Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)

1847-10-14 / 966. szám

műnk vala látni az ezen egylet’ rajztanodai növendékei’ müveinek kiállítását, ’s ezen müvek valóban minden mél­tányos várakozást teljesen kielégitenek. A’ rajzok’ na­gyobb része az építészet’ köréből van véve. Ugyanez al­kalommal egy másik igen örvendetes látványban, ’s mu­lattatva oktató előadásban is részesültünk. Derék hazánk­fiai, a’ Nagy-testvérek, ugyanis készítettek egy gőzmoz­donymintát, körülbelől egy lóerejüt, alkalmazván annál minden, újabb időkben a’ gép’ tökélesitése’ tekintetében létre jött leginkább angol, ugyszinte saját találmányai­kat is, ’s e’ gépet az iparegyesület’ teremében közszem­léletre felálliták. Gelenczey Pál úr pedig, mint az ipar­egyesületnél a’ mechanica ’s több rokon tudományok’ ren­des oktatója, szintolly népszerű, mint épületes társal­gási előadást tartott ez alkalommal a’ gőzről, annak ere­jéről, ’s alkalmazásáról históriai tekintetben, továbbá az álló gőzgépekről, ’s végre a’ művet a’ nagyszámú közön­ségnek bemutatta, ’s részletesen megmagyarázta. A’je­lenvoltak szives iljenekkel üdvözlék mind az előadót, mind a’ derék vállalkozó testvéreket, kik szakbeli isme­reteik’ bemutathatása végett saját munkájokon kívül mintegy 1000 p­ostot vállalatukra forditanak , ’s igy részükről diadalmasan czáfolák meg azon előítéletet, mint­ha a’ magyar e’ szakra nem bírna elegendő természeti hajlammal’s kitartással. Nem tudjuk egyébiránt, de fel­tesszük, hogy a’ középponti vasút’ igazgatósága , hol a’ derék testvérek működnek, nekik tehetségük — ’s szak­beli jártasságukhoz mért alkalmazást ad, 's képességök’ további kimutatására tért enged. — Jövő novemb.rie’ első napjaiban megjelenend Bartay Gusztáv és Ede szerzőktől saját költségükön „Magyar­­ország primásai“ czimű történeti életrajz, mellyben szerzők lehetőleg felhasználtak minden ide vonatkozó kút­főket. A’ 224 nyomtatott lapra terjedő, e’ nemben első magyar munka ára: 1 ft 20 kr.­pgő pénzben. — Megjelent Samarjay Károlytól „Kelet’ gyöngyei“ és „Dalok az alföldről“ czimü két versgyűjtemény, ’s mindkettőben nem egy-két csinos költeményre akadtunk. Ara az elsőnek 1 ft, a’ másodiknak 40 kr pp. — Színházunkban múlt hétfőn a’ pesti vakok’ intéze­tének két növendéke Duranik és Pap urak léptek fel egy­­egy zeneművel amaz hegedűn, ez zongorán. Ugyan­ekkor „Charlotte kapitány“ eleven franczia vigjáték elég kere­­seden adatott. Jövő szombaton pedig két új franczia vig­játék fog adatni. — A’ Honderű még él, de csak ollyformán mint fa­gyöngy, ’s más efféle parasyt természetű növények. Leg­közelebb azon divatot kapta fel, hogy Petőfi’ levelei közül a’ mellyik neki megtetszik utánnyomatja a’ „Hazánkból“ ’s hogy tettének ürügyet adjon úgy tetteit a’ gonosz, mintha ő neki azok nem tetszenének. Pedig dehogy nem tetszenek, hiszen épen azért közli e’ leveleket, hogy ol­vasóinak is legyen valahára karácsonya. — A’ Mercur pedig már meghalt, vagy tulajdonké­pen nem is élt, mégis ott ijeszti neve a’ zöldkert utcza’ lakóit. Mondják ójelenként kisérteni jár. — A’ magyar középponti vaspálya’ váczi és szolnoki vonalán od­ob. 4-kétől bezárólag 10-ig szállított szemé­lyek’ száma 9205-re megy. Legtöbb esik az utósó napra, a’ midőn 3017, — legkevesebb az utósó előttire, midőn 819 személy szállíttatott. Egyébiránt mindenik vonalra nézve külön szeretnék tudni a’ forgalmat. — A’ dunaparton, a’ halpiaczhoz közel, egy magtár minapában feltöretett, ’s belőle valami 20 zsák életet ra­boltak el. Igen természetes, hogy a’ rendőrség semmit észre nem vett. — Jövő szombaton, octob. 