Pesti Hírlap, 1845. október (548-565. szám)

1845-10-14 / 555. szám

horvát nemesség’ befolyása a’ követválasztásba, tehát a’ törvényhozásba, akként szabályoztatok , hogy az egyenlő szavazati­ slavoniai megyék által, mellyek mégis külön kép­­viselvék, az országgyűlésen végkép’ egyensúlyoztatok , ’s ez által ezen közgyűlés’ rendezése tettleg létesittetik; — ennél fogva tehát, 's mivel utasítása szerint a’ rendezéstől eltiltatik , felírást indítványozott ő felségéhez a’ régi gya­korlat’ fentartása mellett. Beszéde’ folytában fájdalmát je­lenté ki a’ fölött is, hogy ő exja a’ helyett, hogy a' leirat’ tartalmát a’ KK-al közölvén e’ tárgy fölött velők tanácsko­zott volna,— a’ KK-et jogaik’ épentartásáról általánosan biz­­tositá, de később határozott nyilatkozatra szólittatván fel a’ kir. leiratot felolvastatta. — Bánó ninga erre azt jegyzé meg, hogy ha a’ KK. azon bizalommal lettek volna iránta, mellyel elődeik viseltettek elnökeik iránt, s a’ szavazatokat, mint annak előtte, fontolta volna (ponderare), de minthogy ismételt felszólításai’ daczára ezen kérdés’ feszegetésétől el nem állván, az ügyet tűhegyre álliták , nem volt egyéb hátra, mint a’ legfelsőbb ezen ügyben érkezett kir. leiratot felolvastatni. K.— A.— , megyei tbiró a’ kir. leiratot az 1741 : 10 —12. tczikkek’ tekintetéből, majd azon szem­pontból taglalá, hogy általa a’ nemesség’ legsarkalatosabb joga, befolyásának módja a’ törvényhozásba szabályoztatok, ’s mind ennélfogva, mind azért, mivel némelly törvényható­ságok a’ neveletlen , de egyike sem az egész nemesség’ kizárását kéré , — a’ nemeseken kívül a’ távollevő fő­rendek’s özvegyeik is szavazataiktól elesnek,— a’fel­írásra szavazott; B.­— J.— Zágráb megye’ követe a’ nemesség’ szavazatjogát történetileg fejtegeté;— alapját Má­tyás kir. 1465.’s 1477. évi szabadalmaiban találja, a’ horvát­­megyék rendezése előtt e’jog’gyakorlata iránt annál kevésbbé lehet kétség, mivel a’megyei tisztviselők is e’ gyűlésen vá­lasztattak, — de az 1759 évben történt rendezés után sem, mert Mária Theresia’szabályozó leirata a’megyei tisztviselők’ jelenlétét nemcsak megengedi, hanem egyenesen meg­hagyja : hivatkozik a’ jelen itélőmesterre, ki az összes ne­messég által választatott, — bán őexcára, kinek az ország­­kapitányi lobogót az összes nemesség’ nevében átnyújtják , ’s a’ gyűlés’ pecsétje’ köriratára „Sigillum Nobilium Regni Slavoniae“ ; — végre azon hasonlatosság iránt , melly a’ magyar országgyűlés’ szerkezetéből vonatok , megjegyzé , hogy ez azon okból nem állhat, mivel ott két tábla van; — a’ turmezei gróf Zágrábmegye’ követeivel egyetért, a’ múlt követválasztásból történt kizárást ’s a’ követek’ eljárá­sát élesebben megérintvén — ő felsége iránti tántoríthatat­lan hűségét ’s törvényekhezi ragaszkodását kijelenté, ’s a’ felírásra szavaza­ gróf D.— J.— a’ kir. leiratban csak a’ régi gyakorlat’ megerősítését szemléli , minthogy ötven év óta ezen gyűlésekben részt vevén, az elnökség mindenkor az asztal körül ülök’ nyilatkozatai szerint mondá ki a’ vég­zést; a’ többi nemesek csak véleményező (informativum) szavazattal birván; — Körös ’s Szerém megye’ követei a’ kir. leiratban megnyugodnak,’s a’ felírást ellenzik ; ugy­­szinte Var­asd’ követe H.— P.—, ki a’ történtek’okát abban látja, hogy némelly Zágrábmegyeiek a’ köznemesség által magoknak túlsúlyt szerezni akartak; J.— L.