Pesti Hírlap, 1846. szeptember (736-752. szám)

1846-09-15 / 744. szám

Kedd '18 44 September 15.1846. PESTI HÍRLAP. Mfiffinlptiik e’ Iid minden héten négyszer: vasárnap, kedden , csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helyben I n­ p r p r r­á ios kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba’s egy­éb külföldi tartományokba küldetni kívánt példá­nyok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek , ’s egy-egy kis hasábsorért apróbetűkkel­­ pengő ki számittatik. TARTALOM Hivat, közrem. Egy plebejus’ elvei. Törvény­hatósági dolgok : Temesből (a’közgyűlés’kezdete). Zem­plénben (közgyűlés). Szatmárból (beiktatási, tisztijitási előké­születek). Erdélyi dolgok. Irodalmi értesítő. Vegyes közlemények. Kisdedovás. Külföld. Dunavizállás. Hir­detések. . .» * '­­ KIACSVABORSZÁCI én KUDI I­V. Ő Fölsége, báró Sennyey Pált m. kir. helytartósági tisztib­­titoknokot a’ m­agy. kir. udv. kanczellariához tisztlb udv. titok­­nokká; továbbá Ambrus Lászlót pozsonymegyei aljegyzőt a’ magy. kir. helytartó tanácshoz tisztib. fogalmazóvá kinevezni legkegy. méltóztatott. Ő Fölsége Lipthay Antal kanonokot ’s­ kir. táblai praela­­tust sz. Mihály főangyal’ budamelletti b. szűz Mária’ szigeti apátja’ czimével diszesíteni legkegy. méltóztatott. (B . P. H. Ő felsége, auguszt. 26-án költ kir. végzésinél fogva, tinkovai Macskási Pált és Koloesmegye’ főispáni helytartóját azon megye’ főispánjává kinevezni kímesen méltóttatta. -------------------------- - * *­­ Egy plebejus és elvei. I. Nem­ tudom,hol hallottam vagy olvastam , hogy egyszer két hollandi egy kocsiban utazván, az egyik azon észrevételt tevén, hogy a’ vidék, hol épen valának, igen szép , négy vagy öt órával később, midőn már talán a’ tizedik völgyben voltak, álmá­ból költé fel szomszédja, ki csak most viszonzá: „igen, de egy keveset posványos.“ Illyforma történt velem, midőn némelly körülbelül két hónap előtt megjelent igénytelen észrevételeimre, a’ napokban replikázott egy magát plebe­jusnak nevező egyén. Úgy látszik , a’ plebejus úr egy kissé lassú felfogású, esze azok közé tartozik, mellyeket a’ franczia ésprit d’ escaliernak szokott nevezni, de hiszen ez nem baj, — ez is jobb mint semmi. Nem czélom egyéb­iránt polémiába ereszkedni a’ plebejus úrral, mert először, mi az ő czáfolatit illeti , azokra feleletet nem tartok szük­ségesnek , a’ francziával azt tartván: „il n’est rien de plus flatteur d’une faible critique“; továbbá mert meggyőződésem szerint sejtó’ utján a’ polémia csak a’ journalistika’ nagyobb tekintélyei között érdekes, ez pedig a’ polémiát köztem és a’ plebejus ur közt lehetlenné teszi. Tudván azonban, hogy sok ember annak, mi nyomtatva van , némi fontosságot tu­lajdonit , (melly tévtan’ megszüntetésére egyébiránt a’ ple­bejus ur’ levelei is használandónak) szükségesnek tar­tottam , habár említett meggyőződésem’ ellenében is, elfo­gadni a’ kihívást. Czélom egyébiránt nem a’ magam állítá­sainak védelmezése leend, mit a’ fentemlített okoknál fogva nem tartok szükségesnek, hanem inkább az, hogy a’ B. P. Híradó’ egy dolgozótársát és annak elveit bemutas­sam az olvasónak , mit azért gondoltam szükségesnek, mert journalistikánk mostanig még illy fenhomlokkal járó kis ab­­solutistát, illy merő pártdühből ítélő kíméletlen roszalóját mindennek, mi útjába jő, nem ismert; szóval gratulálni akarok gróf D. Emilnek uj levelezőjéhez , ki neki, részint, mint politicus villámhárító, részint, mint cséplőgép olly ne­mes szolgálatokat tesz, ’s egy kissé fenszóval gondolkodni arról, valljon kívánatos-e a’ journalistikai vitatkozások’ jobb szellembeni kifejtése az annyira elharapódzott pártdüh’ megszüntetése’ tekintetéből, valljon loyális-e pártja’ ellenében, hogy annak rábízott orgánumát illy kezekre bízza. Mi a’ plebejus’ szerepét illeti, arra nézve rég’ tisztában volt előttem , hogy ő nem mint vivő állott (vagy inkább állíttatott) ki a’ sikra , hanem mint vivó-pla­­stron, mellyet ez magára ölt, nem bánván, üssék verjék, a’ mennyit tetszik , hiszen annak nem fáj, sebeiből csak por jő és néha-néha egy kis lószer. Midőn a’német diákok pár­bajt vívnak, mindeniknek van segéde, kinek kötelessége a’ vágásokat felfogni, és állig érő plastronja, melly a’fel nem fogott vágásokat paralisálja. Úgy látszik , igy akar vívni egy idő óta a’ B.P. Híradó’ t. vezére , a’ segéd már megvolt, most a’ plastront is megszerezte. De hogy vissza- t­érjék tárgyamhoz, egy régi dorongból paizst készít magának a'Hiradó’vezére, mert hiszen ki ne ismerne a’plebejus urban azonnal a’ devalvationalis rovat’egy bizonyos tulajdonsága ál­tal ismert írójára, de im’ a­ paizs megemlékszik arról, hogy ő hajdan dorong volt , és kezd ütni jobbra balra , tüzében néha urának barátit sem kíméli. Hogy fogadhatá el a’ ple­bejus úr ezen szerepet, arról nem szólok , mert a’ csupán ízlés’dolga; de mi gróf D. E-t illeti, erre nézve meg­jegyzem, hogy ez nem jó tactk­a tőle, mert ki esernyőjével ütni is akar, könnyen megázik alatta. Ennyit jelenleg mivoltáról a’ plebejusnak, mi illeti ki­voltát, e’ részben soha sem hittem, hogy plebejus; korántsem azért, mintha gondolkodási módjában valami nemeset talál­tam volna, hanem mivel nem képzelhetem , hogy a’ plebe­jusok közt legyen valaki, ki mindent, mit az ellenzék a’ nemnemesek’ sorsa’ javítása’ czéljából kivitt, vagy kivinni szándékozik, az úrbéri viszonyok’ rendezését, a’ nemneme­sek’ hivatal és birtokképességének kimondását, a’ hono­­ratiorok’ szavazási jogát, a’ közös adó’ elfogadására czélzó törekvéseit, illy ok és szivnélküli vádakkal köszönje meg, — ’s ha csakugyan találkozik, gondolom magamban, akkor ugyan ráüsik Ve­rstőczy, kifejezne :imisera plebs etc. Min­dig vártam­­tehát * hogy egyszerre^ második Almavivakilit kinyitapdja Jf köpönyét, mondván „Io so^fo il Conte de Al­­maviva“ azaz „én spectabilis vagyok«' Esi­eményem nem’ ‘«salt •, mert­, a’ napokban egy véletlen ,-nu által neve és tör­ténete tudtomra esett, fölnyitá előttem köpönyét, és meg­győzött arról, hogy csakugyan spectabilis a’ plebejus ur. Története azonban, bár igen tanulságos, nem tartozván ide, abból csak egy áll­ítja’ értelmezésére hozom fel, hogy a’ t. plebejus ur még nem­­régiben épen olly túlzó liberális szel­lemben működött, mint a’ milly túlzó conservativben