Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)
1848-05-04 / 47. szám
még a legtúlcslgázottabb szenvedélyeket is a mérsékeltség és nyugalom medrébe téríthetik. Nézzük, a törvényhozásnak Horvátország irányábani méltányos eljárása, Magyarország számos polgárainak testvéri felhívásai minő viszhangra találtak a Dráván túl? Az alkotmányos horvátok a századokon keresztül tartogatott bécsi absolutismus romjai felett a közhaza szabadságának, függetlenségének derülő reggelét hálás örömmel szemlélők. A mártiusi nagyszerű események fejleményeiben azon elvek fényes diadalát látva, mellyek mellett közel tizenegy év óta rendületlenül küzdöttek — a legbiztosabb remények közt nyugottan néztek egy szebb jövő elé. És bízva az adott fejedelmi szó szentségében, nem sokára elérkezettnek hivék az időt, mellyben az első független magyar ministérium a közhaza kormányzását átveendi, és a századok hosszú során keresztül az önkény bilincsein fogva tartott nemzet szabad, független, nagy és hatalmas lesz. Az ilir párt a megbukott bécsi bureaucratiában hatalmas támaszát és pártfogóját veszté el ; s most, midőn a szabadság és függetlenség nagy eszméje majdnem egész Európát mozgásra, haladásra villanyozta, lehetett remélem, hogy az ikrek, kik eddig az absolutisticus kormánynál kerestek támaszt, s ettől vártak mindent, a bécsi absolutismus bukásával eddig követett irányuktól el fognak térni, s csatlakozandnak a magyar nemzethez, mellyel balsorsában könnyelműen elhagyának , melly részökre is egyenlő szabadságot, függetlenséget vívott ki. A mártiusi események folytán történtek is némi előlépések a pártok egymásközti kibékülésére, s már-már polgárokat látunk egymáshoz közeledni, kik pár nap előtt mint ellenséges tábor álltak egymással szemközt. Többen az alkotmányos érzetű horvátok közül beiratták magukat a nemzeti őrsereg közé. De az ármány nem aludt, és előállt sötétben tervezett cselszövényeivel, hogy a rég óhajtott békét és egyetértést örökre száműzze Horvátország határaiból. Az ilir pártnak egyik hatalmas protectora, gróf Kolowrat, végvonaglásai között is kinyújtva utósó mérges falánkját, a magyar szabadság megdöntésére czélozott. És a Kolowrat-féle iskola kibérelt tanítványa, dr. Gajki legújabban kir. tanácsosságon — mint az ezt neki tudtára adó báni levél szól — patrioticus törekvéseinek és a haza iránt szerzett érdemeinek méltó elismeréséül Bécsből csakhamar Zágrábba termett, a lázitás égő fáklyáját tartva kezében, és mestere tanácsát hiven követve, megkezdő nagy munkáját. Ezen ember, ki Horvátország békéjét, nyugalmát évek óta büntetlenül zavarja, egybegyűjté maga körül pártját, s a kibékülés ürügye alatt, az alkotmányos horvátok közül is meghivatott néhányat a ,,Dvoráná“ba,— ez az ilirek gyülhelye. És hosszasan beszélt egy nagy s hatalmas szláv birodalomról, és múltán, leplezetlenül, szemtelenséggel párosult vakmerőséggel, százaknak hallatára, „a dynastia nevében ellenforradalomra hivá fel H ország polgárait, kijelentvén, hogy Bécsben számos nagy urak, excellentiások, méltóságosak járultak hozzá, könyörögvén, hogy, miután koldusokká lettek, csak egyedül ő mentheti meg őket. Az árvái, liptói, trencséni tótok csak alkalomra várnak, hogy a magyarok ellen fölkelhessenek. Ki kell — úgymond — az ázsiai aristocrátákat — szerinte a magyarokat — az országból hajtani, meddig ezek fognak rajtunk zsarnokoskodni, szabadok nem leszünk.