Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-05-04 / 47. szám

még a legtúlcslgázottabb szenvedélyeket is a mérsékeltség­­ és nyugalom medrébe téríthetik. Nézzük, a törvényhozásnak Horvátország irányábani méltányos eljárása, Magyarország számos polgárainak testvéri felhívásai minő viszhangra találtak a Dráván túl? Az alkotmányos horvátok a századokon keresztül tar­togatott bécsi absolutismus romjai felett a közhaza sza­badságának, függetlenségének derülő reggelét hálás öröm­mel szemlélők. A mártiusi nagyszerű események fejlemé­nyeiben azon elvek fényes diadalát látva, mellyek mellett közel tizenegy év óta rendületlenül küzdöttek — a leg­biztosabb remények közt nyugottan néztek egy szebb jövő elé. És bízva az adott fejedelmi szó szentségében, nem so­kára elérkezettnek hivék az időt, mellyben az első füg­getlen magyar ministérium a közhaza kormányzását át­­veendi, és a századok hosszú során keresztül az önkény bilincsein fogva tartott nemzet szabad, független, nagy és hatalmas lesz. Az ilir párt a megbukott bécsi bureaucratiában hatal­mas támaszát és pártfogóját veszté el ; s most, midőn a szabadság és függetlenség nagy eszméje majd­nem egész Európát mozgásra, haladásra villanyozta, lehetett remé­lem, hogy az ik­rek, kik eddig az absolutisticus kormány­nál kerestek támaszt, s ettől vártak mindent, a bécsi ab­solutismus bukásával eddig követett irányuktól el fognak térni, s csatlakozandnak a magyar nemzethez, mellyel bal­sorsában könnyelműen elhagyának , melly részökre is egyenlő szabadságot, függetlenséget vívott ki. A mártiusi események folytán történtek is némi elő­­lépések a pártok egymásközti kibékülésére, s már-már polgárokat látunk egymáshoz közeledni, kik pár nap előtt mint ellenséges tábor álltak egymással szemközt. Többen az alkotmányos érzetű horvátok közül beiratták magukat a nemzeti őrsereg közé. De az ármány nem aludt, és előállt sötétben tervezett cselszövényeivel, hogy a rég óhajtott békét és egyetértést örökre száműzze Horvátország határaiból. Az ilir pártnak egyik hatalmas protectora, gróf Ko­­lowrat, végvonaglásai között is kinyújtva utósó mérges falánkját, a magyar szabadság megdöntésére czélozott. És a Kolowrat-féle iskola kibérelt tanítványa, dr. Gaj­­ki legújabban kir. tanácsossá­gon — mint az ezt neki tud­tára adó báni levél szól — patrioticus törekvéseinek és a haza iránt szerzett érdemeinek méltó elismeréséül Bécs­­ből csakhamar Zágrábba termett, a lázitás égő fáklyá­ját tartva kezében, és mestere tanácsát hiven követve, megkezdő nagy munkáját. Ezen ember, ki Horvátország békéjét, nyugalmát évek óta büntetlenül zavarja, egybegyűjté maga körül pártját, s a kibékülés ürügye alatt, az alkotmányos hor­vátok közül is meghivatott néhányat a ,,Dvoráná“ba,— ez az ilirek gyülhelye. És hosszasan beszélt egy nagy s ha­talmas szláv birodalomról, és múltán, leplezetlenül, szem­telenséggel párosult vakmerőséggel, százaknak hallatára, „a dynastia nevében ellenforrada­lomra hivá fel H ország polgárait, k­i­jelentvén, hogy Bécsben számos nagy urak, excellentiások, méltóság­osak járultak hozzá, könyörögvén, hogy, miután koldusokká lettek, csak egy­e­­dül ő mentheti meg őket. Az árvái, liptói, trencséni tótok csak alka­lomra várnak, hogy a magyarok el­len fölkelhessenek. Ki kell — úgy­mond — az ázsiai a­ristoc­rátákat — szerinte a magyarokat — az ország­ból hajtani, meddig ezek fognak raj­­tunk zsarnokoskodni, szabadok nem leszünk.