Pesti Hírlap, 1846. január (599-616. szám)

1846-01-01 / 599. szám

Csütörtök 599. Januarius 1.1846 festi hírlap. Moffiplánik p­­lan minden héten négyszer- vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helyben I ar de rer I­aios kiadó-tulajdonosnál hatvani utcza Horváth-házban 483 sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példá­nyok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek,’s egy-egy kis hasábsorért apróbetükkel 5 pengő kr. szám­iltatik. TARTALOM. Programm. Fővárosi újdonságok. M. Tu­dós Társaság. Nemzeti Színház. Törvényhatósági dol­gok: Csongrádból (elnöki jelentés, törvényszéki táblabirák, vé­rengző csata este, gyűlés a­ következő napokon, a­ pesti körle­velek). Zágráb (bánváltozás, turmezei ügyek, levelek). Turme­­zőről kerületi gyűlés). Külföld. Hirdetések, MAGYARORSZÁG és ERDŐXY. Pest, január 2­1-én 1846. Másfél éve, hogy a’ „Pesti Hírlap“, legtöbb elveinkre nézve a’ réginek szellemében, általunk vezettetik, ’s e’ másfél év alatt mindenkor megtartók a’ színezetet, mellyet a’ körülmények’ felfogása nyomott lapjainkra. Az eszmé­ket, mellyek a’ közelebb múlt országgyűlésen felmerültek, rectificálni, szorosabb öszhangzatba , rendszerbe hozni, volt fő törekvésünk. Nálunk is bomladozni indult a’ hűbéri szerkezet, a’ nép’ városi eleme elismerést követelve lépett föl, ’s midőn e’ követelés’ kielégítését sürgetők, igazolására, a’ históriai igényeken túl, fölmutattuk a’ civilisatio’ mai értelmében vett tatus’ képét, mellyben az osztályok ez egyszerű szóban: :tép — olvadnak össze. A’ múlt törvényhozás megkezdé a’ codificatio’ munká­ját is, ’s mi fölmutatok a’ tatarozás’ üdvtelenségét. És midőn a’ nemzet­ belügyeit, a’ háztartási költségek iránti gondoskodással, rendezni óhajtá, hivatkozunk az alkotmá­nyok’ fejlődésének, a’ statusok’ átalakulásának közös tör­téneteire. Illy irányban működtünk a’ lefolyt másfél év alatt. Ide­jét látván általános , magasabb szempontból fogni fel át­alakulásunk’ megkezdett munkáját ’s a’ szőnyegre hozott reformkérdéseket, — egy egész rendszert állitánk olva­sóink’ elébe. Ez eljárást igazolva hisszük a’ múlt ország­­gyűlés’ eseményei által. A’ múlt országgyűlés a’ reform­kérdések által lön nevezetes, mellyek ott fölmerültek. Mi ‘Z e.gyülés’ folytatása óhaj­tánk lenni; ’s ez értelemben tör­tént,hogy elődöm a’szerkesztésben,különben tisztelt barátom Szalay László fölkiálta: elmúlt az 1843/k­or gyűlés készüljünk az orsz.gyűléshez. E’ körülményekben fekszik oka, miért így inkább látszatánk sokak előtt reform’ embereinek m int ellenzéknek, habár rajtunk sem múlt, minden al­kommal , hol lehet, és kellett, szót emelni alkotmányos jogaink h­atalmára is. Hasonlóan , mint kifejezők egykoron, ’ katonákhoz , kik az irás szerint , egyik kezükkel építv­en, másikban fegyvert tartanak a’ védelemre. Hogy is ? Hiszen természetes, hogy annál féltékenyebben átal­­szzuk szabadságunk’ mostani garantiáit , minél inkább ?g valánk győződve azok’ elégtelen és gyönge voltáról. Midőn azonban e’ féltékenység, fenálló alkotmányos ágaink’ megőrzése körül, bennünket is az ellenzéki párt­­’ csatolt, mellőzve a’ fenelőadottakat , mikre nézve ellenzék’ másik része velünk különben is egyetérte , ’s miket nem is annyira igazolásul, m­it számadásul eddigi eljárásunk’ egész rendszerére nézve, tartánk szükségesek­nek előadni , — az egyéni vélemény’ csekély eltérésein kivül , egy lényegesb különbség volt közöttünk , misze­­nt t. 1. Mig az ellenzék másik része, a’ régi P. Hírlap’ elvei zerint, szinte nem titkolva ’s nem takargatva a’ megye­­rendszer’ jelen hiányait,a’ rendszert magát lényegében olly becses institutiónak tartó, mellyet Europa’ bármelly