Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-10-15 / 188. szám

Vasárnap MtfjaUn­k «' ho minden nap, hátfát kivéve. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhor­­dással borit. nélk.­l frt 30 kr, a’ kiadóhi­­vitalból elhordva 6 ft, postán boritékban he­tenként 6-szor küldve 8 frt, 4-szer küldve pedig 7 t­t 12 kr peng. — Előfizethetni Pes­ten, szabadsajtó-utczai szabadsajtéudvarban 515. M. a. a’ kiadóhivatalban, egyebütt min-146 v v­ & ■ja 3 a 188* PESTI HÍRLAP. October 15.1848. den k. postamvatalek. — Az itisxtr. bíródig­lomba ’s egyéb külf. tartományokba küldetni kívánt péld. iránt a’ megrendelés csak a’ bé­­cai cs. főposta - hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, '» egy 4-szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr, •’ kettős ha­­sábu sorért pedig 10 pengő kr vásutUtA. Gn, Pest, oct. 14-én. Zeyk Károly erdélyi kormány­biztosnak a Közlöny utósó számában egy jelentése áll, melly­ben azt mondja többi között, hogy az unió Erdélyben úgy áll, hogy csak fegyveres erővel lehetne megdönteni, míg az országgyű­lés a törvényes téren marad. Zeyk Károly hazafisága és becsületessége ismeretes. Ő kétségkívül azt tartja törvényes térnek, mellyet a képviselőház elfoglalt. De a törvényes tért mások, és más színben mostanában annyiszor emlegették, hogy egy pár felvilágosító szó nem árt. Értsük meg egymást. Jöjjünk tisztába a felett a törvényes tér felett. Azt nem soroljuk el, hogy elleneink örökké a törvény­telen téren valának. A lázadások kezdete, sora, egybefüggése, gyökere, hajtásai ismeretesek. Végczélja sem más, mint törvényeinket, al­kotmányunkat erőszakosan megsemmisíteni. Most igy áll a dolog. Jellachichschal háborúnk van. A nádor kir. helytartó itt hagy benünket. Batthyány volt ministerium alakításával megbízva, s mielőtt azt tehette volna, már Vay Miklós neveztetik helyébe. Vay Erdélyből haza sem érkezik, s már az öreg Bá­cséit nevezik ki Bécsben. Functiója addig tart, mig egy, legborzasztóbb rende­letet, melly által a haza törvényei és alkotmánya semmi­vé tétetnek, és az ország a rabló ellenség kezébe adatik, ellenjegyeztetnek vele. Ekkor ő is eltűnik, s beküldi le­mondását. Természetesen. Mert hiszen egy törvénytől és alkot­mánytól megfosztott, ostromállapotba tétetett, az ellen­ség kezébe adatott országban mit keresne miniszerelnök, a­ki maga signálta , hogy helyét katonai kormány foglal­ja el, így játszatánk ki a törvényes kormányból, és így kényszerüének, hogy a haza nyílt ellenségének hódol­junk meg, és teljesítsük nem azt, a­mit a törvény, hanem a­mit Jellachich parancsol. Ez ellen egy szó kiáltott az ország egyik szélétől a másikig. És a törvényhozásnak a király által egybehívott há­zai igy lépének a térre, mellyen jelenleg állanak; s a honvédelmi bizottmány által kezeikben tartják a haza kormányát, miután ministerium nélkül hagyattunk; a haza ellenségének pedig még is csak át nem adhatók. El valának határozva: megmenteni a nemzetet. Az alatt a király Bécset is ott hagyá. A kérdés tehát ez. Jellachich kormányozzon-e tör­vények nélkül, felfüggesztett ható­ságokkal, ostromállapotban? Vagy a törvényhozásnak házasál­­­­t­a­l megbízott választmány kormá­nyozzon, mint a törvény és alkotmány­a és a haza védelme kívánják, a t­örvé­­n­y­e­s­s­é­g orgánumaival, s rendkívüli m­­ódon is, a rendkívüli időben, a­hol kell? Feleljenek erre, a­kik a törvényes térről beszélnek. Más választás nincs, s itt a választás tisztán áll, és kitetszik : kijár jó után. Ismételjük azonban , hogy tisztelt­­barátunkra, Zeyk Károlyra, sorainkban semmi invectiva nincs. Ismerjük érzelmeit, mellyek a szabadság ügyéért szednek. Azokhoz szólunk, kik a törvényes tért amúgy nagyon l cikükre vették, hogy oldaloghassanak, és elhúzódhassa­nak. — a.