“ Majd gr.Batthány Lajos miniszer­elnök el­len kelt ki, s személyét botrányos gúnyokkal illette. E vakmerő merényletre a jelen volt alkotmányos hor­vátok keble megrázkódott, és a legfeketébb polgári bűn­től eliszonyodott. Találkozott mégis közülök egy, ki ma­gát eddig alkotmányos horvátnak valló, és e párthoz tar­tozott ; most azon reményben , hogy a Magyarországtóli elszakadás által jobbágyai, a régi állapotba visszahelyhez­­tetvén, robotolni fognak ezentúl is, mi több , az ilir párt győzelemre vergődvén, ennek erőszakos fellépése még újabb aquisitióhoz is juttatandja— Gajnak kezet adott, és előadását sajátjává tette. Az alkotmányos horvátok az ilirek botrányos fenye­getései közt elhagyák a helyet, hol a magyar nemzet el­len az ármány nyíltan szövetett, s még azon éjszaka a várost elhagyni kénytelenittettek, mert éltöket veszély fenyegető. Gajnak fentebb említett föllépését egy szem­tanú, ki mindeneket látott és hallott, személyesen előter­jesztő az ország nádorának és miniszerelnöknek. Ennek következtében küldetett Zágráb megye főispánja Zágrábba Pozsonyból. Ő azonban összetett kézzel nézte a kicsapon­gásokat, mi több , ő maga hirdető, hogy a ministérium­­nak buknia kell. A sajtó sietett a Gaj által hirdetett tanokat közzétenni. Csakhamar proclamációk özöne áradt el mindenfelé Gaj szellemében. Harczrahívó gúnydalok köröztettek a ma­gyarok ellen. Egyik botrányos s lázitó czikk a másikat érte a nyilvánosság orgánumainak hasábjain. Romlásnak indult a személye­s vagyonbátorság. Majd Gaj vezérlete mellett egy — többnyire úton-út­­félen összeszedegetett s a zágrábi káptalan és zsidó köz­ségtől kicsalt pénzzel ilir costumébe öltöztetett — úti költséggel ellátott egyénekből­ álló küldöttség indult út­nak Bécs felé , ő felsége elébe a nemzet nevében egy 31 pontból álló petitiót terjesztendő, mellynek csaknem min­den pontja meghazudtolja az ilir párt egyik dühös Satel­­lesének — Osegovichnak — az országgyűlésen felhozott azon állítását , mintha a Magyarországtóli elszakadási szándék csak rágalom és ráfogás volna. A Dvoránába szorult nemzet nevében Bécsben baran­golt küldöttség visszajővén, — minő er­edménynyel, köz­tudomású dolog — a megkezdett féktelenkedés tovább folytattatott. A nemzeti őrsereg — melly törvény szerint a rend és szabadság fölötti őrködés végett rendeltetett, a kicsapongásokban senki által sem engedé magát felül­mulatni. Fölfegyverkezett nemzeti őrök hirdetők uton-út­­félen a halálos ítéleteket azon egyének ellen, kik soraikba nem állottak. Kijelölők a békés polgárokat, a­kiknek, mert a fanatikus ábrándokat nem osztják, felfüggesztésük elhatároztatott. Pár nap alatt a személy és vagyonbátor­ság annyira felbomlott, hogy az alkotmányos horvátok közül többen a várost elhagyni kénytelenittettek. A zágrábi középponti bizottmánynak — melly mint mondják a közbátorságra ügyel fel — egyik tagja, a fa­­­­naticus Ochidh Péter, a bizottmányi ülésben nyiltan ki­­■ mondd, hogy a nemzeti őrseregnek csak azon polgárok