“ Majd gr.Batthány Lajos miniszerelnök ellen kelt ki, s személyét botrányos gúnyokkal illette. E vakmerő merényletre a jelen volt alkotmányos horvátok keble megrázkódott, és a legfeketébb polgári bűntől eliszonyodott. Találkozott mégis közülök egy, ki magát eddig alkotmányos horvátnak valló, és e párthoz tartozott ; most azon reményben , hogy a Magyarországtóli elszakadás által jobbágyai, a régi állapotba visszahelyheztetvén, robotolni fognak ezentúl is, mi több , az ilir párt győzelemre vergődvén, ennek erőszakos fellépése még újabb aquisitióhoz is juttatandja— Gajnak kezet adott, és előadását sajátjává tette. Az alkotmányos horvátok az ilirek botrányos fenyegetései közt elhagyák a helyet, hol a magyar nemzet ellen az ármány nyíltan szövetett, s még azon éjszaka a várost elhagyni kénytelenittettek, mert éltöket veszély fenyegető. Gajnak fentebb említett föllépését egy szemtanú, ki mindeneket látott és hallott, személyesen előterjesztő az ország nádorának és miniszerelnöknek. Ennek következtében küldetett Zágráb megye főispánja Zágrábba Pozsonyból. Ő azonban összetett kézzel nézte a kicsapongásokat, mi több , ő maga hirdető, hogy a ministériumnak buknia kell. A sajtó sietett a Gaj által hirdetett tanokat közzétenni. Csakhamar proclamációk özöne áradt el mindenfelé Gaj szellemében. Harczrahívó gúnydalok köröztettek a magyarok ellen. Egyik botrányos s lázitó czikk a másikat érte a nyilvánosság orgánumainak hasábjain. Romlásnak indult a személyes vagyonbátorság. Majd Gaj vezérlete mellett egy — többnyire úton-útfélen összeszedegetett s a zágrábi káptalan és zsidó községtől kicsalt pénzzel ilir costumébe öltöztetett — úti költséggel ellátott egyénekből álló küldöttség indult útnak Bécs felé , ő felsége elébe a nemzet nevében egy 31 pontból álló petitiót terjesztendő, mellynek csaknem minden pontja meghazudtolja az ilir párt egyik dühös Satellesének — Osegovichnak — az országgyűlésen felhozott azon állítását , mintha a Magyarországtóli elszakadási szándék csak rágalom és ráfogás volna. A Dvoránába szorult nemzet nevében Bécsben barangolt küldöttség visszajővén, — minő eredménynyel, köztudomású dolog — a megkezdett féktelenkedés tovább folytattatott. A nemzeti őrsereg — melly törvény szerint a rend és szabadság fölötti őrködés végett rendeltetett, a kicsapongásokban senki által sem engedé magát felülmulatni. Fölfegyverkezett nemzeti őrök hirdetők uton-útfélen a halálos ítéleteket azon egyének ellen, kik soraikba nem állottak. Kijelölők a békés polgárokat, akiknek, mert a fanatikus ábrándokat nem osztják, felfüggesztésük elhatároztatott. Pár nap alatt a személy és vagyonbátorság annyira felbomlott, hogy az alkotmányos horvátok közül többen a várost elhagyni kénytelenittettek. A zágrábi középponti bizottmánynak — melly mint mondják a közbátorságra ügyel fel — egyik tagja, a fanaticus Ochidh Péter, a bizottmányi ülésben nyiltan ki■ mondd, hogy a nemzeti őrseregnek csak azon polgárok személyi vagyonbátorsága fölött kötelessége őrködni, kik az ilir párthoz tartoznak. Ezen bizottmány parancsából a Pestről ide küldött egyének — Brodánovich és Pásztory — a nemzeti őrsereg által fegyver alatt a város házához kísértettek, és több órákig fogva tartottak. Az alkotmányos horvátok mindezen botrányos tények ellenében nyugodtan , visszavonulva zárták magukat. A báni kinevezésben a törvényes rend és béke helyreállításának legkisebb biztosítékát sem láthaták, mert báró Jellachich József személyében azon egyént ismerek , ki még mint az első báni ezered ezredese , az egész ezeredet ilirisálta, a magyarok iránti rokonszenvének az által adta fényes jeleit, hogy mint exaltált ilir író , a magyarok ellen irt gúnydalokkal gazdagitá az ilir irodalmat. A súlyos aggodalom , mit minden alkotmányos horvát keblében övezett, midőn Jellachich bánná neveztetését hallotta, csak hamar valósult. Ápril 18-án estve érkezett Zágrábba báró Jellachich, Horvátország bánja. És a hivatalába még be nem iktatott, a hivatalos esküt le nem tett bán mindjárt érkezése után első nap igazolta az „Oesterreicher Lloyd“ azon tudósítását, miszerint b. Jellachich Horvátország dictátorává neveztetett ki. Ápril 19-én Zágráb megye első alispánja, Je 1 1a óébántól egy ilir nyelven szerkesztett hivatalos levelet kapott, melly magyar fordításban igy hangzik : „Alispán ur! Elhatároztam, hogy mind Turopolya községeinek huszonnégy bírái, mind a pokupszkói, poszáviai szabadosok elöljárói, különösen a topolovecziek minél előbb jelenjenek meg előttem ; különösen pedig