Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-10-15 / 188. szám
Vasárnap MtfjaUnk «' ho minden nap, hátfát kivéve. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással borit. nélk.l frt 30 kr, a’ kiadóhivitalból elhordva 6 ft, postán boritékban hetenként 6-szor küldve 8 frt, 4-szer küldve pedig 7 tt 12 kr peng. — Előfizethetni Pesten, szabadsajtó-utczai szabadsajtéudvarban 515. M. a. a’ kiadóhivatalban, egyebütt min-146 v v & ■ja 3 a 188* PESTI HÍRLAP. October 15.1848. den k. postamvatalek. — Az itisxtr. bíródiglomba ’s egyéb külf. tartományokba küldetni kívánt péld. iránt a’ megrendelés csak a’ bécai cs. főposta - hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, '» egy 4-szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr, •’ kettős hasábu sorért pedig 10 pengő kr vásutUtA. Gn, Pest, oct. 14-én. Zeyk Károly erdélyi kormánybiztosnak a Közlöny utósó számában egy jelentése áll, mellyben azt mondja többi között, hogy az unió Erdélyben úgy áll, hogy csak fegyveres erővel lehetne megdönteni, míg az országgyűlés a törvényes téren marad. Zeyk Károly hazafisága és becsületessége ismeretes. Ő kétségkívül azt tartja törvényes térnek, mellyet a képviselőház elfoglalt. De a törvényes tért mások, és más színben mostanában annyiszor emlegették, hogy egy pár felvilágosító szó nem árt. Értsük meg egymást. Jöjjünk tisztába a felett a törvényes tér felett. Azt nem soroljuk el, hogy elleneink örökké a törvénytelen téren valának. A lázadások kezdete, sora, egybefüggése, gyökere, hajtásai ismeretesek. Végczélja sem más, mint törvényeinket, alkotmányunkat erőszakosan megsemmisíteni. Most igy áll a dolog. Jellachichschal háborúnk van. A nádor kir. helytartó itt hagy benünket. Batthyány volt ministerium alakításával megbízva, s mielőtt azt tehette volna, már Vay Miklós neveztetik helyébe. Vay Erdélyből haza sem érkezik, s már az öreg Bácséit nevezik ki Bécsben. Functiója addig tart, mig egy, legborzasztóbb rendeletet, melly által a haza törvényei és alkotmánya semmivé tétetnek, és az ország a rabló ellenség kezébe adatik, ellenjegyeztetnek vele. Ekkor ő is eltűnik, s beküldi lemondását. Természetesen. Mert hiszen egy törvénytől és alkotmánytól megfosztott, ostromállapotba tétetett, az ellenség kezébe adatott országban mit keresne miniszerelnök, aki maga signálta , hogy helyét katonai kormány foglalja el, így játszatánk ki a törvényes kormányból, és így kényszerüének, hogy a haza nyílt ellenségének hódoljunk meg, és teljesítsük nem azt, amit a törvény, hanem amit Jellachich parancsol. Ez ellen egy szó kiáltott az ország egyik szélétől a másikig. És a törvényhozásnak a király által egybehívott házai igy lépének a térre, mellyen jelenleg állanak; s a honvédelmi bizottmány által kezeikben tartják a haza kormányát, miután ministerium nélkül hagyattunk; a haza ellenségének pedig még is csak át nem adhatók. El valának határozva: megmenteni a nemzetet. Az alatt a király Bécset is ott hagyá. A kérdés tehát ez. Jellachich kormányozzon-e törvények nélkül, felfüggesztett hatóságokkal, ostromállapotban? Vagy a törvényhozásnak házasáltal megbízott választmány kormányozzon, mint a törvény és alkotmánya és a haza védelme kívánják, a törvényesség orgánumaival, s rendkívüli módon is, a rendkívüli időben, ahol kell? Feleljenek erre, akik a törvényes térről beszélnek. Más választás nincs, s itt a választás tisztán áll, és kitetszik : kijár jó után. Ismételjük azonban , hogy tiszteltbarátunkra, Zeyk Károlyra, sorainkban semmi invectiva nincs. Ismerjük érzelmeit, mellyek a szabadság ügyéért szednek. Azokhoz szólunk, kik a törvényes tért amúgy nagyon l cikükre vették, hogy oldaloghassanak, és elhúzódhassanak. — a.