Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-04-22 / 867. szám

Megengedem, hogy sokan lehetnek, kik őt magoknak példányul tűzik, de nekem meg fog engedni, ha őszintén kijelentem , hogy utánzási tehetséggel nem birok, annálfogva egyedül keblem’ sugalmait fogom követni, — ’s hogy a’ tisztelt urat még azért sem követhetem, mivel hivatalróli lemondást csak elegendő okra tennék, és ugyanazért azt többé vissza sem venném. Mindazáltal jó tanácsáért köszönetet mondva, válaszomat egy viszont-óhajtással rekesztem be, miszerint, hogy saját szavaival éljek, K. L. úr jövendőben vitatkozásait stikliben kezdje, és stikliben végezze is be. — Buday Sándor: Fivárosi ily den sógok. A’ Pestmegye’ pártfogása alatt álló hazai első takarékpénztárban mártiushónapban történt pénzforgalom. Múlt hó’ végével maradt készpénz 44,535 ft. — 5 V — 4 °/n betételek ’s kölcsönöktől befizetett kamatok: 246,169 ft 39 kr. — Visszafizetett tőkék: 171,900 ft 23 kr. Összesen 462,605 ft 2 kr. — Kikölcsönöztetett: 181,243 ft 50 kr. Kifizetett 5 a/n — 4 °/n bevételek ’s ezektől járó kamatok 139,933 ft 29 kr. Összesen 321,177 ft 19 kr. Marad készpénz 141,427 ft 43 kr. — Szerelmey’ mükőnyomdájában egy nevezetes kép fog nem sokára megjelenni. Mátyás király’ arczképét értjük, melly ott most készülőben van. Mátyás’ arczképe számtalanszor láta már világot, de mindannyiszor bizonytalan eredetű ideálok szerint. Szerelmey a’ létező egyedüli eredeti arczkép’ másolatát fogja adni több allegóriás szélrajzokkal ékitve. Az illető hitelesség’ bizonyitványai szinte nem fognak elmaradni. — Múlt hétfőn adták színházunkban Jósika Miklós’ „Kordokubász“ czimű új drámáját, tegnap újra adták, — minélfogva holnap majd többet szólhatandunk róla. — A’ zsidó piaczon létező asztalosmű-raktárak, illető ezekbeli föllépés’ következtében, e’ napokban zár alá vétettek, ’s tulajdonosaik 3 pftnyi büntetéssel fenyittetni határoztatak azon egyedüli okból, mivel új munkákat is árultak. Pedig ezen raktáraknak a’ közönségre nézve jótékony előnyét számos kevésbbé vagyonos család ’s magán ember tapasztalta régóta. De a’ czéhek, a’ kiváltságok hatalmasabbak minden emberi logicánál. ’S méltán kérdezheték sokan : honnan e’ tilalom, honnan e’ rendelkezés ? Ezt kérdezé alkalmasint a’ t. városi főkapitány is, ki’ elébe a’ dolog eldöntésül terjesztetett; minélfogva azután a’ 3 pftnyi birságot el is engedte, ’s csak a’ zár maradt fenn egész a’ vásárig, azon kívül uj bútorok’ árulása megtiltatván az izr. kereskedőknek. A’ baj’ oka másutt fenekük. Úgynevezett kontárok voltak nagyrészt ama’ zsidó kereskedők’ dolgozói, ’s most a’ kiváltságos hatalomnak kelle közbelépnie, hogy egyet csapjon, ’s kettőt üssön agyon. — Tegnapelőtt Passera k. a. lépett föl az Alvajáró operában Liza’ szerepében vendégként. Mondják, szerződni akar. És csak ez a’ kérdés. Mert ha nem akar , akkor úgy énekelt, hogy a’ közönséget ez egyszeri föllépés által is örökre kielégítette ; ha pedig akar , akkor szó sincs róla, hogy mi sokkal többet ne akarjunk. — Madame Honderű, a’ szavak’ betű szerinti értelmében, miscet quadrata rotundis. Ha a’ honderűbeliek képesek volnának a’ vegytan’ primordiáira visszaemlékezni, tudhatnák, hogy ezen