Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)
1847-05-23 / 885. szám
Vasárnap Május 23.1847. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helybe Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba 's egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4 szer hasábozott apró betüjü sorért, vagy ennek helyéért 9 pengő kr, a’ k e 11 é s hasába sorért pedig 10 p. kr számittatik. TARTALOM. Teendőink. III. Fővárosi újdonságok. Törvényhatósági dolgok: Pestváros’(budgete), Fiume (keresk. dolgok). Erdélyi országgyűlés. — Természettudományi társulat’ (vége). Külföld. Dunavízállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Teendőink. III. Nemzetiség, alkotmányos szabadság ’s törvényes függetlenségünk’ fentartása ’s kifejtése: ezen czélok közül egyesült pártunk; az ellenzéki név ’s eljárás csak helyzetünk’ következménye. De ha az ellenzék nem tiszta negatívban keresi működéseinek egyedüli feladatát, miként történhetik, hogy ugyanazon egy párt mégis szüntelen ellenzésben áll, hogy a’ kormány’ annyi változásai után ellenzék lenni meg nem szűnt? Ez azon kérdés, melly elleneink’ szokott leyalitásával valószinüleg azért hozatik fel szüntelen újra, mert senki sem ignorálhatja, hogy rá kimeritőleg felelni nem lehet. Kisértsük meg azonban még egyszer. Nem volna-e szabad mindenekelőtt a’ kérdést megfordítanunk, ’s, minden alázatossággal, annak előadására szólítani fel elleneinket : miként történik, hogy miután a’ kormány jelenleg, a’ conservativek szerint is, egészen uj irányban működik, mégis ugyanazon párt seregük zászlói körül , melly előbb is pártolását tűzte ki czélul ? Hogy a’ kormány’ iránya változott, a’ B. —P. Hiradóban számtalanszor ’s csak nem rég'589. számában is olvastuk; gróf Széchenyi Politicai Programmjában ezen meggyőződésre építi minden okoskodásait; nem csodálatos-e, hogy a’ kormány’ pártolóinak személyzetében olly kevés változás történt ? Uj elvek alkotmányos országokban uj pártokat szoktak előidézni, csak nálunk nem történik változás. Fejtessék meg e’ rejtély, mi kiváncsiak vagyunk rá. , De szóljunk magunkról. Az oppositionak okszerűsége kettős meggyőződésen alapszik. Az első , hogy a’ hazának jelen helyzete nem kielégítő. A’ második, hogy a’mód, miszerint a’közdolgok kormányoztatnak, nem czélszerű, ’s némellyek azok közül, kik a’ kormányzással megbizattak, a’ nemzet’ egy részének bizodalmát nem birják. Reméljük, szavaink nem fognak félremagyaráztatni. Valamint alkotmányos országban senki sincs, ki a’ közélet’ pályáján minden polgárok’ bizodalmával bírhatna, ’s mig elveihez hiv marad, az ellenkező véleménynek’ pártolására számolhatna, úgy e’ politicai bizodalmatlanságnak kijelentése sem foglalhat magában semmi sértést, ’s tulajdonkép’ más szavakkal annyit jelent, mintha mondanék, hogy egy bizonyos férfiútól következetességet várván, elveit a’ magunkéinak vallani nem akarjuk. E’ politicai bizalmatlanság megfér avval, hogy ugyanazok iránt a’ legnagyobb bizodalommal viseltessünk, hogy azokban — mennyire első politicai föllépésök óta változatlanul meggyőződéseiknél maradtak, tiszteljük a’ szilárdságot, melly ellen küzdenünk kell. ’S most kérdjük, valljon olly nehéz-e az ellenünk felvetett kérdésre felelni ? A’ múltra nézve nem szükség szólnunk. Gróf Széchenyi Politicai Programmja’25. lapján világosan kimondja az okot, melly miatt hazánkban mindig erős ellenzék létezett, a’ B.