Pesti Hírlap, 1844. január-június (314-365. szám)

1844-03-17 / 335. szám

Martius 17. 1844 Vasárnap 335. pesti hírlap. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer : csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 forint , borítékban 6 forint, postán borítékban 6 forint pengő pénzben . Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utczai Horváth-házban 483-dik szám alatt, egyebütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’z egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek,’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM Halálozás. Országgyűlés. Főrendi ülések. Tárgy: kir. városok rendezése. Mart. 4. és 5-iki bekebelezés kérdése. Mart. 6. megtelepedhetés kellékei. Mart. 7. statutarius jog. Előleges közlés a’ föRR. mart. 11-iki, a’ KKr. és RR. mart. 11., 12. ’s 13-ikai, nemkülönben rövid közlés a’ föRR. mart. 12., 13. és 14-ikei üléseikről. Fővárosi újdonságok. Adakozás. Énekiskola. Megyék. Szatraár (U. B. ügye, a’ kir. biztosság eredménye). S­opr­on (a’ közös nevelő-intézetek véd- és el­lenokai, honositandók, törvényszéki választások more patrio, ma­gyar nyelv). Nógrád (magyar nyelv, orsz.gyűlési tárgyalás rende, verificatio, utak). Röv. köz. Tolnában a’ telekdíj elfo­gadtatva, Sárosban megbukva. Borsod. Külf. napló. Nagybrit. ’s Izland. Frank­ ’s Spanyolhon. Hivatalos tudós. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Halálozás. Honunk hölgykoszorúja egyik első nagyságú fénycsillagát, a’ szenvedő emberiség a’ jóté­konyságnak, ’s munkás emberszeretetnek egyik angyalát vesztette el. Özvegy gróf Teleky Lászlóné, báró Mészáros Johanna, nyolcz hónapig tartott be­tegség után, mellvízkórságban, Pesten mart. 12-kén meg­halt. A’ hon, melly e’ nemes hölgy emlékezetét áldással kiséri, ’s különösen a’ budapesti szegénység, mellynek irgalmas gyámola volt, a’ pesti jótékony nőegyesület, mellynek — úgy szólván — alkotója , ’s sok éveken át fentartója vala, ’s mellynek czéljaira tömérdek ezereket áldozott, és minden emberbarát, ki a’ szelíd hölgyerényt, a’ gyöngéd magasztos nőjellemet felfogni képes; minden magyar, ki a’kitünőleg magyar hölgyekben nemzetisé­günk őrangyalát tiszteli, mély megilletödéssel hajlik meg e’ hölgynek sírja mellett , ’s emlékezetét áldva osztozik a’ bánat könyviben, miket gyermekei: gróf T­eleky Jó­zsef Erdély néiligy kormányzója, Á­d­á­m magyar hu­szárezredes, Sámuel a’ dunamelléki helv. v. egyház­­kerület fögondnoka, L­á­s­z­l­ó a’ főrendi tábla egyik ki­tűnő szónoka, ’s Auguszta gr. Degenfeld Ottoné, ’s velők a’ gyámoltalan szegények szenvedő serege, az el­hunytért hullatnak. Országgyülés. CILII. Országos ülés egyedül a’ m. fé Il­inél, mart. 4. Kezdete d. e. 10, vége d. u. 2 órakor. — Tárgy: a’ kir. városi ügy folytatása, jelesen a’ bekebelezés. Emlékezhetnek olvasóink, mikép a’ legközelebb mart. 1-se napján tartott országos ülésben a’ kir. városokban történendő bekebelezés tárgya kerülvén a’ m. föRd. ta­nácskozási szőnyegére, némellyek a’ m. föRR. tábla tag­jai közül e’ tárgygyal az ősiség, kir. fiscus öröködése, ’s amortisatio kényes kérdéseit látták egybekötve, azért is ennek tárgyalását elhalasztani óhajtották. Ezek megnyug­tatására b. E. egy olly szerkezettel állokt elő, melly a’ bekebelezést úgy fejti ki, hogy ahhoz amaz említett ké­nyes kérdések nem szövődnek; melly szerkezet által a’ bekebelezés a’ városnak csak törvényhatósága kiterjesz­téséről , nem pedig birtok szerzéséről czéloztatott értetni. Azonban mint a’ múlt, úgy a’ mai tanácskozás alkalmával is a’ főrendi tábla nagyobb része nem tudott az eszmével megbarátkozni, hogy bekeblezés alatt a’ városnak csupán törvényhatósága kiterjesztése, ’s ne egyszersmind amaz elv is értessék , miszerint a’ bekeblezett cuna, vagy akármi más kiváltságos birtok nemesi természetét elve­szítve, polgári birtokká változzék át. Az indítványozó báró mint múltkor, úgy ma is fölhíva érzé magát a’ be­kebelezés eszméje fölött támadt homály és kétely eloszla­tására. Elmondá , mikép nem tudja, ha valljon a’ beke­belezés szó tiszta fogalmát adja e annak, mit a’ t. RR. azzal kitenni akarnak; de megvallja, maga sem talált an­nál még jobb kifejezést. Mikor történik a’ bekebelezés, az általa ajánlott szerkezet mutatja. A’ tanácskozás jelen stádiumában 2 kérdés van , mi iránt a’ m. f.RR. még ek­­korig sem nyilatkoztak. 1-se az: „valljon a’bekebelezés által elveszti e a’ birtok nemesi természetét, kiváltságait? és 2-er ha ez megtörténik, nem lesz e szükség akkor ki­sajátításról szólani. Szóló azt hiszi, hogy bizonyos nemesi birtok a’ város területéhezi csatoltatás által nem megy a’ város birtokába. — Igaz! a’ bekebelezésnek szükséges következése, hogy a’ bekebelezett nemesi jószág rend­őri, büntető és némelly magányjogi tekintetben, ’s adó­beli viszonyra nézve is a’ város alatt legyen; — mert csak reméli szóló, mikép a’ curiakat a’ házi adó alól nem fog­ják kivenni a’ m. föRv., de vannak a’ curiáknak olly jo­gai, mellyekre nézve , ha bekebeleztettek is, városi föl­­ügyeléstől függniük nem kellene, igy p.o. 1-er a’ királyi kisebb haszonvételekre; 2-ér a’nemesi fórumra’s örö­­ködésre nézve. Ezen jogok bekebelezés mellett is meg­maradhatnának, ’s a’város beligazgatásában zavart nem okoznának. — Szóló indítványát azért tette, mert e’ te­kintetben némi homályt látott a’ t. RR. munkálatában, mi onnan származik; mert a’ t. RR. e’ munkálat elején olly eszméket foglalnak össze, mellyek, az igaz! — szoros, de nem válhatlan kapcsolatban vannak egymással. És ezért volt bátor ajánlani a’ 6. §-nak oda áttételét, hol a’ város törvényhatóságáról általában leend szó; ’s mint akkor azt téve, úgy most azt ajánlaná, mikép e’ §§, a’bekebele­zésről oda relegáltassanak, hol a’ város privát szerzésé­ről van szó; mert miért is nem lehetne megadni a’ város­nak a’jogot, hogy egész curiákat, vagy azok haszonvé­teleit megvásárolhassa; ’s e’ czélból most a’ 21. §-ból ezen szavakat: „a’bekebelezett telkek kiváltságos tulajdo­nságaikat a’ bekebelezés által elvesztik“ kihagyatni kívánná. Ez előadás után egy ország zászlósa különösen, és mindenek élől azon kérdést óhajta eldöntetni: mi értessék a’ bekebelezés alatt? mert hogy a’ város hatósága a’ cu­­riákra bizonyos tekintetben kiterjesztetik, de a’ curia a’ mellett nemesi természetét megtartja, — ez nem bekebe­lezés. Szóló a’ bekebelezés szón azt érti, hogy a’ beke­belezett tér ugyanazonittatik azon térrel, mellyhez csa­toltatok. Ha egyes rendelkezéseket akar a’ főm. tábla tenni a’ városok könnyebbségére, ám tegyen; de bekebelezés­nek ezt ne nevezze. Egy főispán a' nevezetben föl nem akad, csak a’ do­log tisztába jőjön; ha tekinti a’ bekebelezés szót akár grammaticai, akár törvényes, akár szokás adta­ értelem­­ben, azzal azon eszmét, hogy a’ jószág természetét meg­változtassa, — egybekötve nem látja. A’ ki- és bekebe­lezés által csak mintegy félig lehet elvenni valamit, mint p. o. a’ beszögelléseknél (inclavatio). Hány pusztát bir Debreczen városa Szabolcs m­egyétöl zálogban­­ ’s azok természete azért meg nem változott. — De nem is szük­ség , hogy a’ jószág, bekebelezés által, elveszítse ter­mészetét; mert hisz a’hatóság kiterjesztése eszméje ezt még nem is hozza magával. Egyébiránt a’ törvényhozás adja meg majd e’ szónak igaz fogalmát. Hogy a’ t. RB. sem értették úgy, miszerint a’birtok, bekebelezés által, el­veszítse természetét, azt több helyen kimondják; a’ 21. §-ban tagadhatlanul az mondatik, hogy „a’ bekebele­zett telkek kiváltságos tulajdonságaikat a’ bekebelezés által elveszítsék;“ de ez a’föl­­jebbi §§-ból, hol az illy birtok megszerzéséről van szó, önkényt következik. Egyébiránt úgy látszik, hogy a’ t.