16-án az óbudai casino’ birtokosa a’ szegények’ felsegélésére fényes tánczvigalmat rendezend , hol az Egressy Béniféle jeles hangászkar fog működni. A’ belépti díj 40 kv pengőben , ’s a’ jótékony czél nagyon is megérdemli, hogy érte egyet-kettőt tán­­czoljunk. — Ő István főherczeg’ körútja. SZOMBATHELY, oct. 1. Ott hagyák el legköze­lebb ő fensége’ túl a’ dunai körutazása’ leírását, midőn a’ Balatonon tett rövid kirándulásából sept. 30-án Keszt­helyre estve megérkezett. Innen másnap reggel ő fensége Vasmegyébe utazott, a’ megye’ határán, Baltavárhely­­ségnél, Vasmegye’ határi küldöttségétől, az első alispán’ vezérlete és szónoklata mellett, üdvözöltetvén. Baltavár­ról Körmendre délután érkezett ő fensége, hol a’ gróf Erdődy Sándorné által adott lakomáhozi ülés előtt még a’megyének második küldöttsége’ tisztelkedését, a’fő­­ispáni helyettes’ szónoklata mellett, elfogadta. Ebédután útját tovább folytatta, ’s esti 8 óra tájban a’ megye’ szék­városába Szombathelyre érkezett. A’ város már ekkor nagyszerűen ki volt világítva. Ő fensége a’ püspöki lakba szállott. Megérkezte után csak hamar a’ megye­ már har­madik küldöttségétől üdvözöltetett, ez alkalommal a’ püspök’ vezérlete ’s szónoklata mellett , mellyre ő fen­sége többek közt válaszolni méltóztatott, miszerint „bol­dogult édes atyja’ nyomdokát szándéka követni, úgy kell lenni — mondá — uraim! hogy e’ haza boldog legyen ; uraim! egész életem’ egyetlen törekvéséül tekintem a’ haza’ javát és boldogitását.“ Ezután a’ dunántúli kéz.­tábla ’s Kőszegváros’ küldöttsége tevéli ő fenségének üdvözlő tisztelgésüket, mellynek végeztével a’ házi gazda által adott fényes, mintegy 70 személyre terített vacsora következett. Vacsora után a’főispáni helyettes által adott tánczestélyt is ő fensége meglátogatni kegyeskedett. Más­nap oct. 2-án Sopronmegyébe útját tovább folytatván , Vasmegye’ Sopron felől eső határáig ő fenségét a’ fő­­ispáni helyettes, több diszöltözetü urakkal egyetemben , elkísérte. Mikép’ fogadtatott Sopron’ városában ő fensége, lap­jaink’ közelebbi számában, már közlöttük. GYŐR. Bécsből, hova ő fensége dunántúli körútja’ végeztével, testvére Erzsébet főherczeg asszony’ össze­­kelési ünnepélyére felrándulni méltóztatott, oct. 6-kán déltájban indult vissza Sophia gőzösön Magyarhonba, ’s valami 7 óratájon érkezett Gönyühöz, hol azonnal Győr­­megye’ egyik küldöttségétől üdvözöltetett. Innen a’ Győr nevű gőzösön, a’ küldöttséggel együtt Győr’ városába hajózott, szállásra a’ püspöki lakban fogadtatván. Tisz­telegtek itt azonnal ő fenségénél a’ megye’ másik küldött­sége , Győr város’ tanácsa, a’ papság és katonai tisztikar. Azután a’ színházban tiszteletére adatott magyar előadást a’ szinházból visszatérte’ alkalmával pedig a’ kivilágított várost kegyeskedett megszemlélni. Ezt követte a’ püspök által adott fényes lakoma. Másnap reggeli 9 óra tájban Győrből Komárommegyébe gőzösön, mikép’ jött, ő fen­sége eltávozott. KOMÁROM, octob. 8. (István főherczeg’ fogadtatása. Nagy szerencsétlenség.)