Pesti Hírlap, 1846. december (788-804. szám)
1846-12-27 / 802. szám
Vasárnap December 27. 18468©Z: PESTI HÍRLAP Előfizetés a' Pesti Hírlap' 1847-ki folyamára. Közelgvén az uj év, bátorkodunk a’ t. ez. közönséget tisztelettel figyelmeztetni, hogy e’ lapok’ 1847-ki folyamára az előfizetési föltételek változatlanul az eddigiek maradnak, u. m. egész évre. Budapesten házhozhordással boriték nélkül 10 ft, postán küldve borítékban 12 ft; fél évre: Budapesten boriték nélkül 5 ft, postán küldve borítékban 6 ft pengőben. Megjelennek e’ lapok minden héten négyszer. — Az előfizetés elfogadtatik Pesten hatvani utczai Horváth-házban a’ „Pesti Hírlap kiadóhivatalban“ és minden kir. postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főposta-hivatal’ útján történhetik. Landerer Lajos, a’ „Pesti Hírlap’“ kiadó-tulajdonosa. TARTALOM. Hivat, közrem. Halálozások. Egy külföldi Magyarországról. Kérelem a' ssükölködők’ nevében. Fővárosi újdonságok. Törvényhatósági dolgok : Budaváros. (városi dolgok). Gömörből (közgyűlés). Debreczen (városi holgok). Külföld. Dunavitállés. Hirdetések. JUGVARORSZÁG és EHÖKLI. A’ nagy magyar kir. udvari Kamara a’ kesebeli díjazó hivatalnál Schneidl József előléptetése által megüresült járulnokságra Münzberger Mátyás eddigi díjnokot alkalmazta. (B.P. H.) Halálozások. Sárváry Pál, bölcsészeti tudora, a debreczeni főiskolában negyvennégy évig közoktató, a tiszántúli kerületi és több megyéki táblabirája, a magyar academiai, jénai természetvizsgáló, és ugyanottani ásványász társaságok tagja, folyó hrót 19-kén, másfél napi betegsége után ,■ életének 82-ik, házasságának 51-ik évében csendesen kimúlt. — Úgy szinte Dévaványai Halassy Ignácz, több megyéki tábirája, és Zalamegyei egykori erélyes tisztviselője is meghalt a folyó hónapban. Benne az ellenzék egy tiszta keblű bajnokát veszté el. — Béke hamvaikra! Egy külföldi Magyarországról. — Bármi nagy a’ különbség honunk’ ’s az európai nyűgöt’ műveltségi állapota közt, vannak köztünk is egyesek, kik az európai műveltség’ álláspontján állanak; de a' szokás rajtok is gyakorolja természetes hatását ’s engedékenyekké válnak némelly tünemények’ látására, mik felett a’ műveit külföldi szükségkép’ palozát törend. Az emberek’ez osztályát— melytöl átalakulásunkat főleg várhatni— az érzés’ ’s ítéleti megszokott köréből kiragadni valóságos érdem. Illy érdemet szerezhetnek magoknak külföldiek honunk’ leírásai által. Forgattunk e’ napokban egy ilyen munkát *). Nem akarunk itt róla bírálatot írni. Mennyiben a’ könyv Magyarországot illeti, mondhatjuk, minden lapon tüntethetnénk föl nehány hibát vagy hamis adatot; — ’s mind e’ mellett (le fond de la pansée) a’ dolog’ veleje igaz. Mi tehát a’ dolog’ veleje ? „Magyarország termékeny ’s fontos politicus tekintetben is; mais c’ est un pays á faire , itt mindent tenni kell. A’ szép pesti házak’ daczára , Magyarország még nem cultivált ország; alkotmánya a’ hatalom’ irányában nem bír elég garantiákkal; itt minden a’ nemesség , a’ nép semmi; ’s mig az így lesi, Magyarország puszta maradand anyagi és szellemi tekintetben, mint volt eddigele.