— Bécs , oct. 11-én. A birodalmi főváros e perezben az Aula hatalmában jan. Nagy dolgok vannak készülőben. Auersperg és Jellachich már egyesültek. Windischratz gyűjti a seregeket Csehország és Morvában. Doblhoff lemondott, s beteg. Hornboltl szinte lelátott. Wessenberg, Bach eltűntek. Ministerelnökül Winischgratzot emlegetik. Bécsi ministerelnök Windischgratz, magyarországi •écsei, sőt a le nem mondott Pulszki elbocsátó iratában, pédául Melczer Andor kijelölve — ez aztán nem katonai irmány ? Egyébiránt Bécs igen érzi már, hova törekszik a radió. Ha előbb nem sikerült Magyarország elnyomása, s tán az örökös tartományoké , mindegy, megkísértik vditva is. Előbb Bécset, aztán Pestet. Ezt érezve a bécsiek, igen elszántak s erejök nagy, tudhatnám megdönthetően. Bécsnek csak azon szerencstlensége van a nehéz viszonyok közt, hogy a hohersammlung nincs teremve nehéz időkre, s fejét vészár. Most, midőn a császár távol, kormány nincs, s a hoherersammlung a legfőbb hatalom, kirendelt ugyan a vész perczeiben egy bizottmányt, de nem elég merész azt istápolni kellőleg intézkedéseiben, vonakodik a mozgalom élére állni s azt vezérelni. Pedig, ha kiegyenlítés még lehető, csak általa lehet; ha nem, akkor csak a törvényhozás vezérlete teheti a szabadságérti küzdést nagyszerűvé, a nemzet erejét compacttá, a sikert kétségkivülivé. Ingatag és határozatlan voltát leginkább kimutatá a magyar hadsereg benyomulása ügyében. Bécs lakossága nagyon sürgető, hogy seregeink segítségül benyomuljanak s befogadtassanak. A Gemeinde-Ausschuss, zaklatva a nép által, a constituirende Reichsversammlungra utalt. Ez nem merte — bár úgy vélekedett — kimondani tiltakozását a nép miatt, de beegyezését sem. Kitérésül a bizottmányhoz utasította a tárgyat, kijelentvén, hogy annak intézkedését magáévá teszi. Ez gyáva lépés volt. A bizottmány ahelyett, hogy határozottan szólt volna ez ügyben, egy placáttal felel, mellyben óvakodik az ellen, mintha a magyar sereg benyomulása ellen tiltakozott volna. Szóval nem mondja: „Jertek testvérek“, csak azt mondja, hogy a kihiresztelt tiltakozás benyomulásunk ellen, valótlan, így állunk a hohe Versammlung, Sicherheits- és Gemeinde-Ausschuss-al. Támaszunk az aula és a nép. Ez ugyan minden erő összege most Bécsben, de a hohe Versammlung gyávasága elvonja a mozgalomtól ama morális súlyt, mellyet nem nélkülözhet azért is, mert ez a katonaság ellenséges állását könnyíti. Auersperg daczos viseletének erőt kölcsönöz. Mit tesz illy viszonyok közt seregünk ? Átlépte már hihetőleg a Lajtát, midőn e sorok Pestre jutandnak. E gondolatra nem tudom mit érzek, azonban a Lajta átlépése történetünkben gyakran volt ominosus. Nagy fába vágtuk — mondhatom — fejszénket.) Nehéz véleményt mondani dolgokról, mellyeket Moga és Kohlman katonai ügyessége, Csányi és Pázmándi eszélyessége vezet. S mégis úgy látszik, mintha e benyomulást nem belátásuk, hanem más valami vezetné. Annyit mondhatok , hogy kiknek kezében van a hatalom seregeink lépéseit vezetni, nem irigylendő állásuk van. Ha előnyomulnak, mindent koczkáztatnak talán, s ha balul üt ki, boldog, ki a csatában hull el, s nem látja a vészt, mit hazájára hozott. Nekünk Jellachich csordájával volt bajunk. Seregeink megvivtak vele , mint magyarhoz illik. Elszalasztottuk az igaz, a nyulat, de hibánkon kívül s akaratunk ellen futott ide szomszédunk nyakára. Mi becsületesen űztük, s