Pesti Hírlap, 1846. május (667-684. szám)

1846-05-29 / 683. szám

Péntek 643. Május 29. 1846. PESTI HÍRLAP. vippipi ik­­as minden héten négyszer- vasárnap kedden , csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhotlá­ssal 5 ft; borítékban 6 ft; 6 ft Landerer^Lajos kiadó-tuljdonosnál Tajvan^ utcza Hunáth-házban 463. sz. a., el életitt minden kir. postahivatalnál.­­ Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföld, tartományokba küldetni ki vánt példá­nyok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasabsorert aprobetűkkel 5 pengő ki szarni­tátik. TARTALOM. Népoktatás. 11. Törvényhatósági dol­gok: Pestváros (bűnügyi statistica). Pestmegye (takarékmagtá­­rak). Szerém (lisztujitás). Varasd (emberséges határozat a" hely­ség elöljárokkali bánás iránt). Az aldunai vidékről. Erdélyi dol­gok (Alsó és Felsőfejérmegye). Vegyes közlemé­nyek: Nem». Képcsarnok. Czukorgyár-egylet. K­ü­l­f­öld. Hirdetések. 9BGYÍÍROB87ÍG ém KBDÍÍI Y. Népoktatás. II. Mindazon okok közt, mellyek a’ a’ politica’ mezején uralkodó tévtanok’ kutforrásai, legká­rosabb következményekhez vezet, a’ dolgok’ hibás elnevezése. A’tárgy , melléről szólni akarunk, erről bő bizonyságot tesz. Hogy az oktatás ’s nevelés két külön­böző dolog, azt, úgy hisszük, napjainkban mindenki ép’ úgy tudja, mint azt, hogy minden iskola kitünőleg csak oktatási intézetnek tekinthető; mégis a’ tapasztalás azt mu­tatja , mikint valahányszor népiskolákról akarunk szólani, mindig a’ népnevelésről beszélünk.­­S épen a’ fogalmak’ ezen összezavarása az ok, minélfogva ez olly fontos tárgy sokaknál annyi közönbösségre sőt ellenszegülésre talál, ’s miszerint maga a’ törvényhozó, tévedésbe hozatva a’ név által, törvényeinek elérhetetlen czélokat tűz ki. Vegyük például a’ múlt országgyűlés alatt a’ népneve­lés’ tárgyában készült kerületi választmány’ munkálatát. Az egész munkálat, mint első tekintetre mindenki láthatja, a’ népiskolákról szól, ’s mégis, olvassuk első szakaszát, benne e’szavakat fogjuk találni, s a’ népnevelésnek oda kell irányoztatnia, hogy általa a’ növendék, mint ember, honpolgár és alattvaló, kellően kiképeztessék“, azaz, az egész munkálat világos el­lentétben áll annak első szakaszával, miután mi nem hisz­­szük , hogy az optimisták’legnagy­obbika komolyan hinné, mikint képzelhető olly elemi iskolai rendszer, melly mellett a’növendék, mint ember, honpolgár és alattvaló kellően kiképeztethessék. Már ha semmi a’ törvényhozónak tekin­télyét nem csonkíthatja inkább, mint, ha olly czélokat vall be, mellyeknek elérésére alkalmas eszközöket nem talál: nem volna-e czélszerű ez okoknál fogva, ha a’ népnevelés’ czime a’ népoktatás’szerényebben hangzó, de valóbb czim­ével cseréltetnék fel? — Még sokkal világosabban ki­tűnik ez, ha meggondoljuk, mikint a’ népiskolák’ ügye csak egyedül az által vált pártkérdéssé, mert a’ népoktatás ’s nevelés’ eszméi összezavartattak, ’s hogy nagy részint épen azért történik olly kevés a’ népiskolák körül, mert e’ kér­dés mindig mint pártkérdés tárgyaltatik. A’népiskoláknak bizonyosan nem az feladása, hogy a’ kennök