személy­i vagyonbátorsága fölött kötelessége őrködni, kik az ilir párthoz tartoznak. Ezen bizottmány parancsából a Pestről ide küldött egyének — Brodánovich és Pásztory — a nemzeti őrsereg által fegyver alatt a város házához kísértettek, és több órákig fogva tartottak. Az alkotmányos horvátok mind­ezen botrányos tények ellenében nyugodtan , visszavonulva zárták magukat. A báni kinevezésben a törvényes rend és béke helyreállítá­sának legkisebb biztosítékát sem láthaták, mert báró Jel­­lachich József személyében azon egyént ismerek , ki még mint az első báni ezered ezredese , az egész ezeredet ili­­risálta, a magyarok iránti rokonszenvének az által adta fényes jeleit, hogy mint exaltált ilir író , a magyarok el­len irt gúnydalokkal gazdagitá az ilir irodalmat. A súlyos aggodalom , mit minden alkotmányos horvát keblében övezett­, midőn Jellachich bánná neveztetését hallotta, csak hamar valósult. Ápril 18-án estve­ érkezett Zágrábba báró Jellachich, Horvátország bánja. És a hivatalába még be nem iktatott, a hivatalos esküt le nem tett bán mindjárt érkezése után első nap igazolta az „Oesterreicher Lloyd“ azon tudósítá­sát, miszerint b. Jellachich Horvátország dictátorává ne­veztetett ki. Ápril 19-én Zágráb megye első alispánja, J­e 1 1­a ó­­­é­bántól egy ilir nyelven szerkesztett hivatalos levelet ka­pott, melly magyar fordításban igy hangzik : „Alispán ur! Elhatároztam, hogy mind Turopolya községeinek huszonnégy bírái, mind a pokupszkói, po­­száviai szabadosok elöljárói, különösen a topolovecziek minél előbb jelenjenek meg előttem ; különösen pedig ezen báni parancsomnál fogva tegyen rendeléseket, hogy a tu­­ropolyaiak már holnapután itt Zágrábban előttem megje­lenjenek. Jelentse pedig mind a turopolyaiaknak, mind a szabadosoknak részemről, hogy én őket — ha ezen báni parancsomnak nem engedelmeskednének — mint láza­dókat fogom tekinteni, s velök mint illyenekkel kellő­leg fogok bánni. Továbbá parancsolom, hogy ezen Zá­gráb megye kebelében a rögtön­ítélő bíróságot tüstént hirdesse ki, azok ellen, kik a nemzet közt akár­mi módon a király, haza és nemzetiség pártolói ellen lázítan­i merészelnének. Mi illeti ezen báni parancsom kihirdetését és végrehajtását, önt és va­lamennyi hivatalnokot a legsúlyosabb felelősség alá te­szem. Zágrábban, ápril 19-én 1848. Báró J e 1 1 a é i é m. p. bán.c­íme a bánnak első hivatalos föllépése. Kiben csak egy kis alkotmányos érzés van , e levél tartalmából láthatja, minő után és irányban szándékozik Jellachich kormá­nyozni Horvátországot. Régi rendszer és terrorizmus,­­ ezzel akarja a Bécsben szőtt ármányt végrehajtani. Rög­­tönitélő bíróságot hirdettet azok ellen, kik a nemzetiség pártolói ellen lázítani merészelnének. És kik lehetnek ezek a nemzetiség pártolói? Gaj et Comp. Tehát ezeknek a közállományt veszélylyel fenyegető iránya ellen felszó­lalni lázadás. Eddig Magyarországban s a kapcsolt részek­ben a rögtönítélő bíróság gyakorolhatási jogát Magyar­­ország nádora szokta adni a törvényhatóságoknak. Ma már Zágráb megye számára maj didtálja a törvényt, s ha az exequens is ő lesz, úgy a nemzetiség pár­tolói ellen lázit­ók - féle kifejezésnek igen szé­les értelme lesz. Második hivatalos működése