Pesti Hírlap, 1846. marcius (633-650. szám)

1846-03-01 / 633. szám

Vasárnap 633. Martius 1. 1846. PESTI HÍRLAP. Mpaiplpnire p’ lím minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhokhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp.— Előfizethetni helyben I am­fp­ror­­áin« kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483 sz. a., egyébi­tt minden kir. postahivatalnál. — Az, ausztriai' birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kivánt példa- Lianae­rer megrindelég csak a­ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik.­­ Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apróbetűkkel 5 pengő kr. számittatik. TARTALOM. Előléptetések. A’ magyar nyelv , tudományosság ’s academia körül. III. Fővárosi újdonságok. Iparegylet. Törvényhatósági dolgok: Pestváros (rendőrségi ügy). Varasdmegye (leirat az Erdödy-család” mellőzése iránt, pesti körlevél). Komárommegye (adalék a’ közgyűlési tudósításhoz). Rozsnyó (önkéntes adózás). Győrből (tisztújitás). Trencsin (a’ mértékletességi ügy’ terjesztésében tulbuzgalom). Vegyes köz­lemények. Pestmegyei takarékpénztár. Pozsony város (takarék­­pénztári adatok). Magy. Gazd. Egylet. Jégverés ellen bizt. tár­sulat. Lovar-egylet. Tellurium. Külföld, hirdetések. 9IAGYAHONY/ÁD és ERDÉIil.­ ­ cs. ap. kir. Fölsége a’ magy. kir. Kincstárnál id. Nessel Károly’ halála által ürességbe jött alirattárnoki állomásra Lassú István irat­tárhivatali segédet méltóztatott érdemesíteni. A’ amlgy m. kir. udv. kincstár,nyugalmazott főhadnagy Rés­eli Fe­­renczet, rosenbergi k. sóhivatali gyakornokot, az Ipolysághra áthelye­zett Szepessy Ferencz’ helyébe szucsáni ellenőrködő mázsamesterré ; továbbá a’ homonnai k. sóhivatalnál megü­resü­lt ellenőrködő mázsa­mesteri állomásra Pet­ro­vics József ottani mázsáiét; ennek he­lyébe pedig mázsáiévá Vi­k­toris­z János vágujhelyi sóhivatali gya­kornokot alkalmazta. B.P. H. A’ m. nyelv, tudományosság ’s academia körül. III. Azt mondám egy fenebbi sorban, hogy a’ m. academia bizonyos tekintetben későn, és ismét bizonyos tekintetben nagyon is korán jött. Nagyon későn jött, ha az „academia­“ nevének, a’ zárt testületnek korszerűségét tekintjük. Az academiák’ saját kora tulajdonkép’a’társaság’ kevesbbé kifejlett állapotában volt, hol az erők egymásnak ellenségesen állván szemközt, ’s egyesek’ békés működései törvény és rend által nem biz­tosíttatván , testületi, ezéki egyesülésben valának kényte­lenek utalmat keresni. Ezen kor’ befolyása alatt születtek, ennek szükségéből fejlettek ki az academiák; az általános szükségparancsolta korm­ánynak engedett a’ tudomány ’s irodalom is, ’s egyesek’ tudományos törekvései, nyers erő­től tartva az általános társasági háború’ zűrzavaros állapo­tában , társulati eggyüléstől reméltek sikert. — Midőn még nem mozogtak a’ könyvsajtók’ hatalmas gépei, midőn Gut­­temberg és Faust’ nagy eszméje nem tette még lehetsé­gessé, hogy a’ megszületett gondolat kevés idő alatt széles e’világot átrepülje,’s a’feltalált tudománymag milliók’agyában elvettessék, természetes vala, hogy igen élénken éreztetett az élő szóvali közlekedés’ szüksége; a’ férfiaknak, kik a’tudomá­­nyos műveltség’ haladásait ’s fejleményeit ismerni’s másokkal ismertetni, közölni ’s magokkal közöltetni akarák , ’s e’ ha­ladásokat és fejleményeket fehér papiroson fekete betűkkel megörökítve, néhány forintba kerülő nyomtatványokban nem, hanem csak kincsek’ ráfordítását igénylő drága kéz­iratokban szerezhetők meg , okvetlenül össze kelle jöniök, ’s az írásbeli nehéz és költséges közlekedést élő szó’ szol­gálatával pótolniok. Ez időkben az academiák nemcsak hasznosak, de szükségesek is voltak. A’ mi azonban egy­kor szükséges volt, azt most alig lehetne ollyannak bizo­nyítani , mi egykor a’ kor’ természetéből szükségkép’ fejlett ki,­­most már erőltetés’ színét viseli. Illy inté­zetek nem tehetnek többé a’ tudományosságnak olly nagy és hasznos szolgálatokat , mint egyes lángeszek, egyes függetlenül működő tudósok. Sőt nyíltan ki lehet mondani, hogy az academiák még akkor sem sokat tettek a’ tudomá­nyok ’s ezek által a’ társasági állapotok’ czélszerű kifejté­sére , midőn korszerűek valának. Az academiák, nehezen mozgó testületek lévén , természetöknél fogva mindenkor conservativ hajlamúak , miként a’ sok lábú bogár nehezeb­ben halad, mint a’ két és négylábú állat. — És azután az academiák a’ kormányok és aristocratia által állíttatván fel, ezek’ nagylelkűségének köszönvén életüket ’s pénzforrásai­kat , ismét természetesen nem lehettek függetlenek ’s enge­detlenek, ha csak hálátlanok nem akartak lenni, vagy épen létöket koczkáztatni. Ezért mindenkor őrizkedtek a’ status­tudományoktól, a’ népboldogitási eszmék’ pengetésétől, ’s mindenkor többet értekeztek a’fejdelmek, kormányok ’s papi és világi aristocratia’ jogairól ’s a’ nép’ kötelességei­ről, mint megfordítva. A’ hatalom, melly nekik életet adott, sohasem látá örömest, hogy szép szavakon túl ter­jeszkedjenek, ’s a’ nyelv’ mechanismusán ’s meddő szőr­­szálhasogatásokon kívül valami egyébbel is vesződjenek; a’ hatalom, mellytöl eredtek ’s függőitek, többnyire saját czéljaira szokta őket felhasználni. Napoleon „a’ szabadság­nak gyermeke ’s gyilkosa“ még a’ franczia Institutböl is ki­törölte az erkölcsi és politikai tudományok’ osztályát. A’ mennyiben tehát újabb időkben a’ czéhszellemü in­tézkedések többé szükségesek ’s korszerűek nem valának — a’ m. academia 1830-ban későn jött. Más tekintetben ismét, tekintve tudniillik azt, hogy academiák soha nemzeti tudományosságot nem teremtenek, hogy azok a’ tudományos épületnek nem annyira alapjai, mint inkább csak diszitményei, — a’ m. academia hazánkban igen is korán jött. Itt, hol a’ tudományosságnak más alapjai, — jól rendezett iskolák­, tanítási és sajtószabadság — nincsenek , az academia csak üres pipere , csak erővel ér­lelt üvegház-növény. Nem a’ szükség’ érzete teremtő azt, csak pompavágy és más nemzetek’ utánzása. Ennyiben tehát az academia még 1830-ban is korán jött, ’s most is korán jőne. De igy tehát épen semmire sem való ezen olly nagy áhí­tattal várt és sürgetett, a’ szalmatűznek olly trójai lángu fellobogásával megteremtett academia ? Sőt igen. Az academiáknak, ha jó alapszabályokkal