tanított gyermekek bizonyos politicai párt’ nézetei’ elfogadására neveltessenek. Ezt megfogja engedni minden­ki; sőt ha valaki a’ népiskolát illy czélra akarná is hasz­nálni, jelen viszonyaink között, hol a’ nevelés nagyrészint a’ család’ köréhez tartozik, minden fáradsága sikeretlennek fog mutatkozni. Arra, hogy a’ közállomány polgárait bi­zonyos politikai elvek szerint neveltesse, szükséges volna, hogy a’ nevelés kizárólag a’ közállomány’ kezeiben marad­jon, ’s olly viszonyok, minőket Spártában találunk , szá­zadunkban képzelhetőnek. Miután azonban minden pártnak szokása , hogy elleneinél sokkal több rész akaratot ’s ha­talmat tesz föl , mint mellyel azok bírnak , mi természete­sebb, mint, hogy a’ népiskolák’ ügye népnevelési ügynek neveztetvén, minden párt azon intézetet, mellytől állítólag a’ polgárok’ politikai kiképeztetése is függ, saját hatalmába keríteni , vagy legalább azon iparkodott, hogy az ellenei­nek befolyása alá ne jőjön , minek közönséges következ­ménye , hogy az egész ügy csupa pártküzdelmek miatt in­kább elhagyatik , ’s a’ falusi gyermekek, nehogy aristocra­­ticus vagy democraticus vagy absolutisticus elvek szerint tanuljanak olvasni, inkább régi tudatlanságukban hagyatnak. A’ né­poktatás nem tartozik azon tárgyak közé, mellyek már természetük szerint pártkérdésekké válnak , sőt nincs talán ügy , melly annyira a’ pártküzdelmeken kivül állna , mint épen ez; de szükséges, hogy a’ népoktatás’ eszméje a népnevelésétől elkülönöztessék , ’s ez mindaddig történni nem fog, mig elemi iskoláinkat népnevelési intézeteknek fogjuk nevezni, ’s nekik épen e’ névnél fogva nagyobb politicai fontosságot tulajdonítani , mint mivel azok bírnak. „Ne eresszük ki a népnevelést kezeinkből!“ Így szólnak sokan, ’s helyesen. Senki sem osztja e’ nézetet" inkább , mint mi; ha azonban valaki azt hiszi, hogy a’ népnevelés kizárólag, vagy csak nagyobb részben is, a’ falusi iskoláktól függ, az vagy arról, mit nevelés alatt értenünk kell, vagy arról nincs magával tisztában , mit eszközölhet bár a’ leg­jobb iskola is. Gondoljanak vissza olvasóink saját ifjúságukra ; valljon az, hogy tizenkét vagy tizennégy évig olly professorok’ tanítványai voltak, kiket senki szabadelvűségrel nem vádolt, volt-e befolyással saját politicai nézeteikre, ’s ha nem­­ le-­ttet-e föltenni, hogy a’ néptanitás, melly annyival rövidebb időre ’s annyival kevesebb tárgyakra terjed, e’ tekintetben nagyobb befolyású leend ? „A’ népet könnyebben ámiltatni“ — igy szólnak nehá­­nyan, ’s bizonyos tekintetben igazuk lehet , ámbár a’nép­nek előttünk, úgynevezett miveit osztályok elött, azon elő­nye van, hogy nem akarja magát elámittatni; azonban, ha föltesszük, hogy egyes népoktató nagy fáradsággal egy fa­lu’ iskolagyermekeit olly módon tudná is tanítani,hogy azok mind, elsőtől utósóig, vagy mint republicanusok, vagy mint az absolutismus’ barátai kerülnének ki kezei közül: mi kö­vetkezik ebből? Minden elfogulatlan olvasónk meg fogja vallani, mikint ezt már csak egy esetben is föltenni nem csekély dolog, miután az iskolamester, ki gyermekeit ol­vasni , írni, ’s számolni tanítja, vajmi csekély idővel ’s esz­közökkel bir, hogy őket akár Hobbes akár Rousseau’ po­­liticus elveinek helyességéről meggyőzze; de,a’mint mond­tuk, tegyük fel, hogy ez egyes esetben történhetik , val­ljon, ki elég képtelen azt hinni, hogy ezen eset sokszor for­dulhat elő. Arra, hogy az iskolamester tanítványaira olly hatást gyakorolhasson, részéről kitűnő észbeli tulajdonokat ’s miveltséget ’s ezen kivül azt kell föltennünk, hogy egész életét kizárólag csak hivatása’ ezen oldalának , azaz annak fogja szentelni, hogy az ő falujának gyermekei szabad ,­­ vagy szolgalelkűek legyenek;már pedig ha csak iskolames­tereink’ számát ’s fizetését tekintjük is, nem szükség bizo­nyítani, mikint ezt azoknak nagyobb számáról föltenni csak­úgy­an a’ legóriásibb politicus ábránd, melly valaha ember­nek eszébe jutott. Az iskolamester’ hatása , a’ legjobb is­kolai rendszer mellett is , közönséges esetekben az okta­tásnál továbbra nem terjed; ’s csak erről győződjünk meg egyszer, ’s azon nehézségeknek, mellyek a’népiskolák’ behozásának eddig útjában álltak , nagyobb része elmozdít­­tatott. Ha az iskolaügy, nem mint pártkérdés tekintetik, a’ befolyás, melly annak elintézésére nézve egy részről az országot, a’ másikról a’ helyhatóságot, azaz a’községet illeti, igen könnyen határoztathatik meg, senki sem lé­vén , ki akár az ország’ felügyelési jogát, akár az egyes helyhatóságnak befolyását más mint pártnézetekböl tagad­hatná. Fogjuk össze röviden a’ mondottakat. A’ népiskolák a’ népnevelésnek csak igen kis részben lehetnek eszközei, czéljuknak azt, hogy bennök a’növendék, mint em­ber, honpolgár és alattvaló kellően kiké­peztessék, kitűzni nem lehet, egyedüli feladatuk a’ nép’ oktatása. Ez az, mit soha szemünk elől veszíte­nünk nem szabad , ’s miről azért szóltunk olly hosszasan, mert ha e’ különbségről megfeledkezünk , az összeütközé­sek, mellyeket az iskolaügy iránt az egyház ’s közállomány között annyi helyen találunk, majdnem kikerülhetetlenek. Miről külön számban. — *** Törvényhatósági dolgok. PESTVÁROS’ közelebbi évnegyedről szóló bűnügyi sta­­tisti­áját ismét közli a’ P. Ztung. Szóló bizonyság ez sze­rinte ismét az itteni dologház’ jótékony befolyásáról Ter­mészetesen nem olly nagy az eredmény’ látszata , mint a’ dologház’ megnyitásának első éveiben mutatkozott. De e’ dologház magában igen kevés. Pestmegye is tesz ugyan már e’ körül kicsinyben valamit; de részint mivel a’ dologház a’ börtönöktől nincs egész külön választva, részint mivel—a’P. Zt. szerint — nem összehatólag vezettetik,’s még igen szűk határok közt mozog, ennélfogva a’ városban fenálló dolog­­ház’ támogatására nem sokat tehet. Csaknem ezt lehet mon­dani — a’ P. Ztung szerint — a’ budai intézetről ’stb. De remélhetni, hogy mind a’ budai, mind a’ pestmegyei kezdet gyökeret fog verni, ’s hatályosabb eszközül szolgálandanak a’ közbátorság’ fentartáséra. De a’ legjobb ’s bárhány do­loghoz sem képes a’ roszat teljesen kiirtani. Átható ibő in­tézkedésekre van szükség, — mint a’ népnevelés ’stb. — Ez év’ három első hónapjában 220 egyén kisértetett be rendőri vétség miatt: januárban 75, februárban 95, mart. 58. Ezen 228 közül nőnemhez tartozó csak 55 volt; a’ többi 175 férfi. 