Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)

1845-05-08 / 465. szám

TARTALOM. Iparüzletszabadság ’s czéhrendszer. A’magnoo­­th­i bili. — Törvényhatósági dolgok: Pest (tisztuji­­tás.) Vegyes közlemények: Gőzhajókatlan­ explosio. Még egy szó a' népjegyzékröl. Felhivás Erdélyből. — Adakozás az árvaiak és szepesiek’ részére. Külföld. Hivatalos jelentések és Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. IPARÜZLET’ SZABADSÁGA ’S CZÉHRENDSZER.I. Az anyagi érdekek korunk’ jellemének mint egy fővonását képezvén, kevés institutio vagyon, melly nemzetgazdasági elveken nem alapulna, így az iparüzlet’ szabadsága is min­den jogi jelentősége mellett nemzetgazdasági elvekben gyö­kerezik. A’ szabad versenyzés’ jótékonysága maga után vonta az iparüzlet’ szabadságát. — A’ szabad versenyzés emeli az ipart. — Ez elv kivívta az életben valódiságát, habár azon kivételekkel, mellyeket minden elvnek ha testté válik, szenvednie kell. E’ kivételeknek más országokkali viszonyokban van helye’s méltán; — de nem ugyanazon egy status’ belsejében. A’ status’ belső üzletének szabad­nak kell lenni; —itt mindenkézmünek, az ipar’ minden ágá­nak nyitva kell lennie azoknak, kik bele állani akarnak. Ho­gyan is tökéletesülhetnének a’ kézművek, hogyan emel­kedhetnek az ipar, ha bizonyos egyének egyedárussággal fölruházva biztosítvák, hogy készítményeik szükségképp­el fognak kelni, legyenek jók vagy roszak, olcsók vagy drá­gák,­­ hogyan fejlődjenek az emberi tehetségek minden harcz minden vetélkedés nélkül! De nincs semmi olly üdvös,mi ellenekre nem találna. A’ múmiák a’ jó régi időkből a’ fenálló érdekek’ tiszteletére szóianak fel bennünket. A’ monopóliumok, a’szerzett jo­gok ha megszűnnek, ’s az iparművesek’számaira szaporodik: a’jó öregurak,kik ősapjokról rájok szállott Schlendrian mel­lett meghíztak ’s meggazdagodtak — kéntelenek leendnek mozogni, iparkodni vagy keresetüket veszíteni; — őket nyugalmukban háborgatni nem akabad. — Minthogy pedig a’ szélsőségek közel állanak egymáshoz, a’ jövő idők’ em­briói is hallatják szavukat a’szabad verseny ellen. Nekik a’ szabad verseny roszabb az ököljognál; a’ nagy töke legyőzi a’ kisebbet,az erős munkás győz a’ gyengébb felett. Igaz, hogy minden újításnak hullnak áldozatok, — mi megengedjük, hogy az utó ’s az előcsapatnak is valamiben igazsága lehet. De vissza fogják­­ idézni a’ jó öregek a’ feudális időket, mikor minden embernek helye a’ társaság­ban , születése által ki volt jelölve , mindenki valamihez kötve volt; mikor a’ szükségek kevesek, egyszerűek va­­lának. — Nézzünk most körül, csak ellentéteteket fogunk látni. Most mindenki mozoghat szabadon. Az élvezet ’s comfort’ szomjának nincsenek határai. Mi többet ’s mindig többet akarunk előállítani. — Jobb e a’ mi időnk , roszabb e, boldogabb e az ember jelenleg mint haj­danán — mi azt nem tudjuk; hanem tudjuk, hogy más az idő, ’s hogy a’ múltat vissza nem hívhatni. A’ jövö’ embe­reit pedig,kik a’ szabad versenyzés ellen declamálva a’ mun­ka’ organisatiójára utasítandnak bennünket, kérdjük, hogy miben áll a’ munka’ organisatiója ? A’ probléma fel van ál­lítva , oldják fel ez urak, addig szabad legyen hitünk mellett maradnunk. Nem fogjuk a’ szabad versenyzés’ elméletét elemezni, mert nem írunk tankönyvet, és czikkeink’ speciális tár­gy­ára átmenvén,a’ szabad versenyzés mellett a’ kézművek­ben nyilatkozunk. Nem akarjuk, hogy ebből bárki követ­­kezhesse, hogy a’ kereskedés’ szabadságának szószólói va­­gyunk,megengedjük egyszersmind,hogy vannak egyes kéz­­művek, vagy keresetek, mellyeknél magasabb tekinteteknél fogva a’ szabad versenyzésnek korlátokat kell szabni, így az uj találmányok’ biztosítása sem a’szabad versenyzés’ ka­lapja