Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-08-04 / 125. szám
Péntek Megjelenik e' lap minden nap, hétfőt kivéve. Félévi előfizetés a'két fővárosban házhozhordással barit. «éH.k. 6 frt 30 kr., a' kiadóhivatalból elhordva 0 ft, postán borítékban estenként 6-szor küldve 8 frt, 4-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng.— Előfizethetni Pesten. szabadsajte-utczai szabadsajtaudvarttan 585. sz. a. a' kiadóhivatalban, egyebütt min 125. PESTI HÍRLAP Teljes számú példányokkal folyvást szolgálhatunk. Augustus 4. 1848.. . ♦én k postahivatalnál. — Aj antr. biroal*lomba 's egyéb kirll. tartományokba küldetni kívánt péld. iránt a' megrendelés csak a' bécsi es. fénosta-hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, 's egy 4-szer hasáhúzott apró betüjü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr.. *' kellős bzsáhu sorért pedig 10 ptttf kisxáostutik. /s X *41 Pest, jun. 3-án. Míg mi polgárháború közben, saját ügyeinket sóvárgunk itt minél előbb elrendezni, addig ama két hatalmas tényező, melly Európa sorsa fölött emelve tartja pallosát, nemhogy csökkent volna törekedésében, sőt hálóit mindig összébb vonja, s irányzatai mindig élesebben tűnnek elő. Gyakrabban mint valaha olvasunk illy kitételeket: szláv elem, német elem, román nemzetiségek. — Ezen összetömegülések eszméjében nagy csalódás van; ellenben egy igenis való s mindig izmosuló veszélyes irány, melly európai conflagrátió magvát hordja méhében. Illy összetömegülések a világtörténetekben nem újak, s következései csalhatlanul mindig ugyanazok voltak, t. i. előbb vagy utóbbi — feloszlás vagy szétdarabolás. — Régibb időkben ez, erőszak s felülkerekedés műve volt, a mi természetes, mert amit most, hosszú évek során át, a politika s az állományok féltékenységei amíg csak lehet, a vitatkozás s őrködés terén érlelnek ki, azt a régiek többnyire a csata terén, gordiusi gömbként, karddal oldották meg. Ha már most párvonalt huzunk a régi s a mostani közt, a szembetűnő különbség, melly élénkbe tünteti magát az , amikép jelenben, ha a papiroson s kamrákban vitatott kérdések kenyértörésre jőnek, sokkal veszélyesebbek, — mivel hosszas taglalgatás utján sokkal több meggyőződéssel vannak saturálva, minthogy azoknak feloldását, mint hajdan, egyedül az erő és számnak túlsúlya végrehajthatná. A fanatizálás emeltyűje is sokat vesztett régi erejéből, s hol kisebb-nagyobb erők s tágabb-szűkebb aggregátiók, olly aránytalanul állnak szemközt, ott a fanatizálás nem lehet többé azon compact mozditó, a minő, például, a régi vallási kérdésekben volt. Most, ha valami nagy igazságról, vagy rögeszmévé vált falladáról akarjuk a világot meggyőzni, okvetetlen az értelemnek kell az initiativát megtenni. S a meggyőződés, a tömegbe magába lassan szivárog át — de annál mélyebb gyökeret ver. Mind a mellett vannak olly inveterált balfogalmak, mellyeknek alaptalanságáról annál nehezebb az érdekletteket meggyőzni, minél több szenvedélyesség s mondanék előszeretet kiséri azon egyhangú álmokat, mellyeknek világát, mint a lepke a gyertyáét , büntetlenül egyes és egész nemzetek ritkán, vagy sohasem közelitették meg. Visszatérve előzményünkhöz, illy balfogalomnak s illusiónak tartjuk a nemzetiségi egységnek azon széles eszméjét, melly most olly gyakran és olly egyoldalú felfogásban van szőnyegen. A pánszlávok — mert ezeknek tág talapra helyzett nemzeti egysége, a jelenkor egyik legnagyobb kérdése — illy összetömerítését a szláv elemnek tervezgetik. — Számukat maguk mintegy 80 millióra teszik ; a külön elágazások rokonszenvéről, mint megalapított tényről szólnak. Lépjünk közelebb e nyolcvan millióhoz; ne ijedjünk meg tőle olly igen nagyon, hiszen Dávid király, egy parittyával kezében nézett Góliáthnak szeme közé, de ne is vegyük a dolgot kényelmüen. A nagy tömegekben reá t iv erő létezik , s hogy összes erőt fejleszthessenek