— Zá­­grábmegyei táblabiró hosszabb beszédben a’ fenforgó kér­dést a’ jog’, történetek’ ’s tanácsosság’ szempontjából tag­lalá; — a’ nemesség’ szavazatjogát Mátyás’ szabadalmaiból származtatja; — a’ jelen gyűlés Kőrös ’s Zágráb megye’ egyesült közgyűlése volt,’s „Universitas Nobilium Slavoniae“ neve alatt került elő, — a’ tényeket tekintvén , mindeddig a’ nemesség jogával vissza nem élt , a’ követek’ utasítását nem ostromta , hanem inkább istápoló, — ’s ámbár a’ zá­grábiak tulsulylyal bírtak a’ választásokban, mindig voltak illő tekintettel a’ szomszéd megyékre ’s Slavoniára,mint ezt a’ történt választásokból bebizonyíthatni; végre a’tanácsos­­ság’ szempontjából a’ jelen időt nem véli alkalmatosnak, midőn a’ szenvedélyek elidegenítők a’ nemzet’ fiait egymás­tól; — nyilvános vallomást ten , hogy ő ’s elvbarátai csak a’ haza’javát, régi alkotmányos jogaik’’s nemzetségük’ fentartását óhajtják, figyelmeztette az ellenvéleményüeket, hogy emlékezvén azon régi szabályra, miként minden hatás viszhatást idéz elő, arra ne vigyék a’ dolgot, hogy ők hely­hatósági főjogukban megszorítva, teljesen a’magyarokhoz csatlakozzanak; — és a’ jelen kormány iránti mély tiszte­letét előbocsátván , — egyességre szólitá fel mindnyá­­jokat, nehogy atyáik’ viszálkodásait sirassa a’ késő unoka; — B.— H.— bántáblai ülnek a’ turmezei gróf­nak felelé, hogy ő ezen országokat többször már képviselte, megbízó leveleik az országgyűlési elnöktől elfogadtattak, ’s szavazataik számításba vétetvén követeknek elismertettek; követsége’ ideje alatt hivatalt nem keresett, ’s a’ szemé­lyességek ellen óvást tesz; — a’ már előbb szólott tbiró K.— A.—, az ellenvéleményüeket védőkai’ czáfolatára hivá fel, Varasdmegye’ követeit vádd­á, hogy utasításaik’ körén toll mentek; ha a’ felírás el nem fogadtatok, mind saját, mind főrendi megbízói’ nevében minden a’ magyar országgyűlés’ befolyása nélkül történendő rendezés ellen tiltakozását nyil­vánítja ’s a’fölött bizonyítványt kér; — gr.P.— P.— körösi helyettes a’ jelen kérdést mellőzendőnek’s a’ követjelentést felveendőnek véli; K.— P.— tengermelléki kormányzó a’ mai vitatkozásokból meggyőződött , miként a’ nemesek’ egyéni szavazatjoga iránt a’ vélemények kétfelé ágaznak ; az illy kétes esetekben a’ fölség’ jogaihoz tartozik ideigle­nes rendszabályokat hozni; nem is lehet mondani, hogy ez a’ nemzet’ kihallgatása nélkül történt volna, mert több tör­vényhatóságok az iránt legfelsőbb helyre folyamodtak; — nem is állhat azon ellenvetés , hogy ez csak a’ műveletlen nemességre nézve történt, mert műveit ’s műveletlen ne­messég közötti különbséget törvényeink nem ismernek, nincs tehát egyéb hátra , mint hogy az 1837-ik évben, tehát akkor, midőn pártszakadások nem léteztek, készített rendezési terv tanácskozás alá vétessék, és az ülés­ek­ként rendeztessék ; — szólott még C.— személykép­viselő a’ felírás mellett, majd Zágrábmegye’ követe . B. K.a’ főrendeket figyelmeztette, hogy kétszer a’ nemességtől el­válni akartak, de mindannyiszor felsőbb parancs által köte­­leztettek a’ nemességgel együtt tanácskozni; — nagyobb anomáliát lát abban, ha Károlyvárosnak egyenlő szavazata lesz Zágrábmegyével, mint ha a’ mostani viszony fenmarad, végül minthogy utasításánál fogva a’ rendezéstől eltiltatik , és ha a’ nemesség kijáratok, a’ gyűlést elhagyni köteles, ő mmgát a’ végzés’ kijelentésére, ha pedig kívánságától el­­üttetnék, közbenjárásáért legfelsőbb helyen szólitá fel; — erre bánó ninga kijelenté, hogy a’ törvényhatósági képviselők’ többsége a’ felírás ellen nyilatkozván, ez el nem fogadtatott; — erre harsogó hosszas zsiv­e hangozván a’ karzaton, a’ turmezei gróf felemelkedvén visszatorló szót hangoztatott. (Vesszetek.) Mire a’ karzaton levők’ ré­szét olly