12 év alatt 16 , ’s 50-en felül csak 5 volt. 16—24 év között 86, ’s 24—50 év között 125. — Vallási felosztás szerint volt 154 kath., 20 evang. 10 reform., 2 gör. és 24 zsidó. Pesti születés volt 46, magyarországi ezeken kivül 137, ausztriai és külföldi 45. A’ foglyok közt 62 visz­­szaesési eset van ;a’ többi 166 ujoncz. Tolvajsággal 198, orgazdasággal 11, templomrablással 2, súlyos csalással 7, erőszaktétellel 5, verekedéssel 1, hamis pénz­ csínálással 1, oklevélhamisitással 1, embergázolással 1 vádoltatott. Bi­zonyítványok’ hiánya miatt szabadon bocsáttatott 40, rövid utón bűn­tettetett 149, ’s 39-nek ügye rendes tárgyalásra bocsáttatott. J . PESTMEGYÉBŐL , Takarék-magtárak, Agricola’­e lapok 680-dik számában közlött levele jókor jött, mert olly dolgokat idézett vissza emlékezetünkbe , mellyeknek , bár—mint szokták mondani —hire és hamva is alig volt. Hja híjába­n mi nálunk magyaroknál a’ feledékenység már természetté vált, ha ellenünk követtetik el, — ’s igy reánk nézve ártalmas is — korholjuk, kígyót békát kiáltunk azok’ fejére, kik által elkövettetett, erősen feltesszük ma­gunkban, hogy az ollyan — p. o. megyei tisztviselőt, ha ez lőtte volna a’ bakot — jövő tisztujitáson kihagyjuk, vagy ha találkoznék is hatalmas pártfogó , ki voksainkkal nem sokat gondolna , annak kegyét is iparkodni fogunk tőle el­­vonni; — mert ez irtózatos hanyagság, megbocsáthatlan mulasztás; — épen akkor, ha magunk feledünk valamit, ezt legfelebb egy főbicczentéssel iparkodunk eltemetni vala­­milly jó gazda, t­e épen nem közigazgatásra termett tábla— biró’ füstölgő kandalójának lángjai , vagy hamuja közé, bodros füstöket eresztve a’jófajta podrecsáni­­­Nográdban) pipából — mellyel 3 nap alatt megkaphatnánk Nagy­váradon, de miután inkább rész után akarunk járni, semhogy fizes­sünk, néha ugyanannyi, vagy több hét után sem kapjuk meg. — Jól monda egy német iró, hogy Ungarn ist d­as La­n­d­ der kiküldetik, utasittatik, meghagyatik, tudomásul vétetik, tudósítása beváratik, mert — úgymond— a’ magyar közigazgatási rendszer leginkább ezen öt szócskában áll, mellyek azonban ritkán termik meg a’ kívánt gyümölcsöt, mert a’ szükséges vizsgálódás, vagy eljárás elfeledtetik, és akkor marad minden a’ régiben, mig ismét eszébe nem jut valakinek a’dolgot felzavarni, kit aztán rendesen szőrszálhasogatónak szoktak nevezni; rhja híjába 1*4 — folytatja ugyan ezen szó — „a’ millyen a’ fize­tés , ollyan a’ szolgálat.“ — Jól ismerte viszonyainkat — kérdem, nincs-e igaza, nem vagyunk- e mi a szó’leg­szorosabb értelmében igy ? teljesülésbe m­ennek-e minden utasítások, kiküldetések? — a’ világért sem. Kutassunk egy kissé a’ megyei pertárakban, és bátran állítom, találunk felebbvitt pereket, mellyek már 50 év óta hevernek a’ bé­­kességesen tűrni megtanult per szekrényekben — ’s végre is csak úgynevezett generalis poroláskor kerülnek ki, bor­zasztó álm­élkodására azoknak, kiknek ezen elmaradást megelőzni módokban