Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-10-10 / 183. szám
legeik maradtak, kiknek fegyvereik némi ellenállás után a a.laniziaiak által elszedettek. — Birtokába jutottunk sok liszt, bab, katonai öltönyök, kenyér és szalonnának. A kórházban beszéltem több foglyokkal—szinte útközben is Hidvégen és Egerszegen. Mindnyájan Jellachichot átkozzák, ki őket felakasztás fenyegetésével kényszerité az idejövetelre.— Ők — mor dák—a magyarokkal mint katonák s amúgy is mindig jó barátok voltak. — Ma az ellenség ellen indult 2 vasi zászlóaljj. Azt érték, hogy már haza ért a főtáborezó, a Kis Kanizsánál megvert részből mintegy 150 fő elvonult távol tőlünk. Most mi történend, nem tudom. Legnagyobb kár, hogy megyénkben levő egy osztály Miklós huszárok meg nem érkeztek. Felsjázsd elvette volna a tálgyát és egy rakéta-röpítőt, és a főerő hollétéről tudósított volna bennünket , a így talán Nugent is elfoghatták volna 1500 főnyi csapatával. Azt beszélik, hogy Nugenthez levél érkezett, mellyben arról értesittetik, hogy Ceaktorniáról 8000 gyalog és egy csapat lovasságot fog kapni segélyül. — Palinban fogva vannak egy verasdi postamester, vagy bíró és Safaris nevű kanizsai uradalom mérnöke, Jellachichcal való viszonyuk miatt. Ezt itt Kanizsán hallom most, nem tudom igaz-e? — Tőlünk egy halott sincs, sebesült kettő. — Cseh Sándor, hadnagy a vasi őrseregnél. — Verbász, cet. 5. Tegnap éjjel futár érkezett itt levő főispánunkhoz azt hírül hozó , hogy a lázongó ráczok e hó 3kán délutáni 4 óra tájvn Dulmáról megyénk nyugoti részén Karavakeva felé betörni akartak; — az innenső partra számos ágyulövéseket tettek,s őreinket és ágyúinkat hátrálásra kényszerítők. — Mintegy 14 algyujok vad Ddya körül, hir szerint egyik 32 fontos, több 24 fontos ; — tehát a Karloviczon 68 v dákéin felálltra volt álgyuk , mivel a Dunát s Karlovicz vid kétjcost félteni nem lehet, — Dálya és Erdőd fele diadalmasan előbbre hozattak. — Jól van vajdaság alapitók ! Nem sokára körülczirkalmazzuk az uj vajdaság határait, — mivel a camarilla bőkezűségéből tán valamicskét nyerni szerencsések voltatok, — a holdvilágban. — Hogy valamifeépen ne jöjjön kedvük a hódítóknak megyénk nyogoti részén is egy Serbogradot alapítani, — mint a keleti részen már tették a Bök szép fehér zászló daczára, — katonaság és álgyuk küldettek ma üdvözletökre. Hogy a sept. 21-ki szent-tamási csatára visszatérjünk, meg kell jegyeznünk, hogy 29 emberünkbe került, s 65 sebesültünk még van; hanem hallomás szerint a sánczok között a ráczoknak 500 halottjok volt, s ez könnyen hihető annyi álgyuzás után, — mert mikor például egy hús égett, — ágyúgolyóink öldökölve dúltak az oltók tömegében. — A szent-tamási lakosok szívesen menekülnének a graniczároktól és szerviánoktól, de piaszenniök sem szabad, mert akasztófa és golyó vár a panaszkodóra, aki szántani s vetni akar. Nem kellett volna a drága vendégeket befogadni, szegény nép! — Az ostrom alatt jött fejér zászló a sánczok között Beregiünk felé, de egy szerb letérhette a zászlóvivőt. A fekete sárgaság e vidékén otthonosan érzi magát. — e napokban mintegy 80 illy egyén tanácsbotrányt tartott a felett: kinek engedelmeskedjék most, miután rádír öfelsége hazánkban, a miniszerelnök Budapesten nincs, s honvédelmi biottmány intézi ügyeinket. — Folytonos