— B­é­c­s , oct. 11-én. A birodalmi főváros e perezben az Aula hatalmában jan. Nagy dolgok vannak készülőben. Auersperg és Jellachich már egyesültek. Windisch­­ratz gyűjti a seregeket Csehország és Morvában. Doblhoff lemondott, s beteg. Hornboltl szinte lelá­tott. Wessenberg, Bach eltűntek. Ministerelnökül Win­­ischgratzot emlegetik. Bécsi ministerelnök Windischgratz, magyarországi •écsei, sőt a le nem mondott Pulszki elbocsátó iratában, pédául Melczer Andor kijelölve — ez aztán nem katonai i­rmány ? Egyébiránt Bécs igen érzi már, hova törekszik a rad­ió. Ha előbb nem sikerült Magyarország elnyomása, s­ tán az örökös tartományoké , mindegy, megkísértik vditva is. Előbb Bécset, aztán Pestet. Ezt érezve a bécsiek, igen elszántak s erejök nagy, tudhatnám megdönthetően. Bécsnek csak azon szeren­­cstlensége van a nehéz viszonyok közt, hogy a hohe­rsammlung nincs teremve nehéz időkre, s fejét vész­ár. Most, midőn a császár távol, kormány nincs, s a hohe­rersammlung a legfőbb hatalom, kirendelt ugyan a vész perczeiben egy bizottmányt, de nem elég merész azt is­­tápolni kellőleg intézkedéseiben, vonakodik a mozgalom élére állni s azt vezérelni. Pedig, ha kiegyenlítés még lehető, csak általa lehet; ha nem, akkor csak a törvény­hozás vezérlete teheti a szabadságérti küzdést nagyszerű­vé, a nemzet erejét compacttá, a sikert kétségkivülivé. Ingatag és határozatlan voltát leginkább kimutatá a magyar hadsereg benyomulása ügyében. Bécs lakossága nagyon sürgető, hogy seregeink segítségül benyomulja­nak s befogadtassanak. A Gemeinde-Ausschuss, zaklatva a nép által, a constituirende Reichsversammlungra utalt. Ez nem merte — bár úgy vélekedett — kimondani tilta­kozását a nép miatt, de beegyezését sem. Kitérésül a bi­zottmányhoz utasította a tárgyat, kijelentvén, hogy an­nak intézkedését magáévá teszi. Ez gyáva lépés volt. A bizottmány a­helyett, hogy határozottan szólt volna ez ügyben, egy placáttal felel, mellyben óvakodik az ellen, mintha a magyar sereg be­nyomulása ellen tiltakozott volna. Szóval nem mondja: „Jertek testvérek“, csak azt mondja, hogy a kihiresztelt tiltakozás benyomulásunk ellen, valótlan, így állunk a hohe Versammlung, Sicherheits- és Ge­­meinde-Ausschuss-al. Támaszunk az aula és a nép. Ez ugyan minden erő összege most Bécsben, de a hohe Versammlung gyávasága elvonja a mozgalomtól ama morális súlyt, mellyet nem nélkülözhet azért is, mert ez a katonaság ellenséges állását könnyíti. Auersperg daczos viseletének erőt kölcsönöz. Mit tesz illy viszonyok közt seregünk ? Átlépte már hihetőleg a Lajtát, midőn e sorok Pestre jutandnak. E gondolatra nem tudom mit érzek, azonban a Lajta átlépése történetünkben gyakran volt ominosus. Nagy fába vágtuk — mondhatom — fejszénket.­­) Nehéz véleményt mondani dolgokról, mellyeket Mo­ga és Kohlman katonai ügyessége, Csányi és Pázmándi eszélyessége vezet. S mégis úgy látszik, mintha e be­nyomulást nem belátásuk, hanem más valami vezetné. Annyit mondhatok , hogy kiknek kezében van a ha­talom seregeink lépéseit vezetni, nem irigylendő állásuk van. Ha előnyomulnak, mindent koczkáztatnak talán, s ha balul üt ki, boldog, ki a csatában hull el, s nem látja a vészt, mit hazájára hozott. Nekünk Jellachich csordájával volt bajunk. Seregeink megvivtak vele , mint magyarhoz illik. Elszalasztottuk az igaz, a nyulat, de hibánkon kívül s akaratunk ellen fu­­tott ide szomszédunk nyakára. Mi becsületesen