Pesti Hírlap, 1846. április (651-666. szám)

1846-04-02 / 651. szám

tiában merészeltek megjelenni. Ebből az látszik következni, hogy a’ berlini banda glacékettyűs, frakkos közönségre tart számot; azt azonban épen nem tudjuk sehonnan is kö­vetkeztetni, hogy becsületes német parasztok’ irányában olly parasztosan viselhessék magokat pénztárnokai. De máskor talán többet. — Hír szerint a’ német színház’ igazgatósága szeren­csés volt Lehmannt, a’ léghajóst , egy pár vendégszere­­pekre színpadja’ számára megnyerni. A’ színházban nagy­szerű leven a’mindennemű üresség, sőt benne csak egy elevenítő szellő sem alkalmatlankodván, a’ szándéklott lég­utazás minden akadály nélkül mehetend végbe. — A’ budai szinházbérlő irigy szemekkel kacsintgat e’ classikus üres­ségre. ~ Bosco tegnap délben adá bucsuelőadását szín­padunkon. Vannak, kik dicséretekkel halmozzák el őt és mutatványait. Minél kevesebben vannak, de mégis vannak. Iilyen a’ többi között az Életképek’ különben általunk tisz­telt szerkesztője is, ki azonkívül még mégis támadja azokat, kik, velünk együtt, Bosco’ művész­­etén (mond „bűvészet“) semmi magasztalni valót nem találnak. El lehet képzelni, mi különös motivumok használtatnak e’ czélra. Annyit mi is ezen­nel ünnepélyesen ígérünk, hogy mihelyt Bosco egyszer „asz­talunk’ vendége“ lesz, ’s ebéd felett „kis fiunkat“ fogja mu­­lattatni,’s bámulatra ragadni bűvészetével, rögtön föltétlen magasztalóinak sorába állandunk. Addig azonban , mig ez megtörténhetnék — a’ mi kissé sokára huzódhatik — ma­radunk a’régi mellett, mondván azon a­ utalványokat szem­fényvesztő üres semmiségeknek, mellyeknél sokkal hasz­nosabb, férfiasabb, nemesebb és boldogitóbb mulatságot találhattunk Curent’ és Lejars’ lovardájában, pedig ezen ló­komédia ’s a’ népnek végtelen odacsődülése ellen hogy ha­­donáztak annak idejében ama’ bizonyos lapok! De hiszen azon kis fiú, kit Bosco annyira elragadott, ’s kit az isten atyja’ örömére sokáig éltessen, legszebb bizonyítványa amaz állításunknak, miszerint lehetetlennek hittük, hogy a’ bűvész’ mutatványai kiskorú embereket el ne ragadjanak. „És gyermeke’’ örömét, igen természetes , ha megosztja édes­atyja. — Bosco’ tegnapi előadásáról, ha szükségét látandjuk , jövőre szólandunk. Előre írhatjuk, hogy közön­ség annyi volt, mint a’ tenger. — Midőn a’ „hazai rejtelmek’“ írója a’ zsarnokot meg­­lunyászkodás végett az alföldi nagy pusztára kívánja , hol mint mondja »— egy úszó lápsziget perez alatt temethet el minden földi nagyságot, nem gondolta meg , hogy a’ pesti embernek soha sem kell e’ czélból olly messzire fáradnia. Elég ugyanis , ha­­— mint nehány nappal ez előtt két főrangú hölgynek — kedve kerekedni a’ Ludoviceum’ meglátogatására kirándulni. — Mert ah mi nagy mérték­ben csodálhaták e’ hölgyek a’ természet’ nagyszerűségét, midőn a’ Josephinum nevű árvaháznak közelében lovaik csupán keresztcsontig , kocsijok pedig tengelyen fölül n­erűié sárba. — És kisült csakhamar, hogy az ipar’ feledí­zésének mai napjaiban e’ sárfertő is egyikét teszi az újabb kereseti ágaknak. Mert azonnal segély termelt a’ Lehmann-ellenes sülyedés’helyén. Állott pedig ezen se­gély kitanult szakértő lovakból, mikről a’ tulajdonos büsz­kén vallá , hogy e’ tárgyú szolgálati készségekkel napon­ként van alkalmuk néhányszor szerepelni. Hogy honnan tá­madt e’ roppant sár tenger? A’ körülállók azt felelék, hogy a’ bizony rendőri parancsból