Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-10-14 / 187. szám
fog tetetni. Minthogy azonban a fentemntett csapatra itten igen nagy szükségem van, ennélfogva méltóztassák nemcsak ezen kérelem folytán a csapatoknak Nagy-Kanizsára áttételében , hanem a varasdi városi parancsnok Benkó tábornok úr netaláni kérelmét illetőleg is, ha arról lenne kérdés, hogy a hadsereg háta megetti veszélyes mozgalmak elnyomassanak, segélyül lenni. Kinti főhadiszállás Siófok mellett sept. 24-én 1848. — Jellachich tábornok. — Mélt. gr. Zichi veszprémi püspök úrnak. A legmélyebb fájdalommal vettem épen most azon tudósitást , hogy a határőrségbeli legénység egy része által Szent Ivánon még maga méltóságod személye ellen is a legdurvább kihágások követtettek el. Nem rajzolhatom eléggé le méltóságodnak a fájdalmas benyomást, mellyet ezen tudósítás reám tett. Mindenekelőtt azonnal rendelést tettem , hogy egy tizedallja lovasság még ma éjjel védelmi őrségül sz. Ivánra küldessék, és legfőbb gondom leend, a tetteseknek nyomára jőni, és őket a büntető igazság kezébe átszolgáltatni. Vegye méltóságod ezen reám nézve fájdalmas hatású eseményt illetőleg a mély tiszteletnek, mellyel iránta viseltetem, kijelentését. Székesfejérvár , sept. 28 án 1848. — Jellachich tábornok. — A varasdi városi parancsnokságnak. Folyó hó 22-ről 275. sz. a. tábornok úrnak Nagy-Kanizsa városát illetőleg tett czélszerü rendelkezésérőli tudósítását tudomásul veszem, — miközben érette tábornok úrnak egyúttal köszönetemet kijelentem. A szmini fői zászlóalj innen is, N.Kanizsára a csendesség fentartására utaltatott, és Glavass kapitánynak meghagyatott az erőszakot erővel erélyesen elnyomni. B. Burich tábornokot ridauban megkerestem, hogy sorkatonaságben helyőrséget rendeljen oda, kihez tábornok úr is szükséges esetekben gyámortásért fordulhat. A tzluiniaiak mindenesetre, a stájerországben csapatok általi felváltásukig I.Kanizsán maradandnak. Tábornok úr, Bogovich tábornokot is felhivandja, nem vállalná-e ő el a n. kanizsai városi parancsnokságot, — melly esetben ő oda menend és nekem arról jelentést teend. Főhadiszállás Kilits, sept. 24-kén 1848. Jellachich, tábornok. — Mayer, rácz-kanizsai kir. harminczadosnak, ennek f. hó 24-rőn jelentésére ezennel válaszolom , hogy a tettleg elfoglalt munaközi hivatalok és személyekben semmi változás nem történt és történni nem fog. ennek hivataloskodása azért, mint hely, harminczadosnak , állása minden veszélyeztetése nélkül rendszeres menetelében maradhat. Akaratom azonban, hogy ezen körülmények közt, a különböző bevételek ne a magyar, hanem a horvát-szlavón országos pénztárba folyjanak, és a dolog természetében fekszik, hogy az ember az eszközöket, mellyeknek ura lehet és ura is, képeiből kivétetni, ne engedje. Főhadiszállás, Székesfejérvár, sept. 28-kán 1848. Jellachich, tábornok. — A kanizsai városi parancsnokságnak. Hogy a levélposta a hadsereg és Horvátország közt biztossággal járhasson, czélszerünek tartatott, innen minden postaszálltmányt egy altiszttel s két közlegénynyel Kanizsáig kísértetni, melly fedezet Kanizsán felváltandó, és Varasdig viendő, onnan Kanizsáig visszakisérendő, honnan aztán az odáig ment fedezet a levelezést ismét a főhadiszállásig biztosítva hozandja. A levélcsomókat csak az altiszt veendi különös felvigyázása és önzése alá. Főhadiszállás Lepsény, sept. 25-én 1848. Jellachich tábornok. — Sz.