alkot­mányos institutiójáért nem hajlandó cserébe adni; sőt in­kább azt,népképviseleti alapokra fektetve ’s hiányaiban épen a népképviselet által kijavítva, olly becses kincs gyanánt megörökitendőnek tanácsold , melly a’ szabadságot ’s poli­ticai joggyakorlatot a’ nép’ mindennapi életével össze-A közben mi, ellenkezőleg, nem tagadva a’ megye­­rendszer’ viszonlagos becsét, azt tehát mindaddig, mig a nyugat-európai alkotmányos élet’ formáival jobban ösz­­hangzó institutiókat szereznünk sikerülene, igenis, fen­­tartandónak vallva, a’rendszert magát korunkban már, az alkotmányos élet’ garantirozására elégtelennek, a’ nem­­zet erejének kifejtésére pedig alkalmatlannak tartok, mi­nélfogva oda igyekvőnk a’ nemzet’ figyelmét fordítani , h­ogy amaz institutióban leírt garantiáját bővebb , erősebb s a kor kívánalmak jobban megfelelő biztosítékokkal tö­rekedjék fölcserélni, mellyek a’ nemzet’ akaratát öszpon­­tositják, s az ország kormányát ezen öszpontositott nem­zeti akarat’ felelős kifolyásává tegyék.­­S mi ezt sürgetni már idején láttuk , a’ fokozatos ka­­adás’ útján óhajtván a’ közigazgatás’ egyes ágait, előadott ézeteink szerint, rendezni; a’ sors azonban kijátszó szá­mításainkat. Intézkedéseket tapasztalánk, mellyek aggodal­makra adtak okot; eseményeket, mellyek parancsolák szo­rosabban, határozottabban csatlakoznunk az ellenzék’ többi részéhez , ’s mikép’ más alkotmányos országokban vannak időszakok , mellyekben a’ rokon pártelemek , magasabb nézetből, egybeolvadnak , illy időszaknak tartjuk mi a’ je­lent , illy állapotban látjuk hazánkat. Legyen elég utalnunk csupán a’ királyhágó alatti küzdelmekre közelebbről, ’s az eseményekre innen a’ magyar tengerpartokon. De különben a’ szokatlan mozgalmak is , mellyek az ellentáborban mu­tatkoznak , összetartásra intik az ellenzéket. Illy viszonyok között óvakodnunk kell, nehogy modor­­harczczá fajuljanak fejtegetéseink , ’s nehogy a’ teendők’ sorozatáról folyjon még akkor is a’ vita, magának az el­lenzéknek kebelében , midőn ez iránt tisztában kell lennünk mindnyájunknak , kik a’ haladás’ zászlói alatt küzdünk, ha ezentúl is többségben akarunk lenni. ’S ezt akarnunk kell , nem azért, mivel a’ végrehajtó hatalom a’ többségnek ki­folyása — hiszen ez nálunk nincsen igy, — hanem annál­­fogva, mivel csak ha többségben leszünk, nem fognak olly törvények inittaltatni ’s átvitetni , mikről mondani le­­hetenk Szemerével , hogy csalatkozunk, nem a’ part halad előre , hanem a’ csónakban mi megyünk hátra. Illy viszo­nyok közt, mondom, midőn azt kell tapasztalnunk, hogy az ellenzéknek e’ lapon kívül még mindig nincs más orgá­numa, a’ közjó’ érdekében szükségessé vált , hogy addig , míg az imént érintett viszonyok nem módosulnak, a’ köz­­pontosítás’ kérdésének általános tárgyalását, az ellenzék’ ez orgánumában , elvalasszuk. Nem azt kívánjuk ez alatt értetni, mintha lemondanánk eddigi elveinkről; mi most is csak ez elvek szerint látjuk lehetségesnek hazánk’kifejlődését. Mit teszünk, változta­tása csupán eljárásunk’ módjának, mellyet a’ körülmények ’s épen azon hazának’ szeretete parancsol reánk, mellynek szerencsés átalakulását reméljük , mert óhajtjuk. De szük­ségessé vált az ország’ integritása ’s mostani alkotmányos garantiáink’ védelme’ tekintetéből együtt tartani az ellen­zék’ minden töredékeinek; szükségessé a’ reform’ ügye’ érdekében is , hogy azon kérdések, mellyekre nézve az ellenzék’ soraiban nem volt ’s nincsen szakadás, ’s mellyek természetűknél fogva ollyasok , hogy körülöttök mind­nyájan gyülekezhetünk, közös erővel tárgyaltassanak ; azaz szükségessé vált mindenek előtt az erők’ központositása. És ez lesz azon központosítás, mellynek zászlóját a’ beköszöntött uj évben kitűzzük. — Csengery Antal: Fővárosi ujdonságok, „Újdonságot és ismét újdonságot!