Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-12-21 / 245. szám
oldását, mellyet teljhatalmú országos biztos ur vállalta a kormány, benne vetett bizalmánál fogva fektetett, könynyiteni — mulaszthatlan és szent kötelességüknek ismerjék; máskép nem cselekedvén. Kelt Budapesten, dec. 19-én 1848. A honvédelmi bizottmány elnöke Kossuth Lajos. — Ezennel meghagyatik minden megyei, városi és kerületi hatóságnak , hogy nemzetőrseregének kimozditása esetében, annak kimozditási létszámát, a helynek — hová? időnek, mikor? és egyénnek — kinek? vezénylete alatt kiindittatott, megnevezésével, a belügyministérium nemzetőrseregi osztályának azonnal kimutatás mellett jelentse fel; midőn pedig az őrsereg szolgálata befejezésével tűzhelyére visszatér , annak a táborozás alatt szerzett tapasztalatairól , netalán szenvedett vesztességéről, különös megnevezésével azon nemzetőröknek, kik magokat harczias vitézségben és fegyelemtartásban kitüntették, az illető vezénylőktől részletes történeti előadást kívánván ; ugyanazt a kimozdított nemzetőrsereg szervezetére s táborozására fordított költségeknek kellő kimutatásával együtt, mellyből úgy az, mi e részben a hatósági, valamint az is , mi az álrodalmi pénztárból fedeztetitt, határozott számmennyiségben kitűnjék, — annak idejében terjessze fel. Kelt Budapesten, dec. 18. 1848. — Pillér János alezredes és táborkari segéd, ezredessé és a 34-ik számú gyalog ezred parancsnokává, folyó hó 1- tól számítandó rang s illetménynyel , kineveztetik. Budapest, dec. 12-én 1848. — Mészáros Lázár, hadügyminister. — Görögh György a magyar korona-őrségnéli hadnagy , f. hó 1-ső napjától járó rang s illetménynyel főhadnagygyá neveztetik ki. Budapest, dec. 12-én 1848. — Mészáros Lázár, hadügyminister. Nem hivatalos rész. Pest, dec. 20-án. Ma reggel a következő hivatalos felirat jelent meg: Győzelem! (Hivatalos jelentés). Görgey tábornok dec. 18-án Mosonynál győzött. A honvédelmi bizottmány elnökéhez küldött jelentése ekképen szól: „Éljen a magyar! Ma győztünk. A sokkal erősebb ellenség kénytelen volt megfutni, a csatában részt vett parányi, de kimondhatatlan bátor seregünk előtt a csatatért több halottal nekünk engedvén át ! Nehogy valami Kőszegrőli beütés is figyelem nélkül maradjon , Győrnél szándékozom seregeinket öszpontositni, s azért Kivárról a gyalogságot s gyalog ütegeket Győrre már elküldöttem volt, s lovasságom nagyobb része is indulóban volt, midőn hirt hoztak , hogy az ellenség roppant erővel Mosonyhoz közeledik. Mi elibe mentünk, megtámadtuk, és ő elszaladt. Az ellenség olly sebességgel menekült, hogy őt minden jó akaratunk mellett sem érhettük utól.Több halott, ember és ló maradt a csatatéren , sőt olly sebesen szaladt, hogy még a sebesülteket sem vitte el magával (szégyen! gyalázat !! szegény zsoldosok!) mi szedtük fel őket, s hoztuk el, valamint a lószerszámokat s elszórt fegyvereket is.“ „Munkáinkat végezve, utunkra tértünk Győr felé. A gabona, zab, széna, szál magyar teleket, a mi mögöttünk maradt volna, felégettük. ” A győri után aligha lakik jól soká az ellenség, s ha ezen példa utánzókra akad, majd elbánunk mi a czudarokkal.“ így ir a tábornok. — Példájának kell utánzásra találni. — A státus mindenkinek kárát megtéríti azonnal , mellyet a haza védelme végett szenvedett.