űztük, s bizony nem rajtunk múlt, hogy kivonulását meggátoljuk. Ő fürgébb volt, mert seregét erőszakkal űzte előre, egy részét elhullatva, s kitakarodott országunkból, mie­lőtt elérhették volna seregeink. Bécs meggátolta, hogy innen segítséget nyerjen. Mi nagy adósaivá lettünk Bécsnek, s megkínáltuk embersé­gesen a hálaadóval, mellyel tartozónk. De most már a magyar hadnak nem Jellachich párt­ütő hadával egyedül lenne baja, hanem együtt s egyszer­re minden itt tanyázó es. kir. seregekkel Jellachich mel­lett ; és lenne baja külföldön, támadó csatában, bátor és elszánt, de ifjú seregünknek. Minden a sikertől függene. Annyi bizonyos, hogy e feláldozás szép és magasztos, de ha győznénk is, alig méltányolná a történészet tettünk nagyságát, mert csak mi magyarok érezzük, mennyit vetünk koczkára szom­szédunkért. Mint hallom, Auersperget seregeink neutralitásra hí­­vák fel. Kétségbe kellene esnem, ha gondolhatnám, hogy sikert remélnek. Mit fog nyilatkoztatni, még nem tuda­­tik, valamint azt sem gyanítjuk, fog-e nyilatkozata se­regünk lépéseire befolyni. Annyit beszéltek Auerspergről, miszerint már a felszólítás előtt kinyilatkoztatta, hogy seregünk benyomulását inváziónak veendi, s mint osztrák parancsnok, elébe álland ellenségesen. Mi magyarok vagyunk. A közmondás szerint saját istenünk van. S erre bizony rá is szorulunk gyakran. Ha angolok volnánk, nem volna külön istenünk , de tán nem is szorulnánk rá. Higyjétek el, vannak idők, midőn nincs kínzóbb por­téka a világon, mint a hazáért hőn dobogó szív mellé — higgadt, számitó ész. — ..— Oct. 14-én d. e. 11 órakor ülés a képviselőházban. Ülés kezdetén Tóth Lőrincz a ház figyelmét R­é­c­s­e­­­r­e hivta fel, ki jelenleg Bécsben az aula ke­zei közt van letartóztatva. Az okiratokból világos, hogy Récsei honáruló, s mint illyen, halálbüntetés alá tartozik. Nem lenne kívánatos, hogy ezen ítélet papiroson marad­jon, azért is intézkedéseket kíván tétetni, hogy a neve­zett úr az aulától mielőbb átvétessék. Alelnök Pálfi e tárgyat a később felolvasandó iratokkal együtt véli tárgyalandónak. Rövid jelentést tesz némelly körülményekről. A lefegyverzett horvátok töme­ges hazaküldetése káros lehetvén, a honvédi bizottmány jónak látta azokat több pontokon feloszlatni. Pázmándi­­nak tegnap érkezett levele szerint seregeink f. hó 13-án bementek Ausztriába — különösen Ivánka előcsapatai Bruckba. Auersperg felszólíttatott, hogy seregeink, egé­szen elkülönözve minden birodalmi ügyektől, csupán Jel­­lachichot kívánván üldözni, neutrális állásban maradjon. Tudomás szerint Jellachichnak mintegy 15 ezer, Auers­­pergnek pedig 10 ezer embere van. Ezután felolvastattak több rendbeli hivatalos levelek és tudósítások. Nevezetesen Varga István levele Bécsből oot. 12­ ki d. u. 3 óráról a honvédelmi bizottmányhoz. Tudó­sít : mikép a birodalmi gyűlést minden iparkodás mellett sem lehetett arra birni, hogy a város segélyére meghivas­­sék a magyar sereg. Sőt azon határozatra sem, hogy bir­toksérelemnek ne lenne tekintendő, ha seregeink átlép­nék az ausztriai határokat.