ezen báni parancsomnál fogva tegyen rendeléseket, hogy a turopolyaiak már holnapután itt Zágrábban előttem megjelenjenek. Jelentse pedig mind a turopolyaiaknak, mind a szabadosoknak részemről, hogy én őket — ha ezen báni parancsomnak nem engedelmeskednének — mint lázadókat fogom tekinteni, s velök mint illyenekkel kellőleg fogok bánni. Továbbá parancsolom, hogy ezen Zágráb megye kebelében a rögtönítélő bíróságot tüstént hirdesse ki, azok ellen, kik a nemzet közt akármi módon a király, haza és nemzetiség pártolói ellen lázítani merészelnének. Mi illeti ezen báni parancsom kihirdetését és végrehajtását, önt és valamennyi hivatalnokot a legsúlyosabb felelősség alá teszem. Zágrábban, ápril 19-én 1848. Báró J e 1 1 a é i é m. p. bán.címe a bánnak első hivatalos föllépése. Kiben csak egy kis alkotmányos érzés van , e levél tartalmából láthatja, minő után és irányban szándékozik Jellachich kormányozni Horvátországot. Régi rendszer és terrorizmus, ezzel akarja a Bécsben szőtt ármányt végrehajtani. Rögtönitélő bíróságot hirdettet azok ellen, kik a nemzetiség pártolói ellen lázítani merészelnének. És kik lehetnek ezek a nemzetiség pártolói? Gaj et Comp. Tehát ezeknek a közállományt veszélylyel fenyegető iránya ellen felszólalni lázadás. Eddig Magyarországban s a kapcsolt részekben a rögtönítélő bíróság gyakorolhatási jogát Magyarország nádora szokta adni a törvényhatóságoknak. Ma már Zágráb megye számára maj didtálja a törvényt, s ha az exequens is ő lesz, úgy a nemzetiség pártolói ellen lázitók - féle kifejezésnek igen széles értelme lesz. Második hivatalos működése Jelachich Horvátország bánjának ez. Az ikirek már régóta dühöngenek az ország levéltárnoka, Ivassevich Aurél ellen, ki a milly tiszta, szintolly szilárd jellemű férfiú; csak az a baj, hogy nem tartozik az ilir párthoz, tehát őt megbuktatni most a legkedvezőbb alkalom. Kussevich megtevén a bánnál tiszteletét, rövid időre falura, — jószágára — ment; ezalatt a bán a levéltárt Gaj, Kukulyevich által lepecsételteti, és Kussevich ellen nyomozó biróságot rendel, olly egyénekből állót, kik a levéltárnoknak esküdt ellenségei. B. Jellachich József mindjárt hivatalos működésének kezdetén, Gaj által környezve, az ilir pártnak élére állott, s mint a zágrábi katonaság, az egész határőrvidék főkormányzójának , kezébe van letéve az erő és hatalom, mellyet az alkotmány és szabadság ellen minden pillanatban használhat. Tehát katonai parancscsal, szuronyokkal fognak kormányoztatni az alkotmányos polgárok; a fölfegyverzett tanuló ifjúság és proletáriusok új erővel fognak támogattatni. Báni parancs következtében még e hónap fokán a körösi határőrvidéki katonaság Zágrábba id fog szállíttatni. És mindezek a dynastia megmentéséért történnek .. . Hol a veszély, melly itt a dynastiát és trónt fenyegeti ? A veszélyt csak azok idézhetik elő, kik Horvátországot Ma- -Migyarországtól el akarják szakítani. Horvátországnak Ma- -fi gyarországgali szoros összetartása, csak erősíti és szilárd -nyítja a dynastia és a trón állását. Szabadság rend nélkül fenn nem álhat, minden állom ománynak a szabadsággal párosult rend feszültsége. Ivinekdo élete s vagyona lesz biztosítva, ha a fölfegyverkezett tanfii nuló ifjúság és proletáriusok, mint eddig, úgy ezentúl iaó minden egyes felhívásokra személyeket fognak megtáidadni, magántulajdont fognak sérteni? Igaz, a népköl nagy többsége nem osztja az ilir ábrándokat, de a fegyveres erős hatalom ellen nem tehet semmit a fegyvertelen,és tűrni kénytelen a jog és szabadság tápadóit. Mindezen botrányos jelenetek után mindenki meg is győződhet, hogy Horvátországban a kölcsönös kapacitásií fiók ideje már lejárt, s itt a dolgok annyira fejlődtek, de hogy többé engedékenységgel, melly különben is a gyáfilvaság szinét öltené magára, a törvényes rendet helyreállí IIrtani nem lehet. Az alkotmányos horvátok tizenegy éven keresztül élletök s vagyuuk feláldozásával küzdöttek ármány és erő-összak ellen, azon