Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)
1844-12-12 / 412. szám
Csütörtök Decemb. 12.1841 pesti hírlap Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 forint, borítékban 6 ft, postán borítékban 6 ft pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. szám alatt, egyébitt minden cs. kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kivánt példányok iránt a’megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő kr. számittatik. Előfizetés a’„Pesti Hírlap“ 1845-dik évi folyamára. A’ „Pesti Hirlap“-nak úgy szerkesztése, mint alakja ’s előfizetési föltételei 1843-ik évre változatlanul maradnak; (egyébiránt e’ lapnak majdan hetenként négyszer megjelenésére nézve a’szükséges lépések már meglétettek) Budapesten házhozhordással boríték nélkül egész évre 10, félévre 5 ft, postán küldve egész évre 13 ft, félévre 6 p ft —A’ czímek’ hibátlan beküldése ’s a’megrendelés’ siettetése kérdik , hogy a’ nyomtatás a’ kellékhez alkalmaztathassék. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelések csak a’ bécsi cs. főpostahivatal útján történhetnek. Zauderer Janus, a’ „Pesti Ilirlap“’kiadó tulajdonosa. TARTALOM. Névmagyarítás. Kinevezések. Büntetőtörvénykönyv I. Magyar academia. Törvényhatósági dolgok: Szabolcs (tisztújitás). Zala (megyei élet). Szepes (iparügy). Honth (közgyűlés.) Fővárosi újdonságok. Népnevelési törvényjavaslat commentárral. (Folyt ) Vegyes közlemények. Mátyás’ emléke (vége.) Vakok’ intézete. Müegyesület. A’ honi mezőgazdaság’ ügyében. Külföld. Czukorgyáregyesület. Hivatalos tud. Hirdetések. BAOTARORSZÁG és ERDÉLY. NÉVMAGYARITÁS. Fels. ap. királyunk, Pest belvárosi segédlelkészeknek, nevüket: Ackermann Antalnak —Szántófy-ra, Semmelweisz Károlynak — Szemerényi-re, Pisely Györgynek — Ungváry-ra, által változtatni kegyesen megengedni méltóztatott. KINEVEZÉS. A’ nagyméltóságu m. k. udv. kamara a’ megürült hradeki és lykavai k. kamarai ügyvédi hivatalra thuriki Thuránszky Pétert nevezé ki. A’ amlrgu m. kir. udvari kamara a’ zömai kir. kamarai igazgatóságnál megürült igtatói helyre Darray János ottani eddigi első igazgatósági írnokot, az ennek következtében ürességbe jött, és Kyrillovics Jánosnak az első irnoki állomásra lett előléptetésénél fogva, a’ második igazgatósági irnoki hivatalra pedig, tekintetbe véve sokévi szolgálatit és maga jó alkalmazását, Henrich Pál fizetéstelen fogalmazó gyakornokot léptette. Pest, december’ 11-én. BÜNTETŐTÖRVÉNYKÖNYV. I. Az 1827-diki országos választmány’ munkálata a’ büntetőjog’ ügyében, megette áll az 1791-diki választmány’ hasonnemű munkálatának, nem csak közjogi oldalát illetőleg, — tudva levő dolog, hogy a’ büntetőjognak csaknem összes területe a’ közjogéba szögellik bé, ’s igy bizony, kár még ma is arról vitázniok a’ németeknek: valljon a’ köz- vagy a’ magánjog’ köréhez tartozik e a’ büntetőjog, — nem csak közjogi oldalát illetőleg áll megette, mint mondók, hanem rendszer’ tekintetében is. Kettőjök közt igen természetesen az a’ viszony találtatik, mi az 1791-diki ’s az 1827-diki napló ’s országgyűlési irományok között. Emezekben apáink „obvallálták a’ constitutiót“, amazokban nagyatyáink megkísértették az utat a’ hűbéri kastély’ vallumain kívül, balra hagyván az absolutismus’ táborát, ’s jobbra tartván a’ nyugoti alkotmányosság’ sátorai felé, — megkísértették az utat, mellyet fiaik meg’ beburjánoztattak, hogy unokáiknak legyen mit gyomlálniok. Az 1791 diki munkálat’ felsőbbségének okai nem kívánnak hosszasabb magyarázatot. 