—Keljenek fel a népnek milliói! takarítsanak el minden élelmet az ellenség elől, s ha mi keveset el nem takaríthatnának, gyújtsák fel! égessék össze! hadd vesszen el éhen, ki hazánk szent földét zsarnok lábával megfertőzteti, és ha lefekszik pihenni, gyújtsa fejére a nép az alvóhelyét. Hadd vesszen éhség, fagy, láng és fegyver által. És el fog veszni, ha a nép felkel. — Fel! fell a népnek millióival! Pest,dec. 20-án 1848. A honvédelmi bizottmány rendeletéből. — Ma (dec. 20-án) ünnepeltetett a redout teremben a szabadságért elvérzett bécsiek emlékezete. E czélra, mint emlitők, a képviselők tanácskozási teremeket átadák. A terem tömve volt. Nem a megszokott, unatkozó vagy fontoskodó mindennapi arczok. Bájos nőalakok, a budapesti hölgyek szép koszorúja gyűlt egybe. S a kedves közönség mély figyelemmel csüggött az emlékbeszédeken , s kényekkel öntözé a virágokat, mellyekkel a szónokok ékesiték a szabadság elhunyt bajnokainak sirjait. Három szónok tartott emlékbeszédet : Tausenau, Horárik ás Vasvári Pál. Az első német, a két utóbbi magyar nyelven, Horárik Blum Róbert elveit és hittanát adá elő röviden , kinek egyéniségében leginkább képviselve látá a szabadság áldozatait. Szerinte Blum elveinek végiránya központosult a mindennemű tekintélyek elleni küzdésben. A szóigei hódolatot követelő tekintély hatalma ugyanis, a századok sötétsége alatt, uralkodóvá lön egyházban, államban, vallásban és társadalomban. Tausenau a bécsi democrata párt lelkes népszónoka, ismeretesebb olvasóink előtt, hogy sem hosszasan kellene bemutatnunk. Szónoklatában roppant erő, élethű képek, eleven phantasia. Beszéde alatt a közönség tapsokban és éljenekben számtalanszor kitört. Súlyosnak festé aveíszélyt, de még biztosabbnak a szabadság győzelmét zászlóink alatt. Csak szilárd kitörés, határozottság és együttmunkálás. Nem osztály ügye Magyarország szabadsága és függetlensége. Elleneink győzelmétől leginkább félhet az aristocrátia. Ő szenvedne legnagyobb anyagi veszteséget. Javai vagy részben elkoboztatnának, mig más része az elviselhetlen státusadósság lerovására fordittatnék. Mély fájdalommal emlékezett szónok a bécsi véres eseményekre. De, úgymond, Bécsnek, Németország legszebb várainak gyászos bukása előestéje egy jobb időszaknak , melly nem soká fölviruland e nép fölött. A győzelem, mellyet a zsoldos soldatesca itt kivívott , fényes győzelmet szerzene nem soká a nép szent ügyének. A szabadelvű párt sohasem hirdetett rablást, gyilkolást, kegyetlenkedéseket. A soldatesca ellenben azokat a legvérengzőbb jelenetekben hajtotta végre. Ezen kegyetlenkedések, gyilkosságok elszaggaták a nép és fejedelem közti kapcsoknak végszálait. Megsemmisiték a vonzalom és szeretet kapcsait. Azon nimbus, melly eddig az uralkodók személyét övezte körül, lehullott. És a nép felébredt önereje és nagysága érzetére. — Megemlitő szónok a Bécsiben elvérzettek koszorújából azokat, kik vele közelebbi viszonyban álltak. Meg különösen Blumot, Jelineket, Meesenhausert. Ez utóbbiról azt mondd, hogy nem volt áruló , hanem a jelen időkre nem lévén születve, félszabályai által okozott kárt. Szónoklatát imával végzé a szabadság győzedelméért. Végül Vasvári lépett a szószékre. De kijelenté, mikép Tausenau után nem kívánhat az általa épen most elhagyott helyre mint szónok lépni föl. A helyett tehát, hogy szónoklattal járulna az elvérzett hősök emlékének ünnepléséhez, felolvasd azon örvendetes tudósitást, melylyet Görgei küldött dec. 8-ki győzelméről. E győzelem az elvérzett szabadsági hősök gazellenein vivatott ki. E győzelem , követve a többitől, legszebb ünnepély, legdicsőbb engesztelő áldozat leend az elhunytak szellemének .Említettük volt lapunkban, hogy Petőfi Debreczenből , levél kiséretében , egy csatadalt küldött a képviselőházhoz. Íme az érintett levél és csatadal : Debreczen , december 8 ikán 1848. Képviselő polgárok ! Miilyen nagy fontosságú