Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-07-22 / 114. szám
Szombat Magjeleslik e’ lap minden nap, hétfőt kivéve, 11élévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással barit. felk. 6 frt 30 kr., a' kiadóhivatalból elhordva 6 ft, postán borítékban hetenként 6-szor küldve 8 frt, 4-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng.— Előfizethetni Pesten, szabadsajtó-utczai szabadsajtőudvarban 583. sz. a. a' kiadóhivatalban, egyebütt min(S.M.? KÖNYV:Taná 114. PESTI HÍRLAP Julius 22.1848. den k. postahivatalnál. — As au*tr. birodalomba ’s egyéb kis. tartományokba küldetni kívánt péld. iránt a’ megrendelés csak a bécsi cs. főposta—hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4-szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr., a kettős hasábu sorért pedig 10 pengő kr számittatik Hivatalos rovat. A „Közlöny“ után, 6 cs. kir. felsége legmagasabb személye körüli felelős magyar ministere előterjesztésére, Innsbruckban július 7-én kelt legfelsőbb határozatánál fogva, báró Hrabovszky János altábornagy és péterváradi főhadiparancsnokot budai főhadiparancsnokká , helyébe pedig báró Blagoevich Imrét, eddigi bukovinai hadi és határvégi parancsnokot, péterváradi főhadiparancsnokká kegyelmesen kinevezni méltóztatott. Zákos Elek ő felsége által még Erdélynek Magyarországgali egyesítése iránti törvény alkotása előtt erdélyi tartományi számfeletti biztossá kineveztetvén, ugyanez 1. év julius 5-én a hivatalos esküt a magyar hadügyministérium előtt letette. — Kelt Budapesten, julius 19-én 1848. Nem hivatalos vén. Pest, julius 21-én. Ne mondja nekünk senki, hogy a szabad sajtó roppant jótevő hatását egyes korlátolt elméjű gyöngédtelen, vagy épen pórias emberek badar beszédei paralysálnak. — Az értelmességnek s a józan észnek olly hatása van, mint például a homeopathiában a legnagyobb potencziára fokozott gyógyszereknek. Az értelmesség kiváltsága azon győző erő, melly mindent túlszárnyal, s mint a higgadt arany, kiválik a salakból. Mit árthat a sajtó magasztos hatalmának, ha például egy vagy más úton oldott nyelvű író, a régi érdemes vagy érdemetlen tekintélyekkel szemközt, egészen olly hangon beszél, mint egy pecsovics táblabiró szokott, csak nemrégiben kanászbojtárjával beszélgetni, s ha az istenátihletett szabadság fionját abban keresi, ha ahelyett, hogy a miveletlen népet ízlésben magához felemelje , a legdurvábbak szólásmódját elsajátítja. Mi tapasztalásból mondhatjuk, mikép néha e, mindenesetre sajnálatos elfajulása közt, a többnyire szükségtelen s unalomig ismételt fanfaromadoknak, s olly talpraesett józan igazságokat találtunk, s a nyers burkolat alatt olly egészen becsületes jó szándékot s néha olly mulattató elmésséget , mikép annak inkább óhajtandánk, kissé pretentábilisabb öltözetet, mint ollykor köteteknek, mellyeket átolvasva, egy uj gondolatra nem akadtunk, de mikép ezt örömest bevalljuk, úgy másrészt figyelmeztetjük e lap olvasóit azon sajátos tüneményekre, mikép épen azok, kik figyelemben és gyöngédségben servilismust látnak, nemcsak magok forgatják folytonosan a turibulumot, hanem a servilitásnak cynismusába esnek; csakhogy mindez más bálványnak oltára előtt történik: se bálvány a nép. De e fogalomnak nép, különös értelmezését kívánják reánk tolni. Szerintök a régi különbség fennáll, s amit eddig jobbágynak, parasztnak, vagy pórnak neveztek, azt ők most népnek nevezik. A valódi nép magasztos fogalmáról, e folytonos tömjénzések s bókolatok közben, sejtelmök sincsen. — A nép egy, mint az isten, egy, mint a szent igazság, egy, mint az örök erény. A nép, nem a volt úrbéres, nem a proletárius, nem a henye lézengő: a nép nem ismer osztályzatokat; a nép mi vagyunk, összesen és mindnyájan. Egyébiránt szerencsére igen kevesen gondolkoznak így, s ez elég megnyugtató. Szükségesnek láttuk, nézetünket a szabad sajtóról egyszer azon gyöngéd idegűek számára kimondani, kik minden éles szóban megütköznek, s minden ferde fogalom nyilatkozatában