alá való. — A’ versenyzés magával hozza az iparüzlet-szabadságot, minek ellentétül a’czéhrendszer állitatik föl, miről jövö czikkünkben szólandunk. — T. Á. A’MAYNOOTHI BILL. Az angol parlamentben e’na­pokban igen érdekes dolgok történtek. A’ maynoothi bill’ behozatala, melly által a’ kormány a’ maynoothi cath. ok­tató-intézet’ évi pénzének felemelését indítványozta, több tekintetben igen fontos esemény. Midőn, három éve mult, Peel Európában a’ legszebb hivatalt, Anglia’ ministerelnökségét elfoglalta, világszer­te mindenütt diadalt ültek a’ conservativek. Anglia, nem is említvén roppant hatalmát, a’ legszilárdabb alkotmányos életű ország e’ vén Európában, ’s ha talán nem mindenütt is egyenes hatásával, de minden kétségen kívül példájával kisebb nagyobb mértékben, az egész világon mindenütt, befolyást gyakorol a’ politica’ mezején. Innen mindenütt a’ conservativek’ öröme, midőn a’ torypárt’ főnöke Angliá­ban kormányra lépett. A’ tapasztalás azonban azt mutatja, hogy a’conservativek, vagy legalább sokan azok közül, igen megjárták. Kétségtelenül ha nem csupán dilettánsként, de státusférfiai tekintettel nézi valaki a’ politicai dolgokat, rendesen conservativabb színben vagy legalább szemüveg­gel látja azokat, mint valami egyszerű, névre törekvő iz­gató, avagy népszerűség-hajhász. Ki, komolyan tekintve a’ dolgokat, arra gondol, „hátha kormány volnék“ észre­vétlenül is bizonyos conservativismus fejlődik ki benne, mert hiában , beszélni könnyű , de ha tettre kerül a’ do­log -------. De más részről van bizonyos neme a’ conserva­tivismusnak, ’s az igazság’ érzete parancsolja kimonda­nunk, ez a’legszokottabb a’ közéletben, mellyel hason­lóan nem lehet a’ kormányon tisztességgel megállani. Kik egyedül negatiókban élnek, kik legfölebb az ellenfeleik ál­tal felhozottakból fogadnak el töredékben valamit, kik csak engednek, de magoktól semmit sem tesznek , semmit sem kezdeményeznek, szintúgy nem valók kormányra, mint a’ kik merő jó kedvből, mulatságból, időtöltésből (de gal­­té de coeur) örökké mindig csupán opponálni szeretnek. Peel e’ téren egészen más példát tüntetett fel. Peelnek az angol conservativek’főnökének, ez idő szerint csak azon conservativek között vannak Angliában ellenségei, kik ugyanis azzal vádolják őt, hogy felettébb szabadelvűvé lön, ’s a’ torypárt’ kebelébe meríté tőrét. És valóban, bárha e’ részben leginkább csupán helyben, avagy talán most még ott sem, hanem majd csak idő’ múl­tával lehet ítéletet hozni, legalább mint sejtelmet azt mer­jük mondani, hogy Peel mind a’ tory, mind a’ whig pártot semmivé tette, avagy ha így inkább tetszik, egyesítette. Itt vagyunk a’ maynoothi bilinél. Ez már magában is elég volna. Pedig hinnünk kell , hogy ez még csupán az első lépés, elöljáró postája a’ kor­mány’új politicájának, mellynek mi szivünkből örvendünk, miszerint Izland iránt igazságos akar lenni a’jövőben, ’s békitvén és engesztelvén azt, azon dicső czélt tűzte ki ma­gának, hogy egykoron Izland és Anglia szívben és lélek­ben egyesülve, összeforradva legyenek egymással. Valóban ezen czélnál semmi sem­ lehet hazafiasabb, ne­meseim, ’s épen magának Angliának javát és dicsőségét előmozditóbb. Azonban nevezetes akadály adá elő magát. Az Anglia’ méltatlankodásainak kitelt Izlandban — minthogy e’ két országban a’ hasonlíthatlan nagyobb többségek között val­lásbeli különbség van — az izgatók kezdettől óta soha sem feledék a’ vallást eszközül használni. Ez volt sorsa a’ val­lásnak mindenütt és minden időben. Kétségtelenül Anglia’ méltatlankodásainak is főleg abban van oka, mivel az iz-­landiak másképp imádják az egy közös istent, mint az an­golok ; másrészről azonban épen ezen kútfőből veszik az izlandi