11-dik József’ korában közfolyamatba jöttek az addig véka alá rejtett eszmetőkék, ’s olly mennyiségben, hogy a’ régi márjásoknak és dénároknak rendkívüli depreciatiója következett be , ’s hogy több, addig igen szilárd hitelűeknek tartott testületek már közel voltak a’ végbukáshoz. József’ országlásának roppant hatását csak a’ megyék’ felírásainak gyűjteményéből, — mellynek része Keresztúri, akkori udv. ágens’ nyomtatásban közrebocsátott munkájában is olvasható . Ítélni meg, — a’ kor’ viszonyainak igen felszínes ismeretére mutat. József’ kormányzási rendszerének ellenei két különböző táborra szakadtak. Az egyikben találjuk azokat, kik 1790-nek elején a’ föld’ felmérését, a’ lakosok’ összeírását tárgyazó irományokat megégették, kik állomásról állomásra beszédeket tartottak az országba visszahozatott szent koronához ’stb., a’ másikban pedig azokat szemléljük, kik József’ eljárását, mint általában az alkotmányos formáknak nem egyedül a’ magyar corpus juristak elmellőzésével összekapcsoltat, nem helyeselhették ugyan, de kik mind azt, mi humanitárius szempontból rendelkezéseit dicsőítette, mi által orszáolása a’ XVIII-dik század’ philosophiájával kapcsolatban állott, felkarolták; mert ők szinte impraegnálva voltak a’ kor’ irányával , ’s nézeteik a’ kormányétól csak annyiban különböztek , mennyiben más eszközökkel szerették volna létesíteni , egyeben kívül, a’ — ha életében nem, úgy sírjában áldott szabadelmü fejedelem’ szándékait. Innen magyarázhatjuk magunknak, hogy az 1791-diki törvényhozás, mellynek kettős typusa volt, egy reactionalis t. i., az 1764- dikinek szellemében, ’s egy más, melly túlsúlylyal birt, ’s melly színezetét az akkor napirenden levő európai ügyektől kölcsönzé, — hogy az 1791-diki törvényhozás, mondom , épen azt tartá meg József’ intézkedéseiből, vagy igyekezett legalább alkotmányos formában megtartani, mi az emberiség’ szempontjából legbecsesebb szerzeménynek tekintethetett. Azok, kik előtt 1790—1792-diki politicai pamphletirodalmunk ismeretes, — ’s mi kik a’ legújabb ivadékhoz nem tartozunk, kik serdülő korunkban nem Kossuth’ lapjait olvastuk, hanem Kultsáréit vagy Mártonéit, bizony nem ezekből, hanem részben legalább az emlitett forrásokból meritgettük hazai publicistái ismereteinket, —azok tudják, milly eszmeforrongás szállá meg akkor nálunk is a’ kedélyeket. — József’ dicső törekvései tehát és az 1790 körüli világeseményeknek viszhangja, — ezek szolgáltak főtényezőkül arra is, mi az 1791-diki országgyűlésnek folyadéka volt, s illyes vala , bármi homneopathiai adagban is — mert a’ munka nem mindjárt az országgyűlése után jelent meg, — az emlitett választmányi munkálat. Ennyit közjogi elsőbbségéről. A’ rendszert mi illeti — ’s itt megjegyzendőnek véljük, miszerint ,rendszer szó alatt e’ helytt nem iskolai, nem büntetőjogi kézikönyvféle rendszert értünk, mi törvénykönyvben gáncsolandó, de értünk élesen meghatározott typusi értük a’ szükséges alapelveknek mind lételét, mind következetes átszövödését az egészen, — a’ rendszert mi illeti, elég leszen említenünk, hogy a’ múlt század’ utolsó tizedeiben a’ tételek’ észjogi lehozása divatozott ’s nem ritkán túlságig a’ törvényhozások’ minden újabb termékeiben, ’s hogy a’ positiv jog’ mezején a’históriai iskola még akkor jóformán fel sem találtatott, azon iskola, mellynek jellemjegye: az ész’ becsmérlése, 's a’jelenkor’ öntudatos