Pesti Hírlap, 1845. december (583-598. szám)

1845-12-04 / 584. szám

Csib­örök 584.­­December 4. 1845. PESTI HÍRLAP. Mesjelenik #' Up winden hein eétY M.r. ?udt n.p. kedden, ezutörtokön élt pénteken. Félévi ül­tetés a’ két Mlvár.sb.c kái héi kerdésaal 5 (I. kernék Pan 6 II, poe­n térítékban 6 fi pp. Elégelhetni helyben Lande­re­r La I o d kladé-tulajdonoenál, hatvani utcaa Horváth-hiadal 4S3 ...a.. .«jelentl minden kir. postahivatalnál.­­ A. ansskriai birodalomba­n e«éb kalUld. artomanyo kba knld.nl kivan, példá­­nyok Iránt a’ «elrendel** csak a’ bécsi es. föpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, 's egy-egy kis hasakserért apróbetűkkel 5 pengő ki számíttatik. Előfizetés a' Pesti Hírlap 1846-ki folyamára. Közelgvén az uj év, bátorkodunk az t. ez. közönséget tisztelettel figyelmeztetni, hogy e­ lapok’ 1846-ki folyamára az előfizetési föltételek változatlanul az eddigiek maradnak, u. m. egész évre: Budapesten házhozhordással boriték nélkül 10 ft, postán küldve borítékban 12 ft 5 fél évre: Budapesten boriték nélkül 5 ft, postán küldve borítékban 6 ft pengőben. — Megjelennek e’ lapok minden héten négyszer. — Az előfizetés elfogad­­tatik Pesten hatvani utczai Horváth-házban a’ „Pesti Hírlap kiadóhivatalban“ és minden kir. postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb kül­földi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főposta-hivatal’ útján történhetik.Lander­er Lajos, a’ „Pesti Hírlap’“ kiadó­ tulajdonosa. TARTALOM. Kinevezések. Iskolaügy. II. Végszó Vállas Antal úrhoz a’ magyar borkereskedésről. Fővárosi újdonságok. Törvényhatósági dolgok: Krasznamegyéből (beligazga­­tási költségek, magyar és erdélyországi levelek, zsidóügy­ stb.) Vegyes közlemények: Gyümölcstenyésztés (vége). Nem­zeti színház. Külföld. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. 6 cs. op.tkir. Fölsége Győry Jánost 'szk. Kőszeg’ városa’ plébánosát ,prépostt­, H­e­n­d­r­e­y Pál k. udvarnokot pedig ,kir. ta­nácsos* czimmel díszesiteni legkegy. méltóztatott. Ő cs. ap. kir. Fölsége Jurenák Andrást eddig urvölgyi bányagondnokot körmöczi bányamesterré, továbbá Priekopp Ferencz vindschachti másodosztályú bányagondnokot vindschachti elsőosztályu bányagondnokká méltóztatott legkegy. kinevezni. A’ nagy magy. kir. udv. kamara a’budai k. kamrai főpénztári hi­vatalnál Heszignácz’ nyugalmaztatásával megi­resü­lt pénztár-tiszti ál­lomásra Dömötör Alajos járulnokot, ’s az imigy megi­resü­lt já­­rulnoki helyre S­i­e­b­e­n­­­i­s­z­t Zsigmond dijasgyakornokot alkal­mazta ; dijas gyakornokká pedig G­r­ü­n­n Ferenczet eddig kamr. számvivő-hivatali díjtalan gyakornokot nevezte ki. A’ nmgu magy. kir. udv. kamara a’ győri k. sóhivatalnál megü­re­sü­lt mázsamesteri állomásra Kovács Antalt eddig ungvári k. só­­mázsamestert alkalmazta. B—P. H. ISKOLAÜGY. II. — Azon ellentét, melly ezen ’s más országok’ közgazdasági állapotja közt létez , végtére ben­nünket is meggyőzött, hogy iparos nevelésről szükség gondoskodnunk. De habár a’ dolog’ szüks­égessége iránt tisztában vagyunk is, úgy látszik, fontos következmé­nyeiről valódi fogalmunk nincs, mert ha volna, nem kés­nénk annyira a’ cselekvés’ mezejére lépni. De talán az is tartozik a’ magyar nemzet’ geniusához, hogy a’ helyes belátást is csak sokkal későbben kövesse, mint más nemze­tek. — Mik hát az iparra nevelés’ következményei? Hogy nekünk is ügyesebb kézműveseink lesznek, hogy leendenek nekünk is rationabilisabb gazdáink, — hogy ipán állata­inkhoz nem leszünk kénytelenek külföldön keresni embere­ket, — hogy végtére új pályák nyilván meg, az ügyvédek’, táblabirák’ ’s