Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-06-10 / 79. szám

kö­zelebbi o­r­s­z­ágg­y­űl­é­s­e­n alk­o­t­o­tt törvények értelmében határozottan fentartani akarom, s ennek folytán a horvátországi bánnak a kellő utasításokat már kiadtam , ebbeli kérelmeteket meg nem ad­hatom, hogy mégis a Horvátországban ez időszerint elter­jedt nyugtalanságokat minél előbb eloszlathassam, a bánt ma­gam elébe rendeltem. További rendeleteimet a maga utján rövid időn tudatom veletek.“ (Közl.) —Máramaros-Szigetről több tudósítást kap­tunk a wü­ttembergi magyar huszárok hazajöveteléről. Váro­sunkban, — írja egyik tudósítónk — ma rendkívüli esemény adta magát elő. Gallicziából a würtembergi huszár­ezrednek 131 főből álló százada Lenkey János kapitány és Fiáth Pom­­pejus főhadnagy vezérlete alatt május 31-én érkezett körünkbe. Ezen ezred már 21 év óta tanyázik lengyel földön. Debreczen vidékéről,a hajdú városokból sok derék magyar legényt vittek ki oda. A 2-ik század, Lenkeyé, kitünőleg jeles egyénekből áll. A mi márcziusi napjaink folytában e vitézek valahogy a Pesti Hírlap számaihoz jutottak. Itt olvasták a dolgok jelen helyzetét. Olvasták, hogy a haza veszélyben van ; olvasták Petőfinek „Most, vagy soha,“ lelkes buzdító verseit.­­ A hon­szeretet érzelme mélyen dobogott fel kebleikben, és elhatá­rozták Lenkey százada közvitézei, hogy illy vész idején távol a hontól maradniok nem lehetvén, elhagyják állomásukat, és a kedves honba vissza fognak térni. Ezen határozottságot, tervet és módokat maguk a közvitézek főzték ki. A káplárok, őrmesterek csak az elmenetkor értesültek. Maguk a vezető tisztek, Lenkey és Fiáth, mitsem tudtak az egészről. Fiáth már akkor, midőn helyükről Mariupolról elindultak, erővel ültet­­tetett föl a szekérre, a fegyverek töltve fejének szegeztet­­vén. Lenkey pedig hon nem lévén, midőn a tábornagy, kora értesittetvén az elmenetről, őt, mint igen kedvelt tisztet, legényei után küldené, hogy szép szóval visszahívná őket, ezek Lenkeyt is kocsira ültették, és elhozták. — Olly elhatá­rozottság és lelkes bátorság uralkodott a legények lelkületé­­ben, miszerint készek voltak halni s elvérzeni, inkább, mintsem visszamenni idegen földre. — A kétség és vész félelme ere­jüket megfeszítette. 21 óra alatt 17 mérföldet haladtak. A Dniszter folyamot lovaikkal átúsztatták. Május 28-án elin­dultak, és 31-én Szigeten voltak. A pénztárból mit sem hoz­tak el. A határszélen megesküdtek, hogy senki vagyonát sem fogják bántani. Itt Lenkeyt lóra ültetvén, kérték, vezetné már most hazájukba, itt vak engedelmességet esküdvén neki. Ő rögtön tudósította a megyét az esemény felől. Pogány al­­pán mindenféle rendeleteket megten a szives elfogadtatásra. Az itt fekvő lengyel katona­tisztségnek pedig megmondatott, hogy ezen magyar legények iránt a megye fog most rendelkezni, s nem ők, kik huszárainkat Gallicziába visszaküldetni akarták.­­— Szigeten roppant örömmel fogadtattak. — Az egész város elejékbe ment. A nemzetőrség felállittatott. A tanulóság megje­lent. Zászlókkal és örömrivalgásakkal frigorbta**ok­ — U­la~,il­lásolásuk végett veszekedtek a lakosok egymás közt. A me­gye háza előtt sorba felállott az egész század. Lenkey lelkes beszédben felszólitá a hatóságot, rendelkezzék felölök, mig a ministérium sorsuk felett határozand. Kivánta, állítsák oda, hol veszély van. — Este pompás lakoma rendeztetett a derék század számára. Magok az urak szolgáltak a legényeknek. Lelkes beszédek tartattak. Mindenben a honszeretet forró ér­zelmei nyilvánultak. — Megható volt a huszárokra, kik a szökés után kemény büntetést várhattak, illy fogadtatás. Ki­rántották a nemzeti zászlót a deákok kezéből, s rázták, és sor­ban fogdosták, csókolák. Midőn a város alatt a zászlók eléjök vitettek, egy közvitéznek lova azoktól megijedvén , megvere­gette lovát, ez mondván: szokjál már egyszer, ha muszka ló vagy is, e zászlóhoz, mert e zászló alatt kell ezután vívnunk, ha élünk. — N.