Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)

1843-09-21 / 284. szám

mények akként alakulnak, miszerint hajóval kereskedni nye­reséges vállalat (a­ mint ez a’ délamericai köztársaságok­nál még mindig bizonyos , és még sokáig bizonyos lesz) ekkor maga költségére építtetvén hajókat, csak azt teszi, mit a’ gabonával, dohánynyal, gyapjúval, kenderrel, bor­ral, repczével ’stb. tesz, ha és mikor az egygyel vagy mássali kereskedésnek hasznát látja. — Ide tartozik má­sodszor „a’ külföldi kölcsönök eszközlése , ’s gyáripar­vállalatok előmozdítása.“ — A’ társaságnak külföldön, a’ legnagyobb kereskedőhelyeken , saját kereskedése végett ügynökei lévén (kik, a’ mint már csaknem biztosan mond­hatjuk, a’ társasághoz részvények birtoka által is csatolva lesznek) igen természetes, hogy ezen accreditált tekinté­lyes társaság, ha valaki külföldről pénzt akar kölcsönözni, vagy valamelly gyáripar-vállalat végett gépekre, szerke­­zeti tervekre, mintákra, szakértő emberekre leend szük­sége , ezt ügynökei ’s összeköttetései által jutányos díjért a’ honnak kimondhatatlan hasznára mind megszerezheti; a’ nélkül, hogy mindez csak egy fillérnyi veszélyébe is ke­rülne. — Ide tartozik továbbá „a* biztositó magyar intéze­tek pártolása, 's ha kell újaknak felállítása.“— Biztosíta­nia valahol csakugyan kell, ’s ha ezt a’ társaság a’ tehet­­ségig belföldön teszi — ismét minden mellékes kiadás nélkül — a’ honnak sok pénzt kimél meg, ’s igen jótékony czélt mozdít elő. — A’ kereskedelmi conjuncturáknak, bel- és külföldről köztudomásra juttatása pedig, a’ mi szint úgy a’mellékes munkálatok közé tartozik, reméljük nem kiván apológiát; ez ollyas valami, a’mi honi termesz­tőknek, gyártóknak, kereskedőknek véghetlen hasznos szol­gálat, a’nélkül hogy a’ társaságnak nagy áldozatába kerül­ne. — Végre még ide tartozik a’ közlekedési eszközök könnyítése. — Legyen szabad egy példát felhoznunk. A’ duna-fiumei vasút létesítését a’ megyék roppant nagy többsége utasításba adá; tehát természetesen kész a’ pénz­forrásokat is megajánlani, mellyek arra szükségesek. És még is illy nyilvános készség mellett is igen könnyen meg­történhetik, hogy a’ dologból most semmi sem lesz. És mi­ért nem? mivel semmi elődolgozatok nincsenek, nincs költségvetés, nincs technicai terv kidolgozva; pedig amúgy ,könyv nélküli milliókat ajánlgatni csakugyan bajos, a’ nél­kül hogy tudnák: mi kell, mennyi kell, hová ’s mire kell ? — Reméljük ugyan, hogy az országgyűlés sietni fog ezen adatok beszerzését elrendelni; azonban nagy kérdés lesz: honnan fedezze ezen előleges költségeket. De léteznék most csak a’ kereskedelmi társaság, ’s az ország Röinek, csak egy költség-visszatéritést biztosító szavukba kerülne, hogy tavaszig, a’ legtekintélyesb műértök által tökélete­sen kidolgozott terv, ’s költségvetés asztalukra tétessék. — Minő hiány, minő veszteség, hogy ez most igy nem le­het­­ olly hiány, olly veszteség, mely e’ lapok szerkesz­tőjét, ’s a’társaság tervezőjét, ifj. Szabó Pál urat, a’ hon ’s különösen a’ kereskedelmi társaság érdekében is arra bírta, hogy műértők társaságában az aldunai ré­szekre , ’s onnan Fiúméig, e’ napokban egy kis kirán­dulást tegyenek, miszerint legalább valaki legyen , a’ ki mondhassa, hogy a’ helyszínét megtekintette, az ada­tokat a’ tehetségig összegyűjtötte, ’s egyről másról egy kis gyakorlati vizsgálódáson épült véleményt mond­jon , nevezetesen arról is, valljon műtanilag