Pesti Hírlap, 1846. május (667-684. szám)

1846-05-08 / 671. szám

Péntek 6­1. PESTI HÍRLAP. Megjelenti e’ lap minden héten négyszer: vasárnap , kedden , csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ftpp. Előfizethetni helyben Landerer KjoánadTtulajd­­osnál, hatvani utcza Hon­áth-házban 483 ». a., egyébütt «minden kir. postahivatalnál.­­ Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi kívánt példá­nyok Iránt a’megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek,’s egy-egy kis hasábsorért aprobetűkkel a pengő kr.sza.k.Utk. Május 8.1846. TARTALOM. Hivatalos közlések. Az ausztriai birodalom’ ke­reskedési viszonyai. Magyar tudós társaság. Törvény­ható­sági dolgok: Krassóban (csendes gyűlés, amollyan conserva­­tiv modorban). Liptómegyéböl (a’ nádori ünnepély iránti végzés’ megbuktatása). Barsból (a’ Nemzeti Újságnak válasz). Biharból (Kisdedovó Bályogon). Vegyes közlemények: Meghívás. Nemzeti képcsarnok (folytatás). Tellurium-társulat. Külföld. Hirdetések. H&CIYABORSZÁG és KIUIKI.V. ö cs. kir. ap. Fölsége Frank Ignáczot a’ pesti magy. kir. egye­temnél a’ törvénytud. kar idősbjét ,kir. tanácsos­ czimmel diszesíteni legkegy. méltóztatott.­­ cs. ap.kir. Fölsége a’ felső-bieberstollni bányászatnál megüre­­sült harmad-osztályú bányagondnoki állomásra Faller Gusztáv bányagyakornokot ’s a’ selmeczi k. bányaakadémiánál bányászattanitói segédet; továbbá a’ körmöczi aranyválasztóhivatalnál m­egü­resü­lt bá­­nyagondnoki­ segéd állomásra Prugberger József bányászgyakor­nokot érdemesitni legkegy. méltóztatott. A’ dornavádrai só- és harminczadhivatalnál megüresü­lt ellenőr­ségre E­ö­r­d­e­g­h Mihály vulkáni harminczados lön érdemesítve. Fehér Benjamin kir. ü­gyigazgatósági fiscalis f. évi april­ikán meghatározott. (B—P. H.) Az ausztriai birodalom’ kereske­delmi viszonyai *). — Kelet. Kövessük a’ föld­közi tengertől szétágazó azon utakat, mellyeken az ó kor’ népeinek kereskedelmi és politicai tevékenysége , főleg ke­leti irányban, mozgott. Az élénkség, melly a’ kelet és nyű­göt közti forgalmat minden időkben jellemző, az ó világ’ e’ két részeinek teljes ellentételein, egészen különböző tulaj­donin alapszik. A’ keleti nomád erkölcs mindig azonos volt a’ karaván élettel, honnan következetesen fejlődött ki azon gyakorlati vonzalom a’ kereskedésre , melly minden status­bonyodalmak közt is fenmaradt, ’s csak idővel, a’török despotismus’ vaspálczája alatt kezdett hanyatlani. Kelet, ura lévén a' természet’ kifogyhatatlan terményzésének, mivelt­­sége’ alacsony fokán kevés szükséget érezve, ’s idegen­kedvén a’ tartós munkától, örömmel adja fölöslegét a’ gon­dosabb munka’ termékeiért; mig viszont az európai öröm­mel fogadja el fáradsága’ és értelme’ termékeiért Arabia’ illatait, Afrika’ aranyporát , elefántcsontját és strucz­­tollait, Golconda' drága­köveit, Taproban’ (Ceylon) gyön­gyeit, China’ selymét, Malabar és Koromander fűszereit ’s Ázsia’ állatböreit. (Kelet’ iparczikkei: nagykendők, selyem­­kelmék, szőnyegek, porczellán ’stb. a’ mai, nagy mennyisé­get fölkaroló kereskedésben mind inkább háttérbe szorit­­tatnak). Ez