Pesti Hírlap, 1846. november (771-787. szám)

1846-11-05 / 773. szám

Csütörtök 773. November 5.1846. PESTI TARTALOM. Iskolaügy. II. Filvárosi újdonságok. Kis­­faludy-társaság Törvényhatósági dolgok: Pestváros (bűnügyi statistica). Hevesmegye (közgyűlés). Varasdmegye (köz­gyűlés). Debreczen (superint.gyűlés). Erdélyi dolgok. Irodalmi értesítő. Vegyes közlemények. Emléket Vajdának. Kisfaludy-társaság. Hirdetmény. Festő academia. Külföld. Hirdetések. Dunavizállás. MACIYAt­ORSZÁG és ÉRDEKÍV. I­s­k­o­l­a ü­g­y. II. A’ közelebbi czikkben azon alap­tételt állítottak fel, hogy „academiai szabadság“, azaz a’ tanítóknak azon joga nélkül , hogy tanutmányaik’ úgy tar­talmára , mint előadási módjára nézve saját szabad meg­győződésüket követhessék, és ismét a’ tanulóknak azon joga nélkül, hogy magoknak tanítót ’s tanulási tárgyat sza­badon választhassanak, a’ tudományokban haladást és fej­lődést , millyet csak az erők’ kötetlen versenye szülhet, nem várhatunk. E’ nélkül az iskoláknak czélja nem lehet a’ tudományos kincs’ szaporítása; — nem lehet egyéb, mint az ifjú szellemet bizonyos meghatározott feladásnak meg­felelő rendszerhez képest vezetni, korlátozni, talán meg is hajtani, ’s legfelebb haszonvehető hivatalnokokat és pol­gárokat idomitni. Azon főpontok , mellyekre az academiai szabadságot, mikint ez Belgiumban, Angol- és Francziaországban, Svéd­országban és részint Németországban ’s még az alkot­­mánytalan Poroszországban is fenáll, és áldásosan hat , a’ régi szabad nemzeteknél pedig teljes eredeti, ősi épsége­ben díszlett, — elemezni lehet, következők : 1) privát­­oktatók ; 2) semmi kényszerítés a’ tanulásra , és igy semmi iskolai vizsgálat ’s classificatio; 3) semmi tanítói hatóság. Az emberiség’ rendeltetése: tökéletesbedés, az igaz­ság’ keresése, felfedezése ’s azon törekvés, hogy az élet ezen felfedezett igazságokkal öszhangzásba hozas­sák. Tökéletesbedést, igazságok' felfedezését 's tovább fejtését pedig csak szabad vizsgálat, független tudo­mányos mozgalom, tanítás és tanulás által eszközöl­hetni. És ez az academiai szabadság ; ez a’ főiskolák­nak, az összes tudományosság’ e’ központosított intézetei­nek 's fészkeinek éltető eleme, saját levegője, mellyben egyedül diszelhetnek. Lehet-e pedig a’ szabad , független vizsgálódásnak ’s egyszersmind fáradhatlan , lelkes tudo­mányos munkásságnak helye ott, hol a’ tanítók’ kinevezése a' státus’ beavatkozásával történik, azok’ elbocsátása ismét attól függ, hol e’ tanítók nem egyebek, mint státustiszt­­viselök, kik attól nyervén kenyeret, kénytelenek az attól eleikbe szabott rendszert követni, kézikönyveket hasz­nálni? ezen rendszerben pedig csak igen ritkán tör­ténnek , ekkor is nem lényeges változások, ha t. i. a’ korszellem ’s napi eszmék’ hatalma egyik vagy má­sik tárgynak különös és elmellőzhetlen fontosságot ad ? — Mi más alakja van ott a’ tudományos kertnek, hol annak felvirágzását független, fiatal erejű ’s azért kedv­vel és szeretettel dolgozó munkások segítik elő, — tár­gyat és előadási módot szabadon választó , önmeggyőző­désüket követő tudósok, kiket az igazság’ fejtegetésére, az ismeretek’ terjesztésére ’s világosítására nem a’ státus’ ré­széről jövő felhatalmazás jogosít, hanem szabad önbizalom, kedv és lelkesülés ragad! — A’ mi pedig a’ tanuló ifjakat il­leti : mi élheti el inkább a’ tudományok’ szeretetét, mint a’ kényszerítés, a’ lekötöttség bizonyos rendszer, bizonyos modor, meghatározott ember és könyv’szárazságához? Kifejlődhetik-e ezen kényszer’ önsulya alatt, e’ korlátolt kör’ szorossában azon szeretetteljes lelkesültség a’ tudo­mányok, az igazság’ kincse iránt, melly a’ szabad acade­­miai élettel együttjár; doboghatnak-e fel kedvtől ’s nemes ingertől az ifjú