hivatalhajhászok’ száma csökkenni fog , — ’s már ezen utolsó remélhető eredmény is elégséges indok volna reál-iskolák’ felállításának siettetésére. Dehogy ne látszassunk ignorálni azt, mi e’ tekintetben már történt, meg kell mondanunk, mikép’ mi is tudjuk, hogy négy reáliskola van készülőben, — ez nekünk azonban nem elég ; mi leg­alább annyi reáliskolát óhajtunk, mennyi gymnasiumunk van jelenleg; mert ha a’ társadalmi functiokat összehasonlítjuk, azt hisszük, hogy nagyobb számnak van azon tanulmányokra szüksége , mellyek reáliskolákban taníttatnak , mint a’ latin nevelésre. Sőt mi sok helyt a’ létező latin iskolákat fölösle­geseknek tartjuk, ’s azokat reáliskolákká óhajtanék átalakí­tani. Ez után, minden költség nélkül vagy kevés új költség­gel, lehetne több reáliskolát létrehozni , mi nem kevéssé mozdítaná elő nemzetünk’ lassan induló haladását. — Q — VÉGSZÓ Vállas Antal úrhoz a’ magyar borkereskedésröl. A’ Hetilap’ tisztelt szerkesztője ingerletten felelt a’Pesti Hírlap’ 578 ik számában, ugyan e’ lap’ hasábjain, a’„magyar borkereskedésröli illusiok“ czimü közleményemre, holott ő csak mellékesen volt általam érintve , ’s a’ czikk maga fő­­kép’ hazánknak mezőgazdasági legfontosabb kérdését illető. Vállas Antal ur az angol vámzatot kezébe véve, nem cse­kély professori méltósággal gondolta e’ neki kedvezőnek látszott alkalmat használhatni, hogy egyszer valahára ismét érdekes tárgyról szólhasson, ’s nemzetgazdálkodási kikép­zettségét, leczkézés és sok felkiáltó jelek által, kitüntet­hesse, körülbelöl úgy, mint ha a’ cathedrán állana, ’s a’ physicéból tartana különben igen talpra esett felolvasásokat. De a’ jelen kérdés’ megvitatásához más is kell ám, nem csupán okoskodás. — Sajnáljuk barátunk’ gyengeségeit napvilágra vonni, azonban, útbaigazítás ’s az ügy’ fontossá­ga miatt, szükséges lehangolni reményeit, már csak azért is, hogy a’ Hetilap’ tisztelt szerkesztője ne mutassa ki többé féloldalúságát. Magyar hazánk’ első mezőgazdája ezt írá nekünk, mi­dőn villányi borszállításával megbízott. „Ich erlaube mir nur die Bitte bensufügen , eine genaue Rechnung über diese Versuchsiendung, ob dabei Nutzen oder Schaden heraus­kommt gleichviel, gefälligst verschaffen zu wollen. Denn es ist höchst nothwendig, dass man einmal über diese han­­delscombination eine klaare Ansicht bekommt, und das Land sich nicht in hinsich eines Exporthandels zu sangvinischen und zu trägerischen Hoffnungen hingebe. Frankreich ist ein zu mächtiger Rival, als dass es uns ohne schweren Opfer gelingen dürfte ihn aus dem Felde zu schlagen.“ És ez igen tisztelt hazánkfiának igaza van, mert vétek, megbocsát­­hatlan könnyelműség soha nem valósuló reményeket táplálni egyes eszmék vagy hiúságok’ nyomán,’s igy egy már szük­ségkép’ is eleget szenvedő nemzetnek tantalusi kínokat okozni; mert szent kötelesség a’ haza’ hiányait kitüntetni, hogy bajainkon orvosolhassunk feleslegünk’ jutányos elad­­hatásáról gondoskodhassunk, ’s igy nem a’ szokott kecseg­­tetés’ ösvényén hurczoltassunk orrunknál fogva, hanem ki­lépjünk a’ cselekvés’ mezejére, valljuk be hibáinkat, ’s ja­vítsunk magunkon , mint felvilágosult szabad nemzethez il­lik. De mi mit mivelünk e’ helyett ? Szomorú igazságot fé­lünk kimondani, hanem hizelgünk, hogy tömjénezzenek, hizelgünk addig, mig a’ végpercz beérkezett, s orvoslás­ról késő lesz gondoskodni. Pedig nem hárulhat nagyobb szégyen egy népre, mintha, mint nálunk szokás mondani, saját zsírunkban megfuladunk az örök remények’ közepette, de valódilag csak bizakodás ’s hanyagságból eredő status quo végett. Már század óta vitáznak, okoskodnak, ’s kísértenek