törvényes kapocs fentartása mellett, mellyel: a magyart a horváttal, mint testvért és rokont egybefűzist E kapocs további fentartását, de sőt biztosítását, szi-is/lárditását a fejedelmi szó biztosította, melly a legujabbib törvények megerősítésében nyilatkozott. Horvátországban a fejedelmi szó szentsége vakmerően és meg van sértve, törvény, jog és szabadság eltiporva. B. Jellachich József Horvátország bánja, Magyar-ifjú ország nádorában a királyi helytartót el nem ismeri; nemi ismer magyar felelős ministériumot, nem törvényt,— nekem csak Gaj tanácsára s a horvátok vak engedelmességéről van szüksége; — és a Bécsben szőtt ármány Horvátorországnak Magyarországtóli elszakadásában kíván győzekvédelmet ülni. Az alkotmányos horvátok velünk jós balsorsban mindrdig hiven osztozának; és most, midőn szabadok, függetleenek lettünk, testvéreink a régi rendszer sorvasztó bűdiincsei közt tartatnak. Önsorsunk, szabadságunk , függetlenségünk, a közsös haza épsége, nyugalma és békéje mulhatlanul megkivánja azt parancsolja, hogy a fejedelmi szónak — melly a magyaerő és Horvátország közti százados testvéri kapcsok fennállásílsát a legújabb törvényekkel is biztositá — a kellő tiszttélslet és engedelmesség minél előbb megadassák. Hogy Horvátországban a hozott törvények iránti tisztelt telet és engedelmesség mielőbb eszközöltessék, a törvévényes rend és béke helyreállittassék, első és halaszthatlantt teendő, b. Jellachichot — mint a jelen kormány elveiveit homlokegyenest ellenkező s a közállodalmat, a közhasfiíi épségét veszélylyel fenyegető irányban működő egyénig báni hivatalától rögtön elmozditani. Tűrhetjük-e tovább, hogy a nemzet nyilt ellenségének kezébe legyen letéve a teljes hatalom és erő, mellyet minim den perezben az alkotmányos szabadság ellen használhatdl Báró Jellachich a zágrábi katonaság és az egész hadárőrvidék parancsnokává is von. Az alkotmányos horvátok e zsarnok parancsa alatt elvérezhetnek azon elvekért, mellyek mellett évek óta rendületlenül küzdöttek, de sirjok fölött alig fog a szabaadság fája felnőni. Horvátország életével, sorsával , önéltünk, sorsum is van egybe kötve. Siessünk, míg nem késő, a fejedelmről szó, magyar törvény, a királyi helytartó és független mini gyar kormány iránt tiszteletet és kellő engedelmességet a Drávántul is eszközölni: a késedelem, bizonyos veszélyt hozand közhazánk alkotmányos szabadságára. Az úrbéri tartozások megszüntetése annyira megfejölieite vagyonviszonyainkat, hogy több félénk családfők elhamarkodott tettekre vetemednek. Seregestől bocsátják el tiszteiket és szolgáikat, mi által sok ezer ember kényelmétől fosztatik meg, s az elégedetlenség csirája tápláltatiiki melly e mozgalmas időkben a közbátorság szempontjában is figyelmet érdemid. Tartsák inkább földbirtokosaink közös érdek által is továbbra is magokhoz kötve azon dolgozó értelmiséget és munkáskezeket, mellyek megannyi kamatozó tőkekilód gazdászatban. S mivel saját földeiket nem mivelhetik, at adjanak bérbe az ilyen feleslegessé vált gazdaság kezelőöréinek 30—40 holdnyi részleteket, a termesztmények'/4 vagr, Vgdában, miként Olaszországban szokás. Körülményeink közt egyedül a földbirtokos által vrofizérelt észszerű bérrendszer vezethet sikerhez. A lombard-velenczei földbirtokosok, a múlt száz idők vége felé, hasonló viszonyokban voltak. A roppant gagdaságu herczegek és dogek utódai hirtelen koldusok ide nek, miglen kábultságukból felébredve, önmagok látanifiai a mezőgazdászathoz. Ekkor mindenki sürgött-forgotttto’ elkényeztetett családokban, mellyek előbb csak hasztalkixi időtöltésben éltek. A földbirtokos kormányzó a gazdandágot, s neje és gyermekei segiték a vagyonszerzésben, s.n előbb dologkerülő czifra inasok most kapa- és szántóval hoz láttak, s az uraság zsírjából hízott tisztek örülérmétt ha most a jószág kis részét bérbe vehették. S igy a család életben eszközlött gyökeres reform által eltüntetni robot és dézma megszüntetéséből támadt bonyodalmakkal 898