ki, érdekegység feltételezendő. Kérdjük már most, mi azon összes erő, melly el még mindig szétvált s különböző érdekekkel biró, roppant tömeget a tett azon egységére fanatizálhatná , melly abból idővel, egy nagy összesített állományt érlelhetne ki? A nemzetiség , hol nyelv , helyzet, viszonyok anynyira különbözők, a fájdalom igen is alkalmas arra, hogy európai harczot idézzen elő, de sohasem arra, hogy valaha egy nyolcvan millióból álló népességű Száva consolidáltassék. E coloss, mint a régibb kor illy összetömegülései, belviszályok s belféltékenységek vérrel táplált egybeütközései alatt roskadna össze. Ne csalja meg magát senki avval, hogy ugyanazon gyöknek külön szétfajulásai , saját egyéni érdekeiket s néha hiúságaikat , egymásnak fel tudnák áldozni. Sőt az emberismeret arra vezet, mikép az illy szétfajulások közt, a rara concordia fratrum igen is igazolja magát. Mondják meg nekünk őszintén a pánszlávok: e nagy Szlavóniában, vagy Iliriában, nem fognak-e ama századok óta különvált szláv fajok már az első közvetlen teendők fölött összeveszni ? Mellyik teend például ama hetvenhét dialectus közt Szlávia diplomaticai nyelve? — Felfogja-e a cseh — a tulajdonképi szláv, — vagy lengyel — nyelve felsőségét áldozni ? — nemzetiségi kérdésekben pedig a nyelv, főtényező. Mennyire hisszük, — mikép , ha nem szláv dialectusok, hanem különböző nyelvek közt lenne a kérdés, akkor az álmodott Szlavóniában a szláv nyelvé lenne a belsőség, annyira meg vagyunk győződve , hogy a nagy Szlávia megalapítói már ezen első, szükséges kérdés megoldása fölött összevesznének egymással. A prágai szláv gyűlésben láttuk , mikép a külön falágozatok küldöttei, egymást meg nem érthetvén, végre németül kezdettek tanácskozni. — Tegyük fel már, hogy e közvetlen szükség födözésén túlleendnek, és sikerül a pánszláv képviselőknek e chaoticus nyelvzavarból— bölcs eredményhez jutni: — nem állnak-e akkor ama történeti visszaemlékezéseikben méltán büszke cseh és lengyel fajok egyes institutióinak összeegyenlítési kérdései elé? S lehet-e remélni, hogy olly különböző felsőségek alatt kiérlelt megszokások és nézetek, valaha , békés összeolvadásra kitisztuljanak, s orosz, cseh, lengyel s azon számtalan szláv fajok, mellyek szerte szigetelve élnek, mind ezen életkérdések fölött össze ne vesszenek ? s akkor ne lépjen inter ditos litigantes ama — bizonyos harmadik föl, kinek titkos terveit és vágyait, olly vaksággal mozdították elő a pánszláv tendentiák. A mit pedig felőbb mondtunk, föltételezi, hogy e szláv összetömegülés már bevégzett munka legyen ! — föltételezi, hogy Oroszország — s az osztrák birodalom szláv fajai — elválva régi dynásta házaiktól, egy új uralkodó alatt már az összetömegülés európai csatáját kivívták legyen — , de többet föltételez az, t. i. hogy egy colossális territoriális csere következtében — e tömeg nem elszórva , hanem együtt legyen. Hány évet szántak a pánszlávok e kis commassatióra s cambiumra, nem tudjuk, de annyit apodicticus bizonyossággal jósolhatunk nekik , — hogy egy európai háború előidézése kártékony ábrándok által korán sem lehetlen, — ellenben, ha mindent elérnek — egyet soha sem fognak elérni, t. i. a vérfolyamokba — s milliók oda fecsérelt életébe kerülő áldozatok után — a czélt — egy nagy szláv birodalom megalapítását — tehát mindent, csak azt nem, a mit akarnak. Aligha — ha a czél, mellyet magoknak kitűztek, nem épen olly sebetlenség, mint azoknak álma volna, kik a román fajok valahai összetömegítését tűzték volna ki föladatul. De legyen szabad itt — egy nagyobb bajítékú kérdést tennünk: megállhatnak-e e roppant összetömegülések, szemközt a kisebb terjedésű nemzetiségekkel, s van-e igazságos mérleg — hol — az erők illy aránytalan különbsége zavarja meg az egyensúlyt, s tartja folytonos védelmi állapotban — s folytonos elnyomatási félelemben azokat, kiknek száma kisebb, s