Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)
1845-05-30 / 477. szám
’s kedvezésül vagy bizonyos évi dijt húz az uradalomtól , vagy telket kap hivatalának ideje alatt használandót , vagy leírt magány jobbágyi telke után járandó úrbéri szolgálatai elengedtetnek, — ha ez igy van , senkinek sincs oka panaszoskodni, ekkor a’ legszebb ’s igazságossabb viszonyosság uralkodik ez elvel : „adj te, ’s én is fogok adni“, mert azt nekem senki meg nem tilthatja, hogy rendes hivatalom mellett — nota be ne ha ezt azért pontosan viselhetem — másnak ne szolgálhassak , a’ miért nyerendő jutalommal sorsomon segíthessek. Ám ha ez megfordítva áll, azaz : ha a’ jegyzők nem ritkán hivataluk’ tetemes elmulasztásával követelőleg , kényszeritőleg használtatnak gazda- segédekül, ’s ebbeli, szívességükért nemcsak, hogy batkányi jutalmat nem nyernek , sőt ha valamit elmulasztani merészelnének (nem magok a’ birtokosok, mentsen isten! hanem tudtok, ’s beléegyezésük nélkül házsártoskodó tisztecskéik által még le is hordatnak; ekkor a’ dolog másként van , illyenkor e’ követelő parancsnokságot semmibe sem kell venni, mert mivel én nem tartozom , azt szívességből megtehetem ugyan, de kényszerítés általi teljesítésére nem köteleztethetem, már pedig szeretnék törvényt ismerni, melly nekem megmutatná, miszerint a’ jegyzőket bármelly uradalomban is gazdatisztségi segélyre kötelezni lehet. Igen ám mondandják majd sokan a’ jegyzők közül: „csak hogy felette bajos illy nyíltan ellenszegülni a’ felsöbbi kívánságnak — ám lassabban uraim! ismerem én a’ jegyzők’ebbeli viszonyait igen jól, azért mégis ezt mondom : „A’ mivel tartoztok , azt adjátok meg, minek szívességből leendő teljesítésére köteleztétek magatokat, becsületetek követeli, hogy hajtsátok is végre, de mit törvényszerüleg követelni joga senkinek nincs, ’s még is követeli, vessétek meg parancsnok-szavait, azt eszközölni sem Isten, sem ember elött nem tartoztok. — Tiszta legyen a’ lélek, haladjatok a’ törvény és nyilvánosság’ kíséretében az igazság’ pályáján , ’s ne féljetek semmitől, a’ honi törvények’ paizsa védeni fog.“ — Ezt rövid válaszul Kertvéllesy’ e’tárgybani feljajdulására. Az előadott hivatalos tárgyak’ nevezetei csak czimei azon osztályoknak, mellyekböl a’teendők’sora, hogy úgy mondjam, seregestől tódul ki, ezekből folyik a’ népjegyzői hivatal’ kötelességeinek koronája, miszerint t. i. a’jegyzők honos főnökei gyakran több ezer lakosnak, kik között ügyesség mellett még a’ legnehezebb időben is képesek fentartani az egyetértés’ arany mérlegét, melly különben bűnös tespedésben pangana, oktatója a’népnek, mellynek nálunk fájdalom s még bölcsőre van szüksége, hogy lassanként ringassuk fel a’ tudatlanság’ álmából, mellyben századok óta szunyadoz, honos magyarázói az előgördült ’s rögtön megfejtendő kérdéseknek, miszerint a’ népet egymás, földesúr ’s megye iránti kötelességeikről értesítik, valamint a’ törvény által saját jogaik’ fentartására rendelt szabályok’ miképi értéséről felvilágosítják. ’S im az itt előadottakban rejlik a’ Kolmár által (P. H. 454. számában) annyira feltételezett népvezetés és népvédés’ eszméje is. Uraim! kevesen ismerjük a’ népjegyzői hivatal’ jellemét, de a’ kik igen, át fogjuk látni, hogy e’pályánál nagyszerűbb tér használhatni a’ honnak alig van. És nézzük most ezen a’ községek’ kormányán álló férfiak’ sorsát! szellemi tekintetben már javult az igaz , mert elismertetve e’ hivatal’ fontossága , képviselői és képesítettei lettek a’ művelődés’ színpadának, a’ polgári társaséletnek, holott csak e’ század’ elején is jegyzőink’ állását méltányolni nem tudó vagy nem akaró általános bánásmód, ez osztály’ existentiáját felette nehezítő,’s okozza mindenesetre azt is, hogy gyakorlott jegyzői kapacitásaink, hosszasbb szolgálatjok’ ideje alatt tapasztaltakból merített hasznos, létesíthető terveiket, rettegve már magától a’ suprematia’ eszméjétől is, közvétenni félvén, e’ nagyfontosságú osztály’ kifejlődése annyira elmaradt. A’ szellemi létet megrázkódtató akadályok tehát, ha nem is egészen szüntettek meg, mert maga a’ műveletlen nép közötti élet is valódi áldozat és teher, legalább nagyobb részt megerőtlenitettek; ám vegyük most az anyagi tekintetet, erre nézt, kivéve ez egész hazában 20—40 községet ’s a’ jól rendezett városokat — bocsánat e’ kitételért, de életből merített — a’ nyomor általános; vannak helyek, mellyekben a’ jegyző családapa lévén, nem képes önmagának ’s gyermekeinek kenyeret adni (mert hivatala után nyert fizetéséből nem telik , a’ szántást pedig és kaszálást mint — kevés kivétellel — jegyzőinknek e’ második jövedelmi kutforrását, nem érti,mert hiszen ő tanult innen azután a’ fentebbi parancsok’ hanyag teljesítése, innen az anyagi jólét által talán munkásabbá tehető elme’ pangása, innen az árva pénztárak’ hiányai ’s a’ község’ kezelési kormányának tespedése; mert hiában, hogy legyen erély a’ hivatal’ viselésében ? hogy lelkes öröm és nemes tűz a’ hivatalos eljárásban, hol nap’viradtával ismét az ínség’ új napjától kell félni? hogy legyen ott lelki kiképzés? hogy szellemi műveltség, hol nincs annyi eszköz, mennyi az élet’ mindennapi szükségére elegendő ? Ím ez a’ jegyző’ anyagi állásának kis képmássá; ne hidd lelkes közönség! hogy rajzában a’ képzelet’ szárnyain ragadtatám , ’s hogy érzékeim’ túlzó hevében teremtém elő e’ szóárt — ne hidd; az életből beszélve úgy adtam elő mindent, mint valósággal van, ’s hogy ez igy van, bizonyságul hívom fel a’hon’ jegyzői osztályát, szóljon ez! Előadtam a’ népjegyzők’ kötelességeinek kivonatát, ’s mind a’ szellemi, mind az anyagi szegénységet, mellyel küzdeniük kell, ’s kérem : nem kell e’ lelkűnkben egy óhajtásnak ébredni, melly a’ követutasitásokat már előre szerkesztő megyéktől az annyira elhagyatott ’s félreismert osztály’jövő biztosítására erélyes gondoskodást kérjen ; — kérdem: lehet e igaz honfiúi kebel, melly a’ jövő orsz.gyűlésre összejövő honatyáknak e’ nagyjelentőségű testület’ rendezésének kivivására nem sietne édes örömest a’ sors’ kedvezését, kitürést ’s szilárd akaratot szívből kívánni ; mert ez azon osztály, melly a’ szükség’ dörgő szava által teremtve volt ugyan, de ápolva nem, ’s mégis minden elhagyottsága , árvasága mellett, minden tekintélyesb gyám, útmutató nélkül, önerejével törve magának pályát, jelen helyzetébe jött, mellyben, hogy nagyszerű alkalma van használhatni a’ honnak, tagadni senki nem fogja, mert magának a’ követelő szükségnek akaratja ez. Az ország’ népjegyzőinek állása a’ körülmények’ mostohasága miatt figyelmet mind eddig nem gerjeszthetett, miután azonban saját éberségüknek köszönhetik , hogy születésük’ ünnepével egyszersmind a‘ halotti tort is nem ültük, miután minden nevezetes segedelem nélkül szüntelen a’ kor’ kivánatihoz alkalmazottan, olly dicső állást vívtak ki magoknak , mellyen üdvös hatást árasztva a’ népre, hazájuknak