Pesti Hírlap, 1846. május (667-684. szám)
1846-05-29 / 683. szám
Péntek 643. Május 29. 1846. PESTI HÍRLAP. vippipi ikas minden héten négyszer- vasárnap kedden , csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhotlással 5 ft; borítékban 6 ft; 6 ft Landerer^Lajos kiadó-tuljdonosnál Tajvan^ utcza Hunáth-házban 463. sz. a., el életitt minden kir. postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföld, tartományokba küldetni ki vánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasabsorert aprobetűkkel 5 pengő ki szarnitátik. TARTALOM. Népoktatás. 11. Törvényhatósági dolgok: Pestváros (bűnügyi statistica). Pestmegye (takarékmagtárak). Szerém (lisztujitás). Varasd (emberséges határozat a" helység elöljárokkali bánás iránt). Az aldunai vidékről. Erdélyi dolgok (Alsó és Felsőfejérmegye). Vegyes közlemények: Nem». Képcsarnok. Czukorgyár-egylet. Külföld. Hirdetések. 9BGYÍÍROB87ÍG ém KBDÍÍI Y. Népoktatás. II. Mindazon okok közt, mellyek a’ a’ politica’ mezején uralkodó tévtanok’ kutforrásai, legkárosabb következményekhez vezet, a’ dolgok’ hibás elnevezése. A’tárgy , melléről szólni akarunk, erről bő bizonyságot tesz. Hogy az oktatás ’s nevelés két különböző dolog, azt, úgy hisszük, napjainkban mindenki ép’ úgy tudja, mint azt, hogy minden iskola kitünőleg csak oktatási intézetnek tekinthető; mégis a’ tapasztalás azt mutatja , mikint valahányszor népiskolákról akarunk szólani, mindig a’ népnevelésről beszélünk.S épen a’ fogalmak’ ezen összezavarása az ok, minélfogva ez olly fontos tárgy sokaknál annyi közönbösségre sőt ellenszegülésre talál, ’s miszerint maga a’ törvényhozó, tévedésbe hozatva a’ név által, törvényeinek elérhetetlen czélokat tűz ki. Vegyük például a’ múlt országgyűlés alatt a’ népnevelés’ tárgyában készült kerületi választmány’ munkálatát. Az egész munkálat, mint első tekintetre mindenki láthatja, a’ népiskolákról szól, ’s mégis, olvassuk első szakaszát, benne e’szavakat fogjuk találni, s a’ népnevelésnek oda kell irányoztatnia, hogy általa a’ növendék, mint ember, honpolgár és alattvaló, kellően kiképeztessék“, azaz, az egész munkálat világos ellentétben áll annak első szakaszával, miután mi nem hiszszük , hogy az optimisták’legnagyobbika komolyan hinné, mikint képzelhető olly elemi iskolai rendszer, melly mellett a’növendék, mint ember, honpolgár és alattvaló kellően kiképeztethessék. Már ha semmi a’ törvényhozónak tekintélyét nem csonkíthatja inkább, mint, ha olly czélokat vall be, mellyeknek elérésére alkalmas eszközöket nem talál: nem volna-e czélszerű ez okoknál fogva, ha a’ népnevelés’ czime a’ népoktatás’szerényebben hangzó, de valóbb czimével cseréltetnék fel? — Még sokkal világosabban kitűnik ez, ha meggondoljuk, mikint a’ népiskolák’ ügye csak egyedül az által vált pártkérdéssé, mert a’ népoktatás ’s nevelés’ eszméi összezavartattak, ’s hogy nagy részint épen azért történik olly kevés a’ népiskolák körül, mert e’ kérdés mindig mint pártkérdés tárgyaltatik. A’népiskoláknak bizonyosan nem az feladása, hogy a’ kennök tanított gyermekek bizonyos politicai párt’ nézetei’ elfogadására neveltessenek. Ezt megfogja engedni mindenki; sőt ha valaki a’ népiskolát illy czélra akarná is használni, jelen viszonyaink között, hol a’ nevelés nagyrészint a’ család’ köréhez tartozik, minden fáradsága sikeretlennek fog mutatkozni. Arra, hogy a’ közállomány polgárait bizonyos politikai elvek szerint neveltesse, szükséges volna, hogy a’ nevelés kizárólag a’ közállomány’ kezeiben maradjon, ’s olly viszonyok, minőket Spártában találunk , századunkban képzelhetőnek. Miután azonban minden pártnak szokása , hogy elleneinél sokkal több rész akaratot ’s hatalmat tesz föl , mint mellyel azok bírnak , mi természetesebb, mint, hogy a’ népiskolák’ ügye népnevelési ügynek neveztetvén, minden párt azon