—P. Hiradó 589-dik számában maga sem roszalja annak előbbi működését. Csak a’ jelenre fordítsuk figyelmünket, kérdjük valljon a’ haza’ jelen állapota kielégítő-e? valljon nekünk , kik eddig az ellenzékkel álltunk , lehet-e bizalmunk a’ kormányhoz ? ‘S ugyan milly állapotban látjuk hazánkat? „Beteg honunk sinyle, lázas ’s ekkép’, az egészet tekintve, épen ki nem elégítő állapotban van a’ monarchiával összeházasítva“ igy szól gróf Széchenyi a’ Programm’ 42-dik lapján. — ’S ugyan kérdjük, mi megelégedhetünk-e illy helyzettel. „Valóban vérzik a’ becsületes ’s a’ nemzet’ kifejlődését őszintén szomjazó embernek szive illy látmányon, ’s hol olly roppant a’ fejlődhetés, olly tömérdek a’ kincsforrás, ’s mégis annyi a’ fejletlen, annyi a’ maga magát emésztő kincs, ott lehetetlen illy kérdésre nem fakadnia: valljon ennek igy kell-e lennie, ’s ez nem lehetne-e máskép’?“ (Prog. 24. 1.) ’s valljon csak az ellenzéknek nem lenne szabad e’ kérdésre fakadnia , valljon csak neki volna tiltva elkövetni, saját meggyőződése szerint, mindent, hogy ezen olly szomorú állapot valahára megváltozzék ? Gróf Széchenyi az ellenzék’ soraiból intézte e’ kérdéseket először nemzetéhez, szavai az ellenzék’ sorai között találtak viszhangra, midőn saját kérdéseire, mint férfihoz illik , tettekkel felelt, az ellenzék’ táborában találta társait, ’s ha az egyszerű kapitány, kinek szavára húsz év előtt egy nemzet’ jobbjainak egész serege megindult, ’s kit mi is örökös kapitányunknak hivénk, most viszonyainkat megváltozottaknak hiszi, ’s bajaink’orvoslását más eszközöktől várja,bámulhatja-e valaki, hogy midőn állapotunk nem változott, mi tétlenségbe visszavonulni nem akarunk, ha azon után tovább is megmaradunk , mellyet’ állandó követésének „köszönhetni“, mint gr. Széchenyi mondja, „hogy megvagyunk, és mint magyarok vagyunk meg, és habár egy igen fejletlen alkotmányt, de azért illyest mégis bírunk?“ (16. lap.) De hát mért nincs bizodalmatok a’ kormányhoz ? Így szólnak elleneink: „Volt idő, midőn a’kormány’ legfőbb irányzata, nemzet és alkotmányellenes volt,’s ekkép’ nem vala egyéb,mint kötelesség ellenzékileg kiállani a’ gátra:“ — igy szól gr. Széchenyi a’ 27. lapon, — de e’ napok elmúltak, ,,a’ kormány felhagyott alkotmány és nemzetiségkövetkeztetési tervével, vagy legalább olly következetes systemával nem eszközli azt többé, mint tévé azelőtt.“ (1. 41.); miért hát ennyi bizalmatlanság? miért nem fordítjuk hasznunkra „a’ kormány’ hatalmát, előnyeit 's mindenekelőtt jó szándékát nemzetiségünk’s alkotmányunk’ kifejtésére“ (10.1.)? miért maradunk meg ellenzésünkben „most, a’nélkül, hogy csak legtávolabbról is tudnak, mit fog a’ kormány jövő országgyűlésen kitálalni“ (68. 1.) A’ B.P. Hiradó 589-ik számában ünnepélyesen kinyilatkoztatja, hogy „századok óta nincs kor, mellyben a’ kormány, törvényszerűség, nemzetiség és alkotmányossággali megbarátkozó s’ dolgában, szebben, állott volna, mint épen most“, ’s mi miért nem csatlakozunk hát tartalék nélkül a’ kormányhoz, miért nem szavazunk általános bizodalmat most, nyugottan elvárva a’ tálalás’ nagy óráját, melly után olly dicső lakoma igértetik ? Hisz’ jelen vitatkozásaink csak a’ szakácsok’ jó kedvét és saját étvágyunkat ronthatják meg, ebéd előtt ildomos magyar ember pihenni szokott. Legyen szabad e’ kérdésekre felelni. Felfogásunk szerint, az egyetértést, melly minden sikernek első föltétele, mind a’ pártok, mind a’ nemzet ’s kormány között csak az segítheti elő, ha egymás közötti méltánylattal, de egyszersmind férfias nyíltsággal mondja ki mindenikünk nézeteit. Azon leszünk, hogy ezt tehessük. Mindenekelőtt „keblünkbe nyúltunk.