Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-07-22 / 114. szám

Szombat Magjeleslik­ e’ lap minden nap, hétfőt kivéve, 11­élévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhor­­dással barit. felk. 6 frt 30 kr., a' kiadóhi­­vatalból elhordva 6 ft, postán borítékban he­tenként 6-szor küldve 8 frt, 4-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng.— Előfizethetni Pes­ten, szabadsajtó-utczai szabadsajtőudvarban 583. sz. a. a' kiadóhivatalban, egyebütt min­(­S.M.?­ KÖNYV­:­T­aná 114. PESTI HÍRLAP Julius 22.1848. den k. postahivatalnál. — As au*tr. biroda­lomba ’s egyéb ki­s. tartományokba küldetni kívánt péld. iránt a’ megrendelés csak a bé­csi cs. főposta—hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy­ 4-szer hasábozott apró betű­jü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr., a­ kettős ha­­sábu sorért pedig 10 pengő kr számittatik Hivatalos rovat. A „Közlöny“ után, 6 cs. kir. felsége legmagasabb személye körüli felelős ma­gyar ministere előterjesztésére, Innsbruckban július 7-én kelt legfelsőbb határozatánál fogva, báró H­rabovszky János altábornagy és péterváradi főhadiparancsnokot budai főhadi­parancsnokká , helyébe pedig báró Blagoevich Imrét, eddigi bukovinai hadi és határvégi parancsnokot, péterváradi főhadiparancsnokká kegyelmesen kinevezni méltóztatott. Z­á­k­o­s Elek ő felsége által még Erdélynek Magyaror­­szággali egyesítése iránti törvény alkotása előtt erdélyi tarto­mányi számfeletti biztossá kineveztetvén, ugyanez 1. év julius 5-én a hivatalos esküt a magyar hadügyministérium előtt le­tette. — Kelt Budapesten, julius 19-én 1848. Nem hivatalos vén. Pest, julius 21-én. Ne mondja nekünk senki, hogy a szabad sajtó roppant jótevő hatását egyes korlátolt elméjű gyöngédtelen, vagy épen pórias emberek badar beszédei paralysálnak. — Az értelmességnek s a józan észnek olly hatása van, mint például a homeopathiában a legnagyobb potencziára fo­kozott gyógyszereknek. Az értelmesség kiváltsága azon győző erő, melly min­dent túlszárnyal, s mint a higgadt arany, kiválik a sa­lakból. Mit árthat a sajtó magasztos hatalmának, ha például egy vagy más úton oldott nyelvű író, a régi érdemes vagy érdemetlen tekintélyekkel szemközt, egészen olly hangon beszél, mint egy pecsovics táblabiró szokott, csak nem­régiben kanászbojtárjával beszélgetni, s ha az isten­­átihletett szabadság fionját abban keresi, ha a­helyett, hogy a miveletlen népet ízlésben magához felemelje , a legdurvábbak szólásmódját elsajátítja. Mi tapasztalásból mondhatjuk, mikép néha e, mindenesetre sajnálatos elfajulása közt, a többnyire szükségtelen s unalomig ismételt fanfarom­adoknak, s olly talpraesett józan igazságokat találtunk, s a nyers burkolat alatt olly egészen becsületes jó szándékot s néha olly mu­lattató elmésséget , mikép annak inkább óhajtandánk, kissé pretentábilisabb öltözetet, mint ollykor köte­teknek, mellyeket átolvasva, egy uj gondolatra nem akadtunk, de mikép ezt örömest bevalljuk, úgy más­részt figyelmeztetjük e lap olvasóit azon sajátos tüneményekre, mikép épen azok, kik figyelemben és gyöngédségben ser­­vilismust látnak, nemcsak magok forgatják folytonosan a turibulumot, hanem a servilitásnak cynismusába esnek; csakhogy mind­ez más bálványnak oltára előtt történik: se bálvány a nép. De e fogalomnak nép, különös értelmezését kívánják reánk tolni. Szerin­­tök a régi különbség fennáll, s a­mit eddig jobbágynak, parasztnak, vagy pórnak neveztek, azt ők most nép­nek nevezik. A valódi nép magasztos fogalmáról, e foly­tonos tömjénzések s bókolatok közben, sejtelmök sincsen. — A nép egy, mint az isten, egy, mint a szent igazság, egy, mint az örök erény. A nép, nem a volt úrbéres, nem a proletárius, nem a he­nye lézengő: a nép nem ismer osztályzatokat; a n­é­p mi vagyunk, összesen és mindnyájan. Egyébiránt szerencsére igen kevesen gondolkoznak így, s ez elég megnyugtató. Szükségesnek láttuk, nézetünket a szabad sajtóról egyszer azon gyöngéd idegűek számára kimondani, kik minden éles­ szóban megütköznek, s