lehetséges e a’ Luiza-utat, lóerőre számított vas sínekkel ellátni, mit a’ triestiek és barátaik lehetetlennek kiáltani már csak azért is igen szeretnek, mi szerint reményök legyen,hogy a’ magyar nemzet által Kár­oly városig felépítendő vasutat, ők majd a’ múlt országgyűlési törvény segedelmével, egy oldalkanyaritással magokhoz vezethessék, ’s a’magyar tengerpartot tönkre tegyék. Látni való tehát, hogy azon ellenvetés , mintha na­gyon széles tért vett volna a’ társaság , a’ mellék munká­latokra teljességgel nem áll;—de a’ fömunkálatra, a’keres­kedésre nézve sem áll; mert a’ munkálati tervet józanul senki sem fogja akkuit érteni, hogy akár kedveznek a’ körülmények, akár nem, a’ társaságnak mindig,’s minden irányban Bécsnek és Lembergnek, Fiúménak, ’s a’ Fekete­­tengernek ’stb. okvetetlenül dolgoznia kell, hanem ki kellett tűznie magának az egész tért és a’ végett, hogy válogat­hasson,’s mindig oda irányozhassa nemzeti szemponttól ih­letett munkálatait, hová a’körülmények javasolják.— Egyéb­ként is az igen természetes, hogy »a­’ társaság első pilla­natban mindjárt az egész roppant térre nem fogja eldara­bolni erejét; mutatja ezt már az is, hogy csak 4 év alatt kívánja a­ részvények befizetését; — először szükségkép el fogja belkereskedési viszonyait rendezni, raktárakat ál­lít , szállítványozást szabályoz, Fiuméval teszi magát érint­kezésbe, ’s a’ mint ereje növekszik, ’s a’ körülmények ja­vasolják, terjeszti mindig tovább tovább karjait, mig végre egy hatalmas óriássá fejlődik ; mellyről még azt sem kell felejteni, hogy a’ melly társaság például 2 millió ft értékkel bir, azon ellenörség’s biztosság mellett, mellyel csak egye­sületek dicsekedhetnek, legalább is még két millió ftnyi hitellel bir, és így forgalmi tőkéje kétszerezve van. Azt véljük tehát, eloszlatok a’ lehető ellenvetéseket, ’s azért nincs egyéb hátra, mint hogy az egyesületet pol­gártársaink részvételre újra sürgetőleg ajánljuk. — Országgyűlés, I­II. kerületi ülés, sept. 11-kén, (melly­­nek részleteit helyszűke miatt mai számunkra halasztók), d. e. 9­/i órától d. u. 1 óráig. Elnökök: Sötér Ferenc* (Mosony); Török Gábor (Arad); jegyző: Szemere; napló­vivő: Zsoldos. Folytattatott a’ büntető-törvényjavaslat harmadik ré­szének, vagyis a’ börtönrendszernek az aug. 30-ikai kér. ülésben megkezdett vizsgálata, kezdve a’ 228-dik S-tól a’­­ 365-dik S-ig , vagy a’ XVI-dik fejezetig. Olvastatván a’ börtöni lelkészek elébe szabott utasítás , különösen a’ 254-dik S­us, mellynek tartalma szerint a’ rabhoz más vallásbeli lelkész soha sem mehet, hacsak a’rab által önkint nem kivántatnék , ennek folytában indítvány létetett, hogy a’ törvény rendelkezése még tovább terjesztessék, ’s hogy a’ rabhoz soha semmi esetben más lelkész se ne küldet­hessék, se saját kívánságára ne mehessen, mint a’ maga vallásának lelkésze. Ezen indítványt még négy megyei követ pártolta főkép azon okból, mert illy módon vissza­élésekre adatnék alkalom ’s zárt kapu nyittatnék a’ téritge­­tési szellemnek; ha ugyanis, p. o. a’ börtönigazgatónak kedve lenne a’rab nyakára valamelly más vallású téritgető papot küldeni, ez kénye szerint fogná űzhetni a’ rabra nézve lélekkínzó munkáját, mert ennek, a’ magányrend­szer természete szerint, nem is volna módja panaszkodni, ’s igy a’proselyta-vadászat alattomos működése nem gátol-­­­tathatnék; a’ rabnak szabid akarata nem lévén, e’ lelki kínzás roszabb lenne minden testi sanyaruságnál. Egy