feszültség és ingerültség van — mint hitelt érdemlő kútfőkből tudjuk , — táborunkban, — az ügyünk iránti ellenszenv inkább terjesztetik, — mint irtatnék. Sam országos biztosunk Beöthy, sem hadügyministerünk nincs Verbászon, — az első Becakereken, az utóbbi odafenn van, s igy nincs lelkentő, — összetartó erő, — pedig — vigyázzunk — ebből még rövid idő alatt baj fog keletkezni. *) — A tétlenség elkorcsitja lelkeseinket, — legalább öl; a lelkesedést. — Szegény Lenkeynk minő sóvárogva várja a pillanatot vitézeivel, hogy tegyen e hazáért, — legfelebb eddig az volt teendője, hogy álgyuk között fedezetül tétlenül állott. — A per most is függőben van ellene, — egy ttisztet csak e napokban kapott, maga egyedül volt Brózadátnál. Úgy tekintetik, mint egy mostoha fia, — pedig kevés Ivan a honban e honszerető vitéznek párja. — Bár figyelmet tébresztenének e sorok, hogy e részbe döntött haza i így férfiakat tüntetne ki, — ösztönt nyújtana sokaknak a tettleges ihowszeretetre. — Itt vesztegel nálunk Farikas kapitány a János dragonyosoktól, ----nem kap alkalmazást, pedig roppant sok állomás üres. • — Láttuk, hogy Echwarz-gelbek előléptettek, s illy ledkesek imehőztetnek. — Sok mondanivalónk van, —sok megfogihatlan és szomorú dolgok szemi ani vagyunk ; ki az, a kimindenekan segíthetne, s nem segit ? **) — K. — Zágrábból Írják, hogy Suplikácz Fiuméban »van, előbb a horvát-szavon, azután a Szerb táborba menendő. lEz utósót megláthatja még; de a horvát-szlavon tábor nitCs atöbbé. Bécsből ugyan, sept. 24 - kén azt írták az Agramer Santungnak , hogy az ő bánjukat úgy fogadták itt, mint szaffrikdítót, s hogy István herczeg elutazása után nemzetőreink iseregestől elhagyták a tábort. No hiszen azt Jellachich mondjamajd meg, hogyan fogadták, és ki hagyta el a tábort, mégpedig hogy ! Ad vocem Bécs : ott a mi jóakaróink már nagy falragaszokon hirdették, hogy Jellachich elfoglalta Budát. Csakhogy : triumphális foglalását épen azon napra tették, a mellyen kitésül megszökött, nem gondolván vele, hogy seregének elszakadt ezrei itten fogságra jutnak. Ezeknek átka nem fogja őt nyugodni hagyni, s elérik ezek , ha seregeink el nem érhetnék. Nagy-Várad, oct. 4-én. Tegnap a Kress német lovas ezredből mintegy 60 legény érkezett városunkba, mindegyik két három lovat vezetve kantárszáron. Jövetelek okát senki sem tudta, s ez még növelte az ingerültséget, mellynek azon körülmény volt lzülő oka, miszerint a kérdéses katonák épen azon ezredhez tartoznak, melly az áruló Jelkchichhoz csatlakozott. Többen felszóliták alispán Turzót, hogy a kérdéses katonák kinek parancsából utaznak , mit felelt reá az alispán, nem tudom ; az eredmény azonban az jön, hogy alispáni rendeletnél fogva fősz bíró Csanádi Sándor a kirendelt Nemzetőrök segedelmével, s a helybenlakó generál Giezerhez tett előleges bejelentés nyomán, a nevezett generál segéde közbejöttével, a kérdéses katonákat lefegyverezte, a letartóztatott lovakra nézve gondviselőket rendelt. Az alispán pedig, mint hallom, mai napon tudósítja a végrehajtó hatalmat a letartóztatott katonák és lovak iránt teendő intézkedések tekintetéből. Folyó hó 2-án 30. mázsa puskaport foglaltunk le, melly c. váradi kereskedő Henri.ehhez s állíttatott azon utasitással, hogy azt a várbeli fenerverkernek tdja által. Urak ! kik