Pesti Hírlap, 1845. szeptember (531-547. szám)

1845-09-04 / 532. szám

Csütörtök 533. September 4. 1845. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken." Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán boritékban b ft pp. —■ lEMiethetni • kedden Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 481 sz. a., elszébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba 's egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példá­nyok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek,­­s egy-egy kis hasábsorát apróbelükkel 5 pengő ki számittatik. TARTALOM. Halálozás. Nyiltlevél Triesztből. Nyiltlevél Ros­­nyóról. Fővárosi újdonságok. Törvényhatósági dolgok: Zala (a’ nyelvmivelő iskolai társulat’ eltiltása, Varasd’ levele ’stb.). Vasmegye (tisztikar’ névsora). Szabadka (városi viszonyok). Magyar-Szepen (árvíz, magyarosodás, visszaélés). Szeged (iga­zolás). Vegyes közlemények: Kérelem a’ természet­­vizsgálókhoz. Fiók gazdasági egyesület’ gyűlése. Külföld. Hirdetések. VUGVáRORSZÁGi és KHIllel. HALÁLOZÁS. Folyó hó 1 4-én nagy halottat kisért Nagy Bánya bányászt fényes szertartással örök nyughelyére , kinek végnapjaira talán csak azon egy vigasztalás jutott , hogy hamvait azon föld födje, mellyen életének legszebb napjait tölté, ’s azon közönség’ közepette nyugodjék, melly­et leginkább tisztelé, halhatlan érdemeit leginkább elismerd. Svajezer Gábor orosz sz. Annarend’másod osz­tályú, ’s Leopoldrend’ kis keresztese kir. udv. tanácsos , nyugalm. főkamaragróf ’s számos megyék’ táblabirója , életének 60. évében, miután hazájának, ’s fejedelmének 40. példátlanul munkás , ’s sikerben gazdag évet szolgált, múlt tavasszal nyugalomra térve , egy pár év előtt hivatalos útjában Selmecz mellett történt feldöfésböl vett borda- törés által okozott lassú tüdő-­romlásban három havig tartó súlyos betegeskedés után f. hó. 3-án viradora meghalt. Egy vala , a’ fejedelem’ leghívebb szolgái közül a’ szó’ legteljesebb értelmében , becsületes fedhetlen erkölcsű polgár , jó hazait. Túlemelkedve az uralkodó szűkkeblü­­ségeken, azon kevesek közé tartozott, kik felfogják , mi­kép’ a’ kincstár’ érdeke , ’s az ipar’ magasb igényei külön nem válhatnak. Nem feledé­s, hogy a’ bánya-kamara, melly ’ felsége’ jogait képviseli magánosok ellenében szigorú igazsággal tartozik a’ felség’ szent nevében. —Ezen elvben kormányozta 26 éven keresztül hazánk’ két bányakerületét Lnnen magyarázható, hogy nem ritkán felülről , és alulról félre ismertetett. Hogy érdemei hazánkban a’ bányakörön túl kevésben is­mertek, nem csudálhatni, mert maga a’ tér, mellyen ő rend­kívüli lélektehetséggel , páratlan buzgósággal, bámulatos szorgalommal egy életen át munkált, idegen előttünk. Pedig álljon elé valaki , ’s vesse mérleg­be , mit más ismertebb pályákon nagyot és szépet miveit; — előálland­ó is, ’s hon­­nank’ két legvirágzóbb bányakerületének felemelt iparát, ’s annyi kiteremtett milliókat mutathat éltet gyümölcséül. — Mint azon ritka orvos , kihez akkor folyamodnak, midőn másoknak minden kísérletei meghiúsultak , mint mentő a’ végsülyedéstől, lépett fel egész életében.Már ifjú korában az elhanyatlott Arany Idkára küldeték, megóvni a’ vég­enyé­szettől az ottani bányaipart. — Visszaadó neki hajdani hirét, ’s megalapító ott bányászi hirét. Onnan Bécsbe hivatott a’kö­zépponti bányakormányhoz,’s 1848-ban a’hanyatlásnak in­dult nagybányai kerület’ kormányával bízatott meg , hogy mentője legyen az ott egykor virágzó bányászatnak. Tizenhat évet töltött közöttünk , mi alatt a’ kincstári bányákat nem csak nevezetes jövedelmekre emelte, de szegényt gazdagot buzdítva,mindennek segédkezeket nyújtva egyfelől,másfelől pedig a’technicai kezelésben számnélküli javítások­at teremtve alkotója lön olly élénk bányaipari mozgalomnak , melly az óta az éreztermesztés’ öszvegét kerületünkben hiteles ada­tok szerint háromszorozta; egész vidékeket felélesz­tett újra ’s benépesített.