intézetet, mellytől állítólag a’ polgárok’ politikai kiképeztetése is függ, saját hatalmába keríteni , vagy legalább azon iparkodott, hogy az elleneinek befolyása alá ne jőjön , minek közönséges következménye , hogy az egész ügy csupa pártküzdelmek miatt inkább elhagyatik , ’s a’ falusi gyermekek, nehogy aristocraticus vagy democraticus vagy absolutisticus elvek szerint tanuljanak olvasni, inkább régi tudatlanságukban hagyatnak. A’ népoktatás nem tartozik azon tárgyak közé, mellyek már természetük szerint pártkérdésekké válnak , sőt nincs talán ügy , melly annyira a’ pártküzdelmeken kivül állna , mint épen ez; de szükséges, hogy a’ népoktatás’ eszméje a népnevelésétől elkülönöztessék , ’s ez mindaddig történni nem fog, mig elemi iskoláinkat népnevelési intézeteknek fogjuk nevezni, ’s nekik épen e’ névnél fogva nagyobb politicai fontosságot tulajdonítani , mint mivel azok bírnak. „Ne eresszük ki a népnevelést kezeinkből!“ Így szólnak sokan, ’s helyesen. Senki sem osztja e’ nézetet" inkább , mint mi; ha azonban valaki azt hiszi, hogy a’ népnevelés kizárólag, vagy csak nagyobb részben is, a’ falusi iskoláktól függ, az vagy arról, mit nevelés alatt értenünk kell, vagy arról nincs magával tisztában , mit eszközölhet bár a’ legjobb iskola is. Gondoljanak vissza olvasóink saját ifjúságukra ; valljon az, hogy tizenkét vagy tizennégy évig olly professorok’ tanítványai voltak, kiket senki szabadelvűségrel nem vádolt, volt-e befolyással saját politicai nézeteikre, ’s ha nem le-ttet-e föltenni, hogy a’ néptanitás, melly annyival rövidebb időre ’s annyival kevesebb tárgyakra terjed, e’ tekintetben nagyobb befolyású leend ? „A’ népet könnyebben ámiltatni“ — igy szólnak nehányan, ’s bizonyos tekintetben igazuk lehet , ámbár a’népnek előttünk, úgynevezett miveit osztályok elött, azon előnye van, hogy nem akarja magát elámittatni; azonban, ha föltesszük, hogy egyes népoktató nagy fáradsággal egy falu’ iskolagyermekeit olly módon tudná is tanítani,hogy azok mind, elsőtől utósóig, vagy mint republicanusok, vagy mint az absolutismus’ barátai kerülnének ki kezei közül: mi következik ebből? Minden elfogulatlan olvasónk meg fogja vallani, mikint ezt már csak egy esetben is föltenni nem csekély dolog, miután az iskolamester, ki gyermekeit olvasni , írni, ’s számolni tanítja, vajmi csekély idővel ’s eszközökkel bir, hogy őket akár Hobbes akár Rousseau’ politicus elveinek helyességéről meggyőzze; de,a’mint mondtuk, tegyük fel, hogy ez egyes esetben történhetik , valljon, ki elég képtelen azt hinni, hogy ezen eset sokszor fordulhat elő. Arra, hogy az iskolamester tanítványaira olly hatást gyakorolhasson, részéről kitűnő észbeli tulajdonokat ’s miveltséget ’s ezen kivül azt kell föltennünk, hogy egész életét kizárólag csak hivatása’ ezen oldalának , azaz annak fogja szentelni, hogy az ő falujának gyermekei szabad , vagy szolgalelkűek legyenek;már pedig ha csak iskolamestereink’ számát ’s fizetését tekintjük is, nem szükség bizonyítani, mikint ezt azoknak nagyobb számáról föltenni csakúgyan a’ legóriásibb politicus ábránd, melly valaha embernek eszébe jutott. Az iskolamester’ hatása , a’ legjobb iskolai rendszer mellett is , közönséges esetekben az oktatásnál továbbra nem terjed; ’s csak erről győződjünk meg egyszer, ’s azon nehézségeknek, mellyek a’népiskolák’ behozásának eddig útjában álltak , nagyobb része elmozdíttatott. Ha az iskolaügy, nem mint pártkérdés tekintetik, a’ befolyás, melly annak elintézésére nézve egy részről az országot, a’ másikról a’ helyhatóságot, azaz a’községet illeti, igen könnyen határoztathatik meg, senki sem lévén , ki akár az ország’ felügyelési jogát, akár az egyes helyhatóságnak befolyását más mint pártnézetekböl tagadhatná. Fogjuk össze röviden a’ mondottakat. A’ népiskolák a’ népnevelésnek csak igen kis