“—mint azt gr. Széchenyi a’ 156. lapon tanácsolá, ’s kinyilatkoztatjuk becsületünkre, hogy ott: „irreconciliabilis gyűlöletet a’ kormány iránt“ nem találtunk. A’ végrehajtás’ szerkezete nem felel meg kivánatainknak, azon egyszerű oknál fogva nem, mert azt az alkotmányosság’ eszméjének megfelelőnek nem hisszük ; teljesen meg vagyunk győződve,hogy e’ szerkezet a’ dolgok’ nyugott kifejlődése által változni fog; de tudjuk azt is, hogy e’ változás egy napnak mire nem lehet, ’s hogy más alkotmányos nemzetektől különböző helyzetben állván, pártolásunkat vagy ellenzésünket személyekhez kötnünk nem lehet. Vannak e’ hazának bajai, mellyeknek orvoslása el nem halasztható,’s az ellenzék sértené kötelességét, ha azt, mit a’ hazára nézve jónak tart, ellenezni akarná, csak azért, mivel az a’ kormány által inditványoztatott. Nem a’ kormánynyal megbízott egyes személyek elleni indulat, nem ellenzéki viszketeg ’s rászalási vágy az, mi sorainkat összetartja; függetlenség ’s nemzetiségünk’ megőrzését, alkotmányos szabadságunk’ védelmét ’s kifejlesztését tűztük ki czélunkul; minden, mi e’ czélokhoz közelebb vezet, jöjjön az bárkitől, általunk pártoltatni fog ; ’s ha gróf Széchenyi’ jóslatai helyesek , a’ jövő törvényhozás be fogja bizonyitani, hogy Foy’ nagy szava: „on ne’s appuit que sur ce qui resiste“ igaz nálunk is. A’ kormány’ legüdvösebb szándékai, mind az, mit ha keresztülvitt, neki a’ nemzet’ örök háláját biztositja, csak úgy vitethetik keresztül, ha vele az ellenzék kezet fog, ’s a’ tapasztalás meg fogja mutatni, hogy nem rajtunk múlik, ha illy dolgok — minő például az adó — elmaradnak. Ez elhatározott szándékunk, mellyet ünnepélyesen kimondánk, a’ nélkül, hogy azon 600 ellenzéki tag közül, kikről a’ B.—P. Hiradó 589-ik számában szól, csak egy találkozott volna, ki annak ellenmondana; de tehetünk-e többet? Gróf Széchenyi István, kinek ,,a’ kormány — az igaz egy kissé későn — roppant munkát rakva vállalta, hatása’ körét tágitni sziveskedett; mit azonban még látni fogunk“ (48 lap) a’ kormányhoz olly közel ál, hogy annak szándékait tökéletesen ismerheti, — ’s hogy a’ felvett hasonlatnál maradjunk , a’ konyhában forgolódva, mind azon jóizü étket, melly reánk vár, előre izlelé , a’ B.—P. Hiradó is beavatott talán a’ jövő’ titkaiba, ’s atticus javát azért nem pazarolja czikkeiben , mert rá a’ főzésnél szüksége van ; de mit tegyünk mi szegény ebédre hivott vendégek, kik még az étlapot sem láttuk, kik a’ kormánytól olly távol állunk, hogy, mint a’ BP. Híradó’ 589. számában nagy szomorúságunkra olvastuk : „arra, hogy a’ kormányzás’ részesei legyünk, mint a’ B.P. Hiradó’ vezére tudja — hivatva nem vagyunk, sőt nem is lehetünk, mit tegyünk mást, mint aggódni, miben keressünk okot azon bizodalomra, melly tőlünk kívántatik? — Gróf Széchenyi a’ bizodalom’ okát abban keresi; mert a’ kormánynak eddig szándékai’ kitálalására ideje nem volt. Jele, hogy a’nemes gróf olly viszonyokban élt, mellyek között, ha az ebéd’ órája ütött ’s még tálalva nincs, erősebb argumentum arra, hogy a’ jó ebéd jőni fog, alig lehet; de vannak viszonyok, hol illy okoskodás mellett éhen is maradhatunk, ’s a’ magyar ellenzék eddig ilyenek között tölté napjait. Bizodalom csak meggyőződésnek lehet következménye, ez csak