Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)

1847-07-01 / 906. szám

Azokra nézve, kik velünk együtt illy fontosnak tart­­ják ez intézetet, örvendetesb hírrel nem kezdhetnők meg az új félévben e’ rovatunkat, mint annak kijelentésével , hogy a’közkívánat teljesült, hogy Bajza szinigaz­­g­a­t­ó. A’ szerződés közötte ’s az országos főfelügyelő között már megtörtént ’s aláíratott. — Lapunk’ mai száma közli az uj igazgató’ nyilatkozatát is. Gróf Ráday Gedeon ez által uj jelét adá ügyszeretetének , ’s be­­bizonyitá , miképen a’ felügyelése alá bizott országos intézet’ virágzását sokkal inkább szivén viseli , sem­mint a’ czélszerűeknek elismert eszközöket el ne fog­adja. Részünkről örvendünk, hogy ő maga benne helyzett hitünkben nem hagyott megcsalatkozni. — Bajza hivata­lába lép jövő octoberben. ’S ha a’ nyilatkozatoknak hinni lehet, mik a’ színházi egyének’ részéről már régebben hal­latszanak, a’viszony, melly közöttök ’s az uj igazgató közt létre jött, általok is óhajtatok; minélfogva nincs kétségünk benne — legalább ügy iránti szeretetöktől ezt reméljük — hogy részükről is mindent el fognak követni, miszerint e’ viszony minél könnyebbé, kellemesebbé té­tessék, ’s a’ szerződési fél év’ lefolyta után is akkép’ tar­tassák fel, hogy a’ szinészet’ ügye, az igazgató és színházi személyzet’ egyetértő , buzgalmas közremunká­­lása által, eddig nem ismert virágzásra emelkedjék a’ nemzet’ fővárosában. ’S valóban, habár szerintünk min­den ügybarátnak örülnie kell a’ szinügy körűli változás­nak , mellynek hirét tudatják e’ sorok , legnagyobb oka van örülni magának a’ színházi sz­mélyzetnek, midőn a’ tisztelt országos főfelügyelő olly egyént nyert meg e’, nemzetiségünkkel szoros kapcsolatban álló ügynek, ki annak fontosságát ismeri, körűle már tapasztalás után is nem csekély ismeretekkel bir, ’s kit magok a’ színházi ta­gok is már régebben, mint részrehajlatlan, szilárd férfiút tanultak tisztelni, ’s ki e’ pályán már megmutatta, hogy a’ — valljuk meg — minden hasonló intézeteknél ural­kodó apró cselszövények ’s egyéb szenvedélyek által nem engedi magát tévútra vezettetni. — ’S nyerni fog az el­­hanyaglott , bukásnak indult drámaügy, mert Bajza lesz igazgató, azon Bajza , kire több évvel ezelőtt ráfogták, a’ kik szavait megérteni képesek nem valának vagy nem akarák, hogy „ellensége az operának.“ E’ rá­­fogást ő maga szóval, tettel megczáfolá, nem is a’ múlt idők’ balvéleményének fölelevenitése végett hoztuk fel azt, hanem csak azért, mert mi e’ vádban is sok biztos­ságot látunk, hogy a’ háttérbe szorított drámaügynek is meg fog adatni az őt illető hely. Hadd jöjjön meg a’ régi tagok’ régi buzgósága, ’s hadd támadjanak uj tagok uj buzgósággal. — Az állatkinzás elleni egyesület julius’ 3-án d. e. 11 órakor a’ természettudományi társulat’ teremében (kecskeméti utcza Almássy-ház) közgyűlést tartana, mellyre mind azok, kiket ezen tárgy érdekel, tisztelet­tel meghivatnak.