hordatott itt össze a’ város’ a’czárjjal. — Még mindig csoportonként látni a’ fővárosunkon keresztül utazó sváb bevándorlók’ öregét, apraját. Többen m­ár h­ázankénti koldulásra adták magokat, ’s a’ nyomorult vándorok találtak mindenütt emberszerető szivekre, kik lá­tásokra csaknem kellé repednek. Az erdélyi szászok nagy fel­­le­t- terhet vontak nyakukra, ez nekik eddig ismeretlen hazába csalt szerencsétlenek miatt. Bővebb jellemzésükre­­ nem látjuk érdektelennek egy itteni német lap­, az­ Ungarnak leírását közölni. „Különös emberfajt képeznek — úgymond az Ungar —az­­ itt átvonuló wittenbergi családok. Külsejük a’legnagyobb , mértékben esetlen, arczaik jelképei a’butaságnak,’s beszé­deikben olly szószegények, mintha lakat ragadna szájaikon. Ha a’ magyar ember a’ sváb nevezet alatt ezen wütten­­bergieket érti, tökéletesen igaza van. Férfiaik hosszú, földig nyúló kabátjaikkal és tátott szájaikkal olly formák, mintha mind megannyi kutágasok volnának. A’ m­émberek között nem látni egyetlen egy szép arezot sem, és mi sem láttunk­­ egyetlen egy fiatal arezot sem, még a’ gyermekeknél sem, elannyira, hogy azt kell hinnünk, miszerint ezen gyermekek vén képekkel születnek a’ világra. Ehhez járul, hogy a’ nők olly egyhangú fekete színbe vannak öltözve, miszerint úgy látjuk, mintha e’ sereg épen temetésről ér­keznék meg. Termetnek nyoma sincs rajtok. Hónuk alatt némileg sejteni kezdi az ember, miféle lehet a’ svábtermet, de csak hamar elve­sz e’ sejtelem’ ’s a’ szem’ pillanata lapo­san zuhan le rajtok, mintha lisztes zsákról pottyanna le.Ar­­czaik laposak, szélesek, kifejezéstelen, vizes szemekkel, járásuk csökönyös, minden lépésre meginognak a’ hátul lelógeó meztele­n hajtekercsek, mintha jó’ kötelei volná­nak. Ha egymás közt beszélgetnek, keveset lehet érteni beszédeikből, de ha máshoz szólnak, a’ nők olly tiszta né­metséget használnak, mi becsületére válnék akárkinek is. Hanem keveset beszélnek, igen keveset. Tulajdonképen nem is tudják, mért hagy­ták el hazájokat ’stb. Egyébiránt honvágynak, hazaszeretetnek legkisebb nyoma sincs rész­­véltelen arczaikon és rövid beszédeikben ’stb.“ — És ily i­lyen elsatnyult , elcsengevészedett néppel akarják az er­délyiek fajukat felfrissíteni, és beszélnek a’ csángó ma­ Törvényhatósági dolgok. PESTMEGYE’ közgyűléséről adott tudósításainkban em­lítést tettünk azon üdvözlő iratról, mellyet a’ RR. nádor ő fensége’, mint egyszersmi­d főispán’ neve napján elhatároz­tak. Az üdvözlő iratra ő fensége azonnal következőleg vá­laszolt: „Nagytisztetendö’stb. Szives hajlamuknak, mellyet számos évek’ során örömmel tapasztaltam, újabb bizonyságát adták tisztelt uraságnok, midőn közgyülésileg együtt lévén, nevem’napját kedves alkalmul használni kívánták, irántam való gyöngéd érzelmük ’s őszinte óhajtásuknak kijelentésére. Mit hosszas hivataloskodásom alatt az ország’ közjava’ elő­mozdítására tehettem, nagybecsű levelükben, szívességük szerint, magasztalják tisztelt uraságtok ; én azt, a’ sokszor reánk nehezendő idő’ körülményeitől függő szándékom ’s törekvésemhez képest, igen, kevésnek érzem Midőn egyébiránt tisztelt uraságtoknak ez úttal mutatott igen becses figyelmüket keblem’ bensőjéből megkö­szönöm, köszönetem páros azon óhajtással, hogy tisztelt uraságtok eddig mindenkor tanusitott szives bizodalmukat nekem tovább is megtartsák, ’s honunknak alkotmányos intézetei’ nyomán eszköz­­lendő felvirágoztatására czélzó törekvéseimet hatályos közre­­munkálásuk által minél sikeresebben elősegítsék. Egyébiránt minden jót kívánva, maradok tisztelt uraságtoknak, Budán, böjtmásho’ 19-én 1846. jó akarójuk .J­ó­z­s­e­f Nádor ispán.