izgatok is legnagyobb segélyöket. Köpeny és esz­köz , ez szokott a’ vallás lenni. Az angol születési aristo­­cratia szövetségre lépett az angol papsággal, az izlandi izgatok az izlandi papsággal ’stb. ’stb. Nem volt tehát egyebet mit tenni, ’s a’ dolgok’ állapota maga mutatá, hol kell a’ Kormánynak Izland iránti engesz­telő politicáj­át megkezdeni: a’vallási ügyekben. Így történt a’ magnoothi bili’ behozatala. Természete­sen a’ vakbuzgó protestáns Angliában, mert az uralkodó vallás, akármellyik legyen is az, mindenütt elnyomni tö­rekszik testvéreit, ’s vakbuzgóvá lesz, roppant felzúdulás jön e’ hírre. Mindennap özönlöttek, és még folyton foly­nak a’ két ház’ asztalaira a’ bili elleni folyamodványok. — Egyetlen nap, ápr. 11-én, 2372 folyamodvány tétetett le az alsóház’ asztalára, ’s ekkor még nincsenek is említve az aláírások’ számai. És gondoljuk meg, hogy Peelt főleg a’ vallásossághoz kiválóan ragaszkodó párt emelé kormányra; gondoljuk meg, minő mértéktelen elfogultság, gyülölség van Ang­liában a’ római vallás iránt, és valóban csudálni fogjuk a’ PeeP bátorságát. De, hiában, már említők, igy kellett tennie, ha czélhoz akar jutni, ’s a’PeeP neve, melly bizony teljes életében soha sem volt igen népszerű Izlandban, már is nem minden dicséret nélkül emlittetik Izlandban. A’ toryk’ nagy része azonban nem igy vette a’ dolgot, ’s 176 szavazat között a’ bili’ másodszori felolvastatása el­len 145 tory volt­, ’s ha 163 whig a’ felolvastatás mellett nem szavaz, a’323 szótöbbségből csupán a’ 160 tory ma­radván, más részről a’ 145 tory ’s 31 velek egyesült whig 16 szókevesebbségben hagyták volna a’ kormányt. Mikép’ látni lehet, a’ whigek’ loyalitása tartá meg Peelt a’ kor­mányon. Macaulay (lásd szavait alább, mellyeket ott más tárgyra idézek, de mellyek mellesleg ide is idézhetők volnának) nyíltan kimondá, hogy jól tudja , miszerint a’ whigek kezeik között tartják a’ kormány’ sorsát, de bár különben is áldozattal teszik azt, pártolják a’ javaslatot. És itt felséges példája tűnik fel mind általában a’ par­lamentáris kormánynak , mind pedig különösen a’ parla­mentáris kormány’ moráljának. A’ ministerelnök , mint illyen , hivatalának , ’s mint pártfőnök, tekintélyének veszelyezésével bátran föllép a’ mellett, mit az igazság és magasabb politica’ igényei elé­be szabnak ,­­s mig ekkép’ egy részről igen nemesen viseli magát,nem csekélyebb nemeslelküséggel megtámadás helyett pártfogással veszi körül az ellenzék akkor, midőn tekint­ve az ország’ lakosainak a’ kérdésben levő tárgy iránti bal­­itéleteit, az özönlő folyamodványok’ ezreit, vajmi riadozá­­sa közben az elfogult közvéleménynek minden kétségen kí­vül meg lehetett volna buktatnia a’ ministeriumot Elszalasz­­tá , sőt önként mellőzé az ellenzék ezen alkalmat, pedig tagjai méltán tarthatnak, hogy ezen tettek’ folytán a’ leg­közelebbi választás’ alkalmával még követi helyeiktöl is elesnek. Ezt igen szépen téve az ellenzék, azonban nem kevésb­­bé okosan is, mert megbuktatnia bizonyosan lehetett volna ugyan a’ ministeriumot, de nagy kérdés­: ha vallyon sike­rült volna e mint kormány megállania ? A’ többség , melly megbuktatható a’ kormányt, csupán az elégületlen toryk­­kal egyesülve alakithatá magát, de ezen toryk, a’ dolog’ természetes rende szerint, minthogy csupán a’ maynoothi kérdésben váltak el Peeltöl, mihelyt Russell, Palmerston ’stb. volnának a’ kormány, azonnal Peelh­ez, az ellenzék’ főnőkéhez simulnának, ’s a’ whig kormány kimaradna a’ többségből. Igen helyes sőt természetes tehát, hogy az ellenzék nem zsákmányolja ki ezen ügyet, nem cselszövénykedik, hanem nyugton marad, sőt ebben, tulajdonképen véve, nin­csen is érdem; ha azonban Francziaországra tekintünk, az