rémület foglalá el , hogy futásnak eredtek, — ez által pillanatnyi zavar támadván , ő exc. az ülést eloszlott­nak nyilvánitá; a’ teremben azonban legkisebb rendetlenség sem történt,­­s a’karzatbeliek is ijedtségük’ alaptalanságá­ról meggyőződve renddel hagyák el a’ gyűlés’ helyét. — 27-én ’s 28-án ülés nem tartatott. — (Folyt, követk.) SZEGEDRŐL. Nyilatkozat. — A’ Pester Zei­tung’ 106-ik számában Em. — aláírással, egy közlemény je­lent meg Szegedről, melynél, egyedül csak álnevű írója lehet szerénytelenebb. Alulírottak, több elvrokonainkkal együtt, ama rágalom által közvetlenül sértve lévén, föl­­hiva érezzük magunkat, ellene nyiltan fölszólalni. Mint­hogy pedig a’ T. Hírlap’ olvasóközönségéről, ’s különösen minden magyar ajkú ’s magyar érzelmű polgárról föltesz­­szük , hogy a’ nemzetellenies irányú , ’s a­ városi bureau­­cratiának tömjénező P. Zeitungot nem igen forgatja, követ­kezéskép’ a' levelezői visszaélésnek amaz épületes példányát sem olvasá , szükségesnek látjuk azt, mindenekelőtt, sző­rül szóra lefordítva , a’ t. szerkesztőség’ engedelméből ide igtatni, melly imigy következik: „Szeged, sept­ 25. — E’ hó’22-én tanúja volt városunk, egy ép’ olly gonosz szándéku, mint büntetésre méltó demon­­strationak, mellyet nehány csendháborítók — kik a’ zavar­ban halászni akarnának - hallatlan vakmerőséggel elkö­vetni merészkedtek. Azon ügyesen választott ürügy alatt, hogy egy, az országban jól ismert hazafi szövétnekes ze­nével — mellynél már a’ szövétnektartók nem épen külö­nösen válogattattak­­) — tiszteltessék meg, a’ kitünteten­dő hazafinak ablakai alatt, egy tömeg jelent meg, melly között hét czigány a' Rákóczy-indulót keservesen elferdít­ve hangoztatá, és csak hamar előállott egy, az iskolából alig menekült pelyh­ajak,és az összes polgárság’nevében i­s a’ fog­­vakmerőbb kifejezésekkel szerkezett üdvözlőbeszédet teli­torokból bugyogtatotta’ törvények’gunyára! (czif­­ra, de hű fordítás, melly a’P. Z.’költői ízlésének diszére válik.) A’ meglepett hazafi egy szót sem viszonozva , mint látszók, boszankodva vonul­ vissza , ég a’ fölbujtott pórnép, lármázva takarodott a’ sétányra , ott kényére szit­­kolózandó. — Édes isten! tehát oda jutottunk már, hogy a’ békés és minden törvénytelen pártoskodástól idegen sze­gedi polgárság’ nevében, egy , az iskolai vessző alól alig menekült gyermek , határtalanul vakmerő szitkos beszédet tarthasson zene- és szövétnekfény’ kiséretében a’ néphez? Nem, nem! ezt nem lehet, nem szabad olly könnyedén hallgatással tűrni. Minden békés és nemes gondolkozásu pol­gárnak becsülete ’s önérzete illy ráfogást fölháborodtan visszautasít, ’s nem fogja megengedni, hogy az ő nevében egy aljas cselszövő — bár kik legyenek is az indítók — a’ köznyugalmat bár egy pillanatig is veszélyezhesse.“ — Em.­­Eddig a’ P. Z. levelezője. Való, ezen egész tudósításban csak az, hogy városunk’országosan tisztelt polgára­i— G— az említett napon,szövétnekes zenével tiszteltetett meg. Mi­előtt pedig, a’ többinek részletes czáfolatába bocsátkoznánk, nem lesz fölösleg az előzményeket,mellyek ezen tisztelgésre okot szolgáltatónak, röviden megérinteni. Szolgáljon egyéb­iránt mentségül az, hogy sötétben lappangó gyáva ellen­nel van dolgunk, kit máskép’, mint hozzája méltó fegyver­rel sújtani, sikernálküli pazsar nagylelkűség lenne. — Hír­lapokból tudhatja a’ t. olvasó közönség, hogy Csongrádme­­gyének f. é. sept. 15-én tartott közgyűlésén, a’ legnagyobb részt értelmiségből álló ellenzék, a’ másik párt’ nyers tömege által leszavaztatott. Ez alkalommal K. G. úr, mint