sokat használhatnak , biztositassék, hogy mondom ez osztálynak jövő nyittassék, ’s hinni lehet , ’s hinni kell, hogy e’ kor’ kivonatának teljesítését, maga a’ törvényhozás is ápoló gondviseléssel karolandja fel kérdendi valaki, mellyek azon módok , mellyekkel a’ jegyzői osztály’ elrendezése leginkább eszközöltethetnék ? ne féljünk ! ez eszme felszabadítván már magát , tágabb gondolkozás ’s értekezéseknek adand tápot, ’s ha majd egyszer kívánható rendezése a’ kor’ szüksége által követelt munkának fog elismertetni, akkor majd avatottabb kezek is tollhoz nyúlván, mutatandanak elő módokat, mellyek előbb magánykörökben megvitattatván, utóbb a’ zöld asztalhoz kerülendenek,’s általuk a’ rendezés’ nagyszerű ’s bevégzett munkája, mint létesült törvény, mint egy uj nemzeti kincs, a’ törvénykönyvbe jövend,’s üdvös hatását ezerekre árasztandja. ’S ezek’ elöbocsátásával még néhány szót. Kertvéllesy a’P. H. 416. számábani értekezésében feljajdul a’ jegyzők’ mostoha állását panaszolva,’s kötelességeik’ előadott hosszú sorozatával iparkodik megczáfolni egy grófnak a’ legközelebbi orsz.gyülésen nyilványitott véleményét, miszerint a’ jegyzők’ állását az 1846. t.cz. IX. szerint biztosítottnak gondolja, — ’s ezért a’ jegyzők’ állását rendeztetni nem óhajtja. Kolmár (a’ P. H. 454. sz.) nem mondja, hogy azon grófnak igaza volt, de a’jegyzők’állását nem akarja rendezni, ha csak a’ népé is rendeztetni nem fog. Stertvellesy’ azon véleményébe, miszerint a’ jegyzők’ sorsa az úrbéri törvény által biztosítva nincs, Kalmár is beleegyezik , de nem is hiszem , hogy lenne ember , ki az ellenkezőt hinné, mert ezen törvényezikk’ — melly szerint a’ lakosoknak néhol földes úri közbenjárás által módosított, másutt korlátlan szabad választás engedtetett — következményeit tekintve véleményem ez, hogy e’ jog néposztályunknak még nem sokat használt; nem lévén nevelve a’nép. Néposztályunknál fájdalom az ész’ereji olly gyöngék, hogy azt a’ bor, pálinka’ utálatos bűze átkosan tompítja el, a’ lélek ingadozó , az ítélő tehetség csekély, hogyan tudná azután ezen nép megkülönböztetni a’ hivatalnokok’ alkalmatos, vagy alkalmatlan létét, hogyan válasszon jegyzőt , ki hivatása’ nehéz és szép czéljának megfelelni képes legyen? Innen aztán, hogy számtalan községben a’ teljes készületű ember , ki a’ helység’ javára közremunkálni képes lenne, kimarad, a’tapasztalatlan pedig — ki a’ népet hálóba keríteni tudta — elnyeri a’ statlót. Ám Kolmár’ állítása, melly szerint ő a’ népjegyzék’ állását csak a’ nép’ rendezése után akarná rendezni, tőlük mindazonáltal olly lelkiismeretes eljárást, nagyszerű kötelességeiknek olly pontos teljesítését, népvezetést, népvédést követel, nem állhat; mert úgy hiszem, hogy előbb a’ statusnak kell gondoskodni hivatalnokai’ mind szellemi, mint anyagi biztosításáról, hogy azután joga is lehessen ezektől pontosságot és szorgalmat követelni; — a’ népjegyzői hivatal’ rendezése sine qua nonja az annyi 1000 meg 1000 ajkon megforduló népnevelésnek, mert: „qui vult finem, debet ve lie media,“ már pedig ki áll a’néphez közelebb mint jegyzője, ’s kiknek juland a’népnevelés’nagy munkájában is szebb szerep mint magoknak a’ népjegyzőknek, illy esetben az egyoldalú rendezés jobb a’ semminél, mert létesülése könnyebiti a’ hátramaradt rész’ rendezését. Kolmár’ azon óhajtása, hogy a’ népjegyző a’ népet törvényes jogaival megismertesse, igaz, hogy felette óhajtható, de erre a’rendezés előtt számot se tartsunk, de nem is tarthatunk, mert ez szerinte nem csak hogy semmit nem hoz a’ konyhára, sőt még igen is sokat vihet ki, — mert tudnunk kell, micsoda világban élünk, bizony pedig mindenik önzőbb leend, semmint hogy ezt téve , kenyerétök megfosztásának menjen elébe. — „Veritas odium parit, mondj igazat, betörik a’ fejed.