tapasztalásokon alapulhat, ’s a’ nélkül, hogy valakit sérteni, vagy a’kormány’jó szándékait gyanúsítani akarnók, kérdjük: mik azon tapasztalások, mikből következtethetnek, hogy a’ kormány, mint azt némellyek állítják , egészen uj irányban működik ? Nemzetiség’ tekintetében állásunk kedvezőbb , mint annakelőtte , a’ kormány, úgy látszik, alkotmányos formáinkkal is jobban megbarátkozott, de ezen örvendetes változás, mellyet el nem ismerni igazságtalanság volna, nem tegnap óta tűnik fel. Tisztelet becsület, de igazság is: ha nemzetiségünk erősben áll, azt nem az 1847-ik évnek köszönjük, ha alkotmányunk olly eszközök által , mint 1823-ban vagy 1839. előtt nem támadtatik meg, a’ három évi időszak, melly az 1843-ai országgyűlést megelőzte, nem vala e’ tekintetben a’jelennél roszabb; ’s mi, kik 1843-ban az ellenzék’ soraihoz tartoztunk , — tartoztunk pedig azért, mivel a' nemzetiségnek a’ nyelv’ diplomaticus használatra emelésén kivül még más támaszai kivántatnak , mert az alkotmányosság’ formáin kivül az alkotmányosságnak még lényege is van , mellyet elismerve nem láttunk, — mi ellenzék’ emberei kérdjük: ugyan miért foglaltunk el más állást most 1847-ben, mint mellyet három évvel ezelőtt elfoglaltunk ? — Hol van a’ sérelem , melly azóta orvosoltatok , hol van a’ biztosíték, mellynél fogva a’ jövőre nézve törvényeink’ sérthetetlensége iránt megnyugtatva lehetnénk ? Sőt nem történtek-e dolgok az utósó országgyűlés óta, mellyeket pártunk a’ haza’ minden törvényhatóságainak gyűlésein sérelmeknek hirdetett, ’s mellyek e’ szerint mindent idézhettek elő , csak részünkről bizodalmát nem? Illy viszonyok között mi bizodalmát nem érezhetünk, ’s valamint alkotmányos ellenőrködési tisztünkkel felhagyni nem fogunk, úgy a’haladás’ vezetését sem hagyjuk magára a’ kormányra, sőt van egy ok, melly a’jelen pillanatban különös éberségre hivja fel sorainkat. — ’S ezen ok — vessünk véget a’ B.P. Hiradó’ bizonytalanságainak, ki soha nem foghatja meg, honnan van, hogy a’ kormány iránt még mindig bizodalommal nem viseltetünk — ezen ok, mondjuk ki nyiltan, egyenesen azon párt’ fellépésében ’s nyilatkozataiban fekszik, mellynek a’ B.P. Hiradó orgánumaként szólal fel. Ha a’ párt, mellyről gróf Széchenyi a’ Programm’ 159-ik lapján szól, egyszer létezni fog; párt, melly soraiban mustrát tartva, bár meghagyná is a’ conservativ czimert, ha tetszik, de e’ fölébe sokkal kiáltóbb betűkkel még ezeket is tétetné: „Reform, progressio nemzeti és alkotmányos vágásokban, engesztelődés minden hazafiak iránt, ’s mindenek fölött erkölcsi és társadalmi tisztaság, ’s ha kivált az ekkép’ reorganisált uj testület sokra figyelmeztető zászlójának becsületére is cselekednék mindig,“ (Széch, Prog.) ha volna illy párt, ’s ha ezt látnók a’ kormány körül, ámbár az ebédet tálalás előtt dicsérni, felfogásunk szerint, nem okszerű, sok közülünk talán elenyészni értene keblében minden bizodalmatlanságot, mint a’ dolgok most állnak, fájdalom, nincs rá alkalmunk, ’s azon helyzetben kell maradnunk, mellyet előbb elfoglaltunk. — Csak a’ kormánytól függ, hogy minket e’ helyzetből kimozdítson. Pirítson el minél előbb , feleljen meg a’ várakozásnak, mellyel, úgy látszik, sokan tekintenek feléje, ’s a’jövő országgyűlésen nem fogja senki több örömmel hirdetni a’ kormány’ győzelmét, mint mi azt, hogy benne csalódánk. — ***: 81 IK3- As ünnepek miatt lapunk kedden meg nem jelenhetvén, a hiányt később pótolandjuk.