“ ZÁGRÁBMEGYÉBÖL. Zágráb, mart. 17én. Február’ 20. kezdett közgyűlésünk mart. 10-én fejeztetett be, és ámbár a’ jegyzőkönyv’ hitelesítése folyvást tart, mégis ne­hogy tudósításomat hosszabbra halasztani kénytelenittessem, a’ nagy számú tárgyak’ tömegéből, a’ közérdekűek’ hű váz­latát jelen soraimban adni kötelességemnek tartom. Az el­nöklő alispán’ üdvözlete után : 1) Olvastatott ő felsége’ legfelsőbb febr 13. 26­O/no sz. alatt kelt leirata, mellyben a’megye’rendeinek tudtokra ada­tik, hogy ő felsége felírásukat, mellyben a’ tartománygyű­­­léshez intézett legmagasb rendeleteit feszegetni (perstrin­­gere) ’s a’ történteket becsmérelni (contumelia insequi) vakmerően bátorkodtak, legnagyobb visszatetszéssel vette (gravissima cum indignatione) , mivel benne nemcsak a’ ki­rályi méltóság iránti köteles tiszteletnek tekintetei hiányza­nak, hanem a’BR.’elődei’ emlékezete iránti hálátlan lel­kűsésnek jelei is foglaltatnak. — Teljesítették ugyan azok a’ felséges ház iránti hódolati ragaszkodásnak minden kötel­meit , mint illeti, — de csak saját féktelenségöknél fogva (propria vestra licentia est) ruházhaták tanusitott hivségök’ dicséretét a’ RR. a’ törvényes tekintély’ kisebbí­tésére irányzott hajlamukra (iisui vestro legali auctoritati illudendi praetexeritis); — ezt ő felsége annál inkább ro­­szalja, mivel ezen indulatukból eredt felírásuk (ex hoc pró­fécia impetu) legvilágosabb bizonyságul szolgál, miként többek i­­zt arra sem voltak kellő tekintettel, hogy mind : magok, mind a’ kapcsolt országok’ összes­évei különös kiírások ’s az előbbi gyűlések’ határzatainak folytában­­ történt fölterjesztésekben, a’ saját ’s tartományi gyülések­­­­beni rend’ visszaállításának sürgős szüksége iránt legfele­l­söbb helyre folyamodtak. —Ő felsége tehát, mint a’ törvé­­­­nyek ’s törvényes rendnek őre ’s fentartója , ezen királyi tisztét továbbá is teljesítendő, meghagyja a’ Bének, hogy emlékezvén tartozó hivségök ’s tiszteletökre , jövendő­ben tanácskozásaikban a’törvények szerint akként járja­nak el, (tenere modum legibus conformem) nehogy azon kellemetlen szükség álljon elő, mellynél fog­va szigoruabb eszközök alkalmazandók azokra nézve, kik továbbá is a’ mérsékelt­­ség’ elejébe helyezn­ék a’ vakmerőséget (se­­verioribus etiam in eos, qui temeritatem moderationi porro quoque anteponerent, mediis animadvertendi). Ezen kir. leirat’ következtében, B—eh !—s­tb. minden vitatkozás nélkül felkiáltással elfogadott indítványa szerint, felírás határoztatott ő felségéhez, mellyben e’ megye’ RR. jobbágyi hódolattal kijelentik, hogy őseiktől öröklött leg­becsesebb kincs gyanánt utódaikra hagyni kívánván azon öntudatot, miként az ö felsége iránti hivségben magukat fölülmutatni senki által sem hagyják, mély, ki nem magya­­rázható fájdalomal vették ö felsége’ k. leiratát, ’s némi enyhítést csak azon meggyőződésben találnak , hogy kife­jezéseik a’ köteles jobbágyi hódolat’ megsértési szándékából semmikép’ nem eredtek; — ezen meggyőződésöket ő fel­sége előtt nyíltan kijelenteni egyértelműleg óhajtják,’s aláza­tosan esedeznek, miként a’ roszalt kifejezéseket nem kellő tiszteletűk’ hiányának, hanem a’ történtekből eredt elkese­redésnek tulajdonítani ’s megbocsátani méltóztassék. —fiúi bizalommal kijelentik továbbá,hogy ő felségének a’törvények’ megőrzése iránti kegyes nyilatkozata a’ tartománygyűlés’ ügyében lelt folyamodásaik’ kegyes méltánylásának biztos zálogául szolgál. Nem tagadják , hogy a’ turmezei szavaza­tok ellen előbb e’ megye’ részéről is történtek felírások, de bővebb megfontolás után f. é. jul. 28-iki közgyülésökön azoktól önként eladottak, ’s hogy ezt előbb föl nem jelen­tették, csak onnan magyarázható, mivel nem sejditették, hogy ezen legfelsőbb helyen ismételve a’ törvények’ értel­mében eldöntött ügy kérdés alá vétessék. — A’ tartomány­­gyűlés’ rendezése iránti felírásokra vonatkozólag kijelentik, miként 1842-ik év előtt sem valamelly hatóság , sem a’­­ tartom, gyűlés’részéről nem létetett azon kérés, hogy az 1837. választmányi munkálat nem azok által, kik a’választ­mányt megbízták , hanem azok’ többségének mellőzésével vizsgáltassák meg, sőt a’ választmányban távollevők’ köve­tei ’s hivatalban nem levő nemesek is részt venek , kiket bizonyosan az általuk készített terv’ vizsgálatából kizárni szándékuk nem volt; — minthogy azonban ezen kizárás a’ távollevők’ követeire ’s a’ nemességre nézve , melly még Mária Terézia alatt bandíjjal szorittatott a’ megjelenésre, ’s ezt folytonosan gyakorolta,megtörtént, kötelességük volt ő felségéhez folyamodni. Hogyha pedig 1842. után az em­lített kérés megtörtént volna, ez az ilir párt által előidézett ’s legfelsőbb helyről is anarchicusnak czimzett állapotnak tulajdonítandó. Egyébiránt, minthogy a’ bizalom a’ legerő­sebb kapocs,’s a’felirási jog az alkotmánynyal egykorú, fel­­terjesztéseik által, mellyekhez, kivévén az ő felsége’ visz­­szatetszését okozott kifejezéseket, továbbá is ragaszkodnak, csak azt gyakorolták, mit erdődeik tettek , ’s hogy utódaik is ő felsége’, a’ magyar és ezzel legszorosabb’ lánczolattal összefűzött horvát nemzet’ javára tehessenek , — forró óhajtásuk. 2) Ezen kir. leiratra a’ gyűlés’ folytában még egyszer tértek vissza a’ megye’évei, mert a’helybeli lapokban mind deák nyelven , mind fordításban megjelent szöveget sokkal sajtóbbnak tapasztalván, a’történt összeha­sonlításból kiviláglott, miként az itteni la­pok hallatlan vakmerőséggel a’ legfelsőbb leiratot tizennégy helyen megmásítani ’s az ekként megváltozott szöveget deák ere­deti gyanánt közrebocsátani nem átallot­ták. Így p. o. a’következő kitételek „pluribus ium antea argumentis testatae licentiae vestrae , cumulum quodam­­modo additum­ legalis rerecundiae“ — „dupplex in Maiesta­­tem nostram piaculi“, „audaciae vestrae immanitas“, — az eredetiben teljesen hiányzanak. Azonkívül az eredeti „prae­­sumsistis“ helyett „exhorruistis“; „nisui“ h. „temeritati“; „improbamus“ h. „detestamur“, „severioribus“ h.„extraordi­­nariis“ ’stb. lévén olvasható, ’s ez alkalommal több , az it­teni sajtó’ működését jellemző adat szőnyegre hozatván, a’ RR. felírást intéztek a’ nm. helyt. tanácshoz, mellyben föl­jelentik, miként a’ zágrábi hirlapkezelők’ féktelensége azon fokra vergődött, hogy a’legfelsőbb leiratokat’s nyilvános okiratokat úgy, mint az országgyűlési naplót is, meghamisí­tani merészkednek, minthogy mind a’ német lap, mart. 3-ki 18. számában, mind G. L. mart. 4. egy e’ megyéhez érke­zett leiratot meghamisítva közrebocsátani nem átallott; ezen kívül az utóbbi’újsága, i. é. 16. sz., némelly országgyűlési beszédeket megérintvén, volt bán ő