kebelek, mikint ott, hol a’ tanuló, midőn a’ főiskola’ küszöbét köszönti, egy szabad , mozgalomdus, pezsgő élet’ körébe lép, ’s vidám és kedvdus társakat lel hű testvéri összetartásra, közös nemes törekvésre az igaz­ság s világosság’utáin; várhatni-e itt azon lángoló emel­kedését , azon tenyészetes ihletettségét a’ fiatal léleknek, melly amott ezt a’ maga kedve ’s rokonszenve szerint válasz­tott, valóban tudós és e mellett érdekes ,az igazságot önkeble’ sugallatát követve kimondó oktatók’szavára megragadja? — Olly országokban, hol az arany academiai szabadság nem is­mertetik, hol a’ főiskolák nem a’ tudományos kincs’ lak­­helyeinek ’s tenyésztő házainak tekintetnek , természetes következés , hogy a’ főiskolába lépő ifjak kedvetlenül, unalommal ’s némi aggodalmas előérzettel mennek mes­tereik’ ránezos homloka, carcere , classificatiója’ elébe, mellyektől egész jövőjük függ ; nem­ pedig azon szent és lobogó örömmel, mellyel a’ tudományok’szentek szente’ közelségének a’ lelket ihletni kellene. — Czéljuk ’s feladá­suk nem az, hogy a’ tudomány, igazság é s világosság’ utain elhaladjanak , ’s talán új réseket törjenek , hanem hogy nehány évi iskolajárás által tehetséget szerezzenek kere­keihez, kenyérhez, hivatalhoz jutni. — Ilyen főiskola nem egyéb, mint az unalmasan ’s kedvetlenül átizzadott iskolai pálya’ utósó fokozata, nem nyit fel az uj életet ’s kört az ifjú előtt , csak az előbbi, alsó iskolai kényszernek folyta­tása ’s kiegészítése. A’ tanuló nem tekintetik önálló , ön­­czélu academiai polgárnak. A’ hol az egyetemek’ kebeléből gazdag tudományforrá­sokat látunk kiömleni, hol azokat az összes emberiség­ ér­telmi kincsének szaporításán fényes sükerrel látjuk dol­gozni, bizonyosak lehetünk , hogy ezen egyetemeknél aca­démiai szabad verseny honol.­­ Hol pedig az iskolák tanítókat kénytelen kelletlenül hallgató tanulókból i s meg­határozott kézikönyvekből állanak , ott lábatlanban is megeskhetünk , hogy „sík puszta , kietlen az őszi ha­tár.“ — És ismét: hol teljes szólás és sajtószabad­ság diszlik , a’ tanítási és tanulási szabadság szinte leg­­magasb fokán van , ’s p. o. Francziaországban, még a’ nagy zsarnok Napoleon sem merte sérteni a’ közoktatók’ elmoz­­di­hatlanságát, a’ tanítási szabadság’ ezen alapföltételét. — Németországon, hol az alkotmányos élet gyengébb lábon áll , ’s az alkotmányok nem legerősb bástyái a’ nép­­szabadságnak , a’ valódi academiai szabadságot nem talál­juk fel többé; ’s a’ régi független, tekintélyes főiskolák’ ezen honában e’ tiszteletes testületek, ezen büszke emlékei a’ német műveltségnek 's tudománynak, legnagyobb részben függő státusintézetekké változtak , ’s az élet’ minden ágába végtelen befolyást nyert rendőri hatóság által ősi méltó­ságukból csaknem egészen kivetkőztettek; a’ közoktatók, sőt a’ privát docensek is a’ föstátushivatalok’ kegyelmétől nyerik helyzetöket; az elmozdithatlanság, e’ lényeges föl­tétele a’ tanítási szabadságnak úgy, mint a’ független bírás­kodásnak, meg van szüntetve. ’S e’rendszabályok’káros hatását a’ tudományos fejlődésre nem pótolhatják azon talán gazdagabb fizetések ’s csillogó rendjelek, miket egyes né­met kormányok az oktatóknak vigasztalásul nyújtanak. Midőn tehát iskolai rendszer’ javításáról van szó, mind­addig, mig a’ tudományosság’ fája 87 academiai szabadság’ le­vegőjébe nem ültettetik át, hiában való szószaporitás lenne részletes rendszabályok ’s apró foltozásokat ajánlgatni. — Valamint igazságszolgáltatási ’s törvénykezési rendszerünk mindaddig tökéletlen marad, míg törvényszéki nyilvános­ság ’s bírák’ elmozdi­hatlansága, de az azokat kinevező ha­talom’ felelőssége’ alapjára nem állíttatik, úgy iskolai rend­szerünk az említett életfeltétel nélkül