mixtúrát már a’ római chemicusok is képtelenségnek tartották. — A’ párvonalhuzásban erősen dolgozik a’ Honderű. Összehasonlitgatja az alföldi pusztát a’ Chimborassoval, Petőfit valami Iliadorral, a’ Nemzeti újságot bölcseséggel, egy fecsegő banyát Lessinggel, végre az ujdondászi monogrammoknak sem hagy békét, összehasonlitván a’ híradóik-et a’ mi hírlapi □ -einkkel. És e’ kettő között hallatlan malitiával fölfedezi azon a’ többiekkel egyforma elmésségü hasonlatosságot, hogy „mind a’ kettő újdonságot ir.“ Azok az aprócska mephistók csak úgy pattogzanak, mint a’ kukoricza, abban a’ Honderűben. Csak szép az a’ finom, miveit és senkit nem sértő elmésség a’ Honderűben. Ha ez nem létezne, bizonyára senki sem nevezhetne bennünket irigyeknek. — Egyébiránt szó a’ mi szó, de a’ Honderű végre valahára mégis hozott egy élvezhető czikket. Tisztelt olvasóink’ életben maradására sok tekintetben van ugyan szükségünk, mind a’ mellett meg nem állhatjuk , hogy őket a’ halálra kaczagás’ világos veszedelmének ki ne tegyük. Közölnünk kell a’ jeles honderűs czikket, melly áll egy pesti étlapból, mit a’ Honderű olvasott ’s irt le egy vendéglőben (értsd Bierhnusliban), illyképen : „Dinner den 19. aug. Supe mit melnekell, Cungen mit sardelputer, rintfleis garniert mit reiss , gemiste Cuspeis mit sémel párézen.“ .... Elég! mert én is életben akarok még maradni, t. olvasóim. — És lám ilyenek azon emberek , kik azt affectálják után útfélen, hogy ők olly roppant sokat olvastak. Pedig dehogy olvasta valahol ezen étlapczikket, ezt ő maga csinálta. Az ihletés’ órája megszállotta a’ „fődolgozótársat“ csendes magányában, ’s az ihlet megszólalt benne a’ veleszületett zuspeisizü hangokon. ’S mernénk fogadni, hogy e’ hangokra nem egy árva kellner mozdult meg sirjában. (A’ meghalt kellnerekről van szó).S ime rá jöttünk, a’ mit már régen gyanítottunk. Bizonyos ismeretlen eredetű és talán épen ezért eredetiségnélküli emberkék a’ magok’ csinálmányát’s egymás’ szájábóli leseményét is bő olvasmány’ schlafrockjába takarva árulgatják. Más ember megelégszik azzal , ha olvasása ’s gondolkodásának gyümölcsét saját terményeként tálalhatja ki a’ nyilvánosság’ asztalára. Ezek természetes úton járA’ nemzeti színház’ ügyében. A Szinigazgatás egyike a’ legnehezebb és bonyolultabb foglalkodásoknak. Számtalan aprólékos oldalai vannak, melylyeknek mindenikét a’ legéberebb figyelemmel kell kisérni, hogy semmi el ne hanyagoltassék, és még így is óhatatlan, hogy a véletlenségek egyszer és másszor észrevehető bajokat elő ne idézzenek. Azért nincs is színigazgatás sem külföldön sem hazánkban, mellyről egy vagy más alkalommal kedvetlen megjegyzéseket ne lehessen tenni, kivált annak , ki e’ bonyolult gépet csak egyes részeiben birálgatja. Azonban az illy birálgatási szempont nem helyes: színházakat nagyban és egészben kell tekinteni, ha kellőleg megitélni ’s virágzó vagy hanyagodó állapotuk felől magunknak alapos meggyőződést szerezni akarunk. Ekként vizsgálva nemzeti színházunk’ viszonyait, nem tagadjuk, hogy, egyes dolgokat tekintve, annak ügyvitele körül fogyatkozások lehetnek , ámde egészben véve, sok örvendetes eredményeket mutat, és az elfogulatlan szemlélő elismerendő, hogy e’ nem kis fontosságú nemzeti intézet gróf Ráday Gedeon’ kormánya alatt több tekintetekben fejlett és gyarapodott. Melly gyarapodás gróf Ráday Gedeonnak hazafias buzgalma , tiszta szándéka és ügyszeretete mellett egyszersmind megnyugtató kezességül szolgál , hogy, a’ még lehető fogyatkozások’ orvoslásával, az intézet’ további gyarapodására folytonos figyelem fog fordittatni. Illy meggyőződésben lévén alulírtak, kénytelenek akként nyilatkozni, hogy a’ nemzeti színház’ ügye felett legközelebb ismét megújult viták kedvetlenül hatottak rájok, egy részről azért, mert bennök a’ szinházügy csak egyes oldalairól nem pedig egészben van felfogva, mert a’ bennök foglalt gáncsok vagy merőben alaptalanok,vagy olly hiányokat tárgyaznak, mellyek a’ szinházi bonyolult viszonyok’ elkerülhetlen következményei, vagy végre olly neműek, mellyek’ megszüntetése iránt a’ szinházi igazgatásnak szabad fejlődést engedő szerkezete teljes reményt nyújt **). Ez okból felhiva érzik magokat alulírtak azon vélemény’ nyilvánítására, hogy a’ keletkezett viták, tekintve a’ körülményeket, könnyen kártékonyakká is válhatnak, minek következtében honfiúi kötelességeknek ismerik, a’ nemzeti színház’ orsz. főigazgatója iránt teljes elismerésüket ezennel nyilvánosan is kifejezni, és őt az ügy’ érdekében megkérni, ne engedje magát ezen viták által honfiúi buzgalmában megháborittatni, hanem vigye az intézet’ kormányát tovább is olly ügyszeretettel és nem csökkenő türedelemmel, millyet eddig is tanussta, ’s millyet tőle orsz. megbízói nem ok nélkül vártak és várnak. —Pest, ápr. 10. 1847. — Zichy Ferraris Mannó, Batthyány Kázmér, Teleky László, Vörösmarty Mihály, Almásy Dénes, báró Podmaniczky Frigyes, Kiss Miklós, Fiáth Ferencz kir. tanácsnok, Lipthay Antal, Sttebei Kiss Károly, Lipthay Béla, Fényes Elek , gróf Andrássy Gyula, gr. Festetics Géza, Wargha István, b. Mesznil Victor, Csekonics János, Lukács Móricz, Bajza József, Miske György, Tuba Gábor, Demetrovich, Rákóczy János, Petrovich Károly, Kovács Ferencz, Kossuth Lajos, Almásy György, gr. Szapáry József, Gorove István, Zlinszky György, Hegedűs János, Fáy András, gr. Teleky Sámuel, gr.Forgách Jenő, Sántha Péter, Graeff József, Sztankó István, Piperkovics, Reök István, Ferenczy Lajos, Bánóczy József, Batthyány László, Balla Endre, Ágoston József, Gróf Sámuel. MÁRAMAROSBÓL: Tekintetes ur! Máramarosmegye’ közelebbi közgyűlésében kelt határozat által reám bízatván az, hogy a’ hirlapok’ t. szerkesztőit, általuk a’ szenvedő emberiségért minden alkalmakkal tanúsított buzgó fáradalmaik’ tudatában, a’ kebelünkbeli éhség- és ínséget szenvedő, sőt már az éhenhalás’ fokára jutott lakosoknak a’ kinos éhhaláltóli megmentésökre szolgáló segedelem’ szedetésére szólítanám fel; — polgári ’s felebaráti kötelességem parancsolják, hogy a’ tekint, urat is, mint a’ „Pesti Hirlap’“ munkás szerkesztőjét, lapjai’ utjáni köröztetés által létesítendő felebaráti segedelemszedetés’ eszközlésére *) ’s a’ szerencsés eredményrőli értesítésemre hivatalosan ’s tisztelettel fölkértem. Ki többire becses hajlamiba zárt, megkülönböztetett tisztelettel maradtam. Kelt Szigeten , ápril’ 2-án 1847. — Alázatos szolgája id. Várady Ádám. SZATMÁR-NÉMETI, ápril