részben lehetnek eszközei, czéljuknak azt, hogy bennök a’növendék, mint ember, honpolgár és alattvaló kellően kiképeztessék, kitűzni nem lehet, egyedüli feladatuk a’ nép’ oktatása. Ez az, mit soha szemünk elől veszítenünk nem szabad , ’s miről azért szóltunk olly hosszasan, mert ha e’ különbségről megfeledkezünk , az összeütközések, mellyeket az iskolaügy iránt az egyház ’s közállomány között annyi helyen találunk, majdnem kikerülhetetlenek. Miről külön számban. — *** Törvényhatósági dolgok. PESTVÁROS’ közelebbi évnegyedről szóló bűnügyi statistiáját ismét közli a’ P. Ztung. Szóló bizonyság ez szerinte ismét az itteni dologház’ jótékony befolyásáról Természetesen nem olly nagy az eredmény’ látszata , mint a’ dologház’ megnyitásának első éveiben mutatkozott. De e’ dologház magában igen kevés. Pestmegye is tesz ugyan már e’ körül kicsinyben valamit; de részint mivel a’ dologház a’ börtönöktől nincs egész külön választva, részint mivel—a’P. Zt. szerint — nem összehatólag vezettetik,’s még igen szűk határok közt mozog, ennélfogva a’ városban fenálló dologház’ támogatására nem sokat tehet. Csaknem ezt lehet mondani — a’ P. Ztung szerint — a’ budai intézetről ’stb. De remélhetni, hogy mind a’ budai, mind a’ pestmegyei kezdet gyökeret fog verni, ’s hatályosabb eszközül szolgálandanak a’ közbátorság’ fentartáséra. De a’ legjobb ’s bárhány dologhoz sem képes a’ roszat teljesen kiirtani. Átható ibő intézkedésekre van szükség, — mint a’ népnevelés ’stb. — Ez év’ három első hónapjában 220 egyén kisértetett be rendőri vétség miatt: januárban 75, februárban 95, mart. 58. Ezen 228 közül nőnemhez tartozó csak 55 volt; a’ többi 175 férfi. 12 év alatt 16 , ’s 50-en felül csak 5 volt. 16—24 év között 86, ’s 24—50 év között 125. — Vallási felosztás szerint volt 154 kath., 20 evang. 10 reform., 2 gör. és 24 zsidó. Pesti születés volt 46, magyarországi ezeken kivül 137, ausztriai és külföldi 45. A’ foglyok közt 62 viszszaesési eset van ;a’ többi 166 ujoncz. Tolvajsággal 198, orgazdasággal 11, templomrablással 2, súlyos csalással 7, erőszaktétellel 5, verekedéssel 1, hamis pénz csínálással 1, oklevélhamisitással 1, embergázolással 1 vádoltatott. Bizonyítványok’ hiánya miatt szabadon bocsáttatott 40, rövid utón bűntettetett 149, ’s 39-nek ügye rendes tárgyalásra bocsáttatott. J . PESTMEGYÉBŐL , Takarék-magtárak, Agricola’e lapok 680-dik számában közlött levele jókor jött, mert olly dolgokat idézett vissza emlékezetünkbe , mellyeknek , bár—mint szokták mondani —hire és hamva is alig volt. Hja híjában mi nálunk magyaroknál a’ feledékenység már természetté vált, ha ellenünk követtetik el, — ’s igy reánk nézve ártalmas is — korholjuk, kígyót békát kiáltunk azok’ fejére, kik által elkövettetett, erősen feltesszük magunkban, hogy az ollyan — p. o. megyei tisztviselőt, ha ez lőtte volna a’ bakot — jövő tisztujitáson kihagyjuk, vagy ha találkoznék is hatalmas pártfogó , ki voksainkkal nem sokat gondolna , annak kegyét is iparkodni fogunk tőle elvonni; — mert ez irtózatos hanyagság, megbocsáthatlan mulasztás; — épen akkor, ha magunk feledünk valamit, ezt legfelebb egy főbicczentéssel iparkodunk eltemetni valamilly jó gazda, te épen nem közigazgatásra termett tábla— biró’ füstölgő kandalójának lángjai , vagy hamuja közé, bodros füstöket eresztve a’jófajta podrecsániNográdban) pipából — mellyel 3 nap alatt megkaphatnánk Nagyváradon, de miután inkább rész után akarunk járni, semhogy fizessünk, néha ugyanannyi, vagy több hét után sem kapjuk meg. — Jól monda egy német iró, hogy Ungarn ist das Land der kiküldetik, utasittatik, meghagyatik, tudomásul vétetik, tudósítása beváratik, mert — úgymond— a’ magyar közigazgatási rendszer leginkább ezen öt szócskában áll, mellyek azonban ritkán termik meg a’ kívánt gyümölcsöt, mert a’ szükséges vizsgálódás, vagy eljárás elfeledtetik, és akkor marad minden a’ régiben, mig ismét eszébe nem jut valakinek a’dolgot felzavarni, kit aztán rendesen szőrszálhasogatónak szoktak nevezni; rhja híjába 1*4 — folytatja ugyan ezen szó — „a’ millyen a’ fizetés , ollyan a’ szolgálat.