“ Pesten a’ külföldinek misem ötlik annyira szemébe, mint a’ hidvám. Itt nem az ember , hanem a’ ruha kiváltságos vagy nem; uj ruha vámmentes , az ócska vámot fizet. — E’ tünemény vagy inkább botrány és’ olly sajátságos benyomást tehetett a’ szerzőre , mint ránk szerző’ leírása a’ jobbágy’ tartozásairól. — E1 dolog franczia nyelven olvasva, az olvasó’ elébe távol honokat idéz elő, miknek a’ szolgaság’ szerencséje jutott. Valóban, ha az 52 igás napnál kezdjük ’s a’ hosszú soron átmenve a’ házi- és hadiadóig lemegyünk, fájdalmas érzésekbe kell merülnünk, midőn a’ külföldi utazó ezt „servage cruel”- nek nevezi. Mennyi reformokra van szüksége el szép magyar hazának? Ki eszközlendi azokat? A’ kormány?! A’nemesség?! ’s vájjon komoly-e a’ reform’ szándéka? Nem kell-e szükségkép’ a’ szándék’ komolyságán kételkedni, ha azon politikai harczokat látjuk , mellyekben a’ nagy kérdések háttérbe szorulnak ? Érdemes-e az erőket másra pazarolni, míg a’ nemesség’ adómentessége létezik, míg országutaink nincsenek? A’ politikának ezen némát a’ külföld nem tudja felfogni,’s mi őszintén megvalljuk hogy ezek fölött magunk is gyakran vagyunk zavarban. Az utasítások a’ haladás’ ügyére szinte ártalmasak, mond szerző. Franciánk a’ falusi életből is látott valamit,g pedig uraink’ ’s parasztjaink’ nyomorult gazdaságát; ’s tapasztalok’ kis zsarnokok’ egyikének hatalmát, ki uradalmi ügyész’ létére egy szép vasárnapi reggelen a’ kertészt felcsapata, csak azért, mivel még nem volt udvarias iránta. Hogy szerző ezek után nem igen kedvező nézetekkel úszott le a* szőke Dunán, nagyon természetes. Hogy illy ország ’s illy nép , melly illyeneket tűr, minden szép szónoklatok ’ daczára, sem ébreszthet sympathiákat magának Európában, az, fájdalom, igen természetes. — Kérelem a szűkölködők* nevében Buda* ’s Pestvárosok’ érdemes tanácsaihoz.*) Tegnap egy asszonyság’ megállóit kocsijával egy ház előtt. Egy favágó kenyeret vive ment el mellette. Az asszonyság kérdé: mi volt ára azon kenyérnek ? A’ szegény napszámos felesé: három forint, ’s szívből eredő panaszszal folytatá: „nemde szörnyűség! Éhhel veszünk el; három négy napban kapok egyszer egy ölfavágást; dolgozom a' kemény’ hidegben napestig, keresek másod magammal három forintot, ’s egy kenyeret kapok érte, mellyet nőmmel, 3 gyermekemmel vacsorára megeszünk. Éhen kell vesznünk.“ — ’S ment zúgolódva. Egyszerűn mondom el a tényt. Elég erősen szólaz magában. Kérdem: nem lehetne e’ ezen borzasztó ínségen enyhíteni ? Nem beszélek alamizsnáról. Nem veszem igénybe a’ könyörület’ áldozatát. Egy módot mondok, nagyon egyszerűt. Olyan kenyér, mint ama szegény favágó 3 vaston vett, lesz egy véka’ gabnából legalább négy. — Egy véka legdrágább kétszeresnek ára 4 ft 45 v.kr, egy véka’ kisütési költségeire adjunk hozzá 1 ft 15 v.kín. több mint elég, sok. Egy vékából négy kenyér kerül 6 v fiba; tehát egy kenyér 1 ft 30 v brba. — A’ szegény ember pedig három forinton veszi. Ezen kell segíteni. Módot kell, módot lehet gondolni, hogy a’ szegény embernek adassák kenyér, nem ajándékba, nem alamizsnaképen, hanem