­­ Szerelmey Miklós’ pesti kőnyomdájában, egy ne­vezetes arczkép jelent meg e’napokban, Mátyás király­nak általunk is többször említett azon képe az, melly hí­ven azon arczkép után készült, mit Mátyás király 1487. évi aug. 17 k én a’ bécsújhelyi polgároknak önkezűleg ajándékozott, ’s melly a’ nagy király’ örök emlékezetére mai napig ott őriztetik. A­’ nagy lithographiai mű­’ kiállí­tása dicséretére válik a’ szorgalmas Szerelmes’ intézeté­nek, különösen azon symbolicus rajzok, mik az arczképet körülvevő cserkoszoru körül Mátyás’ erejét, hatalmát, művészet ’s tudományok iránti vonzalmát jelképezik. Tör­téneti rajzaink egy érdekes képpel szaporodtak ez által. — Az ugyanezen intézet által megindított „M­agyar hajdan és jelen“ czimü munkának II. füzete e’ napokban lesz kapható. Tartalmát több érdekes mümel­­léklet ’s egy ívnyi szöveg teendi. Ára az intézetben 50 pkr., egyebütt 1 pft. — Magyarországot ábrázoló azon dicséretesen isme­retes nagy földképnek, mellyet Schedius Lajos kir. tanácsos és Blaschnek Sámuel mérnök készitenek, második kiadására előfizetés nyittatik. Magyarország ’s a’ hozzákapcsolt tartományokon kivül magában foglalja ezen új kiadás Gallicziát, a’ krakói vidéket ’s az ausztriai birodalom’ határos részeit is. E’ mű’ kiállításánál a’ jelen­kor’ igényei , művészet és tudomány’ tekintetében, illő figyelembe vétettek. Ezen ujradolgozott és az ország’ je­len állapotához alkalmazott kiadásból, melly az előbbinek mértékét megtartva , (azaz 22 ujnyi magas és 30 ujnyi széles lapokban) hasonlag kilencz lapból áll, az 1., 2., 3. és 9 i. már elkészült, ’s az előfizetőknek rövid időn átadat­­hatik. — Előfizetési ára az egész földabrosznak 1848-ki jun. 30-ig 25 pft, azontúl pedig a’ bolti ár 34 pft leend. Megrendeléseket elfogad: Bécsben : Schedius Károly jogtanár és ügyvéd (b. Sina György ur’ leveleivel). Pes­ten : Blaschnek Sámuel mérnök (országút 647. sz.) — Hollósy Kornélia k. a. néhány hónapra elhagyó színházunkat. Múlt hétfőn történt utósó fölléptekor viha­ros tapsokat ’s számtalan kihívásokat idézett elő. A’ nagy számú közönség érezni látszik a’ búcsú’ fájdalmát ’s a’ veszteség’ súlyát. — A' magyar közönség emlékezni fog bizonyos Benkert Károly Mária arra , ki mintegy másfél évvel ezelőtt nem csekély zajt csinált Budapesten „Jahrbuch des deutschen Elementes“ czimű vállalatával és egyéb handabandáival. Ezen feltolakodott vezére az Elementnek Pestről véletlenül eltűnt. Sok ideig senki nem tudta, hol éli világát. ’S­ime’ legközelebb levél érkezik Londonból egyik költő hazánkfiához, mellyben az örökre elveszett­nek gondolt Mária tudtunkra adja, hogy a’ világhírű re­gényiró, Bulwer’ oldala mellett örvend életének. És láto­gatói jegyek érkeznek hozzánk, miket nevezett hazánkfia Párisban osztogatott szét, ’s miken neve igy hangzik: „Rákospalotai K­e­r­t­b­e­n­y Károly Mária, hommé de lett­­res Hongrois.“ Berkert, Kertben, Kertbeny — nézze az ember, milly képviselője akadt a’ külföldön a’ magyar írástudóknak. Szép fogalmat szerezhetnek magoknak ró­lunk a’ külföld’ emberei, ha megtekintik ezen „rákos­­palotai“ kellnernek való egyéniséget. És ő magyar írónak adja ki magát. Oh Element! — A’ pesti evang. iskolákat illetőleg megjelent az ,,184­­7-ik tanévi tanodai hirlemény“, kiadva dr. Teichengraeber Lajos igazgató által. Magában fog­lalja a’ pesti evang. iskolák’ ez évi bő statistikáját. Kap­ható 10 páron az igazgató ’s illető tanároknál. —Épen ma van 10 esztendeje, hogy Nagy Ignácz meg­kezdő ’s megalapitá irodalmunkban az ujdonságirást. Tisztelvén az Írás’ utasítása szerint ,,a’ mi apánkat és anyánkat“, nem maradhatunk el szerencsekivánatainkkal. Tíz év óta ő mindig írja az újdonságokat , tiz év alatt ő soha sem fogyott ki