Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-10-07 / 180. szám

Szombat Megjelenik e­ lap minden nap, hétfőt kivéve. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhor­­dással borit. nélk. ft írt 30 kr, a’ kiadóhi­vatalból elhordva fi ft, postán borítékban he­tenként 6-szor küldve 8 frt, d-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng. — Előfizethetni Pes­ten, szabadsajtó-utczai szabadsajtóudvarban 513. sz. a. a' kiadóhivatalban, egyebütt min­ ISO. ESTI HÍRLAP. October 7.1848. den k. postahvatalait. — Al lusztr. biroda­lomba ’s egyéb külf. tartományokba küldetni kívánt péld. iránt a’ megrendelés csak a’ bé­csi cs. főposta - hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek,­­s egy 4-szer hasábozott apró betűjü sörért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr, a­ kettős ha­­sábu terén pedig 10 pengő kr rámuttatik. Pest, oct. 6-kán. Míg a honfi érzelmek becsültetni fognak, számolhat Budapest arra, hogy közelebbről kitüntetett buzgalma el nem feledtetik. Elvezet volt látni a sok ezerre menő jól fegyverzett és bátor sérget, mellyet a pártütők ellen indított. Budapest nemzetőrei s önkénytesei, Budapest elszánt fiai, kik csupán a közjó iránti szeretetből bezárták bolt­jaikat, elhagyák műhelyeiket, és a veszélyeztetett haza védelmére távol fekvő hegyszorosaink közé siettek. — ezen kötelességeiket bűn­teljesítő polgáraink megmutaták, hogy a fővárosnak virágzó és nagy jövendője van. Mert hol ennyi erély mutatkozik, a hol illy kimerit­­hetlen a hazafiág forrása, s hol a civilisátió szelidité, de el nem puhltá az erkölcsöket: ott Magyarországnak szive dobog, ott egy terjedelmes birodalomnak erkölcsi köz­pontja van, s 14 milliónak áll érdekében mindent elkö­vetni , mi által e központ gyarapodása s jelentékenysége előmozditassék. Ki egy hétig nem volt Budapesten, alig hihetné el azon fokozatát a lelkesülésnek, mellynek tanúi valánk. Mindent egy nagy érzés villanyozott át. Elenyésztek a nyelv, hitvallás , a miveltség, s polgári helyzet különb­ségei. Nem volt senki kereskedő , iparos , háztulajdonos, bérlakás, vagyonos és szegény. Mindenki hazafi volt. E rendkívüli jelenet meggyőzte a kétkedőket is, mi­ként elszakíthatlan kötelékek csatolják Budapestet a ma­gyar érdekekhez, s nem lehetne szerencsétlenebb eszme, mint azt hinni, hogy mi missiónkat Budapest nélkül tel­jesíthetjük, s Budapest nélkülünk elérheti azon polczot, hová őt fekvése , miveltsége és vagyonosodása szólítja. A legerősebb, az oldhatatlan szövetség köztünk és közte a napokban kötteték meg. Budapest most jön az ország igazi fővárosává. De épen ezért fölhivatva vagyunk még több figyelem­mel, még munkásabb részvéttel járulni elhaladásához, s megátalmazni e szép várost a véletlen koczkáitól, mely­lyeknek illy villongós időkben inkább kitétetve lehet, mint máskor. Budapest ipar és kereskedelmi tekintetben elég előnyt nyerne, ha az ország azon munkálatokat létesítené, mellyek a közlekedési költségvetés rovataiban , mint or­szágos érdekű vállalatok, felhozatnak, minek az alagút, a kikötő, a Dunapart rendezése, a központból kiinduló vasutak. Azonban a hadi állapot, a mostoha viszonyok, már jelenleg a védelem eszméjét is fölébresztik ott, hol féltett kincsekről, megóvandó érdekekről lehet szó. Védelmi tekintetben pedig Budapest bizony nem tar­tozik a kiváló helyzetűek közé. Egy fővárostól nevetség volna igényelni, hogy Gibral­tárnál meghódíthatlanabb legyen. A főváros, ha az ellenség rohanását csak egy hétig feltartóztathatja, már akkor mentve van. Hogy legalább ennyire védhető állapotba helyeztessük Budapestet, ez Magyarország és a magyar faj iránti kö­telességünk. A budai vár és környezete kevés áldozat mellett a czélnak teljesleg megfelelő védművekkel láttathatik el. De a rónaságon elterjedt Pest már több gondot