Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-10-07 / 180. szám
Szombat Megjelenik e lap minden nap, hétfőt kivéve. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással borit. nélk. ft írt 30 kr, a’ kiadóhivatalból elhordva fi ft, postán borítékban hetenként 6-szor küldve 8 frt, d-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng. — Előfizethetni Pesten, szabadsajtó-utczai szabadsajtóudvarban 513. sz. a. a' kiadóhivatalban, egyebütt min ISO. ESTI HÍRLAP. October 7.1848. den k. postahvatalait. — Al lusztr. birodalomba ’s egyéb külf. tartományokba küldetni kívánt péld. iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főposta - hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek,s egy 4-szer hasábozott apró betűjü sörért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr, a kettős hasábu terén pedig 10 pengő kr rámuttatik. Pest, oct. 6-kán. Míg a honfi érzelmek becsültetni fognak, számolhat Budapest arra, hogy közelebbről kitüntetett buzgalma el nem feledtetik. Elvezet volt látni a sok ezerre menő jól fegyverzett és bátor sérget, mellyet a pártütők ellen indított. Budapest nemzetőrei s önkénytesei, Budapest elszánt fiai, kik csupán a közjó iránti szeretetből bezárták boltjaikat, elhagyák műhelyeiket, és a veszélyeztetett haza védelmére távol fekvő hegyszorosaink közé siettek. — ezen kötelességeiket bűnteljesítő polgáraink megmutaták, hogy a fővárosnak virágzó és nagy jövendője van. Mert hol ennyi erély mutatkozik, a hol illy kimerithetlen a hazafiág forrása, s hol a civilisátió szelidité, de el nem puhltá az erkölcsöket: ott Magyarországnak szive dobog, ott egy terjedelmes birodalomnak erkölcsi központja van, s 14 milliónak áll érdekében mindent elkövetni , mi által e központ gyarapodása s jelentékenysége előmozditassék. Ki egy hétig nem volt Budapesten, alig hihetné el azon fokozatát a lelkesülésnek, mellynek tanúi valánk. Mindent egy nagy érzés villanyozott át. Elenyésztek a nyelv, hitvallás , a miveltség, s polgári helyzet különbségei. Nem volt senki kereskedő , iparos , háztulajdonos, bérlakás, vagyonos és szegény. Mindenki hazafi volt. E rendkívüli jelenet meggyőzte a kétkedőket is, miként elszakíthatlan kötelékek csatolják Budapestet a magyar érdekekhez, s nem lehetne szerencsétlenebb eszme, mint azt hinni, hogy mi missiónkat Budapest nélkül teljesíthetjük, s Budapest nélkülünk elérheti azon polczot, hová őt fekvése , miveltsége és vagyonosodása szólítja. A legerősebb, az oldhatatlan szövetség köztünk és közte a napokban kötteték meg. Budapest most jön az ország igazi fővárosává. De épen ezért fölhivatva vagyunk még több figyelemmel, még munkásabb részvéttel járulni elhaladásához, s megátalmazni e szép várost a véletlen koczkáitól, melylyeknek illy villongós időkben inkább kitétetve lehet, mint máskor. Budapest ipar és kereskedelmi tekintetben elég előnyt nyerne, ha az ország azon munkálatokat létesítené, mellyek a közlekedési költségvetés rovataiban , mint országos érdekű vállalatok, felhozatnak, minek az alagút, a kikötő, a Dunapart rendezése, a központból kiinduló vasutak. Azonban a hadi állapot, a mostoha viszonyok, már jelenleg a védelem eszméjét is fölébresztik ott, hol féltett kincsekről, megóvandó érdekekről lehet szó. Védelmi tekintetben pedig Budapest bizony nem tartozik a kiváló helyzetűek közé. Egy fővárostól nevetség volna igényelni, hogy Gibraltárnál meghódíthatlanabb legyen. A főváros, ha az ellenség rohanását csak egy hétig feltartóztathatja, már akkor mentve van. Hogy legalább ennyire védhető állapotba helyeztessük Budapestet, ez Magyarország és a magyar faj iránti kötelességünk. A budai vár és környezete kevés áldozat mellett a czélnak teljesleg megfelelő védművekkel láttathatik el. De a rónaságon elterjedt