Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)

1847-07-01 / 906. szám

ság, rendtartás és szilárd jó akarat minden hasznosra és czélszerüre, mind az, mit ideiglenes helyzetemben ígér­hetek. Reformokra, bármi szükségét látnám is azoknak, ezúttal nem lehet kilátás. Pest, junius’ 28-án 1847. — B a­­­z a. Törvényhatósági dolgok, VASMEGYÉNEK folyó évi juniushó’ 17-én tartott rendkívüli közgyűlése’ alkalmával következő végzések hozattak. — Májushó’ 20-án megyénknek kemenesi és hegyháti járásaiban több határokat a’ jégeső annyira meg­károsítván , hogy az ottani lakosoknak a’ vetőmagra sem lehet reménységök, ennek következtében a’ károsultak’ tüsténti segélyezése végett egy bizottmány küldetett ki, melly rendelkezése alá vevén a’ megyei nemesi pénztárak­ban készpénzben találtató nyolcz ezer pengő forintot, az ezen veendő magot közöttük kiossza, ’s a’ szükség úgy kivánván , ugyanazon czélra tiz ezer pgc­ntnyi, a’ nemes megye’ nevében és lekötelezése melletti kölcsön’ fölvéte­lére felhatalmaztatott. — Ismét egy adat , hogy a’ KR. és RR. a’ polgári kötelességnek ’s a’ köztársaság’ czéljá­­nak megfelelni mindinkább igyekeznek. És ne mondja senki, hogy a’ közteherbeni osztakozást a’ kis birtoku ne­mesek akadályozzák. Megyénkben tapasztalhatni, mi­szerint ha a’ kiváltságosak’ mi­veit része az ügynek őszinte előmozdítója , akkor a’ többiek’ részéről valamint a’ pár­tolás fölösleges, úgy az akadályozás alig lehetséges. Le­het, hogy ezen irányt némellyek, különösen pedig a’ con­­servativek nem tartják alkotmányosnak ; azonban a’ con­­servativek erre nézve igen furcsán vannak. A’ Budapesti Híradóban hosszúnál hosszabb czikkekben lehetett olvasni, hogy ők a’ megyegyüléseket rendezni, mi végett a’ szó­nokokat a’ hallgatóktól megkülönböztetni, ’s ezen utób­biakat nemcsak szabálybeli, hanem testi korlátok közé­ szorítani törekesznek ; holott a’ vidéki conservativek a’ nemes atyafiakat, mint megannyi Cincinnatusokat, ekéik mögül a’ tanácskozási teremekbe unszolják, ’s meghagy­ják, hogy fütyköseiket az urak’hátán ne tánczoltassák — a’ min már volt okunk kételkedni, hanem azt bezzeg szá­jukba rágják, hogy a’ szép beszédekre — ne hallgas­sanak, ’s intéseikre a’ „nem kell“et harsogtassák. Ezekből nem tudunk mást érteni, mint, hogy a’ megyei conservativek vagy nem ismerik a’ Hiradó’ czikkeit, a’ mi egyik résznek sem válik dicséretére, vagy igen jól isme­rik, ’s azon nevezetes elvéből indulnak ki , miszerint va­lamint a’ többséget csak akkor kívánják tekintetbe vétet­ni , ha az ő részökre nyilatkozik , úgy az általok hall­gatóságnak bérmált „Nos Universitás’“ nagy részét csak azon esetben törekesznek mindennemű korlátok közé szo­rítani, midőn nincs az ő részükön. * * *) Mi noha azt hisszük, hogy a’ született törvényhozók’ ideje, ha illyen valaha létezhetett is, már lejárt; addig azonban, mig a’köz­­dolgokbani részvét képviseleti alapra fektetve nem lesz : a’ sz. korona’ mindenik tagjának jogait épségben kiván­­juk tartatni, egyedül a’ korteskedés az , mellyet kor­látozni szeretnénk. Teremeinkben az anyagi erő nem szállna harczra az ész’ erejével, ha a’ korteskedés olly korlátlan nem garázdálkodhatnék ; a’ nemes atyafiakban még nem érett meg a’ közjó’ szeretete annyira, hogy annak elő­mozdítására, a’megyei gyűléseken való