igényel. Pestnek nem kell ugyan olly költséges erősitmény, min­t Páris nyert. Azonban, hogy minden oldalról nyíltan hagyassék, s hogy átalmatlan helyzete miatt minden eszelős kalan­dor hódítási vágyát fölébreszsze, ezt sokáig tűrni nem lehet. . Intézkedéseket kell tehát e részben is tennünk. Az intézkedések nem lehetnek egy nap mivel, de épen ezért a halogatás menthetetlen könnyelműség volna. — Ban Schwarzer , mióta a ministériumból kilépetett, úgy látszik, más hangon beszél. íme közöljük lapjának, az Alig. Oest. Zrgnak egyik közelebbi czikkelyét, a Közlöny fordítása szerint. Tény az, hogy gróf Latour hadügyminiszer becsü­letszavára fogadta a képviselők előtt, miszerint közte és a Magyarországban évő katonai hatóságok közt május 10. óta semmiféle összeköttetés nincs ; ő egész hatóságát a magyar hadügyminiszernek adta által­a részalatt­­valónak tartaná magát, ha ő felségének e részbeni pa­rancsait közvetve vagy közvetlenül mellőzné. Mind­a mellett meggyőződtek a képviselők arról, hogy Latour hadügyminister szakadatlan közlekedésben áll a bánáti parancsnok Piret altábornagygyal s erre nézve írásbeli bizonyítékok is vannak előttünk. Tény, hogy a hadügyminister sept. 18-án ismét ki­nyilatkoztatta Fejértemplom követének, miként bármen­nyire sajnálkozik is ez ártatlanul szorongatott város sze­rencsétlenségén , annak eltávoztatására jelenleg semmit sem tehet, s csak akkor fog segíthetni, ha — mit napon­ként várnak — Magyarországon forradalmi kormány áll­ván elő , az ottani seregekkel­ rendelkezés ismét ő reá bizatik. Tény, hogy a hadügyminiszer interpeláltatván a ház által, ismételve tagadta Jellachicicaal és terveivel­ össze­köttetését, tagadta hogy a horvát hadsereg részére pénzt, ágyúkat, hadszereket vagy tüzéreket küldött volna. Több okból gyanítható, hogy a hadügyminiszer a mi­­niszertanácsban eltitkolta társai előtt saját czélját, ha kül­dött bizonyos öszveget, mint nyugdíjat a cs. k. katona­ságnak és az özvegyeknek, ha küldött tüzértelepet és ké­születeket állítólagos felszerelése végett a károlyvári erős­ségnek , e küleményeket csak a nevezett czimek alatt tehette. Kiviláglik az elfogott levelekből , hogy az osztrák hadügyminiszer az osztrák pénztárakból fizette ekkorig a horvát hadsereg költségeit , hogy az osztrák hadügy­miniszer a horvát felkelőket cs. k. lakhelyekből látta el ruhával s őket a kincstár ápolása alá venni Ígérte , hogy az osztrák hadügyminister osztrák tüzéréget parancsolt a horvát felkelők segítségére, s őket hadszerekkel is el­látta , hogy igen hihetőleg az osztrák hadügyminister volt, ki Kempen tábornokot kötelessége teljesítésétől el­vonta, s őt a felkelőkhöz átmenni bátorította. Röviden: hogy az osztrák hadügyminister Jellachich terveivel tökéletesen egyetértett , azokat osztrák pénz­tárakból gyámol­tatta, következőleg más czím alatt a ma­gyar királyságnak hadat szent. Mindezt összevetve, világos a kétségtelen eredmény. Hogy az osztrák hadügyminister Latour először magán­testületeket, aztán az osztrák nemzetgyűlést elámitotta, s nyilván adott becsületszavát keményen megsértette, hogy az osztrák állodalmat, hamis czim alatt kiadott nagy pénz­összeggel károsította és igy kötelessége ellen mint hon­polgár, felelőssége ellen mint alkotmányos miniszer, vét­kezett és azt kétes állásba helyezte. Ez az egyik tanúság, mellyet mi az elfogott levelek­ből vonunk, vizsgáljuk tovább , mit tanulhatni még azokból. Midőn a nemzetgyűlésben a magyar nemzetgyűlés bebocsátása feletti keserű viták folytak, a cseh képviselők szilárdul állították, hogy Jellachich a népszabadság hőse, s kardját csupán a szláv nép szabadsága mellett vonta ki a magyar elnyomás ellen. Világos volt, hogy ezen állítás csak a dolffok való állás mák teljes ismeretlenségéből származhatott. Jellachich és szabadság!? Jellachich, ki