Pesti Hírlap, 1846. december (788-804. szám)

1846-12-04 / 790. szám

Péntek 990. PESTI HÍRLAP Megjelenik e' lap minden héten négyszer: vasárnap , Kedden ,, «"l«lyljj,1, „mndA? postahivatalnál h­ Az ausztriai'birodalom'nbak,sa egyénb’ kMfMdi tartományokbal küldetni kívánt példányok kan d e r er LaJ hird^mé^^é.etnek, 's egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel » pengd ki szám­íttatn­. December 4 18411. Előfizetés a’ Pesti Hírlap’ 1841-IIi folyamára. Közelítvén az uj év bátorkodunk a’ t. ez. közönséget tisztelettel figyelmeztetni, hogy e’ lapok’ 1847-ki folyamára az előfizetési föltételek változatlanul az "eddigiek maradnak, u. m. egész évre: Budapesten házhozhordással boríték nélkül 10 ft, postán küldve borítékban 12 ft, fel évre: Budapesten boríték nélkül 5 ft, postán küldve borítékban 6 ft pengőben. - Megjelennek e’ lapok minden héten négyszer. - Az előfizetés el­fogad­­tatik Pesten hatvani utczai Horváth-házban a’ „Pesti Hírlap kiadóhivatalban“ és minden kir. postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba s egyéb kül­földi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főposta-hivatal’ útján történhetik. Landerer Lajos, a’ „Pesti Hírlap’“ kiadó-tulajdonosa. TARTALOM Honosítás. IX. T­ö­r­v­é­n­y­ha­t­ósá­gi dol­gok: Nógrádból (a’ nov. 16.—21. közgyűlés ’s az újabb mar­­calis.) Máramarosból (válasz a’ B. P. Híradó ’s Nemzeti levelezői­nek.) Trencsinből (nyilatkozat.) Kassa (Kisdedóvó-intézet.) V­e­­gyes közlemények: Mű­egylet. Állatkínzás elleni egyesület. Külföld. Dunavásárlás. Hirdetések.­ ­**A«¥A*W»BÍS*Áe és KB» DKM/*. Honosítás. IX. A’ honosítási törvényjavaslat’ har­­madik fejezete a’ külföldiek’ jogkörét tárgyalja. — Ha figyelemmel voltunk a’ régiségi népeinek nyilvános életére, azt fogjuk tapasztalni , hogy nálok a’ közjog , távol minden viszonossági momentumoktól, az állodalom’, a’ civitas’ tökéletes elszigeteltségén ’s az idegennek és ellenségnek azonosításán alapult. A’ hires jogformulát: „ut inter bonos bene agier oportet“ csak az újabb kor alkal­mazta a’ népeknek egymássali közlekedésére, a’ régiség egyedül polgár és polgár között látta volt helyét. Ezen alapnézetböl indulva ki az élőkor’ több népei, vagy megölték a’ hozzájok betolakodott idegent, mint ez keleten sok helyt — emlékezzünk csak a’ minapi bokharai eseményekre — még jelenleg is napi­renden van ; vagy bé sem bocsátották hazájokba, — mint még nem régióén a’ chinai, japáni ’stb. rendszabály is tartotta; vagy megtagadták tőle a’ jogot meg’ kilépni az országból, mint ezt például Paraguayben Francia dictator napjainkban is gyakorlottá vált. — Rómában az ide­genek nem léphettek házasságra római asszonynyal, nem bír­tak atyai hatalommal, nem rendelkezhettek végintézetileg ’stb. szóval, jogkörük nem volt sokkal terjedelmesebb a’ rabszolgákénál, kikhez annyiban is hasonlítottak, mennyi­ben büntetésül megvesszőztethettek,molly neme a’ fenyíték­nek , melylyel tudnivalóképen a’ római polgárt tilos volt illetni. De helyesen jegyeztetett meg, hogy a’ külföldieknek állapota azon mértékben szokott javulni , mellyben a’ nép’ alsóbb osztályainak sorsa javulásnak indul, ’s mellyben a’ státus’ tagjainak különváltságai elenyésznek. „Természetes — igy iz egy jeles publicista — hogy az idegenek’, a’ kül­földiek’ állapota nem lehet jobb a’ státus’ lakosai’ utósó osztályának állapotánál, mert ezek mellett legalább a’ nem­zetiség’ eszméje küzd. A’ külföldiek’ mostoha viszonyai mindig nagy socialis különváltságokra mutatnak: ez a’ tör­­­ténetek által tanúsított tény. A’ mint a’ polgárisodásnak haladása ezen jogkülönféleségeket elenyészted, felebbszáll azon pont , melly a’ külföldiek­ állapotának emelkedését akadályozta, ’s ennek következményéül a’ külföldiek’ jog­viszonyai is javulnak.