áruczikkek’ értéke, csaknem hasonlóan a’ cse­reberélő gyermekekhez, nagy részint a’ keresett fényűzési czikkek körüli véleményen alapult. Többnyire játékszerek fénylő csecsebecsék valának, mikért kereskedelmi életök’ kezdetén a’ miveletlen népek átadák nemes érczeiket ’s egyéb drágaságaikat; ’s hoszu időre ’s Spanyolország’ és Velencze’ szomorú tapasztalásaira volt szükség, mig az arany és drágakövek utáni vágyat kevésbbé fénylő, de hasznosabb értékek utáni okosabb törekvés váltá föl. Az ó világ’ kereskedelme’ virágzó állapotáról leghűbb képet ad azon kor , mellyben a’ phoenicziek , mint nyugati szellemirányu iparos nép, az akkori mivelt világ’ központját képezék. A’ középtenger’ kereskedési forduló pontjai voltak akkor, Tyrustól, Hercules’ oszlopai és Gades (Cadix) felé , a’ meddig a’ virágzó gyarmatok terjedtek , mellyek az anyaországgal sokfelé elágazott parthajózást űztek. ’S a’ kiterjedt tengeri kereskedés mellett, mellynek hajózása egy felől a’ keleti tengerig , másfelől (hihetőleg) a’ jó re­mény’ előfokáiglan terjedett, nem kevésbbé messze szét­ágazott kereskedése a’ szárazon. Heeren szerint három fő kereskedelmi irány volt, egyik északnak, az örmény kaukazi, másik keletnek , az assir- babiloni ’s délkeletnek, a’ har­madik, arab- keletindiai és egyiptomi. Az utóbbi út Petránál megoszolván, egy felől a’ veres tengernek ment, mellyen a parthajózás sok, az időszakoktól függő akadálylyal küz­dött s másfelől a’ pusztán keresztül a’ perzsa öbölig, honnan az áruk hajón szállitattak Indiába. A’ keleti út az Euphraton át ment Babilonnak , ’s innen tovább Persián keresztül Indiának. Az északi út volt a’ legkevésbbé jelentékeny, több más utak által keresztül metszetvén, mellyek Kis-Ázsiából a’ caspiumi kijövetelektől (Teheránnál) a’ nagy ind keres­kedelmi útnak vették irányukat. Ezzel összefüggésben volt azon ut is, melly közép Ázsián keresztül, Sericáig (China) nyúlt. Miután, a’ kereskedelmi uraság a’ phoenicziekről a’ carthagóiakra szállott, a’ kereskedési mozgalom a’ földközi tengernek inkább nyugoti részén központosult, ’s az Ará­biával és Indiávali összeköttetés leginkább szárazon Ammo­­niumon, Phelian (a’ Nilfolyamnál) Merően, Adulin és Aze­­ben keresztül a’ verestengernél mutatkozott. Ezen vonalak igy maradtak Görögország’ és gyarmatai’ fénykorában is, mint szinte a’ római világbirodalom’ idejében is , kevés változásokkal, miket a’háborúk’s később a’ népvándor­lások okoztak. Nagy Károly alatt azonban keleti termékek­kel élénk’ kereskedés űzetett a’ Dunán is; fő kereskedelmi lakhely volt a’ hajdani St. Laureacum (Kloster Lorch, felső­­ Ausztriában), ’s a’ Dunán fel és alá a’ bolgárok űzték a’­­ kereskedést. Csak a’ későbbi századokban lett határozott irányú útja a’ kereskedésnek, Indiától Európába a’ felső olaszországi városokba, mellyekből az áruszállítás, a’ leg­­egyenesb vonalban , Németországon által , Augsburgon és Nürnbergen keresztül ’s a’ Rajna’ hosszában , ’s a’ szö­vetséges városoknak, ’s másfelől Salzburgon keresztül a’ keleti tengerre történt. Marco Polo’ tengeri utazásai is új vállalkozási