Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-07-23 / 267. szám
nem, mivel az illy előkészítő kapcsoknak idején korán beillesztése elhanyagoltatott. — Alkalmazzuk a’ jelen kérdésre e’ nézeteket. Mi a’ népképviselet általános eszméjét kevéssé sürgetők ; mert azt jelenleg még impracticus iparkodásnak hittük; — hanem igen is sürgettük azt, hogy a’ népképviselet azon töredékei, mellyekre a’ szükséges előzmények már meg vannak, haladéktalanul életbe léptessenek. Ide számítók pedig a’ kir. városokat, ide a’ XVI szepességi várost, ’s a’megyei törvényhatóságtól elkülöntött Jász- Kun, Hajdú ’s Tengerparti kerületeket. —’S ezen lépcsőzd olly igen szembetűnöleg természetes, hogy — a’ mint tudjuk — országgyűlésünknek csaknem legelső cselekvénye volt: ezekre nézve a’ népképviselet eszméjének valósítását munkába venni. De alig hangzottak ezen eszmék sűrűbben hazaszerte, nyomban emelkedtek kérdő szózatok: valljon ha Kosztnak, Korponának ’stb. képviseleti jog adatik; — miért nem Körösnek, Kecskemétnek, Sárospataknak, Nyíregyházának? ’stb. kevesbbé vannak e ezek akár mi tekintetben is politikai jogokra képesítve, mint például Dorozsma, Jákóhalma avagy Vámospércs ? — És mi határozottan felelünk: nem, nincsenek kevésbé képesítve; — hanem a’ dologban egy különbség van: az, hogy a’ kir. városok, és szabad kerületek, institutióink egységének nagy kárára, a’ megyéktől elszakadtanak; a’ szabados községek pedig istennek hála, még a’megyékbe benfoglalvák; ezeknek tehát, ha megyei szerkezetünket elsorvasztani nem akarjuk, nem a’megyéktől külön, hanem a' megyékben kell politicai jogokat adni. — Fontoljuk meg a’dolgokat jól uraim, avvagy azt gondoljuk, hogy az örökváltságolt helységek, hogy egy Körös, egy Kecskemét politicai jogtalanságra kárhoztatva fog e mind addig maradhatni, mig Priszlop (vagy mikint is hívják a’ Krajnya legutolsó helységét) magát meg nem váltja? Nem hinnők, hogy valaki hajlandó legyen magát illyesmivel mystificállii. ’S már most gondoljuk meg : mi lesz a’ dolog következése, ha ezen szabad községeknek az alkotmány sánczaiba fölvételével késünk? Nem akarunk mi semmi rázkódtatásokat jósolni; nem akarunk rémizgetni annak rajzolgatásával , mi következhetnék azon ellenséges indulat táplálgatásából, mellynek lehetetlen elmaradni, ha látják az illy ép, erős, vagyonos, értelmes communitások, mikint nekik e honban annyi politicai joguk sincs, mint az utólsó proletarius nemesnek, ki a’ nemadózást szabadságnak tartja; 's értetlen mámorában kész e csalképnek, magát, a’ megyei szerkezetet, a’ közjólétet, a’ szabadságot, a’hont feláldozni. — Nem akarunk—mondám —rémitő jóslatokat gyámokokul használni, hanem csak azt kérdjük: mi lesz e’ késedelemnek, e’ kényszeritett kiskorúságnak, e’ számkitagadásnak, a’ legenyhébb legaluszékonyabb téren is bizonyos következménye? — az, hogy Körös, Kecskemét, ’s ha majd magát megváltja, Miskolcz ’s más mezővárosok, Pécs és Arad példáját fogják követni, ’s roppant áldozatokat teendnek hogy királyi várossá lehessenek. Pedig mit tesz Magyarhonban királyi várossá lenni ? annyit tesz, mint a’ megyétől elszakadni; annyit tesz, mint a’ megyei szerkezetet elgyengíteni; minden elszakadott község, egy-egy lemetszett tag a’ megyei szerkezet testéről, melly illy metszések által vagy egészen elvérezendik, vagy egy kézlábtalan hústömegidomban maradand csak meg, elaszás és