pénzért, mellyet véres verejtékével keresett; de adassék neki azon áron, a’ mellybe kerül, melly a’ gabna’ árával az lyban áll, adassék kár nélkül, de nyerészkedés nélkül is. Rendkívüli ínségben a„ szabad concurrents’ magában nem elegendő. Közhatósági gondoskodásnak kell közbe lépni, melly ha minden bajt el nem háríthat is, sok bajt enyhithet. Már ez is jótétemény, Külföldön különféle városok, különféleképen igyekeznek a’ nép’ ínségén enyhíteni. Párig városa legmesszebb ment. Egy bizonyos szabott áron, mellyet a’ napszámos kereseti tehetségéhez mérséklet, ad a’ népnek gabonát, ’s ez árt nem növeli, bár mennyire növekedjék is a’ gabona piaczi ára. Ez veszteséggel jár. Én nem megyek ennyire kérelmemben. A’ nemes városoknak nincs miből veszteniük. Budgetjök nem olly gazdag, mint Páris városáé. Én csak a’ következő esedezéssel járulok a’ nemes városokhoz. Tudják körülbelől, vagy ha szükség, írassák össze a’ legszegényebb — a’ mindennapi napszámból élősködő családok’ számát. Vegyenek annyi gabnát (kétszerest), menynyi egy családra, két naponkint egy kenyeret véve , ezen családok’egy heti kenyérélelmére elegendő; süttessék ki kenyérré két naponkint; és árultassák azon áron a’ mennyibe kerülend; hirdettessék ki minden vasárnapon, hogy a jövő héten mi lesz ezen kenyér’ ára, lássák el az e’ gondoskodásra érdemes szegény családokat számbélyeg-jegyekkel ’s városnegyedenkint áruitassák ezeknek készpénzért a’ kenyeret; nyereség nélkül, de kár nélkül is. Tegyünk egy kis számvetést. Vegyük fel, hogy illy szegény napszámos, vagy kézműves és ügyefogyott, keresetnélküli, tehát alamizsnából élő család van 10,000 a’ két városban. Kell két napra 10,000 kenyér, tehát 14 napra 70,000 kenyér. Erre kell 17,500 véka gabna, vékáját 4 forint 45 váltó krajczárjával számítva teszen ................................ 83125 v.ft . kr. A’ pékek jelenleg is 4 v.krért sütnek ki egy kenyeret, melly sütés végett hozzájok küldetik Nem kívánom keresetüket csonkítani. Maradjon a’ 4 váltó krajczár. Teszen 70,000 kenyérnél.......................................... 4666 „ 40 #) Hetilap. Só 4 kenyérre 1 font 11 krjával, tehát egy kenyérre szintúgy mintegy 3 kr.....................................................3500 v.ft — kr. Minden egyéb költségekre igen bőven számítva...................................... 8708 „ 20 „ Miből egy kenyérköltségre mintegy 7 V* kr esik. Lesz összes egész heti költs. 70,000 _______________ kenyérre................................ 100,000 v.ft . kr. És ekkor 10,000 szegény család 14 napra el van látva kenyérrel, olly módon , hogy ollyan nagy kenyeret mint egy vékából négy kerül, minden második napon vehetne mintegy 26 váltó garasért! most pedig veszi 3 ftért! Egy heti költség tehát 20,000 pft Miből az következik, hogy 20,000 pengő ft forgatásával, a’ két város’ szegénységét jó kenyérrel el lehet látni veszteség nélkül, mert például, a’ hétfőre,’ keddre számított ’s ugyan csak kedden eladandó kenyér’ árából, a’ jövő hét’ két első napja ismét fedezve leend; és így tovább. Ha ezen igénytelen terv’ kivitelét a’ új városok’ érdemes tanácsai