­­ Végre ő felségétől sok magasz­talokkal halmozva , ’s magyar nemességgel megajándé­kozva mindenek által tisztelve 1834-ben elhagyta NI.­Bá­­nyát, hogy a’magyar bányászat’gyöngyét Selmeczet — mint fókamaragróf — sülyedéséböl kiemelje. — Tiz évi nehéz munka’ jutalma jön, pár milliót meghaladó tiszta ha­szon annyi károk után. — Olly kitűnő lélektehetség, annyi szorgalom’ negyven éves műveit néhány szóba szoritni tel­jes lehetlen. Legyen elég meg emlitni, hogy ő honunk’ első bányászának méltán tartalék, számnélküli ki­tüntetésekben — még a’ külföldről is — részesült. — Míg a n.­bányai kerületnek elnöke volt, a’ szomszédos megyei s városi hatóságokkal a’legszorosb egyetértésű­ öszhang­­zást megőrizte, s nem feledte, mivel nemzetiségünknek tarto­­zik ol­y­­­en sem, hol tenni nehéz volt, ’s tetteit senki­im hirdetheté. Ezek miatt a’ megyétől 1832-ben ő felsé­­rték m­egir,a­mazasul az or.gyülésen utasitásilag ajánl­ Végre múlt évben érezvén erejét hanyatlani , hogy övéinek is, kiktől addig minden perczet megvont elutasít­­atlan igényeit betöltse, nyugalomra tírt, nejének ’s szép reményű öt gyermekei’ nevelésének adni érte’ hátrahagyott éveit. ’S ha láttátok volna a­ derék férfiút, mind végig ép el­mével várva a’ bizonyos halált, kit nem renditett meg a’ halál’ gyáva félelme, mint nyugalommal; de ha e’ szó „csa­ládom“ ajkairól ellebbent, ’s ha nejét megpillantó , ’s sor­sára gondolt, keserű köny gördült le férfias arczán , és a’ mély bű’ jellegében elsötétült. — Béke poraira 1 — Ko­vács Lajos. NYÍLT LEVÉL TRIESZTBŐL. Aug. 30-án. Megszállott a’ honvágy, ’s meg’ visszatértem­ Triesztbe, úgy cseleked­tem , mint P.— barátunk, ki egy helyit körülbelül azt írja magáról: „bele Untam az európai sápadt életbe, lelkem Ázsia’ forró pusztái után esengett, ’s mentem— Londonba.“ —* ’S miért ne figyelmeztetném az olvasót, hogy közttem és P.— között még más választott rokonság is vagyon. Mi mindketten néha felületeseknek látszunk; látszunk, mondom, — azon optikai csalódásnál fogva tudniillik, melly szerint a’ kristálytisztaségű patak’ feneke kevésbbé mélynek látszik, mintsem a’ minő valósággal.— Ezen rokonságunkból a’ leg­­szigorúabb logicával azt következtetem, hogy midőn P.— vezérelvetek ellen nyilatkozott, az csak egy kis andalgás volt, melly a’ legépebb lelket is, mondják, azonképen szokta megszállani három évben egyszer, mint a’ legszerelmete­­sebb leányt néha napján egy kis hegyes makacsság. Aztán ki tudja, hát ha tollhiba volna az egész? P. bureaucratiát akart mondani, ’s a’ toll centralisatiot irt helyébe. Úgy van, úgy van, hiszen lehetetlen, hogy közttem és közötte olly roppant véleménykülönbség létezhessék. Látszólag, igen; de a’valóságban soha, mondom hogy soha. Lám, P. — nem egy ízben fulminált az újabb franczia irodalom ellen, azon írók ellen, kiknek elhirhedt társaink’egynémellyike összes psychologiai ismereteit köszönheti, azonképen mint én Pettte Gáspár’ krónikájának egész históriai tudományo­mat. Azt gondolja az olvasó, szükségesnek láttuk, ellene a’ franczia irodalom’védelmére kelni ? Mintha bizony­ hiszen beértük vele, hogy P.