szellemet ébresztenek , ’s e’ szellem alapitá meg Velencze’, Genua’ és a’ szövetséges városok’ gazdag­ságát, ’s egyszersmind tényezőül szolgált, új utakat nyitni a’ világkereskedésnek. Velencze a’ leventén uralkodott, Genua a’ fekete tengeren űzött élénk hajózást. Itt volt egy nagy kereskedési vonal Trapezunton és Novgorodon keresz­tül három század alatt. Novgorod a’szövetséges városokkal, Trapezunt Taurison keresztül Bagdaddal, Krim a’ tatárok’ karavánjaival állott összeköttetésben. Azonban e’ karaván- és parthajózási kereskedés veszé­lyes, költséges és hosszadalmas volt. A’ szállítás’ drágasága miatt arra nem is lehet­ gondolni , hogy kövezetke , fa és faáruk, gyapotkelmék ’stb. a’ világ’ legtávolabb részeiből is szállítási czikkekül szolgáljanak Indiába. Mennyire függött akkor a’ kereskedő a’ vad természettől, melly útjába járat­lan hegylánczokat, ragadó folyamokat, vizetlen homok-si­vatagokat tőn, ’s mennyire nem volt biztos a’ tenger, nem­csak az elemi veszélyek , hanem a’ rabló-megtámadások miatt sem, mellyektöl harcz, vagy terhes adó szabaditható meg! ’S mi mozgékony élet, mi nagy gazdagság az Euphrat és Tigris , a’ Ganges és Indus’ hosszában , ’s a’ földközi tenger’ egész keleti partján, hol a’ Bosporustól Egyiptomi határiig csaknem szakadatlan lánczolata feküdt a’ virágzó kereskedési városoknak ’stb. Egyetlen találmány, az iránytű (compasse), mi rendkí­vüli hatással jön a’ világkereskedésre. A’ tengerhajózás közép- és világtengeri, benső- és külsőre osztatott tüstént. Nem kevesebb hatással van korunkban a’ gőz’ alkalmazása. Az ember a’ tudomány által uralkodik az elemeken. A’ vö­rös- és adriai tenger’ hullámait gőzösök szeldelik; a’ suezi szorosnál csatorna által hozzák­­­elyre a’ természet’hibáját; hegyeken és folyamokon keresztül vasutak építtetnek, ’s az ember a’ gőz’ szárnyain röpül a’ continenst egyik végéről a’ másikra. E’nagy mozgalom közepett elöl áll kétségtelenül Anglia, Anglia, Keletindia’ura, az óczeán-hajózó és iparos világ’ középpontja, egyszersmind végpontja a’ mai nagy keres­kedési vonalnak. ’S itt vagyunk egy nevezetes kérdés’ eldöntésénél, melly a’ közelebbi időkben nagy mértékben vonta magára a’ kereskedő és politicus világi figyelmét, ’s mellyröl a’ kül­földi lapok naponként sokat írnak, de mellyről mi ez ideig azért nem szóltunk, mivel összefüggőbben és sokkal ért­hetőbben véltük a’ tárgyat itt fejtegethetni. Arról van szó , hogy a’ földközi tenger’ éjszaki oldalán mellyik tengerre fekvő városnak van, a’ dolgok’ jelen hely­zetében , legtöbb természeti és históriai igénye Déleurópa’ első rendű kikötője lenni? Erre a’ Journ. d. Oest. Lloyd *) igy felel: Kétségkívül azon pontot illeti az elsőség, melly a’ Lon­don és a’ suezi szoros között vont nagy kereskedési vonal­hoz legközelebb, ’s valamelly tengeröböl’ legmélyebb állo­másán fekszik; továbbá azon pontot, melly induló pontja egy csak hamar létre jövendő vasútnak Anglia felé , melly vasút a’ lehető rövidséggel legnagyobb politicai biztosságot nyújt. Szükség továbbá , hogy e’ kikötő mellett vagyonos ország álljon, mint termesztő és