bír­nak ’s czélszerűen rendezvék, korunkban is nagy hasznuk ’s hatásuk lehet, de nem az által, hogy mint testületek a’ tudományok’ országában meglepő új foglalásokat tesznek — (ezt örökké egyes lángelmék fogják tenni) — hanem hogy egyesek’ törekvéseit hiányzó anyagi eszközökkel lássák el; könyvtáraik ’s tudományos gyűjteményeikben segédeszközöket, jutalmak által serkentést ’s ingert nyújtsanak az egyeseknek. Ez az academiák’ rendeltetése; de hogy ennek megfelelhessenek, nagyobb pénzerővel, szilárdabb ’s nem csupán kegyelemtől függő alappal kell bir­­niok. ’S ime itt a’ legelső , legfőbb pont, mellyre a’ nem­zetnek figyelmét kell fordítani, ha azt akarja, hogy acade­­miájával czért érjen ’s becsületet valljon. Az academia’ egész pénzalapja, az idei névkönyv szerint, 356,459 ft 48 kr ’s ezenkívül 650 ft pp. holtig ajánlat éven­ként. — Első években (1826—1832-ig) szép eredményeit látjuk a’ hazafius felbuzdulásnak; gróf Széchenyi István 60 ezer, gr. Károlyi György 40 ezer, gr. Károlyi István 20 ezer, hg Batthyány Fülöp 40 ezer, többen ’s ezek közt ma­ga fels. urunk és fens, nádorunk , 10 ezer p.­ftnyi adomá­nyokkal járulnak a’ magyar tudományosság’ oltárára, ’s csak hamar együtt van 300.000 p. forint. — Azóta legin­kább csak a’ kamatok’ tökésittetni kellő hatoda ’s némelly szerényebb ajánlatok nevelék a’ tökét félszáz ezerrel, leg­újabb években pedig némelly nem kelendő könyveknek a’ szerzők által nagy lelk­űleg oda ajánlott példányai’ árából ki­kerülő inkább fillérek , mint forintok teszik a’ tudományo­kat táplálni akaró forrás’ egész gazdagulását. Meg kell jegyezni, hogy ezen tőke’ kamatai sem for­­dittathatnak kellő használatra, mert a’ szalmatűz’ lángjai most már alább hagyván sokat ígérő lobogásukban, az ala­pítók közül többen nem fizetik pontosan illetőségeiket, ’s 1844-ben már 6,834 ft alapítványi kamat, 5,002 ft 12 kr. hitelezvényi kamat ’s 1,662 ft 13 kr. holtig ajánlat, ösz­­szesen 13,498 ft 25 kr pp. maradt fizetetlen. E’ csekély jövedelemből már most, mellynek egy része még e’ fölött rész fizetők’­ zsebében vesztegel, vagy álta­­luk talán nagyon is anti-tudományos czélokra fordittatik, fi­zesse az academia tisztviselőit, írnokait, cselédeit, szállá­sát, hol pirító zselléri helyzetben lakik, — 42 rendes tag­ját, kik levegővel és igével nem élhetnek, ’s ha a’ hazánk­ban más után nem jövedelmező tudományos munkákból akarnak elélni, éhen szomjan csalatkoznak, ha pedig e’ mellett más életmódokat űznek, academiai hivatásuknak nem felelnek meg; tétessen tudományos utazásokat’s kí­sérleteket , jutalmazzon , nyomtattasson, gyűjtsön tudomá­nyos kincseket, világítson , fütsön, bútorozzon ’sat. Azt csak megteszi, hogy tisztviselői’ szerény fizetését kiadja, sőt még „exsuperabundanti“ pénztárnokának is de­rék lakást ad fizetésén felül; — világít és füttet, és búto­roz , de a’ rendes tagok’ nagyobb része fizetetlen, tehát munkára sem különös nagy kedvet nem érző , sem nem kö­­teleztethető; a’ nyomtatásra elfogadott munkák évekig ki­adatlan hevernek; tudományos kincsek’gyűjtéséről, tudo­mányos utaztatásokról ’s olly anyagi segélyről, melly