— Higyétek el, reszketve irja­tol­tam e’ sorokat,sorait egy eseményrajznak, melly rendki­­vülisége ’s iszonyusága miatt még e’ perczben is metszi szivemet. Úgy érzem, mintha az esemény’ körvonalai ég­nének emlékemen; mintha azon szerencsétlenek’ őrjöngő jajszavait hallanám, kik a’ nemzet’ ünnepeltjének láthatá­­sáni örömérzetek’ két pillanati közt egy nem vélt hanyag­ság­ áldozattul hullottak. E’ perczben érzem ezt, újólag midőn vázlatát akarom adni az eseménynek, mellynek szomorú tolmácsául hivattam fel. Királyi helytartónk ő fensége, korábbi tudósítás’ következtében e’ hó’ 6 dikán jöendett ebédre városunkba, fogadni a’ megye’ ’s város’ tisztelgéseit. Könnyű elgondolni, mint örült e’ megye ’s vendégszerető lelkes főispánunk , hogy kir. helytartónk­nak igy hosszabban leend időzni alkalma megyénk’ kebe­lében ; ’s mint örültek különösen főispánunk ’s a’ grófné ő exdljuk, hogy vendégszeretetüket és tiszteletöket annál nagyobbszerüleg ’s fényesebben leend szerencséjük tanú­síthatni. A’ megye tehát és főispánunk, ámbár egy ké­sőbbi sürgöny által arról tudósittatánk, miszerint ő fen­sége nem 6-kán, hanem 7-kén ’s csak reggeli órákra ér­­kezendik, minden lehető legnagyobb készületeket meg­­tőnek, hogy kir. helytartónk ő fensége magas állásához ’s érdeméhez méltó fény- és ünnepélylyel fogadtassák. Nem is hibázott semmi, sőt mondhatni, váratlan ’s va­lóban meglepő fény és pompa sugárzott ki mind abból, mi e’ tisztelgési ünnepély’ részleteihez tartozott. Ő cs. k. fensége Győrből gőzhajón lévén érkezendő, a’ megye’, város’, valamint a’ helybeli katonaság’ részéről is a’ kül­döttségek a’ nagyobb duna’ partján , a’ gőzhajós állomás­nál várták ő fenségét. A’ megye’ részéről igen nagy szá­mú ’s csinos bandérium vala felállítva ; ’s továbbá szép számú ’s fényes külsejű fiatal lovagok délczeg paripákon száguldozának a’ partokon, mellyeket a’ fegyveres pol­gárság, sürü nemzeti lobogók ’s özönlő népsokaság disze­­sitének. A’ belső hidfőnél a’ város czimerét ábrázoló dia­dalkapu jön felállítva, mig a’ város kisdunai partját a’ czé­­hek’ zászlói foglalák el. A’ menetre kitűzött utczák’ há­zain zöld ágak, koszorúk ’s egyéb diszjelképek tarká­idnak, ’s a’ megyeházat — hová ő fensége szállandó volt — kívülről az ablakokból nemzeti színben pompázó sürü zászlók, szőnyegek és koszorúk disziték; belül pedig a’ virágos zöld ágakkal bevont falazatú lépcső­kön főispánunk’ lelkes és kellemdus neje, Forray Júlia grófné ő exclja, ízletes nemzeti öltözéke’ ragyogó pom­pájában várta érkezendő magas és kedves vendégét me­gyénknek. Tizenegyedfél órakor egymást sűrűn felváltva dörgő álgyuk’ robaja hirdeté ő fensége’ érkezését, ki Győrmegye’ ’s városa’ küldöttségeinek fényes kiséretében Sophia gőzösön szerencsésen megérkezvén, a’felérin­­tett küldöttségektől még benn a’ gőzhajón üdvözöltetett. Ekkor a’ vele együtt érkezett József főherczeggel főispán ur’ diszes fogatú hintájába ülve, főispán ur’ társaságában az előre vonult roppant számú kocsik, banderisták, me­gyei huszárok ’s lovagok után a’ szigetből be a’­ városba hangos és folytonos éljenzések közt megindult. És a’ ko­csik’ eleje csaknem a’ megyeházhoz ért már, midőn a’ ko­csikon ülő tisztelgőket ’s az egész várost azon iszonyú hir rémiti meg, hogy a’ szigetből a’ városba vezető lábas­ hid leszakadt, ’s töménytelen ember veszett a’ dunába. E’ hírre az utczákon bámuló nép szivlázitó siralmak és jaj­gatások közt rohant a’ csakugyan