kik helyzetüknél fogva — túlnyomó erők közé szorittattak ? S nincs meg ezen egyensúlyozási vágy sőt fenmaradási- s nemzetjogi tekintetben— ezen egyensúlyozási jog— minden népfajok s állományok közt? Lehet-e tehát egyébnek, mint a legeszeveszettebb számításnak azt hinni , hogy a legnagyobb összetömegülések idők folytával , meg ne történjenek, e természetes viszonyossági egyensúlyozás vágyának nyilvánulásai és szükséges fellépései által ? Valamint szép , tengerövedzett lába Európának — a kies Itália — egygyé nem olvad soha, mikép egy roppant német szövetség lehető ugyan, de egy kormány alatti összetömegülése a német elemnek sohasem történend , úgy a nagy szláv elem 80 milliója egy állományt, ama fanaticus pánszláv nézetek szerint, sohasem képezend:ki felel róla, ha a szláv elem, ezen ábrándos kilátások közben, nem leend e egy kedves rokonának áldozata, s nem fogják-e elámított fiai egykor felső Ázsiát Peter Paulovszkig megnépesíteni?) Végre, ha vértenger közepéből valaha e Szlávia mint sziget kiemelkedne , s előállna a túlnyomó barbaries és civilisátió közt a kérdés: hiszik-e a pánszláv irányok bujtói, mikép azon nagyobbrészt miveletlen s a szolgaság járma alatt elfajult tömegeknek , mellyekkel az oroszok által számuk betöltené ama milliókat: lenne-e annyi erejök, a civilizált nemzetek szükséges föllépését legyőzni ? — Mi ezt sohasem hisszük, sőt minél nagyobb leend ama tömegben a szám , annál bizonyosabb, hogy e csatát ki nem állja. Vívjanak ki magoknak a szláv fajok szabad Institutiókat, s hol azok, mint nálunk, már kivivattak, istenért — szűnjenek meg azon rabszolgaság felé gravitálni, — melly okvetetlen következése leend, — roszul számított összetömegülési terveiknek. Gondolják meg, hogy kárt iszonyút, de hasznot semmit sem tehetnek, maguknak pedig mindenesetre a legkevesebbet. — Jósika Miklós, ORSZÁGGYŰLÉS. Képviselőház ülése augusztus 3 - án d. e. 10 órakor. Napirend előtt szokás szerint az elnök ten jelentést azokról, mik hozzá beadattak, így bejelentő a királyhágón túli némelly ezász képviselők megválasztásán kívül Antal Mihálynak Verőcze egyik kerületéből lett megválasztatását, mit a ház szives éljenzéssel fogadott. Továbbá jelenti az elnök, miként Szidor Ferencz választása tárgyában a ház által kirendelt vizsgálat eredménye hozzá beadatott , s hogy a verificáló választmány az érvényesség iránt ítéletet mondhasson, ahhoz fog utasutazni. Végre több folyamodványokat is bemutatott a háznak, u. m. zemplénmegyei községek részéről az úrbéri viszonyokat illetőleg. — Erdélyből több folyamodványt, mellyekben a legelőre nézve történt sérelmek miatt a régi állapot visszaállítása kéretik; — Maros-Vásárhelyét, melly az erdélyi kir. táblának tovább is e városkebelébeni megtartását tárgyazza (zugós); — Krasznamegye emlékiratát, mellyben sérelmét jelenti ugyan ki a fölött, hogy Zilahvárossal egy választókerületté alakíttatott, de mégis kijelenti a ház határozata iránti hódolatát. — Végre Besze János esztergomi képviselő folyamodványát, mellyben mint őrnagy a béke helyreállításáig a fenyegetett vidékek védelmére eltávozhatni szabadságot kér (helyes, éljen). Napirendre az elemi oktatásról beadott miniszeri javaslat s reá keletkezett bizottmányi munkálat volt kitűzve, ezt megelőzőleg azonban következő nevezetes indítvány került szőnyegre : Gorove István: Tisztelt ház ! Tudva van, hogy a ministériumnak , mihelyt a kormányt átvette , első lépése volt, Frankfurtba, az egyesült német nemzeti gyűléshez követeket küldeni, hogy köztünk s a német nemzet között közös érdekeink alapján szoros alliance-ot hozzon létre. Nem hiszem , hogy volna e házban tag, vagy az országban olly lakos , ki e lépést örömmel ne fogadta volna. Az én véleményem legalább az, hogy köztünk s a Német, birodalom között, tekintve a múltat, jelent s különösen a jövőt, olly érdekek fejlődtek ki , mellyek a két