közepén. Mi Szathmárnak , megyében úgy, mint városon, azon meggyőződésben élünk, hogy a’ szükség tőlünk nagyon távol van, annyi igaz, hogy éhenhalás' esete köztünk még eddig elő nem fordult, bár a’ halandóság szokatlanul nagy máig is; — ’s ez a’ múlt évi szűk termés ’s burgonyavész után annyival meglepőbb, mivel piaczunkon az élelmiszerek mondhatni a’ legmagasb árt érték el. Azonban tagadhatlan , hogy főleg a’ középosztály’ körülményei egész télen át súlyosak valának, és sokra megy azok’ száma, kik sok tagú családukat a’ boldogabb időben szerzettből lévén kénytelenek tartani, nagyon elszegényedtek; ’s ha a’ tavasz illy hidegen folytatja , mint jelenleg, pályáját, ’s még egy szűk év lesz, isten legyen hozzánk is izgalmas. Mennyire kiapadt a’ magánosok’ pénzforrása, mutatja az is, hogy takarékpénztárunk, mint tudom, alakulása után mindjárt egész pénzerejét kiadhatta, ’s jövedelmeit folyvást kiadhatja. Valóban a’ takarékpénztár, ha valahol, itt gyakorol üdvös hatást, ’s gyakorolna főleg akkor, ha képes volna minden biztosítékkal biró kérőt kielégíteni, mert sehol sem gyakoroltatik tán kicsinben olly lelkiismeretlenül az uzsoráskodás és épen ollyanok által, kikről az ember a’ legjobbat szeretné feltenni, mint városunkban. Erről, fájdalom, nem tehetünk — főleg jelen körülményeinkben — midőn, hogy kezünkben a’ mesterség, kereskedés fel ne akadjon, ’s éhen ne vesszünk, a’ tél’ nehéz napjaiban is nagyon sokan csak így segíthettek magokon. Vagy örömmel kell fogadnunk a’ 20—30 ’s több kamatra adott kölcsönt, vagy hitvány áron kell legszebb földbirtokainkat zsidók ’s pénztőzséreknek engedni, kiktől, szép jövő’ fejében , nyers terméket, élelmiszereket, különféle anyagokat vásároltunk. — Mi felszámíthatlan haszna van tehát ilyenkor egy jól rendezett takarékpénztárnak , nem kell mutogatnunk. Szükség annálfogva , hogy kisded takarékpénztárunkat, mellyről annak idejében t. szerkesztő urat, kívánatéhoz képest, tudósítani el nem mulasztom, — kitelhetőleg pártoljuk — ne engedjük, hogy ez is a’ fiók iparműtár’ sorsára jusson , melly , hogy meghalt, onnan gyanítjuk , mivel az alakuló közgyűlés elmaradt. És miért? mondjuk ki nyíltan, a’ felsőbb rendűek’ részvétlensége miatt. Milly roppant tűzzel beszéltünk az eszme’ keletkeztekor, ’s mégis végtére is egy részvényt irtunk alá. — Ez menthetlen, mert ha — a’ polgár osztályéhoz — a’ derék B. M. által felébresztett hasonló lelkesedéssel karolták volna a’ felsőbbek is az ügyet, bizony mondom nektek—állana most a’ raktár. Büntesse az illetőket saját öntudatuk. Hasonló veszély fenyegeti a’ már- már megalakult nőegyletet is. Nem ugyan pártfogás-hiány, hanem rágalmazás, gyanúsítások , rangkór-viszketeg ’stb. miatt. Soha Szathmár’ történetébe fényesbbet feljegyezni nem lehetett volna, mint, hogy egy év alatt három olly egyletnek adott léteit, mellynek mindenike, közvetve vagy közvetlen, nyomort enyhít, kereskedést, ipart, szóval civilisatiót segítene elő, ’s jótékonyan hat főleg az érdekek’ egyesítésére, mire nálunk, hol számtalan chinai falak vannak, nagy a’ szükség. Illy szempontból akartuk mi a’ polgári osztályt közelebb hozni a’felsőbb osztályhoz, ’s egyik tényezőül a’fiók-iparmű-raktárt választók. ’S