leszakadt hid’ gyász­helyére, ki szülőit, ki gyermeki’ nevét kiabálva hajder­mesztő, őrjöngő szavakkal. A’ hidon és dunaparton ösz­­szerohant népnek e’ jelenete a’ kétségbeesők’ szivrepesztő lázadása volt, mellyet kény- és feljajdulás nélkül látni nem lehete. Ő fensége’ kocsija még a’ hidon volt, midőn kö­zelében a’ gyaloghidon mintegy 7—8 ölnyi hosszan a’ szakadás történt. A’ városi lakosság közt mai napon tör­tént tudakoló vizsgálat ’s összeirás’ nyomán — a’ még ki nem tudakolhatott idegeneket ide nem számítva — csu­pán a’ városi lakosok közül 79 en szakadtak a’ vízbe, kikből 20 részint halva kifogatott, részint Duna’ fenekén maradott. Mondhatjuk azonban , hogy még mindig fog­­dosnak holttesteket, ’s hogy a’ hidon még mind ez óráig lehet jajgató embereket találni, kik kétségbeesve kiabál­ják kedveseik’ és övéik’ nevét, zokogva intézvén szavai­kat az alattok elfolyó hideg hullámokhoz. Egy mentő csol­­nakostól hallók, ki a’ hidszakadás’ közelében lebegett ép’ akkor, mikép’ a’ leszakadt gerenda legalább is 40 vizbe­ hullottnak szakasztá be fejét, ’s a’ Duna’ vizét özönölve pirositá a' vér. Kir. helyt, ő fensége kocsijából hirtelen leugorva, sebesen futtatott csolnakok , orvosok és sebé­szek után , ’s m­illy érzékeny ’s szivrenditő jelenet fejlett ki elötte, midőn városunk sebésze a’ rendeletre rögtön megjelenvén , az elébe vonszolt holtak közt saját nőjét ismerte meg. E’ jelenetnél dermesztő fagy jegeszté meg a’ sziveket, midőn az embertársai’ segedelmére siető se­bészt saját nője’ holt teste fölött kelle szivszaggatólag jajgatva hallani. E’ szerencsétlenség közben a’ menet megállapodván, ő cs. k. fensége a’ történtek’ gyászhelyén legalább is egy órát tölte el a’ segélyérti rendeletek’ meg­tételében, hol is személyes fáradalmit nem kimélve, a’ holtakat önmaga megtekinté, ’s azokat az illető orvosok­­ét sebészekkel hűségesen vizsgáltatá. Az egész hidon, utczák’ mentében ’s mindenütt lehete hallani a’ nép’ kifakadásait, a’ hid’ illy rendetlen ’s rész állapota miatt. — Rendszerető erélyes első alispánunk , kinek aggodalmai minden hiányt gondosan keresnek fel , nem egyszer ’s nem kétszer, de többször hagyd meg a’ városnak, a’ kapitány-és szószólónak, hogy a’hidakat vizsgáltassák, ’s ha hiányosak, azokat az ünnepély’ elér­­keztéig a’ legjobb ’s legbiztosabb karba helyeztessék; egész készséggel tévén azon ajánlatot, miszerint hahogy a’ nép’ sokaságát a’ hidak ki nem birnák, inkább a’ me­gye’ részéről is kész fegyveres őröket ajánlani, kik a’ néptömeget a’ hidakról eltávolithassák. Azonban a’ város mindezekre csak azt válaszold, hogy a’hid miatt szük­ségtelen bárkinek is aggódnia, mivel minden a’legjobb rendben és karban van; és mégis csak a’ gyászesemény’ bekövetkezésével tudtuk meg, hogy a’ város igenis meg­vizsgáltatta illető bizottmánya által a’ hidakat, de csak az ünnepély előtti nap’ délutánján, mi — ha igaz — megrovást érdemel , miután , ha történetből csak­ugyan rosznak találtatott volna a’ hid , bizonyára a’ vizsgálat és ünnepély közti idő nem lett volna elég­séges a’ szükséges javítás’ eszközlésére. De még’ te­gyük fel, hogy a’ hidak’ vizsgálata rendes időben történt meg; de miután a’ szerencsétlenség mégis megtörtént, és pedig — miként a’ vízből kihalászott rothadt gerenda’ megtekintése után ezrek tanúsíthatják — csakugyan a’ hid’ rész karban létele