-K­ikindóról jun. 1-ről írja levelezőnk, mi­szerint a lefolyt szomorú eseményeket, zavarokat nem csupán a nemzetiség elleni törekvéseknek kell tulajdonítani. Sokkal régibb és a köznapi szükségekkel szoros­ kapcsolatban levő viszonyok vetették meg azoknak alapját. A parázs­tűz meg­volt, forrt, s csak egy szikra hiányzott, melly azt lángra lob­­bantja. — Pártok keletkezvén e kerületben 10 év előtt, ha­talmuk terjesztésére— kitelhetőkép dolgoztak. Főkép a hely­­ségi, városi előjárókat igyekeztek pártembereikből választatni. Innen kezdődnek a vesztegető korteskedések , itatások stb. Ezek legfőbb mértékben folytak Kiksodán. A nép alja felhasz­náltatott , és a vagyonos rész visszavonult a választó helyek­ről. — így vettetett meg a népaljasitás alapja. — Illy körül­mények közt történt 1837-ben a majorsági földek felosztása. Ezután mindjárt történtek panaszok a felosztás igazságossága ellen. Vizsgálatok is történtek , de siker nélkül. A földek forgásba jöttek , és nagyrészt a birtokosok kezeire kerültek, így a becsár négyszeres­­en, így született a földfelosztási eszme. Ezen eszme összekapcsoltatott a tisztújítás érdekeivel. Minél jobban közelgett annak ideje, annál valószínűbb­­ön a felosztás lehetsége a nép fejében. Hogy a pártok embereiket vigyék a biró­­s tanácsi székekbe , ígéreteket tenek, mellye­­ket szándékukban sem volt megtartani. — A nép ellepte az utczákat. Itatás után járt. — A tisztujitás megtörtént , és a nép követelte bérét , a tett ígéreteket. — Középút gyanánt az javaltatott , hogy az illetőségen túli és a karakter-földek osztassanak ki. De a nép ezzel nem elégedett meg. Egészen új felosztást követelt. Ehhez járultak különféle izgatások. A birtokosok fenyegetőztek, a néptömeg viszont. Husvét heté­ben a nemzetiségi bujtogatások is létrejöttek. Utczákon a nép tolongott. Heves szónoklatok tartattak. Az ünnepek munka nélkül hagyták a népet, melly illy napokon az evés-ivásban mértéket is halad, így illy anyagok forrongása , működése volt legnagyobb hatással , hogy a rég gyurongó anyag kitör­jön , s az ismeretes eseményeket idézze elő.­­ Az érmelléki ref. egyház néptanítói Biharme­gyében május 26-án tanácsko­mányt tartván, kérelmeik tel­jesítésére a tractust, vagy, ha kell a superintendentiát, sőt szükség esetében a ministériumot is felkérni elhatározták. Több pontjai ezen petitiónak ezek: egyenlő rang a papsággal; ennek folytán befolyhatás minden egyházigazgatási és bí­ráskodási ügyekbe és egyenlő fizetés. Továbbá a közczél abban is áll, mikép­p Pesten összejövendő protestáns gyüle­kezetben a néptanítók is képviseltessenek. Hogy ezek sike­rüljenek , szükség, hogy az egész ország tanítói felébredje­nek , és közremunkáljanak. Kell, hogy tanácskozzanak, és kérelmeiket előterjesszék. Erre tehát felszólíttatnak minden községi tanítók, így vélik , hogy közös erővel a sérelmek or­vosolhatók , a kérelmek teljesíthetők lehetnek.