mint bán Batthyányi és Eszterházival történt összejöve­tele alkalmával a nemzetiség kérdését hasztalanságnak és mellék dolognak , mint cs. k. tábornok pedig a had- és pénzügyi tárcza egyesítését az alkudozásokban fődolognak nyilvánította ! ? Jellachich, ki gr. Bubna ellen olly nyilat­kozatot ten a király személyéről, mellyek piszkosabbak, hogysem tollunkra méltatnék , ki a democrátia kioltását tette fel magában ! Ezen Jellachich hát a népszabadság hőse! ? El­­­ássátok az elfogott leveleket. Találtok-e azok­ban egyetlen egy szót , melly a szabadságra emlékeztet ? találtok-e azokban leggyengébb czélzást arra, hogy a bán a szláv nép szabadságáért akar harczolni ? Mindezekből semmit sem találtok , hanem találtok más dolgokról. Ol­vashatjátok, hogy a bán Osztriáért, a trón szilárdságának visszaállításáért vonta ki kardját, hogy a republicánusok seregét kioltani, Pesten a „demagógokat“ megsemmiteni az ő akarata, olvashatjátok ama naiv vallomást, hogy a bán 21 parancsát nem teljesítette már fejedelmének, s hogy el van határozva más 21 parancsát ismét nem teljesíteni, ha e parancsok szándékával ellenkezésben állanának. Milly túlságos gúnya ez a bán alattvalói hűségének, milly végtelen gúnyolódás a törvény ellen egy pártütő által ! És ezen ember volna a népszabadság védő palládiumai ? Többször kijelentettük már , hogy a horvát harcz az osztrák udvari párt által előidézett reactió harcza, nem a magyarok, hanem a szabadság ellen, hogy Jellachich csak eszköz ezen udvari párt kezeiben , eszköze a reactiónak, hogy azonban e dicsvágyó „lovagias“ vezető szivében messzevágyóbb terv szendereg , mellyre a szabad népek elnyomása nem czél, hanem csak eszköz. Az elfogott le­velek ezen finom politika titkaira halvány világot vetnek, s a ki most nem lát, nem képes, vagy nem akar látni. De ti, képviselői a szabad Osztriának, ti, kik tisztán látjátok, mint pazaroltatik vére és izzadsága testvéreitek­nek alacsony czélokra, de magatok „szolgáitok által“ el vagytok ámítva, ti teljesitni fogjátok kötelességeiteket az összes nép szeme láttára és tartalmatlan , semmit mondó phrasisok és mentegetődzések nem fognak benneteket visszatartóztatni ez igen fontos ügybeni vizsgálat és nyo­mozatiér. Semmi tekintet se akadályozzon benneteket a jog alkalmazásában, semmi nemzetiségi sympathia polgár­­kötelességtek teljesítésében. Büntessétek meg az árulást, bárhol találjátok , s 80 millió ember álland oldalaitok mellé. A tekintet kora elmúlt, a cselekvés kora jött el; az árulás keze már a szabadság nyaka körül forgatja a zsi­neget, néhány nap múlva a segítség „már késő“ lehet. Ti pedig éjszaki szláv férfiak tartsátok meg nem rég adott szavatokat a tiporjátok — mikép ígértétek — a sza­badság vakmerő árulóit, mintegy homokkövet! Ma (oct. 6-án) délelőtt 11 óra körül tartottak ülést a képviselők. Az elnök elmondá a jelentéseket, mellyek a honvé­delmi bizottmányhoz seregeink működését illetőleg érke­zének. Jellachich — úgymond — megtudván, hogy táborunk őt nyomba követi, tegnapelőtt d. u. 2 órakor seregeit ki­­doboltatá E­d­e­m­é­n­y felé, s úgy látszik, csakugyan Ausztriába szándékozik. Miként fogadtatik ott,­­ nem a mi dolgunk; azonban ha nem is hivatalos tudósítás , de meglehetősen hiteles levél után mondhatja szóló , hogy nehezen találand jó fogadtatást. A rabló had ellen az ingerültség nőttön nő. Sopron és Vasmegye horvát német lakosai , kik még egy héttel ezelőtt az exbánnak zsi­­ókat kiáltottak, hallván az irtó­zatos rablást és pusztítást, mellyet elkövetett, önszántok­ból fölkeltek ellene, s a népfelkelést magoktól rendezik. Meglehetősen hiteles kettőből arról is értesült a bi­zottmány , hogy styriai és ausztriai szomszédaink is csat­­lakozandanak hozzánk a rabló csordát semmivé teendők. Seregeink haladnak az ellenség üldözésben , s