“ — Jól ismerte viszonyainkat — kérdem, nincs-e igaza, nem vagyunk- e mi a szó’legszorosabb értelmében igy ? teljesülésbe mennek-e minden utasítások, kiküldetések? — a’ világért sem. Kutassunk egy kissé a’ megyei pertárakban, és bátran állítom, találunk felebbvitt pereket, mellyek már 50 év óta hevernek a’ békességesen tűrni megtanult per szekrényekben — ’s végre is csak úgynevezett generalis poroláskor kerülnek ki, borzasztó álmélkodására azoknak, kiknek ezen elmaradást megelőzni módokban lett volna, — mellyek nem olly jelentékeny értékűek ugyan, de még sem megvetendők, ’s kérdjük: e’ hanyagság’ oka hol rejlik? felelet: — elég szégyen, ide megvan — abban , hogy nyakrafőre nem sürgettettek. — Köszönöm én azt az igazságszolgáltatást, ha — hogy úgy mondjam — ezerszer kell a’ biró’ nyakára járnom, mig bajomon segít. — Ha már most olly tárgyban történik e’ hanyagság, melly a’többieknél nagyobb fontossággal bir, a’ mennyiből mégis tulajdon’ kereséséről van a’ szó, menynyivel inkább lehet ettől tartani azon tárgyakban, mellyekben más kisebbszerünek látszó, maga nemében azonban a’ közjóra mégis elhatározó befolyással lehető dolgokról tétetnek rendeletek. Bajos is az—fogják sokan mondani — hogy a’ tisztviselő , különösen a’ megyei — mert hiszen hazánkban csaknem minden közigazgatási ügyekben a’ megye az initiativum forum — hivatalának pontosan megfeleljen, — ’s ebben nagy igazság rejlik — ennek számtalan okai közül, — mellyeket feljegyezgettem — nem egyedül saját használatomra , hanem hogy idővel a’ közönségnek is szolgáljak nehánynyal — szabad legyen csak egyet, magában ugyan nevetségesnek látszót, de mégis valót felhozni. Ugyanis a’megyei tisztviselőre nézve az sem jó, ha hanyag; de az sem, ha pontos, szorgalmatos. — Ugye , ez furcsa? — azon egyszerű okból, mivel ha hanyag, az illető érdeklettek’ panaszaitól , a’ felsőség’ megrovásától és ennek folytán az annak idejében eljövendő boszu’ éreztethetésétől tarthat; — ez baj — ha pontos, és lelkiismeretileg szorgalmas — még eddig azt tapasztaltam , hogy az anyagi tekintetben szegényebb tisztviselők mindig szorgalmasabbak, mert jól tudják, hogy a’ közbizodalom anyagi hasznot is hajt, ’s ezt teljes lélekkel elnyerni, vagy ha már bírják, annak megfelelni iparkodnak,—akkor azok’ fitymáló boszúját vonják magok után, kiket a’ sors jobbmóduaknak teremtett, ’s kik inkább a’ zsinóros hajdúval szerzendő, úgynevezett a u c t o r i t á s’ kedvéért, semmint a’ közjó’ tehetségük szerinti előmozdításáért vállalnak hivatalimért ezek mind a’ mellett, hogy inkább szeretnek agarázgatni, semmint a’ közügyekben fáradozni, a’ tisztviselői pontosságra nézve még sem szeretnek ulósók lenni; már pedig ha a’ collegák pontosak, ők, miután a natura lusták, igen természetes, hogy elmaradnak , ’s amazok által prostituáltatnak , mi őket igen affligálja. De a’ dolgon még sem az által iparkodnak segitni, hogy — teszem azt — ők is pontosabbak lennének, ’s a’ szorgalomban magokat felülmúlni ne hagynák, — korántsem , hanem mivel ők igen hatalmasok , a’ közelebbi alkalommal túladni iparkodnak ezeken, kik annyi alkalmatlanságot szereztek. Ez is baj! — Most veszem észre , hogy czélomtól távozom inkább , semhogy hozzá közeledném, ’s azért ismétlem, miszerint a’ velünk született feledékenységnél fogva felette szükséges volt Agricola’levele , mert újra fölmelegité a’tárgyat, melly habár nehány hó előtt annyi szónokot hozott tűzbe, csaknem végkép’ kihűlt. — írtam én már e’ tárgyban a’ P. Hirt. múlt évi 573. és 574-ik számaiban; nem tehetem azonban, 85 ’