atyáink borkereskedésünk’ előmozdítása’ érdekében, ’s nem érkeztünk tovább, mint álltunk egy század előtt, mert a’ Lengyelországba űzött borkivitel sem volt világkereskedés. Ha nem csalódunk, két vagy három társaság alakult a’ bor­kereskedés’emelésére,’s mind a’három megszűnt lenni ugyan azon okoknál fogva, mellyek ellen én kikeltem ,’s bőr for­galmunk mélyebbre sülyedt mint valaha. (Lásd Horváth Mi­hály’ becses munkáját a’ magyar kereskedésről ’s iparról.) Miért? mert szüntelen csak szemlélődtünk, a’remények’ bölcsőjében ringattuk magunkat, tettünk kísérleteket, ’s nem bírtuk gyakorlatlanságunk miatt belátni a’ valódi aka­dályokat, vagy nem mertük azokat, hiúságnak tekintetéből, bevallani; törekedtünk tüzesen egy perczig,hogy csakhamar visszaessünk a’ lankadtság’ sorvasztó karjaiba. ’S mind e’, szegény hazánkat század óta óriási súlylyal terhelő bajon, a’ „Hetilap’“ tiszt, szerkesztője egy lábdob­banással akar segíteni;— egy czikket ir, ’s kimondja dicta­­torként, hogy igen is lehet külföldre nyereséges borkeres­kedést űzni, mert ő Parisban és Londonban drága bort ivott, ’s taglalja e’ czikkben a’ magyar kivitel-borkereskedést palaczkonként­­ (ezen alapszik a’ világ­ borforgalma nézete szerinti) ’s számításokat közöl — honnan? — saját sza­vaival élve, olly férfiú’ lexiconából (lásd MacGregor Com­­mert, Slat), ki, mint a' britt Board of Trade’ egyik legki­tűnőbb tagja, a’ kereskedési viszonyokat, hivatalos állásánál fogva, részletesen ismeri,kereskedési szerződés-kötésekre, kiküldöttségekre ’stb. ’stb., használtatott, ’s ki mindig mind a’ kormány, mind a’ parlament, mind pedig — tiszt, barátom Vállas Antal ur’ megelégedésére működött.“ ’S felette nagy pathossal kiált fel Vállas ur , a’ Hetilap’ 40- ik számában közlött adatok tőle valók! 's boruljatok földre olvasóim ,— mert e’ név­ szolgáljon igazolásul, e’ név árasszon fényt a’ czikk­re , e név az , mellyet Vállas ur az első czikkében nehézség nélkül , most már pedig bizonyos fontosságot szerző titkolódzással mond ki. — Mi Mac­Gregort, a’ nem­zetgazdálkodási ’s kormányzati elmélet’ tekintetében, bizo­nyosan mint auctoritást fogadjuk el, de a’ kereskedés’ egyes ágának részletes kizsákmányolásához ő annyit ért mint pe­dául a dalai Lama Vállas Antal ur’ felolvasásaihoz, ’s vonakodás nélkül merőn állítom, miszerint a’ Vállas ur’ első czikkében felhordott számok közül, de csak egyetlen egy sem áll igazítás nélkül, ’s hogy a’ practicus kereskedő illy lexikonokból kiszedett adatokra — legyenek azok bármilly redőzött homlokkal közölve — semmit nem ad, hanem vál­lat vonít s mosolyog. Tudja-e tisztelt barátom, hogy, szá­mokkal a tárgyalásra, a’ világ a’ lexiconokat rég’ a’ poros szekrényekbe lökte, mert tudomány’rendszere állhat éve­­en át, de a számok naponta változnak? Ismeri-e azt az aneedotát, midőn egy nő D betűig tudományosságának sok­oldaluságát fényesen bemutatta , de ezen betűn túl sötétség borította szemeit? Nem nem, illy dolgokhoz csak practicus ember szóljon! ’S én, ámbár Vállas úr már előre hitte, mi­­kép’ czikkje sok taglalást von maga után, de ebben második felszólítására is alkalmasint úgy csalódik, mint a’ hozzá in­tézett sok tudakozásokban, — nem emeltem volna tollamat lexiconféle palaczkokat taglaló czikkje ellen, ha a’ Brasiliába tett kísérletünkről tudósítást nem kelle vala adnom, ’s nem tapasztaltam volna azt, mitől féltem , hogy jelen körülmé­nyeink közt nincs kilátás borkivitelre, mig Vállas úr a’ világ’ legkönnyebb dolgának gondolta, pár héttel az előtt, Angliá­val nagy borkereskedést űzni, ’s a’ nemzetet ismét haszta­lan reményekkel