megyei követ megemlité Montrose példáját, kit a’ presby­­teriánus papok annyira kínoztak téritgetéseikkel börtö­nében, hogy inkább halni kívánt, mint tovább is e’ lelki zsarolásoknak kitéve lenni; ’s emlékezteté a’ BR-ket, hogy e’ törvényezikk politikai vétkesekre is kiterjed; egy másik előhozá, hogy azon szerzet, mellynek az insbrucki főiskolánál a’ tanítást már is átadák, ’s melly mind inkább bővíti újra született hatalmát, hihetőleg a’ börtönökre is igyekezendik kiterjeszteni befolyását; harmadik végre annyival zártabb mezőt lát nyitva a’ proselytismusnak, ha a’ rabhoz idegen vallású lelkész is mehet, minthogy a’ kegyelmezési jogot a’ Rédek (az ő inditványa elle­nére) kellő mértéken túl terjesztették, ’s igy nem alap­talan aggodalma lehet mindennek, ki a’ papság befolyását ismeri, hogy kegyelmezések, büntetés-rövidítések történ­hetnek csupán azért, mert a’ protestáns rab áttért a’ kath. vallásra. Ez ugyan a’ képzelhető legroszabb eset, de tör­vényhozónak mindenkor a’ legroszabb esetet kell föltenni. — Második okat a’ szakasz módosítására az hozatott fel, hogy így ki lenne játszva a’ magányrendszer szigorúsága, mert a’ rabnak hatalmában állana papját minden évnegyed­ben, vagy ha tetszik, hetenként változtatni; ha ugyanis a’ rabnak megengedtetik, hogy a’ lelkészt kénye szerint vál­toztassa, ki fog neki ebben határt szabni, hogy túlságig ne menjen, ’s nem fog e­l a’ magány unalmai, kínjai által emésztetve, minden valódi szükség benső érzete nélkül, csupán színlelésből és szeszélyből új és ismét új lelkészt kívánni ?—Mindezekre azonban válaszoltatott, hogy ha vala­melly rabnak személyes bizodalma van más vallású lelkész­hez, azt tőle megtagadni sem jog sem méltányosság nem en­gedi. Ha csakugyan némi visszaélések jönének elő, ha a’ térítgető túlbuzgóság ármányai a’ börtönmagányokat sem hagynák ki sértetlen, arra való leend az időnkénti vizsgálat, a’ felügyelő tanács, hogy illy visszaéléseket sikeresen or­­vosoljon. — De most, midőn épen a’ szabad átmenet el­vét sürgetjük, nincs is ok félni a’ proselytismustól, ’s azon változtatni kívánt 264-dik S-ban különben is teljes viszo­nosság van, és egész átalánosságban, minden vallást ille­tőleg egyaránt rendeltetik, hogy a’rabhoz „más vallásbéli“ lelkész ne mehessen, hacsak maga nem kívánja. — A’ magányrendszer szigorúsága, mondák a’szerkezet pártolói, nem abban áll, hogy a’ rab senkivel sem, hanem hogy csak hiteles jó erkölcsű emberekkel társalkodhassék; fő czél a’ javítás, ennek a’ Radek által jónak látott eszköze a’ magányrendszer, de a’ czélt nem kell alárendelni az eszköznek, ’s miután a’ hivatalbeli rendes börtönlelkészek csak kevés időt fordíthatnak egyes rabok oktatására, sza­badnak kell lenni, hogy a’ börtön rendes lelkészén kívül más lelkészt is hivathasson a’ rab; ezt egyenesen a’ javí­tás czélja kívánja, hogy erkölcsi társalgástól a’ rab meg ne fosztassék, sőt az igazgató által ismert, hitellel ’s bizo­­dalommal bíró férfiak a’ cellákba bemehessenek, mint ez Angliában ’s Amerikában napi­renden van, hol a’ jámbor polgárok legszebb kötelességeik egyikének tartják a’ ra­bokat emberbaráti szelídséggel ’s lelkesedéssel oktatni. Proselytismustól nincs oka félni a’ statusnak; mert nem­ az a’ czél, hogy a’ börtönből jó catholicusok vagy jó protes­tánsok jőjenek ki, hanem, hogy jó polgárok adassanak vissza a’ társaságnak. — Ez utóbbi okok győztek, ’s a’ kérdés szavazásra tűzetvén, nagy