megjelenésre költ­ségüket és idejüket ne sajnálnák, ’s ha egyik másik bejön is jó szántából, olly csendesen viselik magokat , hogy a’ Hiradóféle korlátok? ez esetben rájok nézve egészen fölös­legesek ; egyedül a’ korteskedés és ennek különbféle eszközei csőditik be és ingerelhetik fel őket, miszerint sem istent, sem embert nem ismernek. Egyik közelebbi gyűlésünkben hazánknak az újabb időkben tapasztalt poli­­ticai sülyedése felhozatván, közönségesen elismertetett, hogy az a’ korteskedésnek tulajdonítandó; el­len azon­ban ismerve az is , hogy a’ megye’ hatáskörében sike­res büntetését nem lehet feltalálni, ’s meg kellett elé­gedni, hogy kárhoztatása a’jegyzőkönyvben kimondatott. ’S midőn e’ miatt fájdalom tölti el keblünket, némi vi­gasztalásul elmondjuk, hogy megyénkben nem leend reá szükség. A’ korkérdések között leginkább a’ közteher­viselést lehetett a’ korteserőtől félteni , és ez az újabb időkben nálunk megszűnt pártkérdés lenni, és megyénk’ közszelleme sokkal erősebb, mint, hogy annak kárhoztatá­­sától a’ legvastagabb bőrű kortes- notabilitas is ne irtóz­nék. Nem volnánk méltányosak, ha itt elhallgatnánk, hogy erre nézve tiszti karunknak sokat köszönhetünk. A’ jelen szűk idő’ mostohaságának enyhítése körül következő szabályok határoztattak. Hirül adatni rendel­tetett , hogy azon szerződések, mellyek szerént a’ remé­lendő termények eladattak, az 1802: 21. t.czikk’értel­me szerint érvénytelenek lévén, mindazon pénz, mellyet illy eladás’ következtében az adózók előre nyernek, sajá­­tuk marad, a’ nélkül, hogy az eladott termést a’ vevő félnek kiszolgáltatni tartoznának. — A’ malomvám alább­­szállittatik, ’s az eddigi 10 és illetőleg 12-ik rész helyett, 14 és 16-ik rész állapittatik meg. Sulyszerinti mérték szerint a’ molnár' járandósága egy mázsától 6 1 '8 font ’s illetőleg a’ kisebb folyókon 7' 2 font. Hogy az őrlő és molnár között a’ mértékre nézve kétségek ne támadhas­sanak , tartozik minden község’ elöljárósága a’ kebelében lakó őrlő’ kívánatéra ennek őrlendő gabonáját megmá­­zsálni, erről neki bizonyítványt kiadni, mellyet a’ molnár a’ gabona’ átvételekor aláirni ’s az őrlőnek visszaadni kö­teles. Ki, ha nem kapott annyi és olly lisztet, mint az alábbi pontban körű­liratik , panaszával a’ járásbeli szolga­­biró vagy esküit úrhoz tüstént folyamodjék, kik nekie minden okozott költségeit és kárát a’ molnár által hala­déktalan megtérittetendik, azonfelül ezt, mint tolvajt a’ megye’ fenyitő törvényszéke elé állítják. (Ezen szabály­ban az előbbitől azon uj eltérés is van, hogy a’ molnár tolvajlásáért eddig pénzbeli, ezután azonban bűnvádi fe­nyítékre fog ítéltetni). Ha a’ molnár szárazon őröl, akkor a’ malomvámok’ levonása után, az elporlásra minden mázsa gabonánál 3 font számíttatván, 100 font gabona után 97 fontot tartozik a’ molnár visszaadni. És pedig jó mennyiségű és jól el­készített tiszta búzából finom lisztet 70 fontot, kenyér­lisztet lift, korpát 8ft, rozsból 100 font után fejér láng­lisztet 45 fontot, fekete lisztet 41­­2 fontot, korpát 10 fontot, összesen 97 fontot. Ha a’ gabona nedvesen őröl­­tetik, akkor egy mázsa helyett 105 fontot köteles a’ mol­nár kiszolgáltatni ugyanezen arányban. Azon rendszabályt, mellynek rövid kivonatát adók, a’ molnárok ajtaikon, mindannyiszor megveendő 12 pengő­­t büntetés’ terhe alatt kifüggesztve tartani kötelesek. Termésünk, valamint a’ szomszéd megyékben is — a’ többiről saját tapasztalásunk szerint nem szólhatunk — igen jó lesz. — A’ gabona’ ára tegnap igy állott: a’ búzá­nak pozsoni mérője v. ez. 13 ft 30 kr, a’ rozsé 12 ft; ez­előtt egy héttel a’­buza’ p. méreje 19 ft volt, és igy egy hét alatt 5, ft 30 krral csökkent. — H. V. NÓGRÁDBÓL. B.