miatt történt meg : kérdés, valljon a’ hanyagul véghezvitt vagy ügyetlen vizsgálat’ terhe közvetlenül nem a’ hidbizottmányi tagokat ’s közvetve pedig magát a’ körültekintő várost nyomja-e inkább, mint a’ haszonbérlőket, kiknek hidkezelése fölött a’ városnak, mint hatóságnak 63 tulajdonosnak szigoran ’s nem a'jelen esethez hasonló ügyetlen körültekintéssel őrködnie, szent és törvényes kötelessége? . . . Uraim, nem elég a’polgár­ság’ külfényét nyitani, de igyekezzetek inkább a’ tisztvi­selőket akképp választani ’s idomitni, hogy belfény köl­­csönöztessék az administratiónak, az igazság’ kiszolgál­tatása’ kezelésének, szóval mindannak, mi a’város’közön­ségének valódi jólétére tartozik. A’ mindnyájunkat szivmé­­lyig ’s érzékenyen meglepő gyászesemény ’ e’ véletlensége miatt megzavarodott diszmenet, ő fenségével elvégre a’ megyeházhoz jutott, hol a’ reá várakozó főispánná ő exójának karát nyújtván ő fensége, csinos magyar ruhába öltözködött ifjak’ során át főispán ur’ ékesen feldíszített szobáiba tért. Kevés idő múlva a’ kis teremben legelő­ször is a’ megye’ fényes küldöttségét fogadá, mellynek élén főispán ur, mint a’ küldöttség’ vezére ’s szónoka, remek és tartalomdus szavakkal üdvözlé ő cs. kir. fen­ségét , mellyre ő fensége illyformán válaszolt: „Uraim, ne várjanak tőlem e’ pillanatban ékes és hosszú beszédet, midőn az imént történt iszonyatos szerencsétlenségen lel­kem olly érzékenyen elszomorodott. Valóban, érzékenyen fáj nekem tudni, ’s bocsássanak is meg, uraim, hogy meg­jelenésem e’ szerencsétlenségnek ártatlan alkalmul szol­gála; ’s úgy hiszem, elég leend, ha röviden azt nyilvání­tom, hogy mindent, mindent hazám’ javára teendek.“ A’ lelkes és háromszoros éljenzés után , mi e’ nyilatkoza­tot követé, főispán ur által a’ küldöttség’ minden tagjai bemutattatának ő fenségének. E’ küldöttséget követék a’ katonaság’, sz. Benedek’ szerzete’, város’ és a’ dunán­túli ref. egyházkerület’ részérőli küldöttségek. Ő cs. kir. fenségét főispánunk által villás reggelire téríttetett igen fényes ’s legalább is 120 személyü nagyszerű gazdag asz­tal vára; de ő fensége, mivel igen kimért körutazási ide­jéből a’ fenebb leirt szerencsétlenségnék­ folytonos jelenlét legalább is egy órát elszakasztott, körútja’ kitűzött to­vábbi állomásaira sietett, a’ történt szerencsétlenség miatt minden további kiséreti pompát szerényen el nem fogadva. Képzelhetni tehát, milly érzékenyen fájt mind főispán ur ő­nmagának, mind a’ megyei rendeknek, hogy a’ város’ részéröl­ eme’ gondatlanság elragadá azon ritka és annyi szív’ hű óhajtásával várt szerencsét, miszerint ő cs. kir. főherczegségét lelkes körükben hosszabb ’s kellemes­ időre tisztelhették volna. Ő cs. kir. fensége igy délutáni 1 óra körül másod-alispán ur’ kiséretében álgyu-lövések ’s szivünk’ jó kivánatai közt városunkból legközelebbi állo­mására , gróf Károlyi Lajos’ lakhelyére, Tót-Megyerre utazott, végül megjegyezvén, miszerint ő fenségének olly kevés bizalma volt többé a’ város’ körültekintő gondjai’ egyikéhez, a’ hidakhoz, hogy a’ Vágduna’ hidján nem kocsin, de gyalog vélte legbiztosabbnak általmenni, a’ minthogy akként is cselekvők. — Törvényhatósági dolgok ESZTERGAMMEGYÉBEN oct. 5-én követválasz­tás vala. — Engedje a’ t. szerkesztőség, a’ követválasztási eseményeket, úgy a’ választás’ folytában tartott két nap 1 244

Next