­­­­—Zemplénből, máj. 22-ről írják, e napon tar­totta a megyei rendes bizottmány első ülését. Előkerült a ren­dezett tanácsok kérdése. A bizottmány a jelentkező községek viszonyait meg fogja vizsgáltatni, valljon alkalmasak-e rende­zett tanács kiállítására. A nemesi hadnagy-székek törvény ér­telmében meghagyattak. Ha azonban a nemesség ezen hűbéri intézettől szabadulni akar, összeolvadhat a községi bíróság­gal. — Luzsinszki báró sajnálkozva szólalt fel a nép hálát­lansága miatt az adózó nemesség irányában. És óvást inditvá­­nyozott némelly zajongó lapok ellen. Azt felelték neki, hogy bármelly jólét elsilányul, ha mindig emlegettetik. Az óvások s más illy dolgok ideje pedig lejárt a sajtószabadság jogai után. — A ministérium iránt bizalom szavaztatott. A tiszt­viselők szaporításának kérdése és rendezése választmányra bízatott. Ez fogja az egyéneket is kiválasztani és megvizs­gálni, valljon birnak-e képességgel. — A kerületi törvény­székek felállítása elvettetett a megyei hatóság fentartása ér­dekében. Ezen urak különös fogalommal bírnak a pontos, gyors és könnyű bíráskodás felől. De még különösebbekkel a helyhatóság iránt, mellynek erejét a hibás, hosszadalmas és késedelmes jog­kiszolgáltatás sohasem fogja fentartani. A törvény pedig világosan parancsolja, ha a szükség úgy hozza magával. —Az iránt, főválasztói helyeken, vagy helységenként történjék-e a választók összeírása, az illető miniszertől fog felvilágosítás kéretni. — A követválasztási mozgalmak el­kezdődtek. Fájdalom, a nepotismus érdekei ismét dolgoznak. — Gy. A. május 12-i vádjai a tisztviselők ellen egy-két ki­nevezett, de nem választott egyénen kívül senkire sem alkal­mazhatók. — A nemzetőrök száma pedig nem 500, hanem csak 300. Ezek közt is vannak, kik csak kitüntetés végett íratták be magukat. — A gyakorlatok azonban jól mennek. A haladás észrevehető. És azért az azt kezelő főhadnagynak, Ordódi Kálmánnak, tartozunk köszönettel. — É. G. — Nagy-Bányáról Írják , a városi tisztújitás jun. 1-jén megtartatott . Minden a legszebb renddel ment végbe. A választók arczain látható volt az örömkifejezés , mert az összes polgárság vett részt tisztei választásában. Mindenki szult, »«gyült már a biztosi eljárás, mellye­l semmi haszon, annál több kár eredett. Most a kijelölési elnök tiszte­letből is elvégezte a teendőket , mig a boldogult absolut kor­mány biztosai fényes dijakat húztak. És ezekért még a válasz­tást önkénye szerint, különféle érdekekből is vezette. A vakon hódolni nem akarók kitörültettek a kijelöltek közül. Ez mind elmúlt, s ezen méltán lehet örvendeni. — Polgármester jön : Fésűs Menyhért, biró: Csausz István, tanácsosok: Matolcsi, Winterhalter, Schmidt, Pásztor, Nyirő; főjegyző : Haracsek Ignácz. — Az itteni nő-egylet kisded-óvv­intézetre tánczvi­­galmat rendezvén , ebből 100 p.­nt jött be. Most, tekintve a haza aggasztó veszélyeit , a lelkes hölgyek azon öszveget a honvédelemre felajánlották. Jellachichot az idevaló lakosok rabló-vezérnek tekintik. Hite van , hogy itt látogatást készül tenni. Szivesen fog láttatni. Hogy illően fogadtassák, a nem­zetőrök naponként szorgalmasan gyakorolják magokat. És ezen­kívül 24 álgyu is öntetett 3 — 3 fontos. — Erdődy Pál. — Mohácsról május 28-án írják : a bekövetke­zendő tisztújításra kijelölő választmányt kellett választani. E czélból máj. 2- án a város közgyűlést tartott. Indítványozta­­tott, hogy a választmány a városi tizedek szerint neveztessék ki. Ez a miniszeri rendeletek ellenére el is fogadtatott, és a választás utczákon , a legnagyobb zavarban, az értelmiség kizártával megtörtént. 