Pest már több gondot igényel. Pestnek nem kell ugyan olly költséges erősitmény, mint Páris nyert. Azonban, hogy minden oldalról nyíltan hagyassék, s hogy átalmatlan helyzete miatt minden eszelős kalandor hódítási vágyát fölébreszsze, ezt sokáig tűrni nem lehet. . Intézkedéseket kell tehát e részben is tennünk. Az intézkedések nem lehetnek egy nap mivel, de épen ezért a halogatás menthetetlen könnyelműség volna. — Ban Schwarzer , mióta a ministériumból kilépetett, úgy látszik, más hangon beszél. íme közöljük lapjának, az Alig. Oest. Zrgnak egyik közelebbi czikkelyét, a Közlöny fordítása szerint. Tény az, hogy gróf Latour hadügyminiszer becsületszavára fogadta a képviselők előtt, miszerint közte és a Magyarországban évő katonai hatóságok közt május 10. óta semmiféle összeköttetés nincs ; ő egész hatóságát a magyar hadügyminiszernek adta általa részalattvalónak tartaná magát, ha ő felségének e részbeni parancsait közvetve vagy közvetlenül mellőzné. Minda mellett meggyőződtek a képviselők arról, hogy Latour hadügyminister szakadatlan közlekedésben áll a bánáti parancsnok Piret altábornagygyal s erre nézve írásbeli bizonyítékok is vannak előttünk. Tény, hogy a hadügyminister sept. 18-án ismét kinyilatkoztatta Fejértemplom követének, miként bármennyire sajnálkozik is ez ártatlanul szorongatott város szerencsétlenségén , annak eltávoztatására jelenleg semmit sem tehet, s csak akkor fog segíthetni, ha — mit naponként várnak — Magyarországon forradalmi kormány állván elő , az ottani seregekkel rendelkezés ismét ő reá bizatik. Tény, hogy a hadügyminiszer interpeláltatván a ház által, ismételve tagadta Jellachicicaal és terveivel összeköttetését, tagadta hogy a horvát hadsereg részére pénzt, ágyúkat, hadszereket vagy tüzéreket küldött volna. Több okból gyanítható, hogy a hadügyminiszer a miniszertanácsban eltitkolta társai előtt saját czélját, ha küldött bizonyos öszveget, mint nyugdíjat a cs. k. katonaságnak és az özvegyeknek, ha küldött tüzértelepet és készületeket állítólagos felszerelése végett a károlyvári erősségnek , e küleményeket csak a nevezett czimek alatt tehette. Kiviláglik az elfogott levelekből , hogy az osztrák hadügyminiszer az osztrák pénztárakból fizette ekkorig a horvát hadsereg költségeit , hogy az osztrák hadügyminiszer a horvát felkelőket cs. k. lakhelyekből látta el ruhával s őket a kincstár ápolása alá venni Ígérte , hogy az osztrák hadügyminister osztrák tüzéréget parancsolt a horvát felkelők segítségére, s őket hadszerekkel is ellátta , hogy igen hihetőleg az osztrák hadügyminister volt, ki Kempen tábornokot kötelessége teljesítésétől elvonta, s őt a felkelőkhöz átmenni bátorította. Röviden: hogy az osztrák hadügyminister Jellachich terveivel tökéletesen egyetértett , azokat osztrák pénztárakból gyámoltatta, következőleg más czím alatt a magyar királyságnak hadat szent. Mindezt összevetve, világos a kétségtelen eredmény. Hogy az osztrák hadügyminister Latour először magántestületeket, aztán az osztrák nemzetgyűlést elámitotta, s nyilván adott becsületszavát keményen megsértette, hogy az osztrák állodalmat, hamis czim alatt kiadott nagy pénzösszeggel károsította és igy kötelessége ellen mint honpolgár, felelőssége ellen mint alkotmányos miniszer, vétkezett és azt kétes állásba helyezte. Ez az egyik tanúság, mellyet mi az elfogott levelekből vonunk, vizsgáljuk tovább , mit tanulhatni még azokból. Midőn a nemzetgyűlésben a magyar nemzetgyűlés bebocsátása feletti keserű viták folytak, a cseh képviselők szilárdul állították, hogy Jellachich a népszabadság hőse, s kardját csupán a szláv nép szabadsága mellett vonta ki a magyar elnyomás ellen. Világos volt, hogy ezen állítás csak a dolffok való állás mák teljes ismeretlenségéből származhatott. Jellachich