lett volna, — mellyek nem olly jelen­tékeny értékűek ugyan, de még sem megvetendők, ’s kérd­jük: e’ hanyagság’ oka hol rejlik? felelet: — elég szégyen, ide megvan — abban , hogy nyakrafőre nem sürgettettek. — Köszönöm én azt az igazságszolgáltatást, ha — hogy úgy mondjam — ezerszer kell a’ biró’ nyakára járnom, mig bajomon segít. — Ha már most olly tárgyban történik e’ hanyagság, melly a’többieknél nagyobb fontossággal bir, a’ mennyiből mégis tulajdon’ kereséséről van a’ szó, meny­nyivel inkább lehet ettől tartani azon tárgyakban, mellyek­­ben más kisebbszerünek látszó, maga nemében azonban a’ közjóra mégis elhatározó befolyással lehető dolgokról tétet­nek rendeletek. Bajos is az—fogják sokan mondani — hogy a’ tisztviselő , különösen a’ megyei — mert hiszen hazánkban csaknem minden közigazgatási ügyekben a’ me­gye az initiativum forum — hivatalának pontosan megfelel­jen, — ’s ebben nagy igazság rejlik — ennek számtalan okai közül, — mellyeket feljegyezgettem — nem egyedül saját használatomra , hanem hogy idővel a’ közönségnek is szolgáljak nehánynyal — szabad legy­en csak egyet, magá­ban ugyan nevetségesnek látszót, de mégis valót felhozni. Ugyanis a’megyei tisztviselőre nézve az sem jó, ha hanyag; de az sem, ha pontos, szorgalmatos. — Ugy­­e , ez furcsa? — azon egyszerű okból, mivel ha hanyag, az illető érdeklettek’ panaszaitól , a’ felsőség’ megrovásától és ennek folytán az annak idejében eljövendő boszu’ éreztet­­hetésétől tarthat; — ez baj — ha pontos, és lelkiismereti­­leg szorgalmas — még eddig azt tapasztaltam , hogy az anyagi tekintetben szegényebb tisztviselők mindig szor­galmasabbak, mert jól tudják, hogy a’ közbizodalom any­agi hasznot is hajt, ’s ezt teljes lélekkel elnyerni, vagy ha már bírják, annak megfelelni iparkodnak,—akkor azok’ fitymáló boszúját vonják magok után, kiket a’ sors jobbmóduaknak teremtett, ’s kik inkább a’ zsinóros hajdúval szerzendő, úgynevezett a u c t o r i t á s’ kedvéért, semmint a’ közjó’ te­hetségük szer­inti előmozdításáért vállalnak hivatalimért ezek mind a’ mellett, hogy inkább szeretnek agarázgatni, semmint a’ közügyekben fáradozni, a’ tisztviselői pontos­ságra nézve még sem szeretnek ulósók lenni; már pedig ha a’ collegák pontosak, ők, miután a natura lusták, igen természetes, hogy elmaradnak , ’s amazok által prostituál­tatnak , mi őket igen affligálja. De a’ dolgon még sem az által iparkodnak segitni, hogy — teszem azt — ők is pon­tosabbak lennének, ’s a’ szorgalomban magokat felülmúlni ne hagynák, — korántsem , hanem mivel ők igen hatalma­sok , a’ közelebbi alkalommal túladni iparkodnak ezeken, kik annyi alkalmatlanságot szereztek. Ez is baj! — Most veszem észre , hogy czélomtól távozom inkább , semhogy hozzá közeledném,­ ’s azért ismétlem, miszerint a’ velünk született feledékenységnél fogva felette szükséges volt Agricola’levele , mert újra fölmelegité a’tárgyat, melly habár nehány hó előtt annyi szónokot hozott tűzbe, csak­nem végkép’ kihűlt. — írtam én már e’ tárgyban a’ P. Hirt. múlt évi 573. és 574-ik számaiban; nem tehetem azonban, 85 ’

Next