újdonságokból. Bámulva tekint a’ veteranusra belőlünk a’ két évi tapasztalás. Az újdon­dászat’ fontosságáról mi sokszor megemlékeztünk, ’s ne­hezen esik , midőn más jutalmak’ hiányában , érdemes collegánkat csupán a’ keblében élő öntudatra lehet sze­rencsénk figyelmeztetni. Tiz évi újdondászat, — a’ ki­­fogyhatatlanság’ legkiáltóbb bizonyítványa. — E’ sorok’ írója addig is, mig tizedéves ujdondászi örömünnepének elérésén ismét fáradozhatand, rövid időre búcsút mond e’ lapok’ olvasóinak ; ’s midőn a’ magyar főváros’ mozgal­mairól leveszi pillanatát, érzi leginkább, mi szép és fontos hivatás, azok’ följegyzésével ’s ellenőrizésével foglalkozni. Emlékezetem’ szárnyai a’ külföld’ téréiről gyakran hozand­ók ide vissza lelkemet, — de az újdondásznak érzelegnie nem szabad. Viszonttalálkozásig isten velünk ! —­­ Nyilatkozás a’ nemzeti színház’ igaz­gatói hi­v­atala irá­n­t. — A’ szinigazgató-hivatal’ ügye nehány hónap óta sok hirlapi és magánbeszéd tár­gya jön. Van-e szükség igazgatóra, ’s ha igen, ki legyen az ? e’ körül forog a’ vita. Többen azon véleményben voltak , hogy e’ hivatalt nekem kellene elvállalnom. — Miért ? azt tudtomra senki sem magyarázta meg közön­ség előtt. így nyilatkozott maga az is, kitől ez ügy jelen­leg függ, az országgyűlésileg felhatalmazott főigazgató , gróf Ráday Gedeon úr. Első alkalommal, hol ez szóba hozatott, úgy nyilatkozom, miképen nekem e’hivatal­­viseléshez sem időm sem vágyam nincs, sőt ellenkezőleg, midőn egykor a’ lapok által nevem e' tekintetben szóba hozatott, ’s visszaemlékeztem egykori színigazgatói keser­ves napjaimra, felfohászkodám, hogy „múljék el tőlem e’ keserű pohár !“ Nyilatkozásomra válaszul az mondatott, hogy vannak honfiúi kötelességek, mellyeket vonzalmunk és kedvünk’ ellenére is teljesítenünk kell. Én részemről azt hittem ’s hiszem, hogy a’ nemzeti szinügy iránti haza­­fiúi tartozásomat eléggé lefizettem már első izbeni igaz­gatásommal, mindazáltal, mivel némellyek, kiknek tiszta szándékában nem szabad kételkednem, úgy vélekednek , hogy én vagyok leginkább az, ki a’ szinház’ mostani bo­­nyolult ügyén segithetek , nem vonakodom kissé kifür­készni, mint állnak a' nemzeti szinház’ belviszonyai jelen­leg, mellyeket, első igazgatásom óta távol állván tő­lök , nem ismerek, ’s ha a’ tapasztaltak után magamat a’ szinügyre nézve szükséges embernek látandom, és az igazgatói hivatal jelen viszonyaimmal összeegyeztethető lesz, akkor igyekszem megtenni, mi csekélységemtől e’ részben telik. Pár hétig iparkodtam adatokat szerzeni a’ szinházi viszonyokról; értekeződésbe tevém magam azok­kal, kiktől e’ részben értesülést remélhetek, ’s úgy talál­tam , hogy a’ nemzeti színháznál vannak némi bajok , a’ gép’ kellő mozgását gátolok, miknek egy része még most elhárithatlan , egy része azonban csakugyan onnan ered , hogy nincs igazgatói személy , ki a’ dolgokat szakadatlan figyelemmel kisérve , a’ keletkező hibákat, mindjárt csi­­rájokban, mielőtt még elharapóznának, elfojtsa. Az országgyűlésileg felhatalmazott főigazgatótól , ki egyéb dolgokkal is van elfoglalva, illyesmit kívánni mél­tányosan nem lehet. Felhatalmazók sem vártak tőle igaz­gatói kötelességek’ teljesítését, midőn őt e’ részben, saját vágya’ ellenére, fölkérték és megbízták. Ő az előtte fel­hatalmazva volt országgyűlési választmány’ képét viseli, mellynek