Pesti Hírlap, 1845. november (567-582. szám)

1845-11-25 / 579. szám

November 25.1845 Kedd 579. »•Érjelenik 9 n­ap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön­ é* pénteken. Félévi előűzetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postás beritekban 6 ft pp. .hejT*1*B 6 A dare­r La­jos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házbas 413 ». a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Alansitrlai birodalomba ’m ejlyeb külfoldi tartományokba küldetni kívánt példá­nyok iránt a’megrendelés csak a’bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, 's egy-egy kis hasábsorért apróbetű­kkel 5 pengő ki­sramíttatik. TARTALOM. Kinevezés. Megtisztelés. Agricola’ levele. Posta­­ügy. A’ gyáralapító társaság’ közgyűlési jelentésének vége. Tör­­v­é­n­y­hatósági dolgok: Zalamegye (a­ pesti körlevél a’ honli ü­gyben). Borsodból (megyei viszonyok, honti ügy ’stb.) Irodalmi értesítő. Vegyes közlemények : Érte­­sité». Magyar Gazd. egyesület. Külföld. Hirdetések. MACIYARON­SKÁ» és ERDÉI ill.­ ­ cs. ap. kir. Fölsége Malatinszky Ferenczet, Gömörmegye’ táblabiráját, az eperjesi kerületi táblához tiszteletbeli ülnökké legkegy. kinevezni méltóztatott. MEGTISZTELTETÉS. Sz. kir.Pécs’ városa gr. Batthyány Kázmért, több egyletek’, ugyszinte a’ fiumei vasúttársa­ság’ ideiglenes választmányának is elnökét, e’ magának rövid idő alatt olly kitűnő köztiszteleti polotot kivívott nemes és lovagias sarjadékát egy ősi nagy magyar családnak, tiszte­letbeli polgárrá nevelé , ’s neki az eziránti oklevelet f. évi oct. 10-iki üléséből megküldé ,­­ különös figyelembe vé­­vén, mint az oklevél szól , e méltóságának törvényes ki­rályunk iránti tántorilhatlan hűségét, a’ haza ’s a’ polgári rend’ közérdekei’ ügyében tett számos és kitűnő érdemeit és polgári erényeit. — A’ kisérő levél’ tartalma következő : „Mélt. gróf! a’ honi ipar , gazdaság és ezekkel járó köz­boldogság’előmozdításában bebizonyított fáraszthatlan mun­kássága, a’ polgárisodás és nemzeti életünk’ kifejtésében kitüntetett férfias és sikeres törekvései, honunk’ serdülő in­tézeteire nagyselleg és önzés nélkül szánt tetemes áldo­zatai méltóságodnak, háladatosságunk és tiszteletünk’tettek­ bebizonyítását tőlünk méltán megkívánják ugyan ; de mi hő szeretetünknek csak szerény adományát nyújthatjuk hazánk’ nagy fiának, polgári rendünk’ erős védnökének. Hálánk, tiszteletünk ’s rokonérzetünk’ némi jeléül fogadja el méltó­ságod kegyesen ajándékunk’legbecsesbikét, az ide csatolt polgárlevelet, ’s engedje, hogy a’ minden magyar szívben honosultat e’ fölött még alkotmányos utón is miénkké tehes­­sük. Óhajtásunk’ legszebbike teljesítve less, ha méltóságod körünkbe áll, e’ szerény jutalomnak nem külső becsét, ha­nem mélyeiben fekvő belértékét méltatván.