már csak 4 vagy ötödfél órányira vannak az ellenségtől. A bizottmány a fegyveres erő szaporítására mindent megtesz. A nép felkelést azonban 3­ 4-ik megyéből át­tenni nem tartja czélszerűnek, hanem az üldözésre egye­dül fegyveres csapatokat használ, hol azonban az ellenség keresztülmegy, mindenütt meg van rendelve a tömeges felkelés , — ezt az ellensereg hátulsó része tapasztalhatja. Roth generálról*), tegnapi tudósítások szerint, még a nagy seregnél sem tudtak semmit , mellyel pedig a Perczel ezredes és G­ö­r­g­e­i őrnagy alatt levő erőnknek összeköttetésben kell lenni. Szóló elnök hiszi, hogy baj nincs, s a hivatalos tudósítás csak addig késik, míg a vezérek a végzettekről tehetnek jelentést. Külön­ben is az említett generál úgy be van szorítva egyfelől a katonaság , másfelől a felkelt nép által, hogy lehetlen seregéből egynek is haza menni. Jelenti továbbá az elnök, miként Jellachich fopolyálá tett népe közel 1150 Budára megérkezett, s még 400 út­ban van. — A bizottmány szándéka volt ezekkel sánczot ásatni, Budának felülről leendő megerősítésére. Azonban a pesti nemzetőrség főparancsnoka, és Budaváros polgár­­mestere jelenték a bizottmány előtt, hogy mivel ezen fog­lyok a laktanyában vannak elhelyezve, megőrzésökre napjában, minden ablakhoz egy-egy őrt számítva, leg­alább 40 500 nemzetőr kívántatik, a sáncz­ásás körül szinte annyi leend szükség , kérik tehát a bizottmányt, hogy ezen foglyokat inkább más nekik való helyre küld­je. — Ígérvén a fővárosi nemzetőrség nevében, hogy va­lamint a múlt napokban kész volt fegyveresen kimenni, hová a hon védelme szóli rá, úgy most ásó szerekkel ke­zében felajánlja készségét a kivánt munkára. A foglyok — mond az elnök — természetesen haza kívánkoznának , de ez még most nem megy, hanem a hadügyminiszer úgy vélekedik, hogy legjobb lesz őket az egri erősségbe küldeni. Szóló nem ismeri ennek helyze­tét , hanem annyit tud, hogy Eger magyar város, s egy kis séta már csak azért sem árt, hogy a nép lássa seregünk sikeres működését. C­s­i­k­i figyelmezteti a bizottmányt, hogy az egri erősség nem valami nagy, — a vigyázat ott épen olly ter­hes lesz, pedig a népesség kisebb, mint itt, s szüret által van elfoglalva. Legfelebb egy részét lehetne oda küldeni a foglyoknak. A ház elnöke jelenti ezenkívül, hogy a bizottmány proclamatiókat nyomat Jellachich katonáihoz. A német katonaságot figyelmeztetik abban, hogy az igazságtalan ügy mellett harczol, s harczol a király akarat­a ellen, mert az kimondá, hogy a német katonaság vonassák ki az országból, s akkor kinnlevő katonáink haza bocsát­tatnak, így nevezetesen a nádor huszárok hazajövetele a dragonyosok útnak indulásáról feltételeztetett. A drago­­nyosok már ki is voltak parancsolva, s mégis az ellen­séghez csatlakoztak. Felhív­atnak tehát, hogy menjenek haza, s engedelmesked­enek a császár és a felelős német ministérium parancsának. A horvát katonaság szinte felhivatik a bizottmány ál­tal, hogy megemlékezék, miként igazságtalan ügy mel­lett fogott fegyvert; ne feledje a százados kapcsot, melly a horvátokat velünk egybe köti. Mi a horvátokat minden szabadságunkban részeltetni, s velök testvérek akarunk maradni. Jelenti végre az elnök, hogy W­i­l­h­e­l­m nevet vi­selő huszárjaink két escadrona Z­i­c­h­i gróf vezérlete alatt Gallicziából ma megérkezett Pestre, s másik két század holnap jövend. Minthogy 24 nap óta folytonosan útban vannak, s napjában 7 — 8 órai utat is tettek, tehát egy pár napot Pesten fognak tölteni. Ezt szükségesnek látja tudat­ni a bizottmány, nehogy huszárokat látva a fő­város népe, alaptalan aggodalmakba essék (éljenzés). M­á­r­t­o­n­f­i képviselő felvilágosítást kér: mit csi­nál gr. Batthyány Bécsben ? Ha mint magány­ember van ott, nincs semmi észrevétele , — de ha mint *) Lásd alább. — S­z­e­r­k.

Next