar tánczáról ismert Veszter Sándor és Dobozy Károly jeles magyar hangszerző igazgatása alatt ismét külföldre utazandó táncz- és népzenész-társaság, legelőször is fővárosunkban, a’ nemzeti színpadon üté föl díszes vándorsátorát, ’s itt már többször igen nagy számú közönség előtt működött. Veszter első expeditiója csak kisszerű, ’s a’ kellő tapasztalás hiánya miatt hálátlan vala; de most mind financiális mind más tekintetben olly lábon áll e’ toborzószerü társaság, hogy a’ műveit külföldön valóban meglepően, becsülettel és haszonnal fog fölléphetni. A’ czigányzenészek bandája 8 tagból áll (öt hegedűs, egy clarinettos, egy czimbalmos és egy brúgós); van a’magasabb zenészeiben eléggé jártas karmesterük ,is. A’táncztársaság még nincs kiegészítve; Veszter és Thúry még eddig bizonyos társnőkkel nem bírnak, hihetőleg azért, mert bár közmondásunk szerint: könnyű Katót tánezra vinni, de az illy magyar Katók igen félnek a’ messze itt terheitől. A’ tánczosok és zenészek nemzeti díszöltözete igen gazdag és választékos; közönséges ruhaviseletek is egészen magyaros leend. Ausztrián, Csehországon, Németföldön és Hollandián keresztül An- 34