a megyékben a végrehajtó hatalmat kezelitek, gondosan ügyeljetek a szállítmányokra ; gyakran kincset találhattok, mit aranynyal sem tudnátok megvásárlani. A toborzás folytonosan tart. Naponként jőnek az ujonczok besorozás végett. A várban maradt kevés katonaság, a honvédekhez általállott. — Zilahi Lajos. U. I. Tegnap népgyülés tartatott, s mindenki fegyverre szólutatott , hogy a felhívás első pereseben készen lépjen a haza védelmének dicső mezejére. — Erdőd, oct. 1. Kővárvidékén keresztül akartam kiküldetésem helyére, a Székelyföldre utazni, s Nagy-Bányáról kénytelen valók Visszafordulni. Ott találkoztam Teleki Sándorral, Kővárvidéke főispánjával és Jolibái Gábor kormánybiztossal. Tolok tudom a következendőket. Az egész krasznamegyei és kővárvidéki oláhság föl van lázadva. A lázadás középpontja Naszód , hol valami Jovics ezredes és Urbán alezredes fegyvereket és pénzt osztogat az oláhok között, kik hozzájok csatlakoznak. Már mintegy tízezeren vannak talpon; a kővárvidéki megyei pénztárt (mintegy 18.000 pengőt) elrabolták, s egy házat felgyújtottak. A magyar urak azon helyekről már mind Nagybányán vannak , minthogy életök nem biztos többé. Maga Teleki és a kormánybiztos majd elfogatod, csak csellel sikerült elállaniok, s midőn kocsira ültek s elvágtattak, két puskát sütöttek rajok az oláhok , de szerencsére egyik sem talált. Több megyei tisztviselőt vasra verve vittek Naszódra , mi sorsra jutottak ott, nem tudni. Szatmár megye már teszi a szükséges lépéseket, a mennyire tőle telik; egy pár állya és néhány száz nemzetőr van ittban. Én is velük megyek. Tegnap szólítottam föl levélben az alispánt, hogy általános népfelkelést hirdessen a megyében, miután a megindult sereg igen csekély az ellen erejéhez képest. Remélem, az alispán meg fogja azt tenni, s nem vár ministeri rendeletet rá. Hát Pesten mi történik ? hol van már Jellachich ? hátrál-e*) vagy előbb jött? Semmit nem tudunk. Irtóztató körülmények , de bátorság, nemzetem, bátorság és ismét bátorság, ha haza mentve lesz ! Petőfi Sándor. — Kővár vidéke. Folytatólag értesítem önt a kővárvidéki lázongásról. Előbbi közlésemben hibásan állott, hogy a gróf főispán, sőt inkább a rabló s lázongó csapat lőtt a grófra. Sept. 28 án esti 10 órakor futár érkezett kir. biztos úrtól, mellyben a vidéki népet inti, hogy lakhelyeikre térjenek vissza, a király hűségére, engedelmességre tisztviselőik iránt, biztosítván őzet arról is , hogy ez esetben reájok katonaságot nem hoznak. Ezen rendeleteket főügyész Pap József 11 órakor, a lázongóktól a postahivatalnál levő kom. topliczai Szabó Ilka által másolatban kiküldötte , olly utasítással, hogy ezek szerint nincs okuk nyughatatlankodásra, miután már az is meg van ígérve , hogy mindaddig utolczokat nem kötelesek adni, míg a törvény szentesítve nem leend. Maga ezen kém, tulajdon állítása szerint, azért jött a csapattól, hogy nektek hírt vigyen, kinyilatkoztatta azt is , hogy ők Ferdinand cászérral a nem a királylyal tartanak.**) Ezen levelet magához vévén, eltávozott 12 óra tájban, mondván, hogy nem tanácsolja Bexmi nadrágos embernek, hogy a csapathoz menjen, mert azonnal fogolylyá teszik. Ezután értésemre esett még mások által, hogy fősz.biró Botka Lászlót és tiszt, esküt Fimboros Istvánt is elfogták. — Sept. 29 én már N.