az ellenzék’ csüggedetten vezére, saját népszerűsége’ kocz­­káztatásával, férfiasan küldött az adózók ,­­s igy közvetlen a’ városi polgárság’ igazságos érdekében is. — ’S e’ dicső küzdelem’ hálás megismeréséül, alulírottak, számos rokon­­érzelmű polgárokkal egyetemben , kik között nem egy városi tisztviselő ’s választópolgár is ven részt, jeles polgártársuk’ tiszteletére, szövétnekes zenét rögtönöztek. Ez volt tehát az egyszerű ok, melly a tisztelgést előidéz­te ; nem pedig „csendháborítás és zavarban halászni aka­rás“ , miként a’ P. Z.’ szegedi zsoldosa, aljas gyanu­­sitgatással a’ tisztelgőkre fogni vakmerösködött. — Az ünnepélyhez, a’ helybeli fegyveres polgárság’ hangi»­­kara vala megfogadva. — Estve azonban , a tisz­telgők a’ sétányon összegyülekezvén, azon kellemetlen|­ tudósítással lepettek meg; — hogy a’ polgári őrsereg ezredese­­egyszersmind városunk’ egyik tisztviselője a hangaszkar egyenruháját ’s hangszereit fesillolta; noha mind ezeket az őrsereg’ őrnagya , az élőit kész szí­vességgel átengedni megígérte. Igen természetes, hogy itt, helyzetben, »legközelebb, legjobbat ragadván meg, egy, rögtön gyújtott kisded hangászkar’ működésére szo­ndánk, melly , ha az ünnepélyhez méltó nagyszerűséggel nem is , de olly „keservesen elferdítve“ sem hangoztató a’ Rakoczy-indulat mikén az,­­ Em­ ur’ fü­leite­­tette! — Ez volt az ok , melly miatt nagyobbszerű zenével nem tartathaték meg a’ tisztelgés. De ez’ okot —Em.— ur no­ha bizonynyal jól — ’s nálunknál tán e­­­óbb — tudta,nagy­bölcsen, vagy inkább, elég gonoszul elhallgatni, tanácsosi­nak látta. — Gőgös gunynyal említi —Em. — ur csillag alatt azt is , hogy a’ szövétnekesek’ sorában , ügyvédek között, látni lehet e marqueur-eket, schusterinasokat, borbélylegé­nyeket stb. Alulírottak , siker nélkül igyekeztek ugyan —Em.— ur’ emez állításának valóságát kipuhatolni. De föl­téve , hogy ez’egyetlen egyben igazat mondott volna is, ugyan kérdjük —Em. — urat, mi gúnyolni valót találhat ebben a’ becsületes ember ? Valljon mindazok , kiket meg­­vetőleg elsorolt, mint kézművesek, nem a’ polgári osz­tályhoz tartoznak e leginkább ? Hát a’ becsületes iparosnak ki verejtékes munkájával keresi napi kenyerét, nem szabad-e­ hálatiszteletét nyilvánitni az iránt, kit szeret; mert tudja , hogy sorsa’ javításán fáradozik? Ez tehát azon P. Z. szel­leme, melly magát a’polgári érdekek’képviselőjének hirdeti? Nem tudjuk ugyan, —Em.— urnak hány ősi czimere ho­­mályosulna el, ha véletlenül egy tisztes kézműves ruhája’ szegélyét megérintené? De alulírottak, sem polgári sem illetőleg nemesi vagy ügyvédi oklevelük’ beszennyezé­sétől nem tartanak akkor, midőn becsületes mesterembe­rek’ társaságában hála-tiszteletöket róvhatják le, olly férfiú iránt, mint K. G. ur; ki velünk együtt bizonynyal csak örülni fog, ha az iparűző osztályban , minél több rokonérzelmü ’s gondolkozásu fiai támadnak e’ hazának. De lássuk tovább. Azt mondja E. ur, hogy egy az iskolai vessző alól alig menekült gyermek, az egész polgárság’nevében, határ­talanul vakmerő szítkos beszédet tartott a’ néphez.“ — Mi, a’ szónok’ fiatal korát illeti, arra csak ez rövid megjegy­zésünk, hogy miután a’ tisztelgők őt bízták meg a’ szónok­lattal , ahhoz senkinek semmi köze. Egyébiránt E. urat hi­hetőleg az bántja, hogy a’ tanítvány sokszor tanítójánál érettebben tud gondolkozni. — Az pedig , ki állítja, hogy szónok az egész polgárság’ nevében, törvényellenes és bajtogatólag szólott, az, vagy értetlen oktondi, vagy a’ mondottaknak részlelkü eltorzitója . Mert szó­nok , az öszves polgárság’ nevében soha, hanem csak mindig azon rész’ nevében szólott, mellynek K. G. ur őszinte bizalmát bírja. Már pedig, hogy nem csekély ezek’ száma városunkban, tanúsítja, ha többet nem említünk is, a’ jelen tisztelgés; de különösen a’ legközelebb múlt orsz.