bizony nem rajtunk múlt, hogy kivonulását meggátoljuk. Ő fürgébb volt, mert seregét erőszakkal űzte előre, egy részét elhullatva, s kitakarodott országunkból, mielőtt elérhették volna seregeink. Bécs meggátolta, hogy innen segítséget nyerjen. Mi nagy adósaivá lettünk Bécsnek, s megkínáltuk emberségesen a hálaadóval, mellyel tartozónk. De most már a magyar hadnak nem Jellachich pártütő hadával egyedül lenne baja, hanem együtt s egyszerre minden itt tanyázó es. kir. seregekkel Jellachich mellett ; és lenne baja külföldön, támadó csatában, bátor és elszánt, de ifjú seregünknek. Minden a sikertől függene. Annyi bizonyos, hogy e feláldozás szép és magasztos, de ha győznénk is, alig méltányolná a történészet tettünk nagyságát, mert csak mi magyarok érezzük, mennyit vetünk koczkára szomszédunkért. Mint hallom, Auersperget seregeink neutralitásra hívák fel. Kétségbe kellene esnem, ha gondolhatnám, hogy sikert remélnek. Mit fog nyilatkoztatni, még nem tudatik, valamint azt sem gyanítjuk, fog-e nyilatkozata seregünk lépéseire befolyni. Annyit beszéltek Auerspergről, miszerint már a felszólítás előtt kinyilatkoztatta, hogy seregünk benyomulását inváziónak veendi, s mint osztrák parancsnok, elébe álland ellenségesen. Mi magyarok vagyunk. A közmondás szerint saját istenünk van. S erre bizony rá is szorulunk gyakran. Ha angolok volnánk, nem volna külön istenünk , de tán nem is szorulnánk rá. Higyjétek el, vannak idők, midőn nincs kínzóbb portéka a világon, mint a hazáért hőn dobogó szív mellé — higgadt, számitó ész. — ..— Oct. 14-én d. e. 11 órakor ülés a képviselőházban. Ülés kezdetén Tóth Lőrincz a ház figyelmét Récsere hivta fel, ki jelenleg Bécsben az aula kezei közt van letartóztatva. Az okiratokból világos, hogy Récsei honáruló, s mint illyen, halálbüntetés alá tartozik. Nem lenne kívánatos, hogy ezen ítélet papiroson maradjon, azért is intézkedéseket kíván tétetni, hogy a nevezett úr az aulától mielőbb átvétessék. Alelnök Pálfi e tárgyat a később felolvasandó iratokkal együtt véli tárgyalandónak. Rövid jelentést tesz némelly körülményekről. A lefegyverzett horvátok tömeges hazaküldetése káros lehetvén, a honvédi bizottmány jónak látta azokat több pontokon feloszlatni. Pázmándinak tegnap érkezett levele szerint seregeink f. hó 13-án bementek Ausztriába — különösen Ivánka előcsapatai Bruckba. Auersperg felszólíttatott, hogy seregeink, egészen elkülönözve minden birodalmi ügyektől, csupán Jellachichot kívánván üldözni, neutrális állásban maradjon. Tudomás szerint Jellachichnak mintegy 15 ezer, Auerspergnek pedig 10 ezer embere van. Ezután felolvastattak több rendbeli hivatalos levelek és tudósítások. Nevezetesen Varga István levele Bécsből oot. 12 ki d. u. 3 óráról a honvédelmi bizottmányhoz. Tudósít : mikép a birodalmi gyűlést minden iparkodás mellett sem lehetett arra birni, hogy a város segélyére meghivassék a magyar sereg. Sőt azon határozatra sem, hogy birtoksérelemnek ne lenne tekintendő, ha seregeink átlépnék az ausztriai határokat. Az országgyűlés minden intézkedésekre a Gemeinde-Ausschust hatalmazta fel, és határozatait előlegesen is magáéinak vállalta el. Este 9 órakor egy placát jelent meg a kedélyek megnyugtatására. Reggel érkezett meg Irinyi József a ház azon határozatával, hogy seregeink üldözzék Jellachichot túl a határokon is. Ez felvillanyozta a csüggedőket, és megerősíti a bátrakat, úgy, hogy a már egyesült Auersperg-Jellachich ellen minden rendelkezhető erő, melly a város biztosításától fenmarad, ki fog indíttatni, hogy azok 2 