fogyasztó, vidékén a’ ha­józásra szükséges elemekkel, ’s, végre,hogy bírjon egy nagy világpiacz’ helyi tulajdonival. Vonjunk most egy egyenes átvágó vonalt Alexandriától Londonnak: Suez és London közt teljesen egyenes vonalban fekszik Trieszt (A’Lloyd­­lap egy rajzot ad, miszerint a’ mondott egyenes vonal alatt Genua 45 mértfölddel, Marseille 76 mértfölddel fek­szik; mig a’ vonal csaknem egyenesen Trieszten megy keresztül, a’ legnagyobb eltérés Bruckig felfelé 30 mtföldet tevén). A’ legéjszakibb kikötő a’ középtengeren Trieszt, végén az Egyiptom felé utaló adriai tengernek. Induló pont­ja a’ nagy statusvasutnak, melly a’ Rajnával összekötő mellékvonal nélkül nem soká fog maradni. Továbbá a’ kö­zéptengeren egy kikötő mellett sincsenek olly nagy, min­den termékekben gazdag­ tartományok , mint Trieszt mö­gött. A’ hajózás’ minden tényezői, jó hajósok , hajóépi­­tésre fa. ’S említi a’ Lloyd, hogy Trieszt most is a’ világ­kereskedelmi városok’ sorában állt, ’s első kikötője Ausz­triának , másod rendű lakhelye a’ német szövetségnek , ’s tehát politikailag is hivatott, a’ nagy szárazföldi kereske­dési forgalom’ déli sarkpontja lenni. Trieszt szöglete a’ * födközi tenger’ háromszögének , olly gyalpont, hol a’ ro­mán , germán és szláv elem békésen összetalálkoznak , hol a’ nyugoti nemzetiségek’ fő tényezői kezet nyújtanak a’ ke­leti népeknek. A’ Loyd szerint tehát Trieszt van hivatva Déleurópa’ első rendű kikötőjévé lenni. Nem fogjuk e’ helyen elsorolni, miket viszont a’ francziák Marseille mellett fölhoznak. El kell ismernünk több tekintetben a’ Lloydi állításainak igaz­ságát. Szólanak e’ mellett az angolok­ újabb kísérletei is a’ mondott útvonalra nézve. De ha a’ Lloydnak előzményeiből Trieszt’ világkereskedelmi nagyobb fontossága csakugyan várható, ez reánk nézve nem lehet elcsüggesztő, csak biztató. A’ magyar tengerpart, Fiume, csaknem azon irány­ban esik, ’s ha nem említjük is, hogy Fiume Trieszt fö­lött némelly előnyökkel is bír , ha nem várható is, hogy a­ magyar tengerpart Trieszttel egyenlő jelentőségre fog emel­kedhetni : tagadhatlan, hogy a’ világkereskedelem’ ez irányban mozgását tengerpartunk is szükségkép’ meg fogja érezni. De szükség, hogy mi is mindent kövessünk el ten­gerpartunk’ emelésére. Nem csupán a’ kikötő’ ügyét, a’ ke­reskedelmi és hajózási iskolai emelését ’stb. ’stb értjük, hanem főleg azon vasutat, melly Magyarországot közvetlen érintkezésbe hozza , hogy igy tegyük ki, a’ tengerpartra helyezi. Vegyünk példát, íme Trieszt azóta kezdi magára vonni a’ világ’ figyelmét, azóta kezd nagyobb jelentőségű lenni , mióta fölé vaspálya épül; ’s maga a’ Lloyd is, mint lényeges dologgal , a’ készülő vasúttal kívánja igazolni Trieszt’ nagy hivatását. Említé továbbá a’ gazdag országot mögötte. Mellyik tartomány ez ? Hiszen Trieszt Ausztria’ legterméketlenebb zugában fekszik, tova a’ gyártartomá­nyoktól , sziklák között , honnan csak vasat és aczélt lehet nagy bajjal kivinni. A’ Lloyd természetesen azon tartomá­nyokat érté, mellyekkel a’ vasút által érintkezésben jő. Igen, a’ vasút életkérdés volt Triesztre nézve; életkérdés reánk, magyarokra és kikötőnkre is.