-Gyarmath, jun. 23. Közel fél éve, mióta Nógrádmegyéről csak rövid töredékek elennek meg e’ lapokban, ’s igy az egykori pajzán kedvű conservativnek szint’ e’ lapokban megjelent lecz­­keczikki jóslata, mellynél fogva a’ nógrádi ellenzék’ hír­lap’közlőit lassankénti elhallgatással vádolja, ’s ez által az ellenzéket is fogyottnak hinni szereti — némileg teljesülni kezd. E’ fél évtől óta a’ Kb. egy évnegyedes, két rend­kívüli közgyűlésekben tanácskoztak a’ közügyek felett. A’ r. levelező’ hallgatásának okát, mi tán hivatalos fog­lalatosságaiban rejlik, keresni nem akarjuk, egyszers­mind kijelentjük, miszerint mi senkinek ’s igy r.­­. urnák működési körébe sem szeretvén avatkozni, jelenleg sem viszketegségi vágyból, de legtisztább érzet-szülte szán­­dékunkból fogtuk fel a’ tollat, rajzolni és előadni a’ köz- és magáneseményeket, mind addig, mig ellenzékünk hir­­lapilag képviselve nem leszen *). Megm­andjuk pedig a’ történteket tisztán, leplezetlenül; mert egyáltalán nem engedhetjük azt, hogy e’ megye, melly mióta az ellen­zéki szellem e’ hazában él és uralkodik , mindig annak sorában állott és áll, most a’ legnevezetesebb ’s elhatár­­zóbb események előtt hirlapilag képviselve ne legyen. T. szerkesztő úr’ logalitásától pedig szabad legyen közlésünk­nek felvételét remélenünk. ##) A’ mai, mint B. M. fősz.biró igen helyesen megjegyzé, csak névszerint aratási közgyűlés’ tárgyai: az aratási bé­rek’ megszabása, fenebbi szónok szerint a’ bér’ megszabása a’ múlt sötét századok’ következménye, lehető legnagyobb igaztalanság, mert a’ RR. érdekletten határoznak a' sze­gény munkás’ verejtéke felett, — még pedig kihallgatat­­lanul. Azért szónok a’ bért szabad alkura kívánja bízni. Közben megemlitendő, miként Nógrádnak van ugyan e’ részben szabályozó végzése, de a’ melly végzés egyszers­mind a’ szabad alkut is megengedi, 's igy Nógrádban a’ szabad alku újság nem lévén , azt egyhangúlag helyeslék a’ következő szónokok is, jelenleg azonban, minthogy a’ nyomasztó szükség miatt a’ bármilly bérre csak éhség­­enyhités végett is ráállani kénytelen szegény munkással kijátszások könnyen történhetnének, az előbbi végzést megtartandónak vélték. K. F. tb. a’ végzést szinte fen­­tartani óhajtja , ’s pótlólag megjegyzi, miszerint me­gyei végzések e’ részben nem elégségesek, ’s valahány­szor a’ BB. e’ tárgyról tanácskoznak, mindannyiszor — úgymond — országos munkabér­ törvény’ nagy hiányát látja. Véleménye szerint: utasittassék a’ tárgy az ország­gyűlési választmányhoz, melly majdan véleményt adva, an­nak nyomán követeinknek illy törvény’ létrehozását uta­sításul adhatnók. Elfogadtatott, ’s a’ végzés megmaradt. Olvastattak István főherczeg ’s Mária Dorothea ná­­dorné ő fenségök’ üdvözlő felírásainkra kelt válaszaik. Miknek nyomán f. helyettes ur’ indítványára azon kül­döttség, melly főispán ő exójánál bucsutiszteletet ten, megbizatott az István főherczeg ő fenségénél