Jelachich Horvátország bánjának ez. Az ikirek már régóta dühöngenek az ország levéltár­noka, Ivassevich Aurél ellen, ki a milly tiszta, szintolly szilárd jellemű férfiú; csak az a baj, hogy nem tartozik az ilir párthoz, tehát őt megbuktatni most a legkedvezőbb alkalom. Kussevich megtevén a bánnál tiszteletét, rövid időre falura, — jószágára — ment; ezalatt a bán a levél­tárt Gaj, Kukulyevich által lepecsételteti, és Kussevich ellen nyomozó biróságot rendel, olly egyénekből állót, kik a levéltárnoknak esküdt ellenségei. B. Jellachich József mindjárt hivatalos működésének kezdetén, Gaj által környezve, az ilir pártnak élére állott, s mint a zágrábi katonaság, az egész határőrvidék főkor­mányzójának , kezébe van letéve az erő és hatalom,­­ mellyet az alkotmány és szabadság ellen minden pillanat­­­­ban használhat. Tehát katonai parancscsal, szuronyokkal­­ fognak kormányoztatni az alkotmányos polgárok; a föl­­fegyverzett tanuló ifjúság és proletáriusok új erővel fog­nak támogattatni. Báni parancs következtében még e h­ó­­nap fok­­án a körösi határőrvidéki katonaság Zá­grábba id fog szállíttatni. És mind­ezek a dynastia megmentéséért történnek .. . Hol a veszély, melly itt a dynastiát és trónt fenyegeti ?­­ A veszélyt csak azok idézhetik elő, kik Horvátországot Ma- -Mi­gyarországtól el akarják szakítani. Horvátországnak Ma- -fi gyarországgali szoros összetartása, csak erősíti és szilárd -n­yítja a dynastia és a trón állását. Szabadság rend nélkül fenn nem álhat, minden állom­ o­mánynak a szabadsággal párosult rend feszültsége. Ivinekdo élete s vagyona lesz biztosítva, ha a fölfegyverkezett tanfii nuló ifjúság és proletáriusok, mint eddig, úgy ezentúl iaó minden egyes felhívásokra személyeket fognak megtá­id­­adni, magántulajdont fognak sérteni? Igaz, a népköl nagy többsége nem osztja az ilir ábrándokat, de a fegy­­veres erő­s hatalom ellen nem tehet semmit a fegyvertelen,és tűrni kénytelen a jog és szabadság tápadóit. Mindezen botrányos jelenetek után mindenki meg­ is győződhet, hogy Horvátországban a kölcsönös kapacitá­sií fi­ók ideje már lejárt, s itt a dolgok annyira fejlődtek, de hogy többé engedékenységgel, melly különben is a gyá­fil­vaság szinét öltené magára, a törvényes rendet helyreállí­ IIr­tani nem lehet. Az alkotmányos horvátok tizenegy éven keresztül él­le­tök s vagyuuk feláldozásával küzdöttek ármány és erő-ös­szak ellen, azon törvényes kapocs fentartása mellett, mellye­l: a magyart a horváttal, mint testvért és rokont egybefűzi­st E kapocs további fentartását, de sőt biztosítását, szi-is/­lárditását a fejedelmi szó biztosította, melly a legujabbib­ tör­vények megerősítésében nyilatkozott. Horvátországban a fejedelmi szó szentsége vakmerően és meg van sértve, törvény, jog és szabadság eltiporva. B. Jellachich József Horvátország bánja, Magyar-ifjú ország nádorában a királyi helytartót el nem ismeri; ne­mi ismer magyar felelős ministériumot, nem törvényt,— nekem csak Gaj tanácsára s a horvátok vak engedelmességéről van szüksége; — és a Bécsben szőtt ármány Horvátor­or­szágnak Magyarországtóli elszakadásában kíván győzekvé­delmet ülni. Az alkotmányos horvátok velünk jós balsorsban mindr­­dig hiven osztozának; és most, midőn