nemzet kifejlődésére nézve egymással találkoznak. Németország kétségkívül hivatva van a civilisátiónak kelet felé terjesztésére, mig Magyarországnak feladata sem lehet más,mint,hogy ezen civilisátiót activ életbeléptesse. Magyarország múltja már kijelölő ezen irányt, melly nem annyira nyűgöt, mint keletfelé tartott; jövője pedig különösen az aldunai tartományok azon részében nyilatkozik , mellynek népességét vérrokonság köti hozzánk, — értem a román fajt. — És ezért örökké vétke maradt a megbukott Metternichféle gyalázatos politicának, hogy a midőn nyugoton, Portugallia és Spanyolországban a szabadság ellen terjesztő ki ármányait, akkor az aldunai tartományokban is mindent elkövetett, hogy az emlitett népfajt függetlenség felé törekvésében akadályozza, s nem hogy sympathiát és tért nyert volna keleten, de egyenesen ellenkezőleg segélyt nyújtott olly hatalomnak, melly hazánk kereskedési kapujáig terjeszkedett. Most Némethont és bennünket illet ezen vétkes mulasztást helyrehozni. Németország lesz az európai civilisátió szövetneke keleten, ami pedig hordozói. Ha Francziaországban a democratai elem állandóbb lesz , mint a júliusi forradalom után tapasztaltuk , akkor ez országnak nyugoton Spanyol- és Olaszországban nyiland terrénuma. A franczia újabb mozgalmak iránya: sociális democrátia, — s azon nyugati országokban szinte arra van szükség. Nekünk az absolutismus ellen kell küzdeni, s szabadságot alapitni. — Ennélfogva,hiszem,miként a ház nem késik helyeslésével annak, hogy a ministérium számunkra e pályát előkészité. Nem akarja szóló hosszasan fejtegetni az eredményeket, mellyek az önálló független Magyarország s az önálló Német birodalom közötti sympathiából következnek, — nem akarja hosszasan fejtegetni a közös érdekeket, a kereskedés előnyeit és azon támaszt, mellyet a Duna hatalmas ellensége ellen illy szövetségtől várhatunk,— mellőzi a szellemi hasznok elősorolását; csupán felszólítja a hitat egyszerűn, hogy helyeselve a ministérium eljárását, nyilatkozzék ünnepélyesen a Németországgal közös érdekeink alapján kötendő alliance mellett (helyeslés). Teleki L. kívánom, hogy valamint a nagy Német hon képviselői Frankfurtban felállással egyértelműig nyilvánták irántun ki rokonszenvüket, úgy e ház is hasonló ünnepélyességgel nyilatkozzék e fontos tárgyban (a ház tagjai egyszerre felállanak); kívánom pedig azért,mert meg vagyok győződve, hogy e szövetség nem egyéb, mint a Szabadság civilisátió biztosítéka. És meg vagyok győződve , hogy Bécsnek is első nagy napja, mert kell, hogy eljöjjön, midőn Németországgal ő is egyesülni fog, midőn a német nemzet sziveit felveszi. S ennek meg kell történni azért , mert a civilisátió , mert Ausztria saját érdeke követeli. Tudom , hogy van ott egy ministérium , melly ezen érdeket nem tudta felfogni , melly ellenkező irányban hagyta magát vezettetni nem tudom ki által, melly lemondással is fenyegetődzött, de azért le nem mondott, melly coquettirozni kezdett azokkal is, kiknek még a mi szabadságunk is sok volt. Da mindennek végének kell lenni, s át kell végre látni Ausztriában, hogy a ki a német egység ellen izgat, áruló saját vére ellen. Mert Németországot tovább is 30-féle fejedelem érdekei között felosztva látni akarni: épen ollyan, mint a centralisátió ellen izgatni a megyék souverainitásával, ezen macchiavelli princípiummal, melly szerint egyik megye fölemészti a másik erejét. Lejárt az idő , midőn a souverainek juhokul tekintvén a népet, nyájakra oszták fel, hogy rajta könynyebben zsarnokoskodhassanak. És épen szórt megfoghatatlan szemtelenség egy német hazafitól, midőn az az egyesülés és egység ellen izgat. Mi az az ausztriai patriotismus ? melly ország részei minden közös érdek nélkül csak úgy vannak egymás mellett, mint egy família birtokai, nem ollyan-e az csak, mintha valaki p. Eszterházi hg részjószágai iránt nyilvánitná