ir ment. E’­ megjegyzésre azon szavai kényszeritnek , midőn csekély személyemről szólva ezt mondja: „úgy látszik, azon másik ellenzéki tannak is hódol az ifjú mágnás, misze­rint véleményt változtatni, a’ becsületről­ lemondás nélkül, soha sem lehet, mi azon indiá­ra emltkeztet, kiről mondta volt Voltaire , hogy egy igazi Huron soha sem változtatja meg véleményét; ázsiai barbár elv, melly az emberi nem’ tökélyesülését merőben kizárja,“ így szól a’ plebejus. Azon­ban meg kell vallania , hogy mégis nemhuronnak is nagy ugrás , néhány hónap alatt az emberi nem’ tökélye­­sülésében annyira haladni, a’ liberalismusból csak hamar egészen oda jutni, hol jelenleg plebejus ur áll. isten ment­sen attól, hogy sokan tökélyesüljenek illy módon; már úgy inkább maradjunk meg egy ideig az ázsiai barbár elv mel­lett Ennyit a’ plebejus’ devalvatori tekintélyének némi de­­valvatiojára. Most nézzük , leveleiben , minő elveket tűr el hasábjain a’ B­­P. Híradó. Több leveleit illy formán kezdi meg plebejus ur : „Tiszt, gróf! kegyed’ őszinte czikkeit nagy gyönyörrel és teljes megelégedéssel olvastam.“ Ezen bókoló introductiók talán egy kis kölcsönös szerződésen alapulnak, mellynek veleje körülbelül azt teszi, mit a’ németek szoktak egymásnak mondani, ha jó kedvök kerekedik : „Machen wir uns einen guthen Tag, und sagen wir uns Euergnaden.“ De ez egyéb­iránt ártatlan mulatság lévén, ezt csak mellékesen említem. A m­ezei, melly felé törekszik, nem más, mint az , mellyet az „őszinte“ czikkekben láttunk, t. i. egy erős kormány és conservativ többség , minden áron és mindenekelőtt! De a’ mód különböző , mert a’ logica még gyöngébb, és a’ keserűség sokkal nagyobb, alkotmányos jogokról pedig már vagy épen nem szól, vagy csak azért, hogy azokat nevetségessé tegye, és hogy meggyőzzön, miszerint leg­főbb szükségünk egy erős kormány, miben, (de nem a’ plebejus ur’ értelme szerint) mindnyájan megegyezünk, hol XIV. Lajos’, hol más absolut kormányok’ példáját hozza fel. Első levelében p. o. e’ czélra ezeket mondja : „Azt is tanultam a’ históriából , hogy mindazon fejedelmek, kiket az utókor nagy névvel tisztelt meg, erős uralkodók, sőt kényurak voltak, pálezájok alatt hallgattak vagy is elhall­gattak a’ pártok , és a’ nép’ jóléte olly magasra emel­kedett , hogy emléke századok múlva is él szivében­ ’stb. és itt előhozza 14-dik Lajos , Péter’ ’stb. példáit. — Plebejus ur e’ részben, úgy látszik, nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy ezek a’ magok idejében a’ feudalismus’ korában voltak csak nagyok, hogy csak mint ollyanokat tiszteli, és hogy nem kormányzásuk’ formáit, hanem szemé­lyes tehetségeiket csodálja az utókor. Mi a’ nép’ jólétét il­leti, arra nézve bizonyosan más vélekedésben leend a’ ple­bejus ur, ha, tanácsomat követve, még egyszer elolvassa az idézett fejedelmek’ történetét, hacsak a’ 14-ik Lajos alatti üldöztetését és tűzzel vassali kiirtását a’ reformátusoknak, a’ cevem­esei polgárháborúkat, az általa tett roppant stá­tus-adósságokat, országos jólétnek nem akarja keresztelni; tudni fogja, hogy Katalin alatt sem volt boldog a’ nép, mert máskép’ nem lett