“ Erre a’ tisztelt gróf következőleg válaszolt: Ki nem fe­jezhetem érzelmeimet, mellyek keblemet elfoglalók, midőn sz. k. Pécs’ városa’ és tanácsának f. évi oct. 10-iki üléséből hozzám intézett nagybecsű tudósítását, a’ mellékelt polgári oklevéllel együtt, kezemhez vevém. Nem ismerek szebb szót, mint: „polgár“, nem ismerek , mellyel nemesebb kö­telességek lennének összekötve , melly méltóbb igényt ad­hatna férfiúi büszkeségre, mint ez egyszerű névnek valódi ’s helyesen felfogott értelme. Ki az aristocratiai fellegek­­böl leszállva , azon termékeny sikmezőre lép, hol a’ kö­zép osztály’ becsületes munkásságának dús gyümölcsei ér­nek, ’s a’ polgári erények’ szép koszorúja díszük: ez úgy látszó leszállás által nem csak nem veszt abból, mi jobb ember előtt a’ nemes büszkeség’méltó tárgya, sőt nyer, mert a’ nagyobb számba olvadva, e’ csatlakozás által előrehalad, ’s gyarapodik tetterőben, díszben ’s önérzetben. — Illy szempontból fogván fel megtiszteltetésemet, ’s különben sem tartozván azok közé, kik a’ népszerűséget, minthogy vele nem bírhatnak, megvetni ’s gúnyolni affectálnak, — nem titkolom el őszinte örömemet, mellyet önök’ szives megemlékezése ’s nagybecsű ajándéka kebelemben gerjesz­tett. E’ kitüntetés, mellyet egész értéke szerint méltányolni tudok, fűzzön engem erősebb lánczokkal azon derék ’s tisz­teletre méltó polgári osztályhoz, mellynek jogai ’s boldogu­lása mellett, tehetségem szerint,vívni mindenkor kedves ha­­zafiui kötelességemnek tartottam ’s tartandom ezentúl is , mint változhatlan meggyőződésem’ kifolyását, ’s valamint jelenben még el nem fogadhatva mindazon érdemeket, mik­kel önök’ szives hajlandósága nevemet felruházó , úgy jö­vendőben e’ kitüntetés legyik erős ösztönöm , hogy azon érdemek’ koszorúját valóban halántékom körül füzni’s hazá­mat és a’ közügyét fáradhatlanul ’s hiven szolgálni igyekez­zem , különösen pedig a’ néposztályok’ összeolvasztásának nagy munkájában, mellytöl e’ szaggatott kebelű hazának gyógyulását várjuk , buzgó napszámosként dolgozzam.“ AGRICOLA’ LEVELE. Hej bizony rosz időket élünk! Valóban eredeti gondolat, mellyel Agricola mai levelét kez­di, így fognak elmélkedni önök e’ szavak’ olvasásánál; köl­tők és journalisták abból élnek, hogy amazok saját, ezek egész polgári társaságok’ szenvedéseit leírják, ’­ jámbor falusi levelezőnk is e’ példabeszéddé vált sóhajtással kezdi levelét. — Önöknek talán igazságuk van, íróknak, status­férfiaknak , szóval mind azoknak, kiknek a’néppel dolguk van, alig lehet nagyobb hibájok , mint ha pályájokon, leg­alább kezdetben, nem eredetiesen viselik magokat, min­den regé­ny ’s színdarab házassággal vagy halállal végző­dik : a* politicus pályán — a’ tapasztalás legalább azt mu­tatja— kik az egymástól legtávolabb fekvő utakon indultak,­­ mint Karlsruheban, hol minden utcza a’ herczegi udvarnál végződik, végre, nem kis bámulatunkra, egyszerre egymás mellett állnak, ’s épen azért szükség, hogy ha a’ végnél nem lehet, legalább kezdetben legyünk eredetiek. Én tu­dom mind ezt, de ez egyszer a’tisztelt szerkesztő úr meg fogja bocsátani, ha mégis elavult kezdetemnél maradok, ’s pedig azon egyszerű okból, mert e’ felsőhajtás nem a’ közönséges értelemben veendő. Mig csak az urak panaszkodnak az idő ellen, megval­lom, nem sok rokonszenvet érzek panaszaik iránt; ezek­nek oka közönségesen az,mivel nekik az idő hosszúnak