többség (11 megye ellen a’ többi) a’ szerkezetet megtartá úgy mint van. Másik indítvány a’ 263-dik §. változtatására volt in­tézve, melly szerint az általános hitszónoklatok, közönsé­ges predikátziók a’ börtönökben nem engedtetnek. Az in­dítvány jobbnak tartá, hogy ezen szóbeli átalános tanítá­sok a’ börtönökben megtartassanak, úgy azonban, hogy ezek mellett a’ kamrákbani magános oktatás is fenma­­radjon. — Ennek folytában felolvastattak az orsz. választ­mány XXI-dik ülésének jegyzőkö­nyve (44 dik lap) ’s Graefl Károly és Cassano József építőmesterek 7‘­ és 8y1 alatti véleményei aziránt, vallyon a’ magányrendszer felál­dozása nélkül lehetne e olly módot találni, minélfogva a’ ra­bokra nézve a’mise láthatása eszközöltetnék.— Fő nehéz­ség, melly az orsz. választmányt a’ 263 dik §. szerkez­tetére bízta, abban áll, hogy a’ törvényhatóságok börtö­neiben nem egy hitfelekezetű rabok őriztetvén, az általá­nos hitszónoklatok, vallásos tekintetből, lehetetlenek. Erre azt felelé az indítványozó érdemes követ, hogy a’ szónok­latok tárgya nem egyes hitfelekezetek hitnogmája, ha­nem a’ minden vallások közös alapját tevő erköltsiség lehet. Különben is minden hitszónok, ki szent hivatását kellőképen felfogta, örömestebb a’ tiszta erkölcsiség te­rén fog maradni, mint a’ dogmák tömkelegébe tévedni. — Magános oktatásnak a’ kamrákban sohasem lehet annyi hatása, ’s az soha sem képes annyi figyelmet gerjesz­teni, mint a’ nyilvános szónoklat, mellynek sn­vreható ’s lélelekemelő ereje a’ kedélyeket hatalmasan meg­ragadja, ’s hol egyik ember vallásossága a’másikét éb­reszti. Győzött azonban azon nezet, miszerint ,,a’papnak lehetetlen megparancsolni, mit papoljon, ’s hogy a’ köz­­erkölcsiség terén maradván, dogmákba ne ereszkedjék“, ’s hogy „gyakorlatban létesithetten volna a’ hitszónok el­mondandó beszédét vizsgálat alá vetni“; és igy tekintetbe vétetvén azon gazdálkodási szempont is, hogy egy, czél­­nak megfelelő ’s a’ magány rendszer szigorúságával meg­egyező kápolna építése a’ költségeket 80 ezer fátal szapo­rítaná, a’többség, 15 megye kevesebbsége ellen, a’szer­kezetet megtartá. A’ felügyelésről szóló fejezet utolsó §-ára nézve (313) minden vita nélkül elfogadtató.; a’ 9­7. alatti különvéle­mény, miszerint a’helyt.­tanács köteles a’börtönök mi­benlétéről minden országgyűlésre kimerítő tudósítást tenni. K­ifl. Kerületi t­á cs, segít. 12-ben d. e. 9 1/2 órától d. u. 1 1/2 óráig. Elnökök: Török, Sötér. Jegyző: Szemere; naplóvivő: Zsoldos. A’ a’börtönrendszer feletti taácskozások folytattat­­ván (a’ XVI. fejezet, vagyis 366-ik §-tól kezdve); a’ kerületi börtönök helyeiről és kerületek kiterjedéséről szóló XVII-ik fejezetben következő változtatások történ­tek: 1) az ötödik sorszámú kerületi börtön helyévé Nagy- Károly helyett Szatmár-Németi sz. k. városa rendeltetett. 2) Debreczen városa a’ hatodik sorszámú nagyváradi ke­rülethez adatott, ’s a’ nagy-károlyitól elvetetett. 3) Bereg megye a’ kassai kerülettől elvetetvén, a’ nagy-károlyi, most már szatmári kerülethez csatoltatott. 4) Tolna megye Mis­­kolcztól elvetetvén, Kassa alá rendeltetett. 