“ Az olvasó látja, hogy a’ külföldiek­ jogkörének ügye magának a’ polgárisodásnak, magoknak a’ haladási elveknek aegise alá van helyezve, ’s igy természetesnek fogja találni, hogy a’ törvényjavaslat’ szerkesztői nem voltak szükközűek a jogok osztogatásában , ’s hogy nekünk sem szándékunk, méltánytalanoknak lenni az idegenek iránt , ’s a’ Greven huszárezredi tiszteinek az 1790 diki országgyűléshez in­tézett folyamodásai hatalmas phraseologiájával tárgyalni ez ügyet. De más oldalról vigyáznunk kell, hogy midőn mások iránt bőkezűek vagyunk, minden magunk iránt ne váljunk igaz­ságtalanokká. Az angol törvények szerint a külföldi gaz ,alrend szerezhet mindenféle ingó vagyont, ’s e’ tekintetben törvé­nyes kereseti joga is van, valamint végintézetileg is rendel­­kezhetik, de fekvő birtokot tulajdoni czimmel nem szerez­het magának. ’S Blackstone megjegyzi, hogy a’ külföldiek­ ezen jogaival csak ollyas idegenek bírhatnak , kiknek ha­­zájok békében van Angliával, mert — igy szól — ellen­séges országokból való külföldiek semmiféle jogokkal és szabaditékokkal nem bírnak , hanemha a’ fejdelemi különös kegyelméből. Ennyiből állanak az aiienek’ birtoklási jogaik Nagybritan­­niában; Francziaország jóval tovább ment, ’s az 1791-diki alkotmány’ erejénél fogva a’ külföldiek, akár laktak Fran­­cziaországban akár nem, mindazon birtokszerzési , szállí­tási és öröklési jogokkal bírtak , mellyekkel a’ franczia polgárok; de minthogy az idegen hatalmasságok egyáltalá­ban nem siettek a francziákat is hasonló jogokkal felruház­ni, a’ code Napoleon’­­­ödik szakaszánál fogva a’ külföldi csak azon polgári jogokat élvezheti Francziaországban, mellyek­kel a’ francziák bírnak ama’ külföldinek hazájában. ’S ámbár Francziaország et tekintetben utóbb ismét megragadta az initiativát, ’s a’ külföldit újra felruházta a’ birtokszerzés’ és szállítási öszves jogaival, ha mindjárt hazájában semmit sem akarnának tudni a’ viszonosság’ elvéről, — mégis a’ külföldiek’ polgári jogköre nem azonegy a’ született fran­­cziákéval. A’ szerződéseken alapuló viszonosság azon lényeges haszonnal jár , hogy felbomolván nép és nép között a’ bé­kés viszonyok’ megszűnésével valamennyi szerződés, az állodalomnak szabadságában áll, kirekesztőleg saját érde­kének szempontjából indulni ki a’ crisis’ pillanatában. Ez lehetett a’ legfontosabb argumentum Napoleon’ szemében, ’s a’ tribunalus örömmel járult a’ viszonosság’ elvéhez, és körülbelől igy okoskodott . Midőn valamelly nemzet önnön polgárainak sorsával foglalkodik, akkor veszedelem nélkül engedheti magát oda a’ legszabadelm­­bb nézeteknek. Mennél inkább magasz­talja fel polgárainak jellemét, annál inkább emelkedik ön­maga is; minden, a­­mit elkövet, hogy polgárait nagyokká, dicsőkké tehesse, azt önnön nagyságáért, önnön dicsősé­géért követi el. De midőn más népekkel való viszonyait szabályozza, akkor nagylelkűsége könnyen veszedelmessé válhatnék önmaga iránt. A’ polgári jog, melly a­ nemze­teket egymás között igazgatja , kölcsönös szerződéseikben rejlik. A’ melly nemzet nem akarja magát gyengíteni , nem akar önmagának ártani, annak tekintetbe kell vi­nnie, hogy mit tesznek más nemzetek éveire.­­ ..