a’ haza’ tudósait az élet’ nyomasztó és zsibbasztó gondjaitól fölmentené, a’ magas szárnyalásra képes elmét az étel, ital, ruházat’ földhöz ragadt szükségeinek ólomsulyától felsza­badítaná, szó sem lehet. Azon tagok , kiket első választás, vagy történet, azaz, előttük levő egy azon osztálybeli tag’ kihalása fizetésbe hozott, nem tudom, hogyan érzendik magokat , ha azon illusióban élvén, hogy nekik acadé­miai fizetésök van , más úti­n még legalább két annyit nem keresnek. Ez csak pótlék-fizetés más jobb jö­vedelem mellé , ’s ha más nincs , nem egyéb , mint bizto­sítás az éhhalál és meztelenség ellen. ’S ez emberektől azt kívánjátok, hogy meglepő munkákkal álljanak elő? — A’tudósnak eszközök, szerek, gyűjtemények kellenek, ezek nélkül szárnyatlan madár ’s fegyvertelen vitéz; az academia pedig mostani állapotában nem nyújthat neki ily­­lyeket. S ez embertől ismét hogyan kívánjátok , hogy meglepő munkával álljon elő ? Pénzt tehát az académiának, pénzt és pénzt! hogy a’ tud. vizsgálatokba merült búvárt az élet’ gondjai ellen biz­tosíthassa, hogy az egyesnek, ki erre elég erővel nem bir, eszközöket nyújthasson,’s gyűjteményeket nyithasson,hogy kísérleteket, utazásokat létethessen, szóval, hogy anyagi segélyben részesíthesse az egyeseket, kik azután majd megteszik a’ magokét. De mielőtt a’ nemzet pénzt adna, hogy el pénz czélszerűen használtassák, új és gyökeresen változtatott alapszabályokat neki! — Ha pedig academiánk, a’nemzetnek e’mostoha leánya, arra lesz ezentúl is kár­hoztatva, hogy hibás alapjának ferde ágyán beteges, tes­­peteg féléletet éljen, úgy csaknem jobb volna meghalnia. (Folyt.) — Pola. Fővárosi uj­dton­ságok. Budapest ünnepet ül a’ mai napon, örvendetest , lélek­emelőt, mellyet csak az érezhet, ki börtönből ’s a’ töm­­löcztartók’ gyámkodó karjaiból szabadult ki. A’ hajóhíd tegnap óta be van rakva, ’s a’ nyers , de goromba hajós­legények’ lapátjai nyugalomba helyezvék. ’S e’ körülmény okozá, hogy a’ szabadulásnak nagy napja az érzelmek’ és lábak­’ ünnepélyes zsibongásai közben illendőképen meg­ünnepeltessék. — Néhány évvel ezelőtt olvastuk valamelly hírlapban egy 80 éves budai polgár’ necrologját , kinek egyéb érdemei között az is meg volt említve, hogy soha életében Pesten nem volt. Ezt akkor sem hittük, most sem hisszük. Annál nagyobb azonban azoknak száma , kik ámbár folytonosan Budapesten laktak, mindazáltal egy lé­péssel sem mozdultak egész télen által egyik városból a’ másikba. ’S ime most itt van újra a’ hidbérlő’ kegyelménél fogva az emancipálás’ saisonja, ki a’ Duna’ hídja által föl— épité egyszersmind az eltávolodott szivek’ szellemhidját is , ki újra összeköté a’ rákosi rónát és testvéreivel, a’ regé­nyes budai hegyekkel, — ’s ki ne örülne e’ kilátásoknak? Különösen most, midőn — ha egyébiránt a’ tavasz iránta táplált reményeinket csúffá nem teszi — a’ fulasztó gözüi táncztermek’ bágyadt világából csaknem közvetlen a’ ter­mészet’ illatos és szabad kertjébe fogunk vándorolhatni, ’s a’ farsang’ bűneit a’ természet’ örök templomában fogjuk leböjtölhetni. Ez ábrándok kétségkívül szépek , ’s ez alap­nélküli