—nak előadása valóságos franczia előadás, tartalomra és formára nézve egyiránt; — ’s ezzel feldicsértem őt akaratom ellen, mint érdemli. Ismétlem : megszállott a’ honvágy. Igaz , hogy nem azoknak hallatára , miket Gleichenbergben mulatozó földj­eink a’ magyar Journalismus’ polémiai modoráról előttem emlegettek. Mind­ez nem sok vonzó erővel birt reám nézve; de más részről az is igaz , hogy fenn sem akadtam rajta, mert természetesnek találtam. — Mikor a’ franczia forra­dalom’ idejében a’ közélet’ aristocratai institúcióival egye­temben a’ társas és irodalmi élet’ sirál­iira öröklött minden formáit, és mind azt száműzték, mi ízlés’ és csin’ dolgában mintegy külön cotteriát képeztetett hajdanra a’ franczia nem­zettel az európai népcsalád’ házában: akkor rövidre előál­lott a’ reactio, ’s a’ „jeunesse dorée“ aristocratai formákat villogtatott egészen az émelygésig, sétatereken és club­boltban és színházban, egyszóval, abban mit mondó-nak hívnak a’ szánandók, a’ nagy világgal, a’ democratai köz­élettel szemközül. ’S ellenkezőleg szinte természetes, hogy miután nálunk megkövesült aristocratián nyugoszik a’ közélet’ assiette-je,’s miután az irodalom’ emberei között is találkoztak, kik úgy vélekedtek , hogy ők a’ jó ízlés’ aris­­tocratiájával bírnak, mihelyest jaquemar-kettyűt húznak czikkelyfaragás közben, ’s mihelyest periódusaikat angol aczéltollal pézsmás szagu papirosra írták; természetes, mon­dom, hogy reactioból találkoztak mások, kik alföldi túzok­­tollal jókora vastagságú hetüket vetettek , csakhogy demo­cratai formákat kölcsönözzenek az irodalomnak ! — Ezen antagonismus sem vonzó, sem visszatoló erővel nem birt reám nézve , szememben a’ fonák forma alatt sem veszti becsét az egészséges eszme, ’s idő és tapasztalás majd más modort is virrasztanak fejünkbe. De megszállott a’ honvágy , mert Zalának tőszomszéd­ságában voltam , mert fenyveseinek illatát hozta át hozzám a’ szél, ’s mert lelkemben erős óhajtás ébredett, meg’ lát­nom a’ férfiút , kit első ifjúságéban szeretni és tisztelni tanultam, kit szemeim nem láttak azóta , de kit szeretni ’s tisztelni fogok , mig élek. Több lapokban olvastam , hogy ő egyben másban veletek egyet nem ért. A’közlők talán azt hitték, hogy ergo mindenben egyet érteveink. Jó éj­szakát ! — Itt vagyok ismét, hogy még egy ideig működhessem. — ’S bizony, ideje már, külügyeinkkel is kissé foglalkoznunk, — a’belügyeket sem értjük a’nélkül. Pedig az utóbbiak min­den ellenkisérletek’ daczára szépen fejlődnek egy idő óta. Milly különbség 4825.és 4845.közötti Én vándormadár vol­tam egész életemben,de időről időre visszarepültem a’hazá­ba , ’s ősi fészkem’ tornyáról néztem mi történt távollétem alatt. Gondolom, azóta sinonymanná vált a’ toronypoliticus nevezet a’ publicistá­éval. Eszembe jut, miket tapasztaltam, midőn 1827 ben első huzamosabb távollétem után meg’ visz­­szakerűltem. Az ország úszóit örömben, hogy a’ pesti né­met színházban magyar előadásokat láthatott; b— B.— S.— kalpagban és kardosan fogott helyett a’par­­terren , méltólag megülni a’ nagy napot , ’s voltak kik rebesgették , hogy hazafiai örömében nevét „paprikára“ , változtatta által. Kijöttünk a’ szinházból ’s a’ „hét elektorok-­­ nál“ virradtig énekelgettük , hogy „Hunnia nyög letiporva , simák a* bús magyarok.“ Az egész valami kimondhatatlan sivár üzelem volt, mint I. J. társunk mondaná. Kétségbe­­sésemben meglátogattam Kulcsárt, értekezni a’ jó öreggel a’ politicáról. Benne az egyetemi magyar világ politi­­cust , még pedig szabadelvű politicust tisztelt. Ott ebédel­tünk nála vagy hárman, de olly valamiről, mit ma politicá­­nak mond az ember, szó sem tétetett. Talán ildomosságból, talán mert magyar politica akkoron még nem is létezett Ebéd után szakadt az eső a’ hogy csak szakadhatott, de a kocsira pakkolt bennünket, ’s vitt, hogy temessük el Bi­­haryt. Pharaó’ népe zokogott a’ fuldoklásig, midőn K. a’ sírnál beszédet mondott az elhunyt’érdemeiről, buzdítván őket , követnék nyomdokait . Mód nélkül ellágyultam. El azért, mert láttam , hogy még primitivus idyllvilágban mozogtak embereink; de el azért is, mert veszendőben tudtam a’ hazát, melly gyermeki álmokat hüvelyez annyi felserdült nép’szomszédságában. Roszos fájdalommal, mi­nővel az egykori angol gyáros távozott el Tatából, midőn a’ lakosoktól a’ helyett, hogy számtalan