­R. sincsenek egészen tisztában a’ bekebelezés eszméjé­vel ; — szóló szerint az által a’ jószág természetét nem veszíti el. Egy gróf elméleti kérdésnek tekinti a’ bekebelezést; annálfogva kéri a’ m. főRRket, ne fogadjanak el olly el­méleteket, mellyek alkalmazása a’ tárgyalást később csak nehezítené. Itt a’ t. RR. a’ bekebelezés által ollyas vala­mit eszközöltek, mit más után is eszközölhettek volna. Ha a’ m. föRR. ez ismétlésbe esni nem akarnak, mondják ki nyiltan „mikép a’ jószág bekebelezés által elveszti termé­szetét“ B. Ez indítványát, t. i. némelly kényes kérdések kikerülésével oda halasztani e’ §§-kat, hol a’ város bir­tokszerzéséről lesz majd szó, szóló elfogadja; mint szinte azt is, hogy csak közszükség tekintetéből kell valamelly tért, és pedig törvényhozás útján bekebelezni; azért, mert egyes emberek akaratától nem lehet annyi jót várni. Az itt szólott néhány főrendi tagok leginkább a’ kér­déses „bekebelezési szó“ eszméjét óhajtották nyiltan ’s értelmesen kifejeztetni; mert mint egy érdemes főispán kifejezé, „átok van a’ bekebelezésen“ a’ mennyiben a’ m. föRv. táblájával tisztába jőni nem tud. — úgy is van a’ törvényhozásnak joga az eszmét meghatározni, ha tetszik, a’ feketét fejérnek mondani, és azt megtartani mindenki köteles. Némelly kisebb, nagyobb el-, kitérések mellett a’ b. E. szerkezetében kárpótlásról is akartak említést tétetni; mert — mint mondának — a’ bekebelezés kisajátítással, a’ kisajátítás pedig kárpótlással szokott történni. E’ közben egy gróf olly szerkezetet ajánlott, mellyben ki volt mond­va: „mikép a’ bekebelezések közszükség esetében, mind a’ törvényhatóságok, mind magányszemélyek közt leen­dő kiegyenlítés útján történjenek.“ — Egy másik szóló fő­ispán pedig azt akará törvényben kimondatni: „mikép a’ bekebelezés történhetik birtokra és hatóságra; első eset­ben elveszti a’ jószág kiváltságos tulajdonságait, máso­dikban nem. — A’kárpótlásról a’ törvényhozás fogna gon­doskodni. — Egy főispáni­ helyettes báró e’ kérdést csu­pa theoriának nem tekinti, sőt practice ve­vén a’ dolgot, azt hiszi, ha a’ mostani törvényhozás rendelkezni fog a’ bekebelezésről, akkor a’ jövő országgyűlés e’ tárgyban könnyebben halad; és ha most törvény fog keletkezni a’ bekebelezés fölött, annak mindjárt e’ jelen országgyűlés után következése lesz ; a’ kir. városok azon fognak elin­dulni. Mielőtt azonban a’ bekebelezésről határozna a’ főm. tábla, szóló azt hiszi, el kell határozni a’ törvényhatósá­got, el a’ birtokszerzést: ő az elsőt kiterjeszti; de a’ má­sodikat csupa kényelem kedvéért nem. A’ bekebelezést pedig — mint már múltkor kifejté — úgy kívánja kiter­jesztetni , hogy a’ város előbb magányalku útján szerezze meg a’ birtokot, ’s aztán folyamodjék a’ törvényhozáshoz. De törvény által kimondatni azt, hogy valaki curiaját, — ha mindjárt közszükség tekintetéből is, átengedni tartoz­zék a’ városnak, azt már nem akarja; mert a’ birtokjog­nak törvény előtt is szentnek kell lenni. Egy érdemes főispán másodszor is megjegyzé, mikép nem következik a’ bekebelezés eszméjéből, hogy a’ be­kebelezett tér a’ város birtoka legyen Egyébiránt ha a’ törvényhozás kimondja, hogy a’ város nemesi curiát sze­rezhet, akkor az ám veszítse el kiváltságos tulajdonságait! Az pedig, hogy a’ törvényhozás változtathatja a’ szavak értelmét, hogy a’ feketét fejérnek keresztelheti, csak morális tekintetben áll. Szóló szerint csak törvényható­ságra nézve lehet bekebelezés, birtokra nézve pedig ma­­gányszerződés. Most egy főispáni­ helyettes báró emelé következő ha­tályos szavait: Hogy a’ szőnyegen levő bekebelezési kérdésre nézve némi összefüggésben ’s érthetőleg adhassam elő vélemé­nyemet, szükségesnek tartom a’következőket bocsáta­ni előre: Miután a’ bekebelezések által a’ város birtoka­ öreg­­bedni fog, ’s mi ime már a’ bekeblezés fölött tanácsko­zunk, azt kell föltennem, hogy birtokszerzési joga a’vá­rosnak nem fog ez előttünk levő rendszeres munkálatban úgy megszorittatni, miszerint legalább a’ határokon ’s te­rületeken belül fekvő kiváltságos birtokokat sajátokká ne tehetnék. — Továbbá, részint a’dolog természetéből, ré­szint abból, miszerint a’ m fóRR. a’,város területe, neve­zet alatt azon tért kívánják értetni, melly a’ város hatá­rán belől fekszik, ’s mellyen a’ város terv hatósága gya­­koroltatik, azt következtetem, hogy előbb utóbb el fog, el kell határoztatni, mikép a’ város határán belől fekvő, bár mi névvel nevezhető kiváltságos birtokok is alatta állanak a’ város hatóságának. E’ két dologból világos előttem az, hogy arra, misze­rint a’ városok magány után megvehessék a’ határukban fekvő kiváltságos birtokokat, épen olly kevéssé szükséges egy külön bekeblezési törvény, mint arra, hogy törv.ha­­tóságukat gyakorolhassák azokon. — Még azt sem isme­rem el, hogy a’ végből lehetne illy bekeblezési törvényre szükség, hogy a’ város ennek erejével szoríthasson bárkit is az 1836: 25 kisajátításról szóló­­ czikkben meghatáro­zott eseteken ’s módokon kívül akarata ellen válni meg a’ város határában fekvő kiváltságos birtokától. Nem pedig azért, mert kisajátítási törvény olly általánosságban, mint azt a’ t. RB. javasolják , miszerint annak azonnal működni kellene, mihelyt,a’beligazgatási tekintete azt igényelné, nem fér össze a’ birtok szentségének eszméjével;—a’ ki­sajátítási törvény csak egyes, határozottan kijelölhető ese­tek fölött rendelkezhetik; már pedig kérdem én: a’ hely­igazgatásnak képzelhet vagy nevezhet e meg valaki csak egy olly esetét is, mellyre nézve az 1836: 25 kisajátítási törvénynek különben is alatta állván honunkban minden talpalatnyi föld, ’s a’ város hatóságát az előrebocsátottak szerint különben is már egyformán, kivétel nélkül gyako­rolván egész határában — mellyre nézve, mondom, még az lenne szükséges, hogy a’ város határán belől fekvő kiváltságos birtokok tulajdonosi kényszerittessenek sajátuk eladására. — Ha pedig beligazgatási tekintet nem forog többé fen, akkor a’ birtok, a’ vagyon szentsége , annak sérthetlen volta, nagyobb figyelmet érdemel előttem, mint a’ város hasznának, kényelmének előmozdítása; mit azon­ban — mint fentebb már megemlítém — magány alku út­ján mégis elérhető el, minden előleges bekeblezési tör­vény nélkül is. Az én felfogásom szerint tehát a’ bekeblezés sem ma­gány, sem közeljárási úton nem történhetik meg; nem az elsőn, mert a’ magányutó birtokszerzés, mig élő törvé­nyeink fenállanak, a’javak természetét a’ kérdéses ese­tekben nem változtathatja meg; a’ másiknak pedig nem tudom olly lehető esetét képzelni, mellyröl vagy nem ren­delkeznének kisajátítási törvényeink, vagy a’ mellynél na­gyobb tekintetet nem érdemelne a’ birtok sérthetlensége előttem. Következőleg én csak egy módját ismerem a’be­­keblezésnek,­­s ez annak törvény utjáni végrehajtása; de ennek is a’ fentebbiek szerint csak egy esetben, t. i. a’ megtörtént m­agányalku után adnék helyet. Gyakorlatilag ugyanis így veszem fel a’ dolgot: Egy város területén fekszik valamelly kiváltságos tér, a’ vá­ros azt mondja : én e’ tért megveszem, nem azért, hogy azon hatóságom gyakorolhassam, mert hisz erre már tör­vény jogosított föl, de hogy az által kir. haszonvételei­met neveljem, a’ rajta lakó zselléreknek hasznukat ve- 44

Next