- Fejérvár, sept. 27. Kedves barátom! Feltevén, hogy két, Kis-Komárom és Kilitiból küldött leveleimet megkaptad, szabadságot veszek, neked Székesfejérvárról, hová tegnap éjjel bejöttünk, és hol ma pihenést tartunk, iszcót írni. — E hó 23. és 24-én Kilitiben pihentünk. Az utóbb érintett napon érkezett, b. Jellachich lovassági százados Bécsbei küldetése folytán , miről én előbbi levelemben emütést tettem, gr. Mensdorf, mint a császár fai árja, egy kézirattal a bánhoz, mellyben ő fölsége az utóbbinak eddigi lépéseit helyesli, ha egyszersmind tudnul adja, hogy minden Magyarhonban állomásozó ezredeknek, a horvát hadsereg elleni harczolás megtiltatott, miután az utóbbi nem a magyar nemzet ellen nyomul az országba, hanem azon párt ellen, melly okozta azon zavarokat, mik a monarchia fennállását koczkáztatják, s azokat, kik fegyveres kézzel a horvát hadseregnek ellentálanak , árulóknak és lázadóknak nyilatkoztatja. A bán azonnal ezen kézirat tartalmát a szállása előtt összegyülekezett sokasággal közlötte, mi általok viharos „zsivnor"-val fogadtatott. Gr. Mensdorf azonnal útját a nádorhoz tovább folytatta.—Első levelemben érintettem , hogy a Teleki dandársága tisztikarának egy küldöttsége , gr. Bubna, a Miklós-huszárok őrnagyának vezérlete alatt, Kis-Komáromba jött, a bánt arról értesiteni, hogy ezen dandár magát a bán parancsnoksága alá adandja. — Elfeledem neked megírni, hogy ezen küldöttség azon ajánlatot azon feltét alatt tette, ha az ő fölségétől, a nádor és magyar ministérium által, a bán serege elleni harczolásra adott parancs visszavonatik, és ez volt oka. Jellachich lovassági százados Bécsba lett küldetésének, s ennek ismét gr. Mensdorfnak Bécsből a bánházi elbocsátása. Bár olly annyira örömteljes és kívánatos vala is reánk nézve a tudósítás, mellyet ez utóbbi hozott, még sem felelt meg várakozásunknak; mennyiben tegnap Kempen és Schmidtl osztályainknak a magyar csapatokkali összeütközése alkalmával , az előbbi ellen, melly 17 ezer főnyi erős volt, a Miklós- DB. Sándor-huszárok, a Wers Ernst gyalogság állottak. 25-én Kilitiből Lepsénybe, 26 án Fejérvárra mentünk; az utóbbi helyre menetel alkalmával előcsapatunk, mintegy órai menet után, a magyar előcsapatoscra bukkant, és 3 Würtemberg-huszárokat elfogott. Majd azuán egy nagy síkon az előbb említett magyar csapatokat megpillantani lehetett, mellyek azonban magokat a mieink elől visszavonták, és hátrálás közben 6 álgyulövést tettek reánk, melly alkalommal , tőlünk egy ló falövetett, és egy golyó egy út mellett fát talált. Részünkről lövés nem történt. Az ellenség megfutamodott (?) és nem engedte, hogy ütközetre kerüljön a dolog; ez a menetit annyira késleltette, hogy csapataink, melyek 4 órakor reggel Lepsényből megindultak, csak estre későn érhettek Székesfejérvárra. A magyar csapatok Buda felé visszavonultak, hol a magyar hadsereg magát központosítja, és főütközetet adand. Kossuth, azt mondják , mint köztüzér szolgál, mások meg azt mondják, hogy ő Kecskeméten van, és egy hadsereg felállításán működik. — A tábori posta indul, be kell zárnom levelemet. Köszöntök minden ogylinit. Az ön legőszintébb barátja Dr. Hbr-Székesfejérvár, sept. 27- kén délután. A dologról neked tovább nem írhattam, ma Székesfejérvárra tovább kellett