szabadok, függetle­­­enek lettünk, testvéreink a régi rendszer sorvasztó bű­di­­incsei közt tartatnak. Önsorsunk, szabadságunk , függetlenségünk, a közsös haza épsége, nyugalma és békéje mulhatlanul megkivánja azt parancsolja, hogy a fejedelmi szónak — melly a magyaerő és Horvátország közti százados testvéri kapcsok fennállásíl­­sát a legújabb törvényekkel is biztositá — a kellő tiszttéls­let és engedelmesség minél előbb megadassák. Hogy Horvátországban a hozott törvények iránti tisztelt telet és engedelmesség mielőbb eszközöltessék, a törvévé­nyes rend és béke helyreállittassék, első és halaszthatlantt teendő, b. Jellachichot — mint a jelen kormány elveive­it homlokegyenest ellenkező s a közállodalmat, a közhasfiíi épségét veszélylyel fenyegető irányban működő egyénig báni hivatalától rögtön elmozditani. Tűrhetjük-e tovább, hogy a nemzet nyilt ellenségéne­k kezébe legyen letéve a teljes hatalom és erő, mellyet minim den perezben az alkotmányos szabadság ellen használhatdl Báró Jellachich a zágrábi katonaság és az egész had­­árőrvidék parancsnokává is von. Az alkotmányos horvátok e zsarnok parancsa alatt el­­­vérezhetnek azon elvekért, mellyek mellett évek óta rend­­­ületlenü­l küzdöttek, de sirjok fölött alig fog a szaba­ad­ság fája felnőni. Horvátország életével, sorsával , önéltünk, sorsum is van egybe kötve. Siessünk, míg nem késő, a fejedelmről szó, magyar törvény, a királyi helytartó és független mini gyar kormány iránt tiszteletet és kellő engedelmességet a Drávántul is eszközölni: a késedelem, bizonyos veszélyt hozand közhazánk alkotmányos szabadságára. Az úrbéri tartozások megszüntetése annyira megfejöli­eite vagyonviszonyainkat, hogy több félénk családfők e­l­­hamarkodott tettekre vetemednek. Seregestől bocsátják el tiszteiket és szolgáikat, mi által sok ezer ember kényelm­­étől fosztatik meg, s az elégedetlenség csirája tápláltatiik­i melly e mozgalmas időkben a közbátorság szempontjában is figyelmet érdemid. Tartsák inkább földbirtokosaink közös érdek által is to­vábbra is magokhoz kötve azon dolgozó értelmiséget és­ munkáskezeket, mellyek megannyi kamatozó tőkekilód gazdászatban. S mivel saját földeiket nem mivelhetik, at ad­janak bérbe az i­lyen feleslegessé vált gazdaság kezelőöréi­nek 30—40 holdnyi részleteket, a termesztmények'/4 vagr, Vg­dában, miként Olaszországban szokás. Körülményeink közt egyedül a földbirtokos által vr­ofi­zérelt észszerű bérrendszer vezethet sikerhez. A lombard-velenczei földbirtokosok, a múlt száz idők vége felé, hasonló viszonyokban voltak. A roppant gag­­­daságu herczegek és dogek utódai hirtelen koldusok i­de nek, miglen kábultságukból felébredve, önmagok látanifiai a mezőgazdászathoz. Ekkor mindenki sürgött-forgotttto’ elkényeztetett családokban, mellyek előbb csak hasztalkixi időtöltésben éltek. A földbirtokos kormányzó a gazdandá­got, s neje és gyermekei segiték a vagyonszerzésben, s.n előbb dologkerülő czifra inasok most kapa- és szántóval hoz láttak, s az uraság zsírjából hízott tisztek örülérm­étt ha most a jószág kis részét bérbe vehették. S igy a cs­a­lád­ életben eszközlött gyökeres reform által eltüntetni robot és dézma megszüntetéséből támadt bonyodalmakkal 898

Next