sorvadás martaléka, mig a’ madarak is büntetlenül reászállandnak, mint a’ vetésben a’ szalmavázra, ’s rohadás emésztendi fel, mint a’ gyökere vesztett fatuskót. Ez a’ sorsa az , mit kedvencz institutiónknak , nemzeti lételünk palládiumának szűkkeblű majomszeretettel készítni akarnánk? ------Más részről vegyük a’ virító életet, vegyük az eleven életerőt, mit megyei szerkezetünk nyerne , ha a’ szabad községek mint megannyi csemetei a’ rendnek és szabadságnak, képviseleti rendszer által a’ derék törzsökbe beoltatnának! — E’ kép sokkal gyönyörűbb, sokkal nyugtatóbb és vigasztalóbb , mintsemhogy annak rajzát olvasóink honszerető érzelmeire ne biznók. Igenis, uraim! a’ mint idején lenni el van ismerve, hogy a’ képviseleti rendszer írott malasztja, a’ kir. városok ’s szabad kerületek országgyűlési állására és belszerkezetére nézve valósággá érleltessék, úgy a csigaléptű óvakodásnak is el kell ismernie, hogy ideje van annak is, miszerint a’ szabad községek, a’ megyei gyűlésekben és választásokban, nemcsak szinleg, hanem valódilag is képviseltetve legyenek. És minden bizonynyal roppant képtelenség volna, ha például Kőrös, Kecskemét ’stb. Pest megye közgyűlésén, Patak Zemplénben , Nyíregyház Szabolcsban ’stb. még csak annyi jogra sem érdemesíttetnék, mennyivel például az uj coordinate szerint Fénszaru biránd a’ Jász-Kun kerületek közgyűlésén. E’ tekintethez járul még az is, hogy ha az úrbéri örökváltságot, ’s a’szabados községek megszaporodását, kívánatosnak ismeré a’ törvényhozás, ha olly üdv reményét kötötte hozzá, miszerint a’ kivívott törvényt sem két or-szággyűlés küzdelmeiért, sem egyes polgárok szenvedéseiért olcsó bérnek nem tartaná; — nem lehet akarnia, hogy a’törvény, mellyért annyi nemes erő vívott, írott ma-lasztkint papiroson maradjon, vagy teljesedése századok eseményei közt veszszen el. — Teendő egyenesen valamit a’ jelen törvényhozás az örökváltsági törvény holt ma- flasztjának valósitására ? az isten tudja, megnehezedett a’ ii szükségek halmaza vállaink fölött, ’s törvényhozásunk ne-hézkes formáiból egy országgyűlésen nem minden vajud- s hátik életre, a’ miért felbuzog az elmaradás átkát érző honfiszív; de szerencsésnek kell mondanunk a’ statusszerkezet részleteinek egybefüggését, melly megengedi, hogy azt, mit a’ megrázkódtatott rend érdekében tenni halaszthatlan kénytelenség, olly módon lehet irányozni, miszerint a’ megyei kicsapongások elhárításának egyik módja, egyszersmind az örökváltságot is előmozdítsa, e’ hon szabad polgárainak számát növelje, ’s mindazon erőnek dajkája legyen, mit nemzetünk álladalma csak szabad polgárainak szaporodtától remélhet. — Igenis , kössetek politicai jogokat, kössetek a’ megyegyülésekeni, ’s tiszt- és követválasztásokbani képviseletet a’ községek örökváltságához, és hatalmas ingert adtatok annak valósítására, a’ minek papiros-malasztja, két országgyűlés nemes küzdelmének örvendetes bére volt. — Igenis, ingert adtatok az örökváltságra; mert ne higyjük, hogy a’ nép kebele fogékonytalan ama’ magasztos érzelem becse iránt, mellyet azon öntudat nyújt, hogy az ember tagjává emelkedők a’ közállománynak, ’s a’ számba sem jött státus-védenczből statuspolgárrá lön. — Nem ollyasmi ez, a’ mit rögtönzött ugrásnak lehetne nevezni haladásunk processusában; ez az örökváltságnak nem valami nem várt, ’s előre nem látott következménye; az örökváltság