teendő tisz­­telkedésre. Voltak, kik azt nem elégték, ’s köztudomásra jutván, mikép’ ő fensége szerte a’ hazában körutazásokat tenni szándékozik, ’s igy megyénket is hihetőleg megláto­­gatandja, megbízni akarák majd az első alispánt, majd az akkor rögtönözendő kisgyülést, hogy tegyenek és intéz­kedjenek a’ megyéhez méltólag. A’ többség f. h­uro­misá­ga’ indítványát fogadá el , sem alispánt sem kisgyülési intézkedésben nem látva azon méltóságot, nem azon el­járást, mit e’ megye soha szem elől elveszteni nem szokott. Mai napra lévén egy járásbeli megüresült sebészi hi­vatal’ betöltése kitűzve, a’ Kb. úgy megszónokoltak az or­vosi tudomány felett, mintha a’ tbiró egyszersmind szü­letett orvostanár is lenne. És vitatkoztak hosszasan és kimeritőleg, mig felkiáltás’ utján f. h. ő mlga Valló An­tal sebész és szülész urat, ki az ajánlkozók között a’ leg­több ’s legkitűnőbb ajánlatokkal volt halmozva, emlitett hivatal’ viselésére elválasztottnak jelenté. Egy szomszéd megyei tbiró nagy indignatióval kelt fel ’s kijelenté, mi­kép’ ő illy elnöki eljárással, ámbár — úgymond — az el­nöki jogok’örökös védője, meg nem elégszik, ő szólás végett fel volt írva , attól el nem állott, ’s igy szólott, még pedig csipősen, ’s a’ főispáni helyettest emlékezteti, miszerint ő (!) sokkal szendébb tanácskozásokhoz van szokva. P. F. tb. csodálkozását fejezé ki a’ tbiró ur által mondottak felett. Ha elnöki rész eljárást látott volna, első leendett, ki az ellen felszólal, de hiszen elnök ő misága végzéskimondás előtt felszólitá a’ Bket, meg­nyugszanak-e abban, ’s ha tbiró ur szólni akart, miért nem élt jogával. Elnök ő misága e’ nyilatkozat után szinte visszautasitá táblabiró urat, ’s megjegyzé, miként ő még szendébb tanácskozásokhoz van szokva, mint épen a’ táblabiró ur. Első alispán ur fájdalmas hirrel lepte meg a’ Béket; főadószedő Dömök János urnak ép’ e’ napokban történt halálát jelentvén, felhívta a’ RRket, intézkednének a’ pénztár és számadások’ átvételéről ’s megvizsgálásáról, egyszersmind inditványozá, fejeznék ki jegyzőkönyvileg 18 évi példás és hiv szolgálatiért méltó elismerésüket. A’ RR, ámbár a’ boldogult’ lelkiismeretes eljárásáról meg vannak is győződve, ezt megtenni mind addig, mig szám­adásai meg nem vizsgálvák, szokáselleninek hivék, ’s a’ pénztári számadások’ megvizsgálására küldöttséget nevez­tek, ’s ideiglenes pénztárnokká Horváth István sz.birót helyettesiték, ’s jövő augusztusi évnegyedes gyülésökre rendes választást határoztak. —s —s. *) Mi a’ megyegyülési rendezésnek csak egy módját ismer­jük, — a’ képviseleti rendszerre átmeneteit. De a’ milly nevetségesnek tartjuk az ős népgyülést hallgatóságra és tanácskozó testületre akarni osztani, szint’ olly veszélyes volna a’ képviseletet csupán a’ nemesség közé hozni be. — Szer­k. * *) Részünkről mindent elkövettünk, hogy legyen. Mi saj­náljuk leginkább, hogy felszólításaink sikeretlenek vol­tak. — S z e r­k. ** Szívesen. — S­z e r­k. Ungból, Hevesből, Esztergomból, Ugo­­csából érkezett tudósításainkat a’ közelebbi számokban adjuk. El Cl. FOLD. ANGLIA. Az alsóházban , jun. 14-én, tovább foly­­tattatván a’ portugál ügyek’ tárgyalása , Borthwick azt mondá, hogy, Canning’ példája szerint, a’ kormány­nak engedelmet kellett volna a’ parlamenttől kérni a’ be­avatkozásra. Lord