volna szükség festett falukat és bérleti tánczosokat mutatni neki, hogy elhitessék vele, mikép’ or­szága népes és boldog; tudná, hogy a’nép, melly 14-ik Lajos alatt elhallgatott, borzasztóan felszólalt későbben, és e’ részben szabadjon Guizotnak „Essais sur P­histoire de la Constitution d’Angleterre“ nevű művében mondott szavait előhozni: „Les grands princes savent manier la tyrannie qu’ils inventent , et le prix en sera payé par leurs faibles successeurs, qui prétendront la rétenir sans que rien en dédommage leurs sujets.“ Miből azonban nem azt kell következtetni, hogy gyönge uralkodó nagyobb szerencse a’ népre nézve , mint az erős , hanem hogy a’ legnagyobb szerencse és szükség , az erős nemzet és jó alkotmány. — Ezen szavakat azonban nem azért hoztam fel, mintha ez (a’ plebejus urat kivévén) mindenki előtt nem volna tisztában, hanem csak hogy megmutassam, milly különbség létezik azok közt, kik Francziaországban conservativeknek neveztetnek, és azok közt vagy legalább azok’ nagy része közt, kik nálunk viselik ezen nevet. Egyébiránt , hogy ha , mint állítja , csakugyan ple­bejus volna a’ magát úgy nevező ur, tisztelem azon önd­egtagadását, mellyel elfelejti, hogy 14-ik Lajos’ ide­jében, kinek kormányát annyira dicséri, a’ plebejust nem nevezték másképen mint „canaille“ vagy „villain“ nevezet­tel.. Ezen historicus tanulmányaiból azon morált vonja ki, „hogy lángeszű uralkodók a’ gondviselés’ legnagyobb aján­dékainkon igaz állítás, de nem egészen uj), és im’ most tsu­pden ember ezen b£vetke£hiényt várná: miután azonban ez csak szerencsés véletlentől függ, mint Sándor orosz czár viszonzá Mad. de Staelnak, ki bakkint mondá neki: „Sire votre caractére est la mellieure constitution“ azért tehát jó alkotmány minden körülmények közt a’ legnagyobb szükség; de a’ plebejus ar egész mást von ki belőle, mert igy folytatja: „erős kormány tehát »minden­­körülmények közt a’leg­nagyobb szükség és" az országijai mesterség* legnagyobb remeke­­ ?“ Ehhez tuti nem szükség commentar. Erről el mond­ani\Rg­ydt^m­ohdo11 a’ plebejus ur, és kettő lett belőle.^— Gróf Andrasy Gyul a!* v k Tirvényhatósági dolgtk. TEMESBŐL. Sept. 9-én. A* múlt hó’ 25-én kezdődött közgyűlésünk folyó hó’ 3-án fejeztetett be. E* gyűlésünkön tanácskozásaink’ megszokott hangulatában új, búr rezgett meg; az ellenzéki kérdések’ halálos ellenségeik i­rt szerepelő győzőinkön kívül egy külön párt fejleszté még teljesen le nem leplezett irányát. Tudniillik , az eddigi többség’ egy töredéke kilépvén abból , ’s magát­« „sertte­t” nevezettel ruházván fel, küzdterünkön külön helyt fogom/Ítéletünk az alig megszülemlett tünemény felett még kora volna; a’ je­len gyűlés’ tárgyaibani fellépése még sem helyeslésre, sem kárhoztatásra nem elégséges adat. Elleneinknek e’ szakadás általi gyengülését pártérdekből nyereségnek tekintenünk kell, igen is; — a’ kérdett töredék’ indító okai ’s czélja’ kiismerésére azonban , annál kevésbbé méltánylására még ezzel nem vezettetünk. Mit „közép“ kifejezése általánosan magában foglal, határozatlanabb , semmint maga a’ jellem­zés benne rejlenék. Ha a’ „közép’“ eszméje alatt olly