induljunk. E hó 12-ke óta útban vagyok pihenés nélkül, és Csáktornyán, Portakon, Kotorin , Kanizsán, Berényen, Böhönyén, Sárdon, Toporán, Szilen, Ineger, Enyinyen, Táczon és Székesfejérváron túl vagyunk. Ritkán találtunk valami szép vidéket, csupa puszták és nyomorult utak. Az idő reánk nézve igen kedvező, csakhogy igen nehéz feladat, a csapatok élelmezése, melyből mindent requirálnunk kellettk. Én mindig a tábornok kocsijában utaztam , mivel ő lovagol , vele együtt mindig jól szállásoltatom és kitűnőleg megvendégeltetemn, ezért Kanizsától fogva tartásomért semmit sem adtam ki. Ma az első nap , hogy ételemet meg kell fizetnem, miután reggeli 3 órától egész délutáni 2 óráig egy harapást tem ettem. — Ritkán monakodhatom, levetkőzőn és borotválkozásra 8 nap alatt sem kerül egyszer. A fehérneműt kímélnem kell, mert csak egynapi pihenésünk nem volt. Ma itt állunk 50 ezer emberrel, képzelheted ezen zsibongást. Az ellenség előlünk folytonosan visszavonul, és 6 álgyalövést ők tettek először reánk, most ebben a pillanatban egy kis megtámadást intéztek ellenünk, de eredmény nélkül. — Négy nap alatt Pest előtt fogunk állani. — Jaj ezen váródnak! mert határőreink annyira el vannak keseredve és felbőszítve, hogy ott borzasztóan fognak gazdálkodni, most sem lehet őket a legdurvább kihágásoktól visszatartani, és lopnak s rabolnak borzasztóan; mindennap kiosztogattatunk köztök 1000 botot, de mit sem használ, maga az isten sem, nem hogy egy tiszt lenne képes őket visszatartani. — Mi mindenütt a legbarátságosabban fogadtattunk s vendégeltettünk meg, hanem estve panaszokkal ostromoltatunk , mellyek néha borzasztóak; én ezen rabló kirándulásban már kétségbeestem, és úgy tetszem magamnak, mint valami rablófőnök, mert az élelmezésről nekem kelletik gondoskodnom, s ha az élelmiszereket szép szerivel ide nem adják , akkor riduirálnom kell, ha vérző szívvel esik sokszor a szegény emberek istállójából a barmot elhajtatnom, a bort a pinczéből elhozatnom; naponként szükségem van 9000 kenyérre, 280 akó borra, 100 mázsa húsra, 5 mázsa sóra, 60 mérő zabra; röviden ez borzasztó, és mégis mind e mellett az itt előszámláltakat naponként mindeddig behajtottam. Minden fáradság daczára, a végvidékiek borzasztóan gazdálkodnak, valami 200 pinczét már feltörtek, és ezer akóra menőt kifolyattak. Ezt azonban nem a rendes 3. és 4. zászlóaljj, hanem a népfelkelősben emberek tevék. (Folyt, köv.) esküdött a magyar alkotmányra, és magát a honvédek közzé be oszlatta. Ezen ezred márkája, melly a sietős elindulás alkalmával visszamaradt, a nemzetőrség felvigyázata alatt áll. Gr. Esterházy Kázmér, nemzetőrségi parancsnok helyett a ministérium által kinevezett Mérey őrnagy ur már hozzánk meg is érkezett. — Jellachichnak, Knohr tábornokhoz küldött lövete, a sorexsánoknak egyik hadnagya, még egelőtt két évvel disznóhajcsár volt, és itteni tartózkodása alkalmával egy ide való ember által megismeretett, s 18.főnyi adóssága matt fel is tartóztattatott. A disznóhajcsár katonatiszt azonban a Latour által neki osztogatott bankókon már rég túladott, és így hadnagy urat, anélkül, hogy fizetett volna, el kelle bocsátani. — Sopronyváros, oct. 9-én. Jellachich Sopronmegyétől 4 nap alatt 70 ezer részlet kenyér , hús , széna és zabateremtését követelte. Minthogy azonban azon egy időben Győrből azon