angol whigek úgy tűnnek fel előttünk, mint, kik érdemet levének. A’ franczia ellenzék nem igy tenne a’ whigek’ he­lyében , ’s nem gondolván azzal, hogy majd mikép’ állhat meg a’ kormányon, felkerekednék valamelly ellenzéki tö­redék, ’s addig cselszövénykednék, mig valamiféle coalitio­­val nyakrafőre megbuktatná a’ ministeriumot. Ez azonban sem szép sem okos dolog nem volna, mert ezen után szá­mos , de egymás’ és a’ fejedelem’ irányában mindnyájan egyiránt gyönge lehetséges ministeriumok volnának, ’s ek­­ker’ csak a’ királyi személyes befolyás szilárdulna, elfaju­lásával a’ parlamentaris kormánynak. Ha tehát a’ torykat úgy tekintjük, mikép’ valóban van­nak, mint az uralkodó angol egyház’ egyedárulkodásának pártolóit,úgy e’párt többé nem létezik; meg van szakadva, főnöke elhagyá , ’s a’ korábban tory pártfőnök most való­ságos whig, csak annyiban különbözve a’ többi whigektől, hogy ezeknél eszélyesebb, így tehát Peel egy lépéssel nem csak a’ torykat megzavarta, hanem a’ whigeket is beplaci­­­ozta, kiszok­ta őket helyeikből. Ezen része azonban az eseménynek különösebben csu­pán Anglia’ belpoliticájára vonatkozik, ’s mig a’ dolgok végképen ki nem fejlődnek, különösen távolról, igen ba­jos volna biztosan valamit megjósolni következményeiről. Meglehet ezen dolognak egy új párt’ létrejövése fog kö­vetkezménye lenni, alakulván ez a’ toryk’ egy részéből ’s a’ whigekből, az az, innen túl csak az eddigi óságosabb toryk fogják a’ tory pártot alkotni. Meglehet, csupán egy coalitio-ministerium fog létrejöni, mellynek azonban akár Peel, akár Russell alig fognak elnöke lehetni. Szerencsé­sebb lenne e ezen angol coalitio-ministerium, mint az e’ nemű­ francziák? az ismét nagy kérdés. Ha csupán egyes emberek, avagy pártok ugyan , de csupán bizonyos időre, ’s nem egész lélekkel, végképen, bizonyos elveknek ha­tározott letételével, ’s más részről határozott elfogadásá­val, ’s egy szóval nem is egyesülnek, hanem csupán szövetkeznek, akkor, minden kétségen kívül, a’coa­litio-ministerium, akárminő nevezetes tagjaiból álljon a’ két pártnak, sőt annyival inkább , Angliában sem fog meg­állhatni emberül. Mindenek felett azonban tanuságos reánk nézve a’ maynoothi kérdés, mennyiben ez az utasítások’ ügyével összefügg. Senki sem vonja kétségbe, miszerint ha ez idő szerint Angliában utasítói jog léteznék,’s a’ követek utasítások sze­rint szavaznának, a’maynoothi bili roppant többséggel meg­bukott volna. És már most vessük mérlegbe a’ tekinteteket. Izland háborog; a’veszély nagy; polgárháború fenye­get; a’visszavonás mindenesetre tagadhatlan. Polk az éj­­szakamerikai elnök büszke hangon beszél Anglia­ irányában Oregonról, és miért? mivel jól tudja, hogy Angliának elég baja van Izlanddal, pedig Angliának fontos érdekei forognak fen, hogy Oregont ne hagyja, de mit csinál­jon, midőn Izlanddal is elég baja van? mikép’ álljon har­­ezot a’ külellenségnek annyi ezer angol mértföldre, mi­dőn saját kebelében a’ hamu alatt izzó polgárháború van? Mind ezen oknál fogva nem lehet statusférfi, ki kétség­be vonja, hogy Izland’háborúnak végett kell vetni, a’zajt le kell csillapitni. A’ módról ismét nem lehet kétség. Sze­rencsétlen politica az, melly fegyverrel egyenlíti a’belü­­gyeket. Szükséges tehát mulhatlanul, ’s ez az egyetlen út az egyesült királyságok’erejét szilárdítani, azoknak javát Május 8.1845. Csü­törtök Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékban 6 ft pp. — Előzethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483­ sz. a., egyébü­tt minden cs. kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példá­nyok iránt a’ megrendelés csak a' bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő ki számíttatik.

Next