nem igazgatás, hanem általános felügyelés volt hivatása. Az ő buzgalmát és ügyszeretetét méltányolni kell, hogy, vágya’ ellenére ruháztatván rá a’ főfelügye­lőé , még többet is tett, mint a’ mi kötelessége volt , mert felügyelés helyett közvetlen igazgatás’ nyűgeivel is bajlódott, midőn a’ kikerülhetlen kénytelenség úgy hozta magával. Mert nem kell feledni, micsoda körül­mények tették azt szükségessé, hogy ő még közvetlen igazgatói terheket is vigyen. Neki, mielőtt az átvett szín­házat újra akár haszonbérlő, akár igazgatói kezei alá ad­hassa, zavarokat kelle rendbe hozni, mellyeket az előtte lelépett haszonbérlő-igazgatás maga után hagyott. Tehát közvetlen igazgatói hivatalt is kelle vinnie, ’s vitte azon reménynyel, hogy, saját elfoglaltatásai mellett, e’ hiva­talnak is eleget tehetend, ’s más részről azon dicséretes szándékkal, hogy, a’ rámaradt pénzavarok’ nyomasztó kö­rülményei közt, ez által is megtakaritand valamit a’ nem­zeti intézetnek. Hogy akkori bonyolult állapotából a’ szinház kibontakozott, és ma pénzviszonyai tisztán álla­nak, gróf Rádaynak köszönhetjük. Ez neki eltagadhatlan érdeme. Két évig vivén az igazgatást, azon meggyőző-'­­ désre jutott, hogy a’ ki illy hivatalt­ kellőleg vinni akar, annak minden más foglalkodást mellékesnek ’s a’ szin­­ügyet elsőnek és legfőbbnek kell tekintenie, ’s hogy ő maga nem szánhatván annyi időt az igazgatásra, meny­nyit az igényel, a’ nemzeti színházhoz igazgatóra van szükség. Ez volt az én régi hitem is, mellyben újra megerő­södtem, midőn magamat ezelőtt nehány héttel a’ nemzeti szinház’ ügyeiben tájékozom. Szükségesnek láttam, hogy gróf Ráday Gedeon, megtartván országgyűlés által kije­lölt főfelügyelői diszes állását, mellyre nála alkalmasbat nem volna könnyű találni, igazgatót nevezzen, ki a’ szin­­ügyet szakadatlan figyelemmel ’s a’ legéberebb őrködés alatt tartsa, de azt nyiltan megvallom — ’s ne vétessék álszerénykedésnek — nem láttam szükségesnek, hogy ezen igazgatói hivatalt épen nekem kelljen elvállalnom. Szinigazgatóban, régi hitem szerint, mit egykor színház­ról irt röpiratomban *) elég világosan fejtegettem , sok egyéni kellékek’ összetalálkozása kívántatik meg, miket más tisztviselőben nélkülözni lehet; hány különben fé­nyes tehetségekkel megáldott férfiú nem bizonyította ma­gát alkalmas színigazgatónak ? Azonban, hogy ezen szín­igazgatónak termett különös egyéniség, mellyet keresünk, é s olly nehezen tudunk találni, épen én legyek , azt, ha hízelkedni óhajtanék is magamnak vele, nem tudnám magammal elhitetni. A’ bajokat, mellyeket én színházunknál elháríthatók­­nak látok, szilárdsággal, tiszta akarattal, nem csüggedő szorgalommal el fogná tudni hárítani sok más nálam al­kalmasabb ; erre nem vagyok épen én szükséges egyén. Ez meggyőződésem, miután magamat színházi viszonyaink felől értesittetem, é s ennek következtében határzottan ki­mondám, és ismételtem több ízben gróf Ráday előtt azon óhajtásomat, hogy másra ruháztassék e’ hivatal, mert arra, hogy én áldozzam fel magamat rá, nincs semmi ok. Gróf Ráday ellenben úgy nyilatkozott, hogy neki egyedül bennem van bizodalma,’s hogy bizodalmát más valaki iránt ráerőszakolni nem lehet. Hasonlólag nyilatkozának töb­ben is, a’ szinházi ügynek és ennélfogva nemzetiségünknek baráti ’s köztök olly férfiak, kiknek tiszta hazafiságában. Ítélő