hszt vették , hogy 15 ezer emberből álló csapat Sopron felé útban van , tagadó válasz adatott neki. Gr. Batthyány volt ministerelnök, családjával együtt nehány nap óta Sopronyban tartózkodik. — Sopronyból írják , hogy Jellachich serege egy részét ismét elvete magától, olly utasítással, hogy Magyarország ezen részén vágja át magát Horvátországba. Még eddig neki sikerült e rablóhadat feltartóztatni, miután seregeink más felé vannak. — Székestejér vár, oct. 7-én. Kossuth jóslata teljesülni kezd , Jellachich rablócsordáját, csak akarnunk kell, igy szól többek közt K. Lapjában fejérvári tudósítója, kővel is agyon verhetjük. — Jellachich rablói közül sept. vég- és vdt. első két napjaiban csak a város határában, több 200-nál veretett agyon; a városi sírásók a hatóságtól 4 napszámost kértek, hogy az agyonütött horvátokat eltemethessék. — Jellachich Fejésvárt főlakhelyévé tette tábora, számára, az élelmiszereket ide szállittatván be. Őrizetül a városba 1200 főből álló fegyvereseket hagyott; ezekből 150 a belvárosban az életes tárban, 750 a város melletti dombon táborozott. Az életes tár fallal kerítve levén, valóságos várnak tekinthető, a domb pedig fekvésénél fogva uralkodik a város felett; a fegyveres horvátokat régi sorkatonasági tisztek vezérelték, és ezen erőd megtört a fegyvertelen nép összetartásán és szilárd akaratán! F. hó 3 án a nép, piaczra vásárolni fegyveresen járó horvátoktól eleredő szuronyos puskát, az ezekkel aztán felfegyverkezettekhez 20 vadászpuskás egyén csatlakozik , és két-két csapatkába oszolva , a kisebb csapat az utczán az életes tár előtt állott meg, a másik nagyobb csapatba az életes tár udvara felé kerülvén , az ott főző mintegy 60 horvátra tüzet adott, kik közül 4 halva maradt, 3 megsebebesült, a többi részint társaihoz, részint a laktanyába menekült. Ez iszonyú benyomást ten a laktanyában levő 400 horvátra. Egy tiszt kise szokott kísérettel, segítségért akarván menni; a nép által legényeivel együtt egy perez alatt lefegyvereztetik. A nép mindinkább szaporodik, a laktanyákban levők magok megadására szólittatnak , s csakugyan életök és magánvagyonok biztosításáért könyörögve magokat megadják, s 5 percz alatt fegyvereik már a nép kezében voltak. Ez történt mintegy 10 óra táján, s híre jó, hogy Roth 9000 horváttal lő. Azonnal intézkedés létetik a dombon levő horvátok lefegyverzésére is. A nép erre, apraja nagyra mind kiment mindennemű fegyverrel. A toronyból a horvátok felé eső oldalon a vörös zászló kitüzetik, s a horvátok maguk megadására szólittatnak. Egy órai idő engedtetett a gondolkozásra. A horvátok kapitánya, a nép általi bizonyos kivégeztetéstől rettegvén, egy órakor délután a városháznál csapatával együtt magát megadta. Ezen 750 ember is ekkér lefegyvereztetett. Ezeket a fegyverletételre főleg a birta, hogy 12 órakor egy hadnagyot 30 fegyveressel a városba küldvel, az onnan többé vissza nem tért, mert a nép a tüzelést párán- ácsoló tisztet és legénységet a piaczon leszúrta. — Összesoroltatván a foglyok , 1154-nek találtattak , s f. hó 5-én Budára« el is szállíttattak. Oct. 6-án egyenként ismét 245-töt fogdostunk össze s szállítottunk Budára, nem pedig orvosokat,, élelmezési s kórházi tiszteket küldöttünk. — E győzelem! nagy örömet szült köztünk, de bezzeg egyszer csak híre jő, hogy Roth Kálozdra a várostól