Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)

1844-12-12 / 412. szám

Csütörtök Decemb. 12.1841 pesti hírlap Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 forint, borítékban 6 ft, postán borítékban 6­ ft pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Lande­rer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani­ utcza Horváth-házban 483. szám alatt, egyébi­tt minden cs. kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kivánt példányok iránt a’megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő kr. számittatik. Előfizetés a’„Pesti Hírlap“ 1845-dik évi folyamára. A’ „Pesti Hirlap“-nak úgy szerkesztése, mint alakja ’s előfizetési föltételei 1843-ik évre változatlanul maradnak; (egyébiránt e’ lapnak majdan hetenként négyszer meg­j­elenésére nézve a’szükséges lépések már meglétettek) Budapesten házhozhordással boríték nélkül egész évre 10, félévre 5 ft, postán küldve egész évre 13 ft, félévre 6 p ft —A’ czímek’ hibátlan beküldése ’s a’megrendelés’ siettetése kérdik , hogy a’ nyomtatás a’ kellékhez alkalmaztathassék. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelések csak a’ bécsi cs. főpostahivatal útján történhetnek. Zauderer J­anus, a’ „Pesti Ilirlap“’kiadó tulajdonosa. TARTALOM. Névmagyarítás. Kinevezések. Bü­ntetőtörvénykönyv I. Magyar academia. Törvényhatósági dolgok: Szabolcs (tisztújitás). Zala (megyei élet). Szepes (iparügy). Honth (közgyűlés.) Fővárosi újdonságok. Népnevelési törvényja­vaslat commentárral. (Folyt ) Vegyes közlemények. Mátyás’ emléke (vége.) Vakok’ intézete. Müegyesület. A’ honi mezőgazdaság’ ügyében. Külföld. Czukorgyáregyesület. Hivatalos tud. Hirdetések. BAOTARORSZÁG és ERDÉLY. NÉVMAGYARITÁS. Fels. ap. királyunk, Pest belvá­rosi segédlelkészeknek, nevüket: Ackermann Antalnak —Szántófy-ra, Semmelweisz Károlynak — Szemerényi-re, Pisely Györgynek — Ungváry-ra, által változtatni kegye­sen megengedni méltóztatott. KINEVEZÉS. A’ nagyméltóságu m. k. udv. kamara a’ megürült hradeki és lykavai k. kamarai ügyvédi hivatalra thuriki Thuránszky Pétert nevezé ki. A’ amlrgu m. kir. udvari kamara a’ zömai kir. kama­rai igazgatóságnál megürült igtatói helyre Darray János ottani eddigi első igazgatósági írnokot, az ennek követ­keztében ürességbe jött, és Kyrillovics Jánosnak az első irnoki állomásra lett előléptetésénél fogva, a’ má­sodik igazgatósági irnoki hivatalra pedig, tekintetbe véve sokévi szolgálatit és maga jó alkalmazását, Henrich Pál fizetéstelen fogalmazó gyakornokot léptette. Pest, december’ 11-én. BÜNTETŐTÖRVÉNYKÖNYV. I. Az 1827-diki országos választmány’ munkálata a’ büntetőjog’ ügyében, megette áll az 1791-diki választmány’ hasonnemű munkálatának, nem csak közjogi oldalát illetőleg, — tudva levő dolog, hogy a’ büntetőjognak csaknem összes területe a’ közjogéba szö­gellik bé, ’s igy bizony, kár még ma is arról vitázniok a’ németeknek: valljon a’ köz- vagy a’ magánjog’ köréhez tartozik e a’ büntetőjog, — nem csak közjogi oldalát ille­tőleg áll megette, mint mondók, hanem rendszer’ tekinte­tében is. Kettőjök közt igen természetesen az a’ viszony találtatik, mi az 1791-diki ’s az 1827-diki napló ’s ország­gyűlési irományok között. Emezekben apáink „obvallálták a’ constitutiót“, amazokban nagyatyáink megkísértették az utat a’ hűbéri kastély’ vallumain kívül, balra hagyván az ab­­solutismus’ táborát, ’s jobbra tartván a’ nyugoti alkotmá­nyosság’ sátorai felé, — megkísértették az utat, mellyet fiaik meg’ beburjánoztattak, hogy unokáiknak legyen mit gyomlálniok. Az 1791 diki munkálat’ felsőbbségének okai nem kíván­nak hosszasabb magyarázatot. 