ellenzőinek magas helyzetű vezérei, már az 1836-oi országgyűlésen nyíltan kimondák, hogy az örökváltságból a’ népképviseletnek természetesen ’s okvetlenül el kell következni. Az egész kérdés tehát csak az: várni akarunk e vele Horácz parasztjakint, mig a’ patak lefoly? késleltetni akarjuk e, mig az engedély, az önkintes jótékonyság becsét ez is elveszti? akkorra akarjuk e halasztani, mikoron már csak az egész népre kiterjesztve történhetnék meg, mikoron tehát az uj hatalmas keréknek az ó szerkezetbe beillesztése, az egésznek némi rázkódtatása nélkül alig mehetend végbe? vagy pedig akarjuk, hogy alkotmányunknak képviseleti rendszerré átalakítása halkas, békésen , fokonkint eszközöltessék ? ’s a’ kellőleg előkészített részletek, a’ még elő nem készített egésznek útját kiegyengessék? ------Mi azt gondoljuk, a’ statusbölcseség ez utóbbit javasolja; a’ békés átalakulás boldogságát csak ez utóbbi módon eszközölhetjük, ahhoz tehát haladéktalanul hozzá kell nyúlnunk, ’s hozzá épen most, hozzá annyival inkább, mivel a’ megyei kicsapongások elhárítására ez leszen több mások között a’ legsikeresb módok egyike. Igenis, uraim csaknem mindnyájoknak, kik a’megyei kicsapongások elhárításának módjairól szót emeltének , csaknem mindnyájoknak elmélkedéseiből nyilván kitetszik, hogy a’ pusztán politialis és büntetőszabályokat gyökeres orvoslatnak nem tartják; csaknem mindnyájan elismerik, vagy legalább sejtetik, hogy a’ képviseleti rendszerben feltünnék a’ leggyökeresebb orvoslat. —ím a’ mód, mellyet ajánlunk az, melly egyenesen a’ képviseleti rendszerre vezet, melly annak megyei szerkezetünkbe beillesztését lehetségessé teszi a’ nélkül, hogy a’ megyei rendszer systematicus rendezésébe, vagy a’ nemesség jogainak csorbításába ereszkedni okvetlenül szükséges volna. — Emlékeznek tisztelt olvasóink azon tapintatteljes státustani különböztetésre, mellyet báró Wesselényi Miklós tön, midőn a’ tanácskozási jogot, a’ hivatalviselhetés jogával tette egyenvonalba, mondván , hogy a’ megyegyűlési tanácskozásban részt vehetni és úgy mint hivatalra választathatni minden nemesnek joga van, de részt vegyen, a’ mint hivatalra is választatik csak az, ki a’ megkivántatott szellemi képzettséggel bir. — Ezen termékeny eszméről a’ nemességre nézve, véleményünket a’ jövő számban mondandjuk meg; de most annyit meg kell említenünk, hogy ezen szellemi és erkölcsi qualificatiónak felállítása és a’ szabad községek képviselőinél a’ legkisebb nehézséggel sem járna; mert itt semmi sem áll ellent, hogy azt mondja a’ törvényhozás : „csak olly egyén lehet népképviselő, ki magyarul tud, ’s nemcsak írástudó, hanem egyszersmind a’magyar statustan elemeinek ismeretéről is, vagy iskolai bizonyítvány, vagy vizsgálat által kimutatást nyújt; szóval: ez volna a’legczélszerűbb mód, melly által a’honorati orok nem a’ néptől elszakadva, nem külön status gyanánt (a’ mivel mi nem tudunk megbarátkozni), hanem mint a’ népnek választottjai avattatnának föl a’ közállomány részeseivé ; ’s értelmi gátat képeznének az értetlen nyers erő ellenében, a’ megyei rendszernek a’ népképviselet melletti fenállását közvetítenék , és elhárítanák hazánkról azon veszélyt, hogy a’nép maga magát képviselje, mert értelmesen képviseltetnék. A’ mi az illy képviselet arányát illeti, mi jelenleg első lépésül elégnek ’s a’ nemesség személyszerinti szavazatából eredő tömeg