és szabadság!? Jellachich, ki mint bán Batthyányi és Eszterházival történt összejövetele alkalmával a nemzetiség kérdését hasztalanságnak és mellék dolognak , mint cs. k. tábornok pedig a had- és pénzügyi tárcza egyesítését az alkudozásokban fődolognak nyilvánította ! ? Jellachich, ki gr. Bubna ellen olly nyilatkozatot ten a király személyéről, mellyek piszkosabbak, hogysem tollunkra méltatnék , ki a democrátia kioltását tette fel magában ! Ezen Jellachich hát a népszabadság hőse! ? Elássátok az elfogott leveleket. Találtok-e azokban egyetlen egy szót , melly a szabadságra emlékeztet ? találtok-e azokban leggyengébb czélzást arra, hogy a bán a szláv nép szabadságáért akar harczolni ? Mindezekből semmit sem találtok , hanem találtok más dolgokról. Olvashatjátok, hogy a bán Osztriáért, a trón szilárdságának visszaállításáért vonta ki kardját, hogy a republicánusok seregét kioltani, Pesten a „demagógokat“ megsemmiteni az ő akarata, olvashatjátok ama naiv vallomást, hogy a bán 21 parancsát nem teljesítette már fejedelmének, s hogy el van határozva más 21 parancsát ismét nem teljesíteni, ha e parancsok szándékával ellenkezésben állanának. Milly túlságos gúnya ez a bán alattvalói hűségének, milly végtelen gúnyolódás a törvény ellen egy pártütő által ! És ezen ember volna a népszabadság védő palládiumai ? Többször kijelentettük már , hogy a horvát harcz az osztrák udvari párt által előidézett reactió harcza, nem a magyarok, hanem a szabadság ellen, hogy Jellachich csak eszköz ezen udvari párt kezeiben , eszköze a reactiónak, hogy azonban e dicsvágyó „lovagias“ vezető szivében messzevágyóbb terv szendereg , mellyre a szabad népek elnyomása nem czél, hanem csak eszköz. Az elfogott levelek ezen finom politika titkaira halvány világot vetnek, s a ki most nem lát, nem képes, vagy nem akar látni. De ti, képviselői a szabad Osztriának, ti, kik tisztán látjátok, mint pazaroltatik vére és izzadsága testvéreiteknek alacsony czélokra, de magatok „szolgáitok által“ el vagytok ámítva, ti teljesitni fogjátok kötelességeiteket az összes nép szeme láttára és tartalmatlan , semmit mondó phrasisok és mentegetődzések nem fognak benneteket visszatartóztatni ez igen fontos ügybeni vizsgálat és nyomozatiér. Semmi tekintet se akadályozzon benneteket a jog alkalmazásában, semmi nemzetiségi sympathia polgárkötelességtek teljesítésében. Büntessétek meg az árulást, bárhol találjátok , s 80 millió ember álland oldalaitok mellé. A tekintet kora elmúlt, a cselekvés kora jött el; az árulás keze már a szabadság nyaka körül forgatja a zsineget, néhány nap múlva a segítség „már késő“ lehet. Ti pedig éjszaki szláv férfiak tartsátok meg nem rég adott szavatokat a tiporjátok — mikép ígértétek — a szabadság vakmerő árulóit, mintegy homokkövet! Ma (oct. 6-án) délelőtt 11 óra körül tartottak ülést a képviselők. Az elnök elmondá a jelentéseket, mellyek a honvédelmi bizottmányhoz seregeink működését illetőleg érkezének. Jellachich — úgymond — megtudván, hogy táborunk őt nyomba követi, tegnapelőtt d. u. 2 órakor seregeit kidoboltatá Edemény felé, s úgy látszik, csakugyan Ausztriába szándékozik. Miként fogadtatik ott, nem a mi dolgunk; azonban ha nem is hivatalos tudósítás , de meglehetősen hiteles levél után mondhatja szóló , hogy nehezen találand jó fogadtatást. A rabló had ellen az ingerültség nőttön nő. Sopron és Vasmegye horvát német lakosai , kik még egy héttel ezelőtt az exbánnak zsiókat kiáltottak, hallván az irtózatos rablást és pusztítást, mellyet elkövetett, önszántokból fölkeltek ellene, s a népfelkelést magoktól rendezik. Meglehetősen hiteles kettőből arról is értesült a bizottmány , hogy styriai és ausztriai szomszédaink is csatlakozandanak hozzánk a rabló csordát semmivé teendők. Seregeink haladnak