ugyan szépen felsültünk. Ha a’ nőegylet is sírba száll, mit fognak gondolni polgárnőink? Vagy talán a’ nyomor’ enyhítésére is szégyenlünk velők kezet fogni, épen most főleg, midőn házainkhoz , legalább azokhoz, mellyek az Ínség előtt be nem záratnak, naponként 15—20 egyén jő irgalomkenyérért, ’s épen illy egyletnél, hol végeredményben a’ sokhasznu kisdedovót láttuk felemelkedni. Tisztelettel kérem itt fel a’ törvényhatóság’ figyelmét is. Van nekünk egy helyünk, hasonló a’ pesti orfészkekhez, hol minden bitang, vidéki szegények, tolvajok, tanyát lelnek, hol legnagyobb mértékben űzetik a’ fajtalanság , honnan legtöbb olly koldus gyermek kerül ki, kiktől, ha apjukat kérdezzük, ezt felelik : meghalt. E’hely a’téglaszin. E’ helyet megtisztítani ’s szigorú felügyelet alatt tartani, a’ politiának szoros és szép kötelessége. Szinte a’ törvényhatóság’ figyelmét érdemli általában a’ koldulás’ megszüntetése, főleg pedig az említettem kis kéregetők’ nevelésérőli gondoskodás. Vannak e’ részben igen sok eszközök. Egy czélszerű dologhoz semmi esetre nem ártana. Ezen kivül van kórházunk, melly becsületes kezelés mellett sokat segíthet. Az irgalmas nénék elég jó példával mennek elő. Törvényiartósági dolgok. 260 nak; azok amollyan parvenü tempóban ügyetlenkednek. Állandó jó kedvet ez ügyetlenkedéshez. — Ma délután ápr.22-én Egressy Béni’ bandája fog a’ palotai uj vendég- és kávéházban játszani. — Ezen kávéház múlt vasárnap tömérdek nép’ jelenlétében ünnepélyesen megnyittatott. Vasút és Palota! — mágnesek a’ szép tavaszi napokban. — Degre Alajos’ novelláinak I. kötete „Kedélyrajzok“ czim alatt nem sokára kikerül a’ sajtó alól. Szándékunk e’ rövid jelentés által a’ hölgyvilág’ figyelmét fölébreszteni. — *) Ha e’ nyilatkozat egyszerű bizalomszavazás volna a’ nemzeti színház’ országos főigazgatója iránt, ’s az összes journalistikában és igy lapunkban is fölmerült újabb viták fölött olly ítéletet nem mondana, mint csak a’ tárgygyal hosszasabb foglalkozás vagy előrebocsátott vizsgálat után lehetne mondani : részünkről is örömmel csatlakoztunk volna az aláírókhoz. Többször nyilvánítottuk ugyanis, hogy mi gróf Ráday Gedeon’ kormánya alatt a’ legjobb szándékú és legtisztább akaratú férfiak’ egyikének kezei közt látjuk a’ nemzeti színházat, ’s szavainkat csak félreértés magyarázhatná oda, mintha mi egy aligazgató’ kinevezése által a’ köztiszteletben álló grófnak az intézettőli visszavonulását csak távolról is óhajtanók. Sőt ellenkezőleg, bárki legyen is az aligazgató, a’ maga rendén véljük lenni, hogy az intézetfeletti főfelügyelést közvetve, nagyban és egészben, azontúl is magánál tartsa, mivelhogy érette az országgyűlésnek csupán ő felelős. Az aligazgatót mi azért tartjuk szükségesnek, mert gróf Rádaytól méltányosan senki sem követelheti, hogy a A szinházi bonyolult gépnek minden legparányibb kerekeit ő mozgassa, vagy azok’ mozgását szüntelen utánlátó figyelemmel kisérje. Az ő feladata nem ez, hanem felügyelés az intézet’ anyagi és szellemi tekintetbeni gyarapodására ’s az eszközök’ megválasztására, mellyek ide vezetnek. — Sze rk. E’ reményben fejeztük mi be a’ szinházügyi vitákat. — Szerk. *) Örömmel fogadunk el minden adakozást. — Szerk.