hiva­tást értenénk , melly szenvedélytől teljesen megtisztult nyugalomban, és értelmességi ’s tudási felsőbbség’ birto­kában , a’ véleményharcz’ mindkét oldala felett egyaránt magas helyt foglalna, hogy, mit a’ vívóknak kiküzdeniök nem sikerült, a’ végigazságot ő mondja ki nésetül, — nem szenved kétséget, hogy illy menedékeszköz tévedés és csalódás ellen valódi boldogság volna. De mikép’ elméletileg gyönyörű , úgy a’ kivitel’ lehetőségére nézve valószínűsége nincs, ’s még sehol és soha sem éretett el, illy alakú centrum. — Képzelhető olly közép is, mellynek saját nyilvánításai nincsenek, hanem melly majd egyik majd másik fél­ javalatihoz csatlakozik, mikint azok tetszését magokra vonják. Illy közép menthető volna ott, hol a’vi­tatkozó felek’ törekvése ’s kiinduló pontja egyazon, — ’s ez esetben a’ közép, kényelem­es öntetlenség’ kifejezése lenne csak. Hol pedig — mint nálunk és majd mindenütt — a’ két oldalnak elvei eltértten egymástól, sőt ellenhatásban fejlődnek, elvtelenség’ bélyege sújtaná. Vagy vannak ta­lán , kik az illy párthelyzetet akképp értik, miszerint rendel­tetése volna, sem egyik sem másik féllel soha véleményben nem egyesülni, hanem eltökéltségből mindenben egy har­madik nézetet állítani fel. De hogy illy előre feltett szándék igazoltatható legyen, bebizonyítva kellene lenni annak, mikép’ a’ két szélsőség’ egyike mellett sincs soha az igaz­ság. Különben akaratosságnál egyébnek nem neveztethet­nék. — Még egy színezetét tárjuk fel a’ „közepek’“ lehető indokainak. Lehet tudniillik olly tactica, melly egy részt a’ közvélemény’ ellenszenvét teljesen magára vonni, más részt a’ kegynek kutforrásitól végkép’ eltávozni, egyaránt kerü­lendő dolognak nézi. Hogy ez az önségnek kedvesebb, mint valamelly ügyérti határozott küzdelem’ nyugtalanságai, az való, — ám de azért épen hasonló számítás csak személy nem ügyérdekek’szempontja alá vonható. Mi lesz az ösvény, mellyen tanácskozási tényezőink között megjelent középpárt járand , sokáig bizonytalan nem marad. Mi nem mondjuk, hogy e’ fellépés hasznos semmi esetben sem lehet, sőt meg­ismerjük , hogy a’ közvetítés egyes események’ rohama’ irányában szükségesnek mutatkozhatik; — de elvek’ tekin­tetében, midőn a’ vélemény’ kellő kifejlődése ’s határozott­sága ellen a’ félszeget, az önkényesen megcsonkítottat tűzi ki non ultrául, helyességét kétségbe vonjuk. A’ gyűlésben az első alispán elnökölt, megnyitván azt a’ megye’ állapota felőli jelentéssel, mi a’ tisztujitás óta elő­ször történt. Börtönöknél kezdé előterjesztését, mikben ez idő szerint, 13 kamarában felosztva, 242 egyén ül, nemre 233 férfi, 9 nő. — Vallásra nézve 33 róm kath., 195 gör. n. egyes. , evang. 5 , reform. 4 , gör. egyes. 3 , zsidó 2. Polgári állapotra: 2 a’ megkülönbözöttebb osztályból , a’ többi mind alsóbbrendű, ítéletre még 22 várakozik; fel­sőbb vizsgálattól 54-nek sorsa függ. Beteg jelennen 8. A’ kis gyűlések , az ez iránti rendszabály’ pontos megtartásá­val, minden hó’ első ’s harmadik csütörtökén megtartatnak. A’ csődtörvényszéki jegyzőköny’idei tárgyszáma 1600-ra rúg fel eddig. A’ termés középszerű, sőt a’ takarmányt is­

Next