Pesti Hírlap, 1846. május (667-684. szám)
1846-05-01 / 667. szám
Péntek 667. Május 1.1846. PESTI HÍRLAP Mealelenik e’ lan minden héten négyszer - vasárnap , kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ltpp.Előfizethetni helyben Wanderer Lajos SJAdSK21,TSSfatia Horváth-házban 483 u. a., egyebütt minden kir. postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi artományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért aprobetűk-tel pengő kr.számittatik. TARTALOM. Előléptetések. Nyílt válasz a’ magyarhoni nehány evang. lelkész’ panaszaira. A’ magy. academia. Törvény hatósági dolgok: Hevesből (az alispán’ lemondása el nem fogadtatik, nádori levél , közoktatási ügy). Csongrád (a’ tisztujitás’ eredménye). Erdélyi dolgok. Vegyes közlemények: A’ budapesti kisdedovók’ működési iránya. Adakozások a’ Himfilantra. Külföld, Hirdetések. MAG¥AttOBRMG és ERDÉLY* 6 cs. ap. kir. Fölsége az egri székes főkáptalanban Ru 11 n er Ferencz éneklőkanonokot nagypréposttá ; a’ nagyváradi deákszertásu káptalanban Szaniszló Ferenczet békési, Schwarz Ferenczet krasznai, Molnár Pétert középszolnoki főesperessé; továbbá az eperjesi görög kath. káptalanban Gerbely Mihály éneklő-kanonokot olasó-, Molnár András őrkanonokot éneklő, Duchnovics Sándor iskolai kanonokot pedig őrkanonokká emelni iegkegy. méltóztatott. ö cs. ap. kir. Fölsége a’ pozsonyi főpostaigazgatóságnál megüresült másod-tiszti állomásra Ventscher Antal járulnokot méltóztatott jegkegy. érdemesitni. ö cs. ap. kir. Felsége az erdélyi kir. udv. Kanczellariánál Norbert Ödon és Friedenfels József fogalmazó gyakornokot ugyanitt tiszlibli udv. fogalmazókká kinevezni Zegkegy. méltóztatott. — (.B.P. 11) Még egy válasz a’ magyarhoni nehány ev. lelkész’ panaszaira. Midőn a’f. évi augsburgi közönséges újság’ melléklapjának 75. számában az evang. papság’ Magyarhonbani állását tárgyazó czikk megjelent, több okoknál lógva föltettem magamban, ezen ügyben csak akkor szólalni fel, ha hírlapjainkban vagy egészen érintetlenül hagyatik, vagy pedig a’ netaláni czáfolatokban, közvetlenül, vagy bárcsak közvetve is, hivatali köröm érintetik. Ez utolsó megtörténvén , én is bátor vagyok ezen ügy iránti szerény nézeteimet röviden előadni. Kimellőzvén azon kellőleg megvitatott egyszerű okokat, miért nem vétetett tanácskozás alá az 1845-ik évi egyetemes közgyűlésre benyújtott tiszai egyházkerület’ emlékirata, áttérek egyenesen az érdeklett cziká’ első hosszas pontjára, mellynek rövid foglalata: »hogy a’ világi rend az egyházin felsőbbséget gyakorol, holott ezt illetné az elsőség.“ — Valóban különös és a’ protestantismus’ szellemével meg nem egyeztethető, hogy az evang. egyháziak’ egy része nem alapos tudományossága és miveltsége miatt tartja magát jobbnak a’ világiaknál, hanem azért, mivel papságra avattatott fel. Jobb volna, ha nem puszta hivatali tekintély, hanem szeplőtlen jellem, miveltség, tudományosság által igyekeznék az evang. papság’ azon része magának köztekintetet és tiszteletet szerezni. De fájdalom , minden sértés nélkül legyen mondva, épen a’ tudományiig leggyöngébb egyháziak azok , kik puszta hivatali tekintély által akarják gyöngeségöket leplezni, és magoknak tekintetet szerezni. Figyelmeztetem azon tisztelt urakat, hogy a’ protest, egyház nem tesz dogmaticus különbséget az egyháziak és világiak közt, hanem csak fegyelmit, azaz, a’ protest, egyház a’ világiakat nem nyilatkoztatja ki képteleneknek az egyházi functiók, sőt magok a’ szentségek’ kezelésére is, ha ehhez a’ szükséges képességgel bírnak, és ennél fogva a’ szent ige’ kiszolgáltatását (polestatem ministeri) az egyház’ szolgáinak csak azért tartja fen, mivel ezek az ehhez szükséges ismereteket és képességet ex professo megszerezték magoknak, Vagy legalább meg kelle vala