Pesti Hírlap, 1845. november (567-582. szám)
1845-11-25 / 579. szám
November 25.1845 Kedd 579. »•Érjelenik 9 nap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön é* pénteken. Félévi előűzetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postás beritekban 6 ft pp. .hejT*1*B 6 A darer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házbas 413 ». a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Alansitrlai birodalomba ’m ejlyeb külfoldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, 's egy-egy kis hasábsorért apróbetűkkel 5 pengő kisramíttatik. TARTALOM. Kinevezés. Megtisztelés. Agricola’ levele. Postaügy. A’ gyáralapító társaság’ közgyűlési jelentésének vége. Törvényhatósági dolgok: Zalamegye (a pesti körlevél a’ honli ügyben). Borsodból (megyei viszonyok, honti ügy ’stb.) Irodalmi értesítő. Vegyes közlemények : Értesité». Magyar Gazd. egyesület. Külföld. Hirdetések. MACIYARONSKÁ» és ERDÉI ill. cs. ap. kir. Fölsége Malatinszky Ferenczet, Gömörmegye’ táblabiráját, az eperjesi kerületi táblához tiszteletbeli ülnökké legkegy. kinevezni méltóztatott. MEGTISZTELTETÉS. Sz. kir.Pécs’ városa gr. Batthyány Kázmért, több egyletek’, ugyszinte a’ fiumei vasúttársaság’ ideiglenes választmányának is elnökét, e’ magának rövid idő alatt olly kitűnő köztiszteleti polotot kivívott nemes és lovagias sarjadékát egy ősi nagy magyar családnak, tiszteletbeli polgárrá nevelé , ’s neki az eziránti oklevelet f. évi oct. 10-iki üléséből megküldé , különös figyelembe vévén, mint az oklevél szól , e méltóságának törvényes királyunk iránti tántorilhatlan hűségét, a’ haza ’s a’ polgári rend’ közérdekei’ ügyében tett számos és kitűnő érdemeit és polgári erényeit. — A’ kisérő levél’ tartalma következő : „Mélt. gróf! a’ honi ipar , gazdaság és ezekkel járó közboldogság’előmozdításában bebizonyított fáraszthatlan munkássága, a’ polgárisodás és nemzeti életünk’ kifejtésében kitüntetett férfias és sikeres törekvései, honunk’ serdülő intézeteire nagyselleg és önzés nélkül szánt tetemes áldozatai méltóságodnak, háladatosságunk és tiszteletünk’tettek bebizonyítását tőlünk méltán megkívánják ugyan ; de mi hő szeretetünknek csak szerény adományát nyújthatjuk hazánk’ nagy fiának, polgári rendünk’ erős védnökének. Hálánk, tiszteletünk ’s rokonérzetünk’ némi jeléül fogadja el méltóságod kegyesen ajándékunk’legbecsesbikét, az ide csatolt polgárlevelet, ’s engedje, hogy a’ minden magyar szívben honosultat e’ fölött még alkotmányos utón is miénkké tehessük. Óhajtásunk’ legszebbike teljesítve less, ha méltóságod körünkbe áll, e’ szerény jutalomnak nem külső becsét, hanem mélyeiben fekvő belértékét méltatván.“ Erre a’ tisztelt gróf következőleg válaszolt: Ki nem fejezhetem érzelmeimet, mellyek keblemet elfoglalók, midőn sz. k. Pécs’ városa’ és tanácsának f. évi oct. 10-iki üléséből hozzám intézett nagybecsű tudósítását, a’ mellékelt polgári oklevéllel együtt, kezemhez vevém. Nem ismerek szebb szót, mint: „polgár“, nem ismerek , mellyel nemesebb kötelességek lennének összekötve , melly méltóbb igényt adhatna férfiúi büszkeségre, mint ez egyszerű névnek valódi ’s helyesen felfogott értelme. Ki az aristocratiai fellegekböl leszállva , azon termékeny sikmezőre lép, hol a’ közép osztály’ becsületes munkásságának dús gyümölcsei érnek, ’s a’ polgári erények’ szép koszorúja díszük: ez úgy látszó leszállás által nem csak nem veszt abból, mi jobb ember előtt a’ nemes büszkeség’méltó tárgya, sőt nyer, mert a’ nagyobb számba olvadva, e’ csatlakozás által előrehalad, ’s gyarapodik tetterőben, díszben ’s önérzetben. — Illy szempontból fogván fel megtiszteltetésemet, ’s különben sem tartozván azok közé, kik a’ népszerűséget, minthogy vele nem bírhatnak, megvetni ’s gúnyolni affectálnak, — nem titkolom el őszinte