-Somkuton nem tolongott a nép; utzáin inkább járhatott az ember. — Ekkor magam is egy jelkü hazafi barátságából tulajdon kocsija által, mint inas elindultam N. Banya felé. Megállítottak ugyan az utón , de inasi álruhában lévén , s a kocsist jól ismervén , szerencsésen megszabadultam azon szobából, hová sept. 27-kén 8 órakor menekülhettem. A foglyokkal mi fog történni, nem tudom. N. Bánya sept. 29. d. u. 6 óra 1848. — Kiss János m.k. — Ho 1ics, oct. 2-án. A sept. 29-én Csehországból hazatért 8 nádorezredi huszárok , Borta András vezérlete alatt, ma délutáni 4 óra tájon mentek itt keresztül , útjukat Pest felé folytatandók. Ők visszasiettek hazájukba, hogy ezen kedves honokat az akadiitismus és reactió kötelékeiből kiszabadítani segítsék . — Biettek, Jellachichot nemcsak kiűzni, hanem egyúttal meg is semmisíteni. Mikor ezen a huszárnak Gödingnél a morva határokon át kellett jöni, láthatták már, hogy ők szöknek , mert mikor az őrparancsnok megszólná őket, hogy hova mennek és honnan jőnek , megmondák neki egyenesen, hogy ők Csehországból jőnek, és Magyarhonba menni akarnak. Mikor azonban az őket feltartóztatni s úrrukat elzárni akarta, és egy Wallmoden vasas kapitány egy angol lón odaugratott, ekkor Bolla András kiálta,,fél jobb“ és a százados megszégyenítve álla meg. A honérti harczolhatás iránti lelkesedés lángjaitól elragadtatva, mint villám tűntek el a százados elől, és a városocskát hátuk mögött hagyák. Ezen magyarok becsületességét és nagylelkűségét tanúsítja az is, hogy óráikat útközben eladták, hogy magukat Cseh- és Morvaországon keresztül vághassak. Mikor a magyar földre átléptek, hangosan ekkér kiáltanak fel: „Most az istentől nem félünk már a magyar földön !“ Mondák továbbá, hogy utánok még két divisió jövend, s hogy ők mint szálláscsinálók jöttek előre. (Pr. Zeit.) *) A honvédelmi bizottmány, mint tudjuk , már intézkedett, hogy rendbehozassanak a dolgok az alsó táborban is. — S z e r k. *#) A közelebbi napokban és órákban sok ollyal történt, mi remélnünk hagyja , hogy mindezen dolgokon rövid időn segitve lesz. — S z e r k. 949 *) Hátrált-e ?— de sőt futott tüskén-bokron keresztül, elhagyva maga után seregének egy részét, kik nem győzték a gyors futást. Azonban reméljük, mindamellett tb utóléri vitéz seregünk , s megtanítja emberségre e nyomor kalandort. S aztán majd végezünk a Királyhágón túl is Urbán urammal, ki Hóra, Klocka dicsősége után látszik törekedni. — S z e rk. ) Ki nem látja itt Urbán lázitását ! — Sze rk. Külföldi hírek. AUSZTRIA. A Wiener Zeitungban Lamberg-Hoyos Karolina grófné, hét neveletlen gyermek anyja , keseredéssel panaszolja férjének Páston orgyilkolással kimultát. Mi tiszteljük a hitves fájdalmait, de megnyugszunk abban, hogy inkább haljon meg egy apa, s maradjon egy özvegy hét gyermekkel, mint százak sőt ezrek maradjanak özvegyen és árván, mert a szerencsétlenül kimúlt gróf Lamberg Ferencz olly ördögi tervnek adá magát eszközül, hogy működése után nem csak özvegyek és árvák fogtak volna sírni, hanem egy egész haza kényezne fiainak, eltemetett szabadságának, törvényeinek sírja fölett. Legyen szent kinek-kinek fájdalma, de maradjon az igazság, a példa pedig szolgáljon tanulságul jövendőre is. Ez az isten keze bujtott. NÉMETORSZÁG. Az augsburgi újságnak van egy XXX jegyű levelezője Bécsből , ki annyira elmaradt a jelenkor eseményei mögött, hogy Jellachich Józsefről, keleti Európa főrablójáról azt mondja elég szemtelenül: a szabadságnak e pillanatban nincs nemesebb bajnoka, tisztább védője.