nagyság tekintetével is megegyeztethetőnek vélnék, ha minden 4 500 lélek után a’ szabad községek egy képviselőt választanának, miszerint aztán, például, Kecskemét 100, II.Körös és Nyíregyháza 45, Sárospatak 15 képviselőt választana. Ne is véljük, hogy ha majd a’ szabad községek száma megszaporodik, a’ tanácskozó testületek roppant tömegre szaporodnának; mert ezen arány szerint, például, Pest megye népessége 1000—1200 képviselőt választana; e’ közt pedig sok nemes is volna, ha t.i. a’ nemes adót fizetend; mert tudjuk, hogy Romában a’ plebs jogot kapott tisztviselőket választani, és patríciusokat választott; az angol alsóházban is sok lord ül, ’s még a’ franczia alkotmányozó gyűlésben is sok nemes ült, mint népképviselő. — így olvasztja össze egy helyes intézkedés az elszakadozott osztályokat. Tollunk alatt az eszmék özöne megszaporodott, és igy a’ teendők föli véleményünk bevégzését a’ jövő számra kell halasztanunk. Fővárosi líjdonságok. A’sánta ördög 4-ik levele. Sötétséges úr! Mindenek előtt bocsánatot kell kérnem huzamos hallgatásomért; de ennek oka — a’pokol csikorgó kapuira esküszöm — nem hanyagság, sőt inkább igen is buzgó szorgalmam vala. Ezen élénk városban annyira elmerülök lélektani búvárkodásaimba, ’s ezek eredménye, a’ mód t. i. sötétséged terjedt birodalmait népesíteni sokkal fontosabb munkának tetszék előttem, mint sem az időközbeni irkálást, idöpazarlásnak ne tartottam volna. Most azonban már tisztában lévén tervemmel, tudósítom sötétségedet, bocsánatát azért is remélve , mert maga tudja, hogy az ép lábú ördög is hátul marad, hát még én szegény sánta! Említett tervem abból áll, hogy megvetve a’ nagy bűnösöket az apró vétkesek seregére iparkodom befolyást szerezni, ’s ezt politicai és pokolbeli status gazdaságból teszem. Mert nagy vétkesek által sok baj, kevés haszon háramlik a’ pokolra, korunkban nagy erények és nagy bűnök egyiránt ritkulván, az illyen nagyszerű bűnös szinte becsültetni kívánja magát, ’s kifárasztja az ördögöt, ki lelke után ólálkodik, ’s országunk általa végre is egyetlen individuumot nyer. De az apró bűnösök, ezeknek száma légió, ezek az én kedves híveim, kiknek elfogására hálóm szinte szűk, de se baj, mert ők a’ háló után is elballagnak. Ezekkel telve a’ föld, 's követségemet végezvén csak innen is roppant sereget remélhetek sötétséged birodalmába vezetni. De hogy mielőtt leérkeznénk a’ pokol lángoló fenekére, már ismerhesse sötétséged jövő jobbágyait, bátorkodom őket röviden jellemzeni. Ezen nagy tömegben első helyen állanak az arszlánok, ’s a’ többi divatállatok, kiket a’ Honderű fedezett fel ’s osztályozott; mellettük állanak ’s őket segitöleg az uzsorások, mint az elsőknek a’ divat üres bohóságai, úgy ezeknek pénz a’ szívok, mellynek dobbanása körülmények szerint 60, vagy 120 nem perczenkint, hanem percent, ezekután jönek a’ zenekarosok, helyesebben zeneférgek, kik éven át holmi hegedű-tokokban lappanganak, de ha hires olasz énekesnő vagy virtuóz jő a’ városba, napfényre másznak,’s a’ világhoz még nem szokván nevetséges szökdelésekkel fejeiket minden szeglethez ütik, annyira hogy a’ nagy kongás elárulja azok ürességét, dunnyognak, ’s összeverik sovány első lábaikat, ’s a’ hosszú alvásban álmodtak is arany koszorút, de ez csak álom marad, ’s a’ szegény férgecskék fő-fő szerencsének tartanák, ha az énekesnő őket felfalná, mert hiszen a’csalogány