11-dik József’ korában köz­folyamatba jöttek az addig véka alá rejtett eszmetőkék, ’s olly mennyiségben, hogy a’ régi márjásoknak és dénárok­nak rendkívüli depreciatiója következett be , ’s hogy több, addig igen szilárd hitelűeknek tartott testületek már közel voltak a’ végbukáshoz. József’ országlásának roppant ha­tását csak a’ megyék’ felírásainak gyűjteményéből, — melly­­nek része Keresztúri, akkori udv. ágens’ nyomtatásban köz­rebocsátott munkájában is olvasható . Ítélni meg, — a’ kor’ viszonyainak igen felszínes ismeretére mutat. József’ kor­mányzási rendszerének ellenei két különböző táborra sza­kadtak. Az egyikben találjuk azokat, kik 1790-nek elején a’ föld’ felmérését, a’ lakosok’ összeírását tárgyazó iromá­nyokat megégették, kik állomásról állomásra beszédeket tartottak az országba visszahozatott szent koronához ’stb., a’ másikban pedig azokat szemléljük, kik József’ eljárását, mint általában az alkotmányos formáknak nem egyedül a’ magyar corpus juristak elmellőzésével összekapcsoltat, nem helyeselhették ugyan, de kik mind azt, mi humanitárius szempontból rendelkezéseit dicsőítette, mi által orszáolása a’ XVIII-dik század’ philosophiájával kapcsolatban állott, felkarolták; mert ők szinte impraegnálva voltak a’ kor’ irá­nyával , ’s nézeteik a’ kormányétól csak annyiban külön­böztek , mennyiben más eszközökkel szerették volna léte­síteni , egyeben kívül, a’ — ha életében nem, úgy sírjában áldott szabadelmü fejedelem’ szándékait. Innen magyaráz­hatjuk magunknak, hogy az 1791-diki törvényhozás, mellynek kettős typusa volt, egy reactionalis t. i., az 1764- dikinek szellemében, ’s egy más, melly túlsúlylyal birt, ’s melly színezetét az akkor napi­renden levő európai ügyek­től kölcsönzé, — hogy az 1791-diki törvényhozás, mon­dom , épen azt tartá meg József’ intézkedéseiből, vagy igyekezett legalább alkotmányos formában megtartani, mi az emberiség’ szempontjából legbecsesebb szerzeménynek tekintethetett. Azok, kik előtt 1790—1792-diki politicai pamphletirodalmunk ismeretes, — ’s mi kik a’ legújabb iva­dékhoz nem tartozunk, kik serdülő korunkban nem Kos­suth’ lapjait olvastuk, hanem Kultsáréit vagy Mártonéit, bi­zony nem ezekből, hanem részben legalább az emlitett for­rásokból meritgettük hazai publicistái ismereteinket, —azok tudják, milly eszmeforrongás szállá meg akkor nálunk is a’ kedélyeket. — József’ dicső törekvései tehát és az 1790 körüli világeseményeknek viszhangja, — ezek szolgáltak főtényezőkül arra is, mi az 1791-diki országgyűlésnek folyadéka volt, s illyes vala , bármi homneopathiai adagban is — mert a’ munka nem mindjárt az országgyűlése után jelent meg, — az emlitett választmá­nyi munkálat. Ennyit közjogi elsőbbségéről. A’ rendszert mi illeti — ’s itt megjegyzendőnek véljük, miszerint ,rendszer­ szó alatt e’ helytt nem iskolai, nem büntetőjogi kézikönyvféle rendszert értünk, mi törvénykönyvben gáncsolandó, de ér­tünk élesen meghatározott typusi ér­t­ük a’ szükséges alap­elveknek mind lételét, mind következetes átszövödését az egészen, — a’ rendszert mi illeti, elég leszen említenünk, hogy a’ múlt század’ utolsó tizedeiben a’ tételek’ észjogi lehozása divatozott ’s nem ritkán túlságig a’ törvényhozá­sok’ minden újabb termékeiben, ’s hogy a’ positiv jog’ me­zején a’históriai iskola még akkor jóformán fel sem talál­tatott, azon iskola, mellynek jellemjegye: az ész’ becs­mérlése, 's a’jelenkor’ öntudatos életrevalóságának taga­dása;— ezen találmány’ dicsősége a’XIX-dik századnak volt fentartva. Nézetünk szerint az 1827-diki országos választmány’ munkálatának főhibája abban állott, hogy annak szerzői az 1803-diki ausztriai törvénykönyvet — mellyet a’ cs. udvari törvényhozási bizottság már rég’ lényegesen módositandó­­nak nyilatkoztatott — a’ magyar szokásos jogból keletke­zett rendelkezésekkel amalgamázhatónak vélték. Nem szán­dékunk, az ausztriai büntetőtörvénykönyvnek mint egész­nek — némelly egyes részek nem védelmeztethetők — ér­demeit tagadni. Egyszerűség és világosság tüntetik ki ezen törvénykönyv’ anyagi részét, tüntették ki legalább azon időtájban, midőn a’ többi büntetőtörvényhozások’ sorában helyet foglalt; de valami össze nem illőbbet alig-alig kép­zelhetni , mint ezen a priori alkotott — igaz, hogy nem philosoph hanem kormányzó által, de mégis a priori alko­tott rendszert egy részről, ’s a’ magyar rendelkezések’ ösz­­vegét a’másikról, melly utóbbi az idők’folyamában, úgy szólván, önnmagától épült, azaz: kizárólag történeti ala­pon nyugvó jog, olly neme a’jognak, melly talán még egyes védőkre talál német egyetemekben, de másutt sehol, nem — legalább a­ büntetőtörvénykezést mi illeti, nem még a’ német törvényhozói kamarákban sem. Meglehet, hogy találkozni fognak publicistáink’ sorában ollyasok is, kik re­­clamálnak ez állításunk ellen, kik magokat ezen rend­szer’ híveinek vallandják , kik benne találják éltök’ nyugal­mát, benne minden politicai kételyeiknek megoldását,— ezeket sietünk megnyugtatni, hogy legkisebb szándékunk sincsen őket téritgetések által boldog élvezeteikben hábor­gatni, hiszen öszves számuk olly parányi, ’s auditóriumok olly csekély, hogy vétek volna, őket szellemi mulatságaik­ban ad nótám: „két czigánylegény hegedül, magamba já­rom egyedül,’ — gátolni akarni. 1791-től 1827-ig tehát nem a’ legörvendetesebb hala­dást tapasztaljuk. A’ tespedésnek, ’s mondhatni, a’ retrograd mozgalomnak oka nem csekély mértékben az öszves jogi irodalom’ példátlan lelketlenségében is keresendő. Ha meg­gondoljuk , miszerint a’ Gusztermannféle közjogi ármány­kodások, mellyeknél lehetetlen, hogy eszünkbe ne jőjön a’ rómaiaknak szerződéseknél használtatni szokott sacramen­­talis formulájok: „absit dolus malus et jurisconsultus“, éve­kig csak remegő bámészkodást és jajveszéklést idéztek elő, nem visszatorlást, nem czáfolatot, —pedig, hogy illyes, akkori sajtóviszonyaink között is lehetséges volt, a’ ráfo­­gások’egyik pontját , tiz évvel utóbb megczáfoló : ,,dis­­quisitio historica de modo consequendi summum Imperium in Hu­ngariae. czímű munkából világos; — ha ezt meggon­doljuk , mondom , természetesnek fogjuk találni, hogy a’ büntetőjog’ irodalma 1825. tájban Husztynál csak a igalig haladott előbbre. Meglehet , hogy csalódunk ; meglehet, hogy mások, nálunknál részletesebb , ismervén az akkori irodalmat,örvendetesebb nyilatkozásait tudják a’ büntetőjog’ theoriásának hazánkban; mi ezen kor’ írói között csak egy­nél látjuk az újabb eszmék’visszasugárzását, — Fabri­­czy Sámuel’ dolgozataiban. A’­­ milly alapos tudományu, olly szerény férfiú , ezelőtt húsz, huszonöt évvel külön ér­tekezésben tárgyald az esküttszékek’ intézetét, ’s akkor­­tájban megjelent büntetőjogi elemeit alkotmányos nézetek ’s józan elvek jellemzik. Vannak, kiknek bírok nevök na­gyobb mint érdemeik; ’s vannak ismét mások, kik nagyobb dicsőségre méltók, mint a’mennyi n­ekik jutott vala—Fabri­­czy