a haza közveszélyét látják. — Kimondhatjuk egész nyugalommal, mikép napisajtónk nyilvánításai , élességei koránsem hasonlíthatók össze az első s azt követő franczia forradalmi sajtók paczkázó, egymást czáfoló spóriai munkálataival. — Volt az első franczia forradalom korában nehány lap, bougerment liber, s ennél még izletesebb czimzetekkel, ezek mindegyike mindent felülhaladtak durvaságban és aljasságban, mit, még nyerseségben is, jobbizlésü lapjaink bármellyike, valaha mondott. — S kérdjük : feltartóztatták-e, e szél- iőségekre fajult emanátiói a szabad szólásnak, azon óriási hatalmat, mellyet értelmességnek nevezünk? ! — Sohasem ! Az értelmesség azon delejes erővel bir , a legdurvább anyagból magához vonni a rokon elemeket, s mint a szorgos méh, mézet szívni rózsákból és ürömből. Féltsetek bármit, a közértelmességet nincs sok félteni! Nem ok nélkül érintettük itt némellyek aggodalmát a szabad sajtó irányában, mert pár nappal ezelőtt nem csekély illy nemű félelemnek valánk tanúi. — A közönséges b . ausztriai hírlap julius 13-iki számában, egy felszólítás van l ' az összes birodalom hadseregéhez intézve, aláírva egy tiszttől név nélkül. E czikk, ügyes dialectica élével alkalmazott sophismákes csalékony fordulatok aggregátuma. —Innen van, miképt azon pillanatnyi hatással bir, mellyet, bizonyos komolysággal előadott, magokban alaptalan tárgyak, két nemére az embereknek gyakorolnak; azokra t. i., kikre az első informátió hat, vagy kik mindig az utószor beszélővel tartanak, szóval: emberekre, kiknek szemeit ügyes álokoskodás annyira elkápráztatja, hogy mélyebb fontolgatásra kedvük vagy idejök nem marad. Mi e czikket nem is említettük volna, ha illynemű emberek nem léteznének, s magunkkal ellenkeznénk, ha annak taglalgatásába ereszkednénk. Legyen szabad csak annyit mondanunk, hogy a legszebb okoskodás üres beszéd, ha az alapeszme s az alaptétel, mellyre azt építettük, nem áll. — E czikknél pedig épen azon eszmék vannak elferdítve , mellyekre az ügyes dialectica álokoskodását építette: mert sem királyunk tiszta szándékáról, sem a reactiók természetéről, sem a hadsereg valódi hivatásáról a czikkírónak legtávolabb sejtelme sincsen. Nem tehetünk tehát jobbat, mint, ha e hamis pathoszszal irt, ügyes silányságot, cáfolatlan hagyjuk, s a helyett a Pesti Hírlap olvasóival, a bécsi újság mellékletének július 14-iki 193-ik számából, egy sok tekintetben jeles s a körülményeket helyesen felfogó czikket, ha fordításban, szórul szóra közlünk. — Jósika Miklós. KA czikk igy szól: Némethon törvényhozói s administrativ egységének végeredménye , azon talpkő, mellyre az igaz értesülést s a barátságos viszonyt Magyarhon s az osztrák birodalom többi részei közt épitni lehet; mig e talpkő a maga helyére leeresztve nincsen, addig Ausztria részéről az értesülés, azon utógondolat miatt nem létesülhet magát Magyarhon gyöngitése által erősitni; Magyarhon részéről pedig épen ezen utógondolat folytonos előtünése által nem. — Épen ezért kell tehát ezen alapkövet s annak megszilárdítását, feltétlen szükségességnek tekinteni. Miért nem állhat többé fenn Magyarhon s az örökös tartományok közt azon erőtetett kötelék, vagy csak ehhez hasonló is, — az utóbbi idők eseményei után , világosan kitűnik abból, hogy egy természetes politikai összefolyásra a szükséges tényezők egyáltalában hiányzanak. Legelőbb is hiányzik a nemzetiség factora, mert csak nem fogja senki — azon magyaroknak, kiknek anyanyelvük német , számát s érzésüket, elégséges oknak elismerni arra, hogy Magyarhon, Némethonba, a német örökös tartományokkal együtt beolvadjon , vagy arra, hogy egy Némethontól elvált osztrák monarchiában, a nemzetiségek legnagyobb hacsában, melly közt a szláv elem tulsulylyal bir, feloszöljön , a mi épen azért nem lehet sem Magyarhon, sem Ausztria, sem Németország érdekében, mivel a szláv elem bir tulsulylyal. — Ezt a németajkú magyarok, kevés fanaticus bureaucrata szászt kivéve, tökéletesen átlátják, s ezen