az ellenség üldözésben , s már csak 4 vagy ötödfél órányira vannak az ellenségtől. A bizottmány a fegyveres erő szaporítására mindent megtesz. A nép felkelést azonban 3 4-ik megyéből áttenni nem tartja czélszerűnek, hanem az üldözésre egyedül fegyveres csapatokat használ, hol azonban az ellenség keresztülmegy, mindenütt meg van rendelve a tömeges felkelés , — ezt az ellensereg hátulsó része tapasztalhatja. Roth generálról*), tegnapi tudósítások szerint, még a nagy seregnél sem tudtak semmit , mellyel pedig a Perczel ezredes és Görgei őrnagy alatt levő erőnknek összeköttetésben kell lenni. Szóló elnök hiszi, hogy baj nincs, s a hivatalos tudósítás csak addig késik, míg a vezérek a végzettekről tehetnek jelentést. Különben is az említett generál úgy be van szorítva egyfelől a katonaság , másfelől a felkelt nép által, hogy lehetlen seregéből egynek is haza menni. Jelenti továbbá az elnök, miként Jellachich fopolyálá tett népe közel 1150 Budára megérkezett, s még 400 útban van. — A bizottmány szándéka volt ezekkel sánczot ásatni, Budának felülről leendő megerősítésére. Azonban a pesti nemzetőrség főparancsnoka, és Budaváros polgármestere jelenték a bizottmány előtt, hogy mivel ezen foglyok a laktanyában vannak elhelyezve, megőrzésökre napjában, minden ablakhoz egy-egy őrt számítva, legalább 40 500 nemzetőr kívántatik, a sánczásás körül szinte annyi leend szükség , kérik tehát a bizottmányt, hogy ezen foglyokat inkább más nekik való helyre küldje. — Ígérvén a fővárosi nemzetőrség nevében, hogy valamint a múlt napokban kész volt fegyveresen kimenni, hová a hon védelme szóli rá, úgy most ásó szerekkel kezében felajánlja készségét a kivánt munkára. A foglyok — mond az elnök — természetesen haza kívánkoznának , de ez még most nem megy, hanem a hadügyminiszer úgy vélekedik, hogy legjobb lesz őket az egri erősségbe küldeni. Szóló nem ismeri ennek helyzetét , hanem annyit tud, hogy Eger magyar város, s egy kis séta már csak azért sem árt, hogy a nép lássa seregünk sikeres működését. Csiki figyelmezteti a bizottmányt, hogy az egri erősség nem valami nagy, — a vigyázat ott épen olly terhes lesz, pedig a népesség kisebb, mint itt, s szüret által van elfoglalva. Legfelebb egy részét lehetne oda küldeni a foglyoknak. A ház elnöke jelenti ezenkívül, hogy a bizottmány proclamatiókat nyomat Jellachich katonáihoz. A német katonaságot figyelmeztetik abban, hogy az igazságtalan ügy mellett harczol, s harczol a király akarata ellen, mert az kimondá, hogy a német katonaság vonassák ki az országból, s akkor kinnlevő katonáink haza bocsáttatnak, így nevezetesen a nádor huszárok hazajövetele a dragonyosok útnak indulásáról feltételeztetett. A dragonyosok már ki is voltak parancsolva, s mégis az ellenséghez csatlakoztak. Felhívatnak tehát, hogy menjenek haza, s engedelmeskedenek a császár és a felelős német ministérium parancsának. A horvát katonaság szinte felhivatik a bizottmány által, hogy megemlékezék, miként igazságtalan ügy mellett fogott fegyvert; ne feledje a százados kapcsot, melly a horvátokat velünk egybe köti. Mi a horvátokat minden szabadságunkban részeltetni, s velök testvérek akarunk maradni. Jelenti végre az elnök, hogy Wilhelm nevet viselő huszárjaink két escadrona Zichi gróf vezérlete alatt Gallicziából ma megérkezett Pestre, s másik két század holnap jövend. Minthogy 24 nap óta folytonosan útban vannak, s napjában 7 — 8 órai utat is tettek, tehát egy pár napot Pesten fognak tölteni. Ezt szükségesnek látja tudatni a bizottmány, nehogy huszárokat látva a főváros népe, alaptalan aggodalmakba essék (éljenzés). Mártonfi képviselő felvilágosítást kér: mit csinál gr. Batthyány Bécsben ? Ha mint magányember van ott, nincs semmi észrevétele , — de ha mint *) Lásd alább. — Szerk.