örömemet, mellyet önök’ szives megemlékezése ’s nagybecsű ajándéka kebelemben gerjesztett. E’ kitüntetés, mellyet egész értéke szerint méltányolni tudok, fűzzön engem erősebb lánczokkal azon derék ’s tiszteletre méltó polgári osztályhoz, mellynek jogai ’s boldogulása mellett, tehetségem szerint,vívni mindenkor kedves hazafiui kötelességemnek tartottam ’s tartandom ezentúl is , mint változhatlan meggyőződésem’ kifolyását, ’s valamint jelenben még el nem fogadhatva mindazon érdemeket, mikkel önök’ szives hajlandósága nevemet felruházó , úgy jövendőben e’ kitüntetés legyik erős ösztönöm , hogy azon érdemek’ koszorúját valóban halántékom körül füzni’s hazámat és a’ közügyét fáradhatlanul ’s hiven szolgálni igyekezzem , különösen pedig a’ néposztályok’ összeolvasztásának nagy munkájában, mellytöl e’ szaggatott kebelű hazának gyógyulását várjuk , buzgó napszámosként dolgozzam.“ AGRICOLA’ LEVELE. Hej bizony rosz időket élünk! Valóban eredeti gondolat, mellyel Agricola mai levelét kezdi, így fognak elmélkedni önök e’ szavak’ olvasásánál; költők és journalisták abból élnek, hogy amazok saját, ezek egész polgári társaságok’ szenvedéseit leírják, ’ jámbor falusi levelezőnk is e’ példabeszéddé vált sóhajtással kezdi levelét. — Önöknek talán igazságuk van, íróknak, statusférfiaknak , szóval mind azoknak, kiknek a’néppel dolguk van, alig lehet nagyobb hibájok , mint ha pályájokon, legalább kezdetben, nem eredetiesen viselik magokat, minden regény ’s színdarab házassággal vagy halállal végződik : a* politicus pályán — a’ tapasztalás legalább azt mutatja— kik az egymástól legtávolabb fekvő utakon indultak, mint Karlsruheban, hol minden utcza a’ herczegi udvarnál végződik, végre, nem kis bámulatunkra, egyszerre egymás mellett állnak, ’s épen azért szükség, hogy ha a’ végnél nem lehet, legalább kezdetben legyünk eredetiek. Én tudom mind ezt, de ez egyszer a’tisztelt szerkesztő úr meg fogja bocsátani, ha mégis elavult kezdetemnél maradok, ’s pedig azon egyszerű okból, mert e’ felsőhajtás nem a’ közönséges értelemben veendő. Mig csak az urak panaszkodnak az idő ellen, megvallom, nem sok rokonszenvet érzek panaszaik iránt; ezeknek oka közönségesen az,mivel nekik az idő hosszúnak tetszik, vagy a’ termés’ bősége miatt gabnójokat nem adhatók el, vagy mivel sógoruk az utolsó tisztújítóinál megbukott, vagy végre, — mi kétség kívül a’ legszörnyebb, — mivel az országgyűlés ismét az adónak valamelly uj nemét rová reájok. Mit bánom én e’ keserveket; de ha végre a’ paraszt is sóhajtozni kezd, ha végre ő is elmondja, hogy rosz időket élünk, akkor, megvallom, szivem megindul, ’s pedig csak azért, mert illy esetben tudom, hogy a’ panasz nem alaptalan. A’nép’ szava isten’ szava: mondják sokan, legalább olly alkalomkor, ha a’ nép azt beszéli, mit tölök hajlott. Ez ferde beszéd , ’s én legalább — mennyire tudniillik egyszerű falusi ember, ki minden pártok’ küzdelmeitől távol áll, erről ítélhet, — soha nem hittem , hogy valami hamis állítás valóbbá válnék, ha vele többen rászedették magokat. Nagy tömegekben megvan szinte az önzés, a’ szenvedélyek, ingékonyság, ’s nem tudom mennyire haladtunk volna a’ tudományokban , ha minden egyes lépést, mellyet az igazság felé tettünk , mindig a’ tömeg’ sanctiója után fogadtunk volna el De habár a’ nép’ szava nem isten’ szava is, legalább az emberiség általa mondja ki vágyait ’s szükségeit,’s ez az,minek kielégítése minden józan politica’ legfőbb feladását teszi, ez az, miért a’ nép’ szavára figyelni mindenkinek, ki közdolgok körül fárad, kötelessége. Önöknek a’ városban, — bocsássanak meg őszinteségemért,— a’ népnek valódi állapotáról nincs elég tiszta fogalmuk. Kétemeletes házaik ott állanak uriason, mint mindig, hallom, az utczakövezeten is javítások történnek, a’ Dunából