“ kiált e’ vén világ év­ezredek óta, ma úgy, mint tegnap, az uj évben úgy, mint az óban. És újdonságokat írnak a’feuilletonisták a’ Temze’, Szajna’ és Rajna’ partjain, újdonságokat írnak az ujdonság­­irók a’ Duna’ lánczhidja’ környékén. A’ dunapartiak sokkal szerényebbek, mert az ő nevök csupán: ujdonságiró, leg­­fölebb: harangozó. ’S miért is ne kívánna szüntelen újdonságokat a’ világ, melly egy állapotban soha nem maradhat, mellyben minden elröppent perez uj perczet teremt, mellynek legparányibb porszeme is az örök változás’ kényszerítő hatalmának hó­dol? Az újdonság utáni vágyat a’ természet maga állá az ember’ keblébe. — ’S miért ne csengene folytonosan uj események, uj változások, uj mozgások után e’ halottaiból felriadt nemzet, melly, az egyetemes feltámadás’ régen el­múlt nagy napja’ ellenére is, még mindig olly szédítő mesz­­szeségben látja ragyogni az örök idvesség’ kertjének arany kapuit? Szivünk’ minden dobbanása egy-egy remény’ szü­letése, s minden uj változás, minden újdonság egy remény’ teljesülése vagy megbukása. Fontosak tehát az újdonságok és szükségesek — de nekünk legfölebb is csak uj esztendő’ napján szabad azokat illy magas paripáról tekintenünk. A’ kör, mellyben moz­gunk, sokkal alantabb és szűkebb, semhogy abban máskép’ férhetnénk el, mint prózában és gyalog. E’ rovat’ felirata mutatja, hogy fővárosi újdonságokat irandunk a’beállott évben is. Év’ fordultával visszapillantani szokás , és ígéreteket tenni. Ok nélkül fontoskodóknak látszanánk , ha mi is követnék e’ szokást. Mi csupán azt mondjuk, hogy félévi tapasztalás’ tanúságait bírjuk följegyezve tárczánk’ lapjaiban , miket annak idejében felhasználni el nem mulasztandunk. ’S ha a’ múlt félévben netalán sikerült elérnünk azt, hogy e’ lapok’ olvasó közönsége szí­vesen futá át rovatunk’ sorait, jól esik hinnünk, miké­pen a’ jelen évszakban még szívesebben teendi azt. — Az érdekességre törekvésen kívül az ujdonságiró nem ígérhet semmit, — a­­mi azonban igen sokat, sőt mindent foglal magában, a’ mi gyűjteménye’ megkedveltetésére nézve szükséges. ’S e’ néhány szó’ elmondása után ismét neki gyűrűz­hetnénk szokott munkánknak, — azonban szabad legyen megragadnunk az alkalmat, hogy az újdonságok körüli né­hány nézetünket elmondhassuk leginkább ollyanok’ számára, kik azokat minden komolyabb szándék nélkül szokták írni és olvasni, ’s e’ rovatot csupán örökös czivódások’ és el­­ménczkedések’ lakhelyéül tekintik. A’ tárczairodalom nálunk még mindig igen fejletlen ál­lapotban van, és sokkal szűkebb körre szorítva, mint ezt a’ napi lapok’ természete ’s a’ nagy közönség’ szükségei meg­kívánnák. Mi is csupán fővárosi újdonságokat írunk, megérintvén ezekben mind azon fővárosi mozgalmakat és eseményeket, mellyek — habár, mint rendesen, nem po­litikai tárgyuak is — a’ közre nézve némi fontossággal bír­nak. De az ország’ egyéb részeinek társaséleti, szintén nem politikai eseményei lapjaink’ szűk terjedelménél fogva, azokban mindeddig igen csekély helyet nyerhetének. Mi úgy hisszük, hogy sokkal közhasznuabb és hálásabb dolgot viendünk véghez , ha ollykor a’ hazai előbbkelő városok’ mozgalmainak közlésére nyitandjuk meg rovatunkat a’ he­lyett, hogy a’ budapesti lopások’,rablások’,csalások’, gyilkos­ságok’ ’stb.eseteit lajstromoznék,a’ miknél egyebet a’hitmed­­dőség’ gyakori napjaiban nem tehetünk, szaporítván ez által is a’ minden józan irányú és ízlésű külföldi lap által méltán megrovatott, különben nagyon lábra kapott u. n. „Mord­­litteratur“ (magyarul: akasztófavirág - litteratura) rém­­séges ijedséget