«kor tudni fogja, hogy mire kelletik magát köteleznie irányukban. Ezen el­ven alapul az öszves óvatosság , melly a’ népek’ biztossá­gának és függetlenségének fentartására szükséges. Nagy lépés az emberiségi közjava­k a’ népeknek egym­áshozi kö­zelítése felé már az is, hogy eleve biztosítjuk nékik azon előnyöket, mellyekben minket szerződéseik által részesí­tenek. Ez is tényező leszen arra, hogy végre eltűnjék a­ sorompó, melly a’ polgári modon nemzeteket távol tartja egymástól. De sniyten általánossá válandott ezen hajlam, addig nem szabad magunk’ családjának érdekeit feláldozni más , idegen család’ érdekeinek. — Szerettük volna , ha a’ törvényjavaslat’ szerkesztői na­gyobb kört engednek ezen elv’ nyilatkozásainak. A’ viszo­nosság’ elvét csak a’ 25-dik §-ban látjuk kitűzve. „Külföl­dinek — így szól az idézett szakasz, — ha az a’ non’ ha­tárain kívül lakik, a’ honban nyílott örökség megadatik (gondolom , annál inkább, ha a’ hon’ határain belül lakik), mint szinte a’ ki — avagy visszaköltözködő egyednek az itten keresett vagyon kivitelni megengedtetik , de mind­ez csak azon feltételek alatt, mellyek hasonló esetekben fenálla­­nak el honnak irányában, törvényei szerint azon állodalom­­­nak, mellyben az örökösödé lakik’stb.“ A’20-dik, 21-dik és 24-dik §§. ellenben, mellyeknek erejénél fogva aj külföldi képességgel bír házat *) szerezni, ’s mindenféle mestersé­get, művészetet, kereset- ’s élelemmódot azonképt űzhet, mint a­ belföldiek, — semmit sem tudnak a’ viszonosság’ elvéről. Ez annyit jelent, hogy például a­ külföldi ügyvéd szabadon allegálhat törvényszékeinken , ha mindjárt a’ mi Benyovszkyaink ’s Kubinyiaink semmi hasznát sem vehetik diplomáiknak, mihelyest az ország’határain túlléptek,— olly intézkedés, mellyet még Francziaországban is sokal­­lanak, hol az ország­ valamennyi barreauinak úgynevezett fegyelmi tanácsai (conseils de discipline) távol vannak attól, hogy a­ külföldieket lajstromaikba iktassák, ’s hol a­ főha­talomnak nem jó eszébe őket illyesmire kényszeríteni, nem még akkor sem, ha különben Francziaország ’s az illető kültartomány között a’ viszonosság’ elve állapíttatott volna meg. Igaz , a’ 22-dik §-ban ez áll: „közhivatalt a’ külföldi nem viselhet“, de az ügyvédség úgy nem közhivatal, mint nem az orvostanárság; az ügyvédséget nem szabad a­ köz­hivatal czím alatt érteni, különben alkalmat nyújtunk igen gyászos visszaélésekre, nevezetesen az ügyvédi független­ség veszélyeztetésére. Ismétlem : az ügyvédség, az egy­szerű ügyvédség — ellentétesül a’ tiszti ügyvédséggel , a’ közhatósági fiscalatusokkal ’stb. — mesterség vagy művé­szet, az mint tetszik , az ügyvédség közszolgálat, de nem közhivatal; ’s ezen ne aggódjék senki, — a­ törvényhozási képviselőség sem közhivatal, meglehet hogy több , meg­lehet hogy kevesebb, de nem közhivatal. Ennek fejtegetése azonban máshová való lévén, térjünk vissza tárgyunkhoz. Másik hiánya a­ magyar törvényjavaslatnak abban áll, hogy azon külföldiek között, kik hazájukban maradtak, de ügyviszonyban állanak velünk , vagy kik csak ideig óráig tartózkodnak az országban , kik talán a’ végett érkeztek ide, hogy bennünket kizsebeljenek, ’s azok között, kik a’ honosítási szándékával telepedtek le közöttünk, ’s kik eddigi honpolgársági jogaikról lemondottak , hogy a’ mieinkben részesittethessenek idővel, — nem teszen semmi különb­séget a­ jogkörre nézve. Heterogeneus dolgokat nem sza­bad együvé sorozni, mert különben vétenénk a’ számtan’ első szabályai ellen, ’s ha az utóbb említett külföldiek iránt kedvezésekkel illik lennünk,az