­­gyülés’ folyama alatt. K. G. urnak a’ helybeli fegyveres pol­gárság által történt nagyszerű megtiszteltetése, melly al­kalommal az emlitettek , egyenruhában, fegyveresen ’s száznál több szövétnekláng­ és senc’ kíséretében indultak ki a’ városház’ udvarából, szeretett polgártársuk’ lakához. És pedig ezen ünnepély’ rendezője, épen városunk’ egyik tisztviselője volt. No, de az idő változandó! — A’ mi pe­dig magát, a’beszédet illeti,ha ennek tartalma némi óhajtani valót hagyott, az nem lehete egyéb, hanem hogy a’ virág­­dús költői eszmék közé , egy kevés tövis illett volna, bi­zonyos emberek’ számára, kik a’ polgári jogokat csak nyel­vükön hordják. — Végre, a’ köztiszteletben álló fér­fiút sem kimélve meg rágalmazó tollától B­­ur azt ál­lítja, hogy a’ meglepett hazafi egy szót sem viszonozva, mint látszék , boszankodva vonult vissza.“ — Hogy K. G. ur nem felelt, az igaz. De ennek felvilágosítására­ szükség egy szomorú körülményt elmondanunk. K. G. ur nehány nap­pal a’ többször említett tisztelgés előtt, mintegy ötnyi magas­ról mellére leesvén,olly tetemesen megsérült,hogy csak gyors, orvosi segély mentheté meg őt. Midőn a’ tisztelgők lakása előtt megjelentek , néhányan közülök fölmenének hozzája, megkérendők őt, ki ekkor is alig szólhatva, betegen feküdt ágyában, hogy, egészsége’ kímélése végett, fölkelni ne eröködjék. Mire válaszoló: ha nem szólhatok is (ezt egyéb­iránt a’ nála épen jelen volt orvosa is tiltó) legalább az ablakhoz megyek, megköszönni az irántami „szívességet.“ — ’S akkor megjelenve az ablaknál, néma, de azért érzéke­nyen szóló, főhajtással köszönt le a’ tisztelgőkre; honnan csak a’ szónoklat- és tisztelgés’ végeztével távozott el , is­mételt néma köszönések között. — Ehhez —úgy hisszük nem kell commentar, mert lehetetlenséget senki sem követel­het. Egyébiránt a’ jelenveltek örömélyen­ rivalgások között tértek vissza a’sétányrajbékével’s a’legkisebb rendháboritás nélk­ül. ’S hogy általán az egész ünnepély alatt, semmi ollyas, mi bármelly megrovás alá eshetnék, nem történt, arról, a’mind végig jelenvolt városi főkapitány úr is hiteles tanúságot tehet. — És most gyönyörűséges É. ur, még nehány búcsú­szónk van önhöz ! Miféle lovag lappang ön’ álarcza alatt, nem tudjuk, de nem is képzelhetjük; mert­­Szeged 50.000 lakói között , nem ismerünk egyetlenegy arczot, melly önhöz ha­sonló.Ön, minket és rokonfeleinket, alávaló cselszövésről, fonó­dór bujtogatásról és pornóp-lazításról vádolt, pedig, hol lehet a’ földkerekségen önhöz hasonló faja az emberiségnek; ki embert, embertársa ellen a’ legalávalóbban bujtogatni nem iszonyodik? — ki a’ hatalmat becsületes érzelmű polgárok ellen, rágalmakkal felingerelni törekszik.— Igen uram ! ön és önnek fajzata az, melly a’legártatlanabb föllépést is lázitásnak bélyegezve, a’ meghasonlás’ konkolyát szeretné hinteni, nemzet és hatalom közé; hogy a’ bizalom’ szent kapcsait elszaggatva, majdan a’ zavarban zsákmányolhassom­! — Szomorú sors várná a’ statust, ha a’ hatalom — melly iránt 248 f) „Látni lehető ügyvédek között, marqueur-eket, sch­usterina­­sokat, diákokat, laczikonyhásokat, würsslereket, borbélyle­­gényeket ’stb. de a’ csillagot elvitázhatlanul egy, volt or­szággyűlési követ képzé, ki közel, a’ famosus szónok mellett állott.“ — Em.—

Next