John Manners. (A’„fiatal­ Anglia’“ tagja, és carlista- miguelista rokonszenvekkel bír.) A’ múlt ülésben nem találta a’ lord John Russell’ beszédével megmutatva, hogy a’ beavatkozás Portugália’ javáért , Anglia’ érdekében ’s európai háború’ megelőzése végett történt. Ha a’ beavatkozás szükséges volt, miért nem történt az meg hamarabb ? Ez által megakadályoztatott volna a’ kir. párt által elkövetett kegyetlenkedés. Dun­­combe. Ezen módositványt teszi, nyilvánítsa a’ ház, hogy: „Nagy-Britannia fegyveres beavatkozással élvén Portugália’ belügyeibe , az alsóház azt véli, hogy most már kötelessége a’ kormánynak, a’ béke’ helyreállí­tásával, minden hatalmában levő eszközzel arra munkálni, hogy a’ portugál népnek a’ jog-és alkotmány biztosítva le­gyen.“ Csodálja szónok, hogy a’ védlettek az ellenzéki pa­dokon máskor is illy ragaszkodást nem tüntettek ki az al­kotmány iránt. Ha ezen urak’ mostani viseletét hasonlítja az elébbenihez, semmikép’ sem képes elfojtani magában azon gondolatot, hogy a’ védlettek nem a’ portugál sza­badság’ ügyében szólalnak fel, hanem épen ellenkezően, mivel a’Dora Miguel’ győzelméről­ reményeik meghiúsul­tak. Szónok maga is nem kevéssé megbotránykozott kez­detben ezen beavatkozáson, de a’ házzal közlött oklevelek’ figyelmes olvasása után egészen más véleményre jött. Az angol kormánynak igen kényes helyzete volt ez ügyben, és szónok azt hiszi, hogy a’ kormány kellően megfelelt feladatának. A’ beavatkozás’ következése nem lesz káros a’ portugál szabadságra. Anglia már kiragadó a’ fegyvert a’ junta’ kezeiből, de ez még nem elég, ’s a’ mire szük­ség van, arról az előterjesztett módosítvány gondoskodik. A’ portugál nép nem hisz saját kormányában; ez igen természetes, de az angol alsóház’ határozott nyilatkoza­tában hinni fog. Az alsóház ennél nem tehet kevesebbet egy olly nép mellett, melly jogainak védelmére fölkelt. Ezen nyilatkozat erősebbiteni fogja az angol kormányt, ’s e’ mellett a’ beavatkozást olly módon viheti véghez, melly az egész civilizált Európa’tetszését meg fogja nyer­ni. M a c a u 1 a y hadseregi pénztárnok és minister. Az előterjesztett módositványt nagy örömmel hallottam. (Tetszés.) Ez magában foglalja azon elveket, mellyek a’ kormányt eddig is vezették , és ezután is vezetni fogják. Midőn a’ kormány a’ be nem avatkozás’ általános elvétől eltérni kénytelen, nehéz felelősséget vesz ez által magára, ’s ezen felelősség’ érzetétől mélyen át vagyunk hatva. A’ portugál kormány’ önkényes tettei az angol kormányt a’ kisebb rész’ választására kényszeriték. Az angol kormány először közbenjáró volt, ’s midőn e’ részben czélt nem érve, a’ kérdés európai közügygyé válandott, meg kellett politicájának változni. A’ spanyol kormány be akart avat­kozni, ’s ez által jön a’ portugál kérdés európai közügy­gyé. Vagy Spanyolországot kellett volna működésben hagyni, ’s ekkor elveszett volna a’ portugál szabadság, vagy pedig Spanyolországnak kellett volna hadat szenni, hogy be ne avatkozzék. Ezen utóbbi esetben európai há­ború üthette volna ki magát. Ezen felelősséget nem akarta a’kormány magára venni. Mi a’tárgy’ lényegét illeti, nyilvánitja szónok, hogy ha bár egész Európával harezra­­ kellene is szállani, az angol kormány az oportoi jun­tának egyetlen egy tagját sem fogja a­ portugál kor.

Next