életrevalóságának tagadása;— ezen találmány’ dicsősége a’XIX-dik századnak volt fentartva. Nézetünk szerint az 1827-diki országos választmány’ munkálatának főhibája abban állott, hogy annak szerzői az 1803-diki ausztriai törvénykönyvet — mellyet a’ cs. udvari törvényhozási bizottság már rég’ lényegesen módositandónak nyilatkoztatott — a’ magyar szokásos jogból keletkezett rendelkezésekkel amalgamázhatónak vélték. Nem szándékunk, az ausztriai büntetőtörvénykönyvnek mint egésznek — némelly egyes részek nem védelmeztethetők — érdemeit tagadni. Egyszerűség és világosság tüntetik ki ezen törvénykönyv’ anyagi részét, tüntették ki legalább azon időtájban, midőn a’ többi büntetőtörvényhozások’ sorában helyet foglalt; de valami össze nem illőbbet alig-alig képzelhetni , mint ezen a priori alkotott — igaz, hogy nem philosoph hanem kormányzó által, de mégis a priori alkotott rendszert egy részről, ’s a’ magyar rendelkezések’ öszvegét a’másikról, melly utóbbi az idők’folyamában, úgy szólván, önnmagától épült, azaz: kizárólag történeti alapon nyugvó jog, olly neme a’jognak, melly talán még egyes védőkre talál német egyetemekben, de másutt sehol, nem — legalább a büntetőtörvénykezést mi illeti, nem még a’ német törvényhozói kamarákban sem. Meglehet, hogy találkozni fognak publicistáink’ sorában ollyasok is, kik reclamálnak ez állításunk ellen, kik magokat ezen rendszer’ híveinek vallandják , kik benne találják éltök’ nyugalmát, benne minden politicai kételyeiknek megoldását,— ezeket sietünk megnyugtatni, hogy legkisebb szándékunk sincsen őket téritgetések által boldog élvezeteikben háborgatni, hiszen öszves számuk olly parányi, ’s auditóriumok olly csekély, hogy vétek volna, őket szellemi mulatságaikban ad nótám: „két czigánylegény hegedül, magamba járom egyedül,’ — gátolni akarni. 1791-től 1827-ig tehát nem a’ legörvendetesebb haladást tapasztaljuk. A’ tespedésnek, ’s mondhatni, a’ retrograd mozgalomnak oka nem csekély mértékben az öszves jogi irodalom’ példátlan lelketlenségében is keresendő. Ha meggondoljuk , miszerint a’ Gusztermannféle közjogi ármánykodások, mellyeknél lehetetlen, hogy eszünkbe ne jőjön a’ rómaiaknak szerződéseknél használtatni szokott sacramentalis formulájok: „absit dolus malus et jurisconsultus“, évekig csak remegő bámészkodást és jajveszéklést idéztek elő, nem visszatorlást, nem czáfolatot, —pedig, hogy illyes, akkori sajtóviszonyaink között is lehetséges volt, a’ ráfogások’egyik pontját , tiz évvel utóbb megczáfoló : ,,disquisitio historica de modo consequendi summum Imperium in Hungariae. czímű munkából világos; — ha ezt meggondoljuk , mondom , természetesnek fogjuk találni, hogy a’ büntetőjog’ irodalma 1825. tájban Husztynál csak a igalig haladott előbbre. Meglehet , hogy csalódunk ; meglehet, hogy mások, nálunknál részletesebb , ismervén az akkori irodalmat,örvendetesebb nyilatkozásait tudják a’ büntetőjog’ theoriásának hazánkban; mi ezen kor’ írói között csak egynél látjuk az újabb eszmék’visszasugárzását, — Fabriczy Sámuel’ dolgozataiban. A’ milly alapos tudományu, olly szerény férfiú , ezelőtt húsz, huszonöt évvel külön értekezésben tárgyald az esküttszékek’ intézetét, ’s akkortájban megjelent büntetőjogi elemeit alkotmányos nézetek ’s józan elvek jellemzik. Vannak, kiknek bírok nevök nagyobb mint érdemeik; ’s vannak ismét mások, kik nagyobb dicsőségre méltók, mint a’mennyi nekik jutott vala—Fabriczy ez utóbbiak’ közé tartozik. Ő talán nem sokat törődik azzal , hogy neve népszerűebbé nem vált , ’s válaszképen ernyedetlenül törekszik a’ jónak és igaznak tovább és tovább terjesztésében ; de fogadja tőlünk a’ távolban is szíves üdvözletünket !..A legal broom is a moral chimney-sweeper, and that ’s the reason he himself ’s so dirty;— not so you, I own; as Caesar were his robe you wear your gown! *) De ha terméketlen volt az érintett időszakasz, annál pezsgőbb életet tapasztaltunk büntetőjogi tárgyak körül az újabb irodalomban, ’s nevezetesen a’journalisticában Nevezetes körülmény, hogy az esküttszékek’intézete,melly még csak névről sem emlittetett ország és törvényhatósági gyűléseinken 1840-ig, melly nevezetesen az 1836 országgyűlésen, midőn a’ fórumok’ rendezéséről folyt a’ tanácskozás , — tudtomra — szóba sem hozatott; már 1841-ben az országos választmánynak számos tagjai által pártoltatott, ’s 1844-ben a’ BB’ többsége által behozandónak javasoltatott. Adjuk meg kinek- kinek a’ magáét, ’s ismerjük meg, hogy ez ügyben a’ sajtó volt a’ kezdeményező, a’ sajtót illeti a’dicsőség, hogy irányt adva a’közvéleménynek, az alkotmányos élet’ egyik tényezőjévé vált. A’ sajtó, természeténél fogva, a’ schlendrián’ szegletességei által — mindössze is ezekből áll néha az, mit gyakorlati életnek nevezgetünk — útjában meg nem akasztva, egyenesen tartott a’ czél felé,’s lesöpörte az öszves alapzatot, mellyet törvényhatóságaink 1831-ben, midőn a’rendszeres munkák között a’ büntető jog felett tanácskoztak, isten tudja micsoda sedriai mintára, annyi mállékony töredékből együvé enyveztek. — De a’ sajtó’ hasábjaiból kilépett indítványnak, mielőtt törvénykönyveinkben helyet foglalhatna, előbb még polgárosítást kell nyernie, reá nézve is kötelezők a’ vándorlás’ napjai, és az élet’ tömkelegéből megbarnitva, de megedzve is tér vissza , hogy már most mesterré avatását követelje Ha azonban egy részről kötelessége a’ sajtónak , megismerni mindazon gyakorlati tökélyeket, mellyeket ő nem kölcsönözhetett az ügynek , ’s mellyeket ez útközben sajátjává tett; más részről meg’ kötelessége , a’bírálat’ késével lenyesni azon kinövéseket, mellyek disztelenitik,melylyek további fejlődését gátolhatják, sőt öszves életerejét is, mint parasita kinövések szokták, elszívhatják. Mit az esküttszékekről mondunk, az a’ büntetőjog’ egyéb kiváló pontjaira nézve is áll. A’ börtönjavítás például a ’s újabb büntetőjogi reformjaink’ indítványozása e’ ponttal nyittatott meg, talán mert a’ bilincsek’ csörömpölése ébresztett fel álmainkból — összes irányát a’ hazai irodalom’ közvetítése által nyeré. A’ Hírlapnak, mint a’ magyar sajtó’ egyik orgánumának, kötelességében állott: figyelmeztetni az olvasót azon lényeges befolyásra, mellyet az irodalom a’ törvényhozási előkészületek’ ezen részére gyakorlott, ’s kimutatni a’ jogirodalmi törekvések’ életrevalóságát; és most már, róvjuk le a’ tisztelet’ és hála’ adóját azok iránt, kik az 1841 -43- ban működött büntetőjogi országos választmány' kebelében nem kicsiszerű módosítások 's toldozások’ útján, amit az őket kiküldő törvényezikk’ pajzsa alatt tehettek volna, — igyekeztek segíteni a’ közügyön; de kik érezve a’ tárgynak, kivált körülményeink között, aggasztó fontosságát, olly * A’ jogvéd erkölcsi kéményseprő, ’s onnan van, hogy maga is könnyen kormossá válik; nem te,ki fennkölt homlokkal jársz el tisztedben“ — ez körülbelül értelme a szövegben idézett soroknak. 198