szerezniük. A’ felavatás a’ protestánsoknál, nem képessé tevés a’ hivatalra, mint catholicus testvéreinknél, hanem csupán ünnepélyes kijelentése a’ képességnek. A’ felavatás tehát a’ protestánsoknál nem alapit semmi külön egyházi rendet, mint több más vallásuaknál, hanem csupán az egyházi hivatal’ átvevése által szereztetik meg. Szóval a’ hierarchies elv semmikép’ össze nem egyeztethető a’ protestáns szellemmel, ’s pedig elannyira nem, hogy ha az egyháza’ kebelében elharapóznék , ez nemcsak politicai tekintetben sokkal nyomasztóbb befolyást gyakorolna közügyeinkben, mint bármi más vallások’ hierarchiája, hanem az evanghit’ létét is koczkáztatná , minek élő példája az angol egyház, sőt némi tekintetben a’ svéd is. Mi az ezen pontban követelt, különösen az egyetemes közgyűlésen eszközlendő kettős elnökséget illeti, hogy t. i. a’ főfelügyelő mellé közös elnökségre mindig a’ superintendensek’ legidősbike rendeltessék, arra nézve csak azon igénytelen kérdést vagyok bátor tenni: minek? — Entra sine necessitate non suoi multiplicanda!“ Egyébként ha hitsorsosim’ többsége azt czélszerűnek találná , kötelességem ugyan ebbeli határozatának hódolni, de egyszersmind ezen határozatot úgy venném, mint vennem kellene, t. i. a’ személyem elleni bizalmatlanság’ gyöngéd nyilvánításául ’s felszólításul arra , hogy hivatalomról mondjak le , mit nyomban legnagyobb csenddel megtenni nem is vonakodandom. — Arra nézve, hogy az egyháziak a’ gyűlésekben az asztal jobb oldalán, a’ világiak pedig baloldalán üljenek, a’elejét már a’ felébb mondottakban rejlik. Egyébiránt ha a’ mondottak’ ellenére is a’ tisztelt egyháziak magokat csakugyan felsőbbeknek gondolják a’ világiaknál, közönyös lehet reájok nézve , mellyik helyet foglalják el, mert, ezen öntudatuk’ következtében, a’ becses személyek által elfoglalt utóló hely is elsővé válandik. A’második panaszt illetőleg, hogy t. i. az egyetemes közgyűlések ollykor zavarosak, hogy azokban az ügyek kizárólag csak magyar nyelven tárgyaltathatnak, megjegyzem , hogy a’ nyilvánosság, a’ szellemi élet, szellemi mozgalom tápeleme lévén a’ protestantismusnak és az alkotmányos szabadságnak, lehetlen , hogy mind az egyházi, mind a’ megyei gyűléseinken sirkerti csend uralkodjék, és ki a’ férfias szabad szót nem tűrheti, kiben annak erélyesb kiejtése botrányt gerjeszt, az a’ nyilvános élet’ sikmezejére ne lépjen, hanem, egyháza’ falai közé vonulván, contemplate életnek szentelje magát. A’ magyar nyelvnek gyülésekent kizárólagos használását érdeklöleg , a’panaszló urakat csak arra figyelmeztetem, hogy a’ magyar nyelv törvényeink által közigazgatási és oktatási nyelvvé emeltetett. Családi ’s egyházi körben és az elemi iskolákban minden Magyarhonbani nemzetiségnek egészen szabad legyen anyanyelvének használhatása, de mint a’ megyei és országgyűléseken, úgy az evang. kerületi és egyetemieken , valamint az iskolákban is , más szó ne hallassék , mint a’ magyar. A’ harmadik panaszra nézve , melly szerint az egyetemes közgyűléseken nem csupán egyházi, hanem politicai ügyek is tárgyaltatnak, azon észrevételem van , hogy az a’ protestantismus’ honunkbani állásánál, a’ többi vallásokkal érintkezésénél, alkotmányos szabadságunknál, politicai életünknél, szóval hazánk’ viszonyainál fogva máskép’ nem is lehet. Nincs azon tény, nincs azon törvény , a’ melly itt az eldöntő határvonalt kitűzni képes legyen. A’negyedik panasz közvetve az unió és a’magyar nemzetiség ellen van irányozva. Elmellőzvén a’ mindkét tekintetben felhozott példákat, mint már több hírlapban is kellőleg megczáfoltakat, csak általában, az unióra és a’ magyar nemzetiségre nézve kell nyíltan megvallanom, hogy különösen azon protestáns, ki Magyarhonban az unió’ életbe-léptetésének és a’ magyar nemzetiség’ fejlődésének