tet­szik, vagy a’ termés’ bősége miatt gabnójokat nem adhatók el, vagy mivel sógoruk az utolsó tisztújítóinál megbukott, vagy végre, — mi kétség kívül a’ legszörnyebb, — mivel az országgyűlés ismét az adónak valamelly uj nemét rová reájok. Mit bánom én e’ keserveket; de ha végre a’ paraszt is sóhajtozni kezd, ha végre ő is elmondja, hogy rosz idő­ket élünk, akkor, megvallom, szivem megindul, ’s pedig csak azért, mert illy esetben tudom, hogy a’ panasz nem alaptalan. A’nép’ szava isten’ szava: mondják sokan, leg­alább olly alkalomkor, ha a’ nép azt beszéli, mit tölök haj­lott. Ez ferde beszéd , ’s én legalább — mennyire tudni­illik egyszerű falusi ember, ki minden pártok’ küzdelmeitől távol áll, erről ítélhet, — soha nem hittem , hogy valami hamis állítás valóbbá válnék, ha vele többen rászedették magokat. Nagy tömegekben megvan szinte az önzés, a’ szenvedélyek, ingékonyság, ’s nem tudom mennyire ha­ladtunk volna a’ tudományokban , ha minden egyes lépést, mellyet az igazság felé tettünk , mindig a’ tömeg’ sanctiója után fogadtunk volna el De habár a’ nép’ szava nem isten’ szava is, legalább az emberiség általa mondja ki vágyait ’s szükségeit,’s ez az,minek kielégítése minden józan politica’ legfőbb feladását teszi, ez az, miért a’ nép’ szavára figyel­ni mindenkinek, ki közdolgok körül fárad, kötelessége. Önöknek a’ városban, — bocsássanak meg őszintesége­mért,— a’ népnek valódi állapotáról nincs elég tiszta fogal­muk. Kétemeletes házaik ott állanak uriason, mint mindig, hallom, az utczakövezeten is javítások történnek, a’ Duná­ból kiemelkedő oszlopok mindig magasabbra nőnek, sőt a’ pest-pozsonyi vasút is megnyittatott már, melly alkalommal sok úri ’s asszonyi vendég jó kedvűen kocsizott Palotára, nem is gyanítván örömében, mennyivel többet unatkozan­­dik, ha kirándulásaira, a’ gőzmozgonyok’ gyorsasága miatt, annál kevesebb időt fordíthat. — A’ P. Hírlap vitatkozik a’ B. P. Híradóval, ez ’s a’ Nemz. Újság ritka méltósággal bá­mulják egymást, mig a’ divatlapok — kétségen kívül hogy annyival több jó ízlést terjesszenek—eléggé érthető példa­beszédekben szidják egymást. Az egy kör kettőre oszlott fel, ’s a’ megrázkódtatások között, mellyek e’ nagy törté­netet megelőzték , támadt a’ nagy jövendőjíi gyülde, mint Minerva, felfegyverkezve jővén a’ világra, miből valószínű, hogy ugyan azon madarat választandja symbolumául, mely­­lyet Athene’ istenasszonya mellett régi pénzeken látunk. Önök sokat látnak és hallanak , önök körül, megenge­dem, nagy dolgok történnek, de a’ nép’ érzelmeiről, enged­jék meg, fogalmuk még sincsen. Tudják-e, itt falun miről beszélünk? — A’ gyüldéről, körökről vagy az egyes hírla­pok’ megczáfolhatlan okoskodásairól, mellyennek mindeni­­kére még tíz czáfolat fog érkezni ? Az élet’ ára mindig felébb rúg, a’ burgonya itt ott romlani kezd , ’s mégis egész hajókkal visznek ki belőle, ’s már füstölni kez­denek a’ szeszgyárak’ kéményei, hol a’ benmaradottnak is nagy része pálinkává égettetik ; mi lesz belőlünk tavaszig? Hej­be rész időket élünk ! Lám, tisztelt szerkesztő úr, fa­lun a’ nép i­lyenekről beszél, nem érdemlene-e ez valami­vel több figyelmet, mint mi reá fordittatik? Önök, lapjokban, többet szólnak az országot fenyegető közszükségről. Az 570. számban valaki, ki magát —­­ írja alá — szeretném tudni kicsoda , jó becsületes ember lehet,— a’ szeszégetés’ eltiltása mellett nyilatkozik, s utána még többen szóltak: de higgyék el önök, még nem tettek eleget. Mint a’ hires római minden beszédét azzal kezdé , hogy Carthagó’ lerontására szavazott, úgy önök­nek minden számukban a’ fenyegető szükségről kellene be­szélniük, ’s azon módokról, mi által e’ bajt, mi még most kétségen kívül lehetséges, elkerülhetjük, higgyék el önök, nem tehetnek hasznosabbat. Jól tudom én, mi szép alkalom nyílnék önöknek , épen jelen helyzetünkből,azon közigazgatási rendszer’ felsőbbsé­­gét bebizonyítani, melly mellett szavakat emelek. Ha a’ magyar alkotmány — igy szólhatnának önök — más miveit nemzetek’ alkotmányaihoz hasonlólig rendeztetik el, ha­zánkat most veszély nem fenyegetné. Idei termésünk nem bő, hanem ollyan, melly mellett jó’haza’lakói minden va­lóságos szükségtől megőriztetnének,ha t. i. olly hatalom lé­teznék e’hazában, melly az egésznek közepibe állítva, az ország’ minden egyes részeinek szükségeit ismerve, egy­szersmind a’ szükséges rendelések’ megtételében akadá­lyokra nem találna. — Nézzük Angliát, am’ a’ britt szi­geteket szintén szükség fenyegeti, nagyobb, mint az, mellytöl mi félhetünk, ’s mégis aligha e’ veszélyt Anglia el nem ke­rüli. A’ ministerium, Izlandra nézve, már most is olly ren­deleteket adott ki, mellyek a’bajnak elejét vehetik. Angliá­ban naponként várnaik a’ parancs , mi által a’ gabnatörvé­­nyek’ bilincsei , legalább a’ szükség’ idejére , lehullanak, rendelések tétettek, hogy, a’ szükség egész kiterjedésében megismertetvén, egyszersmind azon módok használtassanak, mellyek által rajta segitni lehet; de Angliának felelős mi­­nisteriuma van, mellynek kiterjedett hatáskör engedtethetik, miután úgyis minden lépéseiért számolni tartozik , de mit tegyünk mi, kik, szabadságunk’ biztosítását csak megyei autonómiánkban keresvén, senkinek olly kiterjedt hatás­kört nem engedhetünk, a­­millyennel az angol mini­sterek birnak? — Ha önök ezt mondják, állításuk czáfol­­hatatlan. A’ status nem egyéb egy óriási társulatnál, mellyben minden egyes — a’ reáese tartozást lefizetve, — biztosittatik azon csapások ellen, mellyektől ma­gára hagyottan félnie kellene; nagy állományokban, hol ezen eszme elismertetik, ’s hol annak következményei el­fogadtatnak, közönség alig képzelhető. Ha az országnak egy része elemi csapások’ következtében szűkölködik, a’ másik bizonyosan a’ szükségesnél többet termesztett, ’s az úgynevezett szűk esztendőknek következménye csak az lehet, hogy az élelmi­szerek­ kivitele csökken. Legalább Magyarország bizonyosan hasonló állapotban van. De hogy ezen kedvező helyzetnek hasznát vehessük , szükség, hogy az egész ország egy középponti hatalom által kormányoz­­tassék, é s hol van ez nálunk, hol az ország’52 része egységére három esztendőnként csak egyszer