tehetségében nem csupán nekem, de mondhatom az ország’ egy nagy részének van bizalma. Illy értelmű sza­vak hangzottak nagyobb részint az időszaki sajtó’ útján is. E’ helyzetben illett ’s némi erkölcsi kényszer is volt, magam’ meggyőződését más, nálam sokkal élesebben látók’ meggyőződésének alárendelnem, azért eltökéltem magam az igazgatói hivatal’ elvállalására, ha annak föltételei el­fogadhatók ’s jelen helyzetemmel összeegyeztethetők lesz­nek. Megkisértem­ az egyezkedést a’ főigazgató úrral, és némi különbözések’ kiegyenlítése után egybeolvadának véleményeink. Legnagyobb baj volt azonban az időre nézve. Egy részről gróf Ráday Gedeon, ki csak a’ jövő országgyűlésig van megbízva, nem érzi magát felhatal­mazottnak hosszabb időre intézkedni, mint csupán a’ jövő évi husvétig , mikor a’ most folyó szinházi év végződik ; más részről az én körülményeimre nézve igen káros , ma­gamat rövid időre kötelezni, és ideiglenes bizonytalan ál­lásért jelen viszonyaimat felzavarni, helyzetemet koczkáz­­tatni. Egyezkedésünk ez egy pont miatt sokáig húzódott, ’s már közel is állott a’ megszakadáshoz, mig végre en­gednem kelle­­tt is , nehogy (mint nem én, de mások mondják) az ügy miattam szenvedjen. Elvállaltam tehát az igazgatást fél évre (a’ jövő October’ 1-től az 1848-diki husvétig). Ezeknek elmondásával, habár untató vagyok is, tarto­zom magamnak és tartoztam azoknak kik kellő szempont­ból akarják helyzetemet megítélni. Én az igazgatást vá­gyam ellen ’s a’ nélkül, hogy az ügyre nézve magamat szükségesnek hinném, körülményeim és csendem’ felzava­rásával és, meglehet, kárommal vállaltam el, és elvállal­tam, hogy gróf Ráday Gedeont pótoljam, mig ő az ország­gyűlésen leend, ’s ott a’ színház’ jövendőjére nézve szük­séges intézkedéseket eszközlend, elvállaltam tehát tisztán áldozatképen, azért méltán várhatom, hogy helyzetem méltányoltatni fog, és szem előtt tartatni azon fontos kö­rülmény — ’s ez a’ fő ok , a’ miért itt nyilatkozom — miszerint állásom csak ideiglenes, csak fél évig tartó lé­vén, az nem ollyan , mellyben szinházi ügyeink iránt te­temes változások eszközölhetők. Nekem csak azon vágá­sokban lehet a’ gépet mozgatnom, mellyekben azt hiva­talom’ átvételekor találandom, mert igazgatási fél évem még csak nem is ij fél év, hanem folytatása az eddiginek, folytatása annak, mellynek kezdetére nem volt befolyá­som. Még ha új viszonyok’ alakítása volna is hatalmam­ban, fél év nem lehetne elégséges arra , hogy hatásomnak nagy eredményei legyenek. Olly bonyolult gép , mint a’ szinház, a’ legczélszerűbb reformok mellett is csak évek alatt mutathatna észrevehető eredményeket. Azért, ha talán valaki irántami hajlamból valami fényes sikert várna igazgatásomból, azt ezennel kérem, tegyen le illyféle re­ményeiről , mert én nem sokat eszközölhetek. Rajtam ugyan semmi sem fog múlni, mert eléggé szerencsés ter­mészettel vagyok megáldva, olly hivatalt is buzgóan vi­selni , mellyet kedvem ellen vállaltam el, ’s kedvet, ha kell, önmagam is birok magamban ébreszteni, de ezúttal a’ körülmények ollyanok, hogy csak szorgalom, pontos­ 2 *) Lásd : „Szózat a’ pesti magyar szinház’ ügyében. Baj­zától, Budán 1839.“ E’ könyvecskében több dolgok vannak megjósolva, mik azóta szinházi ügyeinkben be­következtek , holott akkor némellyek csak pártszózatot láttak beszédemben.­­ B.

Next