ellenszegül, valóban csak sajnálatra méltó, mert hitünk , honunk ’s az uralkodó ház’ legszentebb érdekeit nem képes felfogni. És intetik még ezen czikkben az oktatók’ javítandó fizetése is. Én ebben a’czikkíróval örömest kezet fogok , és e’ fontos czél ’s mindenek előtt a’ superintendensek’ sorsának biztosítása iránt maga idejében bővebben szerencsém lesz előadni igénytelen véleményemet,mellynek, ez utasokat illetőleg,vázlata a’következő, ’s majd reform, testvéreinkkel egyesülésünk után ezek’ hozzájárultával a’ többi superintendensekre is ki volna terjesztendő. Minden egyes evangélikus főre t. i. évenkint kivetendő egy pengő garasos járandóság öt évig az egyetemes gyűlés’ felügyelése ’s ellenörködése alatt kezelendő pénztárba fizettetnek , és ezen öt év’ lefolyta után , a’ kamatokat a’ tökéhez vetve, egy olly pénztömeg alapittatnék, mellynek kamatja évenkint a’ négy superintendens közt egyformán felosztatván , őket a’ megérdemlett kellő évi járandósággal ellátná. Hogy pedig ezen magában igen csekély adakozás könnyebben eszközöltethessék, ha netalán , min igen kételkedem , Magyarhonban olly igen szegény családok találtatnának , mellyek nem volnának képesek az illető minden főre évenkint esendő pengő garast lefizetni; helyettök vagy a’ földesúr , vagy a’ helybeli egyház’ pénztára, vagy az esperességi, vagy a’ kerületi pénztár fizesse , vagy végre az illető egyházban bizonyos vasárnapon a’ csengetyit használtathassék ezen czélra. Egyébiránt mindenkinek szabadságában álland, ezen pengő garas helyett többet is ajánlani. Én p. o. részemről, ha ezen indítványom életbeléptettetnék , kész vagyok családomat illetőleg öt éven át minden évben fejenkint e’ czélra öt pengő ftát fizetni , valamint szegényebb sorsú evang. jobbágyaim helyett a’ reájok esendő pengő garast is letenni, ’s bizakodom hitsorsosim’ buzgóságában , hogy ezen szerény példámat követendik. — Gróf Zay Károly a’magyar honi ág. hitv. főfelügyelője. M. ACADEMIA. April’ 28-ban a’ történettudományi osztály folytatta ülését, ’s ez alkalommal Luczenbacher J. r. tag mutatta be egy római tégla’ rajzát, melly Varsányi ur’ szombathelyi gyűjteményében találtatik , ’s magyarázta annak rusticus diák feliratát. Azután Henszlmann Imre 1. tag terjeszté elő a’ kassai székesegyház’ gyönyörű rajzait, felvilágosító magyarázattal. Továbbá az előbbi napon e’ végett felszólitott Valtherr László l.tag mutatta fel hasonlítás végett azon régi cserépedényeket, mellyek a’ Jászay Pál által küldött töredékkel egyazon anyagúak ’s alakúak, ’s theabögréinkhez hasonltanak. Ugyane’ r. tag egypár nevezetes oklevelet ismertetett meg a’ társasággal. — A’ titoknok közlé Horváth Mihály r. tag’ levelét, mellyben egy közjogi tekintetben fontosnak vélt oklevél foglaltatik, t. i. Gara Miklós nádornak bizonyos bírói ítélete, mellyből beküldő azt következteti, hogy hamis azon vélemény, miszerint annak, ki királyi adomány által nemesi jószágot kapott, nem volt szükség külön nemes levelet szerezni. Ezen ítéletben ugyanis részint azon okból is vettetik ki az állítólagos adományos a’ jószágból, mivel külön meg nem nemesittetett, ’s a’ feltételes szolgaságból ki nem emeltetett. — Ezután a’ titoknok Heuiler’ „Sprachenkarte der oester r. Monarchie“ czimű munkáját ismertette, azon kéréssel, hogy a’ szerző szívesen veszi, ha a’ munka’ hiányai felfedeztetnek ’s kiigazittatnak. És valóban több hiányokat fedeztek fel a’ jelenlevő tagok , noha az egészről meg kelle vallani , hogy az olly pontossággal van adva, miilyennel csak technographicus földabroszt, illy kis alakban, adni lehetséges. — Végre egy moldvai névtelen levelező az ottani csángó-magyarokat illető szomorú adatai’ közlését folytatá , mellyek prímási herczegségének, tudomás és a’ szükséges rendszabályok’ sürgetése