kiemelkedő oszlopok mindig magasabbra nőnek, sőt a’ pest-pozsonyi vasút is megnyittatott már, melly alkalommal sok úri ’s asszonyi vendég jó kedvűen kocsizott Palotára, nem is gyanítván örömében, mennyivel többet unatkozandik, ha kirándulásaira, a’ gőzmozgonyok’ gyorsasága miatt, annál kevesebb időt fordíthat. — A’ P. Hírlap vitatkozik a’ B. P. Híradóval, ez ’s a’ Nemz. Újság ritka méltósággal bámulják egymást, mig a’ divatlapok — kétségen kívül hogy annyival több jó ízlést terjesszenek—eléggé érthető példabeszédekben szidják egymást. Az egy kör kettőre oszlott fel, ’s a’ megrázkódtatások között, mellyek e’ nagy történetet megelőzték , támadt a’ nagy jövendőjíi gyülde, mint Minerva, felfegyverkezve jővén a’ világra, miből valószínű, hogy ugyan azon madarat választandja symbolumául, melylyet Athene’ istenasszonya mellett régi pénzeken látunk. Önök sokat látnak és hallanak , önök körül, megengedem, nagy dolgok történnek, de a’ nép’ érzelmeiről, engedjék meg, fogalmuk még sincsen. Tudják-e, itt falun miről beszélünk? — A’ gyüldéről, körökről vagy az egyes hírlapok’ megczáfolhatlan okoskodásairól, mellyennek mindenikére még tíz czáfolat fog érkezni ? Az élet’ ára mindig felébb rúg, a’ burgonya itt ott romlani kezd , ’s mégis egész hajókkal visznek ki belőle, ’s már füstölni kezdenek a’ szeszgyárak’ kéményei, hol a’ benmaradottnak is nagy része pálinkává égettetik ; mi lesz belőlünk tavaszig? Hejbe rész időket élünk ! Lám, tisztelt szerkesztő úr, falun a’ nép ilyenekről beszél, nem érdemlene-e ez valamivel több figyelmet, mint mi reá fordittatik? Önök, lapjokban, többet szólnak az országot fenyegető közszükségről. Az 570. számban valaki, ki magát — írja alá — szeretném tudni kicsoda , jó becsületes ember lehet,— a’ szeszégetés’ eltiltása mellett nyilatkozik, s utána még többen szóltak: de higgyék el önök, még nem tettek eleget. Mint a’ hires római minden beszédét azzal kezdé , hogy Carthagó’ lerontására szavazott, úgy önöknek minden számukban a’ fenyegető szükségről kellene beszélniük, ’s azon módokról, mi által e’ bajt, mi még most kétségen kívül lehetséges, elkerülhetjük, higgyék el önök, nem tehetnek hasznosabbat. Jól tudom én, mi szép alkalom nyílnék önöknek , épen jelen helyzetünkből,azon közigazgatási rendszer’ felsőbbségét bebizonyítani, melly mellett szavakat emelek. Ha a’ magyar alkotmány — igy szólhatnának önök — más miveit nemzetek’ alkotmányaihoz hasonlólig rendeztetik el, hazánkat most veszély nem fenyegetné. Idei termésünk nem bő, hanem ollyan, melly mellett jó’haza’lakói minden valóságos szükségtől megőriztetnének,ha t. i. olly hatalom léteznék e’hazában, melly az egésznek közepibe állítva, az ország’ minden egyes részeinek szükségeit ismerve, egyszersmind a’ szükséges rendelések’ megtételében akadályokra nem találna. — Nézzük Angliát, am’ a’ britt szigeteket szintén szükség fenyegeti, nagyobb, mint az, mellytöl mi félhetünk, ’s mégis aligha e’ veszélyt Anglia el nem kerüli. A’ ministerium, Izlandra nézve, már most is olly rendeleteket adott ki, mellyek a’bajnak elejét vehetik. Angliában naponként várnaik a’ parancs , mi által a’ gabnatörvények’ bilincsei , legalább a’ szükség’ idejére , lehullanak, rendelések tétettek, hogy, a’ szükség egész kiterjedésében megismertetvén, egyszersmind azon módok használtassanak, mellyek által rajta segitni lehet; de Angliának felelős ministeriuma van, mellynek kiterjedett hatáskör engedtethetik, miután úgyis minden lépéseiért számolni tartozik , de mit tegyünk mi, kik, szabadságunk’ biztosítását csak megyei autonómiánkban keresvén, senkinek olly kiterjedt hatáskört nem engedhetünk, amillyennel az angol ministerek birnak? — Ha önök ezt mondják, állításuk czáfolhatatlan. A’ status nem egyéb egy óriási társulatnál, mellyben minden egyes — a’ reáese tartozást lefizetve, — biztosittatik azon csapások ellen, mellyektől magára hagyottan félnie kellene; nagy állományokban, hol ezen eszme elismertetik, ’s hol annak következményei elfogadtatnak, közönség alig képzelhető. Ha az országnak egy része elemi csapások’ következtében szűkölködik, a’ másik bizonyosan a’ szükségesnél többet termesztett, ’s az úgynevezett szűk esztendőknek következménye csak az lehet, hogy az élelmiszerek kivitele csökken. Legalább Magyarország bizonyosan hasonló állapotban van. De hogy ezen kedvező helyzetnek hasznát vehessük , szükség, hogy az egész ország egy középponti hatalom által kormányoztassék, é s hol van ez nálunk, hol az ország’52 része egységére három esztendőnként csak egyszer emlékeztetik,’e a’tiszai ember a’dunainak szükségét,ha bánja is,legalább csak akkr tudja meg, midőn már bekövetkezett. Ezt is mondhatnák önök, ’s ez is igaz. De hagyják önök a’ kérdés’ megvitatásának ezen oldalát mégis inkább akkorra, ha majd a’ szükségből kibújtunk , ’s most csak arra fordítsák egész figyelmöket,mit tegyünk a’jelen pillanatban, hogy honfitársainkat minden bajtól megőrizzük, ’s ha már IV-ik Henrik franczia király’ kívánatot — mellyet én mindig a’ legbölcsebb kormányelvnek tartok — nem teljesíthetjük, ’s minden magyarnak naponként egy csirkét nem adhatunk táljába, legalább azt érjük el, hogy szegényebb osztályaink’kezeiből a’kenyér ne fogyjon el soha. Ez, nézetem szerint, a’ jelen pillanat’ legfontosabb kérdése, ’s úgy hiszem olyan, mire nézve minden párt ’s hírlap, a’ nélkül, hogy méltóságából valamit veszthetne, kezet foghat. Én részemről, ha egyszerű okoskodásaimnak lapjaiban hely nyílik *) , megkísértem e’ tisztán gyakorlati kérdés’tárgyalását, ’s legalább mi a’pálinkaégetés’eltiltását illeti, — melly megyénkben is szőnyegre került, — elmondandom azon okaimat, mellyek engem illy nemű rendelés’ pártolására bírnak, azonban hogy belőle haszon támadjon, szükség, hogy e’ tárgyról ügyesebbek is szóljanak, ’s ez az mire soraimmal önöket fel kívántam hívni. O’Connell, kit én mindeddig rendkívül becsültem, — mint az újságokban olvasom,—nagy lármát üt a’felett,hogy Cromwell ’s nehány becsületes protestáns pap’ szobra az angol parlamentházban rendeltetett felállittatni. Úgy hiszem, a’ nagy agitator nem volna egy cseppel sem kisebb, ha fellengős beszédei között, néha az úgy nevezett burgonya-betegségről is szólna; ez egyben, úgy hiszem, példájában nincs mit követnünk. A’ FOSTAÜGYET illetőleg a’ Jelenkor Írja: A’ socialis (e’ helyett: associationalis) élet’felfedező szelleme újabban a’ magyarországi k. postamesterek’ egyesületét hozá létre. Czélja ez egyletnek, a’ testület’ közbajait, a’ kincstár és közönség’ érdekeivel egyenvonalban, folyamodások’ útján orvosolni, ’s orvosoltatni egyesek’ postai viszolyokból keletkezett sérelmeit, nemcsak azért, mert kölcsönös segítség’s egyesített erő sikerdunbban működhetik; de azért is, hogy egyesek’ nem ritkán alaptalan panaszaitól a’ főkormányszékeket megkímélje. A’ teendők’ öszpontositott vezetésére, a’ helytartó tanács’ tudtával, nov. 15-kén tartott első közgyűlésben, választmány neveztetett az alapszabályok’ kidolgozására. Ez alapszabályok közgyűlésileg elfogadtatván, legfelsőbb helyre terjesztettek. Majd ügyviselő választatott. A’ GYÁRALAPÍTÓ TÁRSASÁG’ nov. 8-ai közgyűléséről szóló közlemény’ kiegészítéséül, tudatnunk kell még, miszerint,a’ f. évi április’ 13-kán tartott közgyűlésből kelt kiküldetéséhez képest, kijelölé, és okadatos véleménye mellett szerkezetbe foglalá a’ választmány azon alapszabályi pontokat, mellyeknek módosítását, eddigi tapasztalata szerint, szükségesnek találta, melly módosítási terv’ nyomán készült főbb alapszabályok’ rövid kivonata imez: *) Ez iránt biztosítja önt a’ Szerk. 85