minden ferde foga­lom nyilatkozatában a haza közveszélyét látják. — Ki­mondhatjuk egész nyugalommal, mikép napisajtónk nyil­vánításai , élességei koránsem hasonlíthatók össze az első s azt követő franczia forradalmi sajtók paczkázó, egymást czáfoló s­póriai munkálataival. — Volt az első franczia forradalom korában nehány lap, bougerment liber, s ennél még izletesebb czimzetekkel, ezek mindegyike mindent felülhaladtak durvaságban és aljasságban, mit, még nyerseségben is, jobbizlésü lapjaink bármellyike, valaha mondott. — S kérdjük : feltartóztatták-e, e szél- i­­őségekre fajult emanátiói a szabad szólásnak, azon óriási­­ hatalmat, mellyet értelmességnek nevezünk? ! — Sohasem ! Az értelmesség azon delejes erővel bir , a legdurvább­­ anyagból magához vonni a rokon elemeket, s mint a szor­gos méh, mézet szívni rózsákból és ürömből. Féltsetek bármit, a közértelmességet nincs s­ok félteni! Nem ok nélkül érintettük itt némellyek aggodalmát a­­ szabad sajtó irányában, mert pár nappal ezelőtt nem cse­­­­kély illy nemű félelemnek valánk tanúi. — A közönséges b . ausztriai hírlap julius 13-iki számában, egy felszólítás van l ' az összes birodalom hadseregéhez intézve, aláírva egy­­ tiszttől név nélkül. E czikk, ügyes dialectica élével alkalmazott sophismák­­e­s csalékony fordulatok aggregátuma. —Innen van, mikép­­t azon pillanatnyi hatással bir, mellyet, bizonyos komoly­sággal előadott, magokban alaptalan tárgyak, két ne­mére az embereknek gyakorolnak; azokra t. i., kikre az első informátió hat, vagy kik mindig az utószor beszélő­vel tartanak, szóval: emberekre, kiknek szemeit ügyes álokoskodás annyira elkápráztatja, hogy mélyebb fontol­gatásra kedvük vagy idejök nem marad. Mi e czikket nem is említettük volna, ha illynemű emberek nem léteznének, s magunkkal ellenkeznénk, ha annak taglalgatásába eresz­kednénk. Legyen szabad csak annyit mondanunk, hogy a legszebb okoskodás üres beszéd, ha az alapeszme s az alaptétel, mellyre azt építettük, nem áll. — E czikknél pedig épen azon eszmék vannak elferdítve , mellyekre az ügyes dialectica álokoskodását építette: mert sem kirá­lyunk tiszta szándékáról, sem a reactiók természetéről, sem a hadsereg valódi hivatásáról a czikkírónak legtávo­labb sejtelme sincsen. Nem tehetünk tehát jobbat, mint, ha e hamis pathosz­­szal irt, ügyes silányságot, c­áfolatlan hagyjuk, s a he­lyett a Pesti Hírlap olvasóival, a bécsi újság mel­lékletének július 14-iki 193-ik számából, egy sok tekintetben jeles s a körülményeket helyesen felfogó czikket, ha fordításban, szórul szóra közlünk. — Jósika Miklós. KA czikk igy szól: Némethon törvényhozói s administrativ egységének vég­eredménye , azon talpkő, mellyre az igaz értesülést s a ba­rátságos viszonyt Magyarhon s az osztrák birodalom többi részei közt épitni lehet; mig e talpkő a maga helyére leeresztve nincsen, addig Ausztria részéről az értesülés, azon utógon­dolat miatt nem létesülhet­ magát Magyarhon gyöngitése ál­tal erősitni; Magyarhon részéről pedig épen ezen utógondo­lat folytonos előtünése által nem. — Épen ezért kell tehát ezen alapkövet s annak megszilárdítását, feltétlen szükséges­ségnek tekinteni. Miért nem állhat többé fenn Magyarhon s az örökös tar­tományok közt azon erőtetett kötelék, vagy csak ehhez ha­sonló is, — az utóbbi idők esemén­yei után , világosan kitű­nik abból, hogy egy természetes politikai összefolyásra a szük­séges tényezők egyáltalában hiányzanak. Legelőbb is hiányzik a nemzetiség factora, mert csak nem fogja senki — azon magyaroknak, kiknek anyanyelvük né­met , számát s érzésüket, elégséges oknak elismerni arra, hogy Magyarhon, Némethonba, a német örökös tartományok­kal együtt beolvadjon , vagy arra, hogy egy Némethontól el­vált osztrák monarchiában, a nemzetiségek legnagyobb h­acsá­­ban, melly közt a szláv elem tulsulylyal bir, feloszöljön , a mi épen azért nem lehet sem Magyarhon, sem Ausztria, sem Németország érdekében, mivel a szláv elem bir tulsulylyal. — Ezt a németajkú magyarok, kevés fanaticus bureaucrata szászt kivéve, tökéletesen