“ Mint érzik e czikken a Kulmer- Latour-ház, a camarillai patschull, az erkölcsi dögszag! Jellachich sem több, nem kevesebb, mint alávaló banszolga, ki fölvette a vérnek árát, a tudáspénzt, s nem tudott megszolgálni érte gyávaságában. Gonoszban gyáva, gyávában gonosz; ime jelleme . — Frankfurt, sept. 29. Heckscher ma utazott el Tarinba, hol az olasz ügyek körül lesz tennivalója , mivel a középponti hatalom fentartá magának, ha lesz reá szükség, a közbenjárást. Hír szerint Poroszország mint nagy hatalom akar föllépni, mi ha megtörténik, a birodalmi ministérium sem fogja hagyni magát. A rögtönbiróság nyomozásaiból kiviláglik, hogy a torlaszok építésének terve a kitörés előtt már nyolcz nappal készen volt, s így a nemzeti gyűlést már a schleswig-holsteini fegyverszünet feletti vita előtt el akarták szalasztani. OLASZORSZÁG: A „Risorgimenae“ közli az olasz nemzeti társulat emlékiratát a franczia néphez. Az emlékirat szerzi ) Gioberti, azt igyekszik megmutatni, hogy az osztrákok elűzetése és az olasz tartományoknak szövetkezése képes csak a békét helyreállítani. Mazzini szinte szerkesztő egy emlékiratot a franczia köztársasághoz. Az olasz kérdés szerinte nem belpolitikai kérdés, hanem nemzeti és függetlenségi, s minden közbenjárás, ha függetlenségre nem visz, hasztalan. A messinai nép a „Tempó“ szerint az ostrom alatt egész reménységgel hordozá a „Madonna dalia lettera“ képet, látván, hogy rajta nem segít a szent kép, fegyvert fordítottak ellene. FRANCZIAORSZÁG, Paris, sept. 29. Nemzeti gyűlés. Az egész vita a körül forgott: valljon a községi főhelyen, vagy a kerületi fővárosban tartassanak-e a választások. Marrasz elnök néhány nyomatékos szava elvégre eldöntő a felek s vélemények különbségét. 528 szó 271 ellen a kerület fővárosát fogadá el választóhelyül. — Pá r is, sept. 29. A még májusban tett indítványt,hogy a nép képviselői ne viselhessenek fizetéssel járó más hivatalt, újra elővették. Az indítvány kiveszi e törvény alól a katonákat, a végrehajtó hatalom tagjait , a miniszereket és állodalmi titkárokat. Dacoux ezt illy szerkezetű törvényben akarja kimondani, a fizetéses hivatalok nem férnek össze a képviseléssel. A választási törvény határozza meg a kivételeket. — A National, a mi barátunk , újra megmutató , hogy ismeri hazánk bonyodalmas viszonyait, mondván: Magyar és Horvátország között minden nemzetiségi kérdés el van döntve. A magyarok elismerik Horvátország jogát a belső igazgatásban tetszés szerinti nyelven, s a horvátok elfogadák , hogy magyarul beszélő követeket küldenek a magyar országgyűlésre. Nemzetiségi kérdés nincs , hanem van reactionárius igyekezet. A magyar had és pénzügynek egyesítése az osztrák I. pénz és hadügygyel, ennyi az, miért Jellachich fárad. Van-s nak leveleink horvát polgároktól, mellyek egyaránt óvást tesznek a bán osztrák politicája ellen.. Mi ezeket nem közölhetjük hely szűke miatt, de elég legyen is mondani, hogy igazolvák általok, mit eddig állitánk. — (Ima valahára mégis egy lap a külföldön, melly bennünket ismer! " A németországi lapok évek óta nem mehettek annyira, hogy