ez utóbbiak’ közé tartozik. Ő talán nem sokat törődik azzal , hogy neve népszerűebbé nem vált , ’s válaszképen ernyedetlenül törekszik a’ jónak és igaznak tovább és to­vább terjesztésében ; de fogadja tőlünk a’ távolban is szíves üdvözletünket !..A legal broom is a moral chimney-sweeper, and that ’s the reason he himself ’s so dirty;— not so you, I own; as Caesar were his robe you wear your gown! *) De ha terméketlen volt az érintett idősza­kasz, annál pezsgőbb életet tapasztaltunk büntetőjogi tárgyak körül az újabb irodalomban, ’s nevezetesen a’journalisticában Ne­vezetes körülmény, hogy az esküttszékek’intézete,melly még csak névről sem emlittetett ország és törvényhatósági gyű­léseinken 1840-ig, melly nevezetesen az 183­6 ország­­gyűlésen, midőn a’ fórumok’ rendezéséről folyt a’ tanács­kozás , — tudtomra — szóba sem hozatott; már 1841-ben az országos választmánynak számos tagjai által pártoltatott, ’s 1844-ben a’ BB’ többsége által behozandónak javasolta­­tott. Adjuk meg kinek- kinek a’ magáét, ’s ismerjük meg, hogy ez ügyben a’ sajtó volt a’ kezdeményező, a’ sajtót il­leti a’dicsőség, hogy irányt adva a’közvéleménynek, az alkotmányos élet’ egyik tényezőjévé vált. A’ sajtó, termé­szeténél fogva, a’ schlendrián’ szegletességei által — mind­össze is ezekből áll néha az, mit gyakorlati életnek nevez­­getünk — útjában meg nem akasztva, egyenesen tartott a’ czél felé,’s lesöpörte az öszves alapzatot, mellyet törvény­hatóságaink 1831-ben, midőn a’rendszeres munkák között a’ büntető jog felett tanácskoztak, isten tudja micsoda se­­driai mintára, annyi mállékony töredékből együvé enyvez­tek. — De a’ sajtó’ hasábjaiból kilépett indítványnak, mielőtt törvénykönyveinkben helyet foglalhatna, előbb még pol­gárosítást kell nyernie, reá nézve is kötelezők a’ vándor­lás’ napjai, és az élet’ tömkelegéből megbarnitva, de meg­­edzve is tér vissza , hogy már most mesterré avatását kö­vetelje Ha azonban egy részről kötelessége a’ sajtónak , megismerni mindazon gyakorlati tökélyeket, mellyeket ő nem kölcsönözhetett az ügynek , ’s mellyeket ez útközben sajátjává tett; más részről meg’ kötelessége , a’bírálat’ ké­sével lenyesni azon kinövéseket, mellyek disztelenitik,mely­­lyek további fejlődését gátolhatják, sőt öszves életerejét is, mint parasita kinövések szokták, elszívhatják. Mit az esküttszékekről mondunk, az a’ büntetőjog’ egyéb kiváló pontjaira nézve is áll. A’ börtönjavítás például a ’s újabb büntetőjogi reformjaink’ indítványozása e’ ponttal nyittatott meg, talán mert a’ bilincsek’ csörömpölése éb­resztett fel álmainkból — összes irányát a’ hazai irodalom’ közvetítése által nyeré. A’ Hírlapnak, mint a’ magyar sajtó’ egyik orgánumának, kötelességében állott: figyelmeztetni az olvasót azon lé­nyeges befolyásra, mellyet az irodalom a’ törvényhozási előkészületek’ ezen részére gyakorlott, ’s kimutatni a’ jog­irodalmi törekvések’ életrevalóságát; és most már, róvjuk le a’ tisztelet’ és hála’ adóját azok iránt, kik az 1841 -43- ban működött büntetőjogi országos választmány' kebelében nem kicsiszerű módosítások 's toldozások’ útján, a­mit az őket kiküldő törvényezikk’ pajzsa alatt tehettek volna, — igyekeztek segíteni a’ közügyön; de kik érezve a’ tárgy­nak, kivált körülményeink között, aggasztó fontosságát, olly *­ A’ jogvéd erkölcsi kéményseprő, ’s onnan van, hogy maga is kön­nyen kormossá válik; nem te,ki fennkölt homlokkal jársz el tisz­tedben“ — ez körülbelül értelme a­ szövegben idézett soroknak. 198

Next