átlátják, s ezen átlátás következ­tében a magyarajkuakhoz bensőleg csatlakoznak, sőt ezen átlátásnak , még a volt Erdély szászai közt is általánosnak kellene lenni; mert bár e compact s nemzetiségi értelemben organizált tömegnek, egy különvált nemzeti tovább fennállásra még a legtöbb igényei lehetnek, mégis értelmes a majoritása a nagy hatalmas honnali összeolvadásra nyilatkozott: egy fennen szóló minta- példa ez arra , mit kellessék Ausztriának is tenni, hogy egyrészt szavait s ígéreteit tettek kövessék, másrészt, hogy azon veszélyt kikerülje, melly folytonos elkü­­lönzések által őt, a szláv elem részéről fenyegeti. Mikép mi nemzeti tényezőt nem látunk, úgy a geogra­­phiai tényező is hibázik, mert Magyarország meglehetős éle­sen határozott és kikerekített tartomány , főleg éjszak és ke­let felé, hol a Kárpátok szilárd határokat képeznek; nyugat felé a régi Pannónia határai a Kahlenbergig nyúltak ; e kö­rülmény azonban koránsem elégséges arra , mikép Ausztria azon követelést tehesse, hogy a nagyobb rész a hasonlíthat­­lanul kisebbet kövesse, sem Magyarhonnak netaláni azon kö­vetelésére, hogy ezen utóbbi a másikhoz csatoltassék, mivel a mostani határ aligha kevesebbé kijelölt, mint,­ha a Kahlen­bergig nyúlna; másrészt pedig a nemzeti tényező, ami kisebb részben , egy hosszas nyolczszöget képez, s a nagyobb rész­től általában el van különözve. — Délfelé Magyarhomnak fo­­lyókból álló határa kevésbbé biztos és kijelölt, s ezen az ol­dalon a terjedés nem volna legalább természetelleni, ha egy illy terjedést az egészen különböző nemzeti tényezővel ösz­­hangzásba lehetne hozni, s másrészt azért is, mivel a törté­neti összeköttetési pontok még közös politikai érdekével is egy illy kiterjedésnek össze nem ütköznének , sőt azt még elősegíthetnék. Továbbá kétséget nem szenved , hogy maga , a történeti tényező , azon háromszáz éves vegyes házasság daczára, mellyben Ausztria Magyarországgal élt, egy tökéletes össze­olvadásra egészen hiányzik , mert a viszony, három századon át, mindig öszhangzásnélküli volt, t. i. uralkodó és uralkodás­alatti közt, vagy legalább ollyan, melly az uralkodásra vágyó s egy ezen erőködés által időről időre legyőzetett közt létezett.­­ Nem jöhet itt tekintetbe az is, hogy ezen erőködés nem a néptől indult ki, hanem a kormánytól , mert a végeredmény csak elidegenülés volt olly néppel szemközt , mally absolut kormánynak alávettetve, ezen alárendeltetés alatt tűrte — hogy kormánya absolutisticus irányait más szomszéd népekre kiterjeszteni igyekezett, sőt a nép kormányát e törekedésben, ollykor akarva elősegítette. — Még ez nem volt elégséges, mert itt a viszony a két nép közt közvetett volt; de ehhez, az újabb időkben még egy közvetlen is járult, mert mióta az örö­kös tartományokban az ipar emelkedett, érdekében állt az ausztriai népnek, az iparűző Magyarhont, az örökös tartomá­nyok előnyére, mint coloniát s kényszeritett vásárhelyt fel­használni ; úgy szintén az ausztriai kormánynak érdekében volt, Magyarhont nemzetiségéből kivetkőztetni, hogy ez által lábai alól egy erőteljes ellenállás alapját kiránthassa . — Így történt,mikép Magyarországnak, három századon át, meg nem szűnő harczot kellett e tendencziák ellen vívni. E harczok eredménye, eleinte a pártok zendülése és hábo­rúk által nyilatkozott. Később az elkülönözött kormány sürge­tése, a király által alakított nádori hatalom teljességet idézett elő, melly nem volt csekélyebb a mostani királyi helyettesé­nél. A folytonos török elleni csaták által kimerült Magyar­­ország­­ később csak nemleges ellenállásra len képes , míg 1823 óta tettlegesen lépett fel , s végre annyi küzdel­mek után, ezélját a márcziusi napokban érte el. Illy körülmények közt senki sem csodálkozhatik , ha a ro­­konszenv Magyarország s Ausztria közt, — az egészen megváltozott körülmények daczára is, — jelenben tar­tós lánggá nem gyulhat , mert olly épületet, mely­­lyet az idő foka századok óta rongált, s betördelt, tündérerő nélkül lehetlen egy pillanat alatt szilárdul felépíttetni: igaz, hogy a márcziusi napok enthusiasmusa tündérszerű volt , de azért bevégzett varázslatnak még sem nevezhetjük. Mit az idő lerombolt, újra az időre bízatott felépíteni, a igen jó teend, az idő befolyását káros beavatkozás által nem akadályozni, illyennek tekinthető pedig a bécsi lapok inger­­lett hangja Magyarország ellenében , s azon szembetűnő kár­öröm, mellyel a horvátországi zavarokat kizsákmányolják. — Működjön mindegyik rész a maga körében, az általános ösz­­szeköttetés csak a közös czélban szövetkezzék. Még azon kérdés van hátra , hogy a közös politikai érdek kívánja-e Magyarország összeolvadását az örökös tartomá­nyokkal, még a nélkül is, hogy az utóbbiak Némethonnal is összeolvadjanak, — és mennyire — vagy általán véve taná­csos-e ez? — A legfontosabb felelet e kérdésre feltalálható az összes birodalom szláv elemének arányában a némethez, ma­gyarhoz, oláhhoz és más elemekhez: a szláv elem, mikép tudva van, a legerősb s terjedtebb, úgy az örökös tartományok saját körében, mint azon esetre is, ha Magyarország ezekhez csatla­koznék Bár a német lapok túlbuzgó philosophiai phylanthropiá­­jukban ezt el nem ismerik, az utóbbi prágai s déli-magyarországi események, világosan bebizonyították, hogy a szláv elem felső­­ségi törekedésében, mind a német, mind a magyar elemmel ellenségesen áll szemközt , s következőleg a két utóbbinál azon szükség állt elő,— amazt vagy legyőzni, vagy ártalmat­lanná tenni. Hogyan tehetik ezt könnyebben ? — ha összeolvadnak-e, vagy ha más combinátiókra határozzák magukat? Ha egye­sülve lépnek föl a szlávok ellen, s csak ketten együtt állnak velük szemközt , akkor majoritás van ellenök , s e mellett előbb vagy utóbb magok közt is az elsőségi harczot ki kell vivniok, mind a két eset aggasztó: ellenben , ha más combi­­nátiót teendnek, t. i., az örökös tartományok az összes Né­­methonnal , a magyarok pedig az oláhokkal szövetkeznek, akkor nemcsak majoritásban leendnek a szlávok ellen, hanem maguk közt is minden elsőségi viszály megszűnt. Természetesen e harcz közben nyilvánulni kellene a közös ügy melletti sympathiáknak. Magyarhon bensőleg részt vett a prágai szláv lázadás elnyomásában , a­míg másrészt n úgy a sajtó, mint a bécsi publicum is, megfoghatatlan elvakult­­ságban, nyíltan helyeslik a horvátoknak magyarok elleni tö­­rekedéseit, áz nem látván , hogy a horvátok győzedelme vagy csak előnyeik kivívása is a magyarok fölött , az örö­kös tartományokra nézve , szintolly veszedelmes és káros, mint a magyarokra. Mert, hogy a szláv mozgalmak nem tör­ténnek egymássali összeköttetés nélkül, azt a legrövidebb látónak is el kell ismerni; azért egy győzedelem Prágában, a horvátiak bátorságát fokozná fel, s az előny, mellyet a hor­vátok vívnának ki, a czechekre nézve bírna felbátorító erő­vel. — Azonban Shakespeare szerint, az oktalanságban is van modor, s egy illyen létezik azon petitiókban is, mely­­lyek által Windischgrätz herczeg elmozdítása sürgettetik: —mert ő tökéletesen szláv elleni értelemben működött, s mind a német, mind a magyar elemnek a legnagyobb szolgálatot téve, — más részt pedig az által, hogy grófokat a bárókat elfogatott, világosan bebizonyította, hogy felléptének reactio­­nárius alapokat tulajdonitni nem lehet. ORSZÁGGYŰLÉS. Képviselőházi ülés jul. 20-án. Miután a mi­­nisteri tanácsnak az olasz dolgokra vonatkozó határozatát fel­­olvasó, ekkér folytatta tegnapi számunkban megszakasztott beszédét Kossuth pénzügyminizter. Ez a ministérium politi­­kája, s mit mondott ezzel a ministérium? azt mondta: ha nem ti csináltátok is a zavart ezen országban, de ti szítogat­­játok azt, s segítsetek nekünk rendet csinálni, szüntessétek meg a szitogatási törekvést, mellyel eddig ellenünk voltatok, ha ezt megteszitek, azon esetre nem az olasz nemzet szabad­sága elnyomására, de egy méltányos, igazságos békének ki­­eszközlésére, külmegtámadás ellen, a fejedelemnek segédke­zet fogunk nyújtani, és pedig azon erővel, melly az ország­­bani rendes katonaságból hazánk jogainak , szabadságának

Next