lehet egy kis költemény, bizonyítja egy franczia tábornok levele, ki azt írta a conventnek, hogy vagy küldjenek neki tetemes segédsereget, vagy küldjenek egy kiadást a Marseilleiseből. — Ha elég buzdítónak találják örök a következő költeményt, nyomassák ki annyi példányban, amennyit szükségesnek fognak látni, s küldjék szét országszerte a magyar táborokba. Részemről igen óhajtom , hogy miután szigorú körülményeim elvonták egy kis időre a hadi pályáról személyemet , legalább lélekben az alatt is részt vegyek nemzetem h°rc''aibara. Csatadal. Trombita harsog, dob pereg, Kész a csatára a sereg, Előre ! Süvít a golyó, cseng a kard, Ez lelkesíti a magyart. Előre ! Föl a zászlóval magasra, Egész világ hadd láthassa. Előre! Hadd lássák és hadd olvassák, Rajta szent szó van: szabadság. Előre ! A ki magyar , a ki vitéz, Az ellenséggel szembe néz, Előre! Mindjárt vitéz, mihelyt magyar , és az isten egyet akar. Előre! Véres a föld lábam alatt! Lelőtték a pajtásomat. Előre ! Én se leszek roszabb nála, Berohanok a halálba. Előre ! Ha lehull a két kezünk is, Ha mindnyájan itt veszünk is, Előre! Hogyha el kell veszni, nosza Mi vesszünk el, ne a haza. Előre! Petőfi Sándor. — Tegnap a Márczius Tizenötödike azon újságot hozta, hogy a honvédelmi bizottmány hadviselésünk tervét egészen megváltoztatá, s a futárok nyilveszezőként röpülnek az uj tervvel az ország minden részeibe. Alkalmasint megelőztetnek onnan felülről, honnan jön az eső, a hó és a vihar. Ép tegnap panaszkodunk az idő ellen, s mire panaszunk megjelent, egyet fordult ez idő, s ma reggel az első havat láttuk már; ezen ékessége a karácsonyak előpostája a mi generálisainknak, kik a hadviselés tervét bizonyosan megváltoztatják. Különös is volta, hogy a példabeszéd daczára, a farkas megegye a telet ellenségeink kedvéért! — Az orvosügyben egy idő óta némi mozgalmak észrevehetők. Ezen ügy, melly eddig egyfdül az egyetem orvoskarában létezett, a dolgok váltójával egy kissé con- fundália volt. Az egyetemi orvoskart, mint ollyat, a közoktatási ministérium rendeltetésére akart visszavezetni; e mellett az orvosok egyete, mint országos orvosi kar, úgy kivánt alakulni, hogy az egyetemi orvoskart absorbeálja; e mellett a kereskedelmi ministérium mellett az egészségi ügy osztálya állíttaték fel; ezt utóbb, ép e napokban, a hadügyministériumnál egy egészségi osztály felállítása követte. És ezek volnának a tények, mellyek az orvosügyet confusióba hozták? Hiszen ezek tisztán éa jól vannak; a bajt csak az okozza, hogy ezen, eddig egy testületben, sub titulo egyetemi orvoskar,működött osztályok, a régi szabályozatlan állapot megszokásánál fogva, még mindig túlcsaponganak illető köreiken, és egymás szakába vágnak. Holott az egyetemi orvoskar, az országos egészségügyi osztály, a kereskedelmi és a tábori egészségügyi osztály a hadügyi r ministériumoknál, már nevezeteiknél fogva vonalozzák hatásköreiket; az elsőé az orvosi közoktatás ; a második és harmadiké az egészségügyi hatóság az országban s a táborban. Azok pedig, kik sem az orvosi közoktatásnak nem orgánumai, sem az egyik vagy másik egészségügyi osztálynak nem hivatalnokai, alakuljanak és hassanak az egyleti téren. A szerepeket nem kell összezavarni. Mi üdvözöljük a tudományos mozgalmakat, de az, mi közelebb az orvosi ügyben történik, nem a tudomány mozgalma és vetélkedése, hanem a hatáskörök szerepcsatája. — Becskerekről, dec. 17-ről Kiss Ernő tábornok következő hivatalos tudósítást küldött: Miután Damjanics ezredes f. hó 12-én Kariadorfot és Alibunárt bevette, elhatározd a tábornok, hogy 14-kén az ezredes