remények alkalmasint eléggé magyar emberszerűek, — azonban nagyon tartunk attól, hogy martius egy „ki­ábrándulás“ czimü czikk’ írására fogja szorítani jámbor tollunkat. — Múlt alkalommal hibásan hirdettük, mintha múlt csü­törtökön a’ ráczok lettek volt bált adandók. A’ bál a’ hely­beli egyesült görög hitűek’ számos tagjai által rendeztetett a’ kisebb redouteteremben, ’s minden tekintetben fényes volt,’s az egyes rendelkezések ízlést tanusitanak. Különösen ki kell pedig ez alkalommal emelnünk , hogy e’ vigalomnál nemzetiesb , magyarosb szellemű tánczalmat (a’ Honderű mondja igy) csak keveset láttunk az idei farsangon — ért­vén itt leginkább a’ társalgás’ nyelvét ’s az eljárt magyar tánczok’ számát. Csak egy hibája volt e’ tánczalomnak, az, hogy igen népes volt,’s a’ tánczosok’ száma olly nagy, hogy a’ kis teremben gyakran egyszerre 6—7 colonne is állott ki a’ síkra Sokan valának azonban, kik e’ szoros tőszom­szédságokat nem tartották olly nagy bajnak , hogy miatta még nyilvános lapban is szó emeltessék. — A’ hidbérlő egy német lapban azt hirdeti , hogy a’ hid’ egész nyári időszakára bérletet nyit,’s a’ kinek netalán kedve nem volna minden egyes átjáráskor külön fizetgetni, egyszerre tehet le nála bizonyos summát, melly őt az egész időre frankirozandja. Ez a bonnement azonban való­színűleg nem nagy örömet fog előidézni a’ szegény adózó nép között, melly bizonyosan sokkal könnyebben bírja meg naponként a’ krajezárt, sem mint egyszerre nem tudjuk , hány pengőjétől váljon meg. Magyar lapokban e’ hirdetés , tudtunkra, nem közöltetett. Minek is ? Legfölebb is csak megvonitaná reá „szűz vállait“ a’ magyar ember. Vagy tán a’ hidbérlő nem is számít a’ magyar adózók’ filléreire ? — Dreyschocknak múlt csütörtöki második hangver­senye ismét számos közönséget gyűjte össze, melly mind­végig kitörő tapsokkal kiséré működését. Technikája , kü­lönösen balkézi ügyessége, bámulattal tölti el hallgatóit , valamint szinte saját szerzeményeinek sok helyet szinte nagy tetszéssel fogadtatnak. Harmadik és utolsó hangver­senye ma van. —Liszt Ferencz hazánkfia, és, ha jól vagyunk értesítve, a’ Honderű’barátja, nem sokára szinte Pestre váratik. — Az annak idejében általunk is hirdetett nagyobbszerü irodalmi vállalat’, a’ Magyarföld és népei eredeti képekben, czimü munka’­­ füzete megjelent. Fényes Elek és Luczenba­­cher János’ felügyelése mellett szerkeszti ’s kiadja Vahot Imre. Tartalma ezen füzetnek 1). Előszó Fényestől. 2) Magyarország’ általános statistikája. 3) A’ Kárpátok (kép­pel) 4) Kassa (képpel) Henszlmanntól. 5) Egri népviselet (képpel) Sávolytól. — Az eddig bejelentett előfizetők’ szá­ma — mint e’füzetben értesittetünk — a’ 600hoz közelit. Előfizetni ez érdekes vállalatra — még mindig lehet, *) ’s szaporodása okvetlen és mind inkább nagyobb érdekessé­get, különösen művészeti csin’ tekintetében nagyobb tö­kélyt idézend elő a’ munka’ hátralevő füzeteire nézve. — Gr. Teleki János „figyelmeztetést“ külde Kolozsvár­ról e’ lapokhoz, mellyben, saját több izbeni tapasztalásai’ .) Szerkesztő hivatalunkban is. — S­z­e­r­k. 35

Next

/
Thumbnails
Contents