elsőbbek csak száraz igazságot követelhetnek magoknak.Törvényjavaslatunk csak egy ízben különbözteti meg az országban letelepedett külföldieket az itt ideiglenesen mulatozóktól (26. §.), de ekkor is egyenlő jogkörben részelteti őket , ’s kimondja , hogy rendőri ’s bűntetti esetekben valamennyi külföldi a’ polgárokkal egyenlő bánásmódban fog részesülni. Ha ezen „bánásmódot“ active is értjük, azaz: ha az idézett sorok azt is akarják mondani, hogy a’ külföldinek épen annyi joga van a’ büntető vagy rendőri kereset’ megnyitását követelni, mint a’ belföldinek, ’s hogy illyes esetben nem tartozik kezességet, cautiót le­tenni , mint a’ hogy’ nem köteles erre a’ belföldi; ’s ha a’ „valamennyi külföldi“ kifejezés alatt még a’ vagabundusok, a’ csavargók is értetvén , ezekkel rendőri tekintetben úgy fognak bánni, mint az ország’ polgáraival ’stb.— akkor oly­­lyan rendszabályt állítunk fel, mellyet más nemzetek, úgy hiszem, nem fognak követni. Száz kérdéssel, száz kifogással állhatnánk még elő, de jobbnak látjuk azt indítványozni: maradjon ki egészen a’ jelen törvényjavaslatnak a’ külföldieket illető része; illy fontos ügyet nem szabad mintegy futtában —, illy terjedel­mes ügyet nem lehet egy toldalékocskában tárgyalni. Ha valamelly nemzet azt állítja fel elvül, hogy belföldi és kül­földi között polgári tekintetben nem létezik különbség, vagy ha mindenben a’viszonosság’ elvéből indul ki,— akkor egy­­pár szakasz elégséges, kivált ha az illető nemzet már rend­szerezett törvénykönyvekkel bír. De a’ magyar törvényja­vaslat’ szerkesztői más elvből indultak ki, ’s a’ magyarnak még nincsenek rendszeres törvénykodexei, ’s igy a’ külföl­diek’ jogkörének meghatározására ivek és ivek kivágatná­nak. Ez ügyben tanácsosabb, per excerpta dolgoznunk, még pedig olly értelemben, hogy az elutasithatlanoknak talált pontok részben külön rubrumok alatt, részben a’ vá­rosi codexben, az iparügyi törvényekben ’stb. — mint már a’ múlt országgyűlés is megkísértő, — állapíttassanak meg. Ismétlem : csak hagyjuk ki az egész harmadik fejezetet. Az első szakasz: „rabszolga, azzá bár mint lett legyen, a’ hon’ földére lépvén, szabadságát azonnal visszanyeri“, kü­lön magában is megállhatna; de véleményem szerint ezen szépen hangzó speciális intézkedés mellé egy még szebb tartalmú általános rendszabályt lehetne sorozni, mellyben kimondatnék a’ státusjogi amaz elve, hogy külföldinek nem szabad ollyan jogot gyakorlani az országban, mellyet tör­vényhozásunk megszüntetett, mellyet az ország’ törvényei tilalom alá fogtak. —• Sz. L. ) „Földbirtokot csak haszonbérben tarthat, más czimmel nem, mielőtt honosíttatnék.“ Helyesen. Körülményeink ollyasok, hogy e tekintetben még a’ viszonosság’ elvéből sem sza­badna kiindulnunk. Törvényh­atósági dolgok, © NÓGRÁDBÓL. (Közgyűlés’ folytatás.) 18., 19. ’s 20-kán magánügyi ’s kisebb tekintetű hal­igazgatási tárgyak. 21-kén a’ közszükség’ mikinti enyhítése felett tanácskozni összehitt, eleve köröztetett, úgynevezett marcalis gyűlés. Rendkívül népes. ’S a’ termet lassan­ként beszállongolt körülbelől 100 köznemes tarkáza. — És felállván ülő helyéből V. P. főjegyző, felolvasó az e’ tárgyban munkált választmány’ javaslata’ l-e pontját, melly szerint: „a’választmány az összes megyei nemességre, legutóbbi 1844-iki országgyűlési költségek’fejében kivetett 23,961 ft 95/8 krból pp. álló összeget javallja kötelező erő­vel kivetendőnek olly formán, hogy ezen ősziét bizonyos alább meghatározandó közszükségű munkák’ megtételére,’s

Next