segítségével, ki 13-kán egész Jarkováczig nyomult elő, Tomasováczot megtámadandja. Damjanics ezredes, ki a tábornoktól a Temes vize által volt elválasztva, a Tomasováczra történendő egyesült megtámadásról parancsot azon okból kapta későn, mert a neusinai híd helyreállítása kettőztetett megerőtetés után is sokáig tartott, tehát nem tudható, hogy a tábornok serege Tomanovácz előtt áll-e már, miután megvolt a seregnek parancsolva, hogy csak akkor tegyen rohamot, ha Damianics ezredes serege már megtette a támadást. Damianics azon bizonytalanságban, mert bizonyosan nem tudó, valljon a tábornok Tomasovácznál van-e ? viszszavonult Jarkováczra, és ekkor jelentést tett, — erre a tábornok a megtámadást másnapra határza, s a seregeket éjjelre kivonatukoztatá. 15-én reggel fél 4-re Jarkovácz felől erős árgyúzás hallatszott; a tábornok gondold, hogy az ellenség meg- támadd Damianics ezredest, s rögtön minden porait fegyverbe állittatd, hogy a tomasováczi sánezokat bármilly áron bevegye, s úgy aztán Damianics ezredes segedelmére mehessen, s az ellenséget hátulról megtámadhassa. De az ellenséges sánezokhoz éne, azokat már üresen s bennök csak egy álgyat és a Temesen keresztüli hidat részenként lerombolva találta. Az első csatarendet Appe őrnagy vezérlete alatt , Tomasovácz előtt hagyd tehát, hogy a hidat végkép felégesse, és a sánczokat lerombolja. Tomasovácz nagyobb része is leégettetett, s ő seregével Nevevna és Jarkovácz felé vonult, s ott találkozott e két hely között Damjanics ezredes seregével, kik az ellenséget, közülök igen sokat megölvén, Dobriczáig visszaverték. Erre az elfáradt seregek nyugvásra indíttattak. A mi részünkről a veszteség az ellenségéhez hasonlítva igen csekély, a tomasováczi sánczok rohammali bevétele minden- esetre többe került volna. A tábornok, operátiói által kényszerité az ellenséget a sátorok elhagyására. E szerint tehát a ráczok tomasováczi, alibunári és ördöghidi sánczai vitéz seregeink által bevétetve, a pártütők fészkei lenni megszűntek. — Miskolcz, dec. 16. (A kassai csatáról). Szégyen és gyalázat ! Kassát, már a XVII. század véres küzdelmeiben is, a „partium Superioris Hungáriáé“ kulcsát, elvesztettük, mm túlerő ellenében — mert hisz azt számszerűleg kétszeresen is fölülhaladjuk — hanem a vezetők gyarlósága miatt .... igy nevezem, keresztyén irgalomból. Igen ! mi mintegy 12.000-ren valánk 24 álgyuval s a legszerencsésebb positióban. Aki látta a kassai dombot, megtömve ember- és álgyuval, divatos szájaskodásunk nélkül is ráesküdt volna a magyarok istenére — kinek eddigelé többet köszönünk bölcseségünknél — hogy a sógorok tábora eltöröltetik e föld szinéről; hja, de hol gyarlóság s kiáltó részakarat fog s kezet lelkesült rendezetlenség ellenében, ott r etirádánál egyebet fenn nem hagyának az istenek. Az álgyúzás 10 órakor kezdődött, Budamér alatt, hol 5 db álgyunk állt; a sógoroknak annyira nem tetszett a fogadtatás, hogy hát- váltak, az erdőn akarván bennünket bikerítni. De a 200 lengyel s ugyanannyi honvéd nagy veszteséggel verte ki , innen is, szökése közben olly pompásan dolgoztak álgyaink, hogy elmondhatnók, miszerint egy golyónk sem pazaroltatott el. S illy kezdemény mellett, a táborugró Károlyi Edén kívül hírét sem látta egy vezérnek sem, ki a tapasztalatlan tömeget lelkesitné, s azon erkölcsi bátorságot s önbizalmat öntené belé, mi nélkül minden hadjárat reménytelen riska marad. Csodálkozhattok-e, hogy e gyakorlatlan , lehangolt nép saját álgyainktól futamlék meg, elhányva fegyverét, felöltönyét, tarisznyáját , e menekvék részint a Bánk felé eső erdőségbe, ré- t