­­ Az országgyűlés minden intézkedésekre a Gemeinde-Ausschust hatalmazta fel, és határozatait előlegesen is magáéinak vállalta el. Este 9 órakor egy placát jelent meg a kedélyek megnyugtatására. Reggel érkezett meg Irinyi József a ház azon határozatá­val, hogy seregeink üldözzék Jellachichot túl a határokon is. Ez felvillanyozta a csüggedőket, és megerősíti a bátra­kat, úgy, hogy a már egyesült Auersperg-Jellachich el­len minden rendelkezhető erő, melly a város biztosításá­tól fenmarad, ki fog indíttatni, hogy azok 2 oldalról le­gyenek megtámadva. Auersperg a Marchfelden 10,000-el áll. O , úgy hiszik , ha egy részről Bruck , Schwandorf vidékén ütközet leend, a Dunán átkelve, hátulról akarja seregünket megtámadni. Jellachich segélyére Morvából 10,000 fő rendeltetett. Gallicziából s Tyrolból is jőnek határozatlan számban. "YVindischgracznek Prágában a szlávok és schwarz­­gelb németek fáklyás zenét adtak. Szónoklatában min­den erejét felajánló a dynastia megmentésére. Azt hirlik, hogy ő leend­ő ministerelnök. Doblhoff és Hornbostel le­mondottak, az utóbbi azért, mert nem akar a császár al­kotmányellenes rendeleteihez járulni, így hát Krausz csak maga van.­­ A nemzetőrség Auersperg elől a pénz­tárt s több munitiót elfoglalta, de a simeringi puskapo­ros torony még kezei közt van. Jellachich csoportjai min­denfelé zsarolnak. Csak Petersdorfban akadt fegyveres ellenállásra. 10 én Récsei a császártól jővén, és Auersperggel ta­nácskozván a táborban, az aula bizottmánya által elfoga­tott. Ez, Kulmer, Paziazi, Pipicz és többek iránt is tett már rendelkezéseket. — Récsei kivallotta, hogy a contra­­signálásért jól megfizették. A Belvedert és Schwarczen­­berg palotát a nemzetőrség hatalma alá kerítette. A landsturm Bécs vidékén erélyesen organizáltatik. Auersperg ma délben az országgyűlésnek azt nyilvá­nító , hogy a magyar seregek a határt átlépvén , mint osztrák katona , kényszerűvé érzi magát azokat vissza­verni, és Jellachichchal egyesülni. Azt beszélik, hogy Zágráb vidékén , nevezetesen a Zagoriában lázadás tört ki, — és hogy ő fölsége Prágába menend, s oda fog rendeltetni az országgyűlés is, hogy igy a szlávok befolyása annál nagyobb legyen. Ezután felolvastatott az érintett Bécsben megjelent piacot, mellyben az országgyűlési bizottmány kijelenti, mikép a ház a magyar seregeknek az ausztriai határokon való átjövetelét meg nem tiltotta ; és egy másik, melly­ben nyilvánittatik, mikép a Gemeinde Ausschuss nem érezvén magában erőt elhatározni, hogy a magyar sereg segélyül visszahivassék, ez iránt az országgyűlési bizottmányhoz járult, melly azonban azt válaszoló, hogy épen most értekezvén az iránt a ministériummal, vára­kozásra az Ausschust. A democrata egyletek központi választmánya Tause­­nau elnök aláírásával levelet irt a magyar sereghez, hogy siessen Bécsnek segélyére. Jellachich pedig a városi köz­séghez jelentve, hogy mint osztrák s nem mint ellenség jön. Szombathelyről is érkezett tudósítás Reiszig és Széli­g biztosoktól od­ob. 12-ről, tudatva, mikép Jellachich seregéből mintegy 8000 Theodorovics vezérlete alatt Sopron felé át akarván törni, Maga seregünk egy részét utána inditá. Azelőtt a nemzetőrség hasztalan igyekvék feltartóztatni. October 11-dikén azonban se­regünk utánok inditott része Theodorovics táborát keményen megverte, részint megsemmisítvén, részint foglyul ejtvén, részint szétvervén. A szétvert csa­patokra most vadászat tartozik. — Gratzben és Steyer­­honban felszólítások történtek , hogy segítségünkre elő­­gyüttessék — és e czélra már több csapatok alakultak is. Hogy Nugent segélyt kap, alaptalan hitből eredt. Ezek után tolnai főispán Sztankovánszkinak, s mellé­kelve Csapó Vilmosnak , a tolnai nemzetőrséget vezérlő őrnagynak jelentései olvastattak fel a Rótt tábora lefegy­verzését illetőleg. E jelentésekből kitetszik, hogy e neve­zetes hadi eseményt leginkább Csapó Vilmos őrnagy ügyes intézkedéseinek köszönhetni. Midőn Perczel ezre­des küldötte Rótt táborába ment, Rótt már csak átadatott Perczelnek. A ház különösen kijelenté érdemelismerését *) Lásd országgyűlési rovatunkat. — Szerk.

Next