magas czéljának soha megfelelni nem fog. Hogy pedig a’ szabad vizsgálat ’s szabad verseny a’ tu­dományok­ világából ki ne zárassák, ezt magának a’ státus­nak ’s azt képviselő hatalomnak jól értett érdeke kívánja. Mert csupán a’ szabad vizsgálat’ útján kifejtett valódi j­ó­nak ’s igaznak alapján nyughatik szilárd erőben’s nyugalom­ban; a’ vizsgálattól félő előítéletek 's balvélemények’ le­­gyezése csak olly hatalomnak lehet feladása, melly ember­társai’ önző elnyomásán igyekszik; ’s ennek sem ígér hosz­­szu életet, mert a’ szellemi közlekedések’ jelen állapotában csakugyan lehetetlen hosszabb időre gátolni, hogy az egyes népek’ szabad vizsgálódásának eredményei az összes embe­riség 's minden nemzetek’ közjavára ne legyenek, ’s ha ez megtörtént, azon hatalom , melly az alattvalói közt lassan­­kint elterjedt szabadabb nézetekre nézve csalódásban éll, a’ legkellemetlenebb ébredésre tarthat számot,’s egyszerre csak azt veszi észre , hogy míg az elnyomhatlan szellemi haladások ellen sikeretlenül küzdött, szélérés helyett bizal­matlanságot aratott. Ezt bizonyítja az összes világtörté­net. — Pola­­numot éljük, ’s tollunk’ hegye körül e’ perezben úgy véle­kednek a’ szélsőségek , hogy illy átmeneti korszaknál al­kalmatlanabb időjárás nincs. Az ember fázik is, nem is. Magyarország nem egészen ezen állapotban van. Ez alá régóta tömérdek hazafi szokott fűteni, a’ minek rendesen azon egyedüli következése van, hogy — be van neki fütve. — Tél van. — A’ magyar középponti vasút’ főigazgatóságától idő­­szakonkint megszoktuk kapni a' pestváczi vonalon­ közleke­dők’ számát. Ezt már tudják olvasóink. Tegnapelőtt a’ ma­gyar középponti vasút’ főigazgatósági hivatalától ismét kap­tunk egy az előbbeniekhez hasonló jegyzéket, mit ime itt közlünk: „Haupt Expeditions Bureau der ung. Cen­­tral-Eisenbahn Personenfrequenz. Von 26. Oc­tober bis ind. 1. November 1846. Am 26. October 495; am 27. Octob. ’stb.­­stb. — Zusammen: 4220.“ — Mi már számtalanszor voltunk azon szolgálatkészségünkre nézve kellemes helyzetben , hogy hasonló jegyzékeket olvasóink’ számára lefordítottunk magyarra; ’s ennélfogva remélem­ bátorkodunk , miképen nem leend megsértve olvasóink kö­zül senki is azon bizalmunk által, mellynél fogva felszólít­juk, hogy a’ magyar középponti vasút’ főigazgatósági hiva­talának hivatalos jelentését ez egyszer saját tehetségeinek általa szíveskedjék magának átfordítani. A’ legszebb kilátá­saink vannak, hogy ezentúl gyakran leend még alkalmunk a’ mulasztást pótolni, ’s fordítási képességünknek bizonyít­ványaival a’ magyar középponti vasúttársaság’ érdekében a’ magyar közönség színe’ elébe járulni. — A’ kalendáriom-csinálóknak egy anekdotával kedves­kedünk. Pest’ közelvidékén egy vérhatalommal biró ura­­dalom jónak és korszerűnek látta , a’ határbeli ősi akasz­­tófa’ rohadt gerendáit újakkal cseréltetni fel. A’ dolog el­rendeltetik ; az ács helyreállítja a’ kényszeritett szemföde­let. Mi bejelentetvén, a’ tiszttartó azonnal kiküldetik a’ munka’ megvizsgálására. A’ tisztartó megkészíti hivatalos jelentését, ’s a’ hosszú leírást ezen szavakkal végzi: „Egy szóval, t. uradalom! az új gerendák ollyanok , hogy mind­nyájan megnyugodhatunk rajtok.“ — Jó lesz kalendáriomba. — Cerrito Fanni’ tegnapelőttre hirdetett előadása, a’ művésznő’ közbejött betegsége miatt, elhalasztatott. Ek­korra volt hirdetve , hogy Cerrito Fanni „csárdást“ is fog járni férjével. Várva várjuk e’ kedves tüneményt,’s előre is meg vagyunk győződve, hogy jobban lejtendi el, mint nem régiben a’ német színpadon Elszler. Mert ő inkább látszik teremve a’ magyar tánczra , mint emez. — A’ pest-Váczi vasútvonalon e’ napokban egy ember csupa gazdálkodásból a’ kutyahelyre kért magának jegyet. Megelégedés , speculatio és szegénység egy személyben. — A’ nemzeti színház, engedve a’ közkívánatnak, a’ ze­nekar’ emberei ’s más olly tagjai’ számára, kik nyelvünkben gyöngék, magyar nyelvtanitól tart. A’ tanítványok azonban mindinkább gyérülnek. A’ tanítói tisztet, melly azonban még most tökéletesen rendezve nincs, Bloch Károly úr nyeré el. Kár e’ kedvező alkalmat elszalasztani, tisztelt urak !