“ Értekező a’ népjegyzői hivatalt egyik legszebb hivatásnak tartja, melly azonban nem csupán a’ népre vetett adó , körlevelek, megyei intézvények’,’stb. jegyzökönyvbei iktatásában , hanem a’ népvezetésben ’s védésben áll, hiszen már ezen tárgyak’ lelkiismeretes felfogása maga is népvezetés, azok’ hiv teljesítésében rejlik a’ népvezetés,népvédés’ fenséges eszméje, mert azok’ elhanyagolásával lehetlenné tétetnék ez is, ide nem kell hosszú vitatkozás, a’ dolog’ természetétől függ, hogy a’ népjegyzői hivatal’ czélja a’ népvezetés, népvédésben öszpontosul. Midőn Kolmár a’ gazdatisztek’állását terhesebbnek mondja,valóban nem tudom mit ért, szellemileg véli e annak, v. anyagilag? ha az elsőt gondolja, úgy—tisztelet becsület, de igazság is,—igen téved, mert jegyzőink’ állását a’ vármegye, földesúr, és közlakosok közti határozatlan egyensúly, úgy hivatalaiktóli elbocsátatásuk’ czélszerűtlen elrendezése, mellynek nem ritkán a’ legügyesebb ’s becsületessebb jegyzők áldozatai lesznek,de már maga a’nép’ műveletlensége is felette nehezítik. Ennek bebizonyítására, úgy hiszem, nem kell commentár — holott a’ gazdatisztnek e’ részben hivatalos köre meghatározott, ’s a’jegyzőéhez képest valóban gyermekjáték; ha az anyagi munkát érti, tökéletes igaza van , ekkor egy kovács, vagy lakatos legénynek is nehezebb az állása, mint a’ jegyzőé. Azt kérdi továbbá K. hány jegyző van, ki hivatásának megfelelve , kötelességeit pontosan teljesitné ? erre azt mondom , hogy egy sem;mi ennek oka? a’ hivatalok’ rendezetlensége és a’ képzeten felül rész materialis subsistentia. Rendeztessék tehát előbb a’jegyzők állása, ’s aztán lesz jogunk tőlük nem ugyan tökéletest (azaz minél már jobb nem lehet — mert a’ világon semmi sem tökéletes) legalább pontosabb eljárást követelnünk. Végre Kertvéllesy a’ P. II. 416. számában e’ sorokkal végzi értekezését„azért hát jegyző társaim bocsássunk meg azoknak , kik azon hiszemben vannak , hogy a’ mi sorsunkról eléggé van rendelkezve , valamint a’ haza’ atyáinak kiknek a’közügyek szivükön feküdtek,’s rólunk sem feledkeztek meg, egy szívvel lélekkel mondjuk ezt: áldja meg az istenöket mérette.“ E’ plenaria absolutio helyett igazán mondom, sokkal jobban illettek volna a’ derék értekezés’ végére e’ sorok : „És most barátim! jegyzőtársak , itt az idő, hogy megfeszített erővel fejtve ki magunkat, a’ tespedés’ bűnös öléből, mellyben századok óta pangtunk, éltünknek jeleit adjuk, ütött az óra, hogy szolgálatunk’ ideje alatt szerzett tapasztalásainkból , állásunknak jellemét és nagyszerűségét a’ közönséggel megismertetve, tudassuk egyszersmind a’ mostohaságot, mellyben sintődni kénytelenek vagyunk, lépjünk fel a’ nyilvánosság’ forró padolatjára, ’s röpiratokban, vagy az időszaki sajtó’ segedelmével iparkodjunk életgyakorlati tapintatunk’ utján a’ módokat előterjeszteni, mellyekkel állásunk’ rendezése leginkább elömozdittathatnék (mert hiszen, kiismerendi ezeket? ha mi nem) bontsuk ki magunkat férfias szilárdsággal a’ kiskorúság’ járma alól . Írjunk , tegyünk mindent , mit e’ tárgyra vonatkozólag a’ közczél’ elérésére erőnkhöz aránylag tenni képesek vagyunk, ’s megnyugodhatunk , mert hivatásaink’ legszentebbikének megfeleltünk ! Friebeisz István Pestmegyei esküdt. FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. Fővárosunkban jelenleg a’ jászkun ünnepély közbeszéd’ főtárgya fő- ’s mellékvonásaival; ’s nincs , ki magasztos őszinte érzelmek közt ne emlitné a’ köztiszteletre ’s hálára annyira méltó fens, főlig nádor’ atyai lebocsátkozását magyar beszédéts viszont a’ halászkunok’ lelkesültségét ’s örömkönyűit. — Deák ’s Vörösmarty erdélyi utjokból közörömre szerencsésen megérkeztek ’s velők Wesselényi az erélyes honpolgár. Tiszteletére folyó hó’ 28-dikán fáklyás zene; ugyanaz napon hangverseny a’ Körben ’s bucsulakoma Wilmers’ számára , ki egyik zenekölteményét emlitett társulatnak ajánlá. — Örömmel kell ezúttal említenünk , mikép’ a’ Kör, melly múlt télen kissé pangásnak indult, naponként több-több jeleit adja erőteljes és férfias életre fejlődésének, mit nagy részben Fényes’ közkedves alelnök’ ügyes tapintatának tulajdoníthatni. — Napokban bizonyos előkelő ’s tekintélyes kereskedő egy lót fiúcskát------vett tán? gondolják nyájas olvasóink; nem! de szülei’tudtával ’s megegyezésével örökbe fogadott. Első műtét természetesen a’ szegény tót gyermek’ csinos felruháztatása volt, mi megtörténvén , az emberbarát’ gyermekeivel csak hamar megismerkedett ’s velők bizalmasan társalgott. Ezen boldogság azonban csak egy napig tartott, mert másnap az urfizirozott sarjadék eltűnt. Tűvé tettek érte mindent ’s mindenfelé , de siker nélkül; mert mint későbbi körülmények mutatják, alkalmasint szülei csenték vissza; hisz jó öltönyeiért kaphattak nehány forintot ! — A’ Hetilap’ 17-dik számában olvassuk, hogy f. évi junius’ első napjától fogva különféle áruktól, u. m. a’ kávé’ pótszeres katángból, őrlőit czukorrépából, földi mandolából, rozsból ’stb. fehér és barna kénsav , ólom czukor , boraxsav , halványmész, sósav , választóvíz , eczetsavas mész , borostyánkősav, sóskasav , mindenféle sók és savak , páczok ’stb. mellyeknél különös vám kitéve nincsen, ha mint magyarországi vagy erdélyi gyártmányok szállíttatnak az örökös tartományokba, az eddiginél mérsékeltebb beviteli vám fog fizettetni. Az ujépületi sétány’ügye szunnyadozik. Miért? hisz a’ katona-hatóság’ részéröli akadályok már elháriltatvák; pénz is van, mert az illetők’ utóbbi gyűlésén 10.000 p.ft iratok alá. Gr. Dessewffy Aurél’ pompás albuma, Ürményi alnádor’ szerkesztése mellett, nem sokára kész leend. Szinte nevezetes irodalmi újdonság Korponay J. főhadnagy ’s m. t. t. tag’ hadi magyar földirása is, melly egészen uj rendszerben ’s nagy stúdiummal íratva, mindenkit egyiránt mulatva tanít. — Prímás e hgsége 100 pftot ajándékozott azon biztosok ’s rendőrök’ számára, kik a’ bérmálás alatt magas elégültségére váratlan jó rendet tartottak. — A 356 Vegyes közlemények« FELELET Kolozsy urnak a’ P. Hírlap’ 450d. számában megjelent válaszára. A’ P. Hírlap’ 408. és 433d. számában bizonyos nagykúnsági városról egypár czikk jelent meg, mellynek czélja vala azon város’ állásáról élethű képet adni, ’s ennek nyomán némelly egyének’ tényei, mint a’ közügyre ártalmasok megrovattak. És e’ kérdésbe beleszól Kolozsy úr, ’s a’ P. Hírlap’ 450. számában a’ megróttak’ védelmére fellép, vélve hogy e’ czáfolata által politicai notabilitássá leend , sőt tán a’ bárgyú sokaság, részesülendő ama’ magas szerencsében