biztatni. Nem akarjuk a’ Pesti Hírlap’ hasábjait hosszas vitatással tölteni, hanem bírálat alá vesszük Vállas Antal úr’ czáfola­­tának egyes, megbocsáthatlan következetlenséget eláruló részeit, — hogy győződjék meg, miszerint a’ legügyesebb technicus még nem mindig a’ legkövetkezetesb ’s logi­aibb fő, — ’s még azon felül igen rosz kereskedő is lehet. — Hogy lovagias vagy szűkkeblű volt-e Vállas Antal urtól egy olly czikk’ fölvételét mellőzni, melly őt csak mellékesen ’s minden tisztelettel érinté, ’s talán nem érdektelen tárgy­ról íratott , azt mások’ bírálására bízom. — Annyi igaz, hogy efféle professori tactica mellett, a’Hetilap’ tartalma, mint már eddig tapasztaltuk, csak kivonatokra ’s fordítá­sokra szoritkozhatik.— Tisztelt barátom még csak feleletre sem méltatott, ámbár szives volt sokszor közlésekért fel­szólítani. Hogy adataim matters of fact-féle dolgokon alapulnak, annyival inkább mondhatnám, mert legújabb gyakorlati kí­sérletek’ forrásából származnak. Miképp tulajdoníthat Vállas úr egy encyclopedicus munkából kiszedett adatoknak, rend­kívüli emphasisával, olly nagy hitelességet , ezt csak egy szobatudós professor fejtheti meg. Vállas Antal ur’ fő ellenvetése, hogy létez Angolország­gal egy szerződés , melly az ausztriai és magyar termeszt­­m­ények’ bevitelét egyenlő lábra állítja a’ legkedvezmé­­nyezettebb nemzetekkel, ’s felhordja, az elégültség* ’s fontosság’ bizonyos nemével, a’ szerződés’ illető pontjait, valamint a’ vámzatot. De barátom! mielőtt az ember illy dologhoz szól, mélyebben kell magát beavattatni, — ’s nem a’ poros könyvekből meríteni az elavult adatokat. — ’S tud­nia kell, miszerint a’ kereskedési diplomatiában a’ legked­­vezményezettebb szónak tág értelme van; de figyelmeznie kell legalább , hogy a’ czáfolandó tárgyét szóról szóra fel­fogja. Külön kereskedési szerződésről szólok én, melly borra és selyemre Angol- és Francziaország közt áll fen, 's nemcsak ez, hanem még a’ kikötőadó’ fizetésében is ki­váltsággal bírnak a’ franczia borok’ behordói (importeurs) Angolországban. Véget vetek pedig professor úr’ kétkedéseinek az által, hogy kötelezem magamat ezennel 4, 5, 10 borszállitási költséget viselni, ’s ha képes Vállas úr a’borkivitelt An­golországban, a’ jelen körülmények közt, megalapítani (mit ő olly felette könnyű dolognak gondol), akkor térdet ’s fejet hajtok előtte, ’s a’ világ’ legelső kereskedőjének vallom, sőt ígérem soha kereskedésről egy szót sem írni. Professor úrnak igen feltűnt, miszerint őt több ’s kü­lönösen egy felette nagy kereskedői tekintély szólitá fel Londonban borszállításra. Hiszen , ha Magyarországból a’ peleskei nótárius érkeznék Britanniába, még azt is kész­tetnék illy szállításra, annyi sok mondatott már a’ magyar borról siker nélkül, ’s szeretném valóban tudni, hogy azok a’ borkereskedői tekintélyek miért nem bírták már század óta forgalmunknak ez ágát emelni? vagy csak professor úr’ palaczktaglalása után látták be a’ dolog’ lehetőségét? Vállas ur logicám ellen harczol; lássuk röviden az ő logicáját, az ex professo logicát. — Kételkedik Vállas úr a’ hordók’ olcsóbbságán Francziaországban, mert, mint enmagam vallám, Fiume szállítja a'francziáknak is a hordó­­dongákat- De legyen óvatos, tisztelt barátom, hiszen épmn az , hogy olcsóbban szállítja a’ dongákat Francziaország­­ba , mint a’hazában bírjuk azokat megszerezni, ez azon előny , melly tetemes számra rúg, ’s egyre ezret teszek, miszerint Francziaországban a’ borhordók jóval olcsóbbak, mint nálunk. A’ szállítás’ drágasága Triesztig vagy Fiúméig professor úr előtt hasonlag nem nyom sokat, mert egy-egy

Next