átlátás következtében a magyarajkuakhoz bensőleg csatlakoznak, sőt ezen átlátásnak , még a volt Erdély szászai közt is általánosnak kellene lenni; mert bár e compact s nemzetiségi értelemben organizált tömegnek, egy különvált nemzeti tovább fennállásra még a legtöbb igényei lehetnek, mégis értelmes a majoritása a nagy hatalmas honnali összeolvadásra nyilatkozott: egy fennen szóló minta- példa ez arra , mit kellessék Ausztriának is tenni, hogy egyrészt szavait s ígéreteit tettek kövessék, másrészt, hogy azon veszélyt kikerülje, melly folytonos elkülönzések által őt, a szláv elem részéről fenyegeti. Mikép mi nemzeti tényezőt nem látunk, úgy a geographiai tényező is hibázik, mert Magyarország meglehetős élesen határozott és kikerekített tartomány , főleg éjszak és kelet felé, hol a Kárpátok szilárd határokat képeznek; nyugat felé a régi Pannónia határai a Kahlenbergig nyúltak ; e körülmény azonban koránsem elégséges arra , mikép Ausztria azon követelést tehesse, hogy a nagyobb rész a hasonlíthatlanul kisebbet kövesse, sem Magyarhonnak netaláni azon követelésére, hogy ezen utóbbi a másikhoz csatoltassék, mivel a mostani határ aligha kevesebbé kijelölt, mint,ha a Kahlenbergig nyúlna; másrészt pedig a nemzeti tényező, ami kisebb részben , egy hosszas nyolczszöget képez, s a nagyobb résztől általában el van különözve. — Délfelé Magyarhomnak folyókból álló határa kevésbbé biztos és kijelölt, s ezen az oldalon a terjedés nem volna legalább természetelleni, ha egy illy terjedést az egészen különböző nemzeti tényezővel öszhangzásba lehetne hozni, s másrészt azért is, mivel a történeti összeköttetési pontok még közös politikai érdekével is egy illy kiterjedésnek össze nem ütköznének , sőt azt még elősegíthetnék. Továbbá kétséget nem szenved , hogy maga , a történeti tényező , azon háromszáz éves vegyes házasság daczára, mellyben Ausztria Magyarországgal élt, egy tökéletes összeolvadásra egészen hiányzik , mert a viszony, három századon át, mindig öszhangzásnélküli volt, t. i. uralkodó és uralkodásalatti közt, vagy legalább ollyan, melly az uralkodásra vágyó s egy ezen erőködés által időről időre legyőzetett közt létezett. Nem jöhet itt tekintetbe az is, hogy ezen erőködés nem a néptől indult ki, hanem a kormánytól , mert a végeredmény csak elidegenülés volt olly néppel szemközt , mally absolut kormánynak alávettetve, ezen alárendeltetés alatt tűrte — hogy kormánya absolutisticus irányait más szomszéd népekre kiterjeszteni igyekezett, sőt a nép kormányát e törekedésben, ollykor akarva elősegítette. — Még ez nem volt elégséges, mert itt a viszony a két nép közt közvetett volt; de ehhez, az újabb időkben még egy közvetlen is járult, mert mióta az örökös tartományokban az ipar emelkedett, érdekében állt az ausztriai népnek, az iparűző Magyarhont, az örökös tartományok előnyére, mint coloniát s kényszeritett vásárhelyt felhasználni ; úgy szintén az ausztriai kormánynak érdekében volt, Magyarhont nemzetiségéből kivetkőztetni, hogy ez által lábai alól egy erőteljes ellenállás alapját kiránthassa . — Így történt,mikép Magyarországnak, három századon át, meg nem szűnő harczot kellett e tendencziák ellen vívni. E harczok eredménye, eleinte a pártok zendülése és háborúk által nyilatkozott. Később az elkülönözött kormány sürgetése, a király által alakított nádori hatalom teljességet idézett elő, melly nem volt csekélyebb a mostani királyi helyettesénél. A folytonos török elleni csaták által kimerült Magyarország később csak nemleges ellenállásra len képes , míg 1823 óta tettlegesen lépett fel , s végre annyi küzdelmek után, ezélját a márcziusi napokban érte el. Illy körülmények közt senki sem csodálkozhatik , ha a rokonszenv Magyarország s Ausztria közt, — az egészen megváltozott körülmények daczára is, — jelenben tartós lánggá nem gyulhat , mert olly épületet, melylyet az idő foka századok óta rongált, s betördelt, tündérerő nélkül lehetlen egy pillanat alatt szilárdul felépíttetni: igaz, hogy a márcziusi napok enthusiasmusa tündérszerű volt , de azért bevégzett varázslatnak még sem nevezhetjük. Mit az idő lerombolt, újra az időre bízatott felépíteni, a igen jó teend, az idő befolyását káros beavatkozás által nem akadályozni, illyennek tekinthető pedig a bécsi lapok ingerlett hangja Magyarország ellenében , s azon szembetűnő káröröm, mellyel a horvátországi zavarokat kizsákmányolják. — Működjön mindegyik rész a maga körében, az általános öszszeköttetés csak a közös czélban szövetkezzék. Még azon kérdés van hátra , hogy a közös politikai érdek kívánja-e Magyarország összeolvadását az örökös tartományokkal, még a nélkül is, hogy az utóbbiak Némethonnal is összeolvadjanak, — és mennyire — vagy általán véve tanácsos-e ez? — A legfontosabb felelet e kérdésre feltalálható az összes birodalom szláv elemének arányában a némethez, magyarhoz, oláhhoz és más elemekhez: a szláv elem, mikép tudva van, a legerősb s terjedtebb, úgy az örökös tartományok saját körében, mint azon esetre is, ha Magyarország ezekhez csatlakoznék Bár a német lapok túlbuzgó philosophiai phylanthropiájukban ezt el nem ismerik, az utóbbi prágai s déli-magyarországi események, világosan bebizonyították, hogy a szláv elem felsőségi törekedésében, mind a német, mind a magyar elemmel ellenségesen áll szemközt , s következőleg a két utóbbinál azon szükség állt elő,— amazt vagy legyőzni, vagy ártalmatlanná tenni. Hogyan tehetik ezt könnyebben ? — ha összeolvadnak-e, vagy ha más combinátiókra határozzák magukat? Ha egyesülve lépnek föl a szlávok ellen, s csak ketten együtt állnak velük szemközt , akkor majoritás van ellenök , s e mellett előbb vagy utóbb magok közt is az elsőségi harczot ki kell vivniok, mind a két eset aggasztó: ellenben , ha más combinátiót teendnek, t. i., az örökös tartományok az összes Némethonnal , a magyarok pedig az oláhokkal szövetkeznek, akkor nemcsak majoritásban leendnek a szlávok ellen, hanem maguk közt is minden elsőségi viszály megszűnt. Természetesen e harcz közben nyilvánulni kellene a közös ügy melletti sympathiáknak. Magyarhon bensőleg részt vett a prágai szláv lázadás elnyomásában , amíg másrészt n úgy a sajtó, mint a bécsi publicum is, megfoghatatlan elvakultságban, nyíltan helyeslik a horvátoknak magyarok elleni törekedéseit, áz nem látván , hogy a horvátok győzedelme vagy csak előnyeik kivívása is a magyarok fölött , az örökös tartományokra nézve , szintolly veszedelmes és káros, mint a magyarokra. Mert, hogy a szláv mozgalmak nem történnek egymássali összeköttetés nélkül, azt a legrövidebb látónak is el kell ismerni; azért egy győzedelem Prágában, a horvátiak bátorságát fokozná fel, s az előny, mellyet a horvátok vívnának ki, a czechekre nézve bírna felbátorító erővel. — Azonban Shakespeare szerint, az oktalanságban is van modor, s egy illyen létezik azon petitiókban is, melylyek által Windischgrätz herczeg elmozdítása sürgettetik: —mert ő tökéletesen szláv elleni értelemben működött, s mind a német, mind a magyar elemnek a legnagyobb szolgálatot téve, — más részt pedig az által, hogy grófokat a bárókat elfogatott, világosan bebizonyította, hogy felléptének reactionárius alapokat tulajdonitni nem lehet. ORSZÁGGYŰLÉS. Képviselőházi ülés jul. 20-án. Miután a ministeri tanácsnak az olasz dolgokra vonatkozó határozatát felolvasó, ekkér folytatta tegnapi számunkban megszakasztott beszédét Kossuth pénzügyminizter. Ez a ministérium politikája, s mit mondott ezzel a ministérium? azt mondta: ha nem ti csináltátok is a zavart ezen országban, de ti szítogatjátok azt, s segítsetek nekünk rendet csinálni, szüntessétek meg a szitogatási törekvést, mellyel eddig ellenünk voltatok, ha ezt megteszitek, azon esetre nem az olasz nemzet szabadsága elnyomására, de egy méltányos, igazságos békének kieszközlésére, külmegtámadás ellen, a fejedelemnek segédkezet fogunk nyújtani, és pedig azon erővel, melly az országbani rendes katonaságból hazánk jogainak , szabadságának