két órányira táborával már megérkezett. Mindenfelé sürgönyöket és futárokat küldön fel segélyért. Elsőben a Würtemberg-huszárok érkeztek estii 8 órakor , majd 11 óra táján Bég őrnagy 5000 főnyi csapatával és 8 álgyuval a városon kívül táborba szállott... Számukra a nép az élelmiszereket önkénytesen hordta, volt elég, a horvátok Roth számára előre 1500 darab kenyeret süttenek. — Oct. 4 én reggeli 8 órakor jelent meg Roth határunkban, azt híven, hogy Jellachich itt még az úr. Csatlatkozott. Tornyainkban a vészharangok megkondultak, a magyar tábor rendbe állott, és a városi közel 2000 főnyi fegyveres nép is az ellenség elébe indult. Roth a csatát néma fogadta el, visszavonult a sárrétek mellett Soponyára és Táczra. 5-én a magyar tábor és felkelő nép Táczig csata-, rendben haladt, de Rothot nem találván, visszajött. 6 ám Még ötezer fegyveressel kocsikon Komáromba vitetett, de maradt még elég ember azért Roth megsemmisítésére. Dac szökik a horvát, Perczel megüzi, és a jóslat közel a teljesítéshez , mert a Roth táborából aligha látja egy is többé a» Száva vizét. — Temesvár, cet. 10-én. B. Rukavina, temes-i vári parancsnok, a f. hó 3-án kelt törvénytelen manifestum következtében s a szinte ugyanakkor Magyarhonba, teljes hatalommal törvénytelenül kinevezett Jellachich horváti rablófőnök meghagyásából, Temesvár városát ostromállapotba); tette, s minden törvényes hatóság megszüntetésével, a maritiális törvényszéket felállította. — A tisztelt parancsnok art ! alkalmasint meg akar bennünket kínálni azon törvényszék össze,.s.erkesztőeébeni fáradozástól, melly, mint a csillagzati Hazai mozgalmak: Pozsony, oct. 10*én. A félelem és ingerültség 3 napjai után, írja a pozsonyi német újság, végre városunk ismét megnyugodott. A bécsi ismeretes események által a „lovagiak“ bán keresztes hadának áttörhetlen gát vettetett, és Kossuth jóslata teljesedésbe kezd menni. Ha a horvát hadsereg Bécsben vendégszerető fogadtatásra nem találand , mit a jelenlegi körülmények közt alig is lehet hinni, az esetben is nehezen fog csak egy ember is belőle többé a Dráván átmenni. Jellachich gyanítható terve, Pozsonyon keresztül magát Morva- és Csehországba átvágni, hol több rokonszenvre hitt ; számolhatni, mint Ausztriában, az itteni lakosok erélyén és hősies bátorságán hajótörést szenvedett, kik készebbek valónak vagyonukat az álgyáztatásnak kitenni, mint a horvátoknak időnyerést adni. Ezen elhatározottság által, városunk ismételve érdemessé tévé magát a haza hálájára, és a sok ellenséges indulatu megtámadtatások daczára is kimutatta, hogy a magyar hazai ügynek hű pártolója, és azért vagyonát és vérét is kész feláldozni (Éljenek). — Magánúton épen most vesszük a tudósítást, hogy egy résza a magyar hadseregnek tegnap Pahrendorfba érkezett. A csapatok, minden hoszszas és fáradságos méreteik daczára is jól néznek ki, s csak azt sajnálják, hogy Jelechich táborával nem ütközhetnek. Jelechich tábora, Pahrendorfon át Neziderbe szökött. — A királynak Bócnből lett megszökése következtében, a Magyarországon életbe léptetni akart mártiális törvények és az ostromállapot megszüntetve vannak, és a szabadság, a zsarnokoskodás és erőszaktól megmenekült. Mi tehát most már szabad földön állunk, és azon ezután radikál lépésekben fogunk mozogni. A Ceccopieri olasz ezred itt maradt legénysége meg