22-én tartatott tisztujitás. Ezen rende­zett tanácscsal biró városban bírónak választatott: Borbély György földmives, albirónak Vidák J., ki írni s magyarul szólni nem tud ; főjegyzőnek az értelmiség jelöltje kizártával a dühöngő nép kedveltje Hatos Gusztáv; kapitánynak: Sztan­­kovics János, a pesti arany­kézből is ismeretes ik­r izgató; tanácsnokok lettek: Berta Pál, Simonovics Gy., Dadaics J., Karapángyi P., Lakk­a T., — Írni egyik sem, ma­gyarul kevesen tudnak. — A választás erőszak által történt. Az értelmesebbek nem akarván magukat veszélyez­tetni, elvonultak. Szomorú, hogy egy 10,000-nyi kereskedő város értelmiségén a tömeg ennyire erőt vehet. Bizton hisz­­szük, hogy a ministérium orvoslást nyujtana. Bernát J. '■ —V­erseczről. Czáfolat érkezett hozzánk. Kumano­­vics az e lapok 67. számában személyét érdeklő tudósítást alap­talannak nyilvánítja. Azt mondja, hogy örökké a szabadság bajnoka volt. E végett barátival hivatalát is el kelle hagynia. A temesvári programmot aláírta ugyan, de midőn az meg nem tartatott, attól is egészen visszavonult. Tagadja, hogy vezér­lete alatt Verseczen botrányok történtek volna. Rágalom az is, mintha nyom nélkül elszökött volna. A­mi pedig a verseczie­­ket illeti, ők tökéletesen nyugodtak, a kor szellemét becsüle­tesen felfogván. Tisztújítási mozgalmakon kívül más politikai izgatásra nem is gondolnak. — Zágrábból. A Pesti Hírlap 64-ik számában, az Agramer Zeitungból átvett azon állítás , mintha Zágráb megye első alispánja Savich , a bán törvényellenes rendeletei iránti engedetlenségét megbánva , ez értelemben tett jelentését — később a bán előtt —­ őrültségben írottnak nyilatkoztatta volna : a zágrábi német lap szerkesztője részakaratú, szánd­­ékos gyanúsításának és a nevezett alispán szavai gyalázatos elferdítésének tulajdonítható , s ez is csak a magát egy egész nemzet orgánumául feltoló lap többi hazugség­­ közé számít­ható. — Egy zágrábi. — Aradmegye, május 27-kén bizottmányi ülést tartott. Tisztviselőink nagyobb része hivataláról leköszönvén, az 1848 dik évi XVII-dik törvény értelmében helyettesíté­sek történtek. Az új elemből álló megyei közönség bizalma következőleg alakítá tisztikarát. Első alispánná lön Vörös Antal, 2-dikká Szőke Károly; főügyész: Kocsuba Mihály; alügyészek : Náray Imre, Vörös Pál; főjegyző: Nagy Sán­dor; aljegyzők: Kádas Péter, Kapitány Antal, Popovics Zsigmond ; törvényszéki ülnökök : Fábián Gábor, Lázár Lá­zár, Institóris Ignácz; honi főpénztárnok : idősb Lanka La­jos ; hadi főpénztárnok: Vörös Ignácz ; aradi járás főszolga-­­ bírája: Hofbauer Lajos; szolgabírák : Ormos Sándor, Rózsa Ferdinánd, Péterfy Adalbert. Esküdtek: Kosztolányi Már­ton, Bangó Ferencz, Bázel János, Karácsonyi Balás; kö­zépponti főszolgabiró: Dániel István ; esküdt : Lázár Kálmán; világosi járás: főszolgabiró: Sarka Lajos; szolgabirák: Csernovics János, Ambrus József, ifjabb Biró Imre; esküdtek: Malek Ferencz, Wank Simon, Meczner Ferencz, Kovács Dénes; zarándi járás főszolgabirája: Speck Imre; főszolgabirák : Bakó Imre, Czárán Antal, Ormos Péter; esküdtek : Kádas Ferencz, Kristsáfy Zsigmond, Szi­geti József, Kövi András; borosjenői járás főszol­­gabirája : Hendrey Ferencz; szolgabirák: Kornéli Sándor, Vank János, Kövér József; esküdtek: Somogyi Sándor, Rósa Ödön, Bartha Ferencz, Paskutz János ; alpénztárnokok: Dániel Lukács, Izsáky György, Nasztradin József, Salamon Ist­ván ; számvevők : Brünek Károly, Egyed Imre, Tessényi An­tal ; mérnök: Glatz József; levéltárnok: Jakabos Benjámin; előfogati biztos : Sörényi István; főorvos: Rósa József, Bitt­­ner Imre; várnagy : Zipser Antal ; selymész : Kosztolányi Sándor ; csendbiztosok : Szombaty Mihály, Stetila Kálmán, Pittner Péter, Gyürky Mihály, Dénes István, Degre György. — Kormányunk iránt határtalan bizalmat szavaztunk. — Megyénk nyugalma háborutlan. — Minden gondolatunk a kö­vetválasztás kérdésének korszerű megoldása felé irányul. Az oláh nép iszonyodik beíratni magát választóul. Fél a nemzet­őrség eszméjétől. — Aradváros május 26 án kezdé tisztújítását. Az egy