végett, meg fognak küldetni — mint ekkorig is megküldenek, — azon óhajtás’ kíséretében, vajha a’ már elfogyott kis oláh magyar abece nehány ezer példányban, valamelly nagylelkű agybarát’ költségén, újra nyomatnék. — Valahányszor e’ csángómagyarok' szomorú sorsa, nyelvök ’s vallásukbani elnyomatása ’s üldöztetése és az enyészet felé közelgetése uj adatokkal támogattatik, mindannyiszor élénk vágynak kell ébredni minden — academicus vagy nem academicus — magyar kebelben , hogy különben is alig 5 millióra menő néptajunknak ezen ép töredék megmentessék , ’s a’ satnya és megmagyarosithatson svábok helyett hazánk’ népesitésére fordittassék. Törvényhatósági dolgok. HEVESBŐL. Gyöngyös, april’ 27. E’ napokban végzőkbe főispáni helytartónk’ elnöklete alatt tartott s leginkább a’ halomra gyűlt közigazgatási tárgyakkal foglalkozó rendkívüli közgyűlésünket. — Legelöl is Almásy Bal első alispánunk’ hivataláról leköszönő levele olvastatott fel,/, mellyben lemondása’ okául körülményei’ kényszerítő hatalmát hozván föl, meleg zárszavaibankinyilatkoztatja, miszerint sorsa bármilly csapást mérendjen is reá, nehezebb már nem érheti , mint e’ kénytelenség. Mintegy egy hónapja, hogy e’ lemondás’ hírét vettük. És nem maradt, pártszínezet nélkül , egy jobb kebel is ihletetlenül benső megrázkódástól e’ távolról sem gyanított megválás miatt. És keserű sajnálkozás és aggály könnyen támadható újabb megyei bonyodalmak fölött, meg’ a’visszanyerhetés’ vigasztaló reménye ez idő óta egymást váltak föl a’közélet’többékevésbbé érdeklett embereinél. E’ meggyűlt vegyes érzemények’ kitörése volt tehát amaz egyetemes „nem fogadjuk el” fölkiáltás, melly a’ felolvasott lemondásra nyomban dördült meg szívből fakadt határozott válaszul. ’ miután az igy nyilatkozott közakarat’ eredményéül másod alispánunk- ki az elsővel együtt áll főhelyen szivünk’ szeretetében — társának küldöttség általi visszahívását inditványozá tartalmasan és érzésteljesen, ’s ezen indítványhoz örömmel járulását köztiszteletü ’s bizalmu főispán—helyettesünk, érzelmeinkben osztozó vonzalom’ hangján, nyilvánitá, másod alispáni vezérlet alatt nagy számú küldöttség neveztetett, első alispánunkat lemondásával bennünk gerjesztett mély megilletödésünkről ’s annak el nem fogadásárol értesítendő ’s iránta mindenkor hőn táplált, jelen alkalommal olly fényesen kitüntetett ragaszkodásunk’ tolmácsolása mellett széke’ visszafoglalására fölhívandó. ■— Maradhat-e egy egész megyei egyetem’ osztatlan bizalma’s számtalan egyesek’ forró barátságával fűszerezett őszinte szeretete viszonozatlanul? Országunk’ fenséges nádorának üdvözlő felírásunkat megköszönő válasza éljenekkel fogadtatott, majd azon levele’ következtében, mellyben fölszólít, hogy félszázados hivataloskodása’ ünnepe’ tervezésére, Pestmegye’ körlevele’ folytán, nevezett megbizottaink’ küldésével jelen mostoha idők’ tekintetéből hagynánk föl; — sajnos érzéssel bár a’ miatt, hogy ötven éves dicső hivataloskodásban kiérdemlett buzgó hálaadónkat a’ tervezett ünnepély’ alkalmával ez idő szerint nem örökíthetjük, de méltányolva e föherczegségének a’ szükséget szenvedők iránti gyöngéd figyelmet, ’s, ebben gyökerező akarata’ méltánylásával, hódoló tiszteletünk’ újabb zálogát vélvén nyújtani,az ünnepély’ rendezése' tárgyában küldötteket nevező végzésünktől dállánk. A’ helytartó tanácsnak a’ vasár- és ünnepnapi népoktatás körül rendelkező intézvényét, a’ nemzetnek népnevelés' ügyébeni törvény adta jogára nézve sérelmesnek , valamint az abban említett néptanitói jutalmazás által az adózókra újabb terhet háritónak tartván némellyek, félretételét vagy megvizsgálás végett küldöttséghez utasítását kivánák. E’ részbeni nemzeti közös jogunk’ óvásos fentartása mellett ’s azon hiedelemben, hogy lesznek nem kevesen, kik egy