­­ □ A' Kisfaludy-társaság egész tisztelettel jelenti , hogy a’ jövő 1847. év’ megnyíltával „Magyar szépirodalmi szemle“ czim alatt kritikai lapot fog megindítani egy keblebeli vállalkozó bizottmány által, ’s pártoláséra a’ nagyérdemű olvasó közönséget ezennel fölhívja. A’ programm újságlapjaink mellett fog minél előbb szétküldetni. Kelt Pesten, a’ társaság’ havi ülésé­ből, oct. 31. 1846. Erdélyi János, titoknok. Fővárosi újdonságok. Vajda Péternek, a’folyó évi február’ 10-én el­hunyt ihletett keblű költőnek és köztiszteletű tanítónak, em­léket akarnak állítani a’ szarvasi főiskolai oktatók. Egy illy tárgyú felszólítás és aláírási iv kezünkben is van, mit szí­vesen megnyitunk mindenki’ adományának. A’ felszólító dr. Bloch Móricz’ szavai figyelmet érdemelnek, ki így kiált fel: „Ti, kiknek a’ boldogult’hont­ölelő szózatira annyiszor ma­gasra gyűlt kebletek, oh ne hagyjátok beteljesedni a’ költő’ szavai szerint e’ hazára nehezült átkot, miszerint saját je­leseit, századok óta nem ismerve, könnyezetlen látta sírba szállani. Ti, kik örömórákat élveztetek a'boldogult’művei felett, ne vonjatok meg egy kis adományt szellemi baráto­toktól , hogy a’ késő ivadék’ zarándoka Vajdának szent po­ránál lelkesülve áldást mondjon reánk és korunkra!“—Alá­írási ivek minden hazai tudományos intézethez ’s minden lapszerkesztőségekhez, tehát hozzánk is , küldettek szét. A mit mi e’ dolognál leginkább szem előtt tartandónak aján­lunk, az a’ gyors eljárás, — mind az adakozásban, mind később az emlékállításban, — továbbá czélszerű terv­készítés és költségvetés, — nehogy a’ többi, nem csekély számú felállítandó emlékek’ sorsára jusson ez is­ Legyen a’ lelkesedés meleg, de a’ számítás hideg és átgondolt. — November’ elejével beállott a’ fakereskedők’ far­sangja. Jelenleg épen a’ fűtés és nerafűtés közti interreg­ Törvényhatósági dolgok* PESTVÁROS’ bűnügyi statisticáját a’ közelebbi évne­gyedről közölvén a’P. Ztung, visszatér az azelőtti évne­gyed’ (ápril, május, jun.) statisticájára. Hogy akkor 228-ról (jan.—mart.) 181-re olvadott a’ bűnügyi kereset alá jutot­tak’ száma, az évszak’ kedvezményeinek, különösen a’ könnyített kereset és élelemszerzési módnak tulajdonító , ’s e’ számot állitá a’ legkisebbnek, mire az év’ folytában szá­­mitni lehet. íme, úgymond most, aggodalma teljesült e’ harmadik évnegyedre nézve. Júliusban 90, auguszt­ban 88, sept. 72 egyén vitetett börtönbe, ’s efekép’ a’ másod évne­­gyedi mennyiségnél 69-el több. Ezen időszaki változásokat a’ vétkezésre nézve igen nehéz valódi okaikra visszavezet­ni ; ez okok közt mégis alkalmasint megemlíthető a’ közép­szerű, mondhatni rész aratás, továbbá ez évszakban, a’ köz­lekedés’ könnyebb volta miatt, az utazók és idegenek’ na­gyobb száma, ’s az élénk pesti (Jánosfővételi) vásár, mire nagy számú iparlovagok, kóborok szoktak egybegyülni ’stb.—A’ befogottak’ összes számából, 250 egyénből, Pestre csak 53 esik; 162 más vidékekről jött ide ; 35 az ausztriai tartományokból ’s a’ többi külföldről. A’ foglyok közül 179 férfi, 79 nő; tehát a’nők az egész észletnek közel 32 száz­­tukiját teszik; mig a’ második évnegyedben reájuk csak 25 és az elsőben csak 23 száztuli esett. Volt tovább 16 éven alul 30 (12 száztuli, azelőtti évnegyedekben csak 8 és 5%), 16 és 24 év között 106 (42 száztuli, előbb csak 31 és 38).

Next