hétig tartott szavazásnak következő eredménye van : Polgármester: Török Gábor (Arad megye volt első alispánja); bíró: Palk­ó Szilárd; kapitány : Schaiert Ferdinánd; tanács­nokok: Hajka Döme, Vrenovics János, Szekulits János, Mayer Imre, Blaskovits Imre, Petrik­a Pál, Petrovics Ján.; ; főjegyző: Kopcsányi Kristóf; főügyész: Klein József; al­­kapitány: Ebesfalvay Döme; levéltárnok: Nagy János; ; földbíró: Demján Antal; számvevő: Deák Alajos; főorvos­ : Munkácsi Miklós; sebész: Klein Ferencz; mérnök: Herr­­ Ádám. A német, oláh és rácz érdekek hatalmasan követel­­tettek, a magyar elem s különösen a magyar értelmiség sze­rényen visszavonult követelésével. Nem feledheti a tanácste­­­ rembeli kidorongolást. A nemzetőrség városunkban olly ki­r-­­r­ban van, min­t a legutósó magyar falu is szégyenlene. A gyö­­­­kéréstől kiirtott múlt tanáca és satellesei még gyermekko­­­ rában megölték a nemzetőrség eszméjét. Hiúság és hivatal- - vágy volt delejtüje lépéseiknek. Török Pál polgármesterünk értelmisége és erélye e tekintetben kellő biztosítékot nyújt. X. — Jászkunság, jun. 7-én. A balsors és nyoma-' *j fásban, melly alatt Magyarország sintődött, nem kis ré­szt té vén a bitorlások s nagy visszaélések a kis hazája. A forrada- -i lom előtt pirulva vallá meg a jászkun nevét. Az intelligentiát is jellemtelenség bélyegzé. Az eszmeharczokat köztermeinkbő­l !­s kizárta a néhai főkapitány. Ő vak engedelmességet kivárt. .­ És ha a viszhangokon kivül, mellyek szavait tördelve utáno- ~s­zák, azon egy-két egyén, kikből az ellenzék állott, a vissza- -t­élések ellen felszólalt, okaikra illy feleletet kaptak : hallgas- -e jón az ur, az ur mindig csak kaperáskodik. Az említett frí-­ fiúk népszerűségre vergődtek ugyan, de pártot nem alakitha­­tának. A tisztikar minden harmadik évben megmarasztalván ín, magát, fölebb csak Szluha, de csak a halál léptethette őket.St. — Ez volt Jászkunságban az aristocrátia, a „tekintetes.“ A LA nép nem szolga, de elnyomott, politicai jog, szellemi jobblét után nem vágyakodó; a pénztárak rész gazdálkodás, finné- -e­pélyek, ajándékok által kiürülve. . . . így találta Jászkunsá- -á­got a forradalom. — A szabadság hangja elhatott a legalacso- -o­nyabb viskókig; a coordináta eljött, s a nép megmentve érzé el magát nyűgeitől. Visszahívta követeit, s bizalmával koszo­yo­ruzta azokat, kik a nehéz időkben érdekei mellett fáradtak, máj — E tisztán magyar ajkú, egyérdekü, közös teherviseléshezs szokott népnél, hol a kevés nemesség előjogai a közszabada--*i­lomban olvadtak fel, hol a táblabirákat csupá­n fajtájáért tar--Tj­togattuk, az újabb intézvények minden rázkodtatás nélküli» mennek át az életbe, s egy leend azon tiszta, ép elem közt,fts mellyre a hon bátran építheti jövőjét, ha... ha volna egy ér­-T ganisáló ész, egy bizalommal környezett férfiú, ki folytonos l­l­e­kesedésben tartaná a kedélyeket, hogy nevére elnémulna az ár-i ra­mány, melly az értelmiséget egymásra uszítja . . . Szentkirá-yihá­lyi főkapitány. Erélyével , nagy talentumával úgy hisszük, más, képes leend­ő kerületeket saját lábukra állítani. A felsőházaltas odahagyja , követ lesz, több helyen akarják megválasztani. A községi tisztválasztások megtörténtek, többnyire rendb­ín­­ben , néhol ingerültség között. Azonban a krisisen túl va­ fl ü­gyünk , a nép elmozditá régi biráit, s nyugodt. Néhol jó aka­­ratnál egyéb nincs. F. u. 5-én vette kezdetét közgyűlésünk. A máskor üres vit term.t nép képviselői tölték meg. Felolvastattak a miniszté­­rium segélyre felhivó levelei. Adakoztak a községek. Abá­ki rom hó alatt behajtandó hátramaradt adót felajánlák. Indit­ Kit 536

Next