gerjesztő termékeit. Az életet úgy szeret­jük ugyan tekinteni a’ mint van , annak jó és rosz, komoly és vig oldalait, azonban innen nem következik, hogy fővárosban történt gaztettek’ hű leírásában mi gyönyörködd­nénk, vagy azoknak olvasásában az olvasó találná kedvé- Mi legalább mind­eddig nem igen alkalmatlankodtunk velet, senkinek. Szükséges tehát és gyakran el nem kerülhető , hogy a’ főváros’ határain túl is keressük híreinket. — ’s, különösen látjuk czélszerűnek, ha az általunk mind inkább nagyobb érdekkel és rokonszenvvel tekintetni kezdő test­vérhaza’ fővárosának szentelendjük figyelmünk’ egy részét. — ’S ezeknél fogva , úgy látszik, alkalmatosaib volna ro­vatunknak e’czimet adni: „Nemzeti újdonságok“ — azonban a’ külforma nincs ez esetben olly nagy hatással a’ dolog’ lényegére , hogy miatta egy régi, jó hitelű firmát uj­jal látnánk szükségesnek fölcserélni. Meg’ azután esig álta­lában nem szeretnénk a’ Nemzeti Újsággal rokonsági gya­núba lőni. írunk tehát továbbra is a’ régi firma alatt, legfőbb te­kintettel a’fővárosra, Budapestre, ezen élénken dobogó szivére a’ magyar hazának. ’S örömmel tapasztalható min­denki az újabb időkben , hogy e’ szív’ dobogásai most ha­talmasabbak, mint valaha, hogy a’ szomszéd országok’ ha­táraiba is áthangzottak ’s figyelmet gerjesztettek, és két­szeresen örülhetett minden magyar, hogy e’ szívdobbaná­­sok’ legnagyobb részét a’ nemzetiség’ hathatósan működő életereje hozá létre. És a’nemzetiség' kifejlése nélkül nincs számunkra üdv, — ez teendi figyelmünk’ fő tárgyát ezen­túl is. Végül minden ujdonságiró némileg történetirója a’ fő­város’ haladásának.Nehéz feladat, és annál nehezebb ott, hol a’ történet előttünk folyik le, hol a’jelenről a’ jelennek kell szólanunk,’s olly személyekről olly személyeknek, kik velünk együtt nézik a’csillagos eget. A’historiairó’ legelső köteles­sége az igazságszeretet. ’S az igazság’ kimondásáért,a’ meg­győződéshez­ ragaszkodásért már sok embernek verték be fejét, mióta a’ fejek beverhető állapotban jönek a’ világra. Elleneket talán mi is szereztünk magunknak, talán szer­­zendünk ezután, — és talán könnyen találhatnánk módot azok’ kikerülésére — azonban „l’historie est un temoin et non un flatteur“, mondja Voltaire. — Igen , tanuk aka­runk lenni és nem hízelgők, elbeszélő és commentáló tanúi a’ fővárosi mozgalmaknak. Hogyan is van mondva: „Sem a’ hatalmasok’ komor tekintete, sem ..... ’S valljon ki ne viseltetnék érdekkel az ország’ fővárosa iránt? A’főváros, uszdája az értelmiségnek, rakodája az ipar-és kereskedésnek, gyüldéje a’ fénynek gazdagság­nak , csónakdája az anyagi és szellemi jólétnek, üdvleldéje a’művészetnek, tanodája az életnek, óvodája a’nemzeti­ségnek , nyomdája a’ Pesti Hírlapnak, és még számtalan ódája a’ magyarnak, szóval: Budapest szemefénye az or­szágnak , mit minden ellenséges érintéstől meg kell őriz­nünk , és eljegyzett menyasszonya a’ nemzetnek , mit ápoló féltékenységgel kell szeretnie minden embernek : „a’ kit e’ föld hord ’s egével betakar.“ Jövő alkalommal bővebben markolandunk az újdonsá­gok’ hombárjába. — □ M. TUDÓS TÁRSASÁG. A’ legközelebb tartott nagy­gyűlés óta folyó akadémiai évi 3-ik ülés dec. 29-én tarta­tott, számos tagok’ jelenlétében , mellynek megtarthatását egyedül Schedius Lajos kir. tanácsos úrnak köszönhetni, mert tiszteleti tag, kinek elnöklése nélkül pedig gyűlést a’ szabályok szerint nem tarthatni, más senki nem jelent meg ! Közű­lök Pesten jelenleg csak 13 lakik­ •— Az ülés megnyit­tatván, Horváth Zsigmond (szül. 1782., i f. é. octob. 27) kővágóörsi evang. lelkipásztor és esperes elhunyt tagtárs fölött monda a’ titoknak rövid , de szép emlékbeszédet.­­

Next