5) A’ tizedik sorszámú két. börtön helyévé Posega helyett Pécs tétetett. — A’ második sorszámú keszthelyi kerülethez tartozó me­gyék közül Veszprém, nyomtatói hibából kimaradván, pót­lólag beiktattatott. — Voltak még egyéb követelések is; a’ jászkun követ, a’ Duna közbenfekvése ’s téli időben megnehezült közlekedés tekintetéből, a’ jász és kunsági kerületet is, mint a’ nagykunságira nézve javasoltatik, a’ szegedi kerülethez szerette volna csatoltatni; mire felel­tetett, hogy Nagy-Kunság igen távol esik Budától, azért csatoltatott Szegedhez, de a’ jász és kis kun­ kerület Bu­dához közel esik; a’Duna jege nem olly nagy baj, csak rövid ideig tartó fenakadást okozhat, az álló­ híd úgyis nem sokára elkészül; hasonló bajban számos más megye is van ’stb. — Sopron megye követe hasonló okból sze­rette volna megyéjét Lévától elvétetni. Többen (Bihar, Szabolcs, Mármaros, Debreczen) Szabolcs megyét ’s a’ Hajdú-kerületet a’ nagyváradi kerület alá akaják foglalni. — Gömör megye Kassa helyett Miskolcihoz szeretett vol­na soroztatni, Temes pedig Szeged helyett Aradhoz. — De mind ezen akaratok és kívánságok, a’ fentebb kijegy­zetteken kívül, elmellöztettek azon okból, hogy ennyi változtatások által a’ választmánynak, a’ törvényhatósá­goktól beküldött rabjegyzékekre alapított ’s nagy gonddal és combinatióval kidolgozott terve, miszerint egy két­ börtönben legfölebb 500 rab tartassák, egészen dugába dőlt volna. Sokan ugyan azt álliták , hogy a’ számra és választmányi tervezetre, melly különben is hibás adatokon épülhet, nem kell tekinteni, hanem egyenesen a’ törvény­­hatóságok könnyebbségére szükség figyelmezni, miszerint ezek rabjaikat minél kényelmesebben ’s olcsóbban a’ kér. börtönökbe szállíthassák; ’s ennek folytán kivánák, hogy kér. választmány küldessék ki, melly a’ törvényhatóságok kívánságait új vizsgálat alá vegye, de a’ választmányi szerkezet hív öreg bajnoka megfelelt erre, hogy t. i. az érdekeket úgy összeegyeztetni, hogy senkinek semmi ki­fogása ne legyen, ’s e’ mellett mégis bizonyos elvből in­dulni ki, teljesen lehetetlen, hogy ezen új választmány, eljárása alapjául, ismét csak a’ törvényhatóságok által be­küldött tabellákat fogná használhatni, mellyek ha hiányo­sak, ez nem a’ választmány, hanem a’ beküldő törvény­­hatóságok hibája; hogy a’ választmány által felvett szám, miszerint egy két­ börtönre legfeljebb 500 rab jusson, nem valamelly alaptalan szeszély szülötte, hanem azon tapasztaláson épül, hogy több rabot jó rendben, kellő fel­­ügyelés alatt ’s tisztán tartani nem könnyen lehetséges. — Ezen okok győztek; a’ sok apró követelés „maradjon“-ba fuladt, s kivétel csak Debreczen városa és Torna ’s Bereg megyére nézve létetett, közlekedési könnyebbség és kö­­zelebbség tekintetéből. Bereg kívánsága szavazás utján fo­gadtatott el, 30 megye szavával 15 ellen, a’ többi nem szavazván. Könnyebben tértek el a’ BR. a’ választmányi szerke­zettől ollyan indítványokra nézve, mellyek a’ kerületi börtönük helyeinek változtatását tárgyazták. Szatmár-Né­meti, Nagy-Károly helyett felkiáltással—, Pécs, Posega he­lyett szavazás útján fogadtatott el. — Miután nagy több­ség, 10 megye ellenében, elhatározd, hogy a’szerkezet­e’ részben változtassák, ’s igy Posegát megbuktató. Né­­mellyek Pécset, mások Eszéket akarák; de a’ többség, 11 szó ellen, Pécset állapitá meg a’ tizedik számú két. bör­tön helyéül. Olvastatván ezután a’ börtönökre szükséges költségek­ről szóló XVIII. fejezet 382-ik §-asa, melly feletti vitatás rendét ’s eredményét már múlt számunkban körülménye­sen közlöttük. lal­ V. kerületi ülés, sept. 13-kán; elnö­kök, jegyző, napló­vő, mint tegnap; az ülés tartott d. e. 9 '/a . d. u. 1 óráig. Tárgy: A’ börtönrendszer vizsgálata befejeztetik; a’ köztér- 640

Next