vizeiket utilisálták volna , csupa , zöld meséket hallott a’ feneketlen források­ban lakozó zöldtaréjú és zöldszemü halakról , indultam írt­nak , ’s búcsú és áldás nélkül léptem ki ismét az ország’ határain. Vádoljanak bár torzítással, én részemről illy élhetetlen­nek tapasztaltam a’ „constitutiot obvalláló“ 4825-diki or­szággyűlést megelőzött és közvetlenül követett időszakot. A’ Prometheus, ki az égből lehozta a’ tüzet, hogy azzal lelket gyújtson e’ nemzet’ agyagtestében, nem úgy jelent meg , mint a’ kinek eljövetele a’ Jánosok által már eleve hirdettetett, nem úgy mint a’ ki betetőzni fogja az évek óta emelkedett épületet, de megjelent egészen váratlanul, igé­ket hirdetett, mellyek a’ legmeredekebb ellentétben állottak azon álmokkal , miket e’ nemzet mint édes gyermekeit ma­gához ölelt, terveket mutatott fel e’nép’ regeneratiójára , mellyekröl az országgyűlési utasítások soha sem emlékez­tek ’s mellyeknek alapelvére az 1825-diki diéta’ hősei ma­gából a’ corpus jurisból olvasták rá az anathemát. Az egész fellépés doctrinair alakban történt , a’ theoria vá­lasztatott initiativául, eszközül, eszmevitelül — egy könyv. De azokról , miket innen következtetni akarok , szóljon majd egy külön levél. — C. NYILT LEVÉL ROSNYORÓL, újabb szerencsétlenség iránt. — Tekintetes szerkesztő ur ! Rosnyó városának év­könyveiben örökké gyászos emlékezetű lesz az 1845­. esz­tendő , ’s fájdalommal fog visszaemlékezni a’ késő mara­dék a’ vészteljes napokra, mellyek őseit ez évben kétszer érték. — Alig volt még időnk a’ város’ biztosításáról és azon 92. család’ felsegéléséről gondoskodnunk, mellyet múlt julius’ 48. 49. és 20. napjaiban az árvíz, vagy tete­mesen megkárosított, vagy véginségbe taszított, már is ujabbi, súlyosabb csapás érte várainkat.— August.’ 27-én délutáni 3 órakor, a’ piacz’ keleti oldalán tűz támadván, délkeleti szél mellett, rövid két óra alatt, 62. nagyobb ház lett lángok’ martaléka, ’s 404. család siratja elpusz­tult vagyonát. — A’ piacz’ két oldalán levő emeletes há­zait , ’s egy utcza’ nagyobb részét érte a’ csapás. — A’ leégett épületek között van : a’ püspöki lak, a’ sz. feren­­cziek’ zárdája, temploma és tornya, mellynek harangjai is elolvadtak, a’ piacz­ közepén egészen elkülönözve álló praemonstatens szerzetesek’ temploma, két kórház, r. cath. elemi iskola és kántorház, evang. tanítói lak , katonai lak­tanya. — Tetemesen növeli a’ kárt az, hogy több termés­sel és takarmánynyal tele csűr hamuvá égett. — ’S ha a’ szél fordulást vesz , vagy erőködéssel néhány háznak fede­lét még jókor letakarni nem sikerül, bizonyosan az egész város semmivé lett volna.—Az eddig tudva levő kár 300,000 ftnál többre it. Rosnyó városának semmi jövedelme, lakosai kereske­désből és mesterségből élnek, ’s igy maga’ erejéből a’ város, e’ kétszeres csapásból alig vergődhetik ki.— Azért egész bizodalommal felszólítjuk Jekint, szerkesztő urat: méltóztassék elbusult aggodalmas helyzetünket becses lap­jaiban közhírré tenni, ’s hazánk’ emberbaráti minden lako­sainak szivökre kötni, hogy, miként Rosnyó városa’ segéd kezeit sújtott szerencsétlenektől soha el nem vonja, ők is adakozásaikkal járuljanak azon városnak fölségélésére , melly kétszer ez évben olly súlyosan látogattatok. *) — Egész tisztelettel maradván Rosnyón 1845. aug. 28. napján tartatott tanács-ülésünkből. — Szabad Rosnyó püs­pöki ’s bányavárosa’ főbírája és tanácsa. Fővártól i­yilmiziák­ok* A’ vaknöveldének Pestmegye’terem­ében mult vasárnap’ tartatott nyilvános próbatérén számos mindkét nemű közön­ség jelent meg , ’s azt folytonosan figyelemmel felséré mind végig, mi alatt itt ott könyeket is láttunk az érzékenyebbek’ arczairól leperegni, —­­s nincs szebb tünemény, mint a* ”*) Kiadói hivatalunk kész szivvel elfogadja az ajánlatokat. 98

Next