emlékeztetik,’e a’tiszai em­ber a’dunainak szükségét,ha bánja is,legalább csak akk­r tudja meg, midőn már bekövetkezett. Ezt is mondhatnák önök, ’s ez is igaz. De hagyják önök a’ kérdés’ megvitatásának ezen oldalát mégis inkább akkorra, ha majd a’ szükségből kibúj­tunk , ’s most csak arra fordítsák egész figyelmöket,mit te­gyünk a’jelen pillanatban, hogy honfitársainkat minden baj­tól megőrizzük, ’s ha már IV-ik Henrik franczia király’ kí­vánatot — mellyet én mindig a’ legbölcsebb kormányelv­nek tartok — nem teljesíthetjük, ’s minden magyarnak na­ponként egy csirkét nem adhatunk táljába, legalább azt érjük el, hogy szegényebb osztályaink’kezeiből a’kenyér ne fogyjon el soha. Ez, nézetem szerin­t, a’ jelen pillanat’ legfontosabb kérdése, ’s úgy hiszem o­lyan, mire nézve minden párt ’s hírlap, a’ nélkül, hogy méltóságából valamit veszthetne, kezet foghat. Én részemről, ha egyszerű okoskodásaimnak lapjai­ban hely nyílik *) , megkísértem e’ tisztán gyakorlati kér­dés’tárgyalását, ’s legalább mi a’pálinkaégetés’eltiltását illeti, — melly megyénkben is szőnyegre került, — elmon­­dandom azon okaimat, mellyek engem illy nemű rendelés’ pártolására bírnak, azonban hogy belőle haszon támadjon, szükség, hogy e’ tárgyról ügyesebbek is szóljanak, ’s ez az mire soraimmal önöket fel kívántam hívni. O’Connell, kit én mindeddig rendkívül becsültem, — mint az újságokban olvasom,—nagy lármát üt a’felett,hogy Cromwell ’s nehány becsületes protestáns pap’ szobra az an­gol parlamentházban rendeltetett felállittatni. Úgy hiszem, a’ nagy agitator nem volna egy cseppel sem kisebb, ha fellen­­gős beszédei között, néha az úgy nevezett burgonya-be­tegségről is szólna; ez egyben, úgy hiszem, példájában nincs mit követnünk. A’ FOSTAÜGYET illetőleg a’ Jelenkor Írja: A’ socialis (e’ helyett: associationalis) élet’felfedező szelleme újabban a’ magyarországi k. postamesterek’ egyesü­letét hozá létre. Czélja ez egyletnek, a’ testület’ közbajait, a’ kincstár és közönség’ érdekeivel egyenvonalban, folya­modások’ útján orvosolni, ’s orvosoltatni egyesek’ postai vi­­szol­yokból keletkezett sérelmeit, nemcsak azért, mert köl­csönös segítség’s egyesített erő sikerdunbban működhetik; de azért is, hogy egyesek’ nem ritkán alaptalan panaszaitól a’ főkormányszékeket megkímélje. A’ teendők’ öszpontosi­­tott vezetésére, a’ helytartó tanács’ tudtával, nov. 15-kén tartott első közgyűlésben, választmány neveztetett az alap­­szabályok’ kidolgozására. Ez alapszabályok közgyűlésileg elfogadtatván, legfelsőbb helyre terjesztettek. Majd ügy­­viselő választatott. A’ GYÁRALAPÍTÓ TÁRSASÁG’ n­o­v. 8-ai közgyű­léséről szóló közlemény’ kiegészítéséül, tudatnunk kell még, miszerint,a’ f. évi április’ 13-kán tartott közgyűlésből kelt kikül­detéséhez képest, kijelölé, és okadatos véleménye mellett szerke­zetbe foglalá a’ választmány azon alapszabályi pontokat, mellyek­­nek módosítását, eddigi tapasztalata szerint, szükségesnek találta, melly módosítási terv’ nyomán készült főbb alapszabályok’ rövid kivonata imez: *) Ez iránt biztosítja önt a’ Szer­k. 85

Next