oldalról legyenek megtámadva. Auersperg a Marchfelden 10,000-el áll. O , úgy hiszik , ha egy részről Bruck , Schwandorf vidékén ütközet leend, a Dunán átkelve, hátulról akarja seregünket megtámadni. Jellachich segélyére Morvából 10,000 fő rendeltetett. Gallicziából s Tyrolból is jőnek határozatlan számban. "YVindischgracznek Prágában a szlávok és schwarzgelb németek fáklyás zenét adtak. Szónoklatában minden erejét felajánló a dynastia megmentésére. Azt hirlik, hogy ő leendő ministerelnök. Doblhoff és Hornbostel lemondottak, az utóbbi azért, mert nem akar a császár alkotmányellenes rendeleteihez járulni, így hát Krausz csak maga van. A nemzetőrség Auersperg elől a pénztárt s több munitiót elfoglalta, de a simeringi puskaporos torony még kezei közt van. Jellachich csoportjai mindenfelé zsarolnak. Csak Petersdorfban akadt fegyveres ellenállásra. 10 én Récsei a császártól jővén, és Auersperggel tanácskozván a táborban, az aula bizottmánya által elfogatott. Ez, Kulmer, Paziazi, Pipicz és többek iránt is tett már rendelkezéseket. — Récsei kivallotta, hogy a contrasignálásért jól megfizették. A Belvedert és Schwarczenberg palotát a nemzetőrség hatalma alá kerítette. A landsturm Bécs vidékén erélyesen organizáltatik. Auersperg ma délben az országgyűlésnek azt nyilvánító , hogy a magyar seregek a határt átlépvén , mint osztrák katona , kényszerűvé érzi magát azokat visszaverni, és Jellachichchal egyesülni. Azt beszélik, hogy Zágráb vidékén , nevezetesen a Zagoriában lázadás tört ki, — és hogy ő fölsége Prágába menend, s oda fog rendeltetni az országgyűlés is, hogy igy a szlávok befolyása annál nagyobb legyen. Ezután felolvastatott az érintett Bécsben megjelent piacot, mellyben az országgyűlési bizottmány kijelenti, mikép a ház a magyar seregeknek az ausztriai határokon való átjövetelét meg nem tiltotta ; és egy másik, mellyben nyilvánittatik, mikép a Gemeinde Ausschuss nem érezvén magában erőt elhatározni, hogy a magyar sereg segélyül visszahivassék, ez iránt az országgyűlési bizottmányhoz járult, melly azonban azt válaszoló, hogy épen most értekezvén az iránt a ministériummal, várakozásra az Ausschust. A democrata egyletek központi választmánya Tausenau elnök aláírásával levelet irt a magyar sereghez, hogy siessen Bécsnek segélyére. Jellachich pedig a városi községhez jelentve, hogy mint osztrák s nem mint ellenség jön. Szombathelyről is érkezett tudósítás Reiszig és Szélig biztosoktól odob. 12-ről, tudatva, mikép Jellachich seregéből mintegy 8000 Theodorovics vezérlete alatt Sopron felé át akarván törni, Maga seregünk egy részét utána inditá. Azelőtt a nemzetőrség hasztalan igyekvék feltartóztatni. October 11-dikén azonban seregünk utánok inditott része Theodorovics táborát keményen megverte, részint megsemmisítvén, részint foglyul ejtvén, részint szétvervén. A szétvert csapatokra most vadászat tartozik. — Gratzben és Steyerhonban felszólítások történtek , hogy segítségünkre előgyüttessék — és e czélra már több csapatok alakultak is. Hogy Nugent segélyt kap, alaptalan hitből eredt. Ezek után tolnai főispán Sztankovánszkinak, s mellékelve Csapó Vilmosnak , a tolnai nemzetőrséget vezérlő őrnagynak jelentései olvastattak fel a Rótt tábora lefegyverzését illetőleg. E jelentésekből kitetszik, hogy e nevezetes hadi eseményt leginkább Csapó Vilmos őrnagy ügyes intézkedéseinek köszönhetni. Midőn Perczel ezredes küldötte Rótt táborába ment, Rótt már csak átadatott Perczelnek. A ház különösen kijelenté érdemelismerését *) Lásd országgyűlési rovatunkat. — Szerk.