*) Ezt el kell ismernünk; többször volt ezt alkalmunk elmondani azon combinatiok’ kö­vetkeztében, miket fejtegetéseink’ során már eddig is elő­adtunk ; lehet,hogy ismét és ismét visszatérendünk et tárgy­ra, vissza különösen akkor is, ha majd a’ dunai kereske­dés’ akadályairól fogunk szólani. ’S lesz talán alkalom el­mondanunk azt is, mikép’ maga e’ lelkesedés sem uj, mely­­lyet némelly köztiszteletben álló hazánkfiai újabban tevé­s) Ennélfogva minden tudósítást örömmel közlünk, melly a­ nagy fontosságú fiumei vasutvállalatot illeti. Illy tudósítás fog­laltatik a­ Hetilap’ 36 számában. A­ vállalatra egyesült pest­­szerémi és fiumei társaságok ugyanis szövetkezésökben egyik alappontul vevék fel, hogy ha különben, kereskedelmi szám­vetési tekintetében, tanácsosnak fog mutatkozni, a 1 vonal Vukovártól Eszéken át még az esetben is a’ Dráva1 völgyén vitessék, ha egy két millióval többe kerülne is, mint Vallaut terve szerint, Vukovártól le Brodva a’Szávához, ’s onnan mindenütt a’ Száva1 völgyén fel Sziszekig vitetnék. A­ két vonalt igy írja le Kossuth: „Itt vasút, melly Bárányá­és Somogymegyéknek közvetlen szomszédságában vonul el, ’s Zalának délkeleti részéhez is közelesik, ’s Verőczének gazdag erdeit, a’ most nagy részben haszonvehetleneket, kereskedésbe viszi, mig az áldott Szeremnek hasonlag nagy fontosságú természeti kincseit is forgalmi körében tartja; — amott ellenben vasút a­ török határszéli mentiben, a­ Szá­vával közvetlen egyenvonalban , távol az országi testétől, olly tartományok’ tószomszédjában, mellyeknek jelene eri­­tk­us, jövendője problematicus. Mennyit nyer a1 vasút jöve­­delmezési tekintetben a1 vállalkozó társaságra nézve, mennyit mindennemű országos tekintetben a1 hazára nézve, ha a1 Dráva’ völgyén vitetik!“ Azonban a1 drávavölgyi vonalat szávavölgyi fölött mégis csak úgy választathatik, ha az által a’ szállítás meg nem drágittatik, ha a’ vonal, a­ Drávai völ­gyén Károlyvárosig nevezetesen hosszabbra nem ütne ki. E­ tekintetekkel szemei előtt tette meg Kossuth úr, mint a­ vukovárfiumei vasúttársasági pesti bizottmányának képviselője, fiumei tiszttársával, Smaich Bertalan 's igazgató mérnök Keczkés Károly úrral e’ napokban a’ szemleutat. Az eredmény kedvező. Vallay mérnök fehetlennek monda a’ vas­utat azon hegylánczon átvinni, melly a’ Dráva és Száva fo­lyam’ vidékeit egymástól elválasztja. Most azonban a­ fen­­tisztelt férfiak, Jagodics verőczei mérnök és Jurkovics fösz­­biró urak, helyismerő szivességek által segítve, olly átkelési pontot találtak, hol a’ két egymással ellentétben levő völgy között nincs többre, mint legfölebb 300 folyó ölnyi könnyű átvágásra (alagutra) szükség. De utasítjuk az olvasót, kit az ügy érdekel s mellyik valódi hazafit nem érdekelne az? — »­ Hetilap1 fent idézett számára. — S z e r­k. *) Lásd az 546, 554, 558, 564, 567, 572, 592, 593, 597, ^ 605, 609? 620, és 657. számokat. — S­z e r k. *) Lásd a1 nevezett lap1 számos e1 tárgyat illető czikkeit ’s különösen a­ folyó évi 46 számot is, honnan ezeket kö­zöljük.­­ S­z­e­r­k.

Next