figyelmükre méltatni kegyeskednének, hatósági kezeikben sok eszköz van, mi által még jutányosabb árt eszközölhetnének veszteség nélkül. A’ sütőmesterekkel olcsóbban alkudhatnának: fogházaik ’s dolgozó házuk, sok mellék munka’ ingyen megtételét engedi, úgy hogy azt hiszem, a’ mostani gabnaárhoz képest a’ kenyér árát 1 ft 15 forig csökkenthetnék. Ebből áll igénytelen kérelmem. Ha csekély felfogásommal be nem látott, bármelly akadályok ezen terv’ hatósági eszközlését meg nem engednék, történjék a’ dolog egyesületi uton, hanem történjék a’ tisztelt hatóságok’ közbejöttével, segítségével. Budapestnek sok emberszerető vagyonos lakosa van. Ha a’ két tisztelt városi hatóság egyetértöleg, egy felszólítást méltóztatnék közrebocsátani , ’s bizonyos helyre ’s időre azokat, kiket isten akarattal ’s tehetséggel megáldott egybe hívna , vagy aláírási iveket köröztetne nem kételkedem, hogy könnyen akadna 4—5000 aláíró, kiknek mindenike 50 pftot ajánlana, nem ajándékul, hanem csak kamatnélküli kölcsönül a’ tél’ hosszára, ’s a’ dolgot egyesületileg lehetne a’ városi hatóságok’ felügyelése mellett kezelni. És ez’ összejövetel’ alkalmával talán a’ szegényebb város-negyedekben eszközlendő élelmezési konyha-vállalatról is lehetne értekezni, hol a’ szegények hasonló elvek’ alapján , a’csó kiállítási árért meleg (talán Rumfortféle) levessel ’s egy darab hússal magokat elláthatnák. — Cholera* idejében egy népes mezőváros’ ellátásának gondjaiban osztoztam , ’s illy nemű intézkedésünknek kimondhatlanul áldásos sikerét gyakorlatilag tapasztalán. Ha nem jót javaslék, mentsen a’ jóakarat. Pest, dec. 17. 1846. — Kossuth Lajos. *) Du Rbi“ 8« Nil, Tyrol, Hoogrie ele. p. X. Marinier. Paris me. I Fő városi újdonságok. A* Honderű (bocsánat, hogy ismét e’ themára megyünk, de kötelességünk ösztönöz) ismét hoz egy didaskaliát. „Didaskalia accipitur pro eo scripto, quo explicatur ubi, quando, quomodo et quo eventu fabula aliqua fuerit acta“, — mondja Casaubonus. Mit csak azért hozunk fel, hogy bizonyos kritikusra és közönségére nézve igen czélszerű volna, ha a’didaskalia* száraz kellékein túl ne menne, ha émelygős naivitásaival holmi „barnafürtü birálynő“ felhordásaival megkímélne, ’s arra figyelne inkább,hogy Terentius’ hasonló iratai szerint „didaskalia breviter et eleganter scripta sit“ — E’ kitérés után megmutatjuk, mennyire alaptalanul gyanúsítja al H. didaskaliásza íróinkat, ’s mennyire nem bírja felfogni „barnafürtü birálónéjával együtt a’ népköltészeti szellemét. Szigeti’ „Jegygyűrű“ czimü népszínművéről beszél Nem szándékunk a’ fiatal szerzői első művének hiányait védelmezni, de a’ Honderű egy alaptalanságot fog reá 's vele újabb kori egész drámairodalmunkra, minek ünnepélyesen ellene mondunk Midőn azon körülményről beszél, miszerint Sz. színművében egy báró jön elő, ki történetesen gazemberszerepet kapott, kapja magát a’ didaskalicus’s amúgy hűbele Balázs módjára kimondja, hogy ez az újabb dramaturgia’ mulatságai közé tartozik, miszerint kell, nem kell, a’ gazemberi szerepet mindig grófnak, bárónak ’s effélének juttatják. És felkiált, hogy 102