is férgekből él. Ezekhez divatból ollykor az arszlánok is csatolják magokat, ’s bőgnek a’ fülemile után , ezeket ismét az uzsorások követik, kik leginkább az arszlánok hulladékából élnek, csakhogy végre rendesen az egész arszlán hulladékká válik, ’s a’ természet rende ellen felfalatik az uzsorás által, még pedig törvényesen. Ezek tehát, sötétséges ur az én embereim, kikkel néhány puszta kemenezéjét a’ pokolnak népesitendem, birodalmunk annál nagyobb hasznára, mert ezen szegény párák saját kemenezét sem kívánnak, százankint elférnek egyben, baj sem lesz rendben tartásokkal, mert minden kemenezébe csak egy olasz énekesnőt, vagy hegedűst dugunk, ’s ha ezek kotára jajgatnak a’ többi sereg kínjában is tapsol. Hogy pedig mindezeket pokolba viszem, arról jót merek állani sötétségednek ; mert ők magukról is annyira feledkeznek a’ divat, pénz és olasz opera mellett, hogy ha uj szabású Irakban, aranyat csörgetve, egy olasz primadonna karján elöltök sántikálok, utánam nyakrafőre omlanak a’ pokol torkába. De mivel már rólok van szó,—el nem mulaszthatom, sötétséged birodalmának e’ földön egy nagy gyarapítóját megemlíteni, ő az említett sereg budapesti főnöke, ’s ezen bűnös had rendbeszedése és szaporítása által annyi érdemet szerzett magának birodalmunk körül, hogy őt sötétségednek megjutalmazásra ajánlani bátorkodom; ne féljen sötétséged, hogy őt, ha egyszer megkaptuk, ismét elszalasztandjuk, mert csak egy Lázár támadt fel a’ sírból, de ő mindenestül Lethe vizébe merül. Méltóztassék őt azért belső udvari manójának kinevezni, és a’ piszkafa renddel megtisztelni, az illető oklevelet és rendjelt, ha sötétséged hozzám utasitandja, kezébe szolgáltatandom. A’ legmélyebb hódolattal maradok sötétségednek leghomályosabb szolgája, Asmodi sánta ördög.------A’ szerencsétlenségeknek az idén fővárosunkban egész borzasztón bő lajstromát lehetne vinni, alig múlik el hát, hogy hasonlót jelentenünk nem lehetne. Néhány nap előtt egy fiatal ember, mesterségére borbély, a’ városligetben, mint mondják szerelemből,piszolylyal végző életét. Egy hat éves leányka pedig Pesten felső emeleti ablakból kiesvén legottan meghalt, itt például szolgálandó gondatlan szülőknek, milly bűnös és veszedelmes, gyermekeiket rész vagy semmi felvigyázat nélkül hagyni, ez esetben annál kárhoztathatóbb, mivel ki Pest főrészeiben első emeletben lakhatik, bizonyosan elég móddal bir, gyermekére gondot viselni, vagy ha már maga nem akarna, gondot viseltetni. Múlt szerdán Budán a’ császárfördő körül két ember a’ Dunába halt, a’ nélkül, hogy, bár ezen tájon a’ Duna teli molnársajkákkal, valaki segitségökre sietett volna. Ezen hanyagság annál inkább érdemel megrovást, mert vajmi gyakran történik , ’s mivel a’ polgári társaság első feladata a’ társaság tagjai életének biztosítása, nem léphetne e illy hanyagság esetében büntetőleg is fel— az illető hatóság ? És nem volna e tanácsos, más országok prldájára, az életmentésre rendszeres jutalommal is serkenteni a’ közellevőket? mert a’ mit nem tesz meg mindig az emberiség érzete, azt gyakran végrehajtatja az auri sacra fames. Gyönyörű dolog volt görög istennek lenni, irigyeljük sorsukat,mi szegény halandók, ha Homer és mások szép verseit, és Zeus számtalan szerelemkalandjait olvassuk; nektárt ittak, felhőkben utaztak, ’s Horácz sem tud szebbet mondani Apollóról mint „nube candenti hume- I 492