exdljának egy, a’ hely­­hatósági jogok ellen irányzott beszédét közlé , azt adván hozzá , hogy ebből a’ következett horváthoni események megmagyarázhatók, ámbár a’napló’ tanúsága szerint azon beszédet ő exclja soha sem monda. — A’ jövő számban ezen hiba a’ javitnoknak tulajdonittatott ugyan , de valljon a’ szóló’ méltóságának megnevezését, a’ toldalékot javítási hibának tekinthetni­e, a’ BR. a’ nm. helytartóság’ ítéletére hagyják. — Azonkívül panaszoskodva említik , miként a’ horváthoni tiszti névtárban a’ vezetéknevek az 1844. évi 1441. sz. intézvény’ ellenére illr helyesírással irvák , ’s ugyanott a’ 175.lapon a’m­agyar fordító, keleti nyelv’ fordítójának gúnyosan czimeztetik. Ennél fogva , mivel a’ BR. többségének értelmeit tolmácsoló hírlap nem létezik, ’s több visszaéléseken kivül biztosan be lön bizonyítva , hogy a’ német lap’ különböző példánya ugyanazon nap ’s szám alatt jelent meg, a’ szabadalmak’ megszüntetését ’s a’ könyvbiráló’ elmozdítását szorgalmazzák. 3) Az udvari rendelvények közt mind az, melly a’ Jozipovich Györgyféle árvatömeg’ ügyében érkezett, minthogy ezen tömeg az uj gondnoknak már minden hiány nélkül átadatott, mind pedig az, melly a’ megye’ eljárását 7. lelkész’ ügyében helyteleníti, tudomásul vétettek. 4) A’ nm. magyar kir. helytartótanácsnak a’ katonai át­kelések iránt keletkezett intézvénye’ következtében, a’ vá­lasztmányig kidolgozott felvilágosítások, a’katonatartási kötelesség elleni óvással, felsőbb helyre terjesztettek. — A’ karhatalom’ használatát magyar­ázó intézvény , mivel a’ megye’ RRei már rendelkeztek,tudomásul vétetett;— a’nm. kormányszék’ azon intézvénye , melly egy más, több évek előtt érkezett rendelvény’ értelmében, azon turmezeiek ellen, kik kétes nemességüek , a’ nemesedési pör’ meg­indítását a’alag meghagyja , a’ BRnek alkalmul szolgált egy általános nemesi összeírásnak elrendelésére és az em­lített intézvénynek minden megyei kétes nemesekre való ki­­terjesztésére ; — az összeírás ugyanazon választmányok által járásilag fog történni, mellyek a’közmunkák’összeírására küldettek ki,’s ez annál szükségesebbnek találtatott, mivel a’tiszkijitásra csak a’családatyák lévén följegyezve, ne­­mességi lajstrom mind eddig hiányzott.— Ez alkalommal 5) Többen a’ tengermelléki nemesek’ kihagyását indít­ványba hozák, melly kérdés’ bővebb kipuhatolása a’ megye’ tiszti ügyészére bízatott, ki a’ gyűlés’ lefolyta alatt be­nyújtott véleményében a’ buccari ’s tengermelléki kincs­tári kerületben lakó nemeseket kihagyand­óknak javasló; mert a) a’ tengermelléki kerületnek Zágrábme­­gyétöl különvált portái vannak, ’s 11/« porta szerint viseli a’ közterheket b) Zágrábmegye’ hatóságától teljesen füg­getlen; — peréit a’ fiumei kormányszékhez felebbezi, az árszabásokra nézve ugyanezen kormányszéktől függ. c) A’megye’levéltárában található adatok szerint, 1787 év óta, mellyben ezen kerület kikebeleztetett, egy pör sem folyt. 1 megyei biró előtt, a’ törvényszékre sem vitetett fölebb, annál kevésbbé hajtatott végre. d) Ezen nemesség az 1830. évi tisztválasztáskor még nem szavazott, ’s akkoriban össze 224 gyarok, egészséges ép, habár még durva fajának beköltöz­­tetése ellen! — □ Nemzeti színház. Pénteken , aprít